Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-29 / 119. szám, vasárnap

/ PÁRTČLE T Vezetőség és tagság Az apátfalusi Pol'ana-üzem fono­dája alapszervezetének legutóbbi párttaggyülésén a pártbizottsági be­számolót Hegedűs elvtárs, a pártszer­vezet elnöke olvasta fel. Ez a beszá­moló bizony nagyon gyenge, össze­függéstelen volt, és nem adott ala­pot a vitára. Jórészt szóbeli felhí­vás, papírra feljegyzett szempontok alkották a beszámoló magvát, hoz­záfűzött, inkább egyéni, mint a párt­bizottság által elkészített szövegrész­szel. Hegedűs elvtárs a beszámolóban — nevezzük így — felhívta a gyű­lés résztvevőit, hogy szóljanak hoz­zá a Központi Bizottság beszámoló­jához, amit Novotný elvtárs mon­dott el. Egy szó nem sok, annyi sem esett erről, mintha az SZKP XX. kong­resszusán és a mi pártunk Központi Bizottságának ülésén semmi érdemle­ges dologról sem lett volna szó. Pe­dig éppen az ellenkezője az igaz: a történelembe örökre beíródik a XX. kongresszus új világot formáló ha­tározataival, amelyekkel nap nap után foglalkozni kell. Hegedűs elvtárs, miután nem szó­lalt fel senki, azt mondotta: — Bezzeg kint tudtok beszélni okosan is, alaposan is, itt meg hall­gattok, stb, stb. *** Érdemes alaposabban megvizsgálni a helyzetet, mi okozta azt, hogy ak­kor, amikor a párttagsági gyűlések százain a legélénkebb viták folytak a párt Központi Bizottságának beszá­molóija nyomán, ebben az alapszerve­zetben a tagok körében nem bonta­kozott ki vita. Nem véletlen az, hogy esak egypáran — igaz, szakavatot­tan — szóltak hozzá a taggyűlés egy­egy pontjához, főképp termelési vo­nalon, mig a termelést segítő po­litikai munkáról nazán kevés szó esett, annak ellenére, hogy lett volna itt is miről beszélni. A hiba a pártbizottság gyengye munkájában gyökerezik. Megmutatta ezt ez a taggyűlés is. A pártbizott­sági beszámolónak a XX. kongresszus tapasztalataiból kiindulva a fonoda termelési problémáival, a kommunis­ták feladataival kellett volna alapo­san foglalkoznia, akkor lett volna vita is. így azonban nem volt. Csak azután, hogy Kacsányi elvtárs, .tech­nológus felolvasta a termelésről szó­ló beszámolóját, indult meg az egyébként egészséges vita. Igaz, túl­nyomórészt termelési jellegű, azon­ban nagyon hasznos vita. A termelés­ről készített másod-beszámoló tömö­rítve benne lehetett volna a beszá­molóban, egybevéve a fonoda dol­gozóinak mindennapi munkájával, a hibák bírálatával. Ebből is látható, mennyire nem eléggé irányítja eszmei síkon a tag­ságot a pártbizottság munkája, ami­kor is olyan jelentős esemény, mint az SZKP XX. kongresszusa és an­nak tapasztal-.tai üzemi méretre vo­natkoztatva, mint mellékes dolog el­siklik a taggyűlésen. E fogyatékos­ság onnan is ered, hogy a fonodá­ban gyenge' színvonalon áll a párt­oktatás. Kovács elvtárs is beszélt erről, a vitában. — László propagandista elvtárs nem végzi kielégítően munkáját. Elő­fordul az is, hogyha például ked­den nem tudja megtartani az iskolá­zást, akkor csak húzódik, ahelyett, hogy másnap, vagy amikor csak le­het, megtartaná azt — mondotta Ko­vács elvtárs. Részben erre vezethető vissza, hogy a kommunisták miért nem szóltak hozzá a XX. kongresszus anyagához, s Novotný evtárs beszámolójához. Ezért elsősorban a pártbizottságot terheli a felelősség, mert nem törő­dik eléggé a pártoktatás ellenőrzé­sével. A kommunisták nem fejlőd­tek eléggé a bírálat és önbírálat te­rén ebben az üzemrészlegben sem. Megmutatkozott a taggyűlésen is, hogy a pártmunka lenini normáinak helyreállítása mennyire egészséges és szükségszerű. A XX. kongresszus megnyitotta a zsilipeket a világos­ságot teremtő tiszta igazi kommu­nista szónak. Megmutatta ezt a vita, amelyen egyes elvtársak — sajnos kevesen — tárgyilagosan beszéltek több kérdés­ről. Kovács elvtárs többek között szó­vátette a bérpolitikát. Ezt mond­ta: A T 9-es kategóriájú techniku­sok a hónap végén kevesebb fi­zetései mennek haza, mint azok, akik a T 7-ben vannak. Meg hogyha levo­násra kerül sor — annak a prémiu­mból vonnak le, aki 10 százalékot kap, nem pedig azéból, aki 25, vagy i 30 százalékot kap. Kacsányi elvtárs ] ezt azzal toldta meg, hogy nem egy esetben csak egy bizonyos egyén dön­tötte e', a prémium sorsát. Az anyagi érdekeltség a dolgozó ember egyik legérzékenyebb pontja. A bérpolitika rendezése a gazda­sági szervek dolga, de a pártbizott­ság is foglalkozzon ezzel a kérdés­sel, mert az szorosan összefügg a termeléssel, azzal, hogy az üzem dolgozói magukénak érezzék mindazt, ami körülöttük van, minden gépet, csavart, az üzemben. Mert ahogy Zvara elvtárs, osztályvezető is mond­ta: — E téren még komoly fogyaté­kosságok tapasztalhatók. Összetörik a huzókocsi kerekét, ha bármilyen anyagból is van az. Törik az elő­fonalas kocsi kerekét is. Miért? Nem törődnek vele! Meg aztán mondjuk meg azt is, hogy ezelőtt ezt nem nagyon bírálgattuk. Aztán kitért még a műszaki-szer­vezési intézkedésekre, majd elemez- j te a tervteljesítést. — Igaz, magasabb a terv a II. ne-, gyedben, de ha minden munkás tel- i jesitené napi feladatát, nagyobb lenne , az eredmény, nem kellene túlórázni, i Ez olyan pont, amelyre a pártbi-, zottságnak nagy gondot kell fordíta-1 nia. Elsősorban is a kommunisták ] feladata, hogy a termelést a leg-1 jobb tudásuk szerint segítsék. Van j mit tenni. Szó esett arról is, hogy i a kettes gépeknél egyesek nem tel- ] jesítik normájukat. Ott el kell a se-1 gítség. És van aki segítsen. A be- j számolóban megemlítették azt is, i hogy a fonodának nyolc kiváló dol- ] gozója van. Segítenek ők az elma-1 radozóknak, csak meg kell szervez- j ni ezt a munkát. A pártbizottság feladata az is, hogy | a kommunisták a termelés pártellen- i őrzése keretében valóban törődjenek ( a termelés problémáival: az önkölt-1 ség csökkentéssel, az ésszerű munka- , menettel stb. Az önköltségcsökkentés i minden dolgozó előnyét szolgálja. Nos, a fonodában sem értik ezt meg ] mindnyájan. Megemlítették a taggyű- i lésen azt is — ez is összefügg az ön- | költségcsökkentéssel, — hogy a mű- i hely rezsiköltségét tizenkilencezer ko- j rónával túllépték. Tovább azanbaá l nem mentek, nem elemezték, miért ] lépték túl. Pedig ilyen esetben állást I kell foglalni, hozzáértéssel beszélni ] kell arról, hogy a jövőben az ilyesmi I meg ne ismétlődjön. Igenis helyes volt, hogy Zvara elv- ] társ, ha hosszabb lélegzetű hozzászólás- | ban is, de vázolta az általános prob- j lémákat a fonodában, s állást foglalt egy-egy kérdésben. Hiányolható azon­ban az, hogy a pártbizottság össze­foglalója nem foglalkozott érdemle­gesen a tanulságokkal, a taggyűlés i eredményeivel. Az elfogadott határo- : zatok végrehajtásával egyéneket kel-1 lett volna megbízni. A kollektív veze­tés nem zárja ki az egyéni felelőssé­get. A kollektív munkát kollektíven kell i értékelni és a beszámolóban feltűrt- ] tetni. A fonodában nem egy szak- és i pojitikai téren fejiett elvtárs és elv­-1 társnő dolgozik. Emellett a nagyszá- | mű pártonkívüli is jelentős tényező a i fonodában. Megmutatta a pártgyűlés | azt is, hogy a pártbizottság nem dol- 1 gozhat a XX. kongresszus után is | csak a pártelnök személyében s nem ' adhat beszámolót százak munkájáról | papirosoetlin, még akkor sem, ha l azt történésén a pártszervezet elnöke | olvassa is fel. A pártbizottság tagjai a hibásak, I hogy alaposabb beszámolót nem ké- ] szítettek a taggyűlésre, nem vonat-1 koztatták a XX. kongresszus anyagát ] az üzemi viszonyokra. Az egészüzemi I pártbizottság is több figyelemmel kí-! sérje a fonoda pártszervezetének I munkáját, Lavko elvtársnő, a fonoda j instruktora helyesen állapított meg i egyes dolgokat a pártszervezet mun- ] kájával kapcsolatban, azonban maga I is elkövette azt a hibát, hogy a XX. | kongresszusra hivatkozva tévesen ma- i gyarázta a szakmunkások és nem ] szakmunkások fizetése közti különb- i séget. Ez is olyan pont, amely egyrészt i érinti az egész üzemi pártbizottságot, j a fonoda pártszervezetét, s tanújele i annak, hogy a XX. kongresszus poli- j tikai gazdasági feladataival nemcsak i egy taggyűlésen kell foglalkozni, nem- J csak végighallgatni kell a beszámolót, i de vitázni kell róla s ez legyen a ve­zérfonál a mindennapi munkában, kútfő a tapasztalatok gyarapításánál. f-d) NÉPHADSEREC/ÜNK A BÉKE ŐRE Előkészületek május 9-re H arci gyakorta/ a ^E)ityia vízéin Szóljon ismét a katonazenekar — köszöntse a dolgozók nagy ünnepét — május elsejét! Képünk egy katonazenekar nyilvános fellépéséről ké­szült, amely nemrégiben Bratislava felszabadulásának 11. évfordulóján a Nemzeti Színház előtt szórakoztatta a lakosságot. Krška tiszt az ejtóernyő-csomagolő­ban átvizsgálja azoknak az ejtőernyő­söknek a felszerelését, akik május 9­én a fegyvergyakorlat alkalmából Dakota repülőgépekből a strahovi sta­dion terére ereszekdnek. Ezután fel­jegyzi az egyes elvtársak ugrásainak számát. Pilný tizedesnek 17 ug­rása van. Starosta őrvezetőnek 19, Laubert sztarsinának 74, Hron őr­mesternek 78. Kosprd szakaszvezető­nek 25, Jerábek szakaszvezetőnek 31. Zdének sztarsinával is találkozunk. Már 151 ejtőernyős-ugrást végzett. A szabadugrást 600 méter magasságból 5—7 másodperces kitartással. Ozábal tiszt sportmester teljesíti, aki már 250-szer ugrott. Az összes katonai ejtőernyősök, akik május 9-én délelőtt a strahovi stadionon bemutatják felkészültségü­ket, már Prágában vannak, hogy ott folytathassák az előkészületeket. Karel Kroupa tiszt. Dirr-durr... hangzik egyik lövés a másik után a lövöldében. Ma vizsgázik Bahnik tiszt egysége a gyalogsági­fegyver lövészetből. És ez a vizsga nem könnyű. A hadseregben elég gya­kori. hogy a tüzérek az ágyukkal ki­tűnően lőnek, de a puskáról, géppisz­tolyról vagy más fegyverről megfeled­keznek. Ez a tankosokra is vonatko­zik. Tehát Bahnik tiszt egységének, melytől az év végén tankos altisztek kerülnek ki, a mai lőgyakorlat külö­nösen fontos. Ugyanis ez az ellenőr­zés értékeli, hogy teljesítették-e fel­adataikat, melyeket a nemzetvédelmi miniszter parancsa a téli időszakra előírt. Az első csoport elmegy a tüzelővo­nalről. Raus tiszt szakaszparancsnok lőtt az első csoporttal. Hogyan sike­rült? Nézzük az "ellenőrző bizottság tagjaival együtt a találatokat. Balról három találat — Raus tiszt minden lövése talált. A másikban ugyancsak három, a harmadikban kettő és ismét három. Az első cso­portban mindenki teljesítette felada­tát. No de nem fogjuk figyelni mind a négy céltáblát. Vegyük csak a szél­sőt. Lehet, hogy az is megmutatja, hogyan készültek fel a tankosok a lö­vészetre. A tankokból már az ellen­őrzés első napján kitűnően lőttek. A tűzvonalnál újabb csoport áll. A „mi" céltáblánk előtt Beladi közkato­na áll. Parancszóra lefekszik, vállához emeli géppisztolyát és lő. Ismét a céltáblához lépünk. Beladi közkatona is célba talált mindhárom Ma sem folyt másképp a Duna, mint máskor. A csobogó hullámok megtörtek a homokos parton és is­mét szétfolytak. Minden szürkének, hétköznapinak látszott. Pedig nem mindennapi esemény történt a fo­lyón. Katonák tartottak harci gya­korlatot. A Duna túlsó partján visszaver­ték az „ellenség" támadását. A gya­logság már átjutott a mély vízen. Mi történjék azonban a tankokkal és a nehéz ágyúkkal? Valahogy eze­ket is át kell szállítani, hogy a tá­madásnál támogathassák a gyalog­ságot. E felellösségteljes harci feladatot Polák tiszt egysége kapta. Poiýk tiszt azonban nincs itt. Nemrég elvezé­nyelték. Most Hort tizedes példás ka­tona helyettesíti. Pontonhidat kell építeniök, meghatározott idő alatt, hogy az ágyúk és tankok a lehető legyorsabban átjuthassanak a Duna másik partjára. A feltételek igen nehezek. Az ellen­ség még nem hátrált meg és zavaró ágyútűzzel akdályozza a híd építését. A víz sekély. A pontonok, ahogy az autóból kidobták őket, befúródtak a homokba. A hétszáz kilogrammos csó­nakok felemelése és vízrebocsátása nem könnyű feladat. Még a leghide­gebb vérű embert is megizzaszt ja. | A katonákat azonban a legnehezebb ] feltételek sem riasztották vtssza | munkájuktól. Hiszen nemcsak az idő­vel, hanem a hátráló ellenséggel is harcolnak. Senki sem hallott feles­leges szót. Némelyiknek vér szivár­gott a kezéből. Hol az egyik, hol a másik feledkezett meg az ujjáról. Még azt sem vették tudomásul, hogy a Duna hideg vize magas cipőjükbe folyt. A „sebesültek" is csak a híd­építés befejezése után mentek be­kötöztetni horzsolásaíkat. Bár a pontonhíd építése kimerítő volt, mégis mosolyogtak. Hiszen az építésre adott határidőt lerövidítet­I t ék és harci feladatukat kiválóan tel­| jesítették. A. Gerak, őrmester Lyyik ponton a másik után kerül a Duna vizére Egy pár pillanat, és kész a hi d: mehetnek az ágyúk, tankok A parancsnokok és az ellenőrző bizottság tagjai nagy érdeklődéssel figye­lik az éleslövészeten, hogy készültek fel a katonák erre a feladatra. lövésével. Utána két újabb találat lyukasztja át a céltáblát, Linc közka­tona két találata. A harmadik lövés mellé ment. Két találat azonban elég a feladat teljesítéséhez. Moravec köz­katonának, Borovičkának, Humlnak három-három találata volt. A tűzvonal előtt huszonegy csoport váltotta egymást. Huszonegy lövész lőtt az első céltáblába, és a figurán 51 lövés volt. Hatvanhárom is lehet­ne, ha minden egyes katona minden i lövésével célba talált volna. De szép eredmény ez így is, hiszen a mi táb- | Iánk előtt 21 közül 19 elvtárs teljesí­tette feladatát. A tankosok tehát ežt a feladatot is teljesítették. Eredményüket úgy ér­ték el, hogy az ellenőrzés első napjai­ban sem hagyták'abba a gyakorlato­zást. Azok a katonák, akik az első nap tankból lőttek, elmentek a közelben levő gyalogsági lövöldébe s a géppisz­toly-lövészetet gyakorolták. Az ellen­őrzés során aztán olyan értékelést ér­I tek el, amelyet még a gyalogsági fegy­verek öreg lövészei, a gyalogosok is megirigyelhetnek. K. Kožišek tiszt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom