Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-29 / 180. szám, péntek

Lakáskérdés Bratislavában J Nehéz lenn

e képzelni is... A napfényben fürdő, látszólag elégedett Bratislava lágyan simul a Duna kék szalagjához. A város szélein és a régi város szívében új épülettömbök tetői piroslanak. A régi romházak helyén és a telkeken a munkások az elmúlt 11 év alatt 8000 lakást építettek fel, annyit, hogy képesek volnának falaik közé fogadni egy járási székhelyet minden lakosáva' együtt. És ha meg akarnánk állapítani, melyik hivatal örvend a legtöbb látogatónak, mégis a lakásügyi hivatal nyerné el biztosan az elsőséget. De sem a lakáshivatal dolgozói, sem komor látogatóik nem nevezhetik ezeket a látogatásokat örvendeteseknek. És erre nyomós okaik vannak. Bratislavának néhány ezerrel több lakosa van, mint amennyit a gyors építkezés ellenére befogadni képes. Olyan a város, mint a kinőtt ruha, amely fájdalmasan feszül a gyorsan növő ifjú testén. A lakásügyi hivatalban összpontosul a lakosság nyomása és tiltakozása a „kicsi ruha" ellen. Miért épen ott? Azért, mert az emberek egészséges logikája szerint a lakásügyi hivatal egyedüli és mindenható joggal rendelkezik a bratislavai lakások felett. A lakásügyi hivatal dolgozóitól ezért elvárják, hogy jól ismerjék a lakáskérdés minden nehézségeit, hogy ismerjék a lakásválság orvoslásának lehetőségét is és nem utolsó sorban, igazságosan járjanak el a lakások kiutalásiban. Az embereknek ez az elképzelése abból a logikus meggyőződésből fakad, hogy egy ilyen nehéz feladatot, mint amilyen a lakáskérdés, csak úgy lehet megoldani, ha a lakás kiutalását egyetlen szerv végzi A lakásügyi hivatalok dolgozói azonban azt állítják, hogy az inves^ton rendszer érvénybelépése óta a lakásügyi hivatal elvesztette ezeket a jogokat és egyedül a kérelmek nyilvántartására és a lakosság panaszainak és haragjának a levezetésére szolgál Ezt az állításukat tényekkel támasztották alá. Bratislavában ebben az évben 1680 lakásegységet építenek fel. Ebből 1505 lakásegység felett a nemzeti bizottságnak nincsen joga rendelkezni. Ezeket a gyárak és hivatalok építik saját alkalmazottaik számára. Mire jó az ínvesztori rendszer? Az ínvesztori rendszer — alapjában véve jó. Elősegíti iparunk fejlődését, mert üzemeinknek lehetővé teszi szakemberek megszerzését és megtartását Ez a rendszer lehetővé teszi az építkezés meggyorsítását is, mert a gyárak dolgozói szívesen segítenek brigádmunkával a gyár la- i helyett az olcsóbb „ágyrajárást" választotta Egy szobában emeletes ágyakon aludtak, ketten minden ágyban. Reggel a még meleg ágyakat pincérek és más éjszaka dolgozók foglalták el. A jó lakás ma már nem pénz kérdése. Ennek csak örülni lehet. De az már nem örömteljes jelenség, hogy az emberek elfeledkeztek -égi bajaikról, és érzéketlenné váltak a mások bajai iránt. Gyakori eset, hogy az invesztorok az újcmnati felépített lakásokat nem a lakásínség enyhítésére használják fel, hanem alkalmazottaik nagyobb igényeinek kielégítésére. Mindamellett jól tudják, hogy az új lakások felépítése érdekében néhány lakható, de az építkezés útjában álló épületet le kellett bontani. Ezekben a lakásokban családok laktak. A Megbízottak Testületének múlt évi június 13-i rendelete értelmében ezeknek a családoknak kell juttatni minden ötödik lakást. Ennek ellenére az invesztorok elutasították e rendelet teljesítését és így csak fokozzák a lakásínséget. Ez a szocialista törvényesség megszegését jelenti. A megszegők között ott találjuk a Postaügyi és a Belügyi Megbízotti Hivatalokat is, melyeknek vezetői — a megbízottak — részt vettek az említett rendelet létrehozásában és jóváhagyásában. A lakásügyi hivatalok dolgozóira ebben az esetben is kellemetlen feladat vár: a lakásnélküliek nevében, ha kell, erőszakkal is biztosítani kell a rendelet végrehajtását. Hogy dolgoznak a lakásügyi hivatalok? Mindaz, amit a lakáshelyzetről elmondottunk, mintha a lakásügyi dolgozók munkáját mentegetné. Pedig nem ez a célunk Hiszen náluk is találtunk elég rendetlenséget, ami nem szolgél dicséretükre és nem biztosítja a lakások igazságos kiutalását. Kezdjük az elején. A lakásügyi hivatalok dolgozói előszeretettel hivatkoznak a kérelmezők előtt az új lakásegységek kicsiny számára. Elhallgatják azonban azt a tényt, hogy a gyárak alkalmazottai új lakásba való költözésük után régi lakásukat a nemzeti bizottságok rendelkezésére bocsátják. Igaz, hogy nagy részük vidékről költözik be, vagy a szüleiknél lakott, vagy pedig kicsi lakásbői nagyobba költözött. De az a lakás, ami 8 tagú családnak kicsi, négytagúnak éppen megfelel. Ilyen alapon a nemzeti bizotság minden évben hozzájut néhány száz lakáshoz. Ehhez még hozzá kell számítani .az elhaltak után vagy pedig a más városba költözött családok után ittmaradt lakákástömbjeinek építésében. Azt is el j sokat H

a mekérdezzük a lakáshivakell ismerni, hogy a nemzeti bizott- j ta

l dolgozóitól, kiknek utalták ki ezeságok még nem állnak hivatásuk ma- ket a lakásokat, azt válaszolják, hogy gaslatán és nem tudják biztosítani a rendelkezésükre álló lakás és iskolaépítésre szánt összegek időre való befektetését. Ezek a tények mind az ínvesztori rendszer helyességét bizonyítják. Nem helyes azonban, hogy egyes üzemek vezetői elfelejtették betervezni a lakásépítést és ezt az üzemi dolgozik sínylik meg. Más — kevésbé fontos hivataloknak és iparágaknak — meg nem engedélyezik annyi lakás építését, amennyit beterveztek, tekintet nélkül alkalmazottaik lakáshelyzetére. Nagy gondot okoznak a régi váios düledező házai, melyeknek pótlására f tervben nem gondoltak, és a nemzeti bizottságok meg nem tudnak eleget tenni ezeknek a követeléseknek a rendelkezésükre álló lakásmennyiségből. Az ínvesztori rendszer ilyen körülmények között furcsa helyzetet hozott létre. Például, amíg a Hegesztési Kísérleti Intézet a lakásaibői néhányat három hőnapig is üresen hagyhatott és gyermektelen házaspároknak is kétszobás lakást utalhatott ki, addig a Vápenná utcai 7. számú házban egy 17 négyzetméter nagyságú konyhában két család él. A jó lakás ma nem pénz kérdése Az idősebb emberek gyakran beszélnek arról, milyen volt a lakáshelyzet Bratislavában a felszabadulás előtt. A munkanélküliség idején minden házban kínáltak kiadó szobát Kellett a pénz, s a családok inkább meghúzódtak egy szobában. A munka nélküliek a parkokban háltak és akinek jutott egy kis munka, albérlet a már lerombolt épületek volt lakóinak és az „egységes nyilvántartás" szerint soronlevő családoknak. De létezik egyáltalán egységes nyilvántartás? Nem nevetséges dolog kiakasztani a nemzeti bizottság folyosójára a legjogosabb kérelmezők névsorát, amikor például az I. számú Körzeti Nemzeti Bizottságon 4211 kérvény közül 3722-t a múlt hónap végéig még nem is értékeltek ki?! Ha nem ismerik a kérvények tartalmát és a kérelmezők helyzetét, milyen kulcs szerint dolgozzák ki a lakásra legjobban rászorult családok névsorát? Hasonló a helyzet a többi körzeti nemzeti bizottságokon is. Ez az oka az emberek elégedetlenségének és az igazságtalan lakáskiutalásoknak. Ha ellenőrizni akarnánk, milyen alapon intézték eddig a lakáskiutalásokat — nem áll módunkban

