Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-03 / 154. szám, vasárnap

NEPHADSEREQÜNK A BÉKE ŐRE 9 • • • MESSZE A VÁROSTÓL A sebes folyón át A korszerű kato­nai kiképzés a folyó­kon való közleke­dés ismeretét is megköveteli. Ha ez nem is egészen egyszerű dolog, né­hány gyakorlatozas után a hidászok se­gítségével még a gyalogosok és 3 tankosok, sőt a tü­zérek is úgy ér^ik magukat a vízen, mint a szárazföldön Megfelelő ügyes­séget mutattak egy gyalogos egység tagjai, akik azt a feladatot kapták, hogy tüzérségi tá­mogatással támadjanak a Duna ttils-'i partján. A balparton, ahonnan a támadás in­dult, először csend volt. Csak itt-ott egy géppuskás lőtt sorozatot. Cgy tűnt, mintha a part félig üres lenne. Mikor azonban az égbolton feltűnt a rakétajelzés, egyszerre megélénkült a part. A tüzérek lövései az „ellenséges" partot érték. A nehézfegyverek tüzé­re megnyíltak a sűrű bozótok, a gya­logosok kiugrottak és támadó csónak­jukkal a part felé eveztek. A túlsó part a támadók kezébe ke­rült. A vizet lőszert szállítóhajók szelték s elszállították a „sebesülte­ket". A partról továbbra is erősítést k érkeztek. A hidászok pontonokon tan­kok, ágyúk tömegét vontatták a vi-, zen. A támadó egység teljesítette felada­tát. A másik oldalon levő hídfőállás szüntelenül terjeszkedett. Folytatták a támadást — de már a nagy vize i túl. m így kezdődött KÉSŐ ESTE érkeztünk a ka- I aztán, hogy műsorunk szatirikus szárnyába. Az otthonról hozott 1 lesz. Egy hét leforgása alatt Koze. táskákat még le sem tudtuk tenni, * "" r gf amikor egy nagyon barátságos tiszt jelent meg közöttünk a fo­lyosón. — No fiúk, akartok-e énekkart alakítani? Van-e köztetek zenész? Jelentkező bizony kevés volt. Még azon a héten tíz-tizenketten jelentkeztek az énekkarba. Vezető már volt. Novitzky elvtárs jó szervezőnek s karmesternek bizo­nyult. A következő héten, ha ke­vesen is, de már gyakoroltunk. Cseh, szlovák, magyar és lengyel népdalokkal kezdtük. Amikor a fiúk látták, hogy lesz a dologból valami, egyszerre harmincnál többen lettünk. Nehezek voltak az első kiképzési napok, de az ének­kar annak ellenére szívesen gya­korolt. December 12-én, az eskü napján, már egyórás műsorral szórakoztattuk a védnökségi üze­mektől jött vendégeket. Ám a szilveszteri műsor után az ének­kar feloszlott. Sokan altiszti isko­lába mentek a tagok közül. Az altiszti iskolában azonban a beta­nult műsorral tovább működtek. A mi egységünk énekkar nélkül maradt. A POLITIKAI TISZT nem nyu­godott bele, s újból megkezdte a szervezést. Tizenöten jelentkeztek. Tizenkét énekes és három zenész. Harmonika, gitár és nagybőgő al­kotta a zenekart. Egy kicsit azon­ban bántott minket, hogy mo«;t teljesen új műsort kell betanul­nunk, ha a versenyben részt aka­runk venni. Sokszor megvitattuk készülő műsorunkat. Minden igye­kezettel azon voltunk, hogy műso­runk ne sablonos, hanem szóra­koztató legyen. Bajtársainknak a nehéz gyakorlat után kellemes perceket akartunk szerezni. Arra a végső megállapodásra jutottunk összeállította az egész őrvezető műsort. Orosz, szlovák, cseh és magyar népdalok mellett paródiára átírt dalokat énekeltünk. Ezekben a paródiákban rámutattunk azoknak az elvtársaknak a hibáira, akik a modern amerikai zene után fut­nak. Kincseket érő népdalainkkal bebizonyítottuk, hogy nincs szük­dalokéit Kiránduláson ókáról valamikor azt mondták, <*> hogy isten háta mögötti hely, . pedig a Kis-Duna partján fekvő köz­? ségeknek nem is a legkisebbike. Ma • már a rendszeres autóbuszjáratok vi­^ lágában gyenge fél óra alatt ugyan­Az altiszti iskola növendékei pén- A ú9y a szenei állomáson lehet a jókai .„,. - , . Y utas, mint az a szenei, akí a szőlő­teken es szombaton szomorúan nez- 4 hegyek al 6, sétáI kj az állomásr a. tek az eget. A CSISZ-szervezet va- + Nagy fal u. Ké t nyolcéves középis­sárnapra kirándulást tervezett. Kis 4kólája van: egy magyar és egy szlo­hija, hogy fel nem hívták a meteo- • vá k- A ké t iskolának van egy kis rológiai intézetet, hogy megkérjék, •szépség-hibája: négy épületben van A elhelyezve, megpedig nagyon „prak­Atikusan" — a falu egyik végétől a T másikig. Ennek az elosztásnak van T pnu ió čq pnu kpvŕshé ió oldala. A hogy megkérjék, jelentsen szép időt. Ami azt illeti, a kaszárnyában szabad idejükben soha­sem unatkoztak. Kézilabda- és labda- I egy jó és egy kevésbé jó oldala. A jó rúgó-mérkőzést rendeznek. Csapataik ! a z- h o9y a z légiek nem csúfolhat­, . . . ,., , "ják ki a felvégieket azzal, hogy „nek­a katona, sportverseny második for- i;^ még isk of ätok sinc s.. A kevésb é dulojaban szép helyezést értek el. A oldal a nyilvánvaló: nehéz fennlar­CSISZ-gyűlések is élénkek. De a ka- ^ tani az összeköttetést. szárnyán kívül, a városban nem ta- f A z elmondottak után érthető, hogy Iáinak elég szórakozást. A kimenők- ^ jó időbe telt, amíg megtaláltam a röl a megszabott időnél hamarabb + m a^ a r„ j* 0"* 1és i |? a zB a* ójá t' £ppSn , . ,, ,.„ , la „kis iskolában tanította a „na­érkeznek vissza. Ne csodálkozzunk* k& t„ a s z, ovák nye]v szépségeir e. hát, hogy szép időre vártak. • Eleinte furdalt a lelkiismeret: kár így Vasárnap reggel a kaszárnyát öve- • idegenül betörni az osztályba. A diá­ző hegycsúcsok felett felragyogott a • kok azt is gondolhatják, hogy tan­nap. Az altiszti iskolában nagy élénk- • felügyelő látogatott el hozzájuk, za­ség uralkodott. Egész napi élelmet • varb a 3 önnek é s valamelyikük „be­1 a .. ,. .. . • szed" közülük miattam. Tévedtem. A vételeznek, és autójukkal nehany per- • fesztelenek ma­belul utra kelte k ^atislava felé. * ^ m^ h a ^ se ]ettem v 0, n a Első útjuk a Múzeumba vezetett, t Bátran mondták a ve rset és olyan Majd megszemlélték a régi városhá- y beszélgetést rögtönöztek, hogy azt za ódon épületét, azután a Várba f hittem, szlovák iskolában vagyok. mentek. Az út nem volt kényelmes, f A szünetben aztán megkérdeztem de annál romantikusabb. Bratislava • a komolykodó nyolcadikosokat, ki ho­látképe megért minden fáradságot. \ va indul, ha sikerül az évzáró vizsga. , ... ... ... .. , - A A fiúk többséqe odahaza marad és A Vár fele vezető uton csak uau t , , .. , r, •• i -j, i * i*-, , A az EFSZ-t erősíti munkájával. Ügy röpködtek a tréfák. Célpontjuk a f tervezi k_ a szövetkezetben tová bb ké­,,nagyétkű" Bednár és Beskočka köz- f pezjk maquka t, hogy ügyes földmü­katona volt, akiket a város történei- f Vesekké válhassanak, akik szeretik a/ mi nevezetességeinél százszorta job­ban^, érdekeltek a szép leányarcok. A nagy melegtől és a sok beszéd­től kiszáradtak a torkok. A Kultúra és Pihenés Parkja szép csarnokának büféjében málnaszörppel hűsítették magukat. Gyorsan megtekintették a szép környéket, és máris ebédre siet­tek, hogy idejében odaérjenek a labdarúgó-mérkőzésre. ­Mérkőzés után visszamentek a séfiünk ió zenéért és Amerikába menni. A magunFés'a Kultúra és Pihené s Pókjába. Sokan baráti népek dalaival is mosolyt varázsoltunk az arcokra. KITARTÓ GYAKORLÁS után eljött a kultúregyüttesek verse­nyének első fordulója. Zúgott a taps, s nekünk nem maradt más, mint ismételni. A verseny kiérté­kelését mindnyájan igatottan vár­tuk. Győztünk. A kitartó munka meghozta gyümölcsét. A második versenyből is győz­tesként került ki kisszámú ének­karunk. így augusztusban Prágá­ban a körzeti versenyen is jól aka­runk szerepelni. Célunk bekerülni az országos versenybe. Májusban a píseki közönséget szórakoztattuk műsorunkkal. Jól­eső érzés volt az örömtől sugárzó arcokon végignézni. Minden szá­mot vastapssal jutalmaztak. Ma pedig már több meghívás érkezett üzemekből, s a környező falvakból A közeljövőben egy szép kastélyban az üdülők részére adunk műsort. Reméljük, hogy „Blesk" néven szereplő énekka­runk jó szórakozást nyújt majd az ott pihenő dolgozóknak. AZOKNAK AZ EGYSÉGEK­NEK, ahol nem működik az ének­kar vagy egyéb kultúresoport. üzenem: Elvtársak, csak egy kis akarat kell, s bátran előre! Lát­játok, érdemes. Holod. Béla közkatona. t új agrotechnikát és a legújabb ter­ľ melési mód szerint gazdálkodnak. Somogyi Miki erdészeti iskolára készül. Igaza van. Csak tanulja meg mielőbb, mi is az a szakszerű erdő­gazdálkodás, aztán jöjjön haza és ül­tesse a gyorsan növő fákat, jegenyé­ket! Somogyi Luci és Mikóczi Erzsi a rozsnyói egészségügyi iskolára ké­szülnek. Közvetlen környéküknek, ahol sok a jódban szegény víz áldo­zata, szüksége van egészségügyi gon­dozókra. Van, aki tovább t^nul a ga­1 lántai ti žencov éves iskolában, meg olyan is akad, aki megszerette a ne­velés nehéz, de szép hivatását és pe­dagógiára megy. Lém mennyire szerteágazó az ér­deklődésük ezeknek a kedves fiata­loknak! Az ötödikes Poloma Imi „piktc" lesz, ha továbbra is ilyen jól rajzol. A hatodikos Mészáros Imi kémény már néhány hónapja nem táncoltak. De itt is pórul jártak. Csak a műsor után kezdték meg a táncot, és ad­digra már el kellett menniök. Kissé elszomorodtak. „Nem tesz semmit, fiúk — vigasztalta őket Broda kato­na, a CSISZ-bizottság tagja —, hisz ' csütörtökön már védnökséget válla­lunk a közeli városban levő óvónő­képző felett. Az ünnepély után közös f seprő akar lenni, a hetedikes Ravasz mulatságot rendezünk és táncolunk eleget". Tetszett nekik ez a vasárnap és hazafelé menet vidám énekbe kezd­tek. U. G.) klránduMk csoportja a bratislavai várhegyről nézi a várost. m UJITOMOZGALOM A HADSEREGBEN (Levelezőnktől.) Kedden a ružombe- roki-fátrai kötelék legjobb katona­újítói konferenciára gyűltek össze, hogy parancsnokaik jelenlétében ér­tékeljék tevékenységüket az év kez­detétől, és megvilágítsák az újítás egyes problémáit. 1956. január elseje óta a kötelék­ben 133 újítási javaslatot tettek, ame­lyek közül az újítóbizottság 122-t el­fogadott. Az újítási javaslatok 123 435 koronás megtakarítást jelentettek. A kötelék keretében a legjobb újító­alakulat eddig a žiiinai ezred 24 ja­vaslatával, melyekkel 15140 koronát takarítottak meg. Az újítómozgalom a hadseregben a tudományos munkák közé tartozik, és a parancsnokok támogatják. A kötelező katonai szolgálatukat telje­sítők mindenekelőtt a gyakorlatozás! segédeszközök készítésére és a kato­nai-műszaki berendezés megjavítá­sára tesznek újítási javaslatokat. A múltban például a fegyver pontos­ságát lövésekkel állapították meg. Ma olyan újítási javaslatot nyújtottak be, amely szerint a fegyvereket lövés nélkül is pontosan bemérhetik, és ezzel nagy mennyiségű lőszert taka­rítanak meg. Kučera kapitány gépeze­tet szerkesztett az olaj megtakarítá­sára, Dobrík kapitány csavart készí­tett az ágyúfej kopásának korlátozá­sáfa. Az újítómozgalom részleges hiá­nyossága, hogy még nincs elegendő jól felszerelt műhely. Egyes javaslatok megvalósításához gépekre van szük­ség, amelyek a kaszárnyákban nin­csenek meg. Ebben a katonáknak so­kat segítenek a védnökségi üzemek. Például a žiiinai helyőrségből a Stoll­werck-üzembe, vagy pedig a vasúti műhelybe járnak, ahol nagy megér­Józsi már ravaszabb: azt állítja, ő csak a tiszta munkát szereti — cuk­rásznak megy. legnagyobb érdeklődéssel az elsősökhöz nyitottam be. Hej, de régen is volt, amikor először men­tem palatáblával a hónom alatt ez iskolába! Valahogyan nem így él em­lékezetemben az első osztály. Itt az ablak alatt akvárium, eleven halacs­kákkal. Az egyik sarokban új zongo­ra. A mosdó fölött sok törülköző, ná­lunk egy se volt. Furcsa, amikor fel­álltak, nem hallottam azt a puha 4 csosszanást, amit a meztelen talpak okoznak. Valóban! Mindegyiken cipő, vagy szandál. Még a tushajú kis Ba­ros Imri is sportcipőben áll a liliputi padja mellett. A táblánál Kilacska Évi felel. Szépen írta fel: Éljen május el­seje! A tanító néni javítást ajánl. Évi ugyanis nagy M-mel írta a májust és nagy E-vel az elsejét. Szerintem Évinek van igaza: ekkora ünnepet csupa nagy betűvel kellene Írni. A második osztályban számoló ver­seny folyik. Minden kérdésre kar-er­dő emelkedik a magasba és szabály ide — szabály oda, kórusban zeng a felelet. Az osztály legkedvesebb tor­naszáma a „bukferenc" és arra a kér­désre, „ki szeret futballozni", még a kislányok is jelentkeznek. Az osztály énekes madara, a kis Zalka Ceci csak a hosszúú nótákat szereti. Azért egy kis kérlelés után elénekelte a „Ki­hajtom a libám a rétre" egyik vers­szakát is. Az ötödik A-ban éppen Szabó Zoli felel. „A Duna... a Duna a németor­szági Fekete-erdőben ered ..." és fo­lyik a szó az ajkáról hiba nélkül. tésre találnak az üzem vezetősége ^ Nem is volna szép tőle, ha nem fújná, és a dolgozók részéről. ^ hiszen már elsős korában énekelte: A polgári életben a dolgozók szé­leskörű kezdeményezésének fejleszté­sére törekednek, hogy megjavuljon a termelési technika. Ugyanezt láthat­1 juk a hadseregben is. Ezt az is bi- ' zonyítja, hogy az újítók konferen­ciája a legközelebbi időszak fő fel­adatának tartja az újítómozgalom ki- i terjesztését a katonai kötelékekben. Kis Dunának partján, Nagy Jókán születtem, Hatéves koromban Iskolába mentem. Mennyire bátrak, önállóak, biztosak. Látszik rajtuk — maga­előttük nem mumus az igazgató, a tanító, de még a tanfelügyelő sem. Csak miután megnéztem a szertárakat, a politech­nikai kör műhelyét, értettem meg, miért csillog a sok fiatal szeme olyan büszkén, ha az iskolájukról kérdi őket az ember: filmvetítő, tornaszerek (bordásfal, bakok, korlát, nyújtó), fotbal, röplabdafelszerelés, a műhely­ben sok szerszám, új telet váró sí­talpak, korcsolyák stb. inden arról beszél, hogy a kö­zel négyszáz iskolásnak van aki gondját viselje. Elsősorban a lel­kes tizenöttagú tanítói kar, élén az igazgatóval. Aztán ott a szülők szö­vétségé, a község elöljárósága, a já-í rás- és az egész ország! A tanítói kart dicsérik a statiszti-4 kai számok: a rendes tanórákon kí-4 vül a különféle érdekkörökben foglal­koznak a gyerekekkel. Az alsósak až „ügyes kezek köré"-ben kezdik meg­tanulni, hogy a kéz nemcsak arra jó, hogy a leckét gyorsan lekörmölje, és utána uccuú: fára mászni, vereked-; ni... A felsősök a technikai körben mái komoly munkát végeznek, — segéde eszközöket készítenek a fizikai szer­tár részére. A Micsurin-körben a jó-: vő agronómusai dolgozgatnak. A test-* nevelési kör futbalcsapata a járási futbaltorna verhetetlen győztese. Té­len 24 diákkal vettek részt a korcso­lyaversenyeken. Most erősen készül­nek az atlétikai négy-tusára és az úszóversenyekre. A lányok a járási spartakiádra készülnek. Most is nagy igyekezettel gyakorolják a figurákat vezetőnőjük harsány hangjára, pedig az eső is megeredt. A tanulók nyolcvan százaléka pio­nír. Az egész nyolcadik osztály a CSISZ tagja. Százhúszan járatják a Pionírok Lapját, sokan a Kis Építőket olvassák, meg az Üj Ifjúságot, a Ter­mészet és Technikát és más ifjúsági lapot, magyart és szlovákot vegyesen. Működik a vöröskeresztes csoport is, talán csak a magyar nyelvkör alszik a babérain. Igaz, szép eredmény volt, hogy az iskolai szavalóversenyen 29 diák vett részt. A járási versenyen hat helyezést értek el, a kerületin hármat és Mészáros Marika, a prózai előadó Komáromban, az országos ver­senyen a negyedik lett. Ez is szép, de most mit csinál a kör? Csak úgy mellékesen tudom meg, hogy az iskola tánccsopartja a járási népművelési alkotó veršenyen helye­zést ért el. De énekkar nincs. Már amikor az osztályokat jártam, fel­tűnt nekem, hogy valahogyan furcsán csöndes ez az iskola. Nógatásomra végre énekbe fogtak: „Aki tanul, hasznát fogja venni..." Ez kétségte­lenül igaz. De az is igaz, hogy annak is hasznát vennék a szorgalmas jókai fiatalok, ha valaki sürgősen megtaní­taná őket egy csokor eredeti népdal­ra. Erről úgy látszik a sok munka közt teljesen megfeledkeztek. Az iskola a csataji szlovák nyolc­éves iskolával baráti szövetséget tart fenn. Most, az iskolai év végén közö­sen akarnak a Tátrába menni többna­pos kirándulásra. Milyen jó lenne, ha a csatajiaktól tanult szlovák népdalo­kat szép magyar népdalokkal tudnák viszonozni! HNB tagjai is segítik az isko­lát. Résztvesznek a szülői ér­tekezleteken. Lehetővé teszik az is­kola szociális tevékenységét és — a legutóbbi időben kevesebbszer veszik igénybe a tanítók segítségét olyan munkáknál, amit egy kis jó akarattal maguk is el tudnak végezni. Segítik az iskolát a járási szervek is. Egyszóval van külső segítség, de.ez több is lehetne! Az iskola megérdem­li. A tanfelügyelőség szerint is az Is­kolák között a legelsők egyike a já­rásban. El kell még mondanom, hogy a bevonuló újoncoknak a tanítók szlo­vák nyelvtanfolyamot tartanak. Nagy hiba, hogy tizenöt tanító közül négy kénytelen bejárni és csak egy tanító­nak van rendes családi lakása. Igaz, a HNB elismerte annak a kérvénynek a jogosultságát, amelyben a tanító­ság egy ötlakásos tanítóház építését kéri. Kérdés azonban, milyen gyor­san intézik el az ügyet a járáson. Kérdés az is, ha majd elkészül a ház, hogyan fér el az öt lakásban a 15 jo­gosult lakásigénylő? Az is nagy kérdés, mikor jönnek rá az illetékesek, hogy a fáradságos munkát végző tanítókat ne kosztol­tassák az óvoda konyháján, hanem létesítsenek számukra rendes kony­hát. Lehetetlen helyzet, hogy daraká­sán vagy más gyermekkoszton, avagy szalámin,' szalonnán éljenek. Csúzi Cs. Ferenc OJ SZO 1956. június 3. 3 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom