Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-25 / 176. szám, hétfő

A párizsi egyetem orvosi fakultásának bíráló bizottsága nemrégiben Valót orvosházaspár „Lourdes és képzelgés a gyógyászatban" című tanulmányát kitüntetésben részesítette. (Lourdes et l'illusion en thérapeutique, Paris, 1956.) Az orvosházaspár könyve lényegében azoknak az eseteknek és okmányoknak gondos kritikai felülvizsgálását tartalmazza, amelyeket a lourdesi évkönyvekben a Lourdesi Miasszonyunk Orvosegyesület közlönyében hoztak nyilvánosságra. A kutatásokat Thérése Valót orvosnő végezte, férje Guy Valót pedig a könnyv összeállításában és a magyarázó jegyzetek elkészítésében segédkezett. A nehézségek ellenére Is sikerült az orvosházaspárnak a legújabb tudományos ismeretek felhasználásával rekonstruálni egyes esetek kórtörténeti lefolyását, és ezáltal fontos adatokat szolgáltattak a Lourdeshoz fűződő babonaságok leleplezéséhez. A legenda szerint Marie-Bernadette Soubirous, egy. pásztorleányka, legeltetés közben 1858. február 11. és július 16-a között 18 esetben látta a Szűz Máriát. A kis Bernadette előtt megjelent Mária fehér ruhában kék övvel, olvasóval, lábán rózsákkal, fején csillagokkal és így nevezte meg magát: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás." E látomások előtt négy évvel. 1854-ben, mondotta ki IX. Pius pápa a szeplőtelen fogantatás dogmáját. Az új dogmára a technikai és termeszet-tudományos felfedezések ellensúlyozása és a haladó mozgalmak hatására az egyháztól elforduló tömegek megszerzése céljából volt szükség. Amint Ijjas Antal a keresztény egyháztörténetben írja: „a -me]ingott hitet kellett valamilyen formában megerősíteni, éspedig főleg az egyszerűbbekben, a kicsinyekben és a kispolgári tömegekben". A „gondviselés" pedig azért tüntette ki éppen Franciaországot ilyen csodákkal, mert az egyházellenes hangulat ott volt a legerősebb. Marie-Bernadette Soubirous iszákos szülők gyermeke. A látomások időpontjában 14 éves, de valójában alig látszik 11-nek. Tanulatlan- gyermek, akire a katechizmus, a vallásos nevelés erősen hat. Gyóntatója, Ader tisztelendő nagy terjesztője a Máriakultusznak. Abban, hogy egy 14 éves tudatlan gyermek előtt elhangzik a szeplőtelen fogantatás dogmája, kétségtelen a papi behatás. Azt feltételezhetjük, hogy Ader tisztelendő nem tudatosan indította el a későbbi esemeny-sorozatot, de a lourdesi események másik főszereplőjéről, Dozous doktorról ezt már nem mondhatjuk el. A vele kapcsolatos adatokat Thérése Valót gyűjtötte össze a könyvében. Dozous doktor „lecsúszott" ember volt. A montpellieri orvosi fakultás bizonyos vizsgáin elbukott és ezért 1856-ban a leurdesí kórházi beosztásától felmentették. Már előzőleg is Cauterets híres ásványvizeivel próbált Üzleti vállalkozást kezdeni, ez azonban nem sikerült. A lourdesi barlangban „csodás" módra fakasztott víz ilyenformán újabb üzleti lehetőségeket jelentett számára. Mária ugyanis, a legenda szerint, azt parancsolta Bernadettenek, hogy kaparja meg a barlang földjét és akkor víz fakad. A későbbi könyvek mindig azt hangoztatták, hogy a barlang talaja száraz, víztelen volt. A korabeli, nem retusált fényképek azonban azt mutatják, hogy éppen a barlang előtt folyt egy hegyi patak, amely magas vízállás esetén a barlangot is elöntötte. Ugyanitt sok zsály is nőtt. és ez a növény csak olyan helyen terem, ahol állandó a nedvesség. Kezdetben mindenki ismerte a „csodálatos gyógyulásokat" elősegítő forrásvíz eredetének természetes magyarázatát, Később ez is feledésbe ment. A „csodálatos forrás" természetes eredetének nyilvánvaló volta magyarazza azt is, hogy Tarbes püspöke, akihez Lourdes is tartozott, legutolsóként foglalkozott a lourdesi eseményekkel és óvatos, sőt elutasító magatartásán csak akkor változtatott, amikor távoli vidékekről már tömegével jöttek a zarándokok. Lourdes egész későbbi története arra épül, hogy Bouriette kőfejtő álMi van a lourdesi csodák mögött? (Egy francia orvosházaspár nagy feltűnést keltő könyve) Utólag megjelent Dozous doktornál és bejelentette, hogy a forrás vizében végzett egyszerű szemfürdő visszaadta látását. Thérése Valót azonban kide- | rítette, hogy a kőfejtő sohasem volt vak. A kőfejtő ugyanis a „csoda" megtörténte előtt kb. 20 évvel munka közben jóbb szemének inhártyáját megsértette és azóta szenvedett „vakságban". Ilyenformán mindössze arról volt sző, hogy a jobb szemén nem I látott. Ezenkívül a delírium tremensben szenvedő Bouriette Dozous doktornak állandó nácién se volt és az orvosról közölt anyag elegendő ahhoz, hogy mindenféle szélhámosságot feltételezzünk róla. 1858-tól Dozous doktor ilyen gyógyulások egész sorát állapítja meg. Valót doktor hosszan tanulmányozta egy cüdővészes pap kórtörténetét. A lourdesi orvosok heveny tuberkulózist állapítottak meg nála, amelyből „megmagyarázhatatlanul" meggyógyultnak jelentették ki. Közben azt nem vették észre, hogy a beteg két hónappal Lourdesbe érkezése előtt pneumothorax kezelésben részesült. A röntgenfelvételek megmutatták ugyan, hogy mi a helyzet, de a hivatalos vélemény ez volt: „Azt gondoljuk, hogy hasonló esetekben nem helyes, ha a röntgenfelvétel által befolyásoltatni hagyjuk magunkat, hanem a problémát magasabb szempontból kell vizsgálni." Egyébként attól az időtől kezdve, amikor az orvostudomány a tüdővészt biztosan meg tudja állapítani, a betegség ilyen néven nem szerepel többé a jegyzőkönyvekben. Ugyanez a helyzet a rákos betegedéseknél is. Egyetlen rákos „gyógyulás" esetében sem tudják ezt szövettani vizsgálattal igazolni. Rudder gazdálkodó története is fontos szerepet játszik a lourdesi „csodák" között. Amennyiben hihetünk a felülvizsgálati iroda orvosainak, Rudder 1867. február 16-án favágás közben a lábát törte. 1875-ben a lourdesi zarándoklatról a sérülés legkisebb nyoma nélkül tért haza. Az iratok 1875-ből még a bal lábról beszélnek, 20 évvel később már a jobb lábát vizsgálják felül, tehát azt a lábat, amellyel nem történt baleset, tehát valóban a sérülésnek semmiféle nyoma sem látható rájta. Ez, ha nem tudatos csalás, akkor is olyan súlyos hanyagság, amely a „csodákkal" kapcsolatos orvosi felülvizsgálat megbízhatatlanságát bizonyítja 1909 és 1925 között Bernadette Soubirous holttestét három ízben exhumálták, mivel feltételezték, hogy boldoggá, sőt szentté fogják avatni. A feljegyzések szerint a holttesten a természetes bomlási folyamatok semmiféle jelét sem tapasztalták. A hivatalos jegyzőkönyvnek azonban van egy lényeges része, amelyet később megcsonkítottak. Itt a jegyzőkönyv arról beszél, hogy Bernadette koporsójában ts mumifikáltnak mondható bőrén szén- és sószemcsél^et találtak. Ezeket soha senki meg nem vizsgálta, holott nyilvánvaló, hogy olyan anyagokról leh-t szó, amely lyel a holttestet lényegében bebalzsamozták. Ezt bizonyítja az is, hogy a harmadik exhumálás alkalmával doktor Comte megállapította, hogy Bernadette kezeit és arcát egy művész viasszal vonta be. A múmia titkát egyszerű tudományos vizsgálat már régen megoldhatta volna, de akkor mi maradna meg Lourdes misztikus világából? r Qlimutatá kezdeményedéi Visszaemlékezés az első Föderális Spartakiád 35. éves évfordulójára Szégner László. A CSKP országos konferenciájának anyaga Közöljük olvasóinkkal, hogy a „Pcd zástavou socializmu" 13. száma megjelenik — mint rendesen — szlovák nyelven és rendkívül! kiadása magyar és ukrán nyelven is. mégpedig 1956 július 15-e táján. Ez a szám bővített terjedelemben jelenik meg és közli a- CSKP országos konferenciáján elhangzott beszámolókat, vltafelszólalásokat, a mandátumvizsgáló bizottság beszámolóját és a második ötéves terv irányelveit. A bővített szám ára 7 korona lesz. A „Pod zástavou socializmu" 13. számát, valamint a rendkívüli magyar és ukrán kiadás megrendeléseit valamennyi járási postahivatal, az SZLKP járási blzottsáqai és a Pravda, az SZt.KP KB kiadóvállalata, a Novinárstvo üzem terjesztési osztálya (Bratislava, Gorkého 8.) 1956. július 2-i.q fogadja el. 1921-ben a forradalmi munkásság és a szociáldemokrata opportunista vezetők között harc tört ki és megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. Ez az elkülönítési folyamat átterjedt a szakszervezetekre, kultúr1 egyesületekre és a munkástestedző egyesületekre is. A Munkás Testedző Egyesületek Szövetsége az első Csehszlovák Köztársaságban a munkásifjúság százezres tömegszervezete volt. Nem volt tehát közömbös a párt és a forradalmi tömegek részére, hogy kihez csatlakozik az ifjúság. Ebben az időben készítették elő az első Munkásolimpiászt, melynek a munkásosztály erejét, öntudatát és felikészültségét kellett megmutatnia. Egyúttal az volt a célja, hogy ellensúlyozza a burzsoá és nacionalista Soka! tornaünnepségeket. Az opportunista szociáldemokrata vezetők azoniban ezt az irányelvet nem követték, hanem a Munkás-olimpiászból a burzsoá köztársaság dicsőítésére szolgáló manifesztációi készítettek elő. A tornászegységek többsége a szociáldemokrácia marxista-baloldala tagjainak vezetésével ellenszegült az opportunista RTJ szövetség vezetőségének. Azt követelték, hogy az első Munkásolimpiász tényleg munkásünnepség legyen, azonkívül hogy a munkástornászegyesületek szövetsége rendkívüli kongresszust hívjon össze, és hogy a szövetség akkori elnöke, a szociáldemokrata képviselő František Hummelhans mondjon le tisztségéről. Ez a munkásáruló nagy érdemeket szerzett ugyanis abban, hogy a rendőrség munkásvér árán durva erőszakkal ragadta ki a marxista balszárny kezéből a prágai Népházat és Népnyomdát. Az opportunista vezetők azzal válaszoltak, hogy tömegesen kizárták az ellenálló tornászegységeket, járási és kerületi szervezeteket. Ugyanakkor nem akarták a munikásolimpiászra engedni a forradalmi ifjúságot. A tagság úgy válaszolt, hogv májusban megalapította az új Munkás Testedző Egyesületek Föderációját. (FDTJ) A Föderáció vezetősége ekkor felhívta a járásokat és körzeteket, hogy rendezzenek különálló nyilvános tornaversenyeket. 1921. június 12-én azonban új nagyon merész határozatot hozott, hogy június 19-én és 26-án, tehát aznap, amikor az olimpiásznak kellett lszajlaaiia, megrendezi saját tornaünnepségét Spartakiád elnevezés alatt. Mint a villám terjedt el a Föderáció felhívása: „A föderális spartakdádot Prágában gjpqtartjuk, az összes részleges gyakorlatóikat vidéken be kell szüntetni, a föderáció összes erőit be kell vetni Prágába, nagy Prága és környéke összes tornászegységeinél általános munkakötelezettséget vezetünk be. Az egész kommunista munkásságot segítségül hívjuk". Ekkor még csak hét nap választotta el őket az első föderális Spartakiádtól. Drámai napok teltek el. A munkásság emberfeletti munkájával, önfeláldozásával, csaknem fillér nélkül kiépítette a manini rételken — Holešovice és Libeň között — ahol most a Vltava új medre van, az új lelátót, öltözőket. Negyvenezer éjjeli szállást kellett szerezni. Habár ebben az időben iskolai "szünet volt, a prágai reakciós városi tanács elutasította a rendezőségnek az iskolaépületek kölcsönzését kérő kérvényét. N-qv munka volt a vasútnál elintézni az engedményes jegyeket, az összes akciókra, felvonulásra rendőri engedélyeket kijárni, a tornászok tömeges fellépéseit rendezni, megszervezni a társas utazást, élelmezést, a rendező- és egészségügyi szolgálatot, díszítést. Ezt a munkát, amely máskor hónapokig tartott volna — néhány nap alatt kellett megszervezni. Kemény próba volt ez. A munkásság határtalan lelkesedése és önfeláldozása csodát tetl. A kladnói munkások segítsége nagy volt: tömegesen gyalog és kerékpáron jöttek segítségre. Olyan mű készült el, mely százezer nézőt és harmincezer tornászt, sportolót fogadott magába. Az ünnepség elnevezése is szimtoólikus volt. A régi római rabszolgavozérre. Spartakusra emlékeztetett, aki vezetője volt az első eredményes rabszolgalázadásnak. Nagy félelem fogta el a burzsoáziát, amikor a Spartakiád főnapján a kommunisták .vezetésével százezres tömeg vonult végig a Vencel térről a manini rétekre. A tornagyakorlatok mindvégig jól I sikerültek, és nagy fegyelmezettségről tettek tanúságot. A végjelenet a „Forradalom győzelmét" jelképezte, ami a forradalmi tomászifjúságtoa új erőt és reménységet öntött. Az első Föderális Spartakiád 35 év előtt nagy visszhangot -keltett a határokon túl is. Később ezt az elnevezést átvették a Szovjetunióban és a Vörös Sportinternaciowálé tornaünnepélyei részére is, a második világháború után a népidemokratikus országokban is. 1922-ben megszervezték Brnóban az úgynevezett Brnói Spartakíádot, ahol Szlovákiából is szerepeltek tornászegységek. ' Később 1928-ban meg akarták rendezni Prágában az Országos Spartakiódot, amit azonban betiltottak a hatóságok. Nem tudták elfelejteni az 1921. évi manini Spartakiád óriási sikereit. Szlovákiáiban is mind élénkebbé vált. a tornászcsoportok mozgalma 1922-ben Spartaikus néven Szlovák nyelven Vrútkyn, magyar nyelven „Roham" néven Kassán havi folyóiratot adott kl a Föderáció. A Spartakus szerkesztője volt akkor a fiatal Gottwald Klement elvtárs. A lap első számában bevezetésül azt írják: „Vízre bocsátjuk ezt a mi szlovák Spartakusurakat, mint a csónakot, hogy elvigye az ösztályöntudatot az öntudatlanok sötét tengerébe. Elkerül az élet viharáta is, ahol majd fel-' lobbantja az elnyomott proletariátus öntudatának szikráját". És valóban a munkás testedző mozgalom köréből kerültek ki a legöntudstosabb, példamutató forradalmárok, akik becsületesein, haláltmegvetően, a fasizmussal dacolva, győzelemre vitték a szocializmus eszméjét. —Gr— Síi a zsákutcából! Fennti cím alatt Vető József a Budapesti Szabad Népben válaszolt Sebes Gusztávnak az Esti Budapest hasábjain megjelent hozzászólására, melyben a magyar OTSB elnökhelyettese a magyar labdarúgósport hibáival foglalkozik. Vető József cikkéből a következő figyelemre méltó részleteket veszszitk. Sebes Gusztáv elvtárs véleménye mutatja az is, hogy jobbára csak amolyan „ál-problémáról" szóló nyilatkozatában, s csak felületesen érint egyes fontos kérdéseket. Jóformán pontról pontra vitába lehetne szállni megállapításaival. Tudvalevőleg válogatott labdarúgócsapatunk kondíciója rossz volt az utolsó mérkőzéseken. Sebes Gusztáv ezért egyrészt a sportkörök felelősségét hangoztatja, másrészt közli, hogy ezentúl a szokásos háromnapos hogy labdarúgásunk hamarosan kikerülhet a kátyúból. Az embernek az az érzése, hogy Sebes elvtárs vagy nem olvasta, el a bírálatokat, vagy 'rájuk sem htderít. Mire lehet ebből következtetni? Csakis arra, hogy Sebes Gusztáv csak formálisan gyakorol önkritikát, de valójában nem érdekli őt tíz- meg százezrek véleménye. Ezt A KÖZTÁRSASÁGI VÍZILABDA-BAJNOKSÁG SORÁN sok érdekes küzdelmet vívnak együtteseink. Igy a Slávia Bratislava I. legutóbb a Slávia Praha ellen játszott és 5:2 arányú győzelmei aratva, technikai és taktikai felkészültségéről tett ékes tanúbizonyságot. Képünkön a bratislavai Slávia egyik játékosának ujján táncol a labda, mielőtt az ellenfél kapuja felé folytatná útját — a gólba. Nemzetközi birkózó ver sen v Prágában sajnos^ egyáltalán^nem^ bíztat^ azzal, | együttes edzés helyett egyhetes Köi i.ui. v. ..,1— . zös munka e]özi me0 a válogatott mérkőzéseket. Nem foglalt azonban állást abban a kérdésben, hogy a magyar futballban miért „rúgták fel" a más sportágakban oly áldásos erős; úgynevezett néqyszakaszos edzésrend-. szert, holott ma már nyilvánvaló, hogy

1 ennek elvetése nem használt labdarúgósportunknak. Futballberkekben az a hír járja, hogy Sebes elvtárs nem híve az erős edzésrendszernek, s ennek a hatása gyűrűzik tovább az egész labdarúgásban, a sportkörökben is. Igy van ez? Ha igen, mire alapozza véleményét Sebes elvtárs, akinek naoy szaktudása egyébként közismert? Nem lehet egyetérteni azzal sem, ahogyan Sebes Gusztáv a játékosok nevelésének éqetően fontos ügyét elintézi. „A XX. kongresszus utáni sokkal szabadabb légkörben nekik is hangot kell adni" — mondja. (Hogy ul a csizma az asztalra? Ki ítélte eddig hallgatásra a játékosokat?) A nyilatkozat folytatása: „Mondják csak el nyugodtan: nem mindig csak az anyagiasság számlájára írható, ha munkahelyükön kedvezőbb hivatali beosztásért vagy jobb anyagi feltételekért harcolnak." Szerintünk ez is „ál-probléma". Amikor a sportközvélemény egyes labdarúgók anyagiassága miatt szót emel, nem arra gondol, hogy sportolóink most már gondok között, nehezen éljenek. Senkinek sincs kifogása, ha kedvező körülményeket teremtünk ahhoz, hogy kiváló soortolóink átlagon felüli teljesítményeket, erőfeszítéseket nyújthassanak. De igenis küzdeni kell a telhetetlen anyagiasság, a követelődzés, a harácsolási vágy, a munkátlan életre való törekvés, sőt — ami sajnos, szintén előfordult — a törvények megsértése ellen. Erről egyetlen szó sem olvasható Sebes elvtárs nyilatkozatában. A tények azt is megmutatták, hogy "ebes Gusztáv eqves posztok betöltésénél szívesen kísérletezik a válogatott csapatban (például legutóbb erőltette Szojka játékát a középhátvéd helvén), s erre már nemegyszer ráfizettünk. A válogatott együttes nem kísérletezésre való — hangzott a jogos bírálat — a kísérletezésnek már a klubokban kell lefolynia. Sajnos, Sebes elvtárs a válogatásnak erről a hibájáról sem szól. Édeskevés vigasz, hogy szerinte is változtatni kell a válogatás rendszerén, s a mai — ha felsorolása pontos — körülbelül hattagú válogató bizottság helyett most öttaqút ajánl. De ez a bizottság is — ha jól értjük — megint csak javaslatot tehetne Sebes elvtársnak a váloqatott csapat végső összeállítására. A kosárlabda Európa-bajnokság befejezése után újból nagy sportesemény színhelye a prágai téli stadion. Hét ország válogatott birkózói vetélkednek egymással. Felvételünk a nemzetközi birkózóverseny ünnepélyes felvonulását örökíti meg. (Foto ČTK — Havelka) OJ S Z Q