Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-07 / 97. szám, szombat

I HAR Bil N VLAD MUKDE YUMEN EKING fszou PAOCSI CS/NGHA/ NANKING Í^HANKAU C5UNKING C5ANGCSA KuHmin BUSBEMSr W^jNlDALAV, HANOj ZfA PA N TENG. n.a Ja^o K / NA I -TENGER sJ E LM AGYA-RA~ZATI Új' VOLSUŤ" E a ü /á vo s ú ŕ 7? e g i v a, s á-f­m/iUttJJí'r O rsz aj h at<x r S^ Falyó K t Oiocj V v J~2.en /ví^feív j., r. 'f e/>-ns = foo K-ms Kína vasútjai az imperialisták kezében Ezekhez az orosz kormány által épített c később japán kezekbe ke­rülő mandzsúriai vasutakhoz csatla­koztak a tulajdonképpeni kí­nai vasútvonalak, amennyiben a fél­gyarmati Kína területén jóformán ki­zárólag idegen, imperialista hatalmak által épített vasutakat egyáltalán kí­naiaknak lehet nevezni. így például a hatalmas b'rodalom legsű­rűbben lakott területein, az orszá­qot észak-déli irányban összekötő Peking—Sanghaji és Peking—Kantoni fővonalakat kizárólag idegen: angol, francia, belga, amerikai és német tár­saságok építették, miután ezt meg­előzően a megfelelő koncessziókat az imperializmus jellegzetes fegyverei­vel, korrupcióval és hadihajók ágyúi­val kikényszerítették. Mi sem jellem­A kínai vasutak kiváló dolgozóinak legutóbbi országos értekezletén a jelenlévők hatalmas és jelentős kötele­zettséget vállaltak, amire szerte a világon minden bi­zonnyal mindenütt felficyelnek: vasutat építenek Tibet­be, a „világ teteje", a Pamír felé. Ugyanakkor kötelez­ték magukat, hogy vasútvonalakkal nagy hazájuk min­den részét összekötik fővárosukkal, Pekinggel. Továb­bá kijelentették, hogy 1957 /égéig, vagyis a népi Kína első ötéves tervének utolsó esztendejéig terven felül további 3420 kilométernyi vasútvonalat építenek s ezzel az :ő ötéves tervet 80 százalékkal túlszárnyalják. Ez zi jobban a feudális Kína imperialis­ta kizsákmányolásának fokát, mint az, hogy a hatalmas, több százmillió lakosú országnak az 1911-es polgári forradalom előestéjén mintegy 20 000 k.n hosszú vasúthálózatából mind­össze a Peking—Kalgan-i 200 km-es vasútvonal volt a kínai kormány ke­zén, míg a vasutak 99 százaléka ide­gen profitérdekeket szolgált. A népi Kína új vonalakat épít A "forradalmak, polgárháborúk, im­perialista és nemzeti felszabadító há­borúk 1911—1949-ig tartó közel negy évtizede alatt Kínában alig épült új vasút, sőt a meglévők is nagyrészt tönkrementek. A népi kormány első feladata tehát az volt, hogy rendbe hozza az ország 23 500 kilométert ki­tevő vasúthálózatát. Ezzel az óriási feladattal párhuzamosan megindult az immár nem imperialista profitérdeke­ket, hanem az egész ország, az egész kínai nép érdekeit szolgáló új vona­lak építése. Ezek az új vasútvonalak lényegében három célt szolgálnak: az ország távoleső, eddig minden közle­kedési eszköztől elzárt vidékeinek bekapcsolását a meglevő közlekedési hálózatba, az eddig közlekedési esz­közök híján kiaknázl\atiatlan termé­szeti kincsek feltárásának lehetővé tételét s Kína összekapcsolását a környező államokkal, elsősorban a Szovjetunióval, amely oly hathatos módon és önzetlenül segíti a népi Kína szocialista iparosítását, gazdasá­gának felépítését. Kapcsolatok a Szovjetunióval A felszabadulás óta épült vasútvo­nalak egyik 'egfontosabbiku, a Mon­góliát átszelő vonal, csak kis dara­bon, Csiningtől a kínai-mongol ha­tárig, halad kínai területen. A vonal javarésze — kb. 600 km — Mongó­liában van. Áthalad a fővároson, Ulan Bátoron, s az országnak egyelőre egyetlen vasútvonala. Az északi vo­nalrész a mongol-szovjet határtól a szibériai vasút csatlakozó állomásáig szintén rövid. Az egész vonal jelen­tőségéről megnyitásakor sokat írtak: a Moszkva—Peking-i utat 1100 kilo­méterrel rövidíti meg s megteremti a Szovjetunióval, Szibéria középső részével a második vasúti kapcsola­tot. Lancsauból Alma Atába és Pekingbe A harmadik szovjet-kínai vasút még ennél is jelentősebb. Lancsauból, a Hoanqho naqv északi kanyarulatának kezdetén lévő félmillió lakosú város­ból indul ki s a Gobi sivatagon, Ke­let-Turkesztánon, vagy ahogyan a kí­naiak nevezik, Szin-kiangon át vezet Alma-Atába, a szovjet Turkszib vasút kiinduló állomásáig. E vonal kettős célt szolgál: egy­részt összeköti Közép- és Északnyu­gat-Kínát a közép-ázsiai szovjet köz­társaságokkal s rajtuk keresztül a Szovjetunió európai részeivel; más­részt lehetővé teszi Kelet-Turkesz­tán, de főleg a Tarim-medence gaz­dasági feltárását s bekapcsolását Ki­na gazdasági és kulturális életébe. Az új turkesztáni vasút 700 kilomé­teres elsp szakasza Lancsautól északnyugat, a yumeni kőolajvidék felé, már elkészült. A vonal közép­ső, legnehezebb szakaszának felmé­rése szovjet szakemberek segítségé­vel repülőgépekről történik. De a vasút kínai kiindulópontjának, Lancsaunak bekapcsolása a kínai vasúti hálózatba is meqvalósult. Folyik Lancsautól északkeletre, a Hoanqho nagy kanyara menti, a tipikus kínai annyit ielent, hogy a felszabadult Kína az 1953—1957 esztendőkben összesen 7800 km vasutat épít, jórészt igen nehéz, hegyes, sivatagos, belső-ázsiai terepen. Hogy megértsük ennek a szocialista építésnek, ennek a szocialista kötelezettségvállalásnak egész jelentőségét és nagyságát, egy pillantást kell vetnünk Kína közle­kedésének, elsősorban a belső-ázsiai útvonalaknak fel­szabadulás előtti helyzetére, s miután Kína az ázsiai kontinens domináló hatalma, egész Ázsia szárazföldi közlekedési hálózatára. lösz-vidéket átszelő, a Belső-Mongó­liában fekvő Paotauba vezető, 1000 km hosszú vonal építése, ami Észak-nyugat Kínát: egyrészt Peking­gel és Mandzsúriával, másrészt Mon­gólián át Közép-Szibériával köti ösz­sze. A második észak—déli fővonal Kína jelenlegi fő közlekedési útvo­nalával, a Peking—Kanton-i vasúttal párhuzamosan, de attól sokszáz kilo­méterre nyugatra, a hegyek között épül Kína második észak-déli irányú* vasútja az említett Lancsau és a Ton­kiní-öböl között. Az új magisztrális egyes, rövid szakaszai, nevezetesen Csunkinq környékén — ez a város volt a csangkaisek-kormány székhelye a második világháború alatt — már a felszabadulás előtt megvoltak. Az új vonal Lancsauból Paocsiig közös a Sárga-tenger partjai felé vezető, nyu­gat-keleti irányú vonallal. Paocsiban délnek fordul és igen nehéz hegyi te­repen át vezet Csengfuba, Szecsuan tartományba. Innen ismét régi vonal vezet Neikiangon át az említett Csunkingig, s végül a vasútvonal me­gint régi, új s épülő félben levő sza­kaszokban jut ' le egészen a tenger­partig, a Hainan-szigettel szemben fekvő C.sankong kikötőig. Az egész Lancsau —Csankong-i vonal közel 3000 kilométer hosszú, s a nehéz hegyi szakaszokon elektromos vontatásra rendezik be. Szárnyvonal Vietnam és Burma felé A Csengfu és Csunking közötti Nei­kiangból új, kb. 1000 kilométer hosz­szú szárnyvonal épül Kunmingba. Ez a város az ún. Burmai-hadiút kínai végpontja. Ezen az egyetlen autóúton kapta a háború alatt Csang Kai-sek Kunmingból a vietnami határig is­mét régi vasútvonal vezet, míg az összekötő rész a határtól Hanoiig, az ország fővárosáig, most épül. Magát Hanoit egyrészt régi vasútvonal köti össze Vietnam fő kikötőjével, Hai­Conggal, másrészt most épülő vonal az előbb leírt Csunking—Csankong-i vonalon fekvő Litanggal. Mint látjuk, a Lancsauból kiinduló és délnek haladó új vonalrendszer Neikiangnál két ágra szakad és így biztosítja Északnyugat-Kínának Dél­nyugat-Kínával, ilietve a Szovjetunió­nak Vietnammal, Barmával és a Ton­kíni-öböllel való közvetlen szárazföldi összeköttetését. Mondanunk sem kell, hogy ennek a vasútnak a gazdasági jelentősége szinte beláthatatlan, annál is inkább, mert Kína egyik szénben leggazdagabb területén, Jünanon ha­lad át. Autóutak a „világ teteje" felé Gsengfu a kiindulópontja a 4350 km hosszú, Tibetbe, annak fővárosá­ba, Lhasszába vezető új autóútnak is. Ezt az utat a 4000—5000 méter ma­gas hegyek között, számtalarí hatal­mas folyamon át négy esztendeig épí­tette Tibet' felszabadítása után fél­milliónyi munkássereg. A teherautók százai közlekednek már ezen a világ leghosszabb autóútján állandóan Pe­king, a kínai tengerpart, valamint Lhassza között. így kapcsolódott be a nemrég még megközelíthetetlen Ti­bet Kína gazdasági és kulturális éle­tébe. * * * így változott meg szemünk láttára alig néhány esztendő alatt s fejlődik tovább egész belső Ázsia képe. Ahol nemrégen még csak gyalog lehetett közlekedni, ahol a leghíresebb utazók alig félszázaddal ezelőtt is csak hó­napok alatt tudtak, sokszor mérhe­tetlen szenvedések árán, előrehaladni, ott ma autóutak, holnap vasutak kap­csolják be a világ legzordabb, legne­hezebben hozzáférhető vidékeit a nagy kínai nép s a szocializmust építő többi népek boldog családjába. Sz. L. 0 J S Z O C A világ leghosszabb vasútvonala Ázsiának, a legnagyobb földrésznek szárazföldi, nyugat-'celeti irányú fő közlekedési útvonala még ma is az 1900-ban elkészült szibériai vasút. Ez az Uraitól a Csendes-óceánig, Cseljabinszktól Vlagyivosztokig húzó­dó vonal 7600 km hosszú, s mint ilyen a föld leghosszabb vasútvonala Építése az akkori teenn kai színvo­nal mellett hihetetlenül rövid idő, tíz év alatt valósult meg, ami több mint napi másfél kilométer építésé­nek felel meg. Igaz, a szibériai vasút két szakasza a század elején még nem volt meg. Hiányzott a Bajkál-tó meredek part­jai mentén húzódó kb. 300 km-es vo­nalrész. Ennek elkészültéig a vona­tokat nyáron Irkutszkból qőzkompon vitték át a másik pa~tra, míg télen egyszerűen a tó jegére fektették a síneket. Azon dübörögtek až orosz­japán háború folyamán a végnélküli katonavonatok a mandzsúriai halál­mezők felé. A szibériai vasút másik szakasza, amely a század elején még nem volt készen, a Mandzsúriát megkerúlő, közel 3000 km hosszú Amur, illetve Usszuri vasút. Ehelyett az oroszok a kínai kormánytól imperialista mód­szerekkel kikényszerített koncesszió alapján a felénél is rövidebb, ún észak-mandzsúöiai vasutat építették meg. Ennek a vasútnak Harbin ál­lomásánál ágazik el az ugyancsak az orosz kormány által sztratéqiai célok­ból Mukden és Port Artúr felé ki­épített dél-mandzsúriai vasút. VASÚT A -„VILÁGTETEJE" FELÉ hadserege az amerikaiaktól a hadifel­szerelést. Ma a Kunming—Mandnlay— Rangun-i út a népi Kínát köti össze a vele barátságban élő Burmával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom