Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-07 / 127. szám, hétfő

Gazdálkodjunk tervszerűen a takarmánnyal Ha általános képét akarjuk adni a szlovákiai viszonylatban is élenjáró nagymegyeri járás mezőgazdasági termelésének, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ebben a járásban is az állattenyésztési termelés a legfájóbb pont. S ennek okát elsősorban és legfőképpen a bő takarmánybiztositás hiányosságában kereshetjük. A legfőbb hiányosság pedig abban rejlik, hogy szövetkezeteink még most sem tértek át a takarmányalappal való tervszerű gazdálkodásra. Még ma is az a téves nézet uralkodik a szövetkezeteknél, hogy a tervszerűen elosztott takarmány és annak következetes ellenőrzése bürokratikus munkamegterhelést jelent a vezetőségnek, a zootechnikusoknak és az etetőknek. Amikor a napokban meglátogattuk az egyes szövetkezeteket és érdeklődtünk, mi az oka annak, hogy járásunk a húsbeadással fokozatosan visszamarad, mindenütt ugyanazt a választ kaptuk: nincs elegendő takormányunk, főleg erötakarmányban nagy a hiány. De egyetlen szövetkezetnél sem dicsekedhettek azzal, hogy az új aratástól kezdve tervszerűen gazdálkodtak volna azzal a takarmánnyal, melyet az 1955. évi termésből szereztek. Az állatgondozók, az etetők most panaszkodnak, hogy az elért eredmények szerinti jutalmazás részükre nem előnyös, mert takarmányhiány miatt nem tudják elérni sem a tejhozam emelését, sem az állatok előírt súlygyarapodását. De bárhol is kérdeztük, Csilizradványon, Lakszakállason, Csicsőn, Balonyon vagy Apácaszakállason, Patason és másutt, hogyan is osztották el a takarmányalapot, betartják-e a havi, heti és napi takarmányadagolást, mindenütt azt válaszolták, hogy hát bizony így kellett volna gazdálkodni. A valóság azonban az, hogy ősszel bőven adnak az állatoknak takarmányt, de tél végén és tavasz elején fokozatosan csökkentik az adagolást. Sőt egyes szövetkezetekben már hónapok óta nincsen egyáltalában erőtakarmány. Ennek a gondatlanságnak a következménye az, hogy az állatok erőnléte egyre rosszabbodik, s egyes jól gazdálkodó szövetkezeteknél is két-három, sőt négy literrel csökken a napi átlagos tejhozam. Ez a magyarázata annak, hogy Csicsón 6 literről 4.3 literre, Csilizradványon 3.5 literre csökkent a tejhozam és Medvén alig érik el a napi 2 litert. . A takarmányalappal való rossz és helytelen gazdálkodás következtében találni Balonyban éppenúgy, mint Nyárasdon is tízhónapos hízósertéseket 40—60 kilós súllyal. Ezzel magyarázható az is, hogy a köteles beszolgáltatásra beadott húsmennyiség Ki ne ismerné a Pátffy nevet ? ... Az újságok, folyóiratok sokat írtak róla. Neve mellett fényképét is gyakran közölték. A híres Pálffy Istvánét, aki az ország legjobb hegesztői közé tartozott. Ez 1950—1951-ben volt. S azóta? Pálffy István azóta is él, dolgozik. Hallani azonban alig hallunk róla. Hol van? Mit csinál? Ezekkel a kérdésekkel utaztam a minap a komáromi hajógyárba. A választ megkaptam, de mielőtt válaszolnék, vessünk egy pillantást az elmúlt évekre. * * * 1950. Országszerte szocialista munkatér seny folyik. A dolgozók a munka minden frontján képességeik legjavát adják. Soha nem látott eredmények születnek. Üj munkahősök neveivel naponta ismerkedünk. A hegesztés terén Pálffy lslván vezet. A komáromi hajógyár öreg dolgozója, aki mind elméletileg, mind gyakorlatilag kiválóan érti mesterségét. Ő a legjobb hegesztő, — beszélik róla mindenütt. Fényképét közli a sajtó, nyilatkozatát közvetíti a rádió. Pátffy István híres ember lett. Nevére felfigyelnek mindenütt. Á minisztériumban is. Azok közé került, akiket kitüntetésre javasolnak. A munka érdemrendjét szánják neki. Beszélnek is róla iizemszerte, hogy a Pálffyt kitüntetik. Nincs ellenvetés sehol. — Megérdemli — hangzik az egyhangú vélemény. Meglepetés csak akfolytán csökken az állatállomány, holott éppen ennek feltöltését irányozta elő pártunk Központi Bizottsága. Vannak egyes szövetkezetek, amelyek jogosan mutatnak rá arra, hogy a mezőgazdasági földek kimérésénél nagy hibák történtek. Csicsón 565 hektár terméketlen föld van fölvéve réteknek és legelőknek s ezek után is be kell adni az előírt húsmennyiséget. Ugyanez a helyzet Csilizradványon, Medvén, Patason, Bögellön és másutt. Tény az, hogy ezeket a bajokat operatív intézkedésekkel kell eltávolítani, éspedig minden bürokratikus eljárás mellőzésével. De kérdezzük e szövetkezetek vezetőségeit: miért jönnek csak most elő ezzel a kérdéssel, hiszen a földméréseket már négy-öt évvel ezelőtt hajtottak végre, s a szövetkezetek akkori vezetőségei aláírásukkal igazolták a föld kimérésének helyességét?! A válasz ma már egészen világos. A szövetkezeti tagság öntudata fölébredt. Már maga a tagság keresi, kutatja az állattenyésztés fejlesztésének gátló okait. A tagság követeli most már a vezetőségtől a megállapított hibák gyors és radikális eltávolítását. S ezt a tényt örömmel kell fogadnunk, mert azt bizonyítja, hogy maguk a szövetkezeti' dolgozók követelik a kollektív munkát s véget vétnek annak a káros jelenségnek, hogy a szövetkezet vezetősége a kollektíva megkérdezése nélkül intézte a szövetkezet alapvető problémáit. Itt mutatkozik meg az elért ered-, mények szerinti jutalmazás rendszerének a helyessége is. Az anyagi érdekeltség fölébresztette a szövetkezetnél a közös gazdálkodás iránti felelősségérzetet. Partunk Központi Bizottságának erre vonatkozó határozatait íme most maguk a szövetkezetesek is igazolják, akik meggyőződtek e határozatok helyességéről. A múlt hibáin okulva most minden szövetkezetnek legfőbb feladata már a tavaszi munkák folyamán, hogy biztosítsa a bő takarmányalap minden előfeltételét, hogy az új termésből nyert takarmánnyal tervszerűen gazdálkodva biztosítsa az állattenyésztési termelés növelését is. Az elkövetett hibákon okulva minden bizonnyal megjavul a helyzet, megszilárdul szövetkezeteink gazdaspgi és pénzügyi alapja és adva lesz minden előfeltétel ahhoz, hogy a takarmányalappal való helyes gazdálkodással nemcsak terven felül adhatrjak szövetkezeteink dolgozó népünknek húst, tejet és egyéb mezőgazdasági termékeket, hanem a szövetkezetesek jövedelme is fokozatosan emelkedni fog. Kopper János, ívfagymegyer. Megszületett bennük az elhatározás A medzilaborcei-čertižnei útvonalon közlekedő aütóbuszok a legtöbször tömve vannak utasokkal. Habut'át nagyon sokat látogatják mostanában az idegenek. Azért jönnek ide, hogy megtekintsék a szövetkezetesek gazdálkodását, hogy tanuljanak tőlük. A látogatók között számos egyéni gszda is van, akikben már él az elhatározás, hogy a szocialista társasgazdálkodás útjára lépjenek. A haburai szövetkezet udvara mindig népes. Itt, a folyó mögött van a sertésól, a falu végén a tehénistálló, a juhakol s a takarmányelőkészítő. Amikor odaértünk, éppen együtt voltak a szövetkezet állatgondozói, etetői: Júlia Kikucová, Mária Zavacká, Haná Turoková, Mária Lučkaničová. Az etetéshez készülődtek. A takarmányt Lučkanič elvtárs adagolta a többieknek. Hozzá fordultunk, hogy megtudjunk egyet-mást az állatgondozók jövedelméről. Kíváncsiak voltunk, menynyire vannak érdekelve anyagilag az állatállomány fejlődésében, a termelés emelésében. — Amióta a fejőket és etetőket a termelésben elért eredmények szerint jutalmazzuk — mondja Lučkanič elvtárs —, egyszeriben megszűnt a közömbösség a szövetkezet állatállományával szemben. így dolgozunk már második éve, s mondhatom. szép eredménnyel. A fejők a tervezett 1200 liter hel-ett 1700— 1800 liter tejet fejnek átlag egy is tehéntől. Ezt az anyagi érdekeltség tette lehetővé. Többet fejnek, több a munkaegységük. Ebben az évben a haburai szövetkezetesek bevezették a borjak mesterséges nevelését is. Már az első hónapok megmutatták, hogy a borjak edzettebbek, egészségesebbek, s napi súlygyarapodásuk egy kilogramm körül van. A tehénistállóktól visszatérőben Lučkanič elvtárs meghívott bennünket lakására. A felesége már második éve fejő a szövetkezetben. A múlt évben a gondjaira bízott 9 tehéntől 15 720 liter tejet fejt, vagyis, négyezer litert terven felül. Ezért 1900 korona pótjutalmat kapott. Ugyanígy a szövetkezet többi dolgozói is megtalálják számításukat a szövetkezetben. Lučkaničék szép családi házat építettek maguknak, új bútorra! rendezkedtek be. A tavalyi zárszámadáskor 14 ezer koronát ' kaptak, ebből 10 ezret elvittek mindjárt* a bankba, betétkönyvre. A haburai szövetkezet tagjainak példás munkája egyre több látogatót vonz a faluba. Köztük Sztyepán Makarát és feleségét, Onuťrjákékat s még sokakat, akik mind ez ideig egyénileg gazdálkodtak, SOK mindent láttak, mindenről személyesen győződtik meg. S megszületett bennük az elhatározás. Az idén már ók is a szövetkezetben dolgoznak. Olga Osifová, Prešov. Hol van Pálffy Isíván ? Határjárás a királyhelmeci járásban A KIRÁLYHELMECI JÁRÁS szövetkezetei eredményesen haladnak a tavaszi munkákkal. Április 25-ig a kalászosok vetését — a zabot kivéve — 1C0 százalékon felül elvégezték. A cukorrépavetést járási viszonylatban 107 százalékra teljesítették. Ugyanakkor lemaradás észlelhető a takarmányrépa és a takarmánykeverékek vetésében, melyeket csak 23 százalékra végeztek el. Itt a leggyengébbek a csarnahói, a kisújlaki, polváni, radi. szolnocskai szövetkezetek. Meg kell jegyeznünk, hogy ezekben a községekben sem a HNB, sem a mezőgazdasági bizottságok nem dolgoznak kielégítően. Vannak még olyan szövetkezetek is, mint például Bély. Boly, Ladmóc, Lelesz és Perbenyík; ahol megfeledkeztek a takarmányrépa vetéséről. • A burgonya és a kukoricavetés körül is bajok vannak. A tervezett területnek április 25-ig csak 30 százalékát ültették be, s ebből is csak 16 százalékot négyzetesen. Szentesen például jól haladnak, azonban nem alkalmazzák a négyzetes ültetési módszert. Feke elvtárs, a szövekezet elnöke ellene van a négyzetes ültetésnek, pedig a járásban számtalan jó példa bizonyítja előnyét.' A kukoricavetést a napokban kezdték meg a királyhelmeci, kisgéresi, perbenyiki, nagygéresi, yéki és zétényi szövetkezetek. Az összes tavaszi,, munkákban eddig a zétényi EFSZ halad az élen. Pokol Gyula, a zétényi szövetkezet elnöke jó szervezőnek bizonyult, bár csak első éve működik, s így még sok hiányosság fordul elö a munkaszervezés körül. JAVÍTANI KELL a GTA munkáján is, hogy meg ne ismétlődjenek az olyan esetek, mint Bodrogszerdahelyen, ahol a GTÁ' dolgozóival nem tudnak egyenesbe jönni a szövetkezet tagjai. (k. i.) Jelentés a bártfai EFSZ-ből — Szövetkezetünknek nagyszerű segítséget nyújtanak a gépek — írja Peter Kendra, a bártfai EFSZ elnöke. — A szántáson, vetésen, talajjavításon kívül még az istáliótrágya kihordását is gépekkel végezzük. A bártfaiak valóban kihasználják a gépek segítségét. A szövetkezet gazdasági udvarán különleges rakodógép rakja a trágyát a pótkocsira. Négy munkaerőt szabadít fel ez a gép, akik ilyképpen más munkaszakaszon végezhetnek hasznos munkát. A gépek az idei tavaszon különösen hasznos munkát végeztek a tavasziak vetésénél. A bártfai szövetkezet 80 hektáron már napokkal ezelőtt elvégezte a tavaszi árpa és zab vetését. Elkészültek a takarmány- és cukorrépa vetésével is. Kukoricát eddig is ültettek, hogy jó takarmányalapot j biztosítsanak állatállományuk részére. Ebben az évben már szemes kukoricával is számolnak. S mindjárt a haladó ültetési mód alkalmazásával: négyzetes-fészkesen Ezt a jól bevált módszert alkalmazzák a burgonyánál is. A bártfaiak eddig is nagyszerű eredményeket értek el az állattenyésztési termelésben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy még nagyobb feladatokat ne tűzzenek ki maguk elé. Sok kritika érte a bártfai traktorállomást a múltban. Az idei tavasz a traktorosok munkájában is fordulatot hozott. Jobb, gondosabb a munkájuk, kiérdemelték a szövetkezeti tagok elismerését. Bártfán nagyon dicsérik Fellegi és Mlynár traktorosokat. Szorgalmuk lankadatlan, feladataikat lelkiismeretesen, határidőre végzik el. (m) Csak békés úton kor történt, mikor a kitüntetettek közé mégsem Pálffy, hanem egy másik hegesztő került. Pálffy István nem vesztette kedvét. Tovább dolgozott. Hasonló szorgalommal mint eddig. — Nem azért igyekszek, hogy kitüntetéseket kapjak — hangoztatta gyakran. S hogy úgy cselekedett, ahogy beszélt, azt munkaeredményei mutatták ... Majd felügyelő lett. Itt is megállta helyét. Közben évek teltek el, s Pálffyról egyre kevesebbet hallottunk. így vetődött fel, amit fentebb is írtunk: Hol van? Mit csinál? Első utam az üzemi pártszervezet elnökéhez vezetett. Pátffy felől érdeklődöm. Az elnök új, Pálffyról keveset tud. Azért útbaigazít. — Vannak, akik többet tudnak róla, mint én, azokkal beszéljen — mondja — és bemutat egy másik elvtársnak, aki valóban jól ismeri Páifíyt. — Igen, igen, itt dolgozik ..., hegeszt ... Ha jól tudom, az első szektoron. Pálffyt egy hajórészen, hegesztés közben találom. Ahogy meglát, elmosolyodik. Régi ismerősére ismert. — Mi van veled? — kérdem elsőnek. — Látod, étek, dolgozok. — Azf tudom, de hallani nem lehet rólad. — Amint titeket sem lehet látni. Ismét mosolyog, én meg arra gondolok: valóban mi is hibásak vagyunk. Megfeledkeztünk egy kiváló dolgozóról, akinek munkaeredményeit % jobban népszerűsíthettük volna, mint tettük. • A válasz nem elégít ki és további beszédre sarkallom. Pálffy nem utasít vissza, de arra kér, várjak, míg befejezi munkáját. Ojból az egyik csendesebb helyiségben• beszélgetünk, ahol kérdeznem sem kell. Pálffy beszél, és elmond sorjában mindent. Elmondja, hol dolgozott mindaddig, amíg az új gyárba került, Petrács József csoportjába, ahol mai napig dolgozik. A sértődöttségnek, haragnak nyoma se látszik rajta. Pedig sokan az ő esetében másképpen beszélnének. Mert sok minden történt az utóbbi években Pálffyval... De Pálffynak nem az számít, hogy mit kapott, hanem az, hogy mit adott és mit ad ma is. Arról beszél most is, hogy milyen rendes csapat a Petrács Józsefé, és hogy milyen eredményeket érnek el. Szóba kerül a tapasztalatátadás is. Beszédéből látom: Pálffy mindenkinek segít és tanácsokat szívesen 'td a fiatalabbaknak. A

kassai járásban lévő Felsöcsáj község lakosai nagy figyelemmel kísérték a szovjet államférfiak angliai látogatását. Ez a látogatás újabb lehetőségeket mutat majd a béke ügye megszilárdítására. Ez alkalomból a falu kis- és középparasztjai ígérik, hogy tavaszi munkájukat határidő előtt végzik el. A gabonafélék vetését már e napokban befejezték, s hozzáláttak a kapásnövények vetéséhez. A gabona beadásának nemcsak eleget tesznek, hanem túl is teljesítik azt. — A nemrég történt indiai látogatást kivéve — mondja. Jakcsi Imre elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elHiba tehát nincs. Pálffy István ugyanúgy dolgozik most is, mint mikor a legtöbbet beszéltek róla. Eredményei sem kisebbek, mint akkor. De Pálffy csak segédmunkás. Félreértés ne essék! Nem arról var szó, hogy egy segédmunkás semmi, hogy egy segédmunkás bárki lehet, vagy hogy egy segédmunkás az csak olyan másodrendű valaki. Szó sincs róla! Egy hegesztő csoportban segédmunkásnak lenni szép és megbecsült beosztás. Pálffy István esetében azonban kevés. A 45 éves Pálffy, aki 31 éve a hajógyárban dolgozik, s aki már 16 éve hegeszt, más beosztást érdemelne. Olyant, ahol többet adhatna az üzemnek, mindenkinek. Mert közismert, hogy a hegesztés terén országszerte keresni kell párját. Munkáját elméletileg is úgy érti, hogy kevesen jobban. S ez az ember\ aki a legértékesebb munkát talán úgy, végezné, ha gazdag tapasztalatait adná át, segédmunkásként dolgozik, s jól bevált módszereivel csak ö maga, esetleg egy csapat dolgozik. Minden szempontból jó ez így? Aligha! Miért nem leliet az ilyen embereket arra hastnálnt, hogy tanítsanak, és olyan tanítványok kerüljenek ki kezük alól, mint a mester? A jövő szempontjából nem tenne jobb, ha a kiváló a kiválók nevetésével foglalkozna? Az üzemben gondolkozhatnának rajta! (t» nöke — még nem voltunk tanúi ilyen eseménynek, mint amilyen a szovjet államférfiak angliai látogatása volt. Községünk lakosai hálásak a szovjet nép képviselőinek, akik fáradhatatlanok abban, hogy megteremtsék a nemzetközi kapcsolatokat és békés úton oldják meg az esetleges problémákat. Ö

römmel fogadtuk Hruscsov elvtárs egyszerű é^ meggyőző szavait, amelyeket Londonban mondott. Mindannyian tanúi vagyunk annak, hogy a Szovjetunió még senkit sem kényszerített arra, hogy elfogadja az ő társadalmi rendszerét, vagy hogv kapcsolatot kössön, más államokkal való kapcsolatok rovására. A Szovjetunió eddigi békés külpolitikája bizonyítja Hruscsov elvtárs szavainak igazságát. Sőt, arra is rámutat, hogy más megoldás nincs, csak a békés együttélés. S mi meg vagyunk róla győződve, hogy a fejlődő békés versenyzés az egyes államok között, a háborús uszítók terveit meghiúsítja. Ehhez munkánkkal járulunk hozzá. Mató Pál, Felsöcsáj. A vörös zászló új birtokosai A Csehszlovák Autójavító Vállalat Bratislava—Főrév-i üzeme most nyerte el másodszor a Közlekedésügyi Minisztérium vörös vúndorzászlaját. Az üzem dolgozói az elmúlt negyedévben végzett sikeres munkájukkal biztosították első helyüket az autójavító üzemek országos versenyében. A bratislavai üzem dolgozói kiváló eredményeiket azzal érték el, hogy a nehezen beszerezhető gépalkatrészeket maguk gyártották. Ezt úgy sikerült elérniök, hogy nagy súlyt fektettek az újitőmozgalomra és az újítóknak a technikusokkal való szoros együttműködésére. Igyekezetüket siker koronázta, amikor hála az időben és jól elkészített pótalkatrészeknek, túlteljesíthet -' ték előirt tervüket. Május 8-án, felszabadulásunk 11. évfordulójának előestéjen veszik át az üzem dolgozói a vörös zászlót. Ebből az alkalomból a példás dolgozók jutalomban részesülnek. Vajda Ernő Hegesztő. Bratislava. t