Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-15 / 105. szám, vasárnap

Nehru a kasmíri kérdésről Delhi, április 14. (ČTK). — A TASZSZ közlése szerint Nehru indiai miniszterelnök az április 13-i Delhi­ben egy ülésen nyilatkozott a kasmíri kérdésről. Kijelentette, hogy a kas­míri népszavazás feltételeit — vagyis a pakisztáni katonaság kivonását Kas­mír megszállott területéről — mind­eddig nem teljesítették, holott az ENSZ-nek a kasmíri kérdésben ho­zott határozatától már hét év telt el. Azóta — folytatta Nehru — új ese­mények játszódtak le. Pakisztán ame­rikai haditámogatást kap, csatlakozott a SEATO-hoz és a bagdadi egyez­ményhez, India azonban nem lépett be semmiféle katonai tömbbe. Az ilyen változott körülmények között nem lehet várni a kasmíri népszavazás megvalósulását. Nehru rámutatott a változott hely­zetre magában Kasmírban, különösen a kasmíri törvényhozó testület ha­tározatára Kasmírrak Indiához való csatlakozásáról, a kasmíri gazdasági élet fejlődéséről és a földreform meg­valósításáról stb. A pakisztáni kato­naság által megszállott kasmíri te­rületen nem tartották meg a válasz­tásokat, és a lakosság helyzete rend­kívül nehéz. Nehru miniszterelnök kijelentette, hogy olyan katonai szervezetnek, mint amilyen a SEATO, nem volna, szabad beavatkoznia Kasmír belügyeibe. Be szédének befejező részében hangsú­lyozta India iparosításának szüksé­gességét. „Végső célunk a szocializ­mus és mi ezt a célt elérjük, — mondotta Nehru. Sihanuk Kambodzsa semlegességéről Pnom Penh, április 14. (ČTK). — A Mekong Daily című lap közlése szerint Norodom Sihanuk, Kambodzsa volt miniszterelnöke Kampotában, a Népi Szocialista Tömb nagygyűlésén beszédet mondott. A gyűlés több mint ezer részvevő­je előtt Sihanuk rámutatott arra a nvomásra. amelyet Kambodzsára az imperialisták gyakorolnak Kambodzsa semlegességi politikája miatt. Köz­ismert tény — jelentette ki Sihanuk, hogy Kambodzsa közvéleménye sem­leges politikát követel. Bizonyos or­szágok megkísérlik most elfojtani gazdasági életünket azért, mert a semlegesség és béke politikájában si­kert értünk el. Sihanuk hozzáfűzte, hogy India, amely helyteleníti a Kambodzsára gyakorolt nyomást, haj­landó Kambodzsának gazdasági segít­séget nyújtani. Beszédének befejező részében Sihanuk azt javasolta, hogy vegyék fel a normális diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. Spanyolországban ter>d a Madrid, (ČTK). — A sztrájkmoz­galom, amely április 10-én a Navarra tartományban levő Pamplomában rob­bant ki, gyorsan terjed más tartomá­nyokra is. A Francé Presse jelentése szerint a pamplonai munkásokhoz csatlakoz­tak Vizcaya és Guipuzcoa tartomá­nyok számos üzemének munkásai is. Sztrájkolnak a bilbaói szénbányáik és iparüzemek munkásai, valamint több mint öt ezer barcelonai dolgozó. Pén­teken a sztrájk következtében leállt a munka valamennyi San Sebastiani iparvállalatban, ahol egyetlen munkás sem lépett munkába. A szomszédos Renteria városban a sztrájk csaknem általános jellegűvé vált. Pasajes kikö­tőben teljesen megállt a forgalom. Franco kormánya pénteken erélyes intézkedésekkel fenyegetőzött arra az esetre, ha a sztrájkoló munkások a megállapított határidőn belül nem lépnek újra munkába. Minden fenye­getés ellenére azonban a sztrájk nem­csak tovább folyik, hanem még to­vább is terjed. Még a New York Times is csodálatát fejezi ki ..a spanyolor­szági sztrájkolok nagy bátorsága fe­lett, mivel Spanyolországban a sztráj­kokat törvényellenesnek tartják és a sztrájkvezetőket betórtönzik". A lap ebből azt a következtetést vonja le, „hogy a spanyolországi munkások helyzete nagyon kétségbeejtő lehet". Megbeszélések Szíria és Libanon közölt Beirut, április 14. (ČTK). — A szí­riai rádió közlése szorint Damasz­kuszban, Szíria fővárosában megbe­szélések folytak a libanoni kormány­küldöttség és Kuvatli, Szíria elnöke, valamint Ghazzi líbiai miniszterel­nök között. A szíriai rádió jelentette, hogy a két állam vezetői egyezményt értek el a két ország közötti katonai szer­ződésre vonatkozó tárgyalások felújí­tásában. Ezenkívül a libanoni küldött­ség a szíriai kormánnyal megtárgyal­ta a három arab ország kairói ta­nácskozásaival, a szíriai kormány és Husszein, Jordánia királya közötti megbeszélésekkel és Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára közel-keleti misz­sziójával kapcsolatos kérdéseket. Az UNESCO végrehajtó bizottságának ülése Madrid, április 14. (ČTK). — Az UNESCO végrehajtó bizottsága Mad­ridban tartja ülését, hogv megtár­gyalja a szervezet 1955—56. évi mű­ködését és előkészítse az UNESCO értekezletének IX. ülésszakát. Az UNESCO működéséről dr. Evans, a szervezet vezérigazgatója tartott beszámolót. A beszámolóval kapcso­latban a végrehajtó bizottság tagjai több fenntartással éltek, V. Sz. Ke­menov szovjet küldött azt javasolta, hogy a beszámolót dolgozzák át. V. Sz Kemenov külön figyelmet szentelt a technikai segítség kérdé­sének. Rámutatott arra, hogy ezt a segítséget elsősorban a kevéssé fej­lett országoknak kell nyújtani, hogy fellendíthessék gazdaságukat, saját kádereket nevelhessenek fel a kultú­ra a tudományos technika terén és emelhessék népük életszínvonalát. Az új ceylon' miniszter­elnök felhívása Delhi, április 13. (ČTK). — Az Üj Kína sajtóiroda közlése szerint So­lomen Bandaranaike, Ceylon új minisz­terelnöke április 12-én este rádióbe­szédében felhívta a ceyloni népet kor­mányának támogatására. Bandaranaike megígérte a népnek, hogy kormánya igazságos belpolitikát fog folytatni és kijelentette: „Minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy a nép kívánságát teljesíthessük, amely­nek érdeme, hogy győztünk a válasz­tásokon és kormányra jutottunk". Az ceyloni parlament április 20-án ül össze. Oliver Goonetilleke, Ceylon főkormányzója a parlament megnyi­tásakor nyilatkozatot tesz, amelyben vázolja az új kormány bel- és kül­politikájának elveit. Parlamenti választások Burmában Rangún, április 13. (TASZSZ) — Burmában április 27-én választják a képviselőház 250 tagját és május 22-én a nemzetiségek parlamentjének 125 képviselőjét. A választási kampányban részt vesz a burmai miniszterelnök vezette Fa­sisztaellenes Nemzeti Szabadság Li­ga és a jelenlegi kormánnyal szem­ben ellenzékben levő pártok, amelyék koalíciót alkotnak. Az ellenzéki pártok balszárnya ra­dikális intézkedések javaslatával lép fel a belpolitika demokratizálása te­rén, követeli a béke helyreállítását az országban és azt, hogy Burma Kom­munista Pártjának tegyék lehetővé politikai működését. Riadalom a nyugat-német politikai körökben Guy Mollet francia miniszterelnök nemrégi nyilatkozata lázba hozta a nyugat-német politikusokat is. Mol­let egyik legjelentősebb kijelentése éppen Németországot érinti. Ugyanis a francia miniszterelnök kijelentette, hogy a leszerelés kérdése ma elsődle­ges kérdés. További kijelentéséből az is kitűnik, hogy Franciaország a jö­vőben nem szándékozik kitartani a nyugati hatalmak eddigi ama merev álláspontja mellett, amelynek értelmében mindenekelőtt a német kérdést Keli rendezni, mégpedig olyan formában, hogy az egyesített Német­ország bekapcsolódjék az Észak-At­lanti Tömbbe. Mollet kijelentésével kapcsolatban nem érdemtelen megjegyezni, hogy a francia miniszterelnök nyilatkozata jóleső elégtételt jelent a szovjet kül­politika számára, amely a nemzetközi fórumokon mindenekelőtt a leszere­lést, mint a legégetőbb probléma gyors megoldását követelte. A leszerelés kérdésének kedvező megoldása meg­nyitná az utat a többi probléma meg­oldásához, ami végeredményben is a nemzetközi feszültség további enyhü­lését vonná maga után. Ezzel szemben a nyugati nagyhatalmak, köztük Nyu­get-Németország, s Mollet nyilat'ko zatáig Franciaország is, az első számú problémának Németország egyesítését tartották olyan formán, hogy az be­kapcsolódnék az Észak-Atlanti Szövet­ségbe. Csakhogy az efféle megoldás nem vezetne a fegyverkezés csökken­téséhez és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A francia miniszterelnök nyilatko­zatáról Adenauer kancellár a svájci Locarno melletti villájában értesült, ahová néhány napi szabadságra vonult vissza. Berregtek a telefonok, kattog tak a távírógépek, a levelek és táv iratok egész sora érkezett Bonnból Adenauerhez és a kancellártól Bonn­ba. Mindez elégtelennek bizonyult a Mollet kijelentései után támadt riada­lom iecsendesítésére. A bonni kormány első lépése az volt, hogy párizsi nagykövete, Mait zan révén tiltakozott a francia kor mánynál Mollet nyilatkozata ellen. Ezt követően Adenauer megbeszé­lésre hívta meg Brentano külügymi nisztert, Hallstein államtitkárt, Malt­zan párizsi nyugat-német nagykövetet és Blankenhornt, a NATO képviselő jét. A hírek szerint Adenauer készségét fejezte ki, hogy hajlandó a francia miniszterelnökkel, Molettel találkozni méq április végén, a francia kormány­küldöttség moszkvai látogatása előtt A francia kormány képviselői bele­egyeztek az Adenauer—Mollet talál­kozó összehívásába, de Adenauer vá­ratlanul elhalasztotta május végére a találkozást. A Francé Soir sze­rint Adenauer Washingtonban igyekszik segítségre szert tenni a Pá­rizzsal kapcsolatos konfliktusban. A nyugat-német—francia viszony ^[fgi^gimiKIIHI^IiyiKjl^imifPflSIimidldldl^lfBMHMBIIVIIHtlS.IISltSMIITVIfStlHllBltBnVlIVMWlIHtlBIIHirSTIBIIHIlBMVIIVii•HBIIVIiVlIBffBllBIlBflHlUftVIIB ltVllBllfll1BIIBTIBt1Vtl9tTV11WlfBT1STIHMBHBltVllBIISMVllS]lflTltfltVTtVI!CTTV11SllBITBMS1IBf1HllMllfllIBITBMBItHITVTISlTVt1HtlMnHtlV11BlJVIIS!IVIIVirfl A szovjet államférfiak nagy Jj\ lig egy-két nap telt el és a világ közvéleményének fi­gvelme az ENSZ leszerelési albizott­ságának összeül áss után — ismét fokozottan Angliára irányul Mint a bel- és külföldi sajtó megannyi hí­réből ismeretes, Anglia nagy esemény előtt áll: N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov április 18-án meglátogatják e nagy kapitalista országot. Nézzünk először is néhány adatot, magáról Naqy-Britanniáról. Hivatalos elnevezése Nagy-Britannia és Észak­Írország Egyesült Királyság. Sziget­ország, melyet az európai kontinenstől a La Manche-csatorna válásztja el. Területe 244 200 négyzetkilométer, lakosainak száma meghaladja az 50 milliót. Fővárosa a csakn-jm 8 és fél millió lakosú London. A Brit Nemzetek Közössége (Bri­tish Commonwealth of Nations) elne­vezéssel az angolok egybefoglalják a brit birodalom különböző részeit: az Egyesült Királyságot (United King­dom), a domíniumokat, gyarmatokat, protektorátusokat, territóriumokat és gyámságokat körülbelül 33 750 000 négyzetkilométernyi területen mint­egy 560 millió lakossal. A Brit Nem­zetek Közössége a következő domí­niumokat foglalja magába: a „régie­ket" Kanadát, Ausztráliát, a Délafri­kai Uniói és Üj Zélandot, az „újakat" Indiát, Ceylont és Pakisztánt, vala­mint az „egész újakat" a Középafri­kai Uniót és a Karibi Szövetséget. Ezenkívül gyarmatai vannak Európá­ban: Gibraltár, Malta, Ciprus, Ázsiá­ban Honkong, Afrikában Nigéria, Kenya, Szomáliföld és mások A gyar­mati rendszer széthullása következté­ben Anglia számos országban elvesz­tette befolyását a domínium uraként, íg" elsősorban In/ ában, Burmában, Ceylonban, Egyiptomban. Amerikai „szövetségese" pedig egyre jobban kiszorítja Kanadából, a Délafrikai Unióból, Pakisztánból stb. Nagy-Britannia élén formálisan a király — jelenleg II. Erzsébet király­nő áll, ezenkívül két-öt évenként összeül a Birodalmi Értekezlet, amely az állam irányításának legfőbb szer­ve. A király nem gyakorol államfői hatalmat. Törvényhozási joggal az öt évre választott két házból álló par­lament rendelkezik. Az Alsóház kép­viselőit a lakosság választja, a Lor­dok Házának — a felsőháznak — magvát a nemesség képezi, amely az öröklött jogok alapján tölti be tag­tisztségét. A kormány a nagytőkések­től függ, akik kezükben tartják az ország egész gazdaságát. Nagy-Britanniát méltán nevezhetjük a kapitalizmus hazájának. Az angol burzsoázia előbb építette ki az ipart, mint a többi országok. Nagy-Britan­nia most is a legfejlettebb ipari or­szágok közé tartozik — dolgozóinak több mint a fele ipari alkalmazott. Főleg nehézipara fejlett, jelentős a gépipara és a hajóépítőipara, vegyi­ipara, elektrotechnikai, automobil és repülöqépqyártó ipara. Míq a XIX. század véqéiq Anqlia a tengerek korlátlan ura volt, az an­gol burzsoázia óriási gazdagságot ha­rácsolt össze. A XIX. század forduló­ján Nagy-Britannia uralma megren­dült, ipari fejlődésének üteme las­súbbá vált, Anglia ? világ bankárja lett. Az imperialista államok közötti vetélkedésben pedig előre törtek Né­metország, az USA és Japán. A má­sodik világháború után Nagy-Britan­nia helyzete megrendült magában a brit impériumban is. Az amerikai tő­ke egyre nagyobb teret hódított azok­ban az országokban, ahol eddig a brit befolyás uralkodott. Egy országban sincs az ipar és a kereskedelem oly nagy túlsúlyban a mezőgazdaság felett, mint Nagy-Bri­tanniában. Az angol tőkének a mono­póliumok kezében való összpontosu­lása világviszonylatban majdnem a legnagyobb méretű. Nagy-Britannia legfőbb politikai pártjai a Konzerva­tív Párt (a finánctőke és a nagybir­tokosok képviselője), a Labour-párt, (amelyet jobboldali reformisták ve­zetnek) és a burzsoá Liberális Párt, (amely a második világháború után elvesztette befolyását). Az 1920-ban alakult Nagy-Britannia Kommunista Pártja a brit ipar fő jellegzetességé­nek azt az irányzatot nevezi, hogy ki­váló minőségű, nagyon drága készít­ményeket gyárt. A félárukat és ke­vésbé értékes készítményeket külföld­ről hozzák be. A második világháború után a Labour-párt ugyan megvaló­sította a fémipar, villanymüvek, vas­utak és 'a belföldi közlekedés „álla­Abetdeen: —- E dmjš gjg K= Löndonderry ' -Livorpoo,č. MS n(: h«8' ž > s f—r.-wj-. - , r- "Shomfelrt" — 1 ,. ' ľ — / vS) f ) Norwiŕinr Cork Birrmnghím/-' -­­— " ^—/ftovér • • • • ­— • - - .Southimptono^ i' Nagy-Britannia I . - ™ V. | v- >í - * mosítását", mivel azonban a kormány­ban a monopóliumok, a nagytőkések érdekeinek képviselői ültek, a volt tulajdonosoknak adott „kárpótlás" oly magas volt, hogy a monopóliumok semmit sem vesztettek. A konzerva­tív kormány később az államosított művek egy részét ismét visszaadta tulajdonosainak. Ami Nagy-Britannia jelenlegi nem­zetközi súlyát illeti, meg kell álla­pítani, hogy bár befolyása a világ eseményeire kisebb mint amilyen a második világháború előtt volt, nagy­hatalmi pozíciója még mindig fontos. Egyike az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban részvevő öt nagyhatalomnak és mint állandó tag véto-joggal meg­akadályozhatja e szerv határozatainak elfogadását. Az Északatlanti Szövetségben való részvételével Nagy-Britannia szuve­renitásán hatalmas csorba esett. Ke­reskedelmét korlátozza a hírhedt amerikai „embargo", fegyveres erői­nek tetemes része az „atlanti" szervezetben, amerikai parancsnokság alá került. *** szovjet államférfiak ang­™ liai látogatására jelentősen enyhült légkörben abban az időben kerül sor, amikor a békét akaró em­beriség egyre sürgetőbben követeli a világ valamennyi népe jóbaráti kap­csolatainak kiépítését, a békét szol­gáló szovjet külpolitika meghallgatá­sát. Egyre sürgetőbben merül fel a követelés: Találjanak utat a békés együttéléshez, a népek békés együtt­működéséhez. Ennek az útnak a kere­sésében és megtalálásában nagyon fontos tényező a vezető államférfiak élő kapcsolata, a nyílt és közvetlen véleménycsere. Amint a moszkvai Pravda cikkében rámutat, a szovjet nép nagyon fon­tosnak tartja, hogy békés és baráti kapcsolatok létesüljenek a Szovjet­unió és Nagy-Britannia között. S hogy ez egyben az angol emberek legfőbb vágya is, erről a szovjet államférfiak címére érkezett sok-sok meghívás, a szovjet nép iránti rokonszenv meg­nyilvánulásai tanúskodnak. Hazánk dolgozói épp úgy, mint a béketábor és az egész világ közvéle­ménye nagy várakozással tekint N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Nagy­Britannia-i látogatása elé és meggyő­ződésük, hogy ez az út elősegíti a két nagyhatalom baráti kapcsolatainak fejlesztését és a világbéke megszi­lárdítását. Protics Jolán. Mollet nyilatkozata és a bonni kor­mány ezzel kapcsolatos nyilatkozata után eléggé feszült. Igaz, a feszültség nem Mollet legutóbbi kijelentéseivel kezdődött. Ismeretes, hogy a Saar­vidék kérdésben megtartott német­francia tárgyalások többszöri kísérlet után is zsákutcában maradtak. A Saar-vidék a két ország közötti leg­érzékenyebb súrlópont, éppen gazda­sági jelentőségénél fogva. Miért változtatta meg a francia kor­mány a leszerelés és Németország egyesítésére vonatkozó eddigi állas­pontját ? Ezt a változást több tényező idéz­te elő. Elsősorban is az Északatlanti Szövetség háborús politikájának si­kertelensége és a békés együttélés eszméjének nagyméretű térhódítása. Ehhez kell vennünk a baloldalnak a januári franciaországi parlamenti vá­lasztásokon aratott nagyszerű győzel­mét is, amely kétségtelenül befolyá­solja a francia külpolitikát. De a vál­tozás előidézésében része volt az Északatlanti Szövetség keretén belül mutatkozó érdekellentéteknek is. Milyen érdekellentétekről lehet szó? Az ellentétek természetesen gazda­sági jellegűek. Világos, hogy az Egye­sült Államok diktálta politika káros hatással van Franciaország helyzetére. Ehhez kell számítani azt a tényt is, hogy az Egyesült Államok az Észak­atlanti Egyezmény keretén belül sok­kal fontosabb szerepet szánt Nyugat­Németországnak, mint Franciaország­nak. Ez a tény gazdasági téren is megmutatkozik. Az Észake.tlanti Egyezmény politikája Nyugat-Német­országra sokkal kedvezőbb, mint Fran­ciaországra. E politika következtében Nyugat-Németország az Egyesült Ál­lamok segítségével az újrafelfegyver­zés politikáját folytatja. Bonn katonai megerősödését a francia kormány mind nyugtalanabbul figyeli, és az mind több gondot okoz számára. A párizsi egyezményekben lefektetett biztosítékok, — amelyek célja a né­met militarizmus bizonyos méretű fé­kentartása lett volna — mind inkább veszítenek realitásukból. Példaként elegendő felhozni az atomfegyverek kérdését. A párizsi egyezmények, mint biztosítékot leszögezik, hogy Nyugat­Németországban nem fognak atom­fegyvereket gyártani. Ennek ellenére a francia kormány most kétségbeesve figyelt fel arra a veszedelemre, amely­re a Szovjetunió még a párizsi egyez­mények jóváhagyása előtt figyelmez­tette a világ közvéleményét. Ugyanis az Egyesült Államok atomfegyvereket ígért Nyugat-Németországnak. A militarizmus rohamos fejlődése Nyugat-Németországban közvetlenül veszélyezteti Franciaország biztonsá­gát. Ez nyugtalanítja a francia politi­kusokat. A katonai megerősödésen kívül mind nagyobb veszélyt jelent Nyugat­Németország rohamos gazdasági fej­lődése, amely nagyon is káros ha­tással van a francia gazdasági érde­kekre. Nyugat-Németországban álta­lában befejeződött a háború következ­tében megrongált gazdaság helyreál­lítása. A nyugat-német ipar termékei egyre nagyobb teret hódítanak a vi­lágpiacokon, sok esetben éppen a francia áruk kárára. A német külke­reskedelem már 1952-ben túlszárnyal­ta a francia külkereskedelmet. Sőt ma már Angliával verseng az elsőbbségért. 1954-ben a nyugat-német árukivitel az amerikai kivitel 32 százalékát, az angol kivitelnek pedig a 62,5 száza­lékát képezte. Tehát a német miitarizmus meq­erősödése, a német gazdaság előretö­rése és a Saar-vidék körüli vita és a francia tömegek nyomása képezik a nyugat-német—francia ellentétek alapját. Mindez nagymértékben hozzájárult a francia külpolitikában beállt válto­zásokhoz. Ezek a változások viszont riadalmat keltettek a nyugat-német politikai körökben, amelyek nem szí­vesen mondanának le az eddig folyta­tott háborús politikából származó elő­nyeikről. S ez a Mollet szavaival tolmácsolt változás zavarta meg a szabadságát Svájcban élvező Adenauer kancellár nyugalmát is. Zs. L. A LENGYEL SAJTÓIRODA közlése szerint a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsa 1956. április 23-ra össze­hívta a Lengyel Népköztársaság nem­zetgyűlését. A nemzetgyűlés VIII. ülés­szaka elsősorban az ez évi állami költ­ségvetést vitatja meg. (ČTK). MOSZKVÁBAN április 12-én nemzet­közi értekezlet kezdőtött a tudomá­nyos és technikai együttműködésre vonatkozólag a mürostok termelésében. A TASZSZ közlése szerint az értekez­leten Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság, Románia, a Szov­jetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia képviselői vesznek részt. (ČTK). OJ SZÓ 1Q5B

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom