Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-08 / 98. szám, vasárnap

égpáncél borítja a földet. Mindenütt, amerre csak nézünk jég. A jég megnfbzdul, a hegyekről és dombokról lassan lehúzódik ós rombolja a kontinenst. Vajon mi van száz és ezer méter mélységben e vastag jégréteg alatt? A jégpáncél az őskor hajdan virágzó életének, a páfrány erdőknek, az állatoknak nyomait takarja. Valaha itt nyüzsgő élet folyt. De a jégmezők némán hallgatnak. Hogyha a napfényben csillogó jégpáncélon járunk és letekintünk a feneketlennek látszó fehér ködben úszó szakadékba, kíváncsian lessük, valahol az életadó édes anyaföldet. Legyen bár puszta és befagyott, de mégis csak a föld. Itt azonban nem látni sehol egyetlen talapalatnyi földet sem A földtan és a csillagászattan élénk fantáziát követel. A régen kialudt csillag fénye a csillagásznak egy letűnt világról hoz hírt, egy kavics a geológus tenyerén elmondja, mi volt itt több millió év előtt. De hogy ez a kő — amely hatalmas földrengéseket, szélviharokat és tüzet állt ki — megszólaljon, ahhoz meg is kell őt találnunk. Itt azonban mindenütt, amerre csak a szem ellát, jeget látunk és a követ nem találjuk sehol. Dehát amikor az Ob kutató hajón Afrika napsütötte barna partjai mellett hajóztunk el, a szovjet tudósok az Antarktisz oázisáról meséltek nekünk, amelyek a geológus számára valóságos kincsesbányát jelentenek, ahol a föld felszínén hevernek és a tavakban víz hullámzik. Oleg Sztepanovics Vjalov, Konsztantyin Konsztantyinovics Mar- kov és Grigorij Alekszandrovics Avszuk az Orion csillagképet nézve az őket legjobban érdeklő trágyról beszélgettek. A tudósok megvitatták az oázisról szóló rövid és hihetetlennek látszó híreket. Ingem nagyon érdekeltek a sajtóban megjelent feltevések a természet eme csodájának keletkezéséről. Egyesek azt állították, hogy az Antarktisz oázisa a földalatti szénrétegek évezredek óta tartó égése következtében keletkezett. Egy más vélemény szerint a jégmentes földterület titokzatos rádióaktív folyamatok szüleménye, a harmadik álláspont vulkanikus hatásnak tudta be az oázis létrejött. Erről a tárgykörről ^vitatkoztunk a tudósokkal. Aztán a tudományos dolgozók kabinjában elmélyedtünk az Antarktisz térképének tanulmányozásában. A térképen Vjalov már előzőleg megjelölte az oázis helyét, amely a hírek szerint a parttól mintegy 500 kilométernyire terül el. Megláthatom-e valaha ezt az oázist ? Most nem több ezer, csak néhány száz kilométer választott el minket az oázistól. A tudósok' azonnal útra akartak kelni. Hajtotta őket a tudományszomj. A cél azonban még meszsze volt. A repülőgép a hajó fedélzetén, a sátrak a hajó belsejében voltak. Először mindent partra kellett szállítani, felállítani az első házakat, elhelyezkedni a vad, kietlen, barátságtalan vidéken. szovjet emberek szeretik a merész vállalkozásokat és a tudományos felderítő utakat, bár tudják, hogy viszontagságokkal, sőt veszélye! járnak. És most is az expedíció számára olyan nehéz időben, am'kor minden emberre, minden repülőnéore szükség volt a legfontosabb és nélkülözhetetlen munkák elvéqzésére, az expedíció részvevői mégis úgy döntöttek, hogy megkeresik az oázist. Ezt a feladatot a repiilőosztao vállalta. Szükséges volt alaoos légi felderítést véaezni, az oázist a magasból megtekinteni, a reoülőgép leszállásához alkalmas területet találni és a tervezett kutatások helyének közelébe a kétfedelű „AN-2" biplánt és a helikoptert átszállítani. Az LI-2 teherszállító repülőgép a Mirnij-telepről keletre repült. A repülőgép kormányánál Iván Ivánovics Csrevicsnij, a Szovjetunió hőse ült, mellette Vlagyimir Gregorijevics Kott professzor. Nagyon figyelmesen szemlélte a repülőgép alatt elterülő jégmezőt. Végre előtűnt az oázis, és a repülőgép egy körrepülőst csinált felette. Ezalatt a tudós megfigyeléseket végzett és fényképfelvételeket készített, majd átadta helyét Gurij Szorokin pilótának. A pilóta Cserevicsnijjel együtt ideiglenes repülőtérre alkalmas helyet keresett. A felderítő út befejeztével kezdődött meg a repülők fáradságos munkája. A Mirnij-telepről a benzinnel tel

1; hordókat az oázison létesített új ideiglenes repülőtérre szállították, majd a gépek is rendeltetési helyükre érkeztek. Mindezzel elkészülve, útrakeltek a tudósok is nem mindennapos felfedező útjukra, az Antarktisz mélyébe. Iž\ repülőgéo leszállt a repülőtéfíui ren. Vjalov, Markov. Avszuk és a többi kutatók kiugrottak a kabinból és a közeli folyóhoz siettek. Láttam sok szép hasonló folyót, amelyet a szellő fodroz, melyben a habok rr OÁZIS A JEGMEZOBEN Ez a riport egy kis* része annak a nagy munkának, amelyet a szovjet kutatók végeztek, akik az „Ob" és „Léna" jégtörő-hajókon keresték fel a világ hatodik földrészét, az eddig titokzatos Antarktiszt. A hajók elhagyták már a Déli-sarkot, hogy hazatérjenek a Szovjetunióba, de a kutatók olt maradtak a Mimi j-lakótelepen, az állandó szovjet kutatóállomáson. Legközelebb csak ez év végén keresik fel a hajók a Déli-sarkot, hogy újabb tudósok és kutatók csoportja váltsa fel az Antarktiszon telelőket. f kékes színárnyalatban játszanak és láttam magas partokat, mély zöldszínű vizeiket. Azonban sem a kék, a Bajkál-tó vizét levezető csodás Angara, sem a Jeniszej Szajaniban nem olyan csodás, mint az Antarktisz kék folyói. „Az oázison vagyunk" — kiáltotta lelkesülten Markov. El sem akai-tuk hinni, hogy álmunk valóra vált. orrón sütött a nap. Szinte égette arcunkat, kezünket. Úgyszólván hihetetlen, hogy a jégmező között ilyen forróság uralkodjon. Nem csoda ez, vagy nem a természet játéka? Avagy talán nem is szokatlan e helyeken az erősen tűző nyári nap? Az oázist környező jéghegyek aranyszínben tündököltek a nyári napfényben. A napsugarak felhevítették a köveket és sziklákat. Az oázis felett felhők gyülekeztek. Vjalov geológus szokásához híven felemelt egy lábánál heverő követ. Színárnyalatokban játszó gránitkő volt az, ami felkeltette figyelmét. A kő forró volt és égette tenyerét. Képzeljük magunkat azoknak az embereknek a helyzetébe, akik a jégmezők birodalmában földre, tavakra és folyókra bukkantak. Meg tudják-e érteni a tudósok lelkivilágát? Minden olyan csodálatos volt előttük; a kőrakásokat mintha a természet a geológusok számára szándékosan készítette volna elő. A köralakú tavak, a csobogó patakok és a levegőégben úszó felhők — mindez olyan csodálatosan szép volt és egyúttal oly színben tűnt eléjük, mintha rendes megszokott környezetben történt volna. A valóság azonban meghazudtolta a látszatot, ez a környezet, ez a föld nem volt a megszokott és mindennapi. Ez az új világ rejtelmekkel és titkokkal teli. Ezt a földet fel kell még kutatni, meg kell állapítani eredetét, múltját és be kell pillantani jövőjének titkaiba. A tűzhányók között elterülő legnagyobb tóra egy tutajt bocsátottak. A tudósok megmérték a tó mélységét. A tó különböző rétegeiből vízpróbát vettek, lemerítették a plankton-hálót és türelmetlenül várták, mit nyújt nekik a tó. A hegyekben és tűzhányókon a geológusok kalapáccsal dolgoztak. A leomló kövek zöreje kísérte a tudósok munkáját, akik a letört szikla és kődarabokat vizsgálták tüzetesen. A sziklákon madarak ültek. A kutatók zöldes színben csillámló köveket törtek, madártollat szedtek, s felállították a mérőkészülékek állványait. Köhalmazokat raktak, amelyekben feljegyzést helyeztek el arról, ki és mikor dolgozott ezen a helyen. leg Sztepanovics Vjalov egészen elfáradt, míg kincsét hátizsákban a gyülekező helyre vitte. A sátor körül felgyülemlett a további feldolgozásra szánt köhalmaz. Vjalov legszívesebben hazavitte volna a hegyeket és vulkánokat, hogy odahaza az egyetemen feldolgozhassa, megismerje és megőrizze munkatársaival együtt ezt a csodás anyagot. A hegyeket nem vihette ugyan magával Vjalov, de annyit mégis elért, hogy társaitól és barátaitői ajándékba kapta az oázis legnagyobb emelkedését. A rádió dolgozói ugyanis Moszkvát hallgatva Vjalov számára küldött hírt fogtak fel. Szvetlana. Vjalov lánya atyjának születésnapjára üdvözletét küldte. A hír gyorsan elterjedt a sarkkutatók körében, mind a Mirnij-telepen, mind az oázison. A sarkkutatók Vjalovnak utazásuk emlékére egy hegyet „adományoztak". A gránit és gnéjsz-kövekböl álló hegy a tó felett sötétlett, mintha a tó titkait őrizné. Vjalov meghatottan mondott köszönetet barátainak és útját a hegynek vette. Felment a hegyre, megállt a kopár gránittetőn és letekintett. A hosszúkás, világi színekben tükröződő tó a tűzhányók között terült el. Csak apró hullámok fodrozták a tó sima felületét. Hosszabb kísérletezés után sikerült egy kis vörös rákot, ciklopot kihalászni a tóból. Fókát is fogtak, amely rejtélyes módon került a tengerből a jég alatt a sós tóba. Ez a tó össze van kötve az óceánnal. A patak partján vízinövényeket — a sziklákon mohát és zuzmót fedeztek fel. De milyen szegényes ez a növényzet! Habár a moha nem szemet gyönyörködtető látvány és a zuzmó szomorú füstös kinézésű, mégis a VI. kontinens újjáébredő életének előhírnökei. z Antarktisz zord és vad természete ellenére Konsztantyin Markov tanár merész tettre szánta el magát, levetkőzött, lefecskendezte magát vízzel, majd megfürdött a tóban. Fürdő után a professzor letörölgetve testét, napfürdőt vett, majd folytatta program szerinti kutató tevékenységét. Alexander Guszev Mihail Vinogradovval folytatta a tavak vizsgálatát. A Vjalov hegy alatt fekvő nagy tóról működési helyüket áttették a kisebb tavakra. Guszev a meteorológiai állomás megfigyelő munkálatait vezette. Lemérte a napsugár hőerejét. Az eredmény szinte hihetetlenül hangzott. A talaj minden egyes négyzetméternyi területére a nap 24 óránként 400 kalória meleget sugároz. A Nap olyan bőven,önti itt sugarait nyáron, akárcsak a Krim-félszigeten. A levegő olyan száraz, akár a sivatagban. A délsarki pusztaságban meleg, száraz, kellemes éghajlatú oázis van. A nap sugarai a fagyos földet nyaranta annyira felmelegítik, hogy egy méter mélységig felenged. A forró sziklák felett meleg levegő árad. A tűzhányók fölött gőzpára és sürü felhők gomolyognak. Ügy tűnt, mintha vihar lett volna készülőben, de vihar nem támadt, s a forró kövekre egy esőcsepp sem hullott. Ivan Kucserov és Viktor Zakopajlo csillagászok megfigyelésre alkalmas helyet kerestek. A helikopter segítségével a nap megfigyelését tűzve ki célul, egy távolabb fekvő területre röpültek. A helikopter az oázis keleti részébe vitte őket. A repülök segítettek a csillagászoknak a készülékeket, hálózsákokat, impregnált köpönyegeket, rádióállomást az egyik tűzhányó gerincére vinni. Röviddel aztán a helikopter eltávozott és a csillagászok magukra maradtak. Ideje volt, hogy megkezdjék megfigyeléseiket. Ekkor történt, hogy Viktor Zakopajlo megcsúszott és megrándult a lába. Ivan Kucserov barátja segítségére sietett, bekötözte a lábát, befektette a hálózsákba és egyedül látott hozzá a munkához. Beállította a mérőkészüléket és elvégezte számításait. Ezután elkészítette az ennivalót, átkötözte barátja lábát és az impregnált anyagból sátort rögtönzött. Bekapcsolta a rádiót. A moszkvai rádióállomás jelzett. A chronométer tik-takja hallatszott. Minden ütése olybá tűnt, mint a távoli Moszkva, a szülőváros kedves üzenete. Rövid idő múlva beállt az éj. A helikopter nem tért vissza, mert az oázis felett dúló erős szelek nem engedték. M

ásnap Zakopajlo jobban érezte magát. Már nem fájt a lába. A csillagász kibújt hálózsákjából és munkához látott. Megfigyeléseket és számításokat végzett. Déltájban megjött a helikopter. Vjalov, Markov és a többi munkatársak léptek ki belőle. Átvizsgálták a tűzhányó környékét, köveket gyűjtöttek, fényképfelvételeket készítettek és elkészítették a vidék geológiai helyrajzát. Munkájukat elvégezve, mind a csillagászati, mind a földtani felszerelést elhelyezték a repülőgép belsejében, felszálltak és a p'iros gép ismét a levegőbe emelkedett. Végre elérkezett az a nap, amikor az oázisban minden munkát, befejeztek. A tudományos expedíció megkezdte az ideiglenes állomás felszámolását, hogy visszatérhessen a Mirnij-telepre. Ä vashordó melletti mélyedésben fekete színű sátrat, benne élelmiszereket és több üveg vodkát helyeztünk el. A sarkutazók szokása szerint kedves kötelességünknek tartottuk, hogy gondoskodjunk azokról, akik utánunk keresik fel e helyet. A sátorban feltűnő helyen feljegyzést hagytunk arról, hogy itt dolgozott a szovjet tudományos expedíció. Vajon hol rejtőznek azok a vulkanikus erők, amelyekről a tudósok annyit beszéltek, arra törekedve, hogy rájöjjenek az oázis keletkezésének titkára? Hol lappanganak azok a földalatti tüzek, amelyek életrekeltették ezt az oázist? Hol vannak a <iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiitiiii:iiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiii|iiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiii!iii[iiiiu iiiMiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiHiiiiMiniiiiiifíiiniiiinfiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiu A KÍNAI IFJÚSÁG FÁSÍTJA ORSZÁGÁT láthatatlan rádioaktív folyamatok titokzatos erői ? A tudósok a sajtóban megjelent összes feltevések és a tapasztalt tények tüzetes kivizsgálása után megállapították, hogy az oázis keletkezésének eddigi feltevései minden reális alapot nélkülöznek. Akkor hát hogyan keletkezett az oázis? szovjet tudósok így vébkednek: az oázis nagyon régen, az Antraktisz felmelegedésének eredményeképpen keletkezett. A földfelület egyenetlensége kedvező előfeltételeket teremtett az oázis kialakulására, mert arra kényszerítette a jégárt, hogy a tűzhányó másik oldalán keressen medret. A jég alól kövek kerültek felszínre, a nap felmelegítette őket és megkezdődött a jég olvadása. Fokozatosan eltűntek a fehér felületek, és évezredek során jégmentes magaslati övezet jött létre. Az Antarktiszon megindul az éle€ — mondják a tudósok — és az ember a VI. világrészből elűzi a jeges dermedtséget. Az oázisra termékeny földet kell vinni. A forró nyári nap alatt üvegházakban és melegágyakban lehetséges lesz a zöldségtermesztés, valamint a farmokon a háziállat és baromfitenyésztés. A természetes trágyával megjavított föld fokozatosan mind jobb termőfölddé válik. Az oázison idő jártával nemcsak a moha és zuzmó terem majd meg, hanem a szemet, lelket gyönyörködtető igazi zöld növényzet is. Az atomenergia békés célokra való felhasználásával az ember meggyorsítja azokat a folyamatokat, amelyek egyébként évszázadokig tartanának. A jégmezők ellen indított merész támadásával az ember ennek a kontinensnek visszaadja az életet... Zakatolt a motor, a repülőgép csavarja forogni kezdett. A gép a levegőbe lebbent. Jól láttuk alant a mélyedésben a fekete sátrat, mellette a vashordót. Az oszlopon ott lobogott a zászló, hogy jelt adjon az utánuk jövőknek. E. RJABCSIKOV, a moszkvai „Ogonyok" 1956. évi 11. számából. A francia szocialisták küldöttsége a Szovjetunióba látogat Párizs, (ČTK). — Amint a Francé Presse hírügynökség jelenti, a Francia Szocialista Párt küldöttsége április 28-án utazik Moszkvába, és május 14-ig marad a Szovjetunióba^. A küldöttséget Pierre Commin, a Szocialista Párt főtitkárának helyettese vezeti. 4 QJ SZŐ 1956. április 8. A kínai fiatalok nagy és felelősségteljes feladatot vállaltak Tizenkét éven belül be f ásít iák orszáankat Ezen idö foluamán 100 millió hektárnyi földterületet erdősíten ek Jelenleg ugyanis Kínában csak 71 millió hektárnyi erdő van, ami Kína egész területének nem egész 8 százalékát teszi ki. s ez kedvezőtlen hatással van a jobb mezőgazdasági feltételek megteremtésére. Képünkön az ez-év március eleién tartott ifjúsági értekezlet 1200 küldöttét mutatja, akik a Jankialin-hegycn megkezdték a fásítási munkákat. Duiies helyesli a feiyverszátlíídsokat Izrnelnek Washington, április 4. (TASZSZ). Dulles, az USA államtitkára az április 3-i szokásos sajtóértekezleten előre elkészített nyilatkozatot olvasott fel, amelyben élesen kikelt a békés együttélés politikája ellen, és anélkül, hogy bizonyítékkal szolgált volna, ezt a politikát szovjet taktikai változásnak minősítette. Az izlandi parlamentnek az amerikai katonaság eltávolítására vonatkozó határozatával kapcsolatban megjegyezte, hogy véleménye szerint ezt a kérdést a NATO ülésén megvitatják. Arra a kérdésre, az Egyesült Államok kormánya úgy véli-e, hogy „nem nagy mennyiségű" fegyverszálszítás Izrael számára hozzájárul-e a helyzet megszilárdításához e területen, Dulles igenlő választ adott. Az új kambodzsai kormány poiitikája Peking, április 5. (ČTK) Az Oj Kína sajtóiroda Pnom Penhuból érkezett tudósításra hivatkozva közli, hogy Khim Tit, az új kambodzsai miniszterelnök a sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy kormánya éppúgy, mint az előző kormány, semlegességi politikát fog folytatni. A sajtóközlemény beszámolt arról is, hogy a kambodzsai Semlegességi Harc Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amely rámutat arra, hogy Kambodzsa népe határozottan támogatja a semlegességi politikát. A bizottság felhívást intéz a kambodzsai nép egyesítésére*, Kambodzsa békéjéért, függetlenségéért és szuverenitásáért folytatott harcban. A hír beszámol arról is, hogy Prei Vengben a közelmúltban a semlegességi politika támogatása mellett tüntettek.