1 ezt megtenni. Nézőik meg, mit írnak

1 étről annak az ellenőrző bizottságnak

1 a tagjai, amelyet a Központi Nemszavakkal kezdte rövid hozzáfűzését a nyitrai kerületi pártbizottság által rendezett műszaki konferencia ' előadói beszédéhez az egyik felE zeti Bizottság Tanácsa megbízott a | szólaló. És valóban, hacsak a volakásügyi hivatal munkamódszerének i natablakból tekintünk is ki, s látjuk a dús, telt kalászokat, amint súlyos, de hasznos terhüktől fejüket lehajtva, aranysárgán hullámának a nyári szellő fuvallatára, valóban, ezt a dús termést idegében learatni, elcsépelni, betakarígozói a hkosság különféle gyanúsí-^ tanj a é é

s traktorállomások tásai ellen. Mert csak az nyerheti * ... el a lakosság bizalmát, aki ellenőrizhető adatok alapján akármikor 'szá mot adhat munkájáról. a felülvizsgálásával. „A kiutalt lakások nyilvántartása < nem kielégítő. Nem teszi lehetővé az { ellenőrzést" Ilyen körülmények között hiába lá-1 zadoznak a lakásügyi hivatalok doll tése érdekében? munkája nélkül még elképzelni is nehéz. És annak érdekében, hogy ez a segítség minél tervszerűbb, hasznosabb legyen, a kerületi Mit csinálnak a lakásínség csökken- • partbizottság kétnapos műszaki • konferenciát tartott. E konferencia ' 4 fő célja volt megvitatni elsősorban A bratislavai lakásínség csökken- T az előkészületeket az aratásra, tése érdekében ideiglenesen szabá- f cséplésre, másodsorban átfogó átlyozni fogják a lakosság számának I tekintést szerezni a traktorállOmámás városokból való beköltözés útján Y s

ok eddigi munkájáról, eredmévaló emelkedését. Azonkívül a Köz- J ny

eiről, fogyatékosságairól. ponti Nemzeti. Bizottság Tanácsa az zal a kéréssel fordult hogy szüntessék be az rendszert és a lakások építéséért és igazságos alapon történő kiutalásáért Bratislavában a Bratislavai Központi Nemzeti Bizottságot tegyék felelőssé. Kéréssel fordultak az Állami Tervhivatalhoz is, amelytől további 400 lakásegység beiktatását kérik az ez évi tervbe, a régi, omladozó épületekben saját felelősségükre lakó családok számára. Változások állnak be a lakásügyi t Nem a legkönnyebb dolog a két kormányhoz, • napig tartó konferenci

a tengernyi A problémájából kihámozni a leglényegesebbet. Mégis legértékesebbnek kell venni azt a törődést, melyet a GTÁ-k dolgozóinak többsége tanúsít a szövetkezetek iránt. Ezt az örömteljes valóságot szem előtt tartva próbáljuk meg kiragadni a leglényegesebb problémákat. A legfontosabb előttünk álló 4 feladat a szemveszteség nélküli 4 A Központi Nemzeti Bizottság Tanácsa elrendelte az „egységes nyilvántartás" kidolgozását, amelyet részben hivatalok dolgozóinak munkájában Is. y gyors ar

atá

s. Ezt a feladatot kell elősegíteni, mégpedig több oldalról. Gondoljunk itt elsősorban a munka megszervezésére, a munjúlius l-ig és az összes kérvények f fcaterv kidolgozására. Ez már figyelembevételével ez év végéig kö- ^ m

egtörtént, de a múlt években telesek elkészíteni. Az „egységes nyíl-téren nem egy szövetkezetben, vántartáson" ezentúl csak kétszer ^ de töb

b traktoros brigádon is koegy évben, január és június 1-én f mol

y fogyatékosság mutatkozott, szabad új kérvények beiktatásával ^ Mi voIt a hiba? Nem má

s_ mint változtatni. így akarják elejét venni ^ ^ elszigetelődés. A traktoros bria visszaéléseknek. Továbbá a lakás- ^ g^dok tanácsülésein* nem járt el "a szövetkezet elnöke, nem is beszélve a helyi nemzeti bizottság elnökéről vagy más illetékes funkcionáriusról. Ez a tétel fordítva is érvényben volt. Egy-két GTÁdolgozó még a régi ÜMEZ-szelt ügyi hivatalok dolgozói kötelesek áttekinthető és ' ellenőrizhető módon vezetni a kiutalt lakások névjegyzékét. Sokan bírálták azokat az előírásokat is, melyek alapján meghatározzák a kérvények indokoltságának fokát. ^ lemben gondolkozott S a gyakor Ezért a „Novosti Bratislavy" című ^ latban is nem egyszer előtérbe lapban nyilvános bírálat tárgyává te- ^ került a szakmai, „cégi" szűkszik az előírások teljes szövegét. A | keblűség. Ez egyébként a konfelakásínséget nagyban enyhíteni fogja ^ rencián is megnyilvánult egy-egy ' hozzászólásban. a lakások fokozott építése is. Míg az elmúlt 11 év alatt Bratislavában 8000 lakást építettünk fel, addig most, a második ötéves tervben, több mint 10 000 lakás építését tervezzük. Ne várjunk azonban mindent csak a Központi Nemzeti Bizottságtól. Široký elvtárs az oszágos pártkonferencián elhangzott beszédében mindnyájunk kezdeményezésére appellált. Szavai felett tervező hivatalaink C

sak „k természetes, hogy a „külön" érdek nem válhat előnyére a dolgozóki nak. S nem válna előnyére most , sem, amikor nehéz, de örömteljes , aratás előtt állunk, s az embereket és gépeket okosan, észszerűen, közös megbeszélés alapján kell el' osztani, mellőzve atyafiságot, ma— / és f gánérdeket. Embert. ^ gépet, terva Keramzit-üzem dolgozói is elgon- • szerűen munkába állítani anélkül, dolkozhatnának. Kezdeményező javaslataikat szívesen nyilvánosságra hozzuk lapunk hasábjain. Jó volna, ha megszólalnának az Állami Tervhivatal vezetői is, akiktől a Központi Nemzeti Bizottság hathatós segítséget vár. A lakáskérdés megjavítását szolgáló eddigi intézkedések helyesek. Most már a lakáskérdés folyamatos megoldása az elfogadott határozatok teljesítésétől függ. A Központi Nemzeti Bizottság Tanácsán kívül ellenőrizni fogják a határozatok teljesítését a hogy mindkét „fél" közösen meg beszélné a közös problémát — lehetetlen. Itt nincs külön érdek, külső-belső érdek, csak egy érdek van: biztosítani a dolgozók kenyerét E célnak kell alávetni minden munkát és munkamódszert. De nem úgy, mint ahogy Nagy, keszin, a komáromi járásban tették egyszer, ahol a szövetkezet vezetőségi gyűléséről a szakaszagronómust és a brigádvezetőt elküldjék az általuk megválasztott nemzeti i bizottsági tagoktól a lakáspolitika megjavítását. Gajdács Irén A jugoszláv szövetkezeti mozgalom képviselői Prágában A Központi Szövetkezeti Tanács meghívására szerdán, június 27-én Prágába érkezett a jugoszláv szövetkezeti mozgalom küldöttsége. A küldöttség vezetője Slavko Komar, a Jugoszláv Szövetkezeti Főtanács végrehajtó bizottsáq és a Szövetségi Végrehajtő Tanács tagja. A küldöttség tagjai Blazso Djurcsics, a bosžniahercegovinai szövetkezetek szövetségének elnöke, Zsivko Bernot, a szlovén szövetkezetek szövetségének vezetőségi tagja és Sztevan Szilbiger, a vojvodinai mezőgazdasági lakásra várók ezrei is. akik joggal vár-$ ték azzal a „megindokolással," hogy — • — elvtársak, most elmehettek, mert a szövetkezet „belső" ügyeit f tárgyaljuk. | Nem kell külön hangsúlyozni az ^ ilyen módszer helytelenségét. Ez ^ bizalom kérdése is. f Fogyatékosság, hiba a másik 4 részről, a szövetkezetek oldaláról szövetkezetek szövetségének képvise- • is előfordul, amikor a szakaszagro4 nómus hasznos tanácsait a szövetkezet agronómusa nem óhajtja nem hogy respektálni, de még csak meghallgatni sem. Káros tünet ez,, s végére kell járni. A közös munka csak a köznek hajt f hasznot, olyképpen is, hogy a ^ traktorállomások diszpécserei renf des áttekintést kapnak a munkák A állásáról, s ennek alapján tud az$ tán a vezetőség gyorsan, a szükA ségnek megfelelően intézkedni. lője. A ruzyni repülőtéren «Alois Zábojník, a Központi Szövetkezeti Tanács elnöke és a szövetkezetek szövetségeinek vezetői üdvözölték a jugoszláv vendégeket. Jelen voltak Oldrich Kaisr, a Külügyminisztérium osztályvezetője s Ignjat Miljkovics és Jaksa Bucsevics, a prágai jugoszláv nagykövetség első titkárai. A jugoszláv küldöttség csehszlovákiai iátogatása alkalmából megtekinti a köztársaság néhány kerületének szövetkezeteit. > N' Nem hagyhatjuk ki e téren sem a termelési szervezők fontos szere-i pét, akik — mondhatjuk — „kőz-i vetítő" szerepükkel, jó munkájukkal sokat segíthetnek az aratás-: nál. Azonban nemcsak e téren fon-: tos az együttműködés. Még másért is. Az évek tapasztalatai arra intenek, hogy a gépekhez, arató-; kötöző gépekhez nem egy szövetkezetben nem adtak segéderőt. így aztán volt a várakozás, álldogáláš; felesleges időpocsékolás. Mindezt meg lehet előzni. A GTÁ-k vezető dolgozói nem feledkezhetnek meg azokról a hozzászólásokról sem, amelyeket a szövetkezetek elnökei elmondtak, hogy aratásra a legszakképzettebb traktorosokat kell küldeni, akik valóban tudnak aratni, mert tavaly is azt tapasztalták nemegy szövetkezetben, hogy a traktoros szántani tud, de aratni már nem olyan jól. em feledkezhetünk meg a szocialista munkaversenyről sem, amely haj-: tómotorja gyorsabb edőrehaladá-i sunknak. A célon azonban itt se lőjjünk túl. A kombájnosok napi normája átlag 5 hektár. 60 hektár jut átlagosan egy-egy kombájnra és kombájnosra az idei idényben. Emellett azonban 300 hektáros vállaiások is napvilágot láttak. Ez a „vállalkozás" határos a képtelenséggel, s odavezetne, hogy a hajrámunka a mihőség rovására menne, s a gabonából nem kenyér lenne dolgozóink asztalán, hanem az ürgék, az egerek hasát tömné. Meg aztán az önköltség is másként alakulna egy hektárra. Végezetül, de nem utolsó sorban szólni kell pár szót egy-két. szervezési -gyakorlati intézkedésről is. amely ez idén is, akárcsak tavaly szükséges lesz. Szó van itt elsősorban arról, hogy a nyár, esős is lehet, s az összehordott termést, a kazlakat be kell takarni. Ponyvája azonban nem minden szövetkezetnek van. A konferencián is felvetődött ez a kérdés, s a megoldás, illetve a kölcsönzés formája is, mégpedig úgy, hogy a CSÁD kölcsönöz ponyvát. Kölcsönöz, kölcsönöz, de milyen áron; 100 koronáért naponta. Hát ez uzsora lenne. Gondoljanak a CSAD vezetői arra is, hogy ők is kenyeret esznek abból, amit a szö-. vetkezeti tagok termelnek. A másik igen fontos dolog, amivel a konferencia foglalkozott, a gépek szűkségszerinti szállítása, ahogy az aratás megkívánja. Nem szabad a tavalyi hibákat megismé-: telni, hogy a vonaton küldött gé-i pek két hétig is „bolyongjanak",míg végre rendeltetési helyükre kerülnek, s akkor is nem egyről hiányzott egy-két értékesebb, ne-; hezebben beszerezhető alkatrész. És még egy dolog. Előszeretettel beszélünk a hasznosságról, azon-; ban nem egyszer kevesebbet törődünk vele, nem gondolkozunk annak megteremtésén. Egy példa: T

avaly Komáromból elszállítottak egypár aratógépet Tornalljára, mert a szük-; ség úgy kívánta. Ezek az arató-' gépek két és fél hektárt arattak le átlagosan, s a költség (szállítás stb.) hektáronkint több mint 6000 korona volt. Számoljuk ki a búza árát, értékét, mit „nýertiink" ezen a „vállalkozáson." Rimaszombat, Pelsőc, Rozsnyó sokkal közelebb van Tornaijához, mint Komárom. S a segítség is előnyösebb, hasznothajtóbb lett volna. Karcolatok ezek a valóságok, s érdemes figyelembe venni őket, hisz több száz dolgozó helyeselte, vagy nem helyeselte egyiket-másikat, több ezer GTÁ dolgozó nevében, mindnyájunk jobb létéért szóltak. Gérecz Árpád. OJ SZO 1956, Jőnius í5