Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-07 / 97. szám, szombat

Stockholm, április 5. (TASZSZ) — Április 5-én kezdődött Stockholmban a Béke-Világtanács rendkívüli ülése. Az ülés résztvevőit Andrea Andreen, „A népek közötti béke megszilárdításáért" nemzetközi Sztálin-díj tulajdonosa, ismert svéd közéleti tényező üdvözölte. Andrea Andreen üdvözlő beszéde után J. Endicott emelkedett szólásra. Sajnálatát fejezte ki afölött, hogy Prederie Joliot-Curie, a Béke-Világtanács elnöke nem vehet személyesen részt az ülésen, mert nemrég halt meg felesége, Iréné Joliot-Curie, akinek halála nagy veszteség az emberiség békeharcosai rzámára. A LESZERELÉS KÉRDÉSE Olyan időben gyülekeztünk itt öszsze, — mondotta Endicott —, amikor a leszerelés kérdése az emberiség legfontosabb problémája lett. A kormányok közötti egyezmény aláírása, vagy a lefegyverkezést előmozdító bármily szerény intézkedés megvalósítása is megnyithatja a béke és boldogság felé vezető utat. Ha ilyen egyezményt nem érünk el, vagy ha valamelyik kormány nem teljesíti az eqvezmény feltételeit, a béke felé vezető út lezárui és ezzel együtt minden lehetőség megszűnik a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok kifejlődésére. Ha nem érjük el a leszerelés kérdésének megoldását, ez pusztító háborúra vezethet. A leszerelés ma időszerű és múlhatatlanul szükséges — mondotta a továbbiakban Endicott —, mert a lázas fegyverkezés a népek fejlődésében mérhetetlen akadályt képez. A fegyverkezés elnyeli a nemzeti jövedelmek hatalmas részét. A lázas fegyverkezés az emberiséget megfosztja azoktól az eszközöktől, amelyek megkönnyítenék a haladás felé vezető nehéz utat. Ha feltételezzük, hogy az 1955— 1956. években a katonai kiadások az 1954. év színvonalán fognak mozogni, akkor ez év végéig Európa hadicélokra 68 884 millió dollárt, ÉszakAmerika pedig 294 493 millió dollárt fordít. Ez nagyjában annyit tesz ki, mint az USA összes kiadásai a második világháború folyamán. ELLENŐRIZETLEN LÁZAS FEGYVERKEZÉS Elérkezett az ideje annak, jelentette ki Endicott, hogy szembeszegüliünk azokkal, akik a százszázalékos kezesség biztosításának ürügye alatt az inspekció és ellenőrzés terén halasztgatják és lehetetlenné teszik a leszerelésre vonatkozó egyezmény elérését. A hidrogénbom. a a militaristák kezében teljes határozottsággal aggodalmat, megfélemlítést, gyanút, és végezetül is esztelen háborút jelent. Az olyan béke, amelyben a háborús fenyegetés Damokles kardjaként függ a fejünk felett, és a hidrogénbomba segítségével való megféiemlítési elmélet mind erkölcsi szempontból, mind a józan ész szempontjából tarthatatlan. A világ népei megkövetelik, hogy hagyjanak fel a fenyegetöd^és és megfélemlítés politikájával. Ha az államok között létrejön a leszerelésről szóló egyezmény, nem 1 nehéz megegyezésre jutni az ellenőrzés és inspekció tekintetében sem. A NÉPEK MEGSZILÁRDÍTHATJÁK A BÉKÉT Nem ok nélkül mondom — folytatta Endicott —, hogy a népek maguk viselik a leszerelés, feletti ellenőrzés megvalósításáért a felelősséget. Azelőtt az emberek hittek a háború elkerülhetetlenségében. S valóban, ahol a kapitalizmus és militarizmus győzedelmeskedett, ott nehéz volt ezt másként is elképzelni. Ma a békés együttélésért küzdő erők nem érzik magukat tehetetleneknek a háború veszélyével szemben és ennek szilárd alapja van: a népek feladatukul tűzték ki a béke védelmét. Ebben rejlik a béke győzelmének biztosítéka. A régi jelszó: ..Ha békét akarsz, készülj fel a háborúra" — ma már idejét múlta és új jelszóval pótoljuk: „Ha békét akarsz, harcolj megvalósításáért ugyanolyan erővel, mintha a háborúban keilene küzdened. Ezért béke és boldogság lesz jutalmad". A politikai viták során gyakran állítják, hogy az ideológiai, politikai és társadalmi rendszerekben uralkodó különbözőségek lehetetlenné teszik az egyes államoknak, hogy kölcsönös bizalmas kapcsolatokat teremtsenek. Meg vagyok győződve arról, hogy a kölcsönös bizalom szilárd erkölcsi alapjait napjainkban már lefektették, mert valamennyi nemzet elismerte, a békés, együttélés ^lveit. Minél mélyebben és szélesebben fogják ezeket az elveket elismerni, annál szilárdabbak lesznek a béke alapjai. A KAPCSOLATOK MEGTEREMTÉSE Endicott megállapította, hogy a kölcsönös bizalom megteremtésének lehetőségét bizonyítják azok a törekvések is, amelyeket a felelős tényezők a vitás kérdések megoldásában kifejtenek. Példaképpen felemlítette a Kína és Japán közszervezetei egész sora közötti kapcsolatok felvételét, amely államok a legutóbbi évtizedek során egymással háborút folytattak. Bebizonyosodott, hogy Kína és Japán között a békés együttélés elvei alapján lehetséges több küldöttség kiesére lése. A LESZER61ÉS A MI FELADATUNK Ha elemezzük a jelenlegi nemzetközi problémák bármelyikét, azok fő tartalma mindig a leszerelés problémája, a lázas fegyverkezés beszüntetésének kérdése marad. Mi, az Egyesült Nemzetek népei a leszerelési alapokmány megteremtését kívánjuk. Senki :em tagadhatja, hogy napjainkban tagadhatatlan emberi jogunk az atompusztítás veszedelmétől való félelem nélküli jog az életre. A Béke-Világtanács délutáni ülésén Anglia képviseletében Sydney Hilton szólalt fel. Kijelentette, hogy a világ tudósai kötelesek leleplezni az atomháború híveit. Arnold aszszony, Nyugat-Németország küldötte beszédében a leszerelés kérdésével és Németország egyesítésének problémájával foglalkozott. J. Fremlin anqol tudós, a birminghami egyetem atomfizikai tanára beszédét a leszerelés nemzetközi ellenőrzése kérdésének és az atomfegyver betiltásának szentelte. Ezután A. E. Korne>icsuk szovjet küldött mondott beszédet. „A szovjet nép mindig követelte és követelni fogja az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltását. Követeli a betiltás hatásos rendszerének bev }tVét. A szovjet emberek követelték és követelik, hogy legyen vége a ^zas fegyverkezésnek," - mondotta Kornejcsuk. Kornejcsuk részletesen ismertette a szovjet leszerelési javaslatokat és hangsúlyozta, hogy e javaslatokban pontosan kidolgozták a nemzetközi ellenőrző szerv feladatait. Beszédének befejező részében felhívta az Összes nemzeteket és békevédő szervezeteket, hogy erőiket fogják össze a lázas fegyverkezés elleni harcra, a leszerelésért, a világ valamennyi népe közötti bizalom és szoros együttműködés létesítéséért folyó küzdelemben. A délutáni ülésen még India és a Kmai Népkoztátsaság küldöttei szólaltak fel. MALENKOV LONDONI NYILATKOZATA az angol-szovjet viszo Ä szoviet kormány jegyzéke Nagy-lrätsnnia kormányához az Indokínáró! szóló genfi értekezlet két elnöke Moszkva, (TASZSZ). — Mint ismeretes, a Szovjetunió külügyminisztériuma, 1956. február 18-án Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségéhez jegyzéket intézett, amelyben a szovjet kormány bejelenti, hogy azonosítja magát a Kínai Népköztársaság kormányának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának azzal a nézetével, hogy célszerű volna újabb értekezletet egybehívni a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmények megvalósítása érdekében. Nagy-Britannia és India kormánya amellett voltak, hogy az értekezlet végleges összehívása előtt találkozzék az Indokínáról tartott genfi értekezlet két elnöke — a Szovjetunió és NagyBritannia külügyminisztere. A Szovjetunió külügyminisztériuma ezzel kapcsolatban 1956. március 30-án a moszkvai brit nagykövetséghez jegyzéket juttatott el, amely többek között rámutat: A szovjet kormány már ez év február 18-i jegyzékében hangsúlyozta, hogy a Vietnamról hozott genfi egyezmények teljesítése továbbra sem kielégítő. A délvietnami hivatalok szabotálják az ország általános szabad választások útján történő nemzeti egyesítésének feladatát, amit mint ismeretes a genfi egyezmény fő intézkedésként állapít meg a vietnami politikai helyzet réndezésére vonatkozó cikkelyében. A jegyzék rámutat, hogy Dél-Vietnamban megsértik a genfi egyezményeknek a demokratikus szabadságjogok biztosítására irányuló cikkelyeit is: rendszeresen megtorló intézkedéseket alkalmaznak azok ellen, akik részt vesznek a Vietnam nemzeti egyesítéséért folyó mozgalomban. Dél-Vietnamban a hatóságok megsértik a sajtó- és szólásszabadságot. A szovjet jegyzék végezetül rámutat: A szovjet kormány továbbra is úgy véli. hogy a genfi egyezményeket, amelyek véget vetettek a hosszú évekig tartó véres háborúnak Indokínában, teljes egészében meg kell valósítani. A szovjet kormány különösen nagy súlyt helyez a genfi egyezmények azon alapvető intézkedésinek teljesítésére, hogy fel kell újítani Vietnam nemzeti egységét az általános, szabad választások alapján, amelyeket nemzetközi bizottság ellenőrzése alatt tartanának meg Vietnamban. A szovjet kormány nézete az, hogy valamennyi, a genfi értekezleten résztvett állam tartsa kötelességének minden téren hozzájárulni az indokínai probléma rendezéséhez, a népek vágyainak és a béke érdekének alapján. A szovjet kormány abból kiindulva, hogy azonnali intézkedéseket kell tenni a Vietnamról szóló egyezmények esetleges meghiúsításával szemben, — ami súlyos következményekkel járna e terület békéjét illetőleg — támogatja a Kínai Népköztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság kormányának egy űj vietnami értekezlet összehívására tett javaslatát, amelyen részt vennének az Indokína ügyében tartott genfi értekezleten résztvett államok, valamint az indokínai nemzetközi bizottságok tagállamai. A szovjet kormány nézete szerint e konferencia összehívása volna a legalkalmasabb és leghatásosabb eszköz a vietnami helyzet rendezésére. A szovjet kormány azonban tiszteletben tartja Nagy-Britannia kormányának és India kormányának nézetét, valamint az indiai' kormány február 21-i jegyzékében tett javaslatát és nincs kifogása az ellen, hogy az Indokínáról tartott genfi értekezlet elnökei előzetes tárgyalásokat folytassanak arról, hogyan biztosíthatják a Vietnamról tartott genfi egyezmények teljesítését. Többek között egy új konferencia öszszehívásáról is tárgyalnának, mert a szovjet kormány szem előtt tartja azt, hogy ez hozzájárul az említett értekezlet összehívásában való megegyezés gyorsabb eléréséhez. A szovjet kormány véleménye szerint erre a találkozásra Londonban a legközelebbi napokban sor kerülhetne mert ha e kérdés megtárgyalását halogatják, ezzel megnehezítik a genfi egyezmények teljesítését. A szovjet kormány emellett tiszteletben tartja az indiai kormánynak azt az óhaját is, hogy tekintettel a vietnami helyzet további bonyodalmaira, amelyeket a francia kormánynak az a szándéka okoz, hogy megváltoztatja állásfoglalását a genfi egyezményekhez, a két elnök összejövetelét, amely ezt a kérdést kivezetné a mostani zsákutcából, a lehető legrövidebb időn belül kell megtartani. Tekintettel Nagy-Britannia kormányának arra a javaslatára, amelyet Sir W. Hayter nagykövet V. M. Molotovval március 9-én folytatott beszélgetése során adott elő, a szovjet kormány felhatalmazza A. A. Gromikot, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesét, hogy a Szovjetunió külügyminiszterének nevében részt vegyen a fent említett kérdések megtárgyalásán az Indokínáról tartandó genfi értekezlet egyik elnökeként. Nagy-Britannia kormánya eddig nem válaszolt a szovjet kormány ezen jegyzékére. London, április 6. (TASZSZ) — A szovjet energetikai dolgozók küldöttsége G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének, a Szovjetunió villamosenergiaügyi miniszterének vezetésével április 5-én délelőtt megkoszorúzta Marx Károlynak síremlékét a highgateni temetőben. A küldöttség egy másik csoportja a hatfieldi magasfeszültségű villanyművet látogatta meg. Délután a szovjet energetikai dolgozók küldöttsége Londonban sajtóértekezletet tartott, amely nagy érdeklődést keltett a brit és a külföldi sajtó, valamint a rádió képviselői körében. A sajtóértekezleten először G. M. Malenkov, a szovjet küldöttség vezetője beszélt. Beszédében többek között rámutatott, hogy háromhetes angliai körútja során a legmélyebb benyomást az gyakorolta rá, hogy Nagy-Britanniában milyen rendkívüli baráti érzelmekkel találkozott a szovjet nép irányában, és hogy az embereknek mennyire Ielkükön fekszik, hogy a szovjet—angol barátság még jobban megerősödjék. G. M. Malenkov a küldöttség nevében köszönetét fejezte ki a brit kormánynak azért, hogv lehetővé tette angliai látoqatásukat megköszönte a brit villanymüveK igazgatóságának azt a nagyszerű fogadtatást, amelyben részesítették és a küldöttség angliai tartózkodásának pompás megszervezését. G. M. Malenkov a következőket mondotta: „Kitűzött feladatunkat — nyugodtan mondhatjuk — sikeresen teljesítettük. Lehetőségünk nyílott a villanymüvek számos energetikai berendezést gyártó üzemének megtekintésére, megismerkedhettünk a harwellei atomközponttal és a Calder Halle-i atomvillanymü építkezésével. Láttuk, hogy az önök országa éppúgy, mint a mi Szovjetuniónk, nagy figyelmet szentel az új technikának. Küldöttségünk Nagy-Britanniába való érkezése és a brit energetikai dolgozók küszöbön álló szovjetunióbeli látogatása lehetővé teszi, hogy kölcsönösen felhasználjuk a népgazdaság fontos ágazatának, az energetikának legjobb vívmányait. A brit energetikai dolgozókkal való személyes kapcsolatok felvétele nézetünk szerint nagy haladást jelent országaink együttműködésének és műszaki tapasztalataink kicserélésének fejlődésében. A Calder-Halle-i új atomvillanymü építkezésének meglátogatásával kapcsolatban G. M. Malenkov megjegyezte, hogy ,,az atomenergia békés célokra való felhasználasának nemes vágya kell, hogy bennünk — a szovjet nép képviselőiben — egyetértést keltsen. Mi hazánkban szüntelenül e célra törekszünk s e téren lényeges eredményeket értünk el". G. M. Malenkov elvtárs a továbbiakban kijelentette, hogy sok ember tett neki javaslatokat arra nézve, hogyan kellene megerősíteni a brit és a szovjet nép közötti baráti kapcsolatokat. — S nem gondolják — kérdezte az újságíróktól —, hogy ha mindezeket az ötleteket, elgondolásokat, mindezt a sok jószándékot és jókívánságot összegyüjtenénk, komoly útmutatásokat kapnánk arra nézve, milyen lépésekkel erősítsük meg a népeink közötti barátságot és egyetértést? — Angliai tartózkodásunk tapasztalataiból azt szűrjük le, hogy nagyon fontos és szükséges arra törekednünk, hogy megerősítsük mindazt, ami országainkat egyesíti a világbéke és biztonság megszilárdítására irányuló nemes törekvésben. A szovjet nép teljes mértékben védelmezni akarja a békés egymás mellett élés gondolatát annak ellenére, hogy a két társadalmi rendszer között oly nagy a különbség. A legszorosabb közeledést óhajtjuk az angol néppel, országaink jó és baráti kapcsolatainak továbbfejlesztését akarjuk. Megnyílt az Interparlamentáris Unió ülésszaka Dubrovnyik, április 6. (TASZSZ). — A jugoszláviai Dubrovnyikban szerdán délelőtt a jogi, gazdasági és szociális bizottság ülésével megkezdődött az Interparlamentáris Unió tanácsának tavaszi ülésszaka. Az ülésszak munkájában 120 küldött vesz részt, 33 európai és Európán kívüli országból. Az ülésnek egyik központi kérdése az Unió egyetemessége. A kérdés vitáját Blonay főtitkár nyitotta meg. A vitában részt vettek Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia, Lengyelország, Jugoszlávia és más országok parlamenti csoportjainak képviselői. Csaknem valamennyi szónok az Interparlamentáris Unió egyetemességének elve, vagyis amellett foglalt állást, hogy a különböző szociális és gazdasági berendezésű országok parlamenti csoportjait a lehető legszélesebb alapokon vonják be az Unióba. Április 5-én délelőtt a politikai és jogi bizottság közös gyűlésén folytatták az Interparlamentáris Unió egyetemességéről szóló vitát. A vitában részt vettek Svájc, Dánia. Norvégia, Hollandia, Svédország és más államok képviselői. K. A. Gubin szovjet küldött többek között hangsúlyozta a parlamenti küldöttségek kicserélésének nagy jelentőségét. Április 4-én délután és április 5-én délelőtt a gazdasági bizottság tárgyalta az ázsiai és afrikai országok gazdasági fejlődésének problémáit. A bizottság megvitatta India, Burma és Belgium beadványait. A Biztonsági Tanács folytafia a palesztinai kérdés megtárgyalását New York. (TASZSZ) — A Biztonsági Tanács április 4-én két ülést tartott, amelyeken az arab országok és Izrael közötti fegyverszüneti egyezmény teljesítéséről, valamint a Biztonsági Tanács határozatainak teljesítéséről tárgyalt, amelyeket a palesztinai kérdésben az utóbbi időben hozott. Egyiptom és Szíria képviselői kijelentették, hogy meg vannak elégedve azokkal a magyarázatokkal, amelyekkel az ENSZ főtitkárának palesztinai látogatása céljairól hozott határozati javaslat szerzői szolgáltak és főleg azzal a kijelentéssel, hogy a főtitkár látogatása nem lépi túl a fegyverszüneti egyezmények és a Biztonsági Tanács határozatainak kereteit. Hangsúlyozták továbbá, hogy a határozati Fogadás Moszkvában a csehszlovák parlamenti küldöttség tiszteletére Moszkva, (ČTK). — A moszkvai csehszlovák nagykövetség társalgótermében Jaromír Vošahlik, a Csehszlovák Köztársaság nagykövete április 5-én fogadást adott a csehszlovák parlamenti küldöttség tiszteletére. A hosszú asztalok mellett helyet foglaltak a küldöttség tagjai és a szovjet vendégek, miniszterek és képviselők, a politikai és közélet vezető tényezői. Az asztalfőn Vošahlik nagykövettel és Zdenék Fierlinger nemzetgyűlési elnökkel L. M. Kaganovics, I. A. Turceva és N I. Beljajev, a Szovjetunió Kommuni-ra Pártja Központi Bizottságának titkára V. T. Lacisz, a Nemzetiségi Tanács elnöke és mások társalogtak. Jaromír Vošahlik és Zdenék Fierlinger rövid beszéde után L. M. Kaganovics emelkedett szólásra. Visszaemlékezett köztársaságunkban tava'y tett látogatására és kijelentette, hogy saját szemével győződött meg népünk pompás munkájáról. L. M. Kaganovics hangsúlyozta a csehszlovák nép magas kulturális színvonalát és a csehszlovák ipar nagyfokú fejlettségét. A XX. kongresszussal kapcsolatban Kaganovics elvtárs elmondotta, a Cseh szlovák Köztársaság megmutatta, hogv a szocializmushoz parlamenti úton >'s el lehet iutni .Hisszük ho -v ezen az úton számos más nemzet is eljut a szocializmusba" — fejezte be szava.

t L. M. Kaganovics. javaslat által megállapított összes intézkedéseket az érdekelt felek beleegyezésével kell megtenni. A szíriai küldöttség vezetője rámutatott, hogy a főtitkár legfontosabb feladata az lesz, hogy utakat keressen a fegyverszüneti egyezmény és a Biztonsági Tanács palesztinai határozatának teljesítéséhez. Egyiptom és Szíria képviselői megelégedéssel nyilatkoztak a Szovjetunió küldöttségének arról a törekvéséről, amely az USA határozati javaslatát számos kiegészítő javaslattal igyekszik megjavítani. Szíria képviselője felhívta a figyelmet arra, hogy a palesztinai probléma és e körzet békéjének megoldása nem érhető el az ENSZ katonai erőinek, vagy e szervezeten kívül álló katonai erőknek alkalmazásával, hanem a kérdést az ENSZ igazságos határozatával kell eldönteni. t A. A. Szoboljev részletes felszólalásában elsősorban sajnálatát fejezte ki Lodge amerikai képviselő nyilatkozata felett, amely szerint az USA küldöttsége nem fogadhatja el a szovjet módosító javaslatokat. A szovjet küldöttség azt javasolja — folytatta Szoboljev —, hogy a határozati javaslat, amely bizonyos célokat és feladatokat szab meg állapítsa meg, hogy a fegyverszüneti egyezmények és a Biztonsági Tanács határozatainak teljesítése e körzetben nem kielégítő. iA Biztonsági Tanács több küldött felszólalása után szavazott az USA határozati javaslatáról és a Szovjetuniónak e javaslattal kapcsolatos módosító javaslatairól. A szovjet módosító javaslatokat elutasították. 0 j s z ö n 1956. április 7.