Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-10 / 70. szám, szombat

A szlovák és cseh dráma fesztiválja A

Dolgozók Žilinai Kerületi Szín, háza, a komáromi Magyar Területi Színház és az Állami Faluszínház együtteseinek bemutatkozása után kedden a prešovi Záhorský Színház együttese mutatkozott be két darabbal a fesztivál keretében. „Najdúch" a címe Jonáš Záborský színjátékának, amellyel a prešoviaik vendégjátékuk során a Hviezdoslav Színházban szerepeltek. A cím lefordíthatatlan, mem jelent lelencet, mert nincs olyan kitett, elhagyatott újszülöttről sző, akinek nemzőjéről és szülőanyjáról nem tud semmit a világ. Záborský játéka lelencének anyját ismerjük, és tudjuk azt is, hogy apja a léha, vagy csontja velejéig romlott Kobozy Géza, egy tönk szélén álló, hasonlóan jellemtelen, jobbágyait vérig kizáskmányoló kelet-szlovákiai földesúr fia. Záborský a 48-as forradalom előtt lejátszódó színjátékában éles kritikát mond a letűnő feudális világról, a nemes „urakról", aikik néhány tallérért eladják becsületüket, csalnak és hazudnak, alakoskodnak, ahogy pillanatnyi érdekük megkívánja. Köztük a szolgabírói állás után törtető Géza tipikus példánya ennek a pusztulásra ítélt embergalériának, amelyet Záborský a kortárs szemével figyelt meg és ítélt pusztulásra. Záborský, aki lelkész volt. Kozák evangélikus lelkész szájába adja társadalombírálatát, amely korának szemszögéből nézve igazságos és merész. Mindaz, amit Kozák a lázadásra kész, megsanyargatott nép nevében Kobozy földesúr és a többi nemes szemébe vág, a szlovák klasszikus múlt legbátrabb megnyilatkozásai közé sorolható. A színpadi technikában teljesen járatlan Záborský romantikus hevületével és néhány jól meglátott népi alakja reális rajzával hat. Játékának múlA prešoviak hatatlanul szükséges átdolgozását több mint két évtizeddel ezelőtt Janko Borodáč vállalta erős színpadérzéssel, a gyakorlott rendező tudásával, és olyan tisztelettel, amilyet az ilyen murtka — a klasszikus örökségnek elevenné tétele — megkövetel. Borodáčot egyébként nem tekinthetjük a Záborskýdráma egyszerű átdolgozójának, mert az író hagyatékában lelt darab voltaképpen csak vázlatnak tekinthető, és erős teremtő fantázia kellett megformálásához, színpadképessé tételéhez. Borodáč ezt a munkát az első köztársaság polgárias közönsége ízlésének megfelelően végezte el, és így magán viseli mindazokat a hibákat, amelyek az első köztársaságnak idején színpadjainkon előadódtak. A prešoviak előadása megfelelően bebizonyította Záborský színjátékának előadásával, mennyi értéket rejt a szlovák irodalmi múlt, másrészt arra irányította a figyelmet, hogy ezt az örökséget újból meg kell vizsgálni, és Záborský haladó mondanivalójának, költői gondolatainaik teljes tiszteletbentartásával egyes darabjainak átdolgozását egy, a mai színpadi dolgokban járatos író-szakembernek vállalni kellene. A prešoviak nehezen birkóztak meg a feladattal, hogy a kort hitelesen ábrázolják. Többnyire eltúlozták szerepüket, így csak ritkán volt játékuknak erősebb hitele. Hogy mégis sikert könyvelhetteik el, az a darab igazságainak, a népi alakok realitásának, Záborský mondanivalója erejének és magvas jóízéneik köszönhető. * * * Szerdán, február 7-én Ota Šaf^ rárcek „Hová, merre?" című vígjátékát mutatta be az együttes. A cseh szerző a válófélben levő fiatalok problémáját taglalja '— a bohózatba váltó vígjáték könnyebb útján. Tanítóházaspárról van szó. A férjnek és az asszonynak is — hivatása mellett — van egy kedvtelése. A férjet az iskolán kívüli nevelés problémája érdekli, az asszony mappát akar készíteni az onszág fáiról. El vannak tehát foglalva az iskolán kívül is, és így megoldatlan marad a kérdés, ki végzi el a szükséges háztartási munkát. Noha minden néző előtt az első pillanatban nyilvánvaló, hogy ilyen értelmes emberek közt — nevelőkről van szó — a feladatok közös vállalása, egymás közötti helyes megosztása jelentené a megoldást, a problémában igen járatos Šafránek ezt kénytelen figyelmen kívül hagyni, hogy egyetmást a házassággal kapcsolatban egész mulatságosan és nem egyszer elgondolkoztató, szellerfíes igazsággal elmondhasson. Az asszony fejébe veszi, hogy a háztartás minden gondját egy teljes hónapon át a férjnek kell vállalnia, a másik hónapban az ő gondja volna a háztartás rendbentartása. A bonyodalom ebből a makacs álláspontból fakad, és végül a megoldást kölcsönös megértés, tehát a munka helyes megosztása hozza meg. A vígjáték különös érdeme, hogy a fiatalok mellett feltárja Váolav Maceknek, a válópereket vezető népbírónak komoly házassági problémáját is, amely jóval mélyebb, igazabb, mint a fiataloké. A

fesztivál közönsége jól fogadta Safráneik vígjátékát, sokat derült helyzetkomikumain és meleg tapsokkal jutalmazta a prešoviak fáradozását, akik -közül természetes játékával, friss fiatalságával kitűnt K. Kuzelníková a tanítónő és M. Slivka a tanító szerepében. E. V. Prága képzőművészeti kiállításairól A HOLLÄR GRAFIKAI SZÖVETSÉG l Moldva-parti helyiségeibe bármikor azzal a tudattal léphetünk be, hogy itt igényes, művészi színvonalú tárlatot látunk. A mostani kiállítás, amelyet František Tichý müveiből állítottak össze a művész 60. születésnapja alkalmából, szintén ezt bizonyítja. Jellegzetesek és az emberi léidre közvetlenül hatnak Tichý művei, mentesek minden konvenciótól, körülírástól, hanem közvetlenül a művészet nyelvén szólnak az emberi szívhez. A lélek legbelsőbb rejtekeit tárják fel ezek a rajzok, litográfiák, fametszetek; váltakozó hangulatokat, emberi kapcsolatokat elemeznek. A művek őszinteségében, meggyőző erejében és emberi egyszerűségében rejlik itt a realitás. Tiszták ezek az alkotások, mint alkotójuk jelleme, akit a munkában nem a siker utáni vágy, hanem a hivatás szeretete és az ösztönös alkotókészség vezet. A TOPIČ-SZALONBAN Richard Lauda, a már-már feledésbe merülő festő emlékét újították fel ismét, a ma még hozzáférhető művek bemutatásával. Ez a mester századunk első negyedében a cseh festőművészet vezető alakjai közé tartozott, tudatában volt a művészet fontos társadalmi küldetésének és egész! életműve őszinte igyekezet a Mánes és Aleš által megszabott út keresésében. A TOVÁBBI TÁRLATOK az európai művészet egy-egy kimagasló alakjával ismertetik meg a közönséget. A Purkyné Művész-szövetség Jungmann téri kiállítási termeiben Max Liebermänn-nak, a német művészet zseniális mesterének munkájából kaphatunk ízelítőt. Liebermann neve már a század elején fogalommá vált és együtt* emlegették a modern francia festészet nagy művészeivel. Különösen a cseh festészet fejlődése szempontjából fontos értékelni alkotását — hiszen valamikor Eduard Munch hatása előtt Liebermann ideáljait a prágai festők saját programjuknak is tekintették. Az iránta érzett rokonszenv a hitlerizmus éveiben Európa-szerte növekedett, amikor a zsidó származású mestert és művészt a fajgyűlölők üldözték. Liebermann eltávolítását a berlini képzőművészeti főiskoláról és a Tudományos Akadémiáról az egész kulturális világ felháborodással fogadta. Képeit az állami gyűjteményekből szintén eltávolították — ahogy azt megokolták: „a nyilvánosság nyomása következtében". Csak a halál mentette meg a 88 éves embert 1935-ben a további' szenvedések be láthatatlan sorától. Max Liebermann művei valamikor leginkább a könnyed kifejezési móddal és az egyéni jellegű rajzzal keltették fel a figyelmet. Ma azonban inkább azt értékeljük bennük, hogy a látszólag szabad forma mögött meg található az élet és a természet által adott szigorú rendszer. Érezzük, hogy a múvész nem a véletlenekre, az ihlet szerencsés perceire alapozta alkotását, hanem az élet képére, a szorgalmas, fáradságos munka árán elérhető megismerésére. SZINTÉN a Purkyné Szövetség rendezésében állítottak össze egy kiállítást a Pŕíkopin, Theophil Steinlennek, a Montmartre festőjének rajzaiból és grafikai műveiből. Rajzainak hősei munkások, cselédlányok, fiákerosok, röviden Párizs utcájának népe, elsősorban a külvárosokból. A párizsi utca egészen az övé, s nemcsak a lakói, hanem a házak sziluettjei, a látszólag igénytelen sarkok mind megfelelő témát nyújtottak számára, melyeket talán legeredetibben a „Chanson de Montmartre"-ben használt ki. Ez a világ elevenedik meg a kiállításon is a Steinlen által elővarázsolt századelejei légkörben. Jankovich Imre m ,,-(rgy szerelem /ör/éne/e" Oj szovjet film került mozilátogató közönségünk elé. Rajzman rendező é-deme, hogy a film a magánélet és a munkahely közötti kapcsolatot eleven képekben örökíti meg. A film pompás színezése is erősen emeli a nézőkre gyakorolt hatást. Maguk a színészek szerepük jó alakításával hozzájárulta* i ahhoz, hogy erről a filmről dicsérőleg 1 beszél mozilátogató közönségünk. Pereverzev nagyon jól alakítja Romasko mérnök szerepét. Hasonlóan szép teljesítményt nyújt V. Kalinyinova Natasa szerepében. Megismerkedésük, majd házaséletük és Romasko mérnök pályafutása nagyon eseménydús. A történet azzal kezdődik, hogy a főiskolások vizsgákra készülnek. Natasa a vizsgák után megszakítja tanulmányait és férjhez megy Romasko mérnökhöz. Annak el'enére, hogy a fiatal házaspárt igazi, őszinte szerelem -köti egymáshoz és boldogságukat fokozza kisfiúk születése, mégis törés áll be házaséletükben, az asszony kénytelen elválni férjétől. Hogy ezt megértsük, ismernünk kell Romasko mérnök jellemét. Olyan emberről van szó, aki lelkiismeretes munkájával állandóan magasabb pozíciókba jut. A "kommunizmus építéséért lelkesedik ugyan, azonbin nagyon öntelt, csak a maga munkáját értékeli. Felesége kezdeményezései, mikor autőkirándulást szervez a dolgozóknak, meghiúsítja, nem küldi el az ígért autókat. A családban is rontja az anya tekintélyét, fiának elengedi az anyjától kiszabott büntetést. A legnagyobb hibákat azonban akkor követi el, amikor magas állásba jut. Itt hízelgő emberg-k környezetében fokozódik önteltsége és még feleségéből sem tűri el, hogy rámutasson hibáira. Az emberekhez való rossz viszonyát bírálják a sajtóban, kizárják a pártból, megfosztják magas beosztásátó'. és áthelyezik egy építkezésre. A film érezteti, hogy Romasko mérnök számára nem könnyű az új kezdet, de feleségének és gyermekének visszatérése, az emberek bíztatása új erővel tölti el. Megérti, hogy mindenütt látnia kell az embert, és nem becsülheti túl saját érték-ét és munkáját. Az SZKP XX. kongresszusán és köztársaságunkban a CSKP funkcionáriusainak nemrég tartott kerületi konferenciáin bőven szó esett a személyi kultuszról. Ugyanakkor filmszínhá zainkban olyan filmet láthatunk, mely szemléltetően megmagyarázza, hogy sikerektől elkapatott ember milyen hibákat követ el a társadalom és R családja ellen. A filmben kifejezésre jut a szovjet sajtó és a pártszervezet szerepe, melyek következetes harcot folytatnak a pártalapszabályzattal öszszeegyeztethetetlen magatartás ellen. D. V. iskolások szavalóversenye Komáromban „Előre hát mind, aki költő, A néppel — tűzön, vízen át!" Petőfi Sándor a XIX. század költőihez intézett versének e sokatmondó sorai jegyében tartották meg a komáromi járás magyar tannyelvű iskoláinak szavalóversenyét. A járási szavalóverseny a Komáromi Tizenegyéves Középiskola kultúrtermében zajlott le a járási nemzeti bizottság IV. szakosztályának rendezésében. Nemcsak a szurkoló versenyzők és hozzátartozóik, hanem a kipirult arcú diáktársak és más érdeklődök is tanúi voltak a magas színvonalú diák-vetélkedésnek. A szavalás, a költemények művészi előadása mindig kissé- mostohagyermeke volt a kulturális tevékenységnek. Kevesen szavalnak, és akik szavalnak — kevés kivétellel — nem szavalnak úgy, ahogy ma már a művészetnek . ezt az eddig elhanyagolt ágát művelni kellene. Ezért kell nagyra értékelni az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal országos iskolai szavalóversenyeit, mint igen hasznos és figyelemre méltó kezdeményezést a szavalómüvészet és a költemények megismertetésének fejlesztésére. A kultúrteremben az iskolák győztes szavalói — akik legjobbnak bizonyultak az iskolai selejtező-versenyeken, számszerint hatvanan — mérték össze tudásukat négy kategóriában. A szavalók között feltűnően sok a leány. Ez bizony gondolkodóba ejt. Talán a lányok jobban megértik, hogy szépen szavalni éppen olyan művészet, mint szépen énekelni, táncolni vagy színműben szerepelni? A pedagógusok feladata, hogy a fiúkkal is megszerettessék a szavalást, mely talán ha nem is olyan népszerű, mint a jégkorongmérkőzés, vagy nyáron a futball, de azért itt is lehet „nyerni." A verseny a „Munka dalának" eléneklésével kezdődött, majd egymás után léptek a bíráló bizottság elé a járási verseny részvevői. A bíráló-bizottságban magyarszakos pedagógusok, a Magyar Területi Színház két tagja, és a JNB iskolaügyi osztályának vezetője ültek. A diákok elfogódottság nélkül, bátran, szépen szavaltak. A verseny magas színvonala azt bizonyítja, hogy a magyar nyelv tanítói nagy gondot fordítanak a szavalásra. Az egyes szavalók szabadonválasztott versei pedig azt mutatják, hogy helyesen választották meg e verseket, mert volt mondanivalójuk. A mi korunk versmondőja a szocializmust építő társadalom minden többi dolgozójával együtt épít, népe szolgálatát tekinti fő célnak. A versmondásnak is az építést, a békét, a népet kell szolgálnia. A komáromi járási iskolai szavalóversenyen Petőfi verséből vett jeligéjüknek jegyében szavaltak diákjaink. A szavalóverseny eredményeként a Komáromi Tizenegyéves Középiskola 8, a Gútai Nyolcéves Középiskola, a Komáromi Nyolcéves Középiskola, a Komáromi Pedagógiai Iskola és a Komáromi Gépipari Középiskola 2—2 tanulót küldhet a kerületi versenyre. A Nyitra-kerületi és a többi kerületi versenyek után Komáromban rendezik meg májusban az összes magyar tannyelvű iskolák országos szavalóversenyét. Reméljük, hogy a mostam győzők közül többet viszontlátunk az előadói emelvényen. Siposs Jenő A Magas-Tátra könyvtárai z ember jellemének, érzelmeinek, hangulatának, tetteinek kialakulására nagy hatással van az, amit olvas, s amit tanulmányoz. Gorkij azt mondotta: „Mindent, ami bennem van, a könyveknek köszönhetem." Nagyon jól jellemzi ez a könyv valódi értékét. Könyvtáraink munkáját szemlélve az ötéves terv során, elmondhatjuk, hogy ezen a téren is sikereket értünk el. A könyvalapokat gazdagon kiegészítettük, úgyhogy most pl. a MagasTátrában a könyvtárak következő hálózata épült ki: a népkönyvtárak, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üdülőtelepeinek könyvtárai, az iskolai ifjúság üdülőtelepeinek könyvtárai, tudományos könyvtárak, a gyógyintézetek könyvtárai a betegek részére, a gyógyintézetek orvosi könyvtárai, a tanulóifjúság könyvtárai az iskolákban, az iskolák könyvtárai a tanítók számára és az üzemi könyvtárak. Az egységes könyvhálózatnak a Magas-Tátrában 78 nyilvános könyvtára van, 55 763 könyvvel. A MagasTátra járásának távlati építési terve a következő évek folyamán megoldja a könyvtárak kedvezőbb elhelyezésének kérdését is. A népkönyvtárakban összejöveteleket tartottunk, amelyeken beszélgettünk könyveinkről és a szovjet müvekről. Az irodalmat személyesen és könyvkiállításokon terjesztettük. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üdülőtelepei, valamint a gyógyintézetek könyvtárai mutatják ki a kölcsönzők és olvasók legnagyobb számát. A gyógyintézetekben a könyveket az intézeti rádióval, plakátokkal és a könyvek elemzésével propagáljuk, s könyvkiállításokat rendezünk. A könyvek eladása eredményes volt. A leghálásabb olvasóközönség a tanulóifjúság, amely a tanulási időn kívül olvasó és irodalmi összejövetelein teljes mértékben kihasználja az iskola: könyvtárakat. A tudományos és orvosi könyvtárak jó szolgálatot tesznek a szaktanulmányok folytatásában. Orvosaink tanulmányi körökben jönnek össze, ahol elemzik és megmagyarázzák a hazai, szovjet és külföldi orvosi tudomány legújabb problémáit. A természettudományi ismeretek terjesztése céljából a városi népkönyvtár a Magas-Tátrában 1955 óta mintegy 130 előadást rendezett a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üdülőtelepein, a gyógyintézetekben, és másutt, főképp a Magas-Tátrára vonatkozó témákról. 1955-ben az előadásokon 4141 hallgató vett részt. Igyekeztünk, hogy minden előadó szemléltető segédeszközökkel egészítse ki előadását. A gyógyintézetek kulturális előadóival együttműködve, 1955-ben a szlovák írókkal és költökkel szerzői esteket rendeztünk. z ötéves terv során együtt dolgozunk a gyógyintézetek és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üdülőtelepeinek előadóival. A helyi nemzeti bizottság kulturális szakosztályával és a kultúrotthonnal együttműködve rendeztünk néhány kulturális megmozdulást a Starý Smokovec-i amfiteátrumban és a Kriváň-moziban. A tátrai újoncoknak, akik tényleges katonai szolgálatra készülnek, tanfolyamot rendeztünk a Fučík-jelvény megszerzésével kapcsolatban. Az oktatás befejezése után hatvanan nyerték el a Fučík-jelvényt. Munkánk alapját azonban az olvasók számára végzett napi kölcsönző-szolgálat, az irodalmi kérdésekben végzett tájékoztató szolgálat, a könyvek megrendelése és kiküldése, a leltározó és katalogizáló munka képezte a népkönyvtárakban. Az egységes könyvtárhálózat munkájában mutatkozó eddigi hiányosságokon okulva, az 1956. évben figyelmünk főképpen a következő feladatokra irányult: az olvasók számának kibővítése a Magas-Tátra átmeneti vendégeivel és látogatóival, továbbá az állandó olvasókörök hálózatának kibővítése, amelyeken tanulmányozni és elemezni fogjuk irodalmunkat és a sajtót. Az itt észlelt tapasztalatokat nyilvánosságra hozzuk. könyvtárak hivatása a szocialista társadalomban nagyon fontos. E munka fontosságát mindinkább tudatosítják a Magas-Tátra kulturális és könyvtári dolgozói is, mert éppen itt találkoznak a hazánk műiden tájáról érkező látogatókkal, sőt külföldi vendégekkel is. Végső célunk: szocialista gondolkozású és cselekvő embert nevelni. A magastátrai könyvtárak máris ki tudják elégíteni a mai igényes olvasótábort. prof. A. Tinschmidt, St. Smokovec O J SZO -1 1956. március 10. " t