Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-26 / 177. szám, kedd

Baleset nélkül... Gyakran látunk autóbuszokat, ame­lyeken néha hatjegyű szám is jelzi, hogy hány kilométert tett meg a ko­csi vezetője baleset nélkül. A DOZÁB bratislavai városi közlekedési vállalat­nál megtudtuk, hogy a „ba'eset nél­kül" mozgalomba a taxisofőrök is be­kapcsolódtak. Ellátogatunk tehát mű­szakváltásukhoz. A Sztálin téri taxiállomásra egy­»• más után futnak be a kocsik á müszakváltásra. Éppen most érkezik Frié gépkocsivezető Tudor kocsijával. Már várja is Brúnóvá, a váltótársa, hogy átvegye tőle a taxit. Brúnóvá a kormányhoz ül, megvizsgálja a féke­ket, lámpákat, irányjelzőt, a kézi tűz­oltófecskendöt, a kis házigyógyszer­tárat. Begyújtja a gépet, néhányszor körülhajt a térségen. Mikor mindent rendben talál aláírja a szolgálati könyvet és átveszi a beinkasszált menetdíjakat. A pénzt a műszak le­járta után számolja el a vállalat pénztárosával. Beülünk BrunoSt elvtársnöhöz és elbeszélgetünk vele munkájáról. — Már rég óta vezet? — Négy éve. — Volt már karambolja? — Nem, — rázza a fejét és úgy látszik, nem érezte eléggé meggyőző­nek a választ, mert még hozzátette. — Miért? Nem hiszi? Sajnos egyesek még bizalmatlanok velünk, nőkkel szemben. Még a Gázolás c' lmü filmet is felhozzák példának. De inkább csak a férfiak. A nők általában bemondják a címet, és ritkán kérdezősködnek, különösen ilyesmiről. — Hány utasa volt tegnap? — Nyolc. Jó napom volt, mert elő­fordul az is, hogy sok a türelmetlen utas. — Siettetni nem szokták? — Dehogyis nem. A múltkor is két asszony ült a kocsiba. Igen türelmet­lenek voltak, hogy elkésik a prágai gyorsvonatot és folyton sürgettek. — Megmondta nekik, hogy mi az előírás ? — Az ilyenkor nem jó módszer. Azt a látszatot kell kelteni, hogy csakugyan sietek, kézzel-lábbal moz­gok és az utas ilyenkor úgy látja, hogy lassabban telik iz idő. Persze azért gondolok rájuk is, htsze'n ér. sem szívesen késném el a gyorsvo­natot. Már előre kiszámítom, hogy mennyit ugrik az óra és bemondom a fizetendő összeget. A két asszony még meg is köszönte, hogy úgy siet­tem és nem késtek el. — Hol dolgozott azelőtt? — Segédmunkás voltam. Egyszer olvastam egy hirdetményt, hogy a DOZÁB autótaxi osztálya női gépko­csivezetőket is felvesz. Jelentkeztem. Három hónapig tanultam, aztán le­vizsgáztam. Az első naptól kezdve ez a gépem. Még soha nem volt semmi baj. Ha kisebb javítanivaló van, ak­kor magam elvégzem. Váltótársam, Friö elvtárs is vigyáz rá nagyon. — Milyenek a tapasztalatai az uta­sokkal? — A legtöbb utas rendes ember. Bemondják a címet és nem szólnak többet. A férfiak között azonban vannak kíváncsi természetűek. Sok utasnak el kell mondanom, hogy sze­retem-e a munkámat, mennyit kere­sek, van-e családom, hogyan élek. Előfordul, hogy neveletlen, nyegle em­bert viszek valahová .Az ilyennek nem válaszolok. De van olyan utas is, aki családi gondjait mondja el, és noszo­gat, hogy mit szólok hozzá. Ha azt mondom, hogy én nem vagyok ille­tékes erre, hiszen nem ismerem, azt válaszolja, hogy azért mégis mondjak véleményt. Ha nem tetszik a véle­ményem, akkor vitatkozik, ha helyesli akkor még meg is köszöni. A vidé­kiek sokszor elmondják, kihez jönnek látogatóba. Ismeretlen emberekről be­szélnek nekem, mintha én is tudnék róluk. Van olyan, aki izgul, hogy nem találunk el a nénjéhez, vagy ott la­kik-e még, mert már évek óta nem írt... Ilyenkor még azt is megteszem, hogy bekísérem a házmesterhez és magúm kérdezem meg itt lakik­e a rokon. — Egy alkalommal egy utast vit­tem az új gázgyár környékére. Az illető az egyik sötét mellékutcában megállított, kinyitotta a kocsi ajta­ját és — fizetés nélkül kereket ol­dott. Mit tehettem? Begyújtottam a motort és visszamentem a taxiállo­n. 'sra. Még mindig jobban jártam, ndntha az illető a nálam lévő pénzt akarta volna elvenni. Ja, potyauta­sokkal gyakran találkozunk ... Ittas embert nem engedek beülni a k csiba. A múltkor nem vettem fel egy részeget és az verekedni akart. A férfikollégák siettek segítségemre és „eltanácsolták" az illetőt. — Szombatról vdsárnapra virradó éjjel a legnagyobb a taxiforgalom. Ilyenkor jönnek ki az emberek a mu­latókból és alig vagyunk képesek le­bonyolítani a forgalmat. Csípős meg­jegyzéseket, trágár szavakat kell hal­lanunk és eltűrnünk. Ez az állapot csak akkor szűnne meg, ha a közön­ség belátná, hogy a jelenlegi taxi­á'lománnyál nem lehet mindenkinek a kívánságát azonnal teljesíteni... is őzben megérkeztünk a DOZÁB igazgatóságára, s itt felke­restük Šime; elvtársat, az autótaxi osztály vezetőjét. Tőle érdeklődünk a munkaverseny iránt. Šimek elvtárs el­mondja, hogy minden taxihoz két ve­zetőt osztottak be, akik versenyben állnak egymással. — A verseny feltételei: az üzem­anyaggal való takarékoskodás és 100 ezer kilométert lefutni baleset és mo­torhiba nélkül. Eddig a legjobbak Marka és Szabó gépkocsivezetők, akik 3800 kilométert futottak le egy hó­napban és 33 liter benzint takarítot­tak meg. Karamboljuk nem volt. Ki­sebb defektjeiket maguk javították meg. — A taxikat minden reggel műszak előtt a szolgálatban levő taxisofőr je­lenlétében a karbantartó csoport át­vizsgálja és az esetleges hibákat ki­javítja. A napi munka befejezése után újra átvizsgálják a kocsikat. — Hogy állnak a pótalkatrészek dol­gában ? — Sajnos, a jelen helyzetben nem tudunk minden pótalkatrészt meg­kapni. Vállalatunk anyagbeszerzői so­kat utaznak, hajszolják a pótalkatré­szeket, de ez sem elegendő. Csavaro­kat, fém-, vagy gumibetéteket saját műhelyünkben magunk állítjuk elő Most a legnehezebb az ablaküveg kér­dése a Spartak kocsik számára. A gyár hajlított üveget külön nem gyárt és ha a bqfsi üvege eltörik, úgy a legkritikusabb helyzet előtt állunk. — Milyenek az utak? — A bélvárosban még megy a köz­lekedés, mert itt jók az aszfaltútok. A külvárosok utcái azonban, főleg Petrialkán nagyon elhanyagoltak. Jó lenne ezek gyors rendbehozása, mert nemcsak a taxik rongálódnak az ilyen utakon, hanem számtalan más ilyen jármű is... — Talán érdekelné, hogy van egy női soffőrünk is, Brúnóvá Anna — folytatja Šimek elvtárs — Frié La­jos a váltótársa, Tudor kocsin járnak, amely egyike a vállalat legrégibb taxijának. Ennek ellenére szép ered­ményt értek el: 3 ezer kilométeren 28 liter benzint takarítottak . reg. Brú­nóvá elvtársnó nagy megelégedésünk­re végzi munkáját. 30 éves, két gyer­meke van. Ha akarja látogassa meg, bizonyára megtalálja a Sztálin téri állomáson. Az útmutatást köszönjük, de ezt a látogatást már megtettük. H. T. KÖVETENDŐ PÉLDA A széleskörűen alkalmazott intenzív szocialista munkaverseny, valamint a jó munkaszervezés lehetővé tette a novákyi Wilhelm Pick Vegyipari Üzem dolgozóinak, hogy félévi feladataikat határidő előtt teljesítsék. A félév végéig még 2 millió 600 ezer korona értékben gyártanak terméke­ket. A harmadik negyedévben elérendő sikerek érdekében fellendítették a kötelezettségvállalási mozgalmat a termelési terv túlteljesítéséért. Az eddig felajánlott kötelezettségek értéke meghaladja a 650 ezer koronát. A novákyi vegyipari üzemben újfajta termékek előállításával próbálkoz­nak Sikeresen folynak egy új műanyag gyártási próbái. Az új műanyagot bőriparunk munkája minőségének megjavítása érdekében fogják gyártani. A harmadik negyedév folyamán befejezik a polyetilén gyártásához szük­séges berendezések szerelését is. Bonyodalmak a betonkeverő gépek körül — Ja. barátom, Káiné vagy. akkor bad mozgatnod. A mezőgazdaság szakaszán pártunk és kormányunk fel­adatul tűzte ki, hogv a második öt­éves terv első évé­ben a termelés minden ágazatában lényegesen növelni kell a munkaterme­lékenységet. Öröm­teli feladat ez, an­nak ellenére, hogy nem könnyű, de jó­akarattal és áldo­zatkészséggel meg­birkózhatunk vele. Annak ellenére, hogy a kékkői já­rás a szövetkezetek gazdasági épületei­nek beruházási építkezésében kerületi méretben az elsők között van, a dol­qozók még sincsenek megelégedve az elért eredményekkel. Napról napra ke­resik a megoldást, hogyan gyorsíthat­nák mea a szUkséges tehénistállók, sertésólak. lóistállók, silógödrök, szé­rűk, magtárak, juhaklok és más be­rendezések építését. Nehezen lehet behozni a négyéves lemaradást. A szövetkezeti tagok kö­vetelik a közös berendezések építésé­nek meggyorsítását. Minden tervbe van véve, mindent idejében el kell végez­ni Csak most vetődik fel a kérdés, ho­gvan lássunk a dolgokhoz? Minden al­kalommal a járásban vagy a kerület­ben látjuk, tanúi vapvunk annak, hogy az egves reszortok építkezései el van­nak látva gépesítési eszközökkel, csu­pán a mezőgazdasági építkezéseken az nálunk úgy metfy: ha egyszer Ábel érdekében az ujjadat sem sza­doigoznak évszázados robotmódszerek­kel. Kézzel végzik az alapok ásását. De e- még nem is a legnehezebb mun­ka; a betonkeverést is kézzel végzik, ami bizonv nagvon próbára teszi az ember erejét ugyanúgy, mint a tégla felhordása a kétemeletes építkezések­re. Az építkezés ilven módszerét ma már nem nézhetiük közönbösen külö­nösen a jelenlegi munkaerőhiány ide­jén, azokban az EFSZ-ekben, amelyek önsegélv útján építkeznek. Az építke­zés ilyen módja az ipar és technika országában ma már nem megfelelő. Ideje volna, ha megkezdenék a szö­vetkezetek mezőgazdasági építkezései­nek lépesítését országos méretben. Ezzel megszabadítanók a szövetkezeti tagokat a fárasztó munkáktól, és meg­gyorsítanók a mezőgazdasági üzemek építését, amelyekre már türelmetlenül várnak a dolgozó parasztok. Járásunk­ban is elegendő gépesítési eszköz van, csak nem tudjuk, hol találhatók. A kékkői járás mezőgazdasági építkezé­sein dolgozók munkád nem volt ered­ménytelen. Elkezdték keresni és meg­tt álták a kihasználatlan gépeket az Állami Közutak kékkői nemzeti válla­latánál, ahol már két éve kihasználat­lanul hever az udvaron egy betonke­verögép. Amikor a járási "nemzeti bi­zottság építészeti osztályának dolgozói a gépet ki akarták kölcsönözni a szö­vetkezeti építkezésre, az Állami Köz­utak nemzeti vállalatának igazgatója azt a kifogást hozta fel, hogy hiányzik a kábel. A járási nemzeti bizottság építészeti osztálya kikölcsönözte a szükséges kábelt a nagvkürtösi GTÄ­tól. De korai volt öröme. A kékkői járás építészeti vállalatában továbbra is kihasználatlanul hever két keverő­gép, mivel azokat meq kellene javí­tani. Ezeket is ki akarták kölcsönözni, hogy majd megjavítják a GXÄ-n. A gazdasági építkezésen a betont tovább­ra is kézzel keverik, a keverőgépek pedig munka nélkül vesztegelnek ac Á"aml Közutak nemzeti vállalatánál, * iárási építészeti vállalat udvarán. Ms& dig hevernek - ég ezek a gépek használatlanul? Nem tudják. Ezt e»i% az Állami Közutak vállalatainak*besz­tercebányai igazgatósága vagvpedlt! a kékkői iárási ém'tészeti vállalat üzem­vezetősége tudná megmondani. Kiküszöböljük az adminisztrációból a bürokráciát. d» az éleiken qvakran ta­lálkozunk veit ott. mol még nincs kellő megértés, segíteni akarás annak "Hetiére, hogv közös az érdekünk, egy a célunk — a szocializmus győzelme népi demokratikus hazánkban. S. R. Kékkő GOOOOOOOOOOOOGOO0OOOOOOTO — SOK SIKERT A trebiči járásbeli Pocoucovon ti­zenöten alakították meg az EFS/.-t. Ketten az elmúlt évek folyamán ki­léptek. A dombvidék szövetkezetéről az a hír járta a környéken, hogy kicsi de jó. Szilárd. A bors is kicsi, mégis erős. Az időjárás elkésett, a tavaszi mun­kálatokat azért idejében elvégezték. Már áprilisban beadták az egész évi húsmennyiséget, magasan túlteljesí­tették a tej- és tojásbeadást. Kettő híján a parasztok mind, — összesen negyvennyolcan, — beléptek a közös­be. Ez a kettő szintén kisparaszt. Belépésüket aratás utánra ígérték. A- negyvennyolc között van az a má­sik kettő is, akik előzőleg kiléptek. A napokban Tŕebičben jártam. A jihlavai kerületben. Ott hallottam a fenti hírt. Nosza, ki a faluba. Miért éppen most és miért ilyen tömegesen, egyszerre határozták el magukat a pocoucoviak, hogy belépjenek az EFSZ-be. Erre voltam kíváncsi. Megkeresem a szövetkezet elnökét. František Mejzlík így tájékoztat: — Ez év májusa óta 416 hektár mezőgazdasági területen gazdálko­dunk. Ebből 337 hektár szántóföld. A Cseh-Morva Dombvidéken nem te­rem meg minden. Magaslati fekvésű a falunk. Főleg krumplit és rozsot termesztünk, búzát csak saját szük­ségletünk fedezésére. — Hány tagja van a szövetkezet­nek — kérdem. — Hát tizenhármán voltak — vála­szol az elnök. — Hogy-hogy voltak? Hát^maga, elvtárs, elnök létére, nem volt tagja a szövetkezetnek? Beszéljen csak kissé részletesebben, érdekel a dolog. — Mejzlík elvtárs láthatóan szívesen áll rendelkezésemre. — 1950-ben tizenöten megalakítot­tuk az első típusú szövetkezetet. 1952-ben áttértünk a harmadik típus­ra. Kommunista vagyok, természe­tes, hogy az úttörők között voltam. Csakhogy az elején sok minden nem tetszett nekem. Az állatok a volt tu­lajdonosoknál maradtak, a munkaer­kölcs gyenge volt, virágzott a fekete fuvarozás. Ahelyett, hogy kitartó ne­veléssel, meggyőzéssel közeledtünk volna az emberekhez — és ez különö­sen a párttagok kötelessége lett vol­na — Svoboda druszámmal otthagy­tunk csapot-papot és inkább kimerí­tünk a falu szélére. Majdnem három évig tartott az utunk vissza a szö­vetkezetbe. Csakhogy most már nem­csak Svobodáról, meg rólam volt szó. A pártszervezet irányítása mellett az országos példából okulva, velünk jött az egész falu. A kulákok már régeb­ben felhagyták a gazdálkodással, saját maguk likvidálták gazdaságukat, föld­jük a szövetkezetben van. Josef Ma­reš és Stanislav Brabec kétlaki, — tíz hektárjuk van összesen — ők is megígérték, hogy aratás után velünk tartanak. Tizenhárom régi taghoz egycsapásra negyvennyolc új tag: vi­lágos, hogy új vezetőséget kellett választani. A túlnyomó többség bizal­ma az április 22-iki közgyűlésen en­gem állított a szövetkezet élére. Ötven fe' á j r az elnök, nagy vállas ember, sokat dolgozhatott éle­tében. Kérem, beszéljen tovább. Mert nagy változást jelent, ha egy tö'pe .szövetkezetből egyszerre szövetkezeti falu lesz. Pocoucov pedig már azzá lett. Mit mond erről az új tisztség­viselő. — Nem akarok mentegetőzni, ami­ért a szövetkezetből kiléptem. De a szövetkezet sorsát, jövőjét mindig a szívemen viseltem. Tudták ezt jól a falusiak. Azt hiszem, ezért válasz­tottak elnökükké. Az előlegezett bi­zalomnak szeretnék megfelelni. Bár papír szerint iskolaköteles (több mint hat éves) a szövetkezet, úgy érzem, hogy újszülött szövetkezet élére ke­rültem. Nagyobb méretekben mindent elölről kell kezdenünk. Nehezebb hat­vanegy ember gondolatát, észjárását közös nevezőre hozni, mint tizenhá­romét. Furcsának tálálom, hogy nem a ré­gi tizenhárom tag közül választottak elnököt. Mi lehet ennek az oka? Ta­lán rosszul gazdálkodtak? Mejzlik kitalálja gondolatomat. — A kis szövetkezet sem dolgozott rosszul — folytatja a beszélgetést. Munkaegységenként 21.50 koronát fi­zettek, a természetbeni járandóság értéke szabad piaci áron számítva 14 koronát tett ki. 35.50 korona napon­ta — szép összeg. Csakhogy — és ezt már harapófo­góval szedem ki — az új elnök ezt az eredményt annak tulajdonítja, hogy a felsőbb helyeken a tizenhár­mak mindig azzal érveltek, jó pél­dául kell szolgálniok a többieknek. Ezen az alapon szerfölött nagy, túl­zott kedvezményekben részesültek. Ezért nem is igen akarták, hogy új emberek lépjenek be a szövetkeze­tükbe. Jól érezték magukat sógor­koma alapon. Nem vették észre, hogy a fejlődés törvényszerű és a mai kis­paraszt holnap önként szövetkezeti tag akar lenni. Ezért határozott úgy a falu, hogy egyszerre lépnek be a szövetkezetbe. — A megnagyobbodott szövetkezet legfőbb célkitűzése, hogy mielőbb összpontosítsuk az állatokat. Először a lovakat helyezzük el, azután hoz­zálátunk a nagy tehénistálló felépíté­séhez — mondja derűs szemmel, bi­zakodva Mejzlík elvtárs. — Mert nem 'qazi szövetkezet az, ahol a közös tulajdonban lévő állatok régi gazdáik­nál abrakolnak. Ehhez a nagy igazsághoz csak azt fűzöm hozzá; — de gyönyörűen meg­írta Solohov, a paraszti lélek alapos ismerője, — hogy még a közös istál­lóban is sokáig azt lesik a régi gaz­1 dák etetés idején, nincs-e az „állat"' juk" megrövidítve, nem szenved-e valamiben hiányt. Mejzlík elnöknek havonta 32 mun­kaegységet szavazott meg a szövet­kezet legfőbb szerve. Az állatok össz­pontosítása után 45 munkaegysége lesz. Nem vitás, hogy az anyagi ér­dekeltség elvének helyes alkalmazóig, mihamarabb meghozza a maga gyü­mölcsét mind az egyén, mind a kö­zösség számára. Tanú ságos a pocoucovi eset. Hiába, úgy van az már, hogy bizo­nyos emberi tulajdonságok itt is, ott is, Mulyadon is azonosak, vagy leg­alább hasonlatosak. Előfordul, hogy maguk a szövetkezeti tagok önző okokból, szektáns nézetekből kiindul­va ellenzik, hogy gyarapodjék a tag-, létszám, fejlődjék a szövetkezet. Meg­nyugtató, hogy az ilyesmi nem tart A hat örökké, nem tarthat sokáig. A régi elhal, az új előretör. A szöveti kezeten még kívülálló dolgozó paraszA tok a szívós, politikai nevelő és megl győző munka hatására a jól gazdál­kodó szövetkezetek eredményeinek láttára egyre inkább maguk is rájöri-. nek, hogy felemelkedésük, igazi jólé­tük egyedüli útja a szövetkezés. Mind gyorsabban megtalálják a módot, hogy szétforgácsoltságuk egyetlen szövetségeié egyesüljön, megtalálják az egyenes utat, mely a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás megvalósításával a boldog élethez, a szebb jövőhöz vei zet. Sok sikert ezen az úton, pocoucol viak! Hogy példát vehessenek róla­tok mások is. SZILY IMRE M * Teljesítették félévi V kötelezettségeiket A kassai kerületben június 22-is négy járás teljesítette a marhahús félévi beszolgáltatást tervét és to­vábbi négy a sertéshús beadást. A tervteljesítésben a legszebb eredményeket a királyhelmeci és rőcei járások érték el. A király­helmeci járás például félévi tervét 449 mázsa marhahússal túlteljesí­tette. A sertéshús beadásban az iglói iárás 106,7, a lőcsei 104,6, a pa­rádi pedig 100 százalékra teljesí­tette félévi tervét. Ezek az eredmények főként az egységes földművesszövetkezetek és a kis- és középparasztok érde­me. akik becsülettel teljesítik az állammal szembeni kötelezettségü­ket. OJ szO c Ít56. június 26, "

Next

/
Oldalképek
Tartalom