Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-18 / 169. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája Jolana Hercková elvtársnő felszólalása (bratislavai kerület) Az SZKP XX. kongresszusa után lefolyt vitában megmutatkozott pártunk egysége, szilárd tömörülése a Központi Bizottság köré. Ezen nem változtat az a tény sem, ho^v homályos és helytelen nézetek is merültek fel pártunk politikájának egyes alapvető kérdéseivel kapcsolatban. A bratislavai szervezetek közül a párt négy szervezete határozatot hozott a pártkongresszus összehívására. Jóllehet ez a követelés nem áll ellentétben az alapszabályzattal, tartalmából kell kiindulni. valamint abból, hogy ki követel. Nálunk ez a kérés ama egyénektől indult ki, akiknél komoly ingadozás és homályosság mutatkozott az alapvető politikai kérdésekben. Az elfogadott határozatok helytelen nézeteket tartalmaztak és előfordultak olyan egyes hanook is, amelyek a párt eqysége ellen irányultak és védelmezték a szlovák burzsoánacionalisták tevékenységét. Így egyes elvtársak lényegében az osztályellenség platformjára siklottak, kispolgári szempontból bírálták a pártot. Ez oártmunkánk komoly fogyatékosságait mutatja és számunkra az a feladat származik ebből, hogy minden téren fokozzuk a párt ideológiai munkáját, növeljük az éberséget, de ezzel eqyidejűleq elvi intézkedéseket teovünk a városi pártszervezet szervezési struktúrájának szakaszán is. Fokozott figyelmet kell szentelnünk a bratislavai üzemi szervezeteknek, hogy a jövőben is erősödjék a munkásosztály befo'vása Bratislava egész politikai életére. A párt növekedésének helyes szabályozását Bratislavában azért tartom alapvető kérdésnek, mert a bratislavai városi szervezet szociális összetétele az utóbbi hét év folyamán rendszeresen rosszabbodott. Konkrét meqnvilvánulása ennek az, hoqy rendszeresen csökkent a munkások száma a pártban úgy, hogy ma a 19 874 párttag és tagjelölt közül csak mintegy 4 300 a munkás aki közvetlenül a termelésben dolgozik. A bratislavai pártszervek gyakran megtárgyalták a párt szervezeti felépítésének kérdéseit, de a szociális összetételnek, a párt növekedésének megjavításóra tett intézkedések szervezési jellegűek voltak. A tapasztalatok teljes mértékben megerősítették, hogy a párt növekedésének szabályozása és e kérdések megoldása nem távlati, vagy egyéb tervek kidolgqzásán műlik. Fogyatékosságot kell látnunk abban is, hoqy nem szenteltünk kellő figyelmet a politikai munka fejlesztésének az üzemi szervezetekben. A szervezetek n.unkáia a gazdasági feladatok biztosítására irányult, de a fontos párton belül' kérdéseknek csupán csekély figyelmet szenteltek. Elhanyagolták a kommunisták munkáját a szakszervezetekben annak ellenére, hoqy üzemeinkbe néhány év folyamán sok ezer úi munkás jött, ami megkövetelte, hoqy a párt a szakszervezetek útján fokozza a munkások körében végzett munkáját és így megteremtse a szükséges előfeltételeket ahhoz, hoqy a legjobb munkások és technikusok, fiatalok és nők előkészülienelf a pártba való belépésre. Elhanvaqolták a párton kívüli munkások részvételét a pártoktatásban. A pártoktatásba qyakran beosztottak olyan pártonkívülieket, akiknél nem voltak meq pártba való felvételük előfeltételei. Annak okai, hoqv a munkások száma meqcsappant a pártban továbbá abban rejlik, hogy nem minden esetben és nem a leqnaqyobb körültekintéssel és elvtársi gondoskodással vizs"álták meg azokat az okokat, amiért eqv elvtársat kizártak a pártból. Mindennek vissza kellett tükröződnie a bratislavai városi és körzeti pártbizottsáqok munkájában. A városi bizottsáqban, de a körzeti bizottsáqokban sincs annyi munkásfunkcionáriusunk, amennyire szükséq volna. Ennek kedvezőtlen hatása van a párts^orvek munkáiára, főként abban, hoqy kevés munkás dolgozik közvetlenül a pártszervekben. így közvetlen ismeretek és beható tudás híján nem' oldhatják meq az üzem, a közlekedés. vagy az építészet párt- vagy gazdasági tevékenységének alapvető problémáit. Abban az időben, amikor pártunk az éles osztályharc feltételei között dolgozott az illegalitás időszakában, a hatalom kivívásáért vívott harcban pártunkba túlnyomórészt becsületes, derék és hűséges elvtársak léptek. A párt soraiból távoztak azok, akik nem aorták, v?"v nem voltak képesek meqérteni a párt jelentőséqét, nem mentesültek opportunista hibáiktól és nem tették jóvá őket. Az illegalitás idején a bratislavai szervezetnek 180 taqja volt. 1946 véqén a bratislavai szervezetnek 3 434, 1947-ben 4 373 tagja volt úgy, hoqv eq.v < • tartama alatt 930 taqqai növekedett. A pártba való tömeqes felvételre Bratislavában 1948 februárja után került sor, amikor a vároiSi szervezet néq.v hón?- ^lat* 22 327 tagra és taaielöltre n<" dett. Ez a tömeges mozoósít hetővé tette, hogy belépjenek a partba olyanok is, akik párttanságukat saját előnyeikre használták ki. Ebben r z időben lényegesen romlott a városi pártszervezet szociális összetétele. A párt növekedésének szabályozásában előforduló hibák közvetlen hatással vannak ma is a szocialista országépítés feladatainak biztosítására. Egyes üzemekben az a helyzet, hogy a döntő termelési szakaszokon az üzem részlegekben és műhelyekben minimális a párttagok száma. Ezért sürgető feladat a párttaqok növekedését úgy szabályozni az üzemekben, hoqv a pártszer--°zetek nagyobb mértékben veqyenek fel és bízzanak meg funkciókkal e szakaszokon do.'jozó elvtársakat. Bratislava Szlovákia politikai, qazdasáqi és ku

u ális életének középpontia. Ezér. természetes, hoqy a városi szervezetben naqy az állami apparátusban, a tudomány, kultúra és iskolaügy területén dolgozó elvtársak száma. De minden esetben be kell tartani azt az elvet, amelyre Novotný elvtárs mutatott rá, hogy ezekről a szakaszokról pártunkba csak a legjobb, a kiváló dolgozókat kell felvenni. Václav Pénička elvtárs felszólalása (prágai kerület) Mindenekelőtt jelentenem kell az orszáqos konferenciának, hoqy a kladnói nemzeti vállalatok dolgozói a kohászokkal eqyütt a II. számú nagykohó fő javítását a tervezett 45 nap helyett 27 nap alatt végezték el. ' (Taps.) E sikerben részük van mindazoknak az alkalmazottaknak, akik szocialista munkaversenyben kötele-. zettsSt,vállalásokkal az orszáqos pártkonferencia tiszteletére 6000 tonna vassal többet termelnek, ami pénzértékberf "80 000 koronának felel meg. A Kladnói Egyesült Acélmüvek népünk széles rétegei érdeklődésének és figvelmének középpontjában állnak. Termelésünk fontos szakaszain maradunk el. Ez zavarja az eqyesült acélmű termelésétől füqqő vállalatok tervteljesítését. A feladatok rossz teljesítése miatt az eqyesült acélmű új ne? vet kapott: „A köztársasáqqal szemben fennálló naqy adósságok vállalata." üzemünk dolgozói nehezen viselik ezt az elnevezést, mert tudják, hogy a lemaradás oka nem csupán az ő munkájukban keresendő, hanem sokban vétkes az a gyakorlat is, amely fékezte és qúzsba kötötte a dolqozók kezdeményezését. A dolqozók soraiból érkezett például az a javaslat, hoqv a nagyolvasztóban a nyersvasat égetett mésszel termeljük,, nyers mész helyett. Ez az intézkedés nemcsak meq.iayítaná a vas minőséqét, hanem egyben fokozná és gazdasáqosabbá tenné a termelést. E termelési módot az első köztársasáq idején a tőkések vezették be nálunk és qondosan eltitkolták a módszerét, mert közel 600 000 koronás havi nyereséget hozott az egykori prágai vasipari társaságnak. Dolqozóink takarékossáqi szempontból tették meq iavaslatukat. Mindenki úqv vélte, hoqv készségesen bevezetik a qvakorlatban. De nem ígv történt. Bizalmatlanul fogadták az újfajta termelési módszert, méqpediq mind a műszaki dolqozók, mind az olvasztárok. A javaslattevők azonban nem vesztették kedvüket, és teljes esztendőn keresztül harcoltak érte, hoqv kipróbálják ezt a módszert. A minisztérium azonban nem tanúsított érdeklődést. és úqv vélekedett, hoqv nincsenek mészéqető kemencéi. Ez azonban nem felelt meq a valósáqnak, mive! akkoriban két maqas mészéqető kemence állt kihasználatlanul, az eqvik teljesen üzemre készen, éppen csak be kellett volna qvúitani. A két mészéqető kemence minden 23 órában 280 tonna meszet termelhetett volna. Ez akkoriban volt, amikor népqazdasáqunk, mezőqazdasáqunk kétséqbeeset14 o j s z c 1956. június 18. ten hajszolta a szükséges meszet. A vezető elvtársak azonban nem törődtek vele, hoqy hogyan segíthetnének népqazdasáqunknak és mindkét naqy mészéqető kemencét leállították. Csak a;. elnök elvtárs közbelépésére kezdett a minisztérium komolyan foqlalkozni az éqetett mész seqítséqével történő vaskohászat kérdésével. így két esztendős harc után 1955 januárjában kísérletképpen az eqyik naqy kehóban meqkezdték a vastermelést égetett mész seqítéséqével, április folvamán a második naqy kohóban és októberre a harmadikban. Az új módszer eredményeként 1955ben 36.790 tonna kokszot takarítottunk meq 7,037.000 korona értékben. Emellett a vas minőséqe megjavult és. a termelés 5 százalékkal emelkedett. További bizonyítéka annak, hoqy az eqyesült acélmű dol.qozóinak érdeke a termelés, az is, hoqv számos észrevételt tettek a Központi Bizottság második ötéves tervre vonatkozó iránvelveihez. Ez észrevételek száma néhánv ezer, és túlnyomó többségük a termelés qazdaáóqosabbá tételével, növelésével, minőségének meq.iavításával foqlalkozik. Elsősorban új szalaqos dúsítót, ércpörkölöt és ércosztályozót kértek. A kohók nagvobb hatásfokának biztosítására új fújtatok létesítését javasolták, amelvek segítségével 1,5 atmoszféra nyomást érhetnénk el, vagvis 0,5 atmoszférával naqyobbat, mint jelenleg, Ezek a javaslatok álltak a munkahelyeken és a qyűléseken lefolyt viták központjában. Nagyolvasztóink túlnyomórészt porércekből állítanak elő vasat, aminek az a következménye, hoqy viszonylaq sok kohópor meov veszendőbe. Eq.v kis példával szolqálok. Áprilisban a kohókból 500 vaqon kohóport takarítottak ki. Veqvelemzéssel meqállapítottík. hoqy a kohópo*- 30—40 százalék vasat tartalmaz. Ez tehát azt jelenti, hoqv áprilisban a porban 180 vaqon vas volt, ennyivel lett szeqényebb termelésünk. A legtöbb port a III. vaskohóból távolították el, amely Martin-acélt termel. A keverékbe itt naqvmennviséqű ócskavas kerül, amely a kohó anvaqát elfojtja és a poros ércek a naqv léqhuzat következtében a kohóqázzal eqyütt a porqvüjtőbe kerülnek. Az észrevételek rámutattak arra, hogy ha a minisztérium nem tartja be a kohó-nyersanyaq előírt minőségét, az új, másfél atmoszférás fújtatok a kohóból még 'több ércport távolítanak el. Feladatunk megszüntetni az ércek porossáqát és ezzel tüstént fokozhatjuk a termelést: a kohóporban lévő vas a csapolásnál folvik majd ki, mivel a porosodás csökken. A kladnói kohómúnek van eqy befejezetlen anyaqosztályozója, amelyet a megszállás idején a németek kezdtek építeni. Ez az osztályozó képes lenne feldolqozni a termeléshez szükséqes nyersanyaqot. Mi azonban nemvaqvunk képesek befejezni ezt az osztályozót, s ezzel kapcsolatban meq kell .ieqyeznem, hoqv az elmúlt 11 év alatt száz számra jártak ott a különböző bizottsáqok. A dolqozók úqv vélik, ha valóban qazdasáqossáqra törekednénk, azért a pénzért, amibe a bizottsáqok kerültek, már réqen dolqozhatna az osztályozó. Eqyfelől nem került pénz az osztályozó elkészítésére, másfelől azonban milliós költséqqel jelzőberendezést létesítettek, amelyre nem is volt olyan naqv szükség. A jelzőberendezést több mint öt éven át építették, de mindmáig méq nem helyezték üzembe. Ha nálunk túllépjük az önköltséqek tervét, eqvharmadával csökkentjük a dolqozók prémiumát. A dolqozók elégedetlenek és azt mondják, hoqv nem ők a hibásak, a minisztérium poros ércet küld, ami hiábavalóan növeli a kohópor mennviséqét. Mindez felháborítja munkásainkat, akik rámutatnak arra, hoqv a vezetők nem sokat törődnek a takarékosságqal. Rámutattak arra például, hoqy a fújtatómű épületében néhány éven keresztül készítették elő az elszívó szerkezet építését. Számítqattak, bizottsáq bizottsáqot követett, végül elkészült az elszívó berendezés. Amikor üzembe helyezték, kiderült, hoqv nem működik. Ebbe az épületbe a léghuzat hőfokának szabályozására 380 voltos motorokat szereltek. A motorokat azonban 500 voltos áramra kapcsolták és a motorok előidézte üzemzavar okozta, hoqv a berendezés nem működik. Mindezeknek a nehézségeknek és hibáknak ellenére a kladnói nagyolvasztó dolqozói meg vannak qvőződve róla, hoqv az irányelvtervezetben kitűzött naqyobb termelési terv nemcsak teljesíthető, hanem felül is múlható. A termelés mai állapota ezt bizonyítja. A III. naqykohó fő javítása idején a I. és Ii. számú kohót, amelyek üzembe voltak, megfelelő keverékkel és eleqendö leveqővel látták el. E két kohó jelentősen túlteljesítette a tervet. Az I. kohó például május 15-én 137, május 14-én 147, százalékra teljesítette termelési tervét. A II. kohó, amelv akkoriban Martin aqélt termelt, május 22-én tervét 130 százalékra teljesítette. A két kohó eqvüttvéve máius 22-én 131, május 24-én 134 százalékra teljesítette a termelési tervét. E napokban annyi vasat termeltek, amennyit az 1960. évi terv tesz maid kötelesséqükké. František Rymes elvtárs felszólalása (brnói kerület) A brnoi kerület nagy gépipari üzemei, a Královo Pole-i Gépgyár, az Elsö Brnoi Gépgyár, a lišeni Finom Gépipari Művek és más üzemek valamennyi tartalék felhasználásával lényegesen képesek fokozni a termelésüket és annak rentabilitását. Abban, hogy a gépgyárakban a termelés nem gyarapszik gyorsabb ütemben, nagyrészt a Gépipari Minisztérium vétkes, amely nem képes idejében tisztázni a vállalatok termelési terveit, és ellátni őket nyersanyaggal és segédanyagokkal. A gépipari minisztériumokban véget kell vetni a tervösszeállítás eddig gyakorlatának amely szöges ellentétben áll az ^anyagellátás és a fogyasztás helyzetével, sőt gyakran a termelés technológiájával is. Amikor a lišeni Finom Gépipari Művek, az Első Brnoi Gépgyár, a Juraj Dimitrov müvek és más üzemek képviselőinek a minisztériumok átadták a terveket, ezek az elvtársak nemcsak arra hívták fel a figyelmet, hogy a tervekben aránytalanságok és hibák vannak, hanem konkrét javaslatokat is tettek a hibák orvoslására. A minisztériumok és az Állami Tervhivatal azonban nem vette figyelembe észrevételeiket és javaslataikat, noha az üzemek részletes elemzést és indokolást is mellékeltek. A gyárak kénytelenek voltak a hibás terveket szétími a munkahelyekre. A lišeni Finom Gépipari Művek tervében például számtalan értekezlet ellenére még mindig szerepel egy 50 milliós árugyártási tétel, amelyről mind máig nem tudják, mit fognak gyártani a fejében, mivel a Gépkocsi- és Mezőgazdasági Gépipar Minisztériuma és az Állami Tervhivatal nem képes megegyezésre jutni e kérdésben. A helyzet komolyságát még az is fokozza, hogy ezt a tervértéket nem biztosították anyagellátási alappal. Mit szól ehhez Zatioukal miniszter elvtárs ? Elismeri, hogy a helyzet komoly, de állítólag ő nem tehet semmit, mert felülről jött a rendelkezés. Azt ajánlotta azonban, hogy a gyár dolgozzon ki javaslatot a terv ötvenmiliiós csökkentésére. Ez azonban nem oldja meg az üzem problémáit, mert 480 ezer hengercsapágyhoz még mindig nincs anyag. Mi a véleményük azonban a minisztérium munkájáról az üzem dolgozóinak, akik idejében felhívják a fi' gyeimet ezekre a hibákra, száz és száz éjszakai órát töltöttek munkában fölöslegesen, hogy kellő indokolásokat és elemzéseket dolgozzanak ki. Véleményüket a minisztériumban és szerveiben bizonyára nem teszik ki az ablakba bekeretezve. A minisztériumi szervek ilyesfajta munkája nem használ sem a fegyelemnek, sem a munkaerkölcsnek. A munkások a gyárakban dolgozni akarnak. Készek teljesíteni az állami terv felemelt feladatait. Anyag nélkül azonban ez lehetetlen. A minisztériumi elvtársak szakítsanak végre az eddigi gyakorlattal, hogy az anyagellátás alapját megnyírbáják anélkül, hogy konkrétan ismernék az/ üzemek viszonyait. (Taps.) Meddig fogják még a gyáraknak azt mondogatni: tavaly is csökkentettük az alapot, mégiis teljesítettétek a tervet. Idén megint csak valamiképpen tető alá hozzátok a dolgot. Azt ajánljuk a miniszter elvtársaiknak, győződjenek meg róla, mibe kerül az anyag hajszolása, hány üzemi autó járja a köztársaságot egyik végétől a másikig és keres, kutat anyag után. Mennyibe kerül az elpocsékolt benzin, mennyi pénzt fizetünk ki útiköltség és diéta címén. Egy fogaskerék, amelyet a lišeni Finom Gépipari Művek a terven belül juttatott anyag felhasználásával '2 korona 70 fillérért állít elő, kereken 63 koronába kerül, ha azt a plzeni V. I. Lenin művekből kell beszerezni. A Královo Pole-i Gépgyár vegyiipari berendezéseket szállít a kormány kitűzte feladatok biztosítására. E gyár számára a Nehézgépipari Minisztérium nem bíztosítotr sem pénzt, sem anyagalapot. Emiatt részletes indokolást dolgoz ki a kormány számára a szállítási határidő elhalasztásáról. (Derültség). Ebben az indokolásban a minisztérium dolgozói sok mindent megmagyarázhatnak, SO'T mindenre találhatnak mentséget, de ezzel nem növelhetik a nitrogén tartalmú műtrágyák termelését, amire oly sürgős szüksége van a mezőgazdaságnak. Semmiképpen sem bírom megérteni a Gépipari Minisztérium átszervezését. Brnóban két gyárunk van, amelyek elsősorban traktorokat gyártanak. Az egyikben is, a másikban is T—35ösöket készítenek. A távolság köztük mindössze két kilométer. Ennek ellenére a Jan Šverma művek a Finom Gépipari Minisztérium, a lišeni gyár a Gépkocsi és Mezőgazdasági Gépipar Minisztériuma alá tartozik. Ennek az az eredménye, hogy a traktorok szerkezeti tökéletesítése pang, a két traktorfajta közös alkatrészeinek egységesítése és tipizálása ebben a helyzetben gyakorlatilag nem oldódik meg. Korlátozzák a gyárak között a kooperációs kapcsolatokat, ami semmiesetre sem liaszs nál a termelés javításának és gazdaságosabbá tételének. A gépgyártás szakaszán sok a hiba, amelyet' a minisztériumi irányitó szervek rossz munkája okoz. A gyárakban aláássa e szervek tekintélyét, hogy a minsztériumok és a főosztály gyakran az ügyek konkrét ismerete nélkül avatkoznak be a termelésbe és nem fontolják meg, milyen következménye lehet rendelkező beavatkozásuknak. Kérjük ezért a Központi Bizottságot, hogy ^sürgősen foglalkozzék a gépipar helyzetével, nevezetesen a termelőeszközök szakaszán, mivel az anyagellátás irányításának, szervezésének színvonala komolyan veszélyezteti nem csupán a tervteljesítést, hanem a műszaki fejlődést és a termelőeszközök gyártásának gazdaságosabbá tételét is. Nincs hiba nélkül az Építészeti Minisztérium sem. Az építőipari termelés egyik legfőbb fékje a minisztériumi szervek helytelen viszonya až új építőanyagok fokozatos alkalmazásának kérdéséhez. A falpanellek sorozatos gyártásához szükséges gépsorokat kisipari módszerrel és olyan emberekkel végeztetik, akik nem rendelkeznek kellő szakképzettséggel, ahelyett, hogy a gyártást olyan ipari üzemekre bíznák, amelyek már kellő tapasztalatokra tettek szert hasonló gépi berendezések előállításában. A Brno melletti Hrušovanyban épített épületelemgyártó gépsort például már tavaly júniusban üzembe kellett volna helyezni, de a munka még mindig nem indult meg. Az építészet iparosításával l'oglaikozó intézet az épületem-elögyártás tanulmányozása során arra a meggyőződésre jutott, hogy a dolgot túlgépesítették. Próbaüzemeltetés után a gépeket leszerelik és azokat, amelyek nem váltak be, ócskavasba selejtezik ki. Összesen kétmillió koronás elfecsérelt beruházásról van szó. Ettől azonban nem fáj a prágai építészeti ipari kutatóintézet dolgozóinak a feje. Hadd szólok még arról, hogyan kontrázzák meg a minisztérium dolgozói az új építőanyagok ügyét. Konkrétan az anyagbetonról van szó. Az első megvitatás 1953 őszén történt. Az anyag tulajdonságai ellen nem voltak elvi kifogások, csupán azt ajánlották, hogy végezzék el az anyag komplex vizsgálatát. Ezért nem javasolták a kísérleti gyártás folytatását. Az illetékes prágai építészeti intézettel vívott nagy harc után újból beleegyeztek, hogy Bedrich elvtárs — az új anyag feltalálója, aki különben kőműves —, folytassa munkáját. 1955 januárjában agyagbeton tömbökből felépítették az első baromfifarmot 250 tyúknak. Amikor az állami gazdaság állattenyésztő dolgozói meggyőződtek az új építőanyag előnyeiről, az épületet csirkenevelővé alakították át. Ennek ellenére egy év multán újabb eljárást szorgalmaztak, amelyen részt vett Kopeckv mérnök, dr. Bárta és mások, és azun törték a fejüket, nem követett-e el Bedrich elvtárs hibát abban, hogy az új építőanyagot agyagbetonnak keresztelte el és hosszas megfontolások után abban állapodtak meg, hogy az új anyag nevéül az „agyagos beton" kifejezést javasolják. (Derültség.) A fontos azonban az, hogy kerületünk építőipari dolgozói kellőképpen értékelik az agyagbeton előnyeit, A szövetkezeti parasztok is kérik, hogy építsenek belőle, mert az idei tél megmutatta, hogy az agyagbeton jobban ellenáll a fagynak, mint a tégla. Az agyagbeton még nem győzött a két minisztériumban, győzött azonban a kőműveseknél, a szövetkezeti parasztoknál és építeni is fognak belőle még akkor is, ha nem is tetszik valakinek a minisztériumokban. (Taps.)