Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-18 / 169. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Pártiának orszáaos konferenciája Bohuslav Kruza elvtárs felszólalása (brnói kerület) Široký elvtárs beszámolójában a többi között a szántóterület bővítésé­ről beszélt. Nálunk a brnói kerület­ben mind íz ideig nem teljesítettük a szántóterület tervét. Ebben a tervben olyan földterületeket is kimutatnak, amelyek útmentén fekszenek, legelőK és néha több éve fásított területet is besorolnak. S e terület után a pa­rasztoknak kötelező beadást írnak elő, habár ez a föld nem terem- semmit sem. A járási nemzeti bizottságok isme­rik ezt a helyzetet, de ennek elle­nére nem eszközölnek e téren változ­tatást, mivel az Állami Tervhivatal megköveteli a kerületben a szántó­föld területére vonatkozó terv betar­tását és e terv alapján róiják ki a kötelező beadást a kerületben és a járásokban. A kerületi nemzeti bi­zottság és a járási nemzeti bizottsá­gok ennek következtében adminisztra­tív módon szétírják a beadást a ter­méketlen földre is, pedig tudják, hogy meqkárosítják a parasztokat és az EFSZ-eket. A parasztok természete­sen védekeznek és tiltakoznak. Nincs azonban erő, amely jogos követelé­süknek helyet adna. Hogyan értsék meg kerületünkben a szántóföld területének iiymódon va­ló kiterjesztésére irányuló politikát a dolgozó parasztok, mikor tudjak, hogy Dél-Morvaországban 19 778 hektár igen termékeny föld van, amely azon­ban ttilságosan vizenyős, és nagyobb esőzés során évente többször is elle­pi a víz. Ez következménye annak, hogy az illetékes minisztériumok, az Állami Tervhivatal és más központi szervek mind ez ideig nem vették fi­gyelembe a me' 1 '-szabályozás és a víz iecsapolása szükségességét, habár eh­hez többnyire n^m volna szükség n-gy befektetésekre. Ezzel szemDen jelen­tős összegeket fordítanak a műúton való öntözés bombasztikus és kétes eredményekkel kecsegtető akcióikra. Kerületünkben konkréten a Krhovice —Hovlin-i öntözocsatorna meggondo­latlan kiépítésére cé'~ok. Ez az épít­kezés 45 millió koronát nyelt el és semmi hasznot sem hajt. Hasonló a helyzet a Brno—Židlokovice-i csator­na tervrajzának kidolgozásával. A csatornarendszer kidolgozásával kap­csolatos munkálatok elrabolták a víz­gazdálkodási szakemberek majd min­den idejét és ezek nem is gondol­nak arra, hogy le kellene csapolni a nagykiterjedésű termékeny földek­ről a vizet, mivel nem számították ki, hogy kerületünkben jelenleg sok­kal nagyobb eredménnyel járnak a víz lecsapolása és sokkal kevesebbe kerülne, mint a gigantikus méretű és hatástalan csatornázási munka. E helyzet következtében népgazdaságunk évente mp^dnem 13 és fél millió ko­ronával károsodik meg. Annak elle­nére, hogy ez a helyzet ismeretes a minisztériumokban és hogy követel­ték a helyes megoldást, ez a problé­ma nincs elintézve.. Mederszabályozási munkálatokkal és talajjavítással leg­alább hatezer hektárral lehetne bő­víteni a szántóföldet és 12 778 hek­tárnyi földterületet lehetne termé­kennyé tenni. A párt- és a kormány néhány in­tézkedésének köszönhetjük, hoav biz­tosítani tudtuk a föld idejekorán és jó minőségben való megművelését, hogy sikeresen folyik a termelés a határvidéken és növekedett a mező­gazdaságban dolgozók száma. Azt mondhatjuk, hony a parasztok meg tv-'iák szervezni a munkát, tudnak vetni és aratni. Ezért az életben bu­kott meg a mezőgazdasági termelés irányításának a Földművelésügyi Mi­nisztérium által mind ez ideig qyako­rolt és a nemzeti bizottságokra rá­kénvszerített módszere. Ez a mód­szer arra irányult, hogy minden cse­' Mvségben döntést hozzon a. parasz­tok és a szövetkezeti tagok helyett, mintha azok képtelenek volnának igazgatni és irányítani dolgaikat. E „qondoskodás" bizonyítéka a minisz­ter ezidei aratási rendelete is. A Föld­művelésügyi Minisztérium a kimutatá­sok, jelentések, és statisztikák ren­aetege közvetítésével arra törekszik, hogy kezeibe összpontosítsa az egész mezőgazdasági termelést. Erre kész­teti a nemzeti bizottságokat és szak­osztályait is, s így a mezőgazda­sági szakemberek a papírokba te­metkezve inkább regisztrálják az eseményeket, sem hogy hatást gyakorolnának rájuk. A parasztok azonban tanácsot és segítséget vár­nak a kerületi és a járási nemzeti bizottságok igazgató szerveiben, szak­osztályaiban dolgozó mezőgazdasági szakemberektől arra vonatkozólag, ho­ovan terceljenek többet és olcsóbban. Azonban kevés tanácsot és segítséget kapnak, mivel az eddigi rendszer alapján az agronómusoknak és a ve­zető szervekben a többi szakember­nek több figyelmet kell fordítaniok a mindennapi munkára mint a mező­gazdasági termelés tovább fejleszté­sére. Üqv véljük beértek annak a fel­tételei, hogv jobban támaszkodjunk a parasztok és a szövetkezeti tagok ké­pességeire és hogy mindinkább és mind erélyesebben áttér-'"­1 1' a min­dennapi munkától a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének irányí­tására. A termelés fejlesztése során valamennyi szakaszon joggal nagy fontosságot tulajdonítanak a műszaki haladásnak, a tudomány és a kutatás új ismereteinek felhasználására. Ezzel kapcsolatban említeni kell a mezőgazdasági kutatás jelenlegi hely­zetét, mivel ez a kutatás igen csekély hatást gyakorol a mezőgazdasági ter­melés növelésére. Hány olyan alap­vető kérdés van a mezőgazdaságban amelyre választ várunk kutató mun­kásainktól. így például a vetőmagok­kal és ezek különböző fajtáival, kü­lönböző területen való alkalmazásuk­kal kapcsolatban. Arról van szó, hogy a termelés célszerűen az egyes te­rületek feltételeihez alkalmazkodjék, hogy komplex módon oldjuk meg a mezőgazdasági építkezések megfelelő típusait, amelyek összhangba állná­nak a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésének távlataival, hogy ne építsünk olyan épületeket, amelyek már holnap elavultakká válnak é* hogy ne fékez­zük a munkatermelékenység növeke­dését a mezőgazdaságban. Fontos kér­dés a gépesítés is és a jelenlegi gya­korlat számos más alapvető kérdése, beleértve a termelés költségeit és jö­vedelmezőségét is. Véleményünk sze­rint a kutatómunkának elvi síkon ki k-llene vennie a részét a mezőgazda­sági termelés ezen ötéves tervben va­ló továbbfejlesztése irányának meg­szabásából. Ezenkívül ebben az öt­éves tervben ki kellene tűzni a mező­gazdaság további ötéves tervekben va­ló fellendítésének irányát. Nem érthetünk egyet a kutatómun­ka területén mutatkozó ösztönösség­gel és ezért bíráljuk a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia eddigi munkáját. Mit sem ér az, ha a mezőgazdasági kutatás százával old­ja meg a különféle kérdéseket, de nem oldja meg az alapvető és leg­égetőbb problémákat, avagy a munka szétforgácsoltsága következtében na­gyon hosszadalmas e problémák meg­oldása. Kerületünkben sok jelentős dolqozóval tanácskoztunk, elemeztük annak okait, hogy miért oly gyérek a mezőgazdasági kutatás eredményei és miért nyilvánulnak meg oly kevés­sé a gyakorlatban. Az okokat meg­állapítottuk. Határozottan nem az okozza ezt, mintha a párt és a kor­mány nem nyújtana elegendő esz­közt a mezőgazdasági kutatás számá­ra, nem fordítana megfelelő figyelmet sikeres fejlődésére. A fogyatékossá­gok oka q.vakran az e téren fennálló káderhelyzet. A mezőgazdasági kuta­tásban sok ki'''önféle elem húzódott meg. Nem csoda, hoov például a pfí­t luka i EFSZ-ben a kutatóintézet ki­próbálta a cukorrépa vetőmagjának minden fajtáját és az EFSZ a cukor­gyártól mégis olyan vetőmagot ka­pott, amely a próba eredményei alap­ján a legrosszabbnak minősült és amely feltételeink között egyáltalán nem vált be. A további ok a Csehszlo­vák Mezőgazdasági Tudományos Aka­démia ki nem elégítő irányító mun­kája. Érthetetlen előttünk, hogy a ku­tatás szakaszán miért szisztemizálnak és újjászerveznek állandóan. Minden ilyen újjászervezés után az­után megállapítjuk, hogy a mezőgaz­dasági kutatás problématikáját ez nem oldotta meg, sőt a helyzetet rosszabbá tette, a tudományos és kutató dolgozóktól elrabolta az érté­kes időt és az alkotó tudományos munkához feltétlenül szükséges nyu-. galmat. A kutatómunka nem irányul elégséges mértékben mezőgazdasá­gunk alapvető kérdéseinek komplex módon való megoldására. Az a véle­ményünk, hogy helyes volna, ha pár­tunk Központi Bizottsága, az iparhoz hasonlóképpen, tézisekben tűzné ki a mezőgazdasági tudomány és kutató­munka feladatait. Josef Smida elvtárs felszólalása (Hr. Králove-i kerület) Azokból a hibákból és fogyatékos­ságokból, amelyeket a múlt évben az építészeti dolgozók országos konfe­renciáján bíráltak, és építészeti szer­vezetek nagy része nem vonta le a tanulságot és nagyon rosszul készült fel ebben az évben a megnövekedett feladatok teljesítésére. Úgyszólván az összes építészeti szervezetekben nem tel jesítik a fő építészeti munkák ter­vezett terjedelmét, sem pedig az egyes hónapokra eső tervezett mun­katermelékenységet. Igv például ke­rületünkben az első negyedévre eső lakásépítés tervét csupán 10,4 szá­zalékra, az egész évi feladatokat és az április havi tervet pedig csupán 60.4 százalékra teljesítették, és a februári fagyok következtében kelet­kezett lemaradást, amely az egész­évi feladat 6 százalékát teszi ki, nem egyenlítik ki fokozatosan. Az építészeti szervezetekben kevés szó esik arról, hogy mi a fogyaté­kosságok fő oka. Ez az építészet iparosításának lassú ütemében, az új módszerek lassú bevezetésében, és az építkezéseken az állandó nagy szer­vezési hiányosságokban rejlik. Felhozok egy példát kerületünk­ből. A žambérki járásban a liticei Montostav-üzem, az Építészeti Mi­nisztérium VI. föosztálva hatáskörébe tartozik. Kavicsot, törmeléket és elő­gyártott elemeket gyárt hidak, gép­termek építésére és más szerkezete­ket. Ez az üzem, amelvben kb. 300 ember dolgozik, határozottan nem bizonyítja azt, hogy építészetünk ipa­rosítását a főosztály egyes dolgozói komolyan gondolják. Két kőtörőben a munkások fő szerszáma a zúzó­kalapács. A kőtörő gépek olyan ál­lapotban vannák, hogy az elvtársak nap nap után várják, mikor mond­ják fel a szolgálatot. A tartályok szivattvúberendezése nem létezik, annak ellenére, hogy előzőleg hasz­nálták azokat és a kollektív szerző­désben néhány éven keresztül ígér­gették az alkalmazottaknak. A moz­gódaru, amely a nehéz előgyártott al­katrészek emeléséhez szükséges, már egy éve szerelésben van, de nincs befejezve, úgyhogy a 10—20 tonnás alkatrészeket primitív eszközökkel emelik. A vállalat eddig egyetlen lakásegv­séget sem kapott, annak ellenére, hogy 250 alkalmazott vidékről jár munkába. Ezért joggal várjuk, hogv a VI. számú főosztály főmérnöke, vagy igazgatója, Hula elvtárs egyszer el­jön megnézni, hogv ez a 300 ember hogyan él és dolgozik és megteszi a szükséges intézkedéseket a bajok orvoslására. Máskülönben nem vár­ható, hogv az előgyártott alkat­részekből több géptermet, hidat és lakásegységet építünk. Az előtermelés iparosításának las­sú üteme és az építkezéseken az új munkamódszerek hatékonyabb be­vezetésének hiánya érthetően kedve­zőtlenül hat a vállalatokban a káde­rek állandóságára. Nem csoda, hogv embereink eltávoznak, mivel másutt jobb lehetőségre találnak. Okozza ezt az építészeti termelés szétforgácsoló­dottsága is. 1949-ben az Építészeti Minisztérium Hradec Králove-i üze­mében még 5130 munkásunk volt. Néhány év múltán más kerületek megsegítésére és különböző delimi­tációk és más okok következtében az Építészeti Minisztérium vállalatai­ból kerületünkből több mint 2000 dolgozó távozott. A dolgozók fenn­maradó száma a különböző miniszté­riumok 10 vállalatában van szétszór­va, így az erdősítésnél, a mezőgaz­dasági üzemekben stb. A helyzet annál komolyabb, mivel a lakásépítésre szánt alap a kerület­ben évről évre rosszabbodik. A leg­komolyabb a helyzet Broumov járási székhelyen, ahol a város' közepe ve­szélyeztetve van és le kell bontani, ha a 'Helyi Gaz.dálkodás Minisztériu­mán a felelős dolgozói, Kopriva kép­viselővel együtt mindenféle beavat­kozásaink ellenére azt a nézetet fog­ják támogatni, hogv a város újraépí­tése csupán a kerület ügye. Hasonló a helyzet kerületünk más városaiban is. A lakásépítésben mutatkozó fogya­tékosságokat és terjedelmüket jogo­san bírálják a dolgozók összes szer­vertei. Ezért nem érthetünk egyet a lakásegységek számának semmilyen csökkentésével. Az Építészeti Minisz­térium vállalatai a helyzetet azzal könnyítik, hogv nagyobb feladatokat követelnek vagy fogadnak el ott, ahol erre megvan a kapacitásuk, ahol ele­gendő munkaerővel rendelkeznek. Igv pl. mlg nálunk a lakásépítés szaka­szán 20 millió korona biztosítása hiányzik, annál többet követelnek más kerületek, állítólag az építkezés gazdaságossága miatt. Világos, hogv itt elsősorban az illető kerület kapa­citásának megtartásáról van szó. Ez­által a kapacitás a lakásépítésben a beruházások szabályozójává válik és nagyon qyakran kényelemszeretetből korrigálja a gazdasági szempontokat. Az Építészeti Minisztérium az ilyen irányzatokat támogatja, mivel így minimális nehézségei vannak az al­kalmazottak átcsoportosításában. Az Állami Tervhivatal is meg van elé­gedve, mivel a termelés terjedelmét országos méretben teljesíti. Végered­ményben a beruházó minisztériumok is elégedettek, de az illető kerület dolgozói bizony nincsenek megelé­gedve. A nemzeti bizottságok csak bizo­nyos mértékben segíthetnek, mégpe­dig a szervezett toborzás jó telje­sítésével és a kőműves munkások meggyőzésével, akik mostanáig mint karbantartók dolgoznak a nemzeti vállalatokban. Az üzemekben dolgozók és szakemberek tucatjait meggyőz­tük arról hogy az építészetben van a helyük. De magukra a minisztériu­mokra is további feladatok várnak. Az építészetben e fogyatékosságok tu 1­nyomó része jelentós mértékben az építészeti vállalatok és a nemzeti bi­zottságok hiányos kölcsönös kapcso­latából ered. Az Építészeti Miniszté­rium az utóbbi években megtartotta a három lépés távolságot vállalatai és a nemzeti bizottságok között, úgy hogy a nemzeti bizottságoknak a la­kásépítésen kívül nincs befolyásuk a beruházások összeállítására és a ter­melési tervékbe való besorozására. A többi munkát a vállalatok önmaguk végzik, elsősorban a kedvező teljesí­tés szempontjából. Ezért elkerülhetet­len a kerületi építészeti üzem, annak osztályai és a nemzeti bizottságok kö­zötti kölcsönös kapcsolat rendezése olymódon, ahogy ez az Állami Terv­hivatalban van. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a terv összeállításá­ban és ellenőrzésében való együtt­működés a termelésbe való beavatko­zás nélkül nagyon jól és teljes mér­tékben bevált. A második ötéves terv irányelvei­vel kapcsolatos felszólalások nagy része rámutatott az üzemek építésé­ben a panelgyártás és készalkatrészak termelésének lassú ütemére. Feltétle­nül szükséges elhagyni mindenféle bürokrata formalitást és biztosítani az üzemek építését úgy, hogy 1958 második félévében teljesítsük a" kész­alkatrészek termelésének megnöveke­dett feladatait. Az építészeti termelésben szerzett eddigi tapasztalataink, de főleg a dolgozók kezdeményezéséből eredő értékes javaslatok a második ötéves terv irányelveinek megtárgyalásával kapcsolatban azt mutatják, hogy az építészetben a feladatok lényegesen jobb teljesítése érdekében a követ­kező intézkedéseket kell tenni: a tervezési szervezeteket a kerület­ben kell összpontosítani és a terve­zők többségéből egyetlen kerületi ál­lami tervintézetet kell kiépíteni; ki kell küszöbölni a kerület építé­szeti szervezeteinek szétforgácsoló­dottságát, a kicsiny építészeti válla­latoknak az Építészeti Minisztérium­hoz való csatolásával és a polgári és lakásépítés egyetlen kerületi üzemét kell megteremteni; az Építészeti Minisztérium szako­sított szervezeteiben rendet kell te­remteni a termelési programban és a kerületi üzemeket meg kell erősíteni úgy, hogy képesek legyenek a kerü­letben teljesíteni a lakás- és társa­dalmi építkezéseket; Egyszerűsíteni kell a vállalatok anyagellátásának eddigi módját és meg kell oldani a termelő üzemek­kel, vagy pedig a kerület elosztóhe­lyeivel való közvetlen kapcsolat kér­dését és felül kell vizsgálni az ellá­tó-központok célszerűségét; biztosítani kell a nemzeti bizottsá­gok részvételét a kerületi üzemek termelőtervei teljesítésének ellenőr­zésében és összeállításában, azok ha­táskörébe való beavatkozás nélkül: az Építészeti Minisztérium felada­tává kell tenni a saját előtermelés ipari vállalataiban a technikai-szer­vezési intézkedések tervének kidolr gozását; haladéktalanul biztosítani kell a készalkatrészeket gyártó vállalatok tervezését és építését, úgy, hogy 1958. második félévében már meg­kezdjék a termelést. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezek az intézkedések az építészet ipa­rosítása gyorsabb ütemének kezdetét jelentik. Hozzájárulnak a' dolgozók kezdeményezésének növeléséhez, csökkentik az adminisztratívát és ki­küszöbölik a felesleges közvetítőket, növelik a nemzeti bizottságok jogkö­rét és tekintélyét, azok minden fokán és a beruházási építkezések megva­lósításáért való felelősségüket. Néhány komoly megjegyzést még a Trutnov melletti Poŕči villanytelep építéséhez és magához az építészet­hez. Az építészek és szerelők, a véd­nökségi üzem, a kerületi nemzeti bi­i zottság és a CSKP kerületi bizottsága ! szerveinek, valamint az energetikaügy". | miniszter jelenlétében nyilvános párt­gyűlésen összüzemi kötelezettség­vállalást tettek a villanytelep 14 nap­pal határidő előtti, tehát 1956. de­cember 15-ig való üzembehelyezésére. A kerületi nemzeti bizottság védnök­sége hatékonyan segíti az építkezést és az itt szerzett tapasztalatokat to­vábbi villanytelepeken, főleg a Par­dubice mellett villanytelep megkez­dett építkezésén kellene érvényesíte­ni. Közvetlenül a munkahelyeken na­gyon érezzük az összes részvevő in­tézmények okozta fogyatékosságokat felülről lefelé. Ez elsősorban az épít­kezésen dolgozó szakemberek, főleg a kőművesek számában érezhető. Elég ha közöljük, hogy a villanytelep épí­tőinek létszámából csupán 5 száza­lék a tulajdonképpeni kőműves. Fn­nek okai ismeretesek, de nem küszö­böljük ki őket. A helytelenül megsza. bott normák nem értékelik a szak­képzettséget, a dolgozók és a szekto­rok fajtái szerint. Számos kőmüveí szívesebben dolgozik mint vasmun­kás, betonozó és nem ritkák azok az esetek, hogy nem vallják be kőműves foglalkozásukat. A mostani állapotod mellett lehetetlen lenne a kötelezett­ségvállalások teljesítése. Az Építészeti Minisztérium nem rendelkezik kőmű­vesekkel. Annak ellenére, hogy az EnergetikaKigyi Minisztérium segít­ségünkre van a kőművesek kikölcsön­zésével, ez mind kevés és tartósan ez az állapot lehetetlen. A javuláshoz vezető út az igazságtalan bérpolitika kiküszöbölésében, a normák országos módosításának megvalósításában van. Biztosítjuk a Központi Bizottságot, hogy a hradeci kerület építészeti dol­gozói a párt segítségével teljesítik fel­adataikat a poŕiči villanytelep építé­sében. A CSKP KB határozata a tagsági járulékok új táblázatáról A CSKP Központi Bizottsága meg­táigyalta és jóváhagyta: 1. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja tagsági járulékainak új táblázata 1956 június 1. hatállyal a következő: Jövedelem Kčs-ben: 400 401 601 801 1001 1201 1401­1601 1801 2001 2201 2401 2601 2801 3000 -ig -600 —800 -1000 -1200 -1400 -1600 -1800 —2000 2200 —2400 2600 —2800 —3000 en felül A járulék magassága Kčs-ben: 1 2 4 6 L0 15 ' •0 25 30 40 50 60 ' 70 80 3 százalék 2. A tagsági iSrulékok fizetésének alapelvei a Következők: „A taosági járulék mindig az elmúlt hónapért fizetendő. A tagsági járulék összege megállapításának alapjául a tag vagy tagjelölt tiszta jövedelme vagy jövedelmeinek összesége szolgál. Tiszta jövedelem alatt a jövedelem­adó vagy irodalmi adó levonása utáni jövedelem értendő. A tiszta jövede­lem vagy tiszta jövedelmek összegé­be fceszámítandók a túlórák, honorá­riumok, funkciós pótlékok, prémiumok és teljesítményi pó.lékok. Nem számítandók be a tiszta jöve­delme a gyermekpötlékok, a külön­élési pótlékok, nevelési pótlék, napi díjak, egyszeri jutalmak, valamint az újitójavaslatokért járó prémiumok. A háztartásbeli nők tagsági járu­lékát legalább egy koronában állapít­ja meg. Az EFSZ-ekben dolgozó párttagok­nál és tagjelölteknél az átlagos nav: tagsági járulék meghatározásának alapját az egész évi termelési terv szerint tervezett munkaegységek ti­zenketted récze képezi. A szabadfoglalkozású párttagok és tagjelöltek, mint pl. írók. képzőművé­szek stb. és az önállóan gazdálkodó földműves párttagok és tagjelöltek át­lagos havi tagsági járuléka meghatá­rozásának alapja a feltételezett egész évi jövedelem tizenkettedrésze. Az EFSZ-ben levő, a szabadfoglalkozású és az önállóan gazdálkodó földműves párttagok és tagjelölteknél, akik a tagsági járulékot a folyó évben ter­vezett jövedelem alaoián fizetik, min­den év decemberében kiegyenlítik a tagsági járulékot a ténylegesen elért jövedelmek alapián." „OJ SZÔ" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Körponti Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztősig Bratislavu, Gorkého u. 10. sz. telefon: 347-16 331-17 tcudft­hlvaral: BrsUsKv, CuMhc 8. telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kés 8.-. Terjeszt! a Posta Hlrlapszolgálata. Megrendelheti minden postahivatalnál ás kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunlst. A-67706 Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom