Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-17 / 137. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. május 17. csütörtök 30 fillér IX. évfolyam, 137. szám. ELÉRKEZETT A TETTEK IDEJE A LESZERELÉS KÉRDÉSÉBEN / Á lefegyverzés ma a legfonto­sabb nemzetközi probléma. Meg­oldásának messzeható jótékony kö­vetkezményed lennének az összes nemzetek életében és a haladás terén is számos más nyitott nem­zetközi kérdés megoldásában. Az egész világ emberisége vá­gyódik az után, hogy létrejöjjön a nemzetközi megegyezés a kiter­jedt, leszerelésről, a tömegpusztító fegyverek betiltásáról. Az Egyesült Nemzetek Szervezete illetékes szerveinek minden tárgyalása e kérdésben magára vonja az embe­riség éber és állandó figyelmét. Az ENSZ leszerelési albizottsá­gának legutóbbi londoni ülése, amely május elején fejeződött be, megint csak eredménytelen volt, mivel a nyugati hatalmak képvi­selői elutasították hozzájárulásu­kat a leszerelés kérdéseiben még a legszerényebb megegyezéshez is, mégpedig nemcsak az atom­fegyverek, hanem a szokásos fegy­verek és a hadseregek létszáma tekintetében is. A leszerelési al­bizottság tárgyalásait a gyakorlat­ban az jellemzi, hogy a nyugati hatalmak „visszalépnek" saját ja­vaslataik megvalósításától is ab­ban a pillanatban, amikor a Szov­jetunió kész őket elfogadni. Leg­utoljára a szokásos fegyverzet csökkentésére vonatkozó javaslat esetében történt így. Ma azonban az a valóság, hogy a nemzetközi kapcsolatokban eny­hülés állott be, hogy felszámolták a háború egyes veszélyes tűzfész­keit, hogy Európában és Ázsiában megoldottak egyes komoly problé­mákat. Számos állam kapcsolatai megjavultak, és a nemzetközi együttműködés napról napra ja­vul. A nyugati országok egész so­rában az utóbbi időben jelentős mértékben megerősödött a nemzet­közi barátság híveinek pozíciója, míg a háború követőinek pozíció­ja szemmel láthatóan gyöngült. így olyan helyzet alakult ki, ami­kor a leszerelésről való tárgyalá­sok szemmel láthatólag nem felel­nek meg azoknak az eredmények­nek, amelyeket a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló igye­kezet terén elértünk. Ez az ellent­mondás, amely a leszerelés kérdé­seiben folytatott tárgyalások eddi­gi eredményei és a tárgyilagos nemzetközi fejlődés között mu­tatkozik, abból az alapvető okból keletkezett, hogy a hatalmas fegy­vergyárosok monopóliumai nyuga­ton, amelyek a lázas fegyverkezés során mesés nyereségekre tesznek szert, nem akarják elveszteni a kedvező „üzletet" és a nyugati ha­talmak kormányait arra kénysze­rítik, hogy utasítsanak vissza min­den ésszerű lépést a leszerelésről folytatott tárgyalások során. Az ilyen irányzat különösen érezhetően mutatkozik meg az Amerikai Egyesült Államokban és az ellenőrzése' alatt álló szerveze­tekben — az agresszív Északat­lanti Tömbben. E paktum vezető tényezői arra ösztönzik a tagálla­mokat, hogy a legnagyobb mérték­ben fejlesszék a fegyverkezést. E szerencsétlen politikában jelentős hozzájárulás az úgynevezett kül­földi segítség programja, melyef az USA kormánya valósít meg. Amikor ez év március 19-én Ei­senhower. elnök előterjesztette e „segítség" idei programjavaslatát, kitűnt, hogy nem egészen 5 mil­liárd dollárból annak több mint kétharmad részét, vagyis 3 mil­liárd dollárt kizárólag a katonai „segítség"-re szántak, vagyis a kapitalista országok hadseregeinek felszerelésére és felfegyverzésére. Még május 14-én Wilson, ameri­kai hadügyminiszter az USA sze­nátusának külpolitikai bizottsága előtt nagyon kétes érvekkel vé­delmezte ezt a javaslatot. A nemzetközi közvélemény előtt, amelynek döntő többsége azt kö­veteli, hogy fejezzék be a fegy­verkezési versenyt és hogy az eh­hez szükséges eszközöket az álla­mok népgazdaságának békés fej­lesztésére fordítsák, ma felvetődik ^z a sürgető kérdés, mit kell ten­ni abban a helyzetben, amikor a nyugati hatalmak kormányainak állásfoglalása lehetetlenné teszi a megegyezést a leszerelés kérdé­sében. A Szovjetunió, amely már a má­sodik világháború befejezése óta türelmes és következetes harcot folytat a tömegpusztító fegyverek betiltásáért és a leszerelésért, a mostani körülmények közepette, amikor a leszerelés kérdése újból zsákutcába jutott, a leghelyesebb­nek tartja a gyakorlati tetteket annak érdekében, hogy ez a prob­léma a holtpontról tovább jusson, és a Szovjetunió újból, most már harmadszor kezdi meg fegyveres erői létszámának csökkentését. A Szovjetunió nemzetvédelmi miniszterének, Zsukov marsallnak 1955. július 31-én kiadott paran­csával az Ausztriát megszálló szovjet katonaság 40 ezer tagját hazájukba vailó visszatérésük után azonnal leszerelték. A szovjet kormány 1955. augusz­tus 13-i határozatával a Szovjet­unió 1955. december 15-ével fegy­veres erőinek létszámát 640 ezer fővel csökkentette. A szovjet kormány ez év május 14-i nyilatkozata azt jelenti, hogy a Szovjetunió 1957. május l-ig hadseregének Jétszámát további 1 200 000 fővel csökkenti. Ezzel arányban megvalósul a szárazföldi hadsereg, a légihad­erők és a tengerészeti haderők fegyverzetének csökkentése és az állami költségvetés katonai célok­ra szolgáló összegeinek csökkenté­se. Ez tehát azt jelenti, hogy a Szovjetunió nem egészen egy éven belül fegyveres erőinek létszámát 1 880 000 fővel csökkenti, mégpe­dig abban az időben, amikor az USA visszautasít mindenféle ésszerű megegyezést a leszerelés kérdésében. A Szovjetunióhoz hasonlóan az európai népi demokratikus orszá­gok is megkezdték fegyveres erőik részbeni leszerelését a múlt évben, tehát abban az időben, amikor a nyugat-európai államok gya­korlati szempontból a kisujjukat sem mozdították a leszerelés érde­kében. A Szovjetunió gyakorlati lépései a leszerelés terén, főleg a Szov­jetunió kormányának legutóbbi döntése arról, hogy hadseregének létszámát 1 200 000 fővel csökken­ti, porrá zúzták a nyugati nagy­hatalmak egész érvelését, amely abból állott, hogy nem a nyugat, hanem a Szovjetunió az, mely nem akar leszerelni. A nyugati politikusok közül hir­detheti­e még ezután valamelyik is ezt a hazugságot? És „a szov­jel fegyverkezés" ürügye alatt fé­kezheti-e a leszerelésről folytatott tárgyalásokat és nagyíthatja-e sa­ját fegyverkezési számításait? A szovjet kormánynak a harmadik és eddig a Szovjetunió fegyveres erői létszámának legnagyobb mé­retű csökkentéséről szóló döntése tekintet nélkül a nyugati hatalmak szemmel látható akadékoskodásá­ra abban, hogy a leszerelés prob­lémájában megegyezés jöjjön lét­re, a leszerelés ellenzőit nagyon kényes helyzetbe hozza. A kifogá­(Folytatás a 2. oldalon) A franci a államférfiak Moszkvában Moszkva, május 15-én a délutáni órákban fogadta a Francia Köztár­saság képviselőit: Guy Mollet kor­mányelnököt, Christian Pineau külügy­minisztert és kíséretüket. A vnukovi repülőteret szovjet és kék-fehér-piros francia lobogók dí­szítették. Gyönyörű, napos idő volt és így a repülőgép pontosan érkezett. Hat óra előtt néhány perccel — moszkvai időszámítás szerint — a re­pülőtér felett szokatlan alakú négy­motoros Armanac jelzésű repülőgép jelenik meg, amely az Air-France társaság tulajdona, kört ír le a re­pülőtér felett és leszáll. A repülőgép a leszállás után a re­pülőtér épülete felé halad, ahol már összegyűltek a szovjet kormány kép­viselői: Bulganyin, Molotov, Kagano­vics, Pervuhin elvtársak, továbbá a szovjet közélet képviselői, valamint a diplomáciai testület, a szovjet és a külföldi* újságírók. Elsőnek Guy Mollet miniszterelnök száll ki a re­pülőgépből, utána Pineau külügymi­niszter, valamint a küldöttség többi tagja és üdvözlik a fogadtatásukra siető szovjet vezetőket. A fogadtatás után Guy Mollet mi­niszterelnök fogadja a díszszázad pa­rancsnokának jelentését. Ezután a francia himnusz, a Marseillaise, vala­mint a Szovjetunió himnuszának hang­jai hangzanak fel. Guy Mollet minisz­(Folytatás a 3. oldalon.) A második ötéves terv nagy célkitűzései )GGG0©OOOO©0©OOOOOO(1 3OO00OOOOOOOGGGOOGGGOOOOOOOOOOOOOOO0OOOO0O0OOOOO0OO0OOO A TŔINECI V. M. MOLOTOV VASMŰVEK cseh és lengyel nemzetiségű kohá­szai is nyilatkoztak a második öt­éves terv irányelveire vonatkozóan. Antonín Kozler mester és Kari He­nacz olvasztár munkacsoportja „C" műszakban kiszámította, hogy az ér­cek és a mészkő osztályozásával a napi termelést tartósan 10 tonna acéllá kovácsolható vassal és ugyan­ilyen mennyiségű hematittal növel­hetik. A többi műszakban dolgozók is hozzájárultak ehhez és a napi normát 15 tonnával megszilárdítot­ták. A MORAVSKÉ BUDÉJOVICE-I TRAKTORÄLLOMÄS dolgozói a második ötéves terv irány­elvtervezetével kapcsolatban kijelen­tették, hogy ez idén a szövetkezetben 15 hektárnyi területet művelnek meg. Örömmel üdvözölték az irány­elvtervezet azon részét, amelyben arról van szó, hogy a gép- és trak­torállomásokat újabb mezőgazdasági gépekkel látják el. A KLADNÖI KONYEV KOHÖMÜ acélművesei a CSKP KB irányelvter­vezete alapján a második ötéves terv­ben 46 százalékkal növelik az acél­termelést. Hogy ezt elérhessék, szá­mos újítási javaslatot valósítanak meg a munka gépesítésére, a daruk kor­szerűsítésével pedig az idővesztesé­get csökkentik. Az acélüzem techni­kusai úgy segítenek az olvasztóknak, hogy a VII. sz. nagyolvasztót át­építik gázfűtésűre. Ezenkívül a ke­mence tartósságát hűtőberendezéssel biztosítják s ezt az év végéig üzem­be helyezik. VlCSÄP - APÄTIN nyilvános gyűlés keretében tárgyal­ták meg a CSKP KB irányelvterve­zetét. A gyűlésen határozatot fogad­tai el, amely a mezőgazdasági ter­melés lényeges növeléséről szól. így pl. a kukorica vetésterületét az Í955. évhez viszonyítva az ötéves terv fo­lyamán 60 százalékkal, a burgonya hektárhozamát 28,4 százalékkal növe­lik. Az állattenyésztési termelésben feladatul tűzték ki az állatállomány számának és hasznosságának növe­lését. Gondot fordítanak a legfonto­sabb mezőgazdasági munkák gépesíté­sére is. így pl. a gabonafélék vetését 94,6 százalékra, a cukorrépa, burgo­nya és szemestermény betakarítását pedig 150 százalékkal nagyobb mér­tékben gépesítik, amint 1955-ben Ezenkívül 1960-ban 87,220 tonna is­tállótrágyát termelnek, ami 22 szá­zalékkal több, mint 1955-ben. A mű­trágya használatát 33,4 százalékkal növelik. Falvaink „fehérarany"-bányái 400 vagon cukorrépa terven felül A vágsellyei járásbeli Tornóci Ál­lami Gazdaságban e tavasszal 72 hektárral több területet vetettek be cukorrépával, mint a múlt éven. Ta­valy hektáronként átlag 326 mázsa cukorrépát nyertek. Ez idén maga­sabb átlagtermést akarnak elérni, s ősszel több mint 400 vagon cukorré­pát akarnak beadni terven felül. A Sárosfai Állami Gazdaság földjein nagy ütemben folynak a nö­vényápolási munkák. A cukorrépa el­ső kapálását 50 hektáron elvégezték. A 20 hektár takarmányrépát is be­kapálták már. A napokban sor került a répa egyelésére. Eddig 23 hektárt egyeltek ki. E munkából a fiatalság és az asszonyok is nagy részt vál­laltak magukra. Álló Ferenc, Sárosfa, A sabinovi járásban ez idén több cukorrépát termelnek A múlt évben a sabinovi járásban kb. 5—6 hektárnyi területen ter­mesztettek próbaképpen cukorrépát. Lipanyban egy hektárról 215 mázsa cukorrépát takarítottak le, amiért 8 ezer koronát kaptak. Ennek alapján ez idén már 3 hektárnyi területet vetettek be cukorrépával. Példáju­kat követték a sabinovi, gregorovcei és más szövetkezeti tagok is. így ez idén a járás EFSZ-eiben és az egyénileg gazdálkodó földművesek földjein 48. hektárnyi területet ve­tettek be cukorrépával. Érsekújvári paprika az Egyesült Államokba Az érsekújvári Kárpátia üzem, mely édes piros paprikát dolgoz fel, a határokon túl is ismert jó minőségű gyártmányairól. Már né­hány éve az Amerikai Egyesült Államokba, Angliába, a Német Szövetségi Köztársaságba, Auszt­riába, Svédországba és Franciaor­szágba szállítja a piros paprikát. A második félévben 17.5 vagon pi­ros paprikát szállítanak külföldre. A feladat teljesítésében sikerrel vesz részt az üzem egész kollektí­vája. Ürge Ferenc fömolnár a malmok kapacitásának teljes ki­használásával naponta 16 mázsa piros paprikát őröl meg. Új csehszlovák úszódaru Az unicei gépüzem dolgozói 22 országba szállítanak nehéz gépi be­rendezéseket, hatalmas kotrógépeket és darukat. A második negyedévben megkezdték az új típusú 3—6 tonna teherbíróképességű úszódaruk gyár­tását. Az új típusú daru szerkezete hegesztett alkatrészekből áll és a ha­jókon egy körbefutó sínpáron nyug­szik. Szén, érc és darabáru rakodá­sára használják. Két szövetkezet versenye Négy hét telt el azóta, hogy a dió­szegi és a vizkeleti EFSZ az egész évi szocialista munkaversenyre szerződést kötött. Mind a két szövetkezet köte­lezi magát az agrotechnikai határidő pontos betartására, a munkák mi­előbbi elvégzésére, de főképpen a hek­tárhozamok állandó fokozására. Ügy látszik a diószegiek a ver­senyt komolyabban veszik. A kuko­GÉPPEL SARABOLTAK A Trnavai Cukorgyár gazdaságában a múlt évben átlag 403 mázsa cu­korrépa termést értek el hektáronként. Az idén a múlt évihez viszo­nyítva kétszeresére növelték a vetésterületet, s elhatározták, hogy hektá­ronként 52 mázsával több termést érnek el a tervezettnél. A cukorrépa első sarabolását traktorvontatású 8-szoros kapálógéppel végezték. fica vetését 133 hektáron még május ttiásodik napján elvégezték. A 133 hektárból 78 hektáron négyzetesen ve­tették el a kukoricát. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta A hontfüzesgyarmati szövetkezet megkezdte a dohánypa­lánták kiültetését. Ezt a munkát a szövetkezet asszonyai végzik. Két csoportban dolgoznak. A csoportok versenyre keltek egymással. A hét első napjaiban már 2 hektáron ül­tették ki a dohánypalántákat. Pompos Lajos, Hontfüzesgyarmat Nagy jövedelemre számítanak A nagykövesdi szövetkezet idejében végezte el a tavaszi munkákat. Szé­pen ki is zöldült már a határuk. A szövetkezet tagjai megtettek minden tőlük telhetőt, hogy gazdag legyen a termés. Nagy jövedelemre számítanak a kertészetből is. A ma még gyen­ge palánták a szövetkezeti tagok szorgos keze nyomán nehéz ezresek­ké válnak. A birkanyírásra ip rövidesen sor kerül. A szövetkezeti tagok szerint a múlt évi 3 kg gyapjú helyett, most átlagosan 5 kg g>^?jút ad minden birka. Illés Bertalan, Bacska v.

Next

/
Oldalképek
Tartalom