Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-07 / 67. szám, szerda

A Vörös Csillag A szövetkezeti gazdálkodás nagy győzelmét hirdetik a szövetkezetek évzáró közgyűlései. A királyhelmeci járásban például a leleszi, királyhel­rneei és a bodrogszerdahelyi szövet­Vitathatatlan, hogy az elmúlt gaz­dasági évben a cukorrépa, a zöldség és a dohány jövedelmezett legjob­ban a szövetkezetben. Felesleges szót szóra halmozni, elég zet gazdasága. Igyekezetre, továb­bi gyümölcsöző munkára bíztat min­den dolgozót most az SZKP XX. kongresszusának útmutatása. Lelkesít, jobb munkára ösztönöz ben­Ikezetek igen szép eredményeket ér- legyen annyi, hogy a bodrogsze,rda- nünket, arra, hogy már most elöké­tek el. Bodrogszerdahelyen az évzáró helyi szövetkezet tagjai jó úton ha­közgyúlésen tíz korona részesedést j iádnak. Bármennyire fájjon is ez fizettek ki egy munkaegységre. Senki j egyes kardcsörtető nyugati politiku­sem csodálkozott azon, hogy ez a szövetkezet a Vörös Csillag nevet vi­seli ezentúl részben azért, mert jól gazdálkodnak, részben pedig azért, mert pártunknak nagy és dicső ha­gyományai vannak a faluban. A szövetkezet tagjai zárszámadás­ikor a pénz és természetbeni jutalom átvétele után büszkén tCzték ki a feladatokat az 1956-os évre. A Vörös Csillag dolgozói két nagy csoportba osztódnak; ezek egymás­sal versenyben állnak majd, meg­beszélik a közös problémákat és átadják egymásnak tapasztalataikat. Egyre tudatosabb a viszony a szö­vetkezetekhez s ez egyre nagyobb eredményekre vezet, mert voltak itt is hibák. Akadtak néhányan, akik B szövetkezet rovására fuvaroztak, de a vezetőség gondoskodott róla, hogy ilyesmi ne forduljon elő a jövőben. S ebben nem kis szerepük volt a párt [helyi szervezete tagjainak. A kom­munisták a szövetkezetben igen élénk meggyőző munkát fejtenek ki. Törődnek a második ötéves terv feladatainak teljesítésével és kü­lönösen az állattenyésztésre helyez­nek súlyt. Viszont azzal is foglalkoznak, hogy a szövetkezetet kiszélesítsék, hogy még 'több egyénileg dolgozó paraszt lép­jen be. Szépen fejlődik a szövetkezet, gaz­dagodnak a szövetkezeti tagok. Ilyen eredményeket, ilyen életfeltételeket a bárók és grófok idejében sohasem tudtak volna elérni. Ma a szövetke­zetben naqv mennyiségű qabonát osz­tanak szét a tagok között. Van olyan szövetkezeti tag is, akinek évi ke­resete eléri a 28 000 koronát. Természetesen a jó részesedés alapfeltétele a jó munka, és a szö­vetkezet tagjainak ezen a téren sem lehet komolyabb hibákat felróni. A cukorrépa termelésben olyan eredmé­nyeket értek el. hogy a tagság is ré­szesedhetett cukorban. soknak, a szövetkezet jó úton halad. Erősödik a munkások és parasztdk szövetsége, gyarapodik a szövetke­szítsük a földeket a tavasziak alá, hogy már most jó csatornázással ve­zessük el a vizeket a földekről, hogy már most megkönnyítsük a gépek munkáját. Kucik Pál, Bodrogszerdahely Bakán az idén négy dolgozó paraszt lépett az EFSZ-be Az évzáró gyűlésen szépen kirajzo­lódott a kép. A bakai EFSZ szép eredményeket ért el, de ugyanakkor voltak hibák is. Főként az állatte­nyésztésben. Nem volt meg például a tervezett állatállományuk. Persze ezen az 1956-os évben segítenek. Ami pedig a beszámolót érinti, az sem volt kifogástalan. A csoportok munkájárő* kevés szó esett, nem értékelték kel­lőképpen tevékenységüket. A példa­mutató szövetkezeti tagok munkájá­ról hallgattak, pedig vannak Bakári olyan szövetkezeti tagok, nem is ke­vesen, akiknek a munkáját ki lehetett volna emelni. De a vezetőség sem kritikát, sem ön­kritikát nem gyakorolt munkája fe­lett. A szocialista munkaverseny je­lenlegi állapotáról sem beszélt. Csupán annyit említett meg a beszámoló, hogy a vezetőség rem tesz meg mindent a haladó munkamódszerek népszerű­sítéséért. S ezek után térjünk rá, hogy mi a helyzet a szövetkezetben ? A tagok elhatározták, hogy az 1956-os évben minden munkaszaka­szon bevezetik az érdem szerinti jutal­mazást, és a magasabb hektárhoza­mok elérésére is nagy gondot fordí­tanak. Az évzáró közgyűlésen 200 000 ko­ronát osztottak szét a tagok között. Hogy mindjárt példával igazoljuk, hogy mennyire érdemes a szövetke­zetben dolgozni, megemlítjük Orbán Józsefet, aki egész évi' munkaegysé­geire 16 966 kc onát,' 34 mázsa bú­zát, 8,5 mázsa árpát és 10 mázsa ku­koricát kapott. Vagy Hendics Istvánt, aki 13165 korona, 27 mázsa búza 6,5 mázsa árpa és 8 mázsa kukorica ju­talomban részesült. De sorolhatnánk tovább. Zsemle János 12 220 koronát, 24,5 mázsa búzát, 6 mázsa árpát és 7 mázsa kukoricát vitt haza. Az 1956-os évre 15 koronára ter­vezték a munkaegység értékét. Azután a közgyűlés elhatározta, hogy a jövőben az összes gabonafélé­ket sürűsorosan vetik és a folyó munkákat az agrotechnikai határidőn belül fogják elvégezni. Be fogják ve­zetni a trágya szakszerű kezelétét, a trágvalé felhasználását és a tervezett mütrágyamennyiséget 10 vagonnal emelik. De nagvobb gondot for­dítanak a rétek és legelők karbantar­tására is. Hogy mennyire gondosan és körül­tekintően készültek fel a tagok az új gazdasági évre, az abból is kitűnik hogy négy egyénileg dolgozó paraszt, köztük Bokros János két és féihek­táros gazda felvételét kérte a szövet­kezetbe. PATAS! ISTVÁN Dunaszerdahely Ahol a nyárban akarják megtartani a „téli" iskolázást >V Meglepetéssel értesültünk róla, hogy az egy évvel ezelőtt alakult bési szö­vetkezetben is megnyílt a szövetke­zeti munkaiskola. Ez így szép. Sót azt sem lehet eihal'gatni, hogy a 47 hall­gatóból 30 egyénileg dolgozó paraszt. BÓÍ már március e'.SÓ napjában va­gyunk, arra törekednek, hogy az el­msradt anyagot behoz :ál; és jövőre átmehessenek a II. évfolyamba. Nem gondolják a JNB-n, hogy kissé túl sokat kívánnak mezőgazdasági dolgo­zóinktól? Lehetséges egy félévi anya­got alig pár hónap alatt átvenni? Bi­zonyára lehetetlen. Felmerül a kérdés, miért nem szepŕezeték meg Bésen idejében a szövetkezeti munkaiskolát? Nem vol­tak biztosítva az előfeltételek — hangzana a válasz. Ez azonban nagyoá gyenge indokolás. Vagy eddig nem gondolt erre senki? Talán sajnálták az időt, ami az elő­készültekhez lett volna szükséges? Ez inkább elfogadható megokolás vol­na. Lenne még egy másik ok is, mégpe­dig az, hogy a KNB nem biztosította az iskola anyagi és pénzügyi részét? Ez is szubjektív ok. Mert ha febru­árban meg lehetett nyitni az iskolát, ugyanúgy meg lehetett volna nyitni novemberben is, csak el kellett vol­na intézni a dolgot. Bérben már második éve folyik a szövetkezeti gazdálkodás, elég szép eredménnvel. A nagykaposi JNB tag­jainak tehát volt idejük azon oondo'kozni hogy nyitnak-e szövetkezeti munka­iskolát, vagy nem. Nem pedig akkor­ra hagyni, amikor alig pár nap vá­lasztja el a földműveseket a tavaszi munkák megkezdésétől. Igy aztán, ilyen hajrával nem lehet nagy ered­ményeket elérni. Ez meg is látszik a nagykaposi járásban. De nézzük csak meg, mi van a deregnyöi szövetkezeti munkaiskola körül. Mivel a szövetkezet már ré­gebben alakult, mint a bési, itt te­hát már két évfolyam működik, de sajnos csak papíron. A járási újság csak nemrégiben bírálta a deregnyöi szövetkezetet s kíváncsi rá, hogy megkezdik-e már a szövetkezeti munkaiskolában a ta­nítást. Állítólag — sőt mindenkinek ez a megállapítása —. a szövetkezet vezetősége egyáltalán nem törődik az iskola megnyitásával. Ez aztán szép kis gondoskodás a helyi pártszerve­zet részéről is. Azt gondolják a de­regnyőiek. hogy elég ha, a múlt év­ben ők zártak a járásban a legszebb eredménnyel? Azt hiszik, hogy már nincs szükségük szakmai tudásuk to­vábbfejlesztésére? Nem hisszük, hogy ezt Hudák elnök és Barabits agronó­mus elvtársak komolyan gondolják! No. de ne hárítsunk mindent a fa­lusiakra. Gyakoroljanak csak egy kis önbírálatot a JNB mezőgazdasági osz­tályának dolgozói is. Ha ők jobban törődtek volna ezzel a fontos feladattal, úgy egészen biztosan másképpen állana a szövet­kezeti munkaiskola ügye. Reméljük, hogy a JNB tanácsa a jövőben többet fog foglalkozni ezzel a fontos problé­mával. Ne tévesszük szem elől, hogy nagyobb eredményeket csak politikai­lag öntudatos és szakmailag fejlett dolgozókkal lehet elérni. (KI) A tejtermelés és értékesítésének fejlődése A régebbi időkben Szlovákiában, úgy ahogy más egyes vidékeken elsősor­ban a juhtej értékesítésének több módja volt ismeretes. Nálunk a juhte­jet juhsajt, brindza, ilietve liptói túró és úgynevezett „ostyepka", vagy „pa- renica" készítésére fordították. A te­héntej feldolgozása Szlovákiában nem fejlődött' ki eléggé. A feudalizmus ide­jén városaink tejjel való ellátására eiegendö volt a bástyákkal és árkokkal körülvett városokban tartott tehenek száma, melyeket a házak melletti, is­tállókban tartottak. Ezeknek az in­tézkedéseknek akkor katonai jelentő­ségük is volt, mert háború esetén a tiBiiliiBtliiiaiiiiiBUBfjiiBiiBiiBiiBMi mBiiai:attaHanBiiiiiaitBiiai!aMi]iaiiIiia!Hi!Biiaiiaiia!!aiiBi!Bi:ananB[!iiiai:aiiii!aii KIS FALU A NAGY DUNA MENTEBEN Ä arva. Kis falucska a nagy Duna mentében. A kertek alatt hömpölyög a rop­pant folyó, hátán fürge táncot lej­A község történetéből elrabolt alattvalóitól: életet, szerel­met, boldogságot. Valóságos közép­kori despota volt. Az egyik karvai ember mesél­te, hogy régen a bírónak az volt mért fák, öreg. görcsös törzsek. Most kopaszak, idétlenek, de nyá­ron gyönyörűek, nehéz lombko­ronájuk csupa fény. csupa ma­dárfütty. A parkban kastély. Ré gen földesurak tanyája, ' ma me zőgazdasági iskola székhelye. Mit a csillag. Tíz évvel ezelőtt becsukták a régi világ könyvét. Más élet követ­kezett. felemelő, emberi élet. A földesúri birtokok a falu tulajdo­nába kerültek, a nép birtokába. cselédeket termő föld volt ez; a lenek a "csillogó habok. Átellenben táj szép volt s az élet szomprú. a magyar partok integetnek: fal- Karva igazában nem is paraszt a'doiqa"hogy a koldusokat szállás­vak és hosszú gyárkémények, f al u. Béresek, földmunkások ta- j l ei yr e űzesse. Annyi volt ezen a dombok, erdős hegyhátak. nyája volt, urasági birtokok ár- ^éken a koldus, mint az égen Nyáron lombok alá bújik a falu, nyékában növekvő falu. Az ember de ilyenkor télen messze kukucs- a tíz ujján megszámlálhatta azo­kéinak a házfalak. kat a hektárokat, amelyeken a fa­A Duna partján jókora park, ki- ^ osztozott. Igy van az, hogy ke­veset őriz a parasztfalvak le He­géből. Hagyománya belefér egy dióhéjba. L. Polák István, a szövetkezet amely verejtéket hullajtotta a ba­ezüstöshajú pénztárnoka meg tud- rázdák sorába. Megalakult a szö­~ ja mondani, hogyan keletkezett a vetkezet, s habár kezdetben ne­falu. Az ö gyerekkorában még nem hezen indult a qyenqe és bizony­mondjak róla? Már csupán vona- volt töltés a dunapmtori s a folyó talan vezetés miatt később any­laiban emlékeztet a múltra. Majd- M.f! an k ^pot- elbontotta a vi- nyira megerosodott. hoqy a parka­vem teljpspv átalakították emele- deket A falu els o Ákosai eppen nyi lárá s legjobb szövetkezeteinek ÄÄ ff SS 0 S PÍS rféJ 2Ä SOráb a ernelkedetLS Karva lakó­szemközt sudárderekú fenvök Klk wltak ezek Ü J^fcrakok? sai a szövetkezetben megtalálják szemközt suaaraerem jenyoK Természetese n urasági cseledek. A szárrütásuka t meqtaláliák a jólét ágaskodnak. Neman terjesztik szet földesúr adta Q házh ei ve t, de olyan örökzöld ágaikat, mintha at akar- áro n_ hoqy h ei eszakadt a béres ina. ' nák ölelni az egész világot. m­iq tU (jta fizetni. Örökváltság­A kastélyból nyílegyenes út fut ba kapták a házhelyet, ami annyit Az országút mellett nagy hal­mokban áll a tégla, kőművesek a falu felé. kétoldalún sudár to- jelentett, hogyha ledolgozta erejét S^ 1 1"^® polyák, boglyas cédrusok. Valaha hintó repült végig a gyenge ho­mokon s benne a mindenható föl­desúr. Ha bér.es baktatott az út­szélen, kétrét görnyedt a hintó előtt s lekapta sapkáját. A földes­úrnak a tekintete sem rebbent, átnézett, rajta, mint a levegőn. Mert földesurak tanyája volt e vidék, a jó. fövenyes dunapart. Parasztnak álig volt földje. s ha vglt, nehezen élt belőle. Négy-öt s földesúrnál, s végképp megrok­kant. akkorra övé lett a házhely. Szép kis játék volt ez a szegény, szerencsétlen emberekkel. A Ba­kayak, Szarvassyak. Kosztics Mi­lánok tudták a módját, hogyan kell a szegény emberrel elbánni. Sem­mi jó nem tapadt emlékükhöz, semmi emberséges mozzanat. Át­kozottak voltak. bámészkodó gyereket: — Mi épült itt, fiam? — Hát azt sem tetszik tudni? Állami áruház. me ez a kis epizód mindent elmond és elénkbe tárja a fejlődés képét. A falu a béressors nyomorától az állami áruházig érkezett. S az áruház ha­marosan felépül és felépül min• 1 z egyik földesúr, Braun Sán- den. ami kell a falunak, kell a Al dor nevét szállóige őrzi. Ez népnek, kell az új életnek. A falu a földesúr csak azokat a felett ragyog a hajnal melengető földesúr uralta a vidéket s igája béreseket fogadta szolgálatba, akik- fénye, alá hajtott minden élőt. Béreseket, nek szép feleségük volt. Mindent, városok bezárták kapujukat és az élel­mezés a falakon beiül a felhalmozott készletekből történt. A lakosság sza­porodása a városokban később azt eredményezte, hogy a szükségletek kielégítésére már nem volt elegendő a tehenek száma és így kénytelenek vol­tak mindig több tejet beszállítani a városokba. A városoknak tejjel -való ellátása kezdetén maguk a termelők szállították be a tejet, vagy pedig a fogyasztók jártak a tejért a falvakba. Minél inkább növekedett a termelőktől való távolság a fo­gyasztóig, annál inkább növekedtek a szállítási költségek. Ebben az időben már sok termelő megelégelte a város­ba való szállítást. Ez kezdetét vette egy új korszaknak, mégpedig 'a tej­jel való kereskedésnek, mely akkor a termelők és a fogyasztók közé ékelő­dött. A kapitalista rendszer idején a kisparasztnak nem volt lehetősége tejét minden mennyiségben előnyösen • értékesíteni és ezért sokszor nem is nagyon törődött a tej termelésével. A városokat rendszerint a nagybirtoko­sok látták el tejjel és a kisparasztok részére akkor már nem voit előnyös a tejnek a városban való alkalmi érté­kesítése, mert az sok időveszteséggel járt. A természetes éghajlati viszonyok Szlovákiában nagyon előnyösek és ezért a földműves lakosságnak igye­keznie" kell a tejtermelést fokozni. Eljött az ideje, amikor a teheneket csupán tejtermelésre kell használni, nem pedig igavonásra. Ma már nem kell a földműveseknek kilométerekel pyaiogolniok a városba és nem kell a fogyasztókat kérni, hogy vegyenek tejet. Ma a tej, illetve a vaj begyűjté­sét már minden községben megszer­vezték. A tejtermelők a felszabadulás után Szlovákiában a tényleges tejhozamnak csak kis hányadát értékesítették köz­élelmezés céljaira. A beszolgáltatott tej mennyisége ugyan évijpl évre emelkedik, azonban 1955-ben alig 26 százalékát érte el a termelésnek, még ugyanakkor Cseh- és Morvaország­ban 56 százalékot. A jellegzetes tej­termelő országokban is más a helyzet mint Szlovákiában. Igy Dániában a termelők a tejtermelés 90 százalékát. Hollandiában 70 százalékát. Svájcban 70 százalékát hagyják a feldolgozás céljából a tejüzemeknek. Nálunk D. Cy. még sok tejet fogyasztanak ma­guk a termelök, de až új ötéves terv előkészítésénél azzal keli számolnunk, hogy 1960-ban legalábbis 40 százalékra kellene emelni --ezt a százalékarányt. Nagyon jó eredményeket értek ei a felvásárlás terén a nagymegyeri, du­naszerdahelyi, galántai, somorjai! ko­máromi, lévai, Bratislava-környéki járásokban, illetve több községben.­Iov pl. Huíbanová Ves egy tehénre esö egynapi tejbeszolgáltatása 4,6 li­ter, Diásförg>patonyé 3,2 liter. A távlati terv kidolgozásánál, siem­csak a tej felvásárlását, de egyúttal a tejtermékek minőségét is emelni kei], A tejtermékek jő miníVgének alap­feltétele pedig a nyersanyag jó minő­sége. Ezt a minőséget gyakran tisztát­lanság, a tej nem megfelelő hőmérsék­lete, a fejés és átadás közötti időtar­tama erősen befolyásolta. Nagyon fon­tos, hogy a terv szétírásánál már most figyelmeztessék a termelőket a terven felüli állami felvásárlás előnyeire; Célszerű, ha minden gazda ismeri az előírásokat, melyek szerint a beadási kötelezettségen felül beszolgáltatott minden liter tejért április, május, jú­nius, július, augusztus és szeptember hónapokban 2,20 koronát, míg a többi hónapokban 2,40 árat kap. Ezenkívül a június, július, augusztus, szeptember, október, novemberben 37,5 dekagramm, a többi hónapokban pedig 3/ 4 kg ma­lomtermékre, vagy a felemennyiségű olajpogácsa bevásárlására kap utai­ványt. A közellátás egyike a legfontosabb feladatoknak, mellyel bebiztosíthatjuk a lakosság életszínvonalának további emelkedését. A tejellátás pedig az el­ső helyen áll, mert a dolgozók, főképp a gyermekek és betegek fő élelmét képezi. A tejtermelőknek szintén érde­kük, hogy a tejtermelés emelkedjék, hogy az ellátás valóban javuljon, mert csak így tudják az ipari. munkások biztosítani az ipari termékek fokozott termelését. Ha minden gazda, aki te­henet tart, minden egyes tehéntől naponta • csak egy literrel többet szolgáltatna be, akkor nemcsak, hogy nem kellene külföldről vajat behozni, hanem a lakosság vajjal való ellátását 40 százalékkal emel­hetnénk. Ezzel a kis jóakarattal pe­dig a földművesek jelentősen hozzá­járulnának a szocializmus építéséhez az általános jólét és életszínvonala emeléséhez. -GR­^ OJ SZÓ 1956. március 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom