Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-07 / 97. szám, szombat

C* ' I I • í / •• / ' / / Fennállási ^jzallí, te büszke enek! ^^ állásának 90. évfordulóját a rozsnyói dalárda AMIKOR HALLOTTAM, hogy a rozsnyói dalárda fennállásának 90. évfordulója ünneplésére készül, magam is készültem. Az ünneplés napját, április elsejét legalább úgy vártam, mint maguk a jubilánsok. Az a kilencven éves út, amelyet a rozsnyói munkásdalárda megalakulásától , napjainkig megtett, hosszú és rögös

1, de sikerekben mégis gazdag volt. Gondoljunk csak azokra az időkre, amikor az énekkar tagjai nemcsak saját, hanem más városok munkásságát is dallal lelkesítették örömre, harcra egyaránt. Komárom, Losonc, Rimaszombat, Kassa és még sok mas város és falu ma is őrzi a rozsnyói dalosok emlékét. S mennyit beszélnek maguk a rozsnyóiak a dalárda egykori szerepléséről! És ahogy régen dallal loptak az emberek szívébe örömet, vidámságot, ugyanúgy teszik ma is. Rozsnyón kevés olyan ünnepély van, amelyen a rozsnyói munkásdalárda ne szerepelne egy-két számmal. Az énekkar különböző foglalkozású emberekből tevődik össze. Találunk itt bányászt, gazdálkodót, iparost, értelmiségit és egyéb foglalkozásbeh't. Tenniakarásuk azonban azonos: szórakoztatni dalaikkal a közönséget. Az évforduló megünneplésének nagy jelentőséget tulajdonítottak a hivatalos kulturális szervek is, s a jelentős évforduló ünnepi hangulatát emelte az, hogy az énekkar tagjait díszoklevéllel és könyvekkel tüntették ki. MILYEN MŰSORT adott a jubiláló dalárda az érdeklődő közönségnek? Itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy a műsor változatos és színes Összeállítású volt. A közönség egyforma megelégedéssel vette mindegyik számot. Hiányérzetünket talán csak az táplálja, hogy egyetlen szamot sem adtak Bartók vagy Kodály népdalfeldolgozásaiból. Ez pedig nagy kár! A magyar nép zenei óriásainak művészetével mindenki szívesen ismerkednék. Ha az ismerkedés jelenleg el is maradt, reméljük, a jövőben a rozsnyói dalosok ajkáról annál többször halljuk majd a Bartók- és Kodály-szerzeményeket. Szükség van erre azért is, mert az utóbbi években a nyugati és kozmopolita szórakoztató ipar termékei a zenében és a dalokban egyaránt erősen behatoltak a mi dolgozóink kulturális világába is. A népből sarjadó és a népnek szóló művészet helyett gyakran csak talajtalan, értéktelen „művészetet" kapunk. Hogy ezt ellensúlyozzuk és kiküszöböljük, ezért van szükség sokkal többször Bartókra, Kodályra! AZOK AZ EMBEREK, akik szeretik a dalt, és az emberi hangok mindennél tökéletesebb harmóniáját, egy-egy énekkar fellépésénél szerzett élményeikre sokáig gondolnak. így vagyunk ezzel mi is. Jelen esetben azonban egy-egy énekes is legalább olyan élénken él emlékezetünkben, mint az egész énekkar által nyújtott teljesítmény. Most is úgy előttünk van a galambősz, pirospozsgás arcú, jó kedvű, korát meghazudtoló hatvanegy éves Sikur János, aki negyven éve tagja a dalárdának, mint amikor a fellépés után beszélgettünk vele. — János bácsi a dalárda legöregebb tagja — hallottuk többször, többfelől. Most, hogy beszédbe elegyedtünk, az volt első kérdésünk: — Jól hallottuk? Valóban negyven éve énekel ? — Igen, negyven éve... Ez alatt a negyven év alatt sokfelé jártunk és sok szép sikert atattunk. — Melyik a legemlékezetesebb? — Erre nehéz válaszolni. Sok emlékezetes fellépésünk volt. A legemlékezetesebb talán a losonci, amely a harmincas években volt Román János vezetése idején. Akkor élte dalárdánk a fénykorát. Ezen a fellépésen 42 énekkar közül az elsők közé kerültünk. Eredmények, sikerek kísérték a rozsnyói munkásdalárdát hosszú útján. Bőven jutott elismerés az énekkar egyes tagjainak is. Sikur János például birtokosa egy ezüstéremnek, ezenfelül a 10, 20 és 30 éves dalárdatagsági érdeméremnek. A'z éneklés nagy kedvelője, ahogy a dalról beszéltünk, még ezeket mondta: » — A dal a lélek hangja, s mi, dalárdisták, büszkék vagyunk, hogy dalainkkal örömet, vígságot vihetünk az emberek közé. Mikus Imre karmester csak a múlt év októbere óta vezeti a dalárdát. E rövid idő azonban elegendő volt., hogy megszeresse az énekeseket. Ma már a dalárda fellendítése érdekében terveket is kovácsol. — Jelenleg — mondotta — hatvantagú a dalárda. Főként fiatalok bevonásával ezt a számot nyolcvanra, vagy kilencvenre szeretnénk emelni. — Egyéb terveik? — Terveink vannak bőven. Jelenleg a májusi ünnepségekre készülünk, de tervezzük, hogy részt veszünk a népművészeti alkotó versenyen is. Ezenkívül szeretnénk, ha megvalósulnának a zeneelméleti előadások. A KARMESTEREN KÍVÜ1 csak egy énekessel beszéltünk a rozsnyói munkásdalárda tagjai közül. Úgy gondoljuk azonban, ez idős dalszeretö hangjából a többiek véleménye is kicseng, mert hiszen egyformán szeretik a dalt, egyforma lelkesedéssel énekelnek: Ádám Béla, Molnár Béla, Janko Miklós, Munka Ferenc és a többiek, nők, férfiak egyaránt. Dalárdájuk munkáját a jövőben is sok siker koronázza, és ajkukról a büszke dal még sokszor szálljon sokfelé! <b) A csehszlovák képzőművészek külföldi kiállításain A Kulturális Ügyek Minisztériumának szakemberei és az élenjáró csehszlovák képzőművészek jelenleg külön bíráló bizottsáqokban jelölik ki azokat a müveket, amelyek három kiállításon fogják a külföldön képviselni képzőművészetünket. Az olaszországi Velencében júniustól szeptemberig tartják a „Biennale" népművészeti nemzetközi kiáll lítást, amelyen Csehszlovákia jelenkori illusztrációs müvekkel vesz részt. A jövő évben Franciaországban a párizsi Louvre „Pavilon Marsan" nevű jobbszárnyában rendeznek kiállítást, amelynek célja a francia közönség tájékoztatása a XIV.—XX. századból származó művészi alkotásaink gazdagságáról. A jövő évben Jugoszláviában is megrendezik a csehszlovák művészek kiállítását. l2!IIIIHI!llllll!i:iinfnil!inilľlI!inil!inillll!lllll!l!!l[|||t|!tl!I|![|ll|l||t||[Í||l|H|l||!!|!|iniIII|II|ll|l|[!ll!III|[]»nillll!lllllilllllllt'» CTfo m n.aq.yxL<fLcmi Az én nagyapám egész életében folyton dolgozott. Iparos ember volt, követ, fát, fúrt, vésett, faragott. A bánya és a gyár zaja volt néki kedves zenéje Kőfúrógép, fűrész, gyalu mind illett a kezébe. Mondtam néki, ha felnövök, testét megmintázom. Ércbe öntve a főtéren, kötalpra állítom. Megfenyített, meg ne tegyem, ne öntsem őt ércbe. Szégyenlené tétlen kezét szobor-életében. Balogh János iiiiniľiiiiniuiľiiiiiiiiiiiiin minin:,r:n.i i i • i i:;iiiiiiiiii;iii:iiii:iiiiin|iiiii|niiii: • ••• IIIIH Magyar nyelvtanfolyam Nyitrán A Csemadok vezetősége januárban több hónapra tervezett esti magyar nyelvtanfolyamot • rendezett. Nyitrán. Miután előzőleg . már több szlovák nyelvű tanfolyamon vett részt a város közönsége, mélyen átértve a nyelvtanfolyam jelentőségét, a legváltozatosabb foglalkozási ágakból, nemzetiségre való tekintet nélkül, sereglettek a magyar nyelvtanfolyamra. Részt vesz ezen középiskolai tanuló, gimnáziumot végzett értelmiségi dolgozó, szobafestő, lakatos, rádiószerelő, kiszolgált katona, köművestanuló. szlovák leány, magyar leány, szlovák fiú, magyar fiú, szlovák tanítónő, Csemadok-titkár és sokan mások. A tanfolyam hallgatói hosszú asztalok mellett ülnek és jegyeznek; érdeklödnek, hozzászólnak és tanulnak. — dicséretre méltóan, szorgalmasan. Megtanulják a magyar nyelvtant és megismerik a magyar irodalom történetet. Megismerkedtek sorban a magyar írókkal és megismerik, megszeretik müveiket., Elérkeztüník a helyi szempontból legfontosabb feladat megtárgyalásához is A különböző anyanyelvű lakosság által lakott vidékeken ugyanis eléggé kevert nyelven beszélnek. A tanfolyam lelkiismeretes részvevői kötelezettséget vállaltak, hogy beszédjükben kerülik a más nyelvű szavakat olyankor, amikor valamely fogalom megnevezésére helyes magyar kifejezésük van. Tehát kerülni fogják a hasonló kifejezéseket, melyek sajnos csaknem közhasználatba mentek át: A domovník söpör. — Hallottad a rozhlas t ? — Mit szólt a riaditeľ? — Teljesítjük a normát és a Dlánt. — Voltam az MNV-n. beszéltem a tajomníkkal. — Školeniére megy. — A predseda portidán van. — Mikor kapunk zálohát? — Az autóbusznak vlečkája van. — Lakásomra vvmert kaptam. — Elkéstem a desaťminutovkáról. — Účtovník vagyok egy podníknál. — Nem kész a,,

výkazom. — Ma este prednáška lesz. Závodná kuchyňán étkezem. — Mikor veszed ki a dovolenkát stb. Kötelezettséget vállaltak továbbá arra, hogy kerülik a helytelen rövidítéseket, pl.: Jaj de cuki cipőd van! — Kérlek, adj egy cigit (cigarettát) — Jó -zebi-joi^ajip) -uip e UBA UAQAAPAJF gató). — Ő egy jó haver (barát). — Ne dumálj (fecsegj) annyit! stb. Reméljük, a tanfolyam nagy segítséget nyújt majd a részvevőknek a nvelv ťsztĺtásában, a helves magvar beszéd ápolásában. Hevessy Sarolta A Pál utcai fiűk

u Párk ányban A Párkányi Magyar Tizenegyéves Iskoia színjátszód nagy sikerrel mutatták be a napokban Molnár Ferencnek „A Pál-utcai fiúk" című darabját Háromhónapi szorgalmas munkának volt ez a gyümölcse. Nagyon sok nehézségbe ütközött a színdarab betanulása. A próbákról mindig több szereplő hiányzott, mert a szereplök jórésze bejáró tanúi ó. Az ifjak bemutatkozása jól sikerült. Egyes szereplök tehetségesen játszottak. Kiemelkedett Lovász, Nemecsek Ernő szerepében. Dicséret illeti a Boka szerepében játszó Bajkó Istvánt, Ács Feri szerepében Juhász Lászlót, továbbá Dobrovicky Lászlót, Tárnyik Tibort, Dosztái Sándort, Molnár Lászlót és Szabó Évát. A fiatalok lelkes, szép munkájukkal bebizonyították, hogy a tanulást eredményesen össze lehet kapcsolni a kulturális tevékenységgel. Sándor Karoly laiiauaHaMtiMKiíB.MBiifl'iaiia-B^Bií^fi^KaiiaiianBiictiaiisHBitBnBriaMaiiBMa.-ariCHaiiauaHaK'aí^uviiBnaiiaiiaMaiiKnaMauauctia^anCMViT •'.•i:«::«i:«-:» '«M*i.'*;i«t!«i'»t)«íi»:i»ri»i.«i.*i!«i:«j:»iiB,iB.ii;,»;iBn»:i»T:«:]»;]i:i«i'«iiB!' liiiilliiliiiMliiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiii É rsekújvártól 25 kilométerre, •-szelíd dombok alján terül el az az ősrégi község, ahol Hegedűs Flórián tanító először ismerkedett meg népe nyomorúságával. A többnyire ütött-kopott házikókat szorgalmas, dolgos nép lakta ugyan, mégis úgy éltek itt az emberek, hogy sírt a lelke annak, aki szívén viselte népe jövendőjét. — Átok ül ezen a népen) — mondogatták az idős kollegák, — s a faluszülött ifjú tanító igazat adott nekik. Százados paraszti átok nehezedett itt az emberekre, a tudatlanság és a maradiság ősi átka. Az erős férfiak elhagyták otthonukat, hagyománnyá lett az idegenben való napszámoskodás, — s az otthon hagyott kis földecskék művelésébe gyenge asszonyok roskadtak bele. A pénz zsugorgatása, a föld iránti mérhetetlen éhség merített ki minden emberi érzést, — ugyan kinek hiányzott volna a kultúra, a fejlődés szava? — Úri szokás ez, — mondogatták félvállról a derék kürtiek, ha lelkükre igyekezett beszélni az ifjú tanító, — a maga apja is az országot csavarogja, maga is ennek köszönheti, hogy városi pantallóban kevélykedhetik köztünk. Hagyjon hát békét nekünk, nem jó az, ha a fiatal kutya megugatja az öregebbeket! Pedig hát dehogy is volt igaz, h^gy a Flóri gyerek apja világjárásának köszönhette „úri sorba" való cseppenését. Telefonszerelő napszámost akart bizony az öreg fiából nevelni, — csakhát az éles eszű, tanulni vágyó ifjú nem hagyta magát. Kuglit állítgatott az állomásfőnöknek, csépelt, aratott, s a módosabb szülők gyermekeinek tanítgatásával kuporgatta össze tanulási költségeit. S mert világéletében kitűnő tanuló .volt, s mert esze mellett akaraterőben sem szűkölködött, — elérte, hogy 1930-ban „érett" diák lett belőle. S így verekedte ki, hogy 1935-ben „tanító újként vonulhatott be szülőfaluja kopottas iskolájába. II A Ml TANÍTÓNK" Hegedűs Flórián azt tartotta a tanítóskodásról, hogy egy jó tanítónak nemcsak a rábízott gyermekeket, banem magát a népet is nevelnie kell. így aztán nem csüggedt el az eiső sikertelenségtől, nem • kedvetlenedett el az első ellenállástól. — Ha nem érek el eredményt jó szóval, rábesze lássel, — hajtogatta magában, — akadnak más eszközeim is tanítói tarisznyámban! — És furfanggal, pedagógiai tudománnyal kezdte ostromolni a rozsdás kürti szíveket. Legelőször is összefogta az eddig úgyszólván csak papíron szereplő önkéntes tüzoltó-egvesületet. Pompás egyenruhákat szerzett be, látványos, nyilvános gyakorlatokat rendezett, s rövid idő alatt úgy megfogta az emberek hiúságát, hogy büszke lehetett., aki tagjává vált a kürti tűzoltóságnak. A férfiak révén már könnyebb dolog volt maga köré csalogatni a lanyokat meg az asszonyokat is. Színdarabokat, mulatságokat rendeztek az önkéntes tűzoltók, — s ugyan hol akad olyan fehérnép, aki nem menne el színházba, ha alkalom nyílik rá? — Hegedűs tanító pedig csinált ilyen alkalmat eleget; fáradhatatlanul szervezgette, rendezgette a kulturális előadásokat, s íme, a maradi, minden újtól irtózó kürti polgár egyszer csak azon vette magát észre, hogy nem is tudna élni kultúra nélkül. ásik ilyen, talán még az önkéntes tűzoltóságnál is csalogatóbb fegyvere volt Hegedűs tanítónak a sport. Először csak a fiatalabbakat ugrasztotta be egy-egy labdarúgómérkőzésbe* ő maga is együtt játszott a legényekkel. Később, hogy a leányok és az idősebbek is részt vehessenek az izgalmas csatákban, ping-pong- és röplabda-szakoszállyal bővítette a sportéletet, fáradságot nem ismerve M tanítgatta a játszani kívánókat. Egyegy futball-, ping-pong- vagy röplabda-mérkőzésen ma már annyi ember szurkol, hogy szemük-szájuk elállna azoknak, akik húsz esztendővel ezelőtt látták ezeket a keményfejü kürtieket! Persze ma már a társadalmi élet felvirágzásának messzebbmenő eredményei is megmutatkoznak. Így a földjéhez körömszakadtáig ragaszkodó parasztság egy része évek óta nagyüzemi gazdálkodást folytat, a falu öregjei könyveket, újságokat olvasnak, majdnem minden házban hallgatják a rádiót, s kiveszőben ván az az ősi mondás is, hogy — nem kürti legény az, aki nem telefonmunkásként bolyongja végig az országot! LJ egedüs Flórián tanító annyi tisztséget visel manapság, hogy a tíz újján sem tudná összeszámolni. Legnagyobb tisztségének azonban most is csak azt tartja, hogy nevelője, oktatója lehet a falu fiatalságának. Igaz, hogy ma már igazgatója a Kürti Nyolcéves Középiskolának, dehát inkább belebetegedne, semhogy ne tanítaná tantárgyait, a számtant, meg a testnevelést. S hogy mennyire lelkiismeretesen tanítja, legjobban jellemzi az a környéken elterjedt szólás-mondás, hogy a kürtiek három dologhoz értenek istenigazában: a futballozáshoz, a telefonszereléshez, meg a számoláshoz. Külön érdekesség ezt a sovány, égőszemű férfit második otthonában, kedves iskolájában megfigyelni. A gyermekek rajonganak érte, nem is tanítójuknak, hanem második atyjuknak, jó pajtásuknak tartják. Tízpercekben képes ez a máskülönben komoly ember együtt ping-pongozni a legkisebb gyermekekkel. Ha azonban megszólal az órára hívó csengő, egyszerre tanító elvtárssá válik a jó pajtás. Hogyan csinálja, miként csinálja — senki sem tudja. Goromba szót, kiabálást még senki sem hallott kicsúszni .száján. Az az osztály azonban, amelyikben a ' kürti igazgató tanít, olyan fegyelmezett, hogy ez már csodaszámba megy a kollegák előtt. S ez a tisztelet, ez a megbecsülés még azután is kijár Hegedűs tanító elvtársnak, amikor már az élet veszi szárnyára tanítványait. Az egyik kürti ember mesélte, hogy egyszer egy falusi bál alkalmával részegre itta magát egy legény. Tördelni kezdte a poharakat, kötekedni kezdett a táncolókkal, mindenki botránytól, verekedéstől tartott már. Ekkor érkezett oda Hegedűs Flórián. Csendesen odaült a duhajkodó legény asztalához, a szelíd hangon csak ennyit mondott neki: „Nagyon szégyellem, fiam, hogy tanítványom voltál valaha. Nem ilyen viselkedésre tanítottalak". A legény egy percig bambán bámult rá,' aztán úgy eloldalgott, hogy színét sem látták többet a mulatságon. P redeti módon oldotta meg a kürti iqazgató-tanító a szülői értekezleteket is. Bármit is tett, sehogyan sem tudta rávenni az anyákat és apákat, hogy összejöjjenek megbeszélni gyermekeik nevelési problémáit. — Jó kézben van a gyerek magánál. — legyihgettek mosolyogva, ha magyarázgatni kezdte a szülői > értekezletek jelentőségét, — mit tudunk mi ott tenni, ahol már a tanító elvtársból is kifogy a szusz? És esetről esetre üresen maradt a nagy ískolaterem. Többet aztán nem rimánkodott Hegedűs Flórián. Hanem amikor jött a legközelebbi szülői értekezlet, szavalatokat, énekeket, kis színdarabot tanított be, s úgy intézte a dolgot, hogy lehetőleg minél több gyermek szerepeljen az összejövetelen. Mikor aztán elérkezett a nagy nap, bezzeg alig fértek be a gyermekek szereplésére kíváncsi szülők, és észre sem vették, hogy az egyes számok között gyermekeik problémáit is megvitatja velük a furfangos tanító! * * * II uszonegy éve tanít már szülöfalujában Hegedűs Flórián. A szívét hozta haza huszonegy évvel ezelőtt, s ma, negyvenöt éves korában egy egész falu szívét tudhatja magáénak. S most, amikor a „Példás tanító" megtisztelő címmel tüntették ki, nem felejt ő el egy másik kitüntetést sem. Azt hogy „a mi tanítónk" lett népe szemében. Mert hát nagy szó ám az is, ha egy tanítót „a mi tanítónknak" nevez a nép! Neumann János