Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-18 / 138. szám, péntek

/Q „^Darázsfészek" kellős közepéi en A zzal kezdem, hogy a vélemények nagyon különbözők a Darázsfészek körül. Egysek egészben véve helyeslik az Írást, mások viszont tartózkodnak a véleményadástól. Csak az erősen érintettek, a saját zsebükre fuvarozók vetik el szőröstül-bőröstül a cikket. Mert hogy nem valami épületes dolog kifecsegni: ők a szövetkezeti jövedelem megrövidítöi és a fegyelem megbontói. Szerintük tehát valótlanság a cikk. S a riportírót egye meg a fene! Ember ő is, mentegeti magát, mert lehetetlen mindenkinek Iz'.szöen írni. A szerző elsősorban arra kíváncsi, hogy a panaszos levélíró Kelemen megelégedett-e? Ezért benyit a vaskapun, és megáll a poros udvaron. A gazda azonban nincs otthon. Kenyeret sütő felesége magyarázza, merre keresse Kelement. A reggeli kenyérsütés csodálatos illatával-izével szájában, neki vág az Alsó mezőnek. Madarak rebbennek fel, pacsirták kötögetik örökké zengő hangszálukat a szédítő magashoz, az úton gumikerekes jármüvek robognak szüntelen. Kelemen ? Megjelenik, az arca szőrösen, halántéka az idő fagyfogátôl deresen. E sorok írójával már egyszer huzamosabban elbeszélgetett. Kívánságára szállt le hatvan éve csúcsáról és elindult mégegyszer a vonzó magasságok felé. Képzeletünk bejárta Losoncon a Rakottyai gyárat. Dolgozni járt ide, mihelyst erőt érzett a karjában. Aztán csebereki pályamunkások között tűnik fel, majd Somoskőújfalun a kőbányában. Gyár, bánya, vasút csalogatta, de a paraszti munka szépségével sohsem tudott szakítani. Apai ágról két hektár föld maradt rá, felesége is hozott egy hektárt. Jármozta a teheneket, huszonhatban pedig már lóval fuvarozott követ az útra. Lépegetett volna felfelé a meggazdagodás lépcsőjén, de csak adóssággal ment valamire. Házépítésre huszonháromezer korona kölcsönt vett fel, majd huszonkilencben egy hektár földet vásárolt tizenhétezer koronáért. S amint a paraszttörvénykönyv szigorú lapjain olvasható, a hasán spórolta meg a filléreket. Es törlesztett. Az adósság fogyott. S míg volt belőle, soha egy percnyi békessége, gonddal hajtotta le a fejét este, gonddal ébredt reggel. Nem bánta a fáradtságot, a nélkülözést sem, csak az adósságtól szabadulhasson. így lett ura öt hektárnak s mikor a szövetkezeti mozgalom hulláma a falut érintette, ragadta magával Kelement is. *V öves országúton haladok előre. I\ Az idő szép, bár kissé tavasziasan szeles. Balfelől az Ipoly bukdácsol ölelkező fák koronái alatt, jobbfelöl a szél kerget fényfoltokat a dombon. Idős útiőr a töltést javítgatja,taligát tol. Kérdem tőle, Kelement hol találom. — A domb alatt! Már látni a gazdát. Kalapja széltől erősen a fejére húzva, gordonyozó a kezében. A parcella a szövetkezeti földek peremén fut. Megfejthetetlen egyelőre, a gazda hogyan került ide. Egy ideig nagy közösség élén igazgatott, éjt nappallá tett, hogy az embereket összetartsa. Boldogultak, szépen haladtak. Hanem az évi közgyűlés után, amikor 3938 koronát csaptak a markába, gondolt egyet és kimondta: semmilyen körülmények között sem marad a szövetkezetben. Mert két ember (a már szóbanforgó Zara Ferenc és Vámos István) tör rá: az életére. Az elnöki székből lerántották, lopással gyanúsítják azok, akiket irányított és szeretett: a közösség. Mitevő legyen? Viselje, tűrje szívében a vádat, míg az ügyet nem tisztázzák, vagy húzódjon félre a közösség szeme elöl? Az utóbbit választotta. Nem ragadt az ö kezéhez semmi se, hát ne nézzenek úgy rá! Öreg fejjel lépett be s nem is egykönynjjen. Előbb mindent elrendezett maMULYADI NAPOK I. gában. Lányait már férjhez adta, kettőjüknek jobb lesz tán a közösben, így gondolkodott. Hogy elnöknek megválasztották később, szárnyai nőttek. ... Lekezelvén, időről, munkáról, mindenről beszélgetünk. Kifogásol a Darázsfészekben egy és mást. Hogy nem vetettek egy földbe magot Jekkellel, stb. Hangján érezni: csalódott. Tegnap a szövetkezet gondja, mindennapja volt az övé, ma elhagyottan, társtalanul gordonyoz a magáén. Mintha Mulyadon ô lenne az a nem tudom és hányadik Ruoseau-i ember, aki ismét beveri a karót, hogy ez az enyém és megcsinálja a bajt ? Benne talán minden összeomlott volna? Szövetkezeti elnök volt, akkor leghűségesebb tagja a közös gazdálkodás gondolatának. Aztán, mikor nem elnök többé, megy ki a mezőre és a szövetkezeti földek peremén beveri a karót, hogy ez az enyém, ezentúl csak nekem terem. Hát mi ez? Hogyan értsük ezt? Kelemen hosszan néz rám, s lemondóan legyint. — Nem így gondoltam én. — Hát? — Építeni még a szövetkezetet két-három évig. — Ki gátolja ebben? — Mindenki. Leváltottak az elnökségből. ry zomszédságunkban Vámos, az új elnök jár másodmagával a lókapa után. Mindig a közelünkben állnak meg szusszantani s ilyenkor Kelemen megnémul, ne hallják, miről beszélünk. Hónapja, féléve összedugták a fejüket, mindnyájuk problémája volt az előrehaladás, most meg mintha titkolózni valójuk •lenne. Napról napra hidegülnek, közömbösekké válnak egymás iránt. Amazok a második ötéves terv szellemében élnek, ö meg azon töpreng, hogyan került a parcellaföldre. Egyszer sem gondol arra, hogy a maga hibájából Hogy öt ide senki se küldte. Kötődött, minden kicsiségért megsértődött. Mégis úgy könyveli el a dolgot, hogy száműzték az öt parcellára. És hangos szóval mondja, négy napi cséplést nem írt be neki a könyvelő s mikor etető volt, ugyanannyi munkaegységet kapott, mint akik csépeltek. Elment ö panaszt tenni a könyvelőhöz, de azt felelte neki. — Engem ne molesztáljon! Olyan kicsiségek ezek, hogy beszélni se érdemes róla. Jó, értelmes szóval rendbe lehet a hibákat hozni. Ellenben Kelemen ebben is azt látta, hogy nem akarják ót. Törnek ellene, űzik-kergetik vissza oda, ahonnan ötvenkettöben elindult. Három évi szövetkezeti élet ivódott a vérébe. S most itt van a magáén, gordonyoz, és ha százszor megkérdem, miért csak az a felelet, nem akart ő ide kerülni. Emlékszem, a március közepén kelt jegyzőkönyvben a vezetőség rábízza a döntést, marad, vagy megy. A tények azt mutatják, hogy maradt. Azonban nem sokkal ezután sor került a topolyafák nyesésére. Kelemen felmászik a fa tetejére és lesekedik, ki van lent. Persze fiatalok. Ismét sajdul a lelke, öt, az öreget akarják kisajtolni. S a keletkező tűzre olaj a műtrágyahordás. Kelemen munkába menne, Vámos, az elnök nem fogadja, hogy már elegen vannak. Hagyja megint a szövetkezetet és rohan ki a parcellákró, Beszél Kelemen, újabbnál újabb képekkel jön, érdekes helyzeteket vázol fel. Csak győzze az ember feljegyezni. S ha olykor hallgatunk, a mákkal bajoskodó szövetkezeti asszonyok hangját hozza felénk a szél. Felkapja és hozzánkvágja a különféle, zavaros hangokat. Amint a gazda arcáról látom, nem szereti, ha fülébe osonnak ezek a hangok, szeretne szabadulni minden szépség, emberség emlékétől. Hiába azonban önuralom, minden, szabadulni nem tud. Mert három évi együttélés a lélekből kitörülhetetlen. Az asszonyok hangja, a férfitagok mókázása állandóan benne zúg. Elkíséri éjszakai nyugalmára, mindenüvé. F

ütyülve vágtat a szél, a napot felhők takarják, esőre áll az idő. Kelemen lelke is, akárcsak az ég, felhős. Szemében pára csapódik le; fájdalom. Mert mi értelme itt állni, dacolni a világgal? Mi értelme félreállni, egyéni tervekbe begubózni és a néhány darab parcellának élni? A szövetkezeti földön a második Ötéves terv irányelvtervezete szül keményebb akaratot, idővel összetartást, ő meg a közösségtől távol tanácstalan. Semmihez nincs kedve. Böködi a gordonyozót a földbe, de fülében a közösségi élet zaja zsong. — Elnök, pénztárnok, raktárnok, csoportvezető, minden én voltam — mondja borús hangon. — Küszködtem, szerveztem, vezettem, összetartottam, oszt mi érte a hála? Leváltás. — Mondják, mindenben egymaga döntött, azért! Kelemen meglepődik, hogy ezt tudom, aztán sorolja. — A sertésólat a tagok még nem akarták építeni.. Akaratomat rákényszerítettem a többiekre és az ól felépült. Ötvennégyben meg negyven kilépő szándékát nem vettem figyelembe. Tavasszal felmondtak, de én őszei szántattam-vettettem, mintha semmi se történt volna. Miért járt el így, mi szükség volt erre? Vállát vonogatja, nem tud rá választ adni. Küzd, vívódik magával, az elérzékenyülés karmai a torkán és egyre hajtogatja, ó jót akart, 5 azt akarta, hogy együtt maradjon a nép. E cél érdekében olyan felsőbb utasításokra hivatkozott, amelyek sosem láttak napvilágot. S mégis szétmentek negyvenen, bár mindent elkövetett, hogy bent maradjanak. És a hála érte mi: leváltás. Nem elnök többé. Pedig építeni akart még két-három évig — kap ismét az egyszer már kimondott szóba. És olyan érzésem támad, Kelemen egészségtelen utakon jár. Elfogult, csökönyös, nem gondol arra, hogy továbbépíteni a nagy művet úgy is lehet, ha nem elnök, ha egyszerű becsületes tag. Követett el hibát s a szövetkezeti tagok visszahívták a funkcióból. És most Kelemen ne azt mutassa országnak-világnak, hogy a szövetkezetet csak elnökként tudná továbbépíteni. Most itt a legnagyobb hiba. A java emberekben testet ölt a huszadik kongresszus akarata, a diktátorokat, a mindenben egyedül eljárókat mellőzik, de vajon azt jelenti-e ez, hogy a szövetkezetből Kelement ki akarják űzni? Távolról sem. Csak azok mutatják az erejüket, akikre elnöksége idején nem támaszkodott. Az idő délfelé jár, menni kellene tovább. Kelemen úgy néz rám, hogy bíztatást vár. Mondom is neki, hogy a szövetkezetben tehetné jóvá hibáját. Dolgozna, építene becsülettel, s a hibák eltávolításából a tagokkal együtt vehetne részt. És észre sem venné, az emberek ismét megszeretnék, jó munkájával visszanyerné bizalmukat. Mondom neki, ismételgetem a tanácsokat, de ö úgy tesz .mintha az általam vázolt utat nem ismerné. Nehéz út ez, de aki megteszi, talpig egész ember! T

ávozóban még visszapillantok az emberre. Elkeseredett, lehangolt, összetört. Tekintetéből azt olvasni: nem akart ő ide kerülni. Konoksága, megpuhíthatatlan akarata sodorta a parcellaföldekre. S ami talán mindennél jobban fáj, a tagok ha több-kevesebb bajjal is, de feltartóztathatatlanul menetelnek előre. Vetnek, ültetnek, kapálnak. És a mezőn mintha minden Kelemenhez beszélne, szólna, haladj velünk egyszerű tagként! S én úgy látom, a vonzó, csábító varázsnak Kelemen nem tud sokáig ellentállni. Mács József Az állattenyésztési termelés növeléséért m-f*.'< V.,' fw í-y c *" < ' A rimaszombati járás hegyvidékén fekszik. Felsősziklás kisközség, Ján Botto kiváló szlovák költő szülőfaluja. 1950-ben a község lakói elhatározták, hogy szövetkezetet alakítanak. Szorgalmas munkával felépítették a gazdasági épületeket, a tehén- és sertésistállót. A szövetkezetnek 270 hektárnyi mezőgazdasági területe van, ebből 50 hektár szántó. A szövetkezet elsősorban az állattenyésztésre fordítja erejét, főleg fajmarhákat és juhokat tenyészt. Bevezették a borjak rideg nevelését is. A szarvasmarha-, sertés- és juhállomány számát a tervhez viszonyítva magasan túlszárnyalják. A Stejman-bódéban jelenleg 8 borjút nevelnek. Idősebb Pavol Hanko tehéngondozó szakszerűen gondoskodik róluk. A munkák zöme most a cukorrépa földeken van A Zselízi Állami Gazdaság dolgozói a cukorrépát idejében elvetették, hiszen az idén minden hektárról 400 mázsa termést akarnak betakarítani A répa hamar kisorolt, kapálni kellett. Ezt is elvégezték. A gondos munka, az idejében végzett ápolás siettette a növényzet fejlődését és május első napjaiban már az egyeléshez láthattak. Ebbe a munkába a birtok dolgozóinak feleségei és családtagjai is bekapcsolódtak. Vanek Gyuláné 30 sor kiegyelését vállalta. Házik Kálmánné pedig negyed hektáron végezte el az egyelést. Házikné elmondotta, hogy a vállalt negyed hektáron nem kevesebb száz mázsa cukorrépát akar kitermelni. S hogy ezt, hogy éri el, azt felelte hogy jó ápolással, már az egyelésné! vigyázott arra, hogy betartsa a 20 cm-es répatő távolságot, nemcsak a ritkást végezte gondosan, de a répatők környékét is megkapálta. Vanek Gyuláné és Házik Kálmánnén kívül szólnunk kell Čipak igazgató elvtárs feleségérői is, aki már kora reggel a répaföldön található. Ez jó példamutatás. Az ilyen példa vonzó a többi dolgozó feleségére is. Hozzászólások a második ötéves terv irányelvtervezetéhez a kiráiyhelmeci járásban Mint mindenütt, a kiráiyhelmeci járásban is e napokban tárgyalják meg a pártszervezetek a második ötéves terv irányelveit a termelési feladatok biztosítása érdekében. A falusi pártszervezetek nagy érdeklődéssel foglalkoznak e fontos kérdéssel s a taggyűlések egész sor eddig fel nem fedett fogyatékosságot tárnak fel. Ugyanakkor konkrét javaslatokkal járulnak hozzá az irányelvek feldolgozásának előkészületeihez. * * * FERENC JÄNOS ELVTÄRS, a szentesi falusi pártszervezet tagja rámutatott, hogy a káderek elhelyezése s a rossz szervezés folytán a múltban sok fogyatékosság merült fel a járásban a zöldség és gyümölcs felvásárlásánál. Nagyon sok elvtárs beszélt a járás földjeinek víztelenítéséről, ami egyik fontos előfeltétele a mezőgazdasági termelés növelésének. SXRAUSZ ELVTÄRS Csernőről a cukorrépa tervezett vetésterületének betartásáról beszélt és rámutatott arra, hogy vannak egyéni gazdálkodók, akik ezt nem vették komolyan. Bőven foglalkoznak a szövetkezetek gazdasá-; gi épületeinek gyorsabb felépítésével, valamint a melléktermelési ágak messzemenő kihasználásával. A viták legfontosabb része az állattenyésztés lényeges fejlesztése s ezzel kapcsolatban a takarmányalap lényeges növelése. Ezen a szakaszon már eddig is sokat tettek, de a jövőben sokkal nagyobb feladatok megvalósítására készülnek fel. Nagy súlyt helyeznek a takarmánytermesztésre s annak helyes felhasználására. A kiráiyhelmeci járás kommunistái feladatuk magaslatán állanak. Eddigi kezdeményezésük azt bizonyítja, hogy a járás valamennyi dolgozóival összefogva sikeresen valósítják meg a második ötéves terv feladatait. I—Gyógyszerkutatás Szlovákiában —I Második ötéves tervünknek a tudomány és a technika fejlesztésében nagy jelentőségű fordulat időszakává kell válnia. Dr. Jozef Tamchina mérnök, a Szlovák Tudományos Akadémia vegyészeti intézete gyógyszervegyészeti és biokémiai osztályának vezetője erről így nyilatkozik: „Szlovákiának már fejlett gyógyszeripara van. A hlohoveci FARMA mellett kiépül a Slov. Lupča-i Biotika nemzeti vállalat és most épül a Michaľany nad Torysa-i szérumot és oltóanyagokat gyártó üzem. Az irányelvtervezet azt a célt állítja egészségügyünk elé, hogy újfajta gyógyszereket keressen főleg az eddig még felderítetlen betegségek gyógyítására. E feladat teljesítésébe a Szlovák Tudományos Akadémia vegyészeti intézete is bekapcsolódik. Elsősorban Szlovákia gazdag gyógynövény alapjából merített természetes győgyanyagok felkutatására összpontosítjuk figyelmünket, hogy olyan új anyagokat találjunk melyek kedvezően befolyásolják a vérkeringési és szívmegbetegedések lefolyását. Dolgozóink már ebben az évben megkezdik kétéves előkészítő vizsgálatok után Kelet-Szlovákia gazdag növényvilágának rendszeres felülvizsgálását. Itt olyan növények is találhatók, melyek hatásukban hasonlítanak a trópusi és szubtrópusi tájakon található egyes növényfajtákhoz, melyek, jólismertek a gyógyszertudományban. Az alapfokú kutatás mellett a Szlovák Tudományos Akadémia vegyészeti intézete további munkát végez Szlovákia Gyógyszeripara műszaki színvonalának emelése érdekében, főleg a fokozódó gyógyszergyártásra való tekintettel. Foglalkozni fogunk az élelmiszer-nyersanyagok megtakarításával is és azokat új anyagokkal igyekezünk helyettesíteni. OJ S

ZÖ 1956. május 18.