Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-30 / 120. szám, hétfő

Befejeződött a csehszlovák írók II. kongresszusa Vasárnap, április 28-án délelőtt a nemzetgyűlés épületét utoljára töltötte be az az élénkség, amely a csehszlovák írók II. kongresszusának nyolc napja alatt uralkodott itt. Ez alatt a nyolc nat> alatt 500 csehszlovák író, külföldi vendég és újságíró élénk tanácskozása és vitája jellemezte a gyűlést. Ehhez járult még a múlt tévedéseinek és hibáinak nyílt bírálata. A csehszlovák közvélemény nagy érdeklődése az írókongresszus iránt teljesen jogos. A kiváló cseh és szlovák írók egész sor komoly gondolatot vetettek fel azon problémákkal kapcsolatban, amelyek nemcsak az emberek kis csoportjának érdekeire vonatkoznak, hanem — amint egész kulturális lényegéből ered — egész kulturális és közéletünkre. Az ülésterem emelvényéről elhangzott beszédek közül nem mindegyik járult hozzá azon hatalmas és komoly kérdések helyes megvilágításához, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa' után íróinkat is érintik. De a beszámolók és hozzászólások legnagyobb része (öszszesen 95) őszinte szívből jött és az a jóakarat volt az indítója, hogy tisztázza az írók feladatait és küldetését a mai Csehszlovákiában. A beszámolókat jellemző őszinteség é.ii önbírálat szelleme lényegesen hozzájárult a Csehszlovák írószövetség légkörének felfrissítéséhez annak ellenére, hogy egyszerre nem lehetett az összes vitás kérdéseket és nézeteltéréseket megoldani. A csehszlovák írók kongresszusa hozzájárult az írók, valamint a párt és nép egységének megszilárdításához, hozzájárult ahhoz, hogy az írók müveik révén valóban részeseivé váljanak a népi demokratikus Csehszlovákia új élete építésének. A délelőtti ülésen felolvasták a kongresszus határozati javaslatát és a választ arra a levélre, amelyet a kongresszus a CSKP KB-tői kapott. A határozati javaslathoz az írók egész sora szólt hozzá és ezért bizottságot létesítettek, amely megfogalmazta a kongresszus új határozati javaslatát. Az új szöveget egyhangúlag elfogadták a CSKP KB-hez intézendő válaszlevél szövegével együtt. Ezenkívül a kongresszus néhány határozatot fogadott el, amelyek a Csehszlovák írószövetség új központi bizottságának feladatává teszik, hogy tanulmányozza át a vita folyamán felvetődött komoly kérdéseket és indítványokat. A kongresszust Viťézslav Nezval nemzeti művész zárta be. Hangsúlyozta, hogy a kongresszus rámutatott a csehszlovák írók érettségére és hibáira, előnyeikre és fogyatékosságaikra, az egész helyzetre. Befejezésül a kongresszus külföldi vendégeihez fordult és kijelentette: „Végezetül szeretnék köszönetet mondani más országokból érkezett vendégeinknek. Elhozták nekünk mély gondolataikat, tiszta benyomásaikat és bebizonyították, hogy a mi helyzetünk a kapitalista országok íróinak helyzetéhez viszonyítva irigylésreméltó. Ott egyszerűen nem lehetne megvalósítani olyan kongresszust, mint a mienk. Ezért arra kérem barátainkat, hogy nevünkben biztosítsák országuk népét arról, hogy a saját népünk, tehát bz ö népük oldalán is állunk. Láthatták, hogy kongresszusunk a titkos választással együtt, amellyel befejeződött, a demokratikus alapelvek szerint folyt le teljes szabadsággal a vitában, a beszámolókban és a választásokban." A kongresszus nevében köszönetet mondott továbbá külföldi vendégeinek és a hazánkbelieknek is azért a megtiszteltetésért, melyben a kongreszs:--ust leienlétükkel részesítették. Éljen az emberek közötti testvériség, éljen a nemzetek szolidaritása a békéért és az emberiség jobb életéért vívott harcban! Éljen az igazsághoz hü gyönyörű művészet, amelyben az író valóban nemzetének és az egész emberiségnek igazi lelkiismeretévé válik! Bizonyítsuk be műveinkkel népünknek, hogy vele tartunk, hogy ki akarjuk érdemelni szeretetét. Á Szovjetunió és a népi demokratikus országok íróival karöltve haladjunk előre a világ minden nemzete és írója barátságának, testvériségének megteremtéséért! A gyűlés ezeket a szavakat hosszantartó tapssal üdvözölte, mely a külföldi vendégeknek és a kongreszszus küldötteinek szólt. Kiváló dolgozók és munkakollektívák kitüntetése Munkaérdemrenddel tünteti ki: A „kék Duna" sokszor nem is olyan kék A bratislavai Téli Kikötő nagy betonmedencéjében még sok hajó és uszály horgonyoz. Némelyik még javításra, tatarozásra szorul, de javarészük, mint a fiatal leányok, már felöltötték új, tavaszi ruhájukat, kipirosították magukat. A hűvös, csípős szél erősen fodrozza a Duna vizét. A kora reggeli órákban az „Inovec" vontatógözösön nagy a sürgés-forgás. A parancsnoki hidról kemény parancsszavak hangzanak, megszólal a hajó kürtje és felhúzzák a horgonyt. Megfeszülnek az acél vontatókötelek és az „Inovec"' maga "tán húzza a „Radhošť" elevátort. Utána méltóságteljesen megindult, mintha azt mondaná: „Nekem nem kell ilyen segítség" — saját erejével a Kriváň, dunai flottilánk másik kotróhajója. A szemlélő előtt felvetődik a kérdés, vajon gyakorlatozni mennek-e, vagy mi célból futnak ki a kikötőből ezek a csinosan tatarozott, felújított kotróberendezések. Mennek a Dunán árral lefelé Bős irányába, hogy teljesítsék kötelességüket. tervfeladatukat. Megkezdik a Duna kotrását, amit a dunamenti lakosság már oly régen várt. Bizony nem így volt ez 12 évvel ezelőtt. Siralmas látványt nyújtott a bratislavai téli kikötő az 1944 nyarán történt légitámadás után. Szerteszét hajóroncsok, bombatölcsérek, kiégett olajtartályok, megüszkösödött holttestek, lerombolt épületek, füst és korom volt látható mindenütt. Ott "feküdt félredőlve, bombáktól találva legnagyobb kotróberendezésünk, a Kriváň és elevátorunk, a Radhošť. — Sírtunk, amikor ezt a pusztítást láttuk — meséli Pajchl elvtárs, a kotrórészleg vezetője. — Technikusaink és munkásaink nem ijedtek meg és szorgalmas, önfeláldozó munkájukkal bebizonyították, hogy a szétrombolt kotróberendezésket képesek megjavítani, és az új követelményeknek megfelelően modernizálni is. így 1955ben több évig tartó javítás után végre elkészültek, hogy rendeltetésüknek megfelelően újból megkezdjék munkájukat. Az egész kollektíva, de különösen Istvánik géptechnikus, Novák, Pripko és Ludvig, Pajchl elvtársak kitettek magukért. A mult évben az üzem 137 százalékra teljesítette tervfeladatát. A kotróberendezések alkalmazottai önfeláldozóan, sokszor 14 órát is dolgoztak naponta, hogy munkájukkal hajózhatóvá tegyék a Dunát és a kotrással nyert kaviccsal megerősíthessék a Csallóközben épülő árvízeileni védelmi gátakat. A Radhošť elevátor 13 m^er magas acélkonstrukciójú berendezés, melynek óránkénti teljesítménye 250 köbméter kavics vagy iszap. A hajótól 50 méter távolságra szórhatja a kikotort anyagot. A Kriváň önhajtással rendelkezik. Legújabban a kis flottilát a 240 lóerős Myjava motorhajóval egészítették ki, mellyel követ szállítanak a dévényi kőbányából. A kotróhajók mindegyikén a dolgozók részére kényelmes hálófülkék, konyha, fürdőszoba, mosókonyha, étterem és társalgó van rádióval. A továbbiakban megtudjuk, hogy a munkacsoportok a Labe folyón hasonló munkát végző csehszlovák kotrókollektívával szocialista versenyben állanak és ugyancsak a Bősön állomásozó győri magyar csoporttal is versenyeznek. A hajókon levő pártszervezet jól sllenőrzi a feladatokat és a tervteljesítést. Ki ismerne rá a pL kos-barna, megáradt, rohanó folyamban arra a szelíden hömpölygő „kék Dunára", amely egykor Johann Strausst keringőjének megírására ihletté? A bratislavai szakaszon évente 63 milliárd köbméter víz halad át és a hozzátartozó vízgyűjtőterület kiterjedése 132 ezer négyzetkilométer. Honnan gyűlik össze ez a nagymennyiségű víz? A bajor és osztrák szakasz jobbparti 600 000 köbméter kavicsot távolítottak el és aztán 1944-ig további 262 ezer köbmétert. A háború után a bágerberendezések megrongálása következtében a magyar hatóságokkal együtt 757 000 köbmétert kotortak ki. Az 1954-es nagy árvíz tapasztalatainak nyomán ez idén megkezdődött a csehszlovák és magyar szakaszokon a kotrás. Az eddigi berendezések kapacitása évente 500 000 köbméter kavics eltávolítását biztosítja, azonban kellő javítás és újabb berendezések kibővítése esetén 1 millió köbméterre emelhető. A Duna medrének állandó karbantartásán kívül még más intézkedések is történnek. Ilyenek a védőgátak megerősítése, valamint a belső „vadvizek" levezetése. E célból a Csallóközben fokozatosan megvalósítják a korszerű és nagy teljesítményű, szivattyútelepek építését, melyek közül a komáromit most fejezik be. Ezután .CJ SZÖ 1956. április 30. A Kriváň kotróhajó a bratislavai Téli Kikötőben mellékvizei, az Alpok hegyóriásniról kapják vizüket, ahol az évi csapadélsokszor meghaladja az évi 2000 millimétert is. A Duna árja az Alpokból a felaprított kőzetek törmelékét, kavicsot és homokot lehordta az alacsonyabban fekvő, volt belső tengerek katlanaiba, ahol lerakódtak. így képződött a Csallóköz is. A Duna az osztrák szakaszról Dévénynél évente körülbelül 600 000 köbméter kavicsot és vagy 3 millió köbméter finom hordalékot hoz hazánk szakaszára. Egy részét tovább hordja ílsóbb folyásába, másik részét a főmederbe rakja, arra a helyre, ahol a víz esése megtörik, valamint a mellékágakba. Szap felett a víz esése 1 kilométersn 36 centiméter. Ez a község alatt hirtelen 14 cm-re és Kolozsnéma alatt 8 cmre csökken. A csökkenés következménye, hooy a víz folyása lassú és ezáltal az egész hordalékot nem tudja továbbvinni, hanem nagyrésze leülepedik és feltölti a medret. Nagv árvizek alkalmával aztán a víz szintje emelkedik és a kaviccsal megerősített gátakon keresztül a víz átszivárog és elönti a réteket, földeké* 1918—1938-ig a Duna medréből vagy célszerűbb csatornahálózat létesítése is megjavítja a Csallóköz *erületén ez idő szerint uralkodó rendezetlen vízgazdálkodási viszonyokat. A kapitalizmus idején nem szenteltek sok figyelmet ennek a kérdésnek. A levezető csatornák számát sem bővítették. Most hatóságaink az elmúlt évekhez viszonyítva kétszeres mennyiségű kavics kiemelését rendelték el. Ugyanakkor az ötéves tervben további kotróberendezések építését tervezik. A Duna szabályozása, valamint az ezzel összefüggő problémák rendezése a Magyar Népköztársasággal való baráti együttműködés jegyében történik. Mindkét állam gondoskodása biztosíték arra, hogv néhány év múlva a Duna szintjének emelkedése már nem jelent komoly problémát és a lakosság aggályai is széjjelf oszlanak. A két kotróberendezés már befutott Bős alá, ahol megkezdték a munkát. Dolgoznak a második ötéves terv feladatain. A jó, összeforrt kollektíva biztosítékul szolgál, hogy jól végzi feladatát és kiérdemli a Duna menti lakosság belé helyezett bizalmát. — GREK IMRE (Folytatás az 1. oldalról) Alfréd Bogoczit, az ostrava-karvinai bányakörzet Csehszlovák Hadsereg Nagybánya kombájnkollektívájának elömunkását, Aladár Cibulát, az észak-csehországi barnaszén-bányakörzet Koh-i-noor-bányájának gyorsfejtő-elömunkását, Ondrej Dulajt, a pótori Kékkői Szénbányák kombájnfalának elömunkását, Karel Hendrich előmunkás kollektíváját, az északcsehországi barnaszénbánya-körzet Konyev Marsall Bánya kombájnfalának dolgozóit, Karel Petrovot, az észak-csehországi barnaszénbányakörzet Roosewelt Elnök Bánya K 24 vájógépének vezetőjét, Alois Apeltet^ az észak-csehországi barnaszénbányakörzet Május 1. Bánya vájárkollektívájának vezetőjét, Jaroslav Kadéŕábek vájár kollektíváját, észak-csehországi barnaszénbánya-körzet Sztálingrád Bányájából, Ján Prašeket — in memoriam — az észak-csehországi barnaszénbánya-körzet Konyev Marsall Bánya vájárkollektívájának élmunkását, Ladislav Klabouchot, az Energovod České Budéjovice-i kerületi üzemének igazgatóját, Ján Rosík mérnököt, az ÚSVH vízgazdálkodási szakosztályának vezetőjét, Ludvik Dej Pastoreket, a vltkovicei Klement Gottwald Vasművek öntőjét, Josef Engstlert, a vltkovicei Klement Gottwald Vasmüvek műszaki hivatalnokát, Hynek Bezdék mérnököt, a Kohó- és Ércbányaügyi Minisztérium prágai technológiai kísérleti osztályának mérnökét, dr. Róbert Husák mérnököt, a prágai Állami Kohómü Tervező Intézet dolgozóját, Miroslav Alexet, a brnói Klement Gottwald Gépgyár forrasztóját, Jozef Císaŕt, a prágai Wilhelm rteck Gépgyár esztergályosát, C. Jaroslav Deisst, a Bmói Formagéptervező Intézet vezető tervezőjét, Vladimír Fähnrich mérnököt, a prágai ČKD Dukla tudományos dolgozóját, dr. František Kinský mérnököt, a plzeni V. I. Lenin Üzemek műszaki vezetőjét, a hostivaŕi TOS tervezi) kollektíváját, Bohuslav Bélohoubek vezetésével, František Slavíkot, a potočnái Jizerskei Porcelánüzem hotechnikusát, Adolf Šrámeket, a gottwaldovi üzemi munkaiskola öntödei karbantartó mesterét, Oldrich Topoit, a prágai Regulavývoj vezető tervezőjét, a plzeni V. I. Lenin-üzemek elektrotechnikai kollektívájának dolgozóit, Jaroslav Chládek mérnököt, a plzeni V. I. Lenin-üzemek elektrotechnikai gyár transzformátor-osztályának vezetőjét, Václav Vochoč mérnököt, a prágai ČKD Stalingrad dolgozóját, Ladislav Zajíc mérnököt, a bechovicei Elektrotechnikai Kísérleti Intézet csoportvezetőjét, Ľuboš Vitet, a šternberki Chronotechna-üzem mesterét, Zdének Rubličot, a letňani Kísérleti Repülésügyi Intézet tervezőjét, a strašnicei Tesla-üzem technikus kollektíváját — Antonín Zelenka vezetésével, a velešíni Délcsehországi Gépgyár nemzeti vállalatot, Josef Karpíšeket, a sobéslavi Lada nemzeti vállalat tervezőjét, Boduslav Jíleket, a sobéslavi Lada nemzeti vállalat tervezőjét, a ČSP I. komplexbrigád kollektíváját — Miloslav Klátil vezetésével — a prágai Klement Gottwald Automobil-Üzemekből, Vlastimil Tychý mérnököt, a prágai Plasztika nemzeti vállalat műszaki osztályénak vezetőjét, František Teller mérnököt, a Vegyiipari Minisztérium fogyasztási főosztályának műszaki vezetőjét, a napajedlai Fatra nemzeti vállalat automata- és gépesítő-műhelyei 15 dolgozóból álló kollektíváját, Miloslav Vált, a strážske! Chemko nemzeti vállalat igazgatóját, Miloslav Wimmert, az Építkezési Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottságának dolgozóját, a brnói Ingstav nemzeti vállalat kollektíváját, Alexander Slynak mérnököt, a TrenčínSkalka-Í Hydrostav fiókvállalatának igazgatóját, Vladimír Kraus mérnököt. a Sezimovo Űstí-í vízépítkezés műszaki csoportjának vezetőjét, František Vrzalt, az Ostrava-Vítkovice-i építkezés építőosztályának vezetőjét, Františe'< Tomant, a strážskei Chemkostav nemzeti vállalat igazgatóját, doc. dr. Jozef Harvančík mérnököt, a Bratislavai Műszaki Főiskola építészeti és magasépítkezésí építési tervező katedrájának vezetőjét. Karol Safránek mérnököt, a brat'davai Építészeti Megbízotti Hivatal HS 27 üzemének főmérnökét. Georgij Turzunov mérnököt, a bratislavai Állami Falués Városépítkezési Tervező Intézet ipari építkezési műtermének vezetőjét, František Máchot, az ostravai mozdonypark mozdonyvezetőjét, Cyril Malíkot, a prerovi mozdonypark mozdonyvezetőjét, Ottó Pecht, a plzeni pályarészleg forrasztóinak vezetőjét, Jaroslav Ungert, a nymburki mozdonypark vasesztergályosát, Bedŕich Chytilt, a místeki 1304 Közlekedési-üzem autóbuszvezetőjét, Václav Procházkát, a jihlavai 902 Közlekedési-üzem autóbuszvezetőjét, Jozef Jačot, a jihlavai 902 Közlekedésiüzem autóbuszvezetőjét, az Ultrarövidhullám-technika Kísérleti Intézetének munkakollektíváját — Metodéj Škop mérnök vezetésével — Postakutató Intézet Prága, Jozef Zikot, a berouni GTÁ kombájnosát, az Opava járásbeli brankai EFSZ kollektíváját, a hustooečei járás krumvíŕi EFSZ-' ének kollektíváját, Václav Šimeket, a prušányi EFSZ agronómusát, Ružena Kubešovát, a Dolný Üjezd-i EFSZ borjúgondozónőjét, a Smirice n/L-I Állami Gazdaság Lorinévesi farmja fejőkollektíváját, a Treblc-Borovina-i Gustáv Kliment-üzemek nemzeti vállalat munkakollektíváját, Karel Neubertet, a Tŕebíč-Borovina-i Gustáv Kliment-üzem vállalati igazgatóját, a prágai Textilná tvorba munkakoM lektíváját, a Jindrichov Hradec-i Jiholen nemzeti vállalat 02 üzeme munkakollektíváját, dr. Herbert Goerke mérnököt, a Teplice-ftetenice-i Gépüvegkísérleti Intézet üvegtechnológusát, dr. Miloš Volfot, a sázavai Kavalier-üveghuta műszaki alakulatának vezetőjét, Viera Mackovát, a náchodi Tepna 03 üzem fonónőjét, Angela Pavelkovát, a bratislavai Március 6. Nemzetközi Nőnap-üzem fonónöjét, Marta Drobilovát, az Uherské Hradište-i Buchlovan-üzem fonónójét, a České Budejovice-i Koh-i-noor Ceruzagyár nemzeti vállalatot, Vincent Priwitzert, a zilinai kerületi erdőigazgatóság traktorvezetőjét, a České Budejovice-i Jihočeská Fruta nemzeti vállalatot, dr. František Frimmelt, a Veľký Báb-i Dohányipari Kísérleti Intézet vezetőjét, az olomouci Északmorva Malmok nemzeti vállalatot, Jozef Vrabecet. a Csehszlovák Rádió bratislavai körzeti igazgatóját; RNDr. Josef K o 1 á f t, a Csehszlovák Rádió prágai ifjúsági osztályának vezetőjét; Metod Dolež il érdemes tanítót, a prágai tanítók énekkarának karmesterét, a prágai Zeneművészeti Akadémia professzorát; Zdenék Kővárt, az Uhorské Hradište-i Zdenék Nejedlý Iparművészeti Iskola profeszszorát, akadémiai szobrászt; MUDr. Ján Koŕenský nyugdíjas milenvskói körzeti orvost, MUDr. Václav D r b á 1 e k krížovai körzeti orvost, MUDr. Karel H o 1 u b e c docenst, a Tŕebíči járási nemzeti egészségügyi intézet sebészeti osztályának főorvosát, MUDr. Jaroslav S n o p e k docenst, a pardubicei kerületi nemzeti egészségügyi intézet sebészeti osztályának főorvosát, MUDr. Bohumil P i^u s i k o t, a Károly Egyetem általános orvostudományok fakultása belgyógyászati professzorát, Božena Hulkovát,' a Vsetíni 11. Nyolcéves Középiskola igazgatóhelyettesét, PHDr. Václav Sebestét, az Ostravai Bányászfőiskola bányászfakultása matematikai és fizikai tanszékének vezető professzorát, RNDr. František V y č i c h 1

1, a Prágai Technikai Főiskola építészmérnöki fakultása matematika professzorét, Otakar T e y s c h 1 akadémikust, a brnói klinika vezetőjét, Dr. Josef K n o p profeszszort, a Csehszlovák Tudományos Akadémia vezető tagját, Ján R o u b a 1 professzort, a Csehszlovák Tudományos Akadémia rovartani laboratóriuma externista tudományos dolgozóját, az állami munkaerőtartalékok olomouci 3-as számú szaktanintézetének kollektíváját, Miloslav K r a t o c h v 11 főhadnagyot, a Belügyminisztérium osztályfőnökét, Josef Jaki mérnök, Jindŕich D v o f á k, Bretislav B u ň a t, Mojmír K a 1 o u s mérnök, a prágai Posista n. v. újítóinak kollektíváját, a brnói 3-as számú Moravostav n. v. Hynek G a m b a 10-tagú munkacsoportját, Rosália Š a t ar o v á t, a sokolovi járásban levő Kostelná Bŕíza-i katonai gazdaság tehéngondozóját, Vladimír M i k u 1 á š e k e t, a Drukov-Brnó-i 4901-es számú részleg technikai vezetőjét, RNDr. Ľudmila RajdušákováMrkosovát, a Szlovák Tudományos Akadémia kassai csillagvizsgáló intézetének tudományos dolgozóját.