Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája František Davld elvtárs felszólalása (kassai kerület) (Folytatás a 13. oldalról.) tőségeit, mert tudják, hogy abban az esetben, ha az épületet olcsóbban készítik el, mint ahogy azt a pénzügyi terv megszabta, az állami szubvenció is az alacsonyabb összegnek megfelelően kistbb lesz. így számos esetben a szövetkezetek nem törekszenek az építkezési termelési költségek csökkentésére, inkább kimerítik az építkezésre tervezett egész összeget. Nézetem szerint helyesebb voina a gazdasági épületek felépítésének szubvencióit olyan módon meghatározni, hogy a szö/etkezet a saját erejébő' végzett építkezés befejezése után megkapja az egész tervezett összeget, tekintet nélkül arra, hogy a2 építkezéshez milyen összegre volt szüksége. így a szövetkezetek tagjai igyekeznének felkutatni és kimeríteni minden helyi forrást, hogy az építkezés a lehető legolcsóbb legyen és nagyobb szubvenciót kapjon a szövetkezet. Járásunk 78 százalékos szocializálása mellett nagy hiány van szakkáderekben, főleg agronómusokban és zootechnikusokban, akik a szövetkezeteket szakmabeli téren, főleg az állattenyésztésben és a növényi termelésben segítenék. A járásokban nagyon kevés a szakember, kevés a mérnök, akik mind magasabb szervekben ülnek és így tudásukat nem érvényesítik naponta. Másrészt a járásokban, ahol mind a növényi, mind az állattenyésztési termelés fokozásának kérdése konkrétan eldől, nem elég a szakember. Erről azért beszélek, hogy ezek a szakkáderek valóban a munkahelyekre kerüljenek

voda, ahol gyakorlatilag biztosítják pártunk irányelveit. GTÄ-inknak főleg szükséges objektumaik építésében mindeddig nagyon kevés figyelmet szenteltünk. E térén a Földmüvelésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal durván megsértetne pártunk X. kongresszusának irányelveit, amelyek kitűzik a mezőgazdasági termelés lényeges fokozását a legközelebbi kéthárom évben. A mezőgazdaság gépesítéséről és a GTÁ-k feladatairól szóló szakasz 5. pontja kifejezetten így szól: „780 új központi traktorbrigádot kell felépíteni, 600 traktorbrigád központ építését, kell befejezni". A párt X. kongresszusa után két évvel az a helyzet, hogy a kassai kerületben egy brigádközpont sem épült, sőt a mai napig /még a brigádközpontok építésének típusos tervét _em dolgozták ki. Ami a brigádközpontok felszerelését illeti, az általános javításaikra kiutalt összegek nem elegendők. így például a kassai kerületnek az idén a brigádközpontok általános javításaira 980 ezer koronát határoztak rieg. És ezért nem végezhetik el a brigádközpontok esetleges javításait az általános javítások keretében sem. E hibák kiküszöbölése érdekében ajánljuk, hogy hamarosan dolgozzanak ki legalább három típustervet és ezeket megvitatás céljából küldjék el az illetékes GTÄ-nak. Hogy a X. kongresszusnak az egységes brigádközpontok határozatait 1957 végéig teljesítsék, azt ajánljuk, hogy a GTÄnak utaljanak ki pénzeszközöket és anyagot az új brigádközpontok tervezett építésére. A brigádközpontok építését hasonlóképp kel megvalósítani, mint az EFSZ-eknél,' saját erőkkel való építkezés útján, tekintetbe véve a traktorosok munkaidőalapjának kihasználását. A brigádközpontok építésének keretében meg kell oldani a traktorosok szociális biztosításának és a róluk való gondoskodásnak kérdését is, mégpelig úgy, ahogy arról a X. kongresszus irányelvei szólnak. Továbbá már két éve húzódik az állami bérbizottságnál a cséplőgépeket kezelő dolgozók kérdésé, akik napi 30— 35 koronát keresnek. Szükséges lesz, hogy az állami bérbizottság ezt a I kérdést a lehető leghamarabb oldja I meg, mert az aratási munkáknál neI hézségeink vannak ezekkel a dolgoi zókkal, akik nem akarnak résztvenni a cséplésben. Azok a feladatok, amelyeket a párt országos konferenciája tűz elénk, nagyok, de örömteljesek. Minden erőfeszítést megteszünk azért, hogy járásunk dolgozói minden téren teljesítsék e feladatokat és így hozzájáruljunk drága hazánk szebb és örömtelibb életének gyors felépítéséhez. (Taps.) Ladísiav Klepsch elvtárs felszólalása (Ústi nad Ubem-i kerüíet) Felszólalásomban az ústí vasútigazgatóság párt- és gazdasági munkájának néhány kérdésével akarok foglalkozni. Marx már 100 esztendővel ezelőtt megírta, hogy a közlekedés a népgazdaságnak az az ágazata, amelynek feladata valóra váltani az ipar és a mezőgazdaság termelési és gazdasági kapcsolatait és a népgazdaság valamennyi ágazatának kölcsönös kapcsolatát. A közlekedés csakúgy az anyagi termelés egyik szakasza, mint az ipar és a mezőgazdaság. Ha szemügyre veszem közlekedésünk helyzetét konkréten az ústi vasútigazgatóság körzetében, néha az a benyomásom, hogy számos közéleti tényező akad nálunk, akik ezt a helyes megállapítást semmibe veszik, vaqypedig ne;n skariák elismerni, nem akarják tudomásul venni. Mi vasutasok, elsősorban a kommunista vasutasok úgy szeretjük hazánkat, mint államunk többi polgára és meg akarunk tenni mindent, hogy becsülettel helytálljunk ezen a harci szakaszon, amelyet a második ötéves terv teljesítése jelent. Két számadattal akarom bizonyítani, hogy mi vasutasok tudunk dolgozni. 1937ben a napi szénrakodás mennyisége 1465 vagonegység volt. Ezzel szemben ma. 1956-ban a napi szénrakodás 3650 vagonegység és a második ötéves terv véqére el kell érnünk az évi 1 560 240 vagonegységet. Ezt a mennyiséget teszik az irányelvek az északcsehorszá^i bányavidék bányászainak kötelességévé. Amint bányászainkat ismerjük, bizonyára lényegesen túlteljesítik e feladatot. Ez azt jelenti, hogy vasutasainknak tízezerszámra kell szállítaniok a vagonokat a barnaszénbányák körzetébe és onnét vissza. A vagonellátás kérdésében igen rossz a helyzet. Tegnap például bányászaink 50%-kal kevesebb vagont kaptak, ma a helyzet még rosszabb El tudom képzelni, mit tehettek. Egy a vágyam, hogy azok az elvtársak, akik odalenn panaszra járnak a kombináthoz, a trösztökhöz, a kerületi bizottsághoz, inkább keressék fel a Közlekedésügyi és a Tüzelöanyagügyi Minisztériumot. Ott tárják fel, milyen a helyzet a bányavidéken, hogy ez a két intézmény marokra fogja az eszét és végre rendet teremtsen. (Taps) Az ústi vasútigazgatóságnak emellett a többi feladatát is teljesítenie kell, ' a azt akarjuk, hogy népgazdaságunk arányosan fejlődjék. Ogy vélem, a kocsiellátásban fellépő kedvezőtlen helyzet ellenére megtalálhatjuk az orvoslás útját. A megoldás mindenekelőtt a kirakodás kérdésében, a nagytérfogatú vagonok kérdésében keresendő. A vagonok megvannak, csak nincsenek szükséges kirakodó berendezéseink. Valaki mej14 Ü J SZÔ 1956. június 16. feledkezett róluk. A kirakodás kérdését minden üzemben tekintsék elsődleges feladatuknak a kommunisták, hjgy egyetlen kocsi se vesztegeljen fölöslegesen. Milliókra rúgnak az öszszegek, amelyeket vállalataink bánatpénz fejében kifizetnek. Az ústi kerületben a közlekedésügy feladatai, tekintettel az északcsehországi barnaszénmedence kapacitására, nem csekélyek és a feladatok egyre nőnek, ami azt jelenti, hogy fővonalunk villamosítása révén meggyorsítva juttassuk el a kocsikat a szénmedencékbe és vontassuk el őket a bányavidékről. Másfelől keveset tet-' tünk annak érdekében, hogy vasutasaink teljesíthessék e feladatokat. Negyvenhat éves vagyok, az Elba menti Ostí-ban születtem. Az első köztársaság idején segédmunkásként dolgoztam a vasútnál és ott dolgozom ma is, de e hosszú idő alatt kevés intézkedés történt a közlekedés megjavítására és meggyorsítására. Vegyük például az ústi vasút síngazdálkodásának kérdését; e téren már 15 esztendeje a meglévőből élünk. Sínanyag tekintetében vasútvonalaink távolról sem kapják meg azt, amire sürgős szükség volna. Az ústi vasútigazgatóság körzetében összesen 4051 kilométer vasútvonalunk van, a sínek átlag 22 esztendő alatt használódnak el. Évente 200 kilométer sínt kellene felújítani. Az elmúlt 5 esztendő alatt mindöszsze 323 km-t újítottunk fel. Nemcsak árut szállítunk, hanem legértékesebb kincsünket is, az embert. Ügy vélem, a második ötéves terv irányelvei nem szenteltek kellő figyelmet e kérdésnek. Az irányelvek javaslatában pl. arról van szó, hogy évente egész vasúti hálózatunkban 600 km helyett 900 km vasútvonalat kell felújítani, vagyis az eddiginél 50 százalékkal többet. Ha ezt az arányt az ústi vasútigazgatóság körzetében betartjuk, ez azt jelenti majd, hogy az eddigi 32 százalék helyett még mindig csupán 48 százaiékot újítunk fel abból, amit felújítani kellene. Komoly aránytalanság ez, amely rövidesen sok gondot és kárt okozhat. Ezért azt javasolom, hogy pártunk Központi Bizottsága már most vegye fontolóra ezt a kérdést és tegyen kellő lépéseket a Közlekedésügyi Minisztériumban. Továbbá ig^n fontos probléma a munkaerők kérdése. Az állami terv irányszáma szerint átlag 1600 alkalmazottunk hiányzik. Az állami terv számadata csupán a népgazdaság lehetőségeiből indul ki, a tényleges szükséglet 500 emberrel több, hogy teljesíthessük a normák tervét és más ágazatokhoz hasonlóan lehetővé tegyük a szabadságok zavartalan kihasználását és a törvényes munkaidő betartását. Másfelől előttünk áll a kiöregedés kérdése. A vonatvezetők átlagos kora például 52 év. A második ötéves terv során ebből az alkalmazottcsoportból legalább 50 százalék kiesik. Sokkal rosszabb és fenyegetőbb a helyzet a mozdonyvezetők és segédeik esetében Ez a szolgálat fiatalabb embereket igényel, az átlagos kor azonban 42 év; ez azt jelenti, hogy sok mozdonyvezető 60 évnél öregebb. Hasonló a helyzet a tolatóknál, akiknek átlagos kora 39 év. Kötelességemnek tartom figyelmeztetni pártunk Központi Bizottságát az ústi vasútigazgatóság vi szonyaira, hogy olyan intézkedések történjenek a Közlekedésügyi Minisz tériumban, amelyek lehetővé teszik feladataink, teljesítését. Az ústi vasútigazgatóság politikai osztályának dolgozójaként beszélni akarok a politikai osztályok munkájáról feladataink biztosításában. A politikai osztály 1952-ben alakult meg. A Központi Bizottságnak a politikai osztályok létesítéséről szóló irányelvei értelmében fő feladata az volt, hogy segítse a párt alapszervezeteit és a tömegszervezeteket a politikai tömegmunkában és ezzel hozzájáruljon a gazdasági feladatok biztosítá sához. Hogyan teljesítsük e feladatokat? Leszögezhetjük, hogy e szer vet, amelynek több mint 50 munkatársa van, egy évnél hosszabb időn keresztül kellett káderszempontból szerveznünk, az embereket ideológiailag és szakmai téren nevelnünk. A politikai dolgozók a területi pán szervekkel szorosan együttműködve a pártmunka számos fogyatékosságát szüntették meg és gazdasági téren is eredményes munkát végeztek. Mindenekelőtt sok részkérdést és részfeladatot oldottunk meg, mint például a bérrendszer biztosítása, a menetlevelek ügye, a túlsúlyt szállító szerelvények vontatóinak mozgalma stb. A körzeti párszervek segítségével sikerült biztosítanunk a gyűlések rendszerességét, látogatottságát és tartalmasságát. Az ústií politikai osztálynak sikerült jól megszerveznie a párt és a CSISZ funkcionáriu sainak internátusi oktatását, ami hozzájárult vasútigazgatóságunk körzetében a politikai munka további megjavításához. Noha a politikai osztály nevelő és politikai tömegmunkájában kedvező eredményeket ért el, még sok a hiba a mi munkánkban és a szakszervezetek munkájában is. Ennek oka Vnindenekelött abban keresendő, hogy a vasútakon a pártmunka megszervezése a többi nemzetgazdasági ághoz képest sokkal nehezebb a vasút gazdasági szerkezete következtében, amely igen bonyolult és területileg sem felel meg a politikai területek és járások beosztásának. A párt és a kormány 1954. május 23-án kelt határozatát egészben véve nem teljesítették. A vasút mindmáig műszaki téren elmaradt a szállítókapacitásban és nincs kellő időelőnye népgazdaságunk termelési kapacitásával szemben sem. E kérdésben a Közlekedésügyi Minisztérium politikai igazgatósága igen keveset tett, ezért helytálló a vasút hibáinak bírálata és szükséges, iiogy a CSKP Központi Bizottsága iomolyan foglalkozzék a politikai osztályok és a politikai igazgatóság munkamódszereivel és irányító tevékenységével. A bírálat, amelyet a közönség és üzemeink gyakorolnak közlekedésünk fölött, nemcsak a gazdasági szerveket illeti, hanem elsősorban a politikai dolgozókat mind a vasúti közlekedésben, mind a pártapparátusban. Véleményem szerint a CSKP KB közlekedésügyi osztályának sokkal következetesebben kellene irányítania és ellenőriznie a Közlekedésügyi Minisztérium politikai munkáját és kommunistáit. Ügy vélem, hogy a minisztérium politikai igazgatósága elszige-te'ton él a Központi Bizottság közlekedésügyi osztályától. A Központi Bizottság határozata értelmében a csomópont pártbizottsága koordinációs szerv szerepét tölti be, de e szerepet egyetlen csomópont bizottsága sem teljesíti. Ezek a oizottcágok az üzem pártbizottságának hatáskörébe lépnek, és ezáltal aláássák a párt alapszervezeteinek autoritását. Olyan ellenőrzési jogot tulajdonítanak maguknak, amely nem őket illeti, hanem csakis a párt alapszervezeteit. Tekintettel a vasútvonalakon végzett politikai munka fennálló helyzetére és azokra a fontos feladatokra, amelyek előtt a vasúti közlekedés a második ötéves tervben áll, azt javaslom pártunk Központi Bizottságának, vizsgálja felül a vasutak politikai tömegmunkájának eddigi rendszerét és módszereit s vegye fontolóra, nem volna-e célszerű bővíteni a politikai igazgatóság és a politikai osztály hatáskörét, és ezáltal megszüntetni e kettősséget, vagypedig egyáltalában feloszlatni ezt az intézményt és a vasút ügyeivel foglalkozó dolgozókkal megerősíteni a kerületi és járási pártbizottságok apparátusait. (Taps.) Az ústií vasútigazgatóság kommunista vasutasai és dolgozói világosan látják felelősségüket a második ötéves terv feladataiért. Az ústií vasútigazgatóság dolgozói megtesznek mindent, hogy e feladatokat becsülettel teljesítsék. Bíznak abban, hogy pártunk és kormányunk megtesz mindent, hogy műszaki szempontból olyan felszerelést kapjanak, amely segítségével a feladatoknak becsülettel eleget tehetnek. Michal Michenka elvtárs felszólalása (gottwaldovi kerület) Hodonini járásunk jelene és jövője természeti gazdagságán — naftáján, a földgázon és főleg a lignitszénen alapszik. Az a nagy felelősség, mely rajtam, mint a járási pártbizottság tagján nyjgszik a második ötéves terv feladatainak teljesítéséért, arra késztet, hogy felhívjam a figyelmet néhány komoly hiányosságra. Legnagyobb nehézségeink az új bányák kiépítésében vannak. A széntartalékok kiértékelése hihetetlenül hosszú ideig tart. A bányászok nem értik, hogy miért kellene bányakörzetünk tervezését és kiépítését a bratislavai, Tur£. Teplice-i és besztercebányai vállalatoknak végezni. Befolyásunk e vállalatok munkájára jelentéktelen és ebből olyan helyzet áll elő, melyért bányászaink valóban haragszanak. Május l.-bányánkban már néhány éve fejtenek és lassacskán a bánya egyes részei kimerülésével számolnak, azonban a bányakiépítés még mindig nem nyert befejezést és még a terveken is dolgoznak. Ezt nem tudom megérteni, nem akarom lebecsülni a tervezők munkáját, de magyarázza meg nekem valaki, hogy miért van szükség külön tervre bányánk körülkerítésére, vagy egy néhány méter vízvezeték vagy gőzvezeték létesítésére. Már régen kérjük bányakiépítési vállalat és bányatervező üzem létesítését. Bányakörzetünkben az ötéves tervben kilenc új bányát kell megnyitni. E bányákat idejében és olcsón akarjuk felépíteni. És nem tűrjük többé, hogy emellett valaki, pazarolja az állampénztár eszközeit, mert itt olyan pénzről van sző, amely mindnyájunké. Felszólalásom e részét egy szerény kérdéssel fejezem be: miért nem jön néha hozzánk Jonáš miniszter elvtárs? Bányászaink nagyon szeretnék megismerni miniszterüket és azt hiszem, neki sem ártana, ha megismerné bányakörzetünket és az ott dolgozókat! Most valamit naftaiparunkről. Široký elvtárs az SZLKP KB ülésén Naftaügyi Megbízotti Hivatal létesítésének szükségességéről beszélt. Egyetértünk ezzel. Nem szabadna azonban megengedni, hogy szétforgácsolódjék az eddig egységes szervezet, mert ez a mi még igen gyengén fejlett naftaiparunkban komoly káder- és szervezési nehézségeket'okozna. I Már sokszor felhívtuk a figyelmet arra, hogy a nagy mennyiségű földgáz elégtelen kihasználásával felmérhetetlen értékektől fosztjuk meg v népgazdaságunkat. Most döntés történt arra vonatkozólag, hogy a gáz egy részét elektromos katlanok fűtésére használjuk. A naftaiparban dolgozó elvtársak azt állítják, hogy ez annyit jelent, mintha fényezett mahagónifával fűtenénk. Ha már nem használhatjuk fel gyorsan a gázt vegyi feldolgozásra, ami a legelőnyösebb lenne, használ ok fel legalább a lakáskultúra megjavítására és adjunk a körzetünkben levő embereknek olcsó és előnyös fűtőeszközt. Most még valamit gépiparunkról: A gépipari üzemek dolgozói kételyekkel telve beszélnek minisztériumaik munkairányítási módszereiről. Nagy ígéreteket tesznek, de senki sem teljesíti őket. Számos példát hozhatnánk fel, melyek a homályos termelési programokról, a gyakori változtatásokról, a befejezetlen szerkesztési kísérletekről, az anyagi-műszaki ellátás hibáiról beszélnek. Az eddiginél még sokkal jobban kellene kihasználni az újító és feltaláló mozgalmat, mely a leghatékonyabb eszköz a tartalékok feltárására és a hatalmas műszaki fejlődésre. Itt pl. a betétes öntésre és más új öntési módszerekre gondolunk. Értjük azt, hogy a gépiparnak komoly nehézségei vannak, Ha azonban^ szóban elismerjük, hogy a tervben hibák vannak és nem hozzuk őket helyre, ez furcsa munka. Ha a mi bányászaink úgy dolgoznának, mint a minisztériumokban ülő elvtársak, akkor a villanverőműveket és a mozdonyokat a szocializmus felépítéséről szóló frázisokkal fűtenék. Hogyan értsék meg az üzemekben azt, hogy egy gyártmány próbasorozatán 4500 szerkezeti változtatást kell végezni, mint pl. a vsetíni Zbrojovkában történt, hogyan *'értsék meg azt, hogy egyáltalán nem veszik komolyan a tervvel kapcsolatos megjegyzéseiket, hogyan teljesítsék termelési feladataikat, ha nem kapnak anyagot. Nálunk, Slováckón ezt mondják: „Sárból nem lehet korbácsot fonni." (Nevetés.) Gépeket és más gyártmányokat papíríg éretekből készíteni, sajnos, nem lehet. Mit szóljon az ember ahhoz, mikor a kunovicei LEE nemzeti vállalat igazgatója kijelenti, hogy egy stratégiailag fontos gyártmányhoz szükséges anyagot csupán a slováckói szilvórium segítségével biztosított. (Nevetés.) Próbáljuk mag elvtársak azt, hogy a főosztályok aoigozói fizetésük egy részét aszerint kapják, ahogy üzemeik teljesítik a tervet. Talán ez felébresztené őket álmukból. A Dikobraz hasábjait é<s a rádiói'anoptikum programját a minisztériumok és főorztályok h náival megtölteni ugyan igen mulatságos, de sójnos, ez diága mulaísag, melyre mindnyájan ráfizetünk. (Taps.) Gyakran f vidulunk itt a Központi 3izcttságho.». abban a r^nenyoen, hogy az min.- >nt megold. Ez természetes és mutatja a Központi Bizottság iránt érzett bizalmunkat De a Központi Bizottság sem rendezhet el mindent varázspálca érintéssel. Az eddiginél sokkal inkább «ell önmagunkra támaszkodni, megbirkózni a hiányosságokkal, nem engedni, nogy megjegyzéseinket a felelős dolgozók semmibe vegyék. Ha nem hátrálunk, ha népünk erejére, egészséges és tárgyilagos bírálatára támaszkodunk, akkor a legjobban segítségére lehetünk Központi Bizottságunknak is a legkomolyabb hiányosságok megszüntetésébe 'T^ns.)