Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-26 / 177. szám, kedd

Baleset nélkül... Gyakran látunk autóbuszokat, amelyeken néha hatjegyű szám is jelzi, hogy hány kilométert tett meg a kocsi vezetője baleset nélkül. A DOZÁB bratislavai városi közlekedési vállalatnál megtudtuk, hogy a „ba'eset nélkül" mozgalomba a taxisofőrök is bekapcsolódtak. Ellátogatunk tehát műszakváltásukhoz. A Sztálin téri taxiállomásra egy»• más után futnak be a kocsik á müszakváltásra. Éppen most érkezik Frié gépkocsivezető Tudor kocsijával. Már várja is Brúnóvá, a váltótársa, hogy átvegye tőle a taxit. Brúnóvá a kormányhoz ül, megvizsgálja a fékeket, lámpákat, irányjelzőt, a kézi tűzoltófecskendöt, a kis házigyógyszertárat. Begyújtja a gépet, néhányszor körülhajt a térségen. Mikor mindent rendben talál aláírja a szolgálati könyvet és átveszi a beinkasszált menetdíjakat. A pénzt a műszak lejárta után számolja el a vállalat pénztárosával. Beülünk BrunoSt elvtársnöhöz és elbeszélgetünk vele munkájáról. — Már rég óta vezet? — Négy éve. — Volt már karambolja? — Nem, — rázza a fejét és úgy látszik, nem érezte eléggé meggyőzőnek a választ, mert még hozzátette. — Miért? Nem hiszi? Sajnos egyesek még bizalmatlanok velünk, nőkkel szemben. Még a Gázolás c'

lmü filmet is felhozzák példának. De inkább csak a férfiak. A nők általában bemondják a címet, és ritkán kérdezősködnek, különösen ilyesmiről. — Hány utasa volt tegnap? — Nyolc. Jó napom volt, mert előfordul az is, hogy sok a türelmetlen utas. — Siettetni nem szokták? — Dehogyis nem. A múltkor is két asszony ült a kocsiba. Igen türelmetlenek voltak, hogy elkésik a prágai gyorsvonatot és folyton sürgettek. — Megmondta nekik, hogy mi az előírás ? — Az ilyenkor nem jó módszer. Azt a látszatot kell kelteni, hogy csakugyan sietek, kézzel-lábbal mozgok és az utas ilyenkor úgy látja, hogy lassabban telik iz idő. Persze azért gondolok rájuk is, htsze'n ér. sem szívesen késném el a gyorsvonatot. Már előre kiszámítom, hogy mennyit ugrik az óra és bemondom a fizetendő összeget. A két asszony még meg is köszönte, hogy úgy siettem és nem késtek el. — Hol dolgozott azelőtt? — Segédmunkás voltam. Egyszer olvastam egy hirdetményt, hogy a DOZÁB autótaxi osztálya női gépkocsivezetőket is felvesz. Jelentkeztem. Három hónapig tanultam, aztán levizsgáztam. Az első naptól kezdve ez a gépem. Még soha nem volt semmi baj. Ha kisebb javítanivaló van, akkor magam elvégzem. Váltótársam, Friö elvtárs is vigyáz rá nagyon. — Milyenek a tapasztalatai az utasokkal? — A legtöbb utas rendes ember. Bemondják a címet és nem szólnak többet. A férfiak között azonban vannak kíváncsi természetűek. Sok utasnak el kell mondanom, hogy szeretem-e a munkámat, mennyit keresek, van-e családom, hogyan élek. Előfordul, hogy neveletlen, nyegle embert viszek valahová .Az ilyennek nem válaszolok. De van olyan utas is, aki családi gondjait mondja el, és noszogat, hogy mit szólok hozzá. Ha azt mondom, hogy én nem vagyok illetékes erre, hiszen nem ismerem, azt válaszolja, hogy azért mégis mondjak véleményt. Ha nem tetszik a véleményem, akkor vitatkozik, ha helyesli akkor még meg is köszöni. A vidékiek sokszor elmondják, kihez jönnek látogatóba. Ismeretlen emberekről beszélnek nekem, mintha én is tudnék róluk. Van olyan, aki izgul, hogy nem találunk el a nénjéhez, vagy ott lakik-e még, mert már évek óta nem írt... Ilyenkor még azt is megteszem, hogy bekísérem a házmesterhez és magúm kérdezem meg itt lakike a rokon. — Egy alkalommal egy utast vittem az új gázgyár környékére. Az illető az egyik sötét mellékutcában megállított, kinyitotta a kocsi ajtaját és — fizetés nélkül kereket oldott. Mit tehettem? Begyújtottam a motort és visszamentem a taxiállon. 'sra. Még mindig jobban jártam, ndntha az illető a nálam lévő pénzt akarta volna elvenni. Ja, potyautasokkal gyakran találkozunk ... Ittas embert nem engedek beülni a k csiba. A múltkor nem vettem fel egy részeget és az verekedni akart. A férfikollégák siettek segítségemre és „eltanácsolták" az illetőt. — Szombatról vdsárnapra virradó éjjel a legnagyobb a taxiforgalom. Ilyenkor jönnek ki az emberek a mulatókból és alig vagyunk képesek lebonyolítani a forgalmat. Csípős megjegyzéseket, trágár szavakat kell hallanunk és eltűrnünk. Ez az állapot csak akkor szűnne meg, ha a közönség belátná, hogy a jelenlegi taxiá'lománnyál nem lehet mindenkinek a kívánságát azonnal teljesíteni... is őzben megérkeztünk a DOZÁB igazgatóságára, s itt felkerestük Šime; elvtársat, az autótaxi osztály vezetőjét. Tőle érdeklődünk a munkaverseny iránt. Šimek elvtárs elmondja, hogy minden taxihoz két vezetőt osztottak be, akik versenyben állnak egymással. — A verseny feltételei: az üzemanyaggal való takarékoskodás és 100 ezer kilométert lefutni baleset és motorhiba nélkül. Eddig a legjobbak Marka és Szabó gépkocsivezetők, akik 3800 kilométert futottak le egy hónapban és 33 liter benzint takarítottak meg. Karamboljuk nem volt. Kisebb defektjeiket maguk javították meg. — A taxikat minden reggel műszak előtt a szolgálatban levő taxisofőr jelenlétében a karbantartó csoport átvizsgálja és az esetleges hibákat kijavítja. A napi munka befejezése után újra átvizsgálják a kocsikat. — Hogy állnak a pótalkatrészek dolgában ? — Sajnos, a jelen helyzetben nem tudunk minden pótalkatrészt megkapni. Vállalatunk anyagbeszerzői sokat utaznak, hajszolják a pótalkatrészeket, de ez sem elegendő. Csavarokat, fém-, vagy gumibetéteket saját műhelyünkben magunk állítjuk elő Most a legnehezebb az ablaküveg kérdése a Spartak kocsik számára. A gyár hajlított üveget külön nem gyárt és ha a bqfsi üvege eltörik, úgy a legkritikusabb helyzet előtt állunk. — Milyenek az utak? — A bélvárosban még megy a közlekedés, mert itt jók az aszfaltútok. A külvárosok utcái azonban, főleg Petrialkán nagyon elhanyagoltak. Jó lenne ezek gyors rendbehozása, mert nemcsak a taxik rongálódnak az ilyen utakon, hanem számtalan más ilyen jármű is... — Talán érdekelné, hogy van egy női soffőrünk is, Brúnóvá Anna — folytatja Šimek elvtárs — Frié Lajos a váltótársa, Tudor kocsin járnak, amely egyike a vállalat legrégibb taxijának. Ennek ellenére szép eredményt értek el: 3 ezer kilométeren 28 liter benzint takarítottak . reg. Brúnóvá elvtársnó nagy megelégedésünkre végzi munkáját. 30 éves, két gyermeke van. Ha akarja látogassa meg, bizonyára megtalálja a Sztálin téri állomáson. Az útmutatást köszönjük, de ezt a látogatást már megtettük. H. T. KÖVETENDŐ PÉLDA A széleskörűen alkalmazott intenzív szocialista munkaverseny, valamint a jó munkaszervezés lehetővé tette a novákyi Wilhelm Pick Vegyipari Üzem dolgozóinak, hogy félévi feladataikat határidő előtt teljesítsék. A félév végéig még 2 millió 600 ezer korona értékben gyártanak termékeket. A harmadik negyedévben elérendő sikerek érdekében fellendítették a kötelezettségvállalási mozgalmat a termelési terv túlteljesítéséért. Az eddig felajánlott kötelezettségek értéke meghaladja a 650 ezer koronát. A novákyi vegyipari üzemben újfajta termékek előállításával próbálkoznak Sikeresen folynak egy új műanyag gyártási próbái. Az új műanyagot bőriparunk munkája minőségének megjavítása érdekében fogják gyártani. A harmadik negyedév folyamán befejezik a polyetilén gyártásához szükséges berendezések szerelését is. Bonyodalmak a betonkeverő gépek körül — Ja. barátom, Káiné vagy. akkor bad mozgatnod. A mezőgazdaság szakaszán pártunk és kormányunk feladatul tűzte ki, hogv a második ötéves terv első évében a termelés minden ágazatában lényegesen növelni kell a munkatermelékenységet. Örömteli feladat ez, annak ellenére, hogy nem könnyű, de jóakarattal és áldozatkészséggel megbirkózhatunk vele. Annak ellenére, hogy a kékkői járás a szövetkezetek gazdasági épületeinek beruházási építkezésében kerületi méretben az elsők között van, a dolqozók még sincsenek megelégedve az elért eredményekkel. Napról napra keresik a megoldást, hogyan gyorsíthatnák mea a szUkséges tehénistállók, sertésólak. lóistállók, silógödrök, szérűk, magtárak, juhaklok és más berendezések építését. Nehezen lehet behozni a négyéves lemaradást. A szövetkezeti tagok követelik a közös berendezések építésének meggyorsítását. Minden tervbe van véve, mindent idejében el kell végezni Csak most vetődik fel a kérdés, hogvan lássunk a dolgokhoz? Minden alkalommal a járásban vagy a kerületben látjuk, tanúi vapvunk annak, hogy az egves reszortok építkezései el vannak látva gépesítési eszközökkel, csupán a mezőgazdasági építkezéseken az nálunk úgy metfy: ha egyszer Ábel érdekében az ujjadat sem szadoigoznak évszázados robotmódszerekkel. Kézzel végzik az alapok ásását. De e- még nem is a legnehezebb munka; a betonkeverést is kézzel végzik, ami bizonv nagvon próbára teszi az ember erejét ugyanúgy, mint a tégla felhordása a kétemeletes építkezésekre. Az építkezés ilven módszerét ma már nem nézhetiük közönbösen különösen a jelenlegi munkaerőhiány idején, azokban az EFSZ-ekben, amelyek önsegélv útján építkeznek. Az építkezés ilyen módja az ipar és technika országában ma már nem megfelelő. Ideje volna, ha megkezdenék a szövetkezetek mezőgazdasági építkezéseinek lépesítését országos méretben. Ezzel megszabadítanók a szövetkezeti tagokat a fárasztó munkáktól, és meggyorsítanók a mezőgazdasági üzemek építését, amelyekre már türelmetlenül várnak a dolgozó parasztok. Járásunkban is elegendő gépesítési eszköz van, csak nem tudjuk, hol találhatók. A kékkői járás mezőgazdasági építkezésein dolgozók munkád nem volt eredménytelen. Elkezdték keresni és megtt álták a kihasználatlan gépeket az Állami Közutak kékkői nemzeti vállalatánál, ahol már két éve kihasználatlanul hever az udvaron egy betonkeverögép. Amikor a járási "nemzeti bizottság építészeti osztályának dolgozói a gépet ki akarták kölcsönözni a szövetkezeti építkezésre, az Állami Közutak nemzeti vállalatának igazgatója azt a kifogást hozta fel, hogy hiányzik a kábel. A járási nemzeti bizottság építészeti osztálya kikölcsönözte a szükséges kábelt a nagvkürtösi GTÄtól. De korai volt öröme. A kékkői járás építészeti vállalatában továbbra is kihasználatlanul hever két keverőgép, mivel azokat meq kellene javítani. Ezeket is ki akarták kölcsönözni, hogy majd megjavítják a GXÄ-n. A gazdasági építkezésen a betont továbbra is kézzel keverik, a keverőgépek pedig munka nélkül vesztegelnek ac Á"aml Közutak nemzeti vállalatánál, * iárási építészeti vállalat udvarán. Ms& dig hevernek - ég ezek a gépek használatlanul? Nem tudják. Ezt e»i% az Állami Közutak vállalatainak*besztercebányai igazgatósága vagvpedlt! a kékkői iárási ém'tészeti vállalat üzemvezetősége tudná megmondani. Kiküszöböljük az adminisztrációból a bürokráciát. d» az éleiken qvakran találkozunk veit ott. mol még nincs kellő megértés, segíteni akarás annak "Hetiére, hogv közös az érdekünk, egy a célunk — a szocializmus győzelme népi demokratikus hazánkban. S. R. Kékkő GOOOOOOOOOOOOGOO0OOOOOOTO — SOK SIKERT A trebiči járásbeli Pocoucovon tizenöten alakították meg az EFS/.-t. Ketten az elmúlt évek folyamán kiléptek. A dombvidék szövetkezetéről az a hír járta a környéken, hogy kicsi de jó. Szilárd. A bors is kicsi, mégis erős. Az időjárás elkésett, a tavaszi munkálatokat azért idejében elvégezték. Már áprilisban beadták az egész évi húsmennyiséget, magasan túlteljesítették a tej- és tojásbeadást. Kettő híján a parasztok mind, — összesen negyvennyolcan, — beléptek a közösbe. Ez a kettő szintén kisparaszt. Belépésüket aratás utánra ígérték. A- negyvennyolc között van az a másik kettő is, akik előzőleg kiléptek. A napokban Tŕebičben jártam. A jihlavai kerületben. Ott hallottam a fenti hírt. Nosza, ki a faluba. Miért éppen most és miért ilyen tömegesen, egyszerre határozták el magukat a pocoucoviak, hogy belépjenek az EFSZ-be. Erre voltam kíváncsi. Megkeresem a szövetkezet elnökét. František Mejzlík így tájékoztat: — Ez év májusa óta 416 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodunk. Ebből 337 hektár szántóföld. A Cseh-Morva Dombvidéken nem terem meg minden. Magaslati fekvésű a falunk. Főleg krumplit és rozsot termesztünk, búzát csak saját szükségletünk fedezésére. — Hány tagja van a szövetkezetnek — kérdem. — Hát tizenhármán voltak — válaszol az elnök. — Hogy-hogy voltak? Hát^maga, elvtárs, elnök létére, nem volt tagja a szövetkezetnek? Beszéljen csak kissé részletesebben, érdekel a dolog. — Mejzlík elvtárs láthatóan szívesen áll rendelkezésemre. — 1950-ben tizenöten megalakítottuk az első típusú szövetkezetet. 1952-ben áttértünk a harmadik típusra. Kommunista vagyok, természetes, hogy az úttörők között voltam. Csakhogy az elején sok minden nem tetszett nekem. Az állatok a volt tulajdonosoknál maradtak, a munkaerkölcs gyenge volt, virágzott a fekete fuvarozás. Ahelyett, hogy kitartó neveléssel, meggyőzéssel közeledtünk volna az emberekhez — és ez különösen a párttagok kötelessége lett volna — Svoboda druszámmal otthagytunk csapot-papot és inkább kimerítünk a falu szélére. Majdnem három évig tartott az utunk vissza a szövetkezetbe. Csakhogy most már nemcsak Svobodáról, meg rólam volt szó. A pártszervezet irányítása mellett az országos példából okulva, velünk jött az egész falu. A kulákok már régebben felhagyták a gazdálkodással, saját maguk likvidálták gazdaságukat, földjük a szövetkezetben van. Josef Mareš és Stanislav Brabec kétlaki, — tíz hektárjuk van összesen — ők is megígérték, hogy aratás után velünk tartanak. Tizenhárom régi taghoz egycsapásra negyvennyolc új tag: világos, hogy új vezetőséget kellett választani. A túlnyomó többség bizalma az április 22-iki közgyűlésen engem állított a szövetkezet élére. Ötven fe'

á j r az elnök, nagy vállas ember, sokat dolgozhatott életében. Kérem, beszéljen tovább. Mert nagy változást jelent, ha egy tö'pe .szövetkezetből egyszerre szövetkezeti falu lesz. Pocoucov pedig már azzá lett. Mit mond erről az új tisztségviselő. — Nem akarok mentegetőzni, amiért a szövetkezetből kiléptem. De a szövetkezet sorsát, jövőjét mindig a szívemen viseltem. Tudták ezt jól a falusiak. Azt hiszem, ezért választottak elnökükké. Az előlegezett bizalomnak szeretnék megfelelni. Bár papír szerint iskolaköteles (több mint hat éves) a szövetkezet, úgy érzem, hogy újszülött szövetkezet élére kerültem. Nagyobb méretekben mindent elölről kell kezdenünk. Nehezebb hatvanegy ember gondolatát, észjárását közös nevezőre hozni, mint tizenháromét. Furcsának tálálom, hogy nem a régi tizenhárom tag közül választottak elnököt. Mi lehet ennek az oka? Talán rosszul gazdálkodtak? Mejzlik kitalálja gondolatomat. — A kis szövetkezet sem dolgozott rosszul — folytatja a beszélgetést. Munkaegységenként 21.50 koronát fizettek, a természetbeni járandóság értéke szabad piaci áron számítva 14 koronát tett ki. 35.50 korona naponta — szép összeg. Csakhogy — és ezt már harapófogóval szedem ki — az új elnök ezt az eredményt annak tulajdonítja, hogy a felsőbb helyeken a tizenhármak mindig azzal érveltek, jó például kell szolgálniok a többieknek. Ezen az alapon szerfölött nagy, túlzott kedvezményekben részesültek. Ezért nem is igen akarták, hogy új emberek lépjenek be a szövetkezetükbe. Jól érezték magukat sógorkoma alapon. Nem vették észre, hogy a fejlődés törvényszerű és a mai kisparaszt holnap önként szövetkezeti tag akar lenni. Ezért határozott úgy a falu, hogy egyszerre lépnek be a szövetkezetbe. — A megnagyobbodott szövetkezet legfőbb célkitűzése, hogy mielőbb összpontosítsuk az állatokat. Először a lovakat helyezzük el, azután hozzálátunk a nagy tehénistálló felépítéséhez — mondja derűs szemmel, bizakodva Mejzlík elvtárs. — Mert nem 'qazi szövetkezet az, ahol a közös tulajdonban lévő állatok régi gazdáiknál abrakolnak. Ehhez a nagy igazsághoz csak azt fűzöm hozzá; — de gyönyörűen megírta Solohov, a paraszti lélek alapos ismerője, — hogy még a közös istállóban is sokáig azt lesik a régi gaz1 dák etetés idején, nincs-e az „állat"' juk" megrövidítve, nem szenved-e valamiben hiányt. Mejzlík elnöknek havonta 32 munkaegységet szavazott meg a szövetkezet legfőbb szerve. Az állatok összpontosítása után 45 munkaegysége lesz. Nem vitás, hogy az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazóig, mihamarabb meghozza a maga gyümölcsét mind az egyén, mind a közösség számára. Tanú ságos a pocoucovi eset. Hiába, úgy van az már, hogy bizonyos emberi tulajdonságok itt is, ott is, Mulyadon is azonosak, vagy legalább hasonlatosak. Előfordul, hogy maguk a szövetkezeti tagok önző okokból, szektáns nézetekből kiindulva ellenzik, hogy gyarapodjék a tag-, létszám, fejlődjék a szövetkezet. Megnyugtató, hogy az ilyesmi nem tart A hat örökké, nem tarthat sokáig. A régi elhal, az új előretör. A szöveti kezeten még kívülálló dolgozó paraszA tok a szívós, politikai nevelő és megl győző munka hatására a jól gazdálkodó szövetkezetek eredményeinek láttára egyre inkább maguk is rájöri-. nek, hogy felemelkedésük, igazi jólétük egyedüli útja a szövetkezés. Mind gyorsabban megtalálják a módot, hogy szétforgácsoltságuk egyetlen szövetségeié egyesüljön, megtalálják az egyenes utat, mely a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megvalósításával a boldog élethez, a szebb jövőhöz vei zet. Sok sikert ezen az úton, pocoucol viak! Hogy példát vehessenek rólatok mások is. SZILY IMRE M * Teljesítették félévi V kötelezettségeiket A kassai kerületben június 22-is négy járás teljesítette a marhahús félévi beszolgáltatást tervét és további négy a sertéshús beadást. A tervteljesítésben a legszebb eredményeket a királyhelmeci és rőcei járások érték el. A királyhelmeci járás például félévi tervét 449 mázsa marhahússal túlteljesítette. A sertéshús beadásban az iglói iárás 106,7, a lőcsei 104,6, a parádi pedig 100 százalékra teljesítette félévi tervét. Ezek az eredmények főként az egységes földművesszövetkezetek és a kis- és középparasztok érdeme. akik becsülettel teljesítik az állammal szembeni kötelezettségüket. OJ szO c Ít56. június 26, "