Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-10 / 130. szám, csütörtök

A Bratislavai Gyapotüzem válasza a rybárpolei textilüzem dolgozóinak A Bratislavai Gyapotüzem dolgozói a munkahelyeken és a termelési tanácskozásokon megtárgyalták a rybárpolei textilmunkások felhívását a szervezési munka színvonalának emelésére és a te

r

imelés irányításának megjavítására. Noha ez a nemzeti vállalat a vörös zászló többszörös" birtokosa, kitűnt hogy itt is érvényesíteni lehet a fejlett vállalatoknak a munkaszervezésben és termelésben szerzett jó tapasztalatait. Ezért a Bratislavai Gyapotüzem dolgozói elfogadták a rybárpolei textilüzem felhívását. Elhatározták, hogy termelési diszpécser alakulatot létesítenek, mely naponta,figyelemmel kíséri a termelés folyamatos menetét és nem engedi meg, hogy megzavarják az összefüggést az egyes termelési fokozatok között. Idejében jelezni fog minden zavart a tervteljesítésben, hogy az haladéktalanul megszüntethető legyen. Továbbá elhatározták, hogy elmélyítik' az operatív tervezést és pontosabbá teszik az egyes gyártmányfajták termelési ciklusait úgy, hogy minden részleg és műhely idejében megkapja a szétírt termelési feladatokat Ez lehetővé teszi, hogy a tervfeladatokat még következetesebben írják szét egészen az egyes dolgozókra, ami növeli a dolgozók érdeklődését a tervteljesítés iránt, elmélyíti a szocialista munkaversenyt és az üzemen belüli önálló elszámolást. Ebben van az 1956 második negyedévére elfogadott vállalati felajánlás súlypontja, melyet a CSKP országos konferenciájának tiszteletére fogadtak el és ezzel támasztják alá a rybárpolei textilüzem felhívásának elfogadását. A felajánlásban kötelezettséget vállaltak, hogy az első negyedévhez viszonyítva a munkatermelékenységet a második negyedévben 2 százalékkal növelik, s ezt főleg a túlórázások 50 százalékkal való csökkentésével érik el. Ez lehetővé teszi, hogy az első negyedévben elmaradt termelést 34? ezer korona értékben behozzák. A fonoda 1956 második negyedévében 4 ezer kilogramm fésült fonalat termel terven felül. A kordszö•••• Omkt&ľôk a (Dunán mmtm iupvapmi llill^Ä* áíllltklR g Közlekedésünk sikeresen használja ki az olcsó szállítási lehetőségeket. Ezért nagymértékben veszi igénybe a vízi szállítást. Munkásaink, technikusaink munkájának gyümölcseit, világszerte ismert gyártmányainkat gyakran szállítjuk vízen, dunahajózásunk hajóin. Képünk a Zetor-traktorok rakodását mutatja be a dunai kikötőben. -= 0=Teljesítik a kollektív szerződést A Magasépítészeti Vállalat kassai üzemének dolgozói sokat tanultak a múlt évi kollektív szerződés feladatainak teljesítésében előforduló hibákból. Ezért fokozott gonddal készítették elő az idei kollektív szerződést, amelv értékes kötelezettségvállalásokat tartalmaz. Kidolgozták a technikai-szervezési intézkedéseket, amelyek elsősorban a tervezett akkumuláció teljesítését tartják szem előtt Az intézkedések több részből állanak: a technikai rész a munkatervezés megjavításával és az újítási javaslatok alkalmazásával foglalkozik. A másik rész az önköltség csökkentése mellett a termelés értékbeli növelését tartja szem előtt. A munka megjavítása érdekében 86 állandó munkacsoportot létesítettek. Ezzel az időveszteségeket a minimumra csökkentették és a technológiai fogyatékosságokat kiküszöbölték. Megjavult az építészeti munka folyamatossága is és biztosították az építészeti munka minőségével járó felelősséget. Úgyszólván minden építkezésen a takarékos állványozást vezették be a falazásnál és a vakolásnál is. Ezenkívül a.: üzem részletes oktatásban részesítette a technikusokat, mestereket és munkásokat az új bérrendszer lényegéről. A kollektív szerződésben sokat foglalkoznak a kulturális és népművévelési munkával. Az üzem vezetősége a szakszervezet üzemi bizottságával együttműködve negyedévenként kidolgozza az előadások tématervét, aminek célja az újítómozgalom és az új munkamódszerek népszerűsítése és fejlesztése. Az üzem egyes részlegein és a nagy építkezéseken gondoskodtak a vörös-sarkok létesítéséről és a szükséges szakszervezeti könyvekről és folyóiratokról. A 0 J SZÖ 1956. május 10. A kollektív szerződés gondol a dolgozók szakképzettségének fokozására is. Nagy figyelmet fordítanak a mesterek nevelésére, hogy munkahelyeiken valóban jó szervezők és gazdák váljanak belőlük. A meste.-ek és technikusok közül sokan esti iskolákba járnak. Az állami munkaerőtartalékok tanintézeteinek tanulói részére külön építkezéseket választottak ki, ahol lehetőségük nyílik elméleti tudásuk gvakorlati alkalmazására. Ezenkívül az üzemi szakszervezeti bizottság a munkahelyeken fokozatosan megszervezi a termelési-technikai kabineteket, ahol minden építész elsajátíthatja a legszükségesebb technikai ismereteket. A kollektív szerződésben tett kötelezettségvállalások kétoldali teljesítése hozzásegítette a kassai Magasépítészeti Vállalat dolgozóit az első negyedévi tervfeladatok sikeres teljesítéséhez az idei kedvezőtlen téli időjárás ellenére is. Az első negyedév tervét 100,7 százalékra teljesítették, a munkatermelékenységet pedig 100,4 százalékra. Ez év áprilisában is egyenletesen teljesítették a tervet. Amint látjuk, a szakszervezet üzemi bizottsága és az üzem vezetősége szoros együttműködéssel sikeresen harcolt a munkából való elmaradás és a . időveszteségek ellen, meg tudták szervezni a nyújtott műszakokban végzett munkát és „több építkezésen bevezették a hármas műszakot. Ez az együttműködés eredményezte, hogy a kassai építészek életszínvonala — szép iuta'mak kifizetésével — sokat emelkedett. A kassai Magasépítészeti Vállalat dolgozói közül ma már kevesen kételkednek a kollektív szerződés ereiében. Ezért jó lenne, ha tanulnának tőlük a poprádi és a lubeníki építészek is, ahol a kötelezettségvállalásokat nem teljesítették és így tavaszszal sem tudták felszámolni a lemaradást, sőt az még növekedett. Ladislav Lipták, Kassa vőde 2800 kg keskeny csíkos kordanyagot állít elő a púchovi Május 1. Gumiüzem számára és a fonálsodró osztály 2 ezer kilogramm fonalat készít terven felül. A szövődéi munka minőségének megjavításával 3500 koronát és a hulladék csökkentésével 9 ezer korona megtakarítást érnek el. Egyenletesen teljesítik a generáljavítások tervét és a második negyedév végéig megvalósítják az elfogadott újítójavaslatok 80 százalékát. A Bratislavai Gyapotüzem dolgozói rendszeresen meg akarják javítani munkájukat és az irányítás színvonalának emelésével szüntelenül újabb lehetőségeket keresnek az olcsóbb és produktívabb termelésre. Negyedszer vették már át a vörös zászlót A kékkői bánvák dolgozói a nagykürtösi bánya összüzemi ünnepi közgyűlésén immár negyedszer vették át a Tüzelöanyagipari Minisztérium és a Bányaipari Alkalmazottak Központi Szakszervezetének vörös zászlaját. Fejtési tervük első negyedévét 112 százalékra teljesítették és az év elejétől 1815.5 tonna szenet fejtettek terven leiül. Képünkön Karol Šreier, a fűtőanyag ipari miniszter helyettese a vörös zászlóra a szalagot erősíti. TAVASZI RIPORT Csallóközaranyoson gyönyörű, zöldelő határból egyenesen Bittér László elvtárshoz, a 64 esztendős pártelnökhöz megyünk, aki éppen zöldséges kertjét műveli. Előrehaladott kora ellenére egyenes tartású, derűs, jőkedélyű ember, amellett harcos természetű, nyugodtan meghallgatja bírálatunkat, a szövetkezet félévi beadásával kapcsolatban, amely idén nem a legpéldásabb. A pártelnök higgadtan azt válaszolja, hogy ezt a lemaradást a félév leteltéig a szövetkezet behozza, sőt minden remény megvan arra, hogy idén is, úgy mint tavaly, a beadást jóval túlteljesíti. Az idős, tapasztalt pártelnök hangján érezni, hogy a község dolgozói — akik nagy részben cselédek és napszámosok voltak egykor — nagyon is a szívéhez nőttek. Kiemeli, hogy pártszervezetük döntő tényező volt a községben már 1921 óta, amikor megalakult, közvetlenül az országos lubochňai konferencia után. A felszabadulás után pedig a párttagok alakították 1949-ben meg a szövetkezetet, és csak utána jöttek a többiek. Bittér elvtárs szerint az ilyen község dolgozói, akik sztrájkokon mentek keresztül az osztályharc tűzkeresztségén, jól tudják, mit jelent a szocialista hazafiság, és tisztában vannak a szövetkezet jelentőségével. A múlt, jelen és jövő erős szálai szövik át mondanivalóját, amely számadássá kerekedik. Azt mondja, május 9-e nem jelent csupán egy napot, hanem olyan erőt jelképez, amely kihat az egész ország dolgozóinak az életére. És hogy ez így van, ezt a községünkben végbement változás igazolhatja. A régi köztársaságban és a Horthy-megszállás ideje alatt mindössze 14 új ház épült a községben, 1945 májusa óta pedig száznál több új ház épült fel Csallóközaranyoson, amelyekben a dolgozók meleg otthonra találtak. Bittér elvtárs állítását igazolja Csóka Antal is, a nemzeti bizottság elnöke. Hozzáteszi, högy Csallóközaranyoson nem házak, hanem új utcák épültek a felszabadulás óta. Illés József, a szövetkezet könyvelője, aki egyben a Nemzeti Bank fiókját is vezeti a községben, örömmel közli velünk, hogy 130 szövetkezeti tagnak 200 000 koronát meghaladó összegű betétkönyve van. A községben egyébként 63 motorkerékpár futkos, és a háztartásokban több mint 50 mosógép van. Biztos, ilyen jólétről Csallóközaranyos dolgozói a felszabadulás előtt még csak nem is álmodhattak. Ennek ellenére az ember lépten-nyomon panaszokkal találkozik. Jellemző azonban, hogy a panaszok is az igényességből erednek. Berecz Imre, a fogyasztási szövetkezet elnöke azt hiányolja, hogy eddig még nem kapták meg az ígért áruházat. Csóka Antal pedig új kulturházat követel a községnek. E panaszok nem nyugtalanítóak. Felhívjuk a csallóköziek figyelmét arra, hogy ha tüzetesen áttanulmányozzák az új ötéves terv irányelveit, akkor látni fogják, hogy benne van az áruház és a kulturház is, csak természetesen nekik is hozzá kell járulniok az ötéves terv megvalósításához. Ojra Bittér elvtárs az, aki válaszol. — Nem akarom azt állítani, hogy nálunk minden rendben van, de hogy szövetkezeti tagjaink ötéves tervünk megvalósítására törekednek, arról könnyen meg lehet győződni. Menj ki a határba és meglátod. Kint a üatirban a tűző májusi napsugarak özönében, amelyek elővarázsolják az ég gyönyörű kékjét és a széles gabonatáblák sötét zöldjét, két traktor dolgozik. Egyik traktoron Molnár és'Ferenczi János ülnek, akik gépükkel már sarabolják a kikelt cukorrépát, amit 39 hektár területen vetettek el. Amott távolabb pedig, ahol óriási kotrógéppel dolgoznak egy csatorna építésén, amelv idevezeti a Duna és a Vág vizét. Molnár Mihály traktoros vereti a négyzetesen vető gépet. Még ma, az esti órákban 64 hektárnyi területen befejezi a kukoricavetést. Ebből 40 hektárt négyzetesen vetettek el. Bittér elvtársnak tehát igaza van. A munka itt szakadatlanul folyik, hogy valóban hozzájáruljanak az új ötéves terv megvalósításához. A négyzetesen vető gép egyébként zavartalanul működik. Hat sort vet el egyszerre. A gép útját egy kifeszített drót határozza meg. amelyen 70 cm-es távolságnyira gombalakú vasdarabok vannak rászerelve és amikor a gép eléri a gombot, minden sorban a földbe potyogtat két kukoricaszemet, amit aztán két ferde kerék földdel befed. Nagyszerű találmány ez a gép. Csodálják is. Gyönyörködnek benne nemcsak a szövetkezeti tagok, de a traktoros is könnyen végzi vele munkáját. Molnár Mihály eddig 30 hektár kukoricát vetett el, naponta 7—8 hektárt. Tavaszi munkáját eddig 70 százalékra teljesítette, de a húsvéti ünnepek alatt is dolgozott a határban. Horváth Géza agronómus, a traktorosbrigád legjobb dolgozójának jelöli meg. Horváthtól tudjuk meg, hogy Molnár János, aki a határ másik részében sarabolja a cukorrépát, Mihály öccse. És mert testvérekről van szó. akik példásan dolgoznak, arról is értesülünk, hogy a traktorosbrigádban két Ferenczi-fivér is van: Ferenczi János és Géza. Ilyen körülmények között természetesen fe'keressük a két traktoroscsaládot, Ferencziéket és Molnárékat. Már esteledik amikor átlépjük Ferencziék háza küszöbét. Régi házacska, de új cserépteteje van. Az űj tető több mint 15 000 koronába került. Kint az udvar előtt kavicskupacok ágaskodnak, amelyek jelzik, hogy e napokban kezdik építeni a ház körüli cementkerítést. Kel! ez a kerítés, akármibe kerül is, mert az ember igénye egyre nő. Kell azért is, mert az öreg Ferencziék nagyon keservesen küzdöttek ezért a házért, amely 1921-ben leégett és újra kellett építeni. Persze vályogból építették, amit maguk vetettek, de így is csak 16 500 korona kölcsönnel tudtak rá tetőt húzni. A kölcsönt több mint 20 évig fizették. A család öregje, fiatalja egyaránt dolgozott, hogy törlesszék az adósságot. Négy és fél, végül 16 százalékos kamatot is fizettek A legtöbbet két legidősebb lánya segített, akik szolgálni mentek, hogy összekuporgatott garasaikkal könnyítsenek szüleik gondjain. Mindezt az öregek mondják el. A traktorosok még nem érkeztek haza a határból, s az öregeknek van idejük tűnődni életükön. A 71 éves családfő még igen élénk ember, noha haja és nagyra nőtt bajusza már teljesen ősz. Felesége 67 esztendős, kilenc gyermeket szült és ezekből hatot sikerült nagynehezen felnevelnie. — Férjem ugyan molnár volt — mondja az asszony —, de gyereksegélyt, mint .na, nem kaptunk. Úgyhogy nekem is szolgálnom kellett, házakba jártam dolgozni, hogy a gyerekeknek biztosítsam a falat kenyeret. — Negyvenhárom évi házasélet van mögöttünk — sóhajt fel az öreg — és mondhatom, jól választottam. Az asszony szemmel láthatóan meghatódott e ritka dicsérő szavaktól, szeme mintha könnybe lábadna, de könnyre már nem került sor, mert János fiuk, az egyik traktoros beiép és az anya tekinteteben öröm villan fel. A nyugalom, a biztonság, a békés élet légköre uralkodik a kis konyhában, amikor a napbarnított, 30 esztendős Ferenczi János beszél-! ni kezd életéről. Mondanivalóját XÖ-. mören úgy lehetne összefoglalni, hogy katonai szolgálata döntően kihatott egész életére. A néphadseregnél tanulta ki 1950-ben a gépkocsivezetést. Innen aztán már csak egy lépés volt, hogy traktorossá képezze át magát. A néphadseregben eltöltött szolgálati éveire szívesen emlékszik vissza, mert emberhez méltóan bántak vele. Noha bevonulása első esztendejében az egyedüli magyar volt az alakulatban, mind a tisztek, mind katonatársai segítségére voltak, hogy jól érezze magát és a sofőrmesterség minden csínját-bínját alaposan elsajátítsa. Legnagyobb élménye egyébként a tavalyi munkája volt, amikor segédkombájnosként dolgozott Molnár Feri híres kombájnos mellett és 290 hektár gabona aratás-cséplés-munkálatai után országos viszonylatban a harmadik helyen végeztek. így tudjuk meg, hogy Molnáréknál a két traktoros fivéren kivül van egy kombájnos is. Átmegyünk hát Molnárékhoz, akik a szomszéd utcában laknak, természetesen ők is új házban. A kis ház építésénél rokon és ismerős egyaránt dolgozott, ezért az építés költsége mindössze 21 000 korona volt. Most rakják le egyébként egy újabb ház alapjait, mert János, a család legfiatalabb traktorosa az ősszel nősülni fog. De házat épített András és Feri is. Kiderült, hogy Molnáréknak öt fiuk és egy leányuk van. Valamennyi fiú a sofőrmesterséget választotta. Később Mihály és János traktoros lett, Feri pedig kombájnos, hozzá nem akármilyen kombájnos. Kiváló munkájáért tavaly, decemberben a Munkaérdemrendet kapta meg. Mindezt az öregek mondják el, a 72 esztendős Molnár András és 69 éves Molnárné. Közel három évtizeden át az egykori Pázmány-birtokon cstlédeskedtek. Az ember hangján érezni, hogy a felszabadulás után alapos számadást csinált. Villanyfény világítja barázdás, telt arcát és egyszerű szavait is mintha valami belső fény világítaná meg. A k's konyhában most csend uralkod

:k. János, a család legfiatalabb traktorosa is hallgat. Oldalt a „komóton" egy kerek, barna színű kenyér pihen. Szinte jelképesen hat. Olyan, mint valami óriási napraforgó, amely a felszabadulás utáni napsugarakban érlelődött meg gyönyörű kenyérré. Szabó Béla