Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-27 / 147. szám, vasárnap

Új irányzatra van szükség az Egyesüli Államok külpolitikájában — követelik befolyásos amerikai körökben New York, május 25. (TASZSZ) — Az Egyesült Államokban erősödnek az amerikai külpolitika „átértékelésére" irányuló követelések. A bírálat már nemcsak haladó és liberális körökből indul el, hanem magukban az uralkodó körökben is egyre inkább kétségbe vonják a régi politika új körülmények között való folytatásának célszerűségét. Erősödik az a meggyőződés, hogy az a politika, amely a hidrogénháború „virágkorában" összeomlott, még kevésbé képes megoldani a Genf után felvetődött problémákat és csak még komolyabb kudarcokat hozhat az Egyesült Államok számára. Washington külpolitikájának legszenvedélyesebb támogatói közül is sokan kénytelenek beismerni, hogy az „eröpolitika" és az atomfegyverrel való fenyegetőzés nem félemlítette meg a Szovjetuniót és nem akadályozta meg nemzetközi tekintélyének növekedését. Sokkal inkább az Egyesült Államokat vitte „a gyengeség pozíciójába", feszültséget okozott közte és szövetségesei között és eltávolította tőle a semleges országokat. Hiába próbálták bizonyos hivatalos körök vagy elhallgatni az Egyesült Államok külpolitikájának kudarcait, vagy különböző csűrés csavarással az amerikai diplomácia „győzelmeiként" feltüntetni e kudarcokat, ezek a próbálkozások nem gyengítették azt a követelést, hogy „űj _ irányzatra" van szükség az Egyesült Államok külpolitikájában. A New York World Telegramm and Sun, amely a hidegháború egyik legbuzgóbb híve, például ezt írja: „A külpolitika futólagos áttekintése azt mutatja, hogy a Szovjetunió a múlt évben nagy sikereket ért el... Itt volna az ideje, hogy Eisenhower kormánya szakítson ezzel az önelégültséggel, és ne fecsegjenek a Szovjetunió kudarcairól, mert nekünk vannak kudarcaink. Semmi értelme, hogy régi programokat foltozgassunk és elavult politikával zsonglörösködjünk. Az Egyesült Államoknak a tényeket teOlcsóbbak a televízorok a Szovjetunió an Moszkva, május 24. (ČTK). — A Szovjetunió kereskedelmi minisztériuma csaknem 25 százalékkal leszállította a „KNV" jelzésű televízorok árát. Az állandóan növekvő kereslet ellenére rendszeresen leszállítják a Szovjetunióban a televízorok árát. 1955 végén a „Temp, „Temp—2", „Avangard"; „Ekran" és „Lucs" típusú televízorok érát 400—700 rubellel csökkentették. IIIIIIIIIIKI. • j • i i • i i ,iii>iia»i»ii>tiiaiiiniiiii kintetbe vevő új politikára van szük-. sége". A napokban jelent meg Roberts professzornak, a columbiai egyetem orosz intézete igazgatójának Oroszország és Amerika: Veszélyek és ki-: látások című könyve. Ez a könyv kísérlet az Egyesült Államok külpolitikájának átértékeléséhez vezető utak kijelölésére. A könyv előszavát John McCloy, az Egyesült Államok volt nyugat-németországi főbiztosa írta, aki jelenleg a „külpolitikai tanács" elnöki tisztségét tölti be. Az előszó azt hangoztatja, hogy „az "Egyesült Államoknak és szövetségeseinek meg kell őrizniök katonai erejüket és éberségüket", de „az adott időszakban a Szovjetoroszország elleni harc átnő a katonai kereteken, mégoedig politikai, gazdasági és társadalmi területekre. A szovjet termelés gyorsan növekszik, és egyenesen szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel, hogy a kommunista Oroszország 20 év múlva esetleg kihívja az Egyesült Államokat, a világ első ipari országát". KOMMENTÁRUNK MAROKKÓ AZ ÖNÁLLÓSÁG ÚTJÁN Az ÖNÁLLÓ, független marokkói állam szülési fájdalmai tovább tartanak. Március 2-án ugyan aláírták az új francia-marokkói szerződést, amely az 1912-es protektorátusi szerződés helyébe lép és amely lényegében elismeri Marokkó függetlenségét, de a huzavona ennek a „függetlenségnek" a tényleges megvalósítása körül tovább tart pontosan abban a mértékben, ahogyan még mindig érvényesülnek a gyarmatosító körök mesterkedései a francia politikában. A március 2-i szerződés ugyanis — valószínűleg szándékosan — számos fontos kérdést nyitva hagyott. Nem rendezte világosan, van-e joga Marokkónak önálló diplomáciai képviseletre, avagy az országot továbbra is a francia képviseleti szervek reprezentálják. Nem határozott a francia rendőrség és katonaság további Az iparosodó Magyarország éleiéből Az alumínium — „a magyar ezüst" — ipara a múlt év folvamán jelentős mértékben bővült. A második magyar ötéves terv első évén»k (1956) terve ez iparágban a termelés további fokozását írja elő. A timföldtermelés 15,6 százalékkal, az alumíniumtömbök ter melése 10,3 százalékkal emelkedik. Így 1956-ban az egy személyre eső alumuiumtermelés 4,1 kg, amig 1938ban mindössze 0,1 kg volt. Nagy feladatok várnak ezért ez évben az almásfűzi tői üzemre is. jelenlétének kérdésében, valamin? ä Marokkóban élő franciák jogai tekintetében sem. Mindezekről s meg számos egyéb függő kérdésről március óta állandóan tárgyalások folynak a francia és marokkói körök között, s ez a bizonytalanság ismételten súlyos nézeteltérésekre, sőt véres összetűzésekre vezetett. Elég, ha megemlítjük az úgynevezett „marakesi vérengzést", s hogy Fezben egy egész szakasz francia szengál lövészt mészároltak le e hó közepén. A MÚLT SZOMBATON VÉGRE további nagy jelentőségű francia-marokkói megegyezés jött létre, amely Marokkónak megadja a független államot megillető jogot önálló diplomáciai tevékenység folytatására. Ennek értelmében a két ország követet cserél, s Marokkó további államokban, elsősorban Egyiptomban, Angliában, Amerikában stb. diplomáciai képviseletet létesít. Ez a megegyezés, bármilyen fontos legyen is, még nem jelenti a viszonyok normalizálódását Marokkóban. A szultán s környezete egyaránt kacsingat Párizs és Washington felé, sőt az sem biztos, hogy nem tart-e egy további vasat a kairói tűzben. Saidi Mohammed ben Jusszef szultán maga eléggé tartózkodóan viselkedik az algériai kérdésben, már csak azért is, mert trónjának biztosításához egyelőre szüksége van a francia szuronyokra. De a marokkói kormány többségét alkotó Isztiklal párt már nyíltan kétkulacsos politikát folytat: egyrészt, mint kormánypárt tárgyal a franciákkal, s másrészt együtt működik a Kairóban székelő pánarab mozgalommal. Az Isztiklal párt vezére jellemző módon az ország határain kívül Tangerben székel és így biztosítja teljes cselekvési szabadságát. Természetesen az ilyen magatartás számos találgatásra ad okot. Sokan vannak, akik azt hiszik: az Isztiklal célja az „Északafrikai Egyesült Államok" megalakítása ... Lehet, hogy ez a pánarab célkitűzés a fő oka, hogy Jusszef szultán kimondottan ragaszkodik a francia csapatok további jelenlétéhez Marokkóban. Igaz, hogy már megindult až új „szultáni" haderő szervezése, de ennek a létszáma még csekély, s a szultán által képviselt feudáliskmitalista körök szemszögéből nézve nem látszik eléggé megbízhatónak, így az ország területének nagy ré-í szén ténylegesen a nemzeti felszaba-í dító hadsereg az úr. A NEMZETI FELSZABADÍTÓ HAD* SEREG alakulatai még az előző, á francia gyarmati érdekeket még hűségesebben kiszolgáló szultán, Szidí ben Arafa uralkodása alatt szerveződtek a Francia- és Spanyol-Marokkó határán húzódó, szinte hozzáférhetetlen Rif-hegyekben. A hadsereg vezérei ismételten kijelentették, hogy főparancsnokságuk Kairóban székel. A hadsereg alakulatai az elmúlt tél folvamán elsősorban az Algériával szomszédos Kelet-Marokkót szállták meg s székhelyük Oujda városa, A Le Monde különtudósítója ezí írja e hó 23-án Oujdából: „Kelet-Marokkó önálló politikát folytat s minden figyelmét Algériára irányítja. A felszabadító hadsereg vezérei követelik, hogy a francia hadsereg oszta-J gai haladéktalanul hagyják el Marokkő területét, elsősorban azonban az ,,al-: gériai határvidéket". A KELET-MAROKKÓI HELYZET természetesen kihat Algériára is. A* nyugat-algériai Tlemcen városában az elmúlt napokban nyílt tüntetések folytak, amelyek követelték a vidék Marokkóhoz való csatolását. Valószínű, hogy az algériai szabadságharcosok erről az oldalról is kapnak támogatást. Ha kisebb mértékben, hasonló S helyzet Tuniszban is, érthetetlen a francia gyarmatosító körök makacs politikája, amely a szuronyok hegyén akarja biztosítani a „francia jelenlétet" eddigi kíméletlen, kizsákmányoló formájában. A szabadságáért küzdő arab világba beékelt alig töbtí mint egy fél millió főnyi észak-afriJ kai franciák helyzete végleg tart* hatatlanná válhat, ha a francia kor^ mány nem követi az egyetlen dehetséges és helyes politikát, azt, amit a francia kommunista párt hirdet: azonnali fegyverszünet és tárgyalá* a felkelőkkel — amig nem késő. Sz. C, iiaii*iiatratiaiiaii*iiii!*[iaiia>ianiiiaiiitiki>*tiB:iaiiii>aiiaii«ii(iiiii*iiaii*iiai!ľ •[iaiiiii([iii!i!iiiii!ti:i(iiaii(ii>tmtaiis<[aii>iiiiiiiiiiiaiiaiiiiiir]ani:,

,itisii «ii«itanwiiBir«uBHanatiB!ianaiiaiiaiiaiiBiiaiiaiiBi!aiiaiiB!(aiiaiiaiiaii«ir»ii«tj»iia(i«iiaB»i«iiwnBRaiiBíi»n»íi«n»nai™itBn«ii«iiaimti«ii«tl. Szovjet Tádzsikisztánban a lenini nemzetiségi politika a nemzeti kultúra fejlődésének kútforrása „A párt nemzetiségi politikájában Leninnek azon tantételéböl indult ki, hogy a szocializmus nem szünteti meg a nemzetiségi különbségeket, hanem ellenkezőleg, biztosítja minden nemzet és nemzetiség gazdaságának ás kultúrájának sokoldalú fejlődését és fellendülését." (A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatából) Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság felnnájlásának harmadk évtizedében élünk és maris myreható változások történtek politikai, gazdasági és kulturális életünkben. Emlékezzünk csak rá, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején még Közép-Ázsiában feudális patriarchális viszonyok uralkodtak. És most népünk a Szovjetunió valamennyi nemzetével együtt részt vesz a kommunizmus építésében. Vajon ki volt az, aki megmutatta a gazdaságilag elmaradott területeken a tőkések uralmán kívül, történő fejlődés eddig fel nem kutatott útját? Ki mutatta meg a kommunizmus felé vezető út fejlődésének egyes fokait, amelyeken népünk anélkül halad át, hogy a fejlődés kapitalista stádiumot is végig kellene küzdenie? Ezt az utat a nagy Lenin mutatta meg. A kommunista párt lenini nemzetiségi politikája a régi Oroszország azelőtt leigázott nemzetei minden sikerének alapjává lett a nép boldog gazdasági és kulturális előrehaladásában. Á szovjet soknemzetiségű állam felépítésének kísérlete arra tanít minket, hogy a pártnak azért sikerült a testvéri szövetség kötelékével összefogni a Szovjetunió valamennyi nemzetét, mert a párt lenini módon tekintetbe vette minden nép érdekeit, mindenkor figyelemmel volt az egyes nemzetek szokásaira és kivánsáiaira, összhangba hozta őket a dolgozók nemzetközi nevelésével az országos érdekek keretében. Tádzsikisztán a Nagy Októberi Forradalomig a cári Oroszország legelmaradottabb területei közé tartozott. Ipara nem volt, a mezőgazdaság elhanyagolt állapotban tengő^tt. A bucharai emir a népművelésre egy kopejkát sem szánt. Ezért nincs semm' 4

0.1 szö 1956. május 27. különös abban, hogy Tádzsikisztánban minden 200 emberre-csak egy írniolvasni tudó jutott. A nemzet sorsát a Nagy Októberi Forradalom döntötte el, amely megszabadította a népet kizsákmányolóitól és szétzúzta a nemzeti elnyomatás béklyóit. Mennyi bonyodalmas probléma, mennyi nehézség állt a sok száz éves elmaradottság felszámolásának útjában. Tádzsikisztán népe azonban a kommunista párt és a szovjet kormány atyai gondoskodásával, valamint a nagy orosz nemzet és hazánk több nemzetének hathatós támogatásával megteremtette nemzeti államát, népgazdaságának és szociális kultúrájának eddig nem ismert fejlődési fokára emelkedett. A jelenlegi Tádzsikisztán határain belül 1914-ben csak 10 elemi iskola volt, ahol az emir hivatalnokainak 369 gyermeke tanult. Ma 2545 népiskolában 320 000 gyermek tanul. Van ezenkívül 4 pedagógiai iskola, 2 tanítóképző-intézet, 1 mezőgazdasági főiskola, egy állami egyetem és 33 középfokú szakiskola. A közép- és főiskolákon 27 000 fiatal tanul. Szovjet Tádzsikisztán főiskolái és annak hallgatói számával túlszárnyalta nemcsak a Kelet más országait, hanem Nyugat-Európa egyes tőkés államait is. A tadzsikisztáni nép eszmei és kulturális életének legnagyobb eseménye a marxizmus-leninizmus halhatatlan klasszikus műveinek kiadása volt a tadzsikisztáni, nép anyanyelvén. Saját nyelvükön olvassák a dolgozók Puskin, Szevcsenko, Shakespeare és Gorkij, valamint a mostani írók műveit. A Szovjetunió XX. kongresszusán határozták el a szövetségi köztársaságok gazdasági és kulturális életének további felvirágoztatását. Tervbe vették a népgazdasáq és a kulturális építés egyes problémáinak haladéktalan megoldását. Minden előfeltétel megvan a munkahelyeken az alkotó kezdeményezés még fokozottabb támogatására. A szövetségi köztársaságok széles alapokon nyugvó kezdeményezése és önálló működése összhangban van az országos terv megszilárdításával. A kongresszus valamennyi határozata minden bizonnyal nagymértékben járul hozzá ahhoz, hogy a Szovjetunió népei kulturális fejlődése még magasabb fokra emelkedjen. Köztársaságunkban a hatodik ötéves terv folyamán további fontos intézkedések történnek a népnevelés, a tudomány, az irodalom és a művészet érdekében. Az általános iskolák látogatóinak száma csaknem 400 000-re emelkedik. Üj iskolák építésére több mint 104 000 000 rubelt fordítanak. Ezenkívül saját anyagi eszközökkel a kolhozok is építenek iskolákat. Ősszel megkezdi előadásait első technikai főiskolánk. A hatodik ötéves terv évei a szakkáderek széleskörű kiképzésének időszaka lesz. Széles távlatok nyílnak meg a tudomány előtt. Tudományos Akadémiánknak nagy összegeket bocsátanak rendelkezésére a hatalmas építkezésekre. Rövid időn belül létrejön egy hatalmas, műszakilag tökéletes alap a tudományos-elméleti kutatásokra. Az akadémia tudományos dolgozóinak száma mintegy kétszeresére emelkedik. A fizikai-matematikai tudományok új osztálya, néhány speciális gazdasági szakosztály stb. nyílik meg. Tádzsikisztán tudósaira fontos feladatok várnak. így például az eddiginél fokozottabb mértékben kell felkutatni hazánk gazdagságát. Tádzsikisztán földje hatalmas természeti kincseket rejt magában. A oárt központi bizottságának és a szovjet kormánynak gondoskodására jellemző, hogy Moszkvában, hazánk fővárosában a jövő évben tadzsikisztáni művészeti és irodalmi bemutatót rendeznek. A bemutató előadás népünk kulturális sikereinek szemléje lesz. Moszkva dolgozói látni fogják az irodalom, az opera, a dráma, a színművészet, a film-, festő- és népművészet fejlődésében elért sikereinket. A bemutató mindnyájunk komoly vizsgája lesz. Ezért az előkészületeknek nagy figyelmet szentelnek nemcsak a szerzők és a szereplök, hanem a pártvezetők és a köztársaság népe is. Tádzsikisztán Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Tádzsik SZSZK Minisztertanácsa határozatának értelmében a jövő év augusztusában ünnepeljük Rudaki tádzsik klasszikus költő születésének 1100. évfordulóját. Sajtó alá rendezik műveinek, életrajzának és a korát ismertető egy műnek kiadását. Rudaki születési évfordulójának megünneplése bizonyítéka a kulturális hagyomány tiszteletben tartásának. A klubhelyiségek, könyvtárak és mozik száma állandóan emelkedik, a lakosság érdeklődése irántuk növekedik. A falvakon kifejtett kulturális tevékenység nem képes kielégíteni a lakosság fokozott követelményeit. Akadnak kolhozok, ahol ezt a munkát elhanyagolják. Így például a míkojanobadszki járás kolhozai több milliós évi nyereséget mutatnak ki, azonban a kulturális alapot nem használják fel teljes mértékben. A kulturális és népnevelő intézmények arra hivatottak, hogy hathatósan támogassák a pártszervezeteket a népek szövetsége és a proletár internacionalizmus szellemében való neveléssel és azzal, hogy minden erejükkel küzdjenek a burzsoá ideológia megnyilvánulásai ellen. A múlt hagyományi és maradványai a nép szívében mély gyökeret vertek. Találkozhatunk még ma is feudálisarisztokrata megnyilvánulásokkal és szokásokkal, helytelen nézetekkel a férfinak a nőhöz való viszonyában. A dolgozók ideológiai és kulturális fejlődése érdekében okvetlenül küzdeni kell a maradiság ellen. Ezt a feladatot nem lehet elkülöníteni a kulturális fejlődés alapkérdéseitől, mert azokkal szorosan öszszefügq. Felhozzuk a következő példát: A mostani ötéves terv során megvalósul az általános középfokú oktatás bevezetése..A köztársaság területén már 1957-ben 1 500 000 ifjú és leány fejezi be középiskolai tanulmányait. Emellett azonban a népnevelés nagy akadálya, hogy a lányok tanulmányaik befejezése előtt elhagyják az iskolát. Ennek oka a lakosság egy részénél uralkodó maradi nézetek. Nyilvánvaló, hogy az általános középiskoláztatás gyakorlati végrehajtása a növel szembeni maradi feudális nézetek leküzdésétől függ. Egy további példa arra, milyen fontos kommunista ideológiánk tisztaságának védelme és következetes figyelemmel követése az életben. A művészet terén gyakran találkozunk a jelenlegi zenekultúra elsajátításának lebecsülésével. Abban az esetben, ha az ilyen nézetet nem ítélnénk el, a népművészet fejlődése akadályokba ütközne. A szovjet kultúra ereje abban rejv lik, hogy eszmei alapja a marxizmusleninizmusra épült, amely eszmei alap tündöklően megvilágítja a kommunizmus építésének útját. A lenini úton haladva Tádzsikisztán népe a Szovjetunió valamennyi népével együtt sok sikert ért el. Alkotó energiája kimeríthetetlen. A gyakorlat igazolja azt a lenini tételt, hogy Közép-Ázsia szovjet köztársaságai új élete felépítésének kísérlete nemzetközi jelentőségű. Nézzük csak, mit írnak az idegenek, az algériai küldöttség tagjai a szovjet Tádzsikisztánról: „A közép-ázsiai köztársaságban, amelyben 36 évvel ezelőtt 0,5 százalék volt az írástudók száma, tudósokkal és a kultúra kimagasló művelőivel találkoztunk, akik minden tudásukkal és erejükkel a tádzsik kultúra fejlesztésére törekednek. A gazdasági és a társadalmi élet összhangban van a nemzeti kultúra előrehaladásával.'' Limage, a belga küldöttség tagja ezt mondotta: „Gyermekkorunkban mindnyájan olvastuk Seherezáde tündérmeséit, az Ezeregyéjszakát. Nehezen hihető a mese megvalósulása, de amit mi Tádzsikisztánban láttunk, arra csak azt mondhatjuk, hogy a mese életre kelt." A Szovjetunió valamennyi népé nemzeti kultúrája felvirágoztatásának kezessége a Szovjetunió Kommunista Pártja éltető lenini nemzeti politikájának irányvonala. A. Imanov, Tádzsikisztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára (A Szovjetszkaja kultúrából.)