Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-15 / 135. szám, kedd

A NATO célja és egész tevékenysége változatlanul ellentétben áll a népek létérdekeit-d A TASZSZ nyilatkozata az Atlanti Tanács legutóbbi ülésszakával kapcsolatban Moszkva, május 13. (TASZSZ). — 'Az Északatlanti Szerződés Szervezete (NATO) külügyminisztereinek tanácsa nemrégiben Párizsban ülésszakot tartott. Az ülésszak eredményeképpen közleményt hoztak nyilvánosságra. A közleményben e katonai csoportosulás részvevői igyekszenek igazolni mind a NATO létrehozását, mind pedig a NATO által végrehajtott katonai intézkedéseket. A részvevők, mint azelőtt is, arra hivatkoznak, hogy e csoportosulás megalakítását állítólag az atlanti hatalmak „KÖZÖS ideáljának és civilizációjának" valamiféle „kommunista fenyegetése" idézte elő. A közlemény ezenkívül a NATO „katonai ereje" további megszilárdításának szükségességét hangsúlyozza. A NATO ülésszakának részvevői nem kevés szót vesztegettek arra, hogy kimentsék azokat, akik ezen agresszív tömb tevékenységének fenntartása és folytatása mellett foglalnak állást. Mindazonáltal feltétlenül rá kell mutatni az ülésszak egyik fontos sajátosságára, arra, hogy az ülésszak feltárta, milyen korhadt alapon nyugszik az északatlanti csoportosulás egész épülete. Az ellentétek, amelyek korábban is érződtek, ez alkalommal különös élességgel jelentkeztek. S ez nem véletlen. Ez annak kifejezése, hogy a NATO tevékenységének alapját jelentő politika mennyire idegen a népek és a béke erdekeitől. Mindez kényes helyzetbe hozta a NATO szervezőit. Kénytelenek voltak érveket felkutatni az északatlanti csoportosulás valódi jellegének elleplezésére. Ennek egyik mutatója az a határozat volt, melynek értelmében különleges bizottságot létesítenek. E bizottság ajánlásokat dolgoz ki a „NATO nem katona. téren történő együttműködése megjavítását és kiterjesztését célzó módszerekről". Az északatlanti tömb szervezői nyiltan számot adtak arról, hogy mindinkább fokozódnak az államok közti gazdasági és kereskedelmi kapcso f.tok kiterjesztésére, valamint a számos országot nyugtalanító gazdasági kérdések halaszthatatlan megoldásának szükségességére vonatkozó követelések s ezért a tömb szervezői „gazdasági külsőt" kölcsönözve a szervezetnek, a csoportosulást a megváltozott körülményekhez igyekeznek alkalmazni. Éppen ezzel magyarázható, hogy a közlemény rámutat: tanulmányozni kell e kérdések gazdasági vonatkozásait és politikai szempontjait, továbbá az Atlanti Szövetség tagjainak „nemzetközi gazdasági irányvonalaiban" tapasztalható konfliktusok kiküszöbölésére kell törekedni, noha természetesen senki sem, köztük maguk a NATO szervezői sem hisznek komolyan abban, hogy e katonai szervezet bármily mértékben is megfelelhet az országok közti gazdasági együttműködés követelményeinek. Mind a közlemény, mind' pedig a NATO legutóbbi ülésszaka részvevőinek nyilatkozatai szemléletes tanúbizonyságot tesznek ezen agresszív szsrvezet politikájának kudarcáról, valamint a NATO mélyreható belső vibfigôról. S ez érthető is, hiszen e szervezet céljai s egész tevékenysége szöges ellentétben áll a népek létérdekeivel. Az északatlanti tömb — amelyet 1919-ben alakítottak meg az Egyesült Államok kezdeményezésére az „erőpolitika" alapvető fegyvereként — a békeszerető államok ellen irányul és a nyugati hatalmak s mindenekelőtt az Egyesült Államok bizonyos köreinek világuralmi törekvéseit tükrözi. E tömb, mint ismeretes, a világ más területein is megkezdte az agresszív katonai csoportosulások létesítését. (SEATO, bagdadi paktum.) Ezen agresszív katonai csoportosulások számos állam biztonságát és nemzeti függetlenségét fenyegetik. A jelenlegi nemzetközi helyzetben, midőn az államok közti kapcsolatokban fennálló feszültség enyhülése tapasztalható, a népek azt követelik, hogy végezzenek az erőpolitikával, a „hidegháborúval", a fegyverkezési hajszával. A népek az országok közti rendes gazdasági, kulturális, tudományos és más kapcsolatok megteremtését követelik. A népek olyan politika folytatását követelik, amely a nemzetközi feszültség további enyhítésére, az államok közti bizalom további elmélyítésére, valamint az emberek békés és nyugodt létfeltételeinek megalkotására irányul. A jelenlegi körülmények közt, midőn kitisztult a nemzetközi látóhatár és az egymás mellett élés alapján lehetőségek nyílnak OJ SZÓ 1956. május 15. ifj az államok rendes kapcsolataira, a népek az északatlanti tömb tevékenységét joggal tekintik a nyugati hatalmak bizonyos körei azon törekvésének, hogy mesterségesen fenntartsák a nemzetközi feszültséget. Olyan körülmények közt. mikor az. államok mind nagyobb és nagyobb bizalommal viseltetnek egvmás iránt, amikor bővülnek kapcsolataik amelyek már kedvező eredményekkel iártak, az atlanti tömb szervezői a NATO-nak katonai szervezetként való újabb megszilárdítás módjait keresik. Ez azt bizonyítja, hogy a tömb ihletői az atlanti tömb aqreszszív irányzata kudarcának ellenére sem mondtak le az „erőpolitikáról". Erről tanúskodnak Dulles amerikai külügyminiszternek az Atlanti Tanács ülésszakával kapqsolatos nemréaiben tett kijelentései is. A közlemény meaerősíti, hogy a NATO hétéves tevékenységét „nyilvánvaló siker koronázta". Ha azonban számba vesszük a térveket, el kell ismerni, hogy ezen állításban szemernyi igazság sincs. Milyen „sikerről" beszélnek a NATO létrehozói és mivel dicsekedhetnek? Valójában mit is hozott a népeknek az északatlanti tömb megszervezése? A NATO hétéves fennállása teljes nyilvánvalóságnál támasztotta alá az északatlanti tömb és tevékenységének alapjául szolaáló politika olvan helyes értékelését, mely szerint az északatlanti tömb és oolitikája a nemzetközi feszültség fő forrása. E tömb létrehozása mindenekelőtt azt jelentette, hogy felszámolódott a Hitler-ellenes koalícióban részt vett nagyhatalmak háború utáni időszakban kifejtett együttműködése. E tömb megalkotása aláásta az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mint a béke eszközének tevékenységét, és igen erősen kiélezte a nemzetközi feszültséget. Tény az, hogy éppen az északatlanti tömb idézte elő a békében még sohasem látott fegyverkezési hajszát, így a tömegpusztító fegyverek legpusztítóbb és legveszélyesebb fajtáinak gyártása terén folyó fegyverkezési hajszát. E hajsza még nem teljes adatok szerint is koloszszális összegbe került az északatlanti tömb' tagállamai népeinek. Ez az összeg túlszárnyalta a 300 milliárd dollárt. Ahhoz, hogy magunk elé képzelhessük, hogy a dolgozók keze munkája nyomán létrehozott anyagi eszközök milyen mennyiségét fordítják fegyverkezési hajszára, elég, ha azt mondjuk, hogy egy olyan országnak, mint Nagy-Britannia, évi költségvetése csupán a fent emiitett katonai kiadások összegének huszonötöd részét alkotja. A katonai kiadások hatalmas terhének egész súlya a népek vállára nehezedik, melyeknek életszínvonaluk csökkentésével kell megfizetniök az egyre növekvő fegyverkezési kiadásokat. Nem ezen „sikerre" gondolnak az atlanti tömb ihletői? A NATO ülésszakának részvevői, hogy igazolják a fegyverkezési hajsza népellenes politikáját, amely soha nem látott hasznokat hozott a tőkés monopoliumoknak, ismét a Szovjetunió részéről fennálló valamiféle fenyegetés ostoba állítását rángatták a napvilágra. Ez az állítás jól ismert. Minden alkalommal előráncigálják, midőn az agresszív csoportosulások megszervezőinek egyik vagy másik o-szágra, egyúttal pedig saját parlamentikre is nyomást kell gyakorolniok, hogy újabb előirányzatokat érjenek el a fegyverkezésre, az idegen területeken létesítendő újabb katonai támaszpontokra, s a fegyveres erők felduzzasztására. Ezen állításra azért volt szükség hogy a NATO-t ismételten védelrn szervezetként tüntessék fel és igazolják azt, hogy a nyugati hatalmak visszautasították a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentését, az atom- és hidrogénfegyver eltiltását, amely mellett a Szovjetunió sikraszállt és síkraszáll. Ha a NATO olyan szervezet volr na. amilyennek feltüntetni igyekeznek. például Dulles amerikai külügyminiszter is, akkor felmerül a kérdés, miért nem egyeztek bele a nyugati hlatalmak abba, hogy a Szovjetunió részt vegyen e szervezetben. Vajon e tény nem teljes nyilvánvalósággal bižonyítja-e, hogy a NATO-nak semmi közös vonása sincs az igazi biztonság védelmének és szavatolásának céljaival. Vajon azon kísérletek, melyekkel a jelen körülmények között fenn kívánják tartani és aktivizálni óhajtják a NATO tevékenységét, nem mondanak-e ellent az államok " békés egymás mellett élésre és baráti együttműködésére irányuló törekvésekről hangoztatott nyilatkozatoknak? Nyiltan ellentmondanak. Az északatlanti tömb megalkotása után hét évvel miért kellett e tömb ihletőinek újra igazolniok e militarista csoportosulás fennállását? Mindenekelőtt azért, mert nem csupán a Szovjetunió, Kína, Lengyelország. Csehszlovákia és más népi demokratikus országok népei, amelyek a kezdet kezdetétől fogva a csoportosulás ellen foglaltak állást, hanem más államok népei is nem a béke, hanem a háború eszközét látják a NATO-ban A NATO vezetői a NATO katonai szervezetként való megszilárdítását célzó politikájuk igazolására a Szovjetunió taktikájában levő változásra hivatkoznak. Miben látják ezt a taktika-változást? Kiderül, hogy a Szovjetunió az államok közti kapcsolatok megteremtését és kiterjesztését, az országod gazdasági és kulturális kapcsolatainak bővítését, a fegyverzet és a fegyveres erők lényeges csökkentését és így tovább, óhajtja. Kiderül, hogy a NATO vezetői éppen ebben látják a NATO számára a fő veszedelmet. Mindez azt bizonyítja, hogy a militaristák megrémültek a békeszerető államok politikai sikereitől, megrémültek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és ügyeiket a háborús pszichózis felszításával akarják rendbehozni. Az Atlanti Tanács ülésszakának közleménv'e és különösen a részve vők felszólalásai, az északatlanti tömb tagjai közti komoly ellentétek fennállását tükrözik. Mint ismeretes, számos európai ország képviselői, akik arra kényszerültek, hogy számításba vegyék népeiknek a nemzetközi együttműködés elmélyítését és kiterjesztését célzó óhajait, a NATO •katonai kiadásainak csökkentése, a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való kapcsolatok rendezése, valamint az államok közti kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fokozására irányuló intézkedések, megtétele mellett foglalnak állást, Anglia, Franciaország és az északatlanti csoportosulás más tagállamainak befolyásos körei például mindinkább a nyugati és keleti országok kereskedelmi és kulturális kapcsolatai kibővítése mellett szállnak síkra. Ennek ellensúlyozásara Dulles amerikai külügyminiszter, akinek a jelek szerint nehéz mígválni a csőd be jutott „erőpo1itiI;á"-tóI, az Atlanti Tanácsban a további fegyverkezési hajszára és a nemzetközi feszültség kiélezésére irányuló politikát igyekszik diktálni. A külföldi sajtó nem véletlenül mutat rá, hogy csupán az Egyesült Államoknak a NATO többi tagjára gyakorolt durva nyomása tartja vissza a tömböt a széthullástól. Nem fér kétség ahhoz, hogy a népek nem hagyják félrevezetni magukat a NATO „nem katonai téren" folytatandó tevékenysége kitűzött bővítéséről szóló nyilatkozatoktól. Bárminő álcázási formát válasszanak is a katonai csoportosulás vezetői, a csoportosulás agresszív és a béke érdekei ellen irányuló volt és marad. Mint az indiai sajtó helyesen rámutat, a NATO legutóbbi ülésszakának határozatai, melvek értelmében kiterjesztik a NATO tevékenységét po-' litikai és gazdasági területre, közvetlenül fenyegetik a szabadságukért és függetlenségükért, a békéért küzdő ázsiai és afrikai népeket is. Bárminő nagy gyakorlatra tegyenek is szert az északatlanti tömb szervezői, nem fog sikerülni elleplezniük a NATO-t szétbomlasztó belső válsáoát. nem sikerül takargatniok a NATO életképtelenségét. Nem élvezheti a népek támogatását az a szervezet amely a béke és az általános biztonság fenntartása és megszilárdítása ellen foglal állást. A Szovjetunió, mint más békeszerető államok is. a NATO ellen lép fel. A Szovjetunió mindig is leleplezte és a jövőben is leleplezi a szervezet igazi jellegét. A Szovjetunió azért teszi ezt, mert az északatlanti tömb és a hozzá hasonló katonai csoportosulások viszályt és ellenségeskedést hintenek el a népek között, megakadályozzák a nemzetközi feszültség további eloszlatását, akadályt gördítenek az államok közti kapcsolatokban feltétlenül szükséges bizalom megteremtése és a népek valódi biztonságának szavatolása elé. A szovjet emberek csupán megelégedésüknek adhatnak hangot afölött, hogy a békés egymás mellett élés és a nemzetközi együttműködés elmélyítésének a Szovjetunió és más békeszerető államok által folytatott politikája valamennyi nép együttérzésére és támogatására talál. Francia szocialisták és a Szovjetunió vezetőinek baráti találkozója A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága május 12-én ebédet adott a Francia Szocialista Párt Szovjetunióban tartózkodó küldöttsége tiszteletére. Az ebéden részt vett a teljes küldöttség, Pierre Commin-nek, a párt főtitkárának vezetésével. Az ebéden megjelent: N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, N. Sz. Hruscsov, L. I. Brezsnyev, D. T. Sepilov, J. A. Furceva, A. B Arisztov és mások. Az ebéd alatt élénk eszmecsere folyt több kérdésről. Pohárköszöntőket mondtak a béke megszilárdítására, a nemzetközi proletárszolidaritásra, a francia—szovjet barátság erősítésére, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Francia Szocialista Párt kapcsolatainak fejlesztésére. Az ebéden felszólaló Pierre Commin a küldöttség nevében köszönetet mondott az SZKP Központi Bizottságának a baráti fogadtatásért. Hangsúlyozta, hogy a szovjet és a francia nép óriási áldozatokat hozott mind a két világháborúban. Kijelentette, hogy az SZKP-nak és a Francia Szocialista Pártnak összefogott erővel kell harcolnia Európa és a világ békéjéért. Commin megelégedéssel nyilatkozott a küldöttség tagjainak az SZKP vezetőivel folytatott megbeszéléseiről és leszögezte, hogy a két párt közötti kapcsolatokat feltétlenül tovább kell fejleszteni. Commin e szavait minden jelenlevő helyesléssel fogadta, Hruscsov, Bulganyin, Molotov, Mikojan, Kaganovics és Furceva felszólalásaikban egyetértettek Commin kijelentésével - és a maguk részéről is állást foglaltak a két párt kapcsolatainak folytatása és fejlesztése, a francia—szovjet barátság elmélyítése mellett. Az ebéd meleg, baráti légkörben folyt le. (TASZSZ)! Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának ülése Harry Pollit elvtársat kérésére felmentették a párt főtitkári tisztsége alól London, május 13. (ČTK). — NagyBritania Kommunista Pártjának most megválasztott Végrehajtó Bizottsága május 12—13-án tratotta ülését. Az ülésről jelentést adtak ki, amely a többi között így szól: A Végrehajtó Bizottság ülésén felolvasták Harry Pollit levelét, akinek az orvosi előírás szerint teljes nyugalomra van szükség. Harry Pollit levelében így ír: „Az orvosok véleménye szerint jelenlegi egészségi állapotom megkívánja, hogy arra kérjem a Végrehajtó Bizottságot, mentsen fel a kommunista párt főtitkári tisztsége alól. Bár biztosítottak arról, hogy a teljes nyugalom hozzájárul gyógyulásomhoz, világos előtt m, nem volna ésszerű, ha késve végezném el a főtitkári teendőkkel járó összes kötelezettségeket. A Végrehajtó Bizottság mérlegelve a helyzetet, elhatározta, hogy egyetért Harry Polliinak mostani tisztsége alól való felmentésével. Egyben elhatározta, felkéri öt, hogy továbbra is jelentős szerepet töltsön be a kommunista párt vezetésében, mint annak elnöke és politikai bizottságának tagja. A Végrehajtó Bizottság John Gollant választotta egyhangúlag főtitkárrá. A párt főbb tisztségeire á következőket választották: Wilüami Gallacher tiszteletbeli elnök, Harry Pollit elnök, R. Palmedutt alelnök, John Gollan főtitkár, George Matthews főtitkárhelyettes. Angliában bírálják a nyugati hatalmak nemzetközi politikáját London, május 14. (TASZSZ). — A brit sajtó továbbra is elítéli a nyugati hatalmak külpolitikáját. Több újságcikkből és a közéleti tényezők beszédeiből kitűnik, hogy a nemzetközi helyzet kibontakozása igazolta a katonai tömbök összetákolása politikájának meddőségét és előnytelenségét. Róbert Boothby, a konzervatív párt képviselője a „News of the World" című lapban cikket közölt, amelyben rámutat arra, hogy a NATO (Északatlanti Szövetség) nem volt képes lépést tartani a lényegesen megváltozott helyzettel. „Meg kell kérdezni még önmagunkat — folytatta Boothby —, milyen eredményre vezetett a távo:és közép-keleti katonai tömbök politikája? A SEATO létezése például a bandungi értekezlet összehívásához és Ceylon elvesztéséhez vezetett." Boothby azt javasolja, hogy a nyugati hatalmak szervezte tömbökben a katonai kérdésekről a gazdasági kérdésekre kell áttérni. Boothby pozitívan értékeli Churchill azon beszédét, amelyben elismeri a nyugati hatalmak és a Szovjetunió közötti kapcsolatok javulásának szükségességét az igazi európai egység érdekében. Richard Crossman munkáspárti képviselő is kedvezően nyilatkozott. Churchill beszédének érdeme abban rejlik, hogy elismerte a nemzetközi helyzet változásait és megértette, hogy a nyugati politikát revízió alá kell venni, hogy megfeleljen az új helyzetnek. Crossman, a munkáspártnak a walesi Carnarbonneban tartott ülésén elmondott beszédében a továbbiakoan elismeri, hogy fel kell számolni azt a tarthatatlan helyzetet, hogy Európát az államok egymással szembeni két csoportjára osszák fel és, hogy ennek a felszámolásnak a fontos nemzetközi problémák megoldásában nagy és pozitív jelentősége volna, Crossman egyetért azokkal a politikusokkal, akik feltételezik, hegy eljött már az ideje, hogy a nyugati hatalmak visszatérjenek a Kelet és Nyugat közötti együttműködés ápolásához. Nyugat-Berlinben megkoszorúzták az elesett szovjet katonák sír/át Berlin mindkét részének küldöttségei a Tiergarten nyugat-berlini kerületben május 8-án megkoszorúzták a szovjet katonák sírját. A nyugatberlini német és angol katonai rendőrség az utcák elzárásával meg; akarta akadályozni a lakosságnak, hogy jelkeresse a síremléket.