Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-14 / 134. szám, hétfő

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK NAPILAPJA 1956. május 14, hétfő 30 fillér IX. évfolyam, 134. szám Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, amelynek bölcs vezetésével feltartóztathatatlanul haladunk előre a szocializmus építésének útján! i Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ünnepi ülése Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 35. évfordulója alkalmából A leninizmus és a CSKP zászlaja alatt előre a szocializmus teljes győzelméért hazánkban Václav Kopecký elvtárs beszéde a Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 35. évfordulója alkalmából Tisztelt elvtársak! Egybegyűltünk a Központi Bizottság ünnepi ülésén, hogy megünnepeljük pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja alapításának 35. évfordulóját. Valamennyien érezzük szívünk dobo­gását, amikor ezen az évfordulón ma­gasra emeljük pártunk vörös zászla­ját és tudatosítjuk, hogy ez a zász­ló, amelyet 35 évvel ezelőtt ennek az országnak kitasítottjai vittek csatá­ba, ma a hazánkban uralkodó párt zászlaja, meg Csehszlovákia győzedel­mes munkásosztályának jelképe. Annál nagyobb büszkeséggel gondolunk visz­sza 1921. május 14-ére. Csehszlovákia Kommunista Pártja alapításának nap­jára, hogy értékeljük a párt 35 éves tevékenységének tükrében a megala­kulás történelmi jelentőségét. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak megalakulása történelmileg elvá­laszthatatlanul egybekapcsolódik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével. 1917. november 7-én az orosz munkásosztály a bolsevik párt és Lenin vezetésével a világon első­nek döntötte meg a kapitalizmust és az orosz birodalom óriási területén a kezébe vette a hatalmat. Ez hatalmas jelentőségű esemény volt, amely egy­szerre megváltoztatta az egész tör­ténelmi helyzetet. A győzedelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom fénye besugározta az egész világot és hatást gyakorolt mindenütt. Kü­lönösen nagy hatást gyakorolt az Osztrák—Magyar Monarchiában, mely­nek proletariátusát forradalmasította a háború szenvedése, a nyomor és az elnyomás, ahol az elnyomott nem­zetek már az 1917. évi februári orosz forradalom óta mind nyíltabban fe­jezték ki akaratukat: megdönteni az abszolutisztikus monarchista rend­szert és felszabadulni Bécs uralma alól. A Nagy Októberi Forradalom győ­zelme nagy hatást gyakorolt a cseh országrészek munkásságára és egész dolgozó népére. Oj hittel és azzal a meggyőződéssel töltötte el őket, hogy nemcsak le lehet számolni a nyomor­ral, az elnyomással és az imperialista háborúval, hanem hogy a szocializ­mus győzelme nem a távoli jövő ál­ma, de a jelen élő és reális lehető­sége. Lenin nagy forradalmi gondola­tar ezért feltartóztathatatlanul terjed­tek dolgozó népünk legszélesebb tö­megei között és forradalmi elszánt­ságra ösztönözték őket. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme idején munkásosztá­lyunk már nagy tapasztalatokkal ren­delkezett, melyeket a forradalmi har­cok során szerzett. A marxizmus esz­méi szellemében már a múlt évszá­zad hetvenes éveiben megalakította első forradalmi munkáspártját, melyet a szocializmus úttörői, J. B. Pecka, Ladislav Zápotocký, Josef Hybeš és mások vezettek. Munkásságunk a szo­cializmus és a demokrácia lobogói alatt éles forradalmi harcot vezettek az osztrák—magyar abszolutizmus el­len. Ez a harc az első orosz forra­dalom befolyása következtében az 1905—1907-es évek viharos politikai tömegmozgalmában csúcsosodott ki. A szociáldemokrácia azöhban, amely ebben az időben az egyedüli munkás­párt volt, képtelennek bizonyult, hogy dolgozó népünk forradalmi mozgalma elé világos célkitűzéseket állítson. A mindjobban elhatalmasodó opportuniz­mus arra vezetett, hogy a Cseh Szociáldemokrata Munkáspárt az első imperialista világháború kezdetén éppúgy csődöt mondott, mint az Osztrák—Magyar Monarchia többi szo­ciáldemokrata pártjai és az egész II. Internacionálé.' A cseh szociáldemok­rácia opportunista vezérei is vallot­Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága vasárnap, május 13-án a prágai Vár Spa­nyol-termében ünnepélyes ülést tartott, amelyet pártunk jelentőségteljes eseménye, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapítása 55. évfordulója megünneplésének szentelt. Az ülésen a CSKP KB tagjain és póttagjain kívül megjelent a párt vala­mennyi alapító tagja és érdemes harcosa, hazánk üzemei, városai és falvai pártszervezeteinek képvi­selői. A Marx, Engels, Lenin fényképével és Klement Gottwald mellszobrával díszített elnöki emelvényen helyett foglaltak a CSKP KB politikai irodájának tagjai és póttagjai, valamint a CSKP KB titkárai. Az elnöki emelvényen helyet foglaltak még azoknak a legérdemesebb kommunistáknak képviselői, akik már 35 éve hűségesen hordják a párt zászlaját. Az ünnepi ülést Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára rövid beszéddel nyitotta meg. A je­lenlevők tapsvihara között üdvözölte a párt régi har­cosait. Utána Václav Kopecký elvtárs vette át a szót, hogy ünnepi beszédet mondjon, amelyben ismertette kommunista pártunk 35 éves küzdelmének dicső út­ját. Az ülést az Internacionálé hangjaival fejezték be. Az ülés lefolyása pártunk törhetetlen erejének, egy­ségének és harcképességének meg&yőzö megnyilvá­nulása volt. A gyűlésen megnyilatkozott a párt hű­sége dicső forradalmi hagyománya iránt. Megnyilat­kozott az a szilárd elhatározás, hogy teljes mérték­ben érvényesítse a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tapasztalatait és következete­sen haladjon az alkotó leninizmus útján, győzelme­sen fejezze be a szocialista társadalom építését a Csehszlovák Köztársaságban. * « * Az ülés részvevői- szombaton megtekintették a Nemzeti Színházban a Párizs lángjai című balett ün­nepi előadását. Vasárnap délután barátságos beszél­getésen vettek részt, amelyet Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága rendezett a prágai Vár helyiségeiben. ták Kautský elvét, hogy a II. Inter­nacionálé csak a békés időszakban teljesítheti feladatát, háború idején azonban a szociáldemokrata pártok­nak úgy kell eljárniok, hogy átéljék a háborút, még ha fel is kell áldoz­niok a tömegek között végzett tevé­kenységüket, még ha a háborúskodó uralkodó osztályok követelése alapján a legaljasabban ki is szolgálják őket. 1917-ben, amikor Oroszországban a forradalmi események már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világ­történelmi jelentőségű győzelme felé fejlődtek, a cseh szociáldemokrácia vezetőségét még mindig mélyen át­hatotta a háborús idő opportunizmu­sa. A szociáldemokrata munkásság 1917 folyamán saját kezdeményezésé­ből ki akarta vezetni a szociáldemok­rata pártot a passzivitás és a tehetet­lenség állapotából. Az opportunista szociáldemokrata vezéreket meglepte és megrémítette az orosz proletariá­tus forradalmi győzelme és a hatalom átvétele a bolsevikok által 1917. no­vember 7-én. Sokáig nem hitték, hogy a szovjet kormány fenntarthatja ma­gát. A háború kezdetétől az volt a meggyőződésük, hogy a háborús so­vinizmus megmételyezte és felapróz­ta a proletariátus minden szocialista forradalmi törekvését, hogy a mun­kásmozgalom hosszú évekre elhalt és hogy a háború után nehéz munkával kell majd életre kelteni. A történe­lem azonban bebizonyította, hogy Le­ninnek volt igaza, aki a világháború kezdetén, amikor a II. Internacionálé az összeomlás küszöbén állt, kijelen­tette, hogy a háború meggyorsítja a kapitalizmus agóniáját és hogy a mun­kásmozgalom soha sem állt oly közel forradalmi céljaihoz, mint a háború idején. Mindaz, amit Lenin előre lá­tott, bekövetkezett. Az orosz prole­tariátus 1917. november 7-én győze­delmeskedett a nagy orosz földön és hatalmas forradalmi hullámot indított el. Beigazolódott az is, amit Lenin a háború első éveiben hangsúlyozott, hogy a proletariátusnak le kell térnie a szociáldemokrácia útjáról és hogy országaikban új forradalmi pártot kell alapítania, amely győzelemre tudja vezetni a dolgozó népet. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme idején a cseh or­szágrészek munkásmozgalma mély­reható válságot élt át és válasz­úton állt. Míg a hagyományos kap­csalatok a szociáldemokrata párthoz fűzték, melyet a háború folyamán oly súlyosan kompromjait opportu­nizmusa és melynek vezérei később tagadták a munkásosztály önálló fellépésének lehetőségét a nemzeti felszabadító mozgalomban és kramá­ŕok, rašínok és švehlák nacionalista politikájának szekértolói voltak, ad­dig másrészt egyre jobban befolyá­solta a lenini tanítás, amely rámu­tatott arra, hogy más utat és_ nem j a szociáldemokrácia útját kell l<övet­ni, hogy igazán forradalmi párt ve­zetésével elérhető olyan győzelem, amilyent a diadalmas orosz prole­tariátus ért el. A lenini eszméken alapuló új forradalmi párt megala­kítása szükségességének tudata mindjobban megért a szociáldemok­rata munkásságban az 1918—1920-as forradalmi évek eseményei folyamán. 1918-ban megmutatkozott, hogy a cseh munkásság elveszítette a he­lyes irányt azért, mert nem rendel­kezett forradalmi párttal. 1918 kez­detétől a Nagy Októberi Szocialista Forradalom befolyása következtében a munkásság hangulata mind forra­dalmibb lett, a cseh és a szlovák nemzet hatalmas nemzeti felszabadí­tó mozgalmat indított, amely az Osztrák-Magyar Monarchia korhadt épületét ostromolta. A munkásság azonban ebben a helyzetben nem ta­lált vezetőre, aki megmutatta vol­na az utat, aki a nemzeti forradalmi és a demokratikus forradalmi igye­kezetet egybekapcsolta volna a for­radalmi szocialista célkitűzésekkel. A munkásságnak nem volt olyan vezetője, aki megmutatta volna, hogy a cseh­szlovák nép élére kell állnia az oszt­rák-magyar rendszer ellen kibonta­kozó nemzeti és demokratikus for­radalomban, hogy a csehszlovák ál­lam önállóságának megvalósításáért folytatott mozgalom élére kell áll­nia, hogy később mint a nemzeti és demokratikus forradalom győzelmes vezető ereje tovább fejleszthesse ezt a forradalmat és az a szocialista for­radalomba torkoljon. így járt el a bolsevikok által vezetett orosz pro­letariátus, amely 1905-ben kipróbálta és 1917 februárja után azt »az utat követte, amely a demokratikus for­radalomból a szocialista forradalomba vezetett. 1918-ban, amikor az Osztrák-Ma­gyar Monarchia már összeomlóban volt, az események úgy fejlődtek, hogy a nemzeti mozgalomban a cseh burzsoázia jutott vezető szerephez és a szociáldemokrata vezérek ki­szolgálták őt. 1918. október 14-én a szocialista tanács, amelynek Bohu­mír Šmeral elvtárs volt a vezető té­nyezője, jelentős és elszánt kísér­letet tett, hogy jelt adjon a cseh nép felkelésére a munkásosztály ve­zetésével, az osztrák uralom ellen a Csehszlovák Köztársaságért, 1918. október 14-ét azonban nemzeti és demokratikus értelemben nem fog­ták fel világosan éš így a kísérlet nem sikerült. Ennek következtében csak 1918 október 28-án következett be a fordulat, amely a csehek és a szlovákok nemzeti felszabadulását és az önálló Csehszlovák Köztársaság megalakulását jelentette. 1918. ok­tóber 28-án a helyzet már az volt, hogy a vezető szerepet a cseh bur­zsoázia vitte. Ez semmit sem változ­tatott azon a tényen, hogy 1918. ok­tóber 28-a a csehszlovák nép forra­dalmi műve volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ösztönözte az Osztrák-Magyar Monarchiában a nem­zeti felszabadító mozgalmat és en­nek következménye volt az, hogy a nép legszélesebb rétegeinek forradal­mi nyomására összeomlott a gyűlölt Habsburg uralom. A csehszlovák munkásság később tudatára ébredt, hogy ha 1918-ban lenini szellemű forradalmi párttal rendelkezett volna, már akkor ki­használhatta volna forradalmi, szo­cialista céljai megvalósítására az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése idején a rendkívül kedvező történel­mi feltételeket. A csehszlovák proletariátus az 1918—1920-as évek igen komoly ta­nulságainak útját járva eszméit rá, hogy új forradalmi munkáspártra van szükség. Ezekben az években hazánk­ban magasra csaptak a forradalmi hullámok. Az 1914—1918-as háború* évek következtében a kapitalista rend­szer általános mély válságot élt át. A nép forradalmi mozgalma vaja­mennyi európai országban igen , erős volt, s még erősebb .azokban az új államokban, amelyek a Csehszlovák Köztársasághoz hasonlóan az Osztrák­Magyar Monarchia romjaiból nőttek fel. Az orosz proletariátus győzedel­mes forradalmi hatalma mindenütt követendő példaként lelkesített. Lenin gondolatai tüzelték a proletariátust egyik országban éppúgy, mint a má­sikban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a leninizmus győzelme a világ munkásmozgalmának napi­rendjére tűzte azt a követelést, hogy a munkásosztály számoljon le az op­portunizmussal, indítson forradalmi harcot a kapitalizmus és az imperia­lizmus megdöntéséért. Milyen volt a forradalmi fejlődés az J.918—1920-as években országunk­ban, az akkor megalakult Csehszlovák Köztársaságban, amelyben a munkás­osztály előtt az a feladat állt, hogy a nép. forradalmi mozgalmát a nem­zeti és demokratikus forradalom utan a szocialista forradalom irányába ve­zesse? Emlékezzünk vissza a Csehszlovák Köztársaság fennállásának első hó­napjaira, az 1918-as év végére, és az 1919-es év elejére. Ebben az időszak­ban még mindig az elért nemzeti szabadság és állami önállóság ünnep­lése folyt. Tobzódtak a vágyálmokban, hogy a köztársaság az úgynevezett masaryki humanista demokrácia felé fejlődik. A szociáldemokrata vezérek, az első Kramár-kormány tagjai a csehszlovák burzsoázia képviselőivel ölelkeztek. A Csehszlovák Szociálde­mokrata Párt 1918 decemberében megtartott XIII. kongresszusa a szo­ciáldemokrata vezetőség Habrman, Pik, Tomášek és Bechyne által veze­tett nacionál-soviniszta szárnyának diadalát akarta tükrözni. De már ezen a kongresszuson feltűnt a forradalmi marxizmust követő és a győzedelmes orosz bolsevikokkal rokonszenvező szárny. Ez a szárny befolyást gyako­rolt a szociáldemokrata kongresszus küldötteinek jelentős részére és ennek következtében a Modráček és Hudec által vezetett szélsőjobboldali szociál­demokrata frakció nézeteit visszauta­sították. Šmeral elvtárs politikai be­csületét és tekintélyét ezen a kong­resszuson megvédték. Már 1919 elejétől kezdve a prágai Hybern utca népházának kerti ter­mében vitáföít és megbeszéléseket tartottak a szociáldemokrata párt for­radalmi érzületű jelentős tényezői, akik később a párt keretében megala­kították a marxista baloldalt. Eközben Kladno."Most, Nymburk, Ostrava, Ho­donín és Brno vidékén s a köztársa­ság más területein, a németek lakta területeken, Szlovákiában és Kárpát­alján viharossá vált a munkásság for­radalmi mozgalma. Bohumír Šmeral elvtárs, a szociál­demokrata párt egyik hosszú éveken át bevált politikai vezére állt a mar­xista baloldal élére. Nagy felkészült­sége következtében rendkívüli tekin­télynek örvendett. Oldalán ott állt Antonín Zápotocký elvtárs, aki a klad­nói munkásság vezéréből az egész csehszlovák munkásmozgalom jelentős vezérévé fejlődött. A marxista balol­dal vezetőségéhez csatlakoztak más befolyásos szociáldemokrata vezetők is, így például Josef Haken, Josef Hybeš, Petr Cingr, Josef Rezler, To­máš Koutný, Filip Dobrovolný, Anna Kŕenová, Dominik Havlin, Anna Ma­lá és mások, továbbá az írók és új­ságírók közül Ivan Olbracht, Anto­nín Macek, Václav Vacek, Bohuslav Novotný, Marié Majerová, Helena Ma­lífová, Josef Hora, Julius Choráz stb. Ebben az időben a szociáldemokra­ta pártban igen gyorsan fejlődött a baloldali mozgalom és a párt mind több szervezetét állította oldalára. A marxista baloldal Lenin gondo­lataitól lelkesítve folyamatosan kidol­gozta forradalmi programját. A szo­ciáldemokrata pártban elszántan in­dította el a nézetek harcát azzal a kérdéssel kapcsolatban, milyen utat kell a proletariátusnak követnie osz­tálycéljai elérésére, a hatalom átvé­tele, a kapitalista rend megdöntése és egy új, jobb és igazságosabb rend, a szocializmus felépítése érdekében. Ebben az időben a munkásság kö­rében harcos viták folytak olyan kér­désekről, amelyeket a jobboldali szo­ciáldemokrata vezérek és teoretikusok el akartak ködösíteni, éspedig a for­radalom és az evolúció, az erőszakos (Folytatás a 2. oldalon )

Next

/
Oldalképek
Tartalom