Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-09 / 129. szám, szerda

EGY CSEPPBEN A TENGER NEKEM JS MARADANDÔB- osztályba. Szlovák és cseh nép­BAN emlékezetembe vésődnek dalokkal köszöntöttek minket. Barátság KRASZIVAJA GYEVOCSKA" Gyönyörű júniusvégi délután, tött időről, a háború borzai- 1915 FEBRUÁRJÁBAN érkez­a személyes élmények, mint az Mikor megkérdeztük tőlük, mi- Az emberek többsége a nagy mairól, majd a győzelem nagy tem kislányommal a Százává olvasott sorok, vagy a más ért tanulták meg éppen a mi szökőkutak körüli padokon él- napját eleveníti meg. Én csak melletti Hlohova falucskába, szájából hallott elbeszélések, dalainkat, az őszbecsavarodó vezi a forró nyári nap sugarait, állok mellette, nézem ezt a nagyanyámhoz. Két nővérem derék embert, mellén a sok ki- már ott volt. Brnói nővérem tüntetést, amelyek nem egy gyermeket várt, akinek nem fejű tanító felhúzta karján az gyönyörködik a látnivalókban, ingét, egy óriási sebhelyre mu- Néhány perc még s a napfür­Egy éve jártam a Szovjet­unióban. Nem nagy idő, de em- . - „ „„ lékezetemböl már egy csomó tátott es ezt mondta: — Is- dot ott kell hagyni. Ott bizony, hőstettről tudnának beszélni, egészen három hónap múlva nagyon érdekes szép emlék ki hullott, elhalványodott. Lenin merjük országuk népeit. Brati- mégpedig azért, mert esőtől De itt áll a viselőjük és be- kellett volna megszületnie, slava alatt sebesültem meg. terhes, csaknem a földig érő ha- szél ö... Nagy küzdelem volt. A kis Hlohov falucska sem grád, Kijev, Moszkva ragyogó , A P 1 demokratikus Csen- halmas szürke fellegek borít- Sok, sok édesanya, feleség alud t. Gyakran esett szó a par­színeiből csak részletek villan- szlovakia tíz eve moszkvai ki- jak el az eget egy-két villám- vesztette el hozzátartozóját, tizánok röi .különösen amikor nak fel előttem. De van egy állításán jart a szovjet tudo- las, dorrenes és megered az megszenvedtünk a frontokon mi ' ' |é ö dolog, ami még most is úgy soknak egy csoportja. Szamos eso. A tagas pavilonok pillana- ,­s. de érdemes volt. Érdemes, t . . ' . „.... ... „ tágas pavilonok pillana- j S j de érdemes volt. Érdemes, _ . , ., ... . . él bennem mint akkor, amikor külföldi vendég is volt ott. Egy tok alatt megtelnek. Ekkor kez- m ert azóta a békétszerető em- Bohdancsiban eltűnt a csend­öreg, fehér szakállas, kedves dődött első ismerkedésem a berek millióinak az összefogá- orormestér. Azután elérkezett május 5. mosolyogva, meghatódva, bol­dogan ráeszméltem arra, hogy arcu akaae m. lkus kez e, t f o? ott s z°vjet emberrel, az egyik pa­sa, egysége nyugodt életet te­remtett- a földtekén. Megvéd- Az egész faluban összesen négy cseh szerkesztőjével és jó han- Feszült rajta az egyenruha, tük szép hazánkat, megvédtük rádió volt, az emberek össze­gosan, mindenki hallatára gra- Napégette arcát sűrűn látogat- a leghaladóbb társadalmi ren- gyűltek köréjük és éjjel-nap­milyen természetes és milyen a vetélönélküli szövőgép fiatal vilon zugában, mély Csehszlovákia és a Szov *- -*• ­jetunió népének barátsága. Itthon tíz év alatt tanúja 'Sk na! íľ^JiJ^ ľ lt SWLÄ guktól, barátom! Népük na gyon tehetséges és büszkék vagyunk arra. hogy ilyen ba­megmözdul rövidre vágott fe- re eddig jutottunk a beszélge- kér. Május 8-án a londoni rá­kete bajusza. Az ismerkedés tésben, már tolmácsunk is dió részleteket közvetített a pillanatok alatt történt. Jel- akadt. Egy fiatal moszkvai fiú, háború befejezése alkalmából vénycsere, utána beszélgetés, aki nálunk, hazánk fővárosában tartott nagy ünnepségről. A NEM SOROLOM TOVÁBB, honnan jöttem, ki vagyok. Lá- tanulta meg a cseh nyelvet, rádióból zene, ének, örömujjon­ívszerü. mindennaDÍ történe- tom az arcmnyriiilaiairňl hrinv v/i^t i,s« n™i,i,™ r,sttiii. aás hallatszott. És Práoa méo voltam, hogyan telik meg tar­talommal, őszinteséggel és so­ha el ne^ múló megbecsülés- rátáink" v^nak. sel népünk baratsága a Szov­jetunió iránt. Hazánk felszaba­dítása nagy serkentője volt a barátságnak. De az igazi ba- . . , „,. .,,..,, - a rátság, amely gyökeret ver a J Sm <£Ľfelszabadításról, új életünkről, Egyszerű, mindennapi történe- tom az arcmozdulatairól, hogy Most már könnyebben szőttük 9 a s hallatszott. És Prága még tek. Egy cseppben a tengert ismeri vidékünket, ismeri fő- a beszélgetés fonalát hazánk minci i9 segítséget kér. Az em­1 \TnUnv\t, 1 i pitvi - . .. : Hu/kI.: . .XI. nűröl/ ÍM ICíf 1 I InO 1/ rtP F Garam völgyében, a Sumava megbecsülő barátságában alatt, a falvak és a városok e9esz szovjet nepet sűrűjében, csak ezután szüle­tett. Évtizedek hazugságát, ha­mis koholmányait, szemérmet- 3000©©©®Q00©00©©^^ len hazugságait, nevelését űzte 9 el ez a barátság. Tíz év alatt megszületett. Tanúja voltam. De mi van a Szovjetunióban? E hatalmas ország fiai mit tudnak az én hazámról? Kom­munizmust építő nagy gondja­ikban jut-e arra is idejük, hogy gyökeret verjen, erősöd­jön, izmosodjon népünk iránti barátságuk? Ilyen kérdések izgatták fan­táziámat. Ezekre kerestem a választ mindenfelé. MIT LÁTTAM? Leningrádban benéztünk né­az Negyvenötben járt errefelé. Katonatiszt. Beszélni kezd él­Sz. B. ményeiről, a hazánkban eltöl­és nagy-nagy terveinkről. berek pusztulnak és London ujjong- Borzalmasan hatott ez ránk és nem tudtam, megér­M. F. teni. Május 8-án estefelé a P©©©©©OÖ®©®O®©®®®©ooooóo®O©í CSEHSZLOVÁKOK A SZOVJETUNIÓBAN S ok csehszlovák állampolgár él a Szovjetunióban. Túl­nyomó részük főiskolai hallgató. Sokan tanulnak a híres moszkvai M. V. Lomonoszov egyetemen, de sok a cseh­szlovák hallgató Leningrád, Kijev, Rosztov, Ogvessza, Szverd­lovszk és a Szovjetunió más nagy városainak egyetemein. A rosztovi mezőgazdasági gépszerkesztő-intézet professzora a következőket mondotta: — Sok csehszlovák főiskolást ismerek, s azt mondhatom, élénk eszű, dolgos és szívós fiúk. Rosztovban és Odesszá­ban gyakran állítják példaképül őket a többi külföldi főisko­lások elé. Nemrégen mint turista Bratíslavába látogattam és meggyőződtem róla, hogy ugyanezt mondhatjuk az önök mun­kásairól is. Pompás szakemberek, nagy képzettségű dolgozók. E csehszlovák polgárokon kívül hosszabb-rövidebb időre a szovjet városokba látogatnak tudósaink is és na­hanyan egy iskolába. Vdlahon- kran gvaUorI ati munkások is. Nemrégen például nan a folyosó végéről orosz f Szo v^ tunióba ut aztak azok a szerelők, akik a moszkvai se­nepdai szurodott teienk Meg- lyemszövődében néhánv csehszlovák gvártmányú szövőgépet indultunk a hang iranyaba. - J ' aj J " ľ Nem akartuk megzavarni az 1 .><» t. ^ ^ . énekpróbát, ezért az ajtó előtt '— hallgatóztunk. Egy tanítónő #/^T^MÍ^B' /i észrevette, és betessékelt az C " szerelnek fel. A szerelőkkel együtt utaztak instruktorok is, 0 hogv a szovjet munkásnöknek megmutassák a „Vitek" típusú © gép kezelését. A szovjet emberek ezért a segítségért nagyon hálásak és Ô megbecsülik azt. A- szakfolyóiratokban e látogatások után ® cikkek jelennek meg, amelyek dicsérik fejlett technikánkat és rámutatnak, hogy a szovjet munkások sok mindent tanulhat- ® nak a mi technikusainktól. A Szovjetunióban nagy népszerűségnek örvendenek köny- <5 nyűipari dolgozóink is. Textil- és cipőiparunkról nagy§ csodálattal nyilatkoznak a szovjet emberek. Szamos szovjet žš üzem látogatóba hívja szakértőinket. Velük együtt azután megbeszélik a munkafolyamatokat és kicserélik kölcsönös § legújabb tapasztalatikat. Nemrég például egy moszkvai kész- § ruhagyártó kombinát képviselői látogatóba hívták a prostejovi gyár dolgozóit. A szovjet mesterek megdicsérték nemcsak a ruhák szabásait, hanem a szabások ötletes rajzait is, amely­lyel anyagmegtakarítást érnek el. ' ff :t- ._ gyermeket váró nővérem "pa­naszkodott, hogy nem érzi jól magát. „Az istenért kérlek, várjál míg mindennek vége lesz!" — mondottam neki. Olyan izgatott voltam, azt sem tudtam, hogy mit beszélek. Nő­véremre azonban az éjszaka rájöttek a fájások és reggel a bába azt mondotta, hogy kór­házba kell öt szállítani. Május 9-én reggel, úgy fél nyolc tájban kocsira tettük nő­véremet. és a tőlünk 35 kilo­méterre lévő császlavi kórház­ba mentünk. A bába velünk jött. Minden különösebb baj nélkül elérkeztünk egészen Gbysovig, de ott azt mondot­ták, hogy aligha jutunk tovább, mert Császlavnál folyik a harc. Elindultunk. AiViikor Horkynál az állami országútra hajtottunk, láttuk, hogy orosz tankok és autók áradata vonul rajta. Va­laki már messziről vörös zász­lóval integetett felénk. „Meg­állj! Senkinek sem szabad az országútra menni!" — kiáltot­ták. Megmagyaráztuk, milyen helyzetben vagyunk, s rögtön kaptunk jó tanácsot. Erősítsünk az autóra egy nagy vöröske­resztet, álljunk be a szovjet autók és tankok oftlopába, amely Prága felé vonul. A vö­röskereszt egy régi zászlóból pillanatok alatt elkészült. Elin­dultunk! Sírni és nevetni volt egyszerre kedvem. Horkyból nincs messze Csász­lav és így már 11-kor odaér­tünk. Éviké 1945. május 9-én délután 3-kor megszületett. AMIKOR A KIS ÉVA három­napos volt, szovjet katonákkal Császlavból Prágába mentem. Mitya sztarsina, aki autóján vitt, megkért, hogy megnézhe­ti-e a kicsit, mert nagyon sze­reti a gyermekeket. És fgy Mi­tya volt az első szovjet katona, aki a fiatal anyának kezet adott és Évikéről azt mondta kint nekem, hogy „kraszivaja gye­vocska". Anna Hanzlová T izenegy éve már, hogy hazánk felszabadult a fasiszta elnyomás alól és meg­indult azon az úton, amely népeink boldogulásához, felemelkedéséhez vezet. jm Nem könnyű ez az út. De dolgozóink önfeláldozó, szívós munkája nyomán $s 3E egyre közelebb kerülünk a szocializmushoz, amelyért hös munkásosztályunk annyi véri áldozott, amelyért kitartóan oly sokat harcolt. Súlyos küzdelmünkben a kapitalista rendszer idején szemünk előtt a Szovjetunió példája lebegett. A felszabadulás óta Ét eltelt, gondokban, nehézségekben bővelkedő, boldog, alkotó évtizedben ugyancsak a 5? Szovjetunió állt mellettünk, segített gazdaságilag és mellettünk állt, amikor a világ ® imperialista erői összefogtak, hogy elsöpörjék népi demokratikus köztársaságunkat, 5 hogy durván beavatkozzanak szabad eletünk építésébe. Győzelmekben és nagyszerű eredményekben gazdag 11 évet hagytunk magunk mö- já ££ gött. Ez alatt az idő alatt megszilárdult, megbonthatatlanná fejlődött a szovjet nép és hazánk népeinek barátsága. Ä gs, Mennyivel más barátság ez, mint a kapitalista nagyhatalmak „barátsága" a kis or- X szágokhoz. Ott egyetlen szempont érvényesül — a kizsákmányolás. A barátság is csak ® frázis az ó világukban, arra szolgál csupán, hogy leplezze a kapzsi üzleti érdekeket. ife «& Hiszen csak az utóbbi 11 évben hány példa tanúskodik arról, hogy a legjobb barátok­nak híresztelt kapitalista hatalmak egymástól marják el a busás hasznot hajtó üz- ® ^ leti érdekköröket. . v » De a világ népei egyre jobban látják, hogy az igazi barátságot, amelynek hálté- ku Se rében nem húzódik meg semmiféle becstelen számítás, spekuláció, csak a szocia- «f lista tábor országai biztosíthatják. Erről tanúskodik a gyarmati sorból felszabadult ág 6 ázsiai és afrikai országoknak egész sora, melyek keresik a Szovjetunió és a népi jBo demokratikus országok barátságát, melyek már tagjai a háborúellenes békeövezetnek. íg Tizenegy szabad év a történelemben nem nagy idő, de ez alatt az idő alatt olyan jg> kapcsolatok, őszinte barátságok születtek a szabad világban, amelyek évszázadok bé- jfc 2 kés fejlődését alapozzák meg. Y m A Leningrádban a Téli Palotával szemben épített Diadalív. A Kreml látképe a Moszkva-l'olyöról (Szabó Gyula festőművész rajzai:)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom