Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-05 / 65. szám, hétfő

SAJTÓVISSZHANG Nyugatnémet sajtó a TASZSZ nyilatkozatáról Düsseldorf, március 3. (ČTK). — A Westdeutsches Tagblatt burzsoá lap szombaton, március 3-án részletesen foglalkozott a TASZSZ nyilatkozatával a német egység kérdésével kapcsolatban. Az össznémet tárgyalások szükségességét nem lehet kibeszélésekkel elütni — írja — Adenauer állandóan azt állítja, hogy NyugatNémetország újrafelfegyverzése hozzájárul az újbóli egyesítéshez. „Amint a moszkvai nyilatkozat újból mutatja, az újrafelfegyverzés nem vezet az egyesítéshez, hanem ellenkezőleg, kiélezi az arcvonalat", állapítja meg a lap és igy folytatja: „Bonn most már nem beszélhet arról, hogy a Szovjetunió nem akarja Németország egyesítését." „Másként hogyan is lehetne Németországot egyesíteni, ha nem tárgyalások és a megértés útján" — irja a freies Volk, Németország Kommunista Pártjának központi lapja március 3-i vezércikkében. „A NATO politikája, amelyet Bonn folytat és amelynek célja, hogv az NDK-t Nyugat-Németországhoz kapcsolják, nem vezethet egyesítéshez, hanem háborúhoz." Ezeket a terveket a német nép nagyon energikusan elutasítja. A Szovjetunió javaslata, hogy segíteni kell a két német állam közötti szükséges egyezmény elérését, Németország újbóli egyesítésének érdekét szolgálja, ugyanúgy, mint ahogy a Szovjetuniónak a Német Szövetségi Köztársasággal való kapcsolatok normalizálására irányuló igyekezete megfelel a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló érdeknek. A francia sajtó a francia marokkói közös nyilotkozatról Párizs, március 3. (ČTK). — A francia sajtó a Marokkó függetlenségéről szóló egyezményt történelmi jelentőségű eseményként értékeli. A Libération haladó lap ebben látja „Franciaország és a tengerentúli nemzetek közötti kapcsolatok normalizálásának nagy lépését" és rercjényét fejezi ki, hogy nemsokára bekövetkezik Tunisz függetlenségének elismerése is. Yves Moreau a l'Humanité-ban rámutat Marokkó függetlensége elismerésének lehetőségére. Tunisz és Algéria kérdésének megoldása szempontjából Moreau azt írja, hogy „ha Franciaország szilárd és tartós barátságot akar kötni ezekkel a nemzetekkel, amelyek már nem akarnak a gyarmatosítók igájában élni, el kell ismernie szabadságjogukat, mégpedig mindenféle mellékgondolat nélkül". Egészen más álláspontot foglal el a jobboldali sajtó. Az Aurore, a gyarmatosító körök szócsöve azt írja, hogy „a francia marokkói nyilatkozat nem fogadható el addig, amíg világosan és szilárdan nem biztosítják a függőséget Franciaország és Marokkó között." Pineau nyilctkozatáról Pineau francia külügyminiszter pénteki kijelentése Bonnban és a nyugatnémet sajtóban nagy ijedtséget váltott ki. A Frankfurter Rundschau hírt közöl a Pineau kijelentése után Bonnban kitört idegességről. „A szövetségi kormány tagjaiban nagy elégedetlenséget keltettek azok a londoni és párizsi kijelentések, hogv ismételten felvetik a npmet kérdést és ezzel kapcsolatban az újrafelfegyverzés kérdését." Még nyíltabban beszél a Telegraf című nyugatberlini lap: „A KözépEurópa felett dúló hatalmas viharhoz a francia külügyminiszter méq egy politikai vihart ls kerekített. A szelek támadása nyugatról indult ki, a Quai ďOrsay támadása nyugat felé Irányul. A Tag című lap megjegyzi: „A nyugati külpolitika irányváltoztatása komoly meggondolást kelt. Fenyegetheti a Nyugat egységét." Luxemburg Róza születésének 85. évfordulója S.

1 K. Neumann „ragyogó rózsának" nc'ízte Luxemburg Rózát, mert ez a bátor asszony valóban világított a proletárok millióinak. Az emberiség és a forradalmi harc nevében harcra mozgósította a német nép tömegeit a militarizmds és az imperialista háború ellen, a szocializmusért. E forradalmár, aki bátran és félelem nélkül harcolt, nem hajtotta meg fejét a terror előtt, harcban élt és küzdött, Berlinben 1919. január 15-én a reakciós militaristák puskaütései alatt hősi halált szenvedett. Nem volt még egy olyan asszony, akit annyira szerettek volna a német forradalmi munkások és annyira gyűlöltek volna a militaristák, soviniszták, kapitalisták és a munkásosztály árulói. Ma 85 éves lenne. 1871. április 5-én született Zamoscon, egy kis orosz-lengyel városkában, mint egy zsidó kereskedő leánya. A varsói gimnázium 15 esztendős növendéke az első lengyel forradalmi munkáspárt egyik illegális körének tagja lett. Még 18. évét sem töltötte be, mikor a cári Ohranka üldözése elől Svájcba kellett menekülnie. Itt az egyetem közgazdasági karán tanult és egyúttal részt vett a svájci és lengyel munkásmozgalomban. 1897-ben Németországba költözött és ettől az időtől fogva mind a német, mind a lengyel forradalmi munkásmozgalom tevékeny tagja volt. Luxemburg Róza maró gúnnyal leplezte le a revizionizmus romlott kispolgár maglát és nagy hévvel harcolt a revizionizmus és opportunizmus jelenségei ellen, A német szociáldemokrácia opportunizmussal és reformizmussal áthatott környezetében a munkásosztály harcának problémáiban azonban néhány hibát is elkövetett. Az opportunistákkal egy pártban nem volt képes teljes köv. tkezetességgel megvívni az opportunisták elleni harcot és nem járult hozzá a munkásosztálynak opportunisták és reformisták nélküli forradalmi pártjának megállapításához. Csupán a szociáldemokrata vezetők nyilvánvaló árulása következtében és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt fogott hozzá a német baloldal Luxemburg Rózával és Kari Liebknechttel az élen 1918 decemberében a német kommunista párt megalapításához. Luxemburg Róza nem értette meg a munkásosztály szövetségének jelentőségét a forradalmi harcban és különösen a paraszt-kérdésben hibás álláspontot foglalt el. Miután azonban hű maradt a munkásosztály ügyéhez, belátta tévedéseit és a iNagv Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt a német munkásosztály forradalmi harcának közepette a lenini irányvonalhoz közeledett. V. I. Lenin azt mondotta róla, hogy Luxemburg Róza öszszes hibái és tévedései ellenére a forradalom legkiválóbb alakjai közé tartozik. A militarizmus és az imperialista háborúk elleni heves harcát ma a német munkások viszik diadalra, aki'- a munkások és földművesek első német államából szilárd bástyát építenek a német militarizmus ellen. Pineau Bonnban tárgyal Párizs, március 4. (ČTK). — Christian Pineau francia külügyminiszter, aki Bonnban tartózkodik, március 3-án találkozott Adenauer kancellárral és von Brentano külügyminiszterrel. A tárgyalások célja a Saar-kérdés és a Moselen épülő csatornák megoldása. A tárgyalásokat Párizsban kezdték meg február 20-án, de semmilyen gyakorlati eredményt nem értek el. A Szövetségi Köztársaság a Saar-kérdésben Franciaországtól újabb engedményeket követel. A Szocialista Internacionálé tanácsának ülésszaka Párizs, március 4. (TASZSZ). — Március 2-án Zürichben megkezdődött a Szocialista Internacionálé Tanácsának háromnapos üjése, amelyen részt vesznek Franciaország, Belgium, Ausztria, Svédország, Norvégia, Dánia és más európai államok szocialista pártjainak küldöttei. A párizsi sajtó jelentése szerint a lefegyverzés kérdéséről Jules Moch, francia szocialista mondott beszédet, aki az ENSZ leszerelési albizottságának állandó tagja. N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, A. I. Mikojan és V. M. Molotov beszélgetése H. Ch. Hansen Dánia miniszterelnökével és külügyminiszterével Moszkva, március 3. (TASZSZ). :— Március 3-án N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke és V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke és külügyminisztere a Kremlben beszélgetést folytatott H. Ch. Hansen dán miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. Március 3-án K. J. Vorosilov fogadta H. Ch. Hansen dán miniszterelnököt és külügyminisztert. Ugyanezen a napon N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ebédet adott H. Ch. Hansen úr dán miniszterelnök és külügyminiszter tiszteletére. • Március 3-án este Hansen dán miniszterelnök a Moszkvai Nagyszínházban megnézte a „Rézlovas" című balett ünnepi előadását. Norodom Szihanuk kambodzsai miniszterelnök: RŠaíIlDOyZSŠlIlaK bíznia kell a semlegesség politikájában Pnom Penh, március 3. (ČTK). — Az Oj Kína sajtóiroda jlenti, hogy Norodom Szihanuk kambodzsai miniszterelnök február 29-én a kambodzsai nemzetgyűlésben beszédet mondott a kambodzsai kormány bel- és külpolitikájáról. Szihanuk a gazdasági helyzettel foglalkozott és kijelentette, hogy a legkomolyabb probléma, amelyre a kambodzsai kormánynak nagy figyelmet kell fordítania, a mezőgazdaság és főleg a rizshiány. Szihanuk felhívta a figyelmet a szövetkezetek alakítására, ami hozzájárul a lakosság életszínvonalának emeléséhez. Közölte azt is, hogv a kambodzsai kormány megtárgyalja a kambodzsai ipari szakemberekkel az iparosítás és az árutermelés problémáját. Kambodzsa küldöttségeket küld a Kínai Népköztársaságba, hogy a két ország közötti kereskedelem kérdéseiről tárgyaljanak. Szihanuk megemlítette, hogy Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke ígéretet tett, hogy a Kínai Népköztársaság minden feltétel és kikötés nélkül nagyobb gazdasági segítségben részesíti Kambodzsát. A miniszterelnök beszélt a kambodzsai fegyveres erők létszámának 40 ezer főről 30 ezer főre való csökkentéséről és kijelentette, hogy ez egvike azoknak az eszközöknek, amivel át lehet hidalni a pénzügyi nehézségeket. „Kambodzsának bíznia kell a semlegesség politikájában" — mondotta Szihanuk. A továbbiakban megjegyezte, hogy az Egyesült Államok nincs megelégedve Kambodzsa politikájával, mivel ez semlegességi politika és visszatutasítja az amerikai feltételeket. Az arab államok örömmel fogadják Glubb tábornok kiutasítását Amman, március 3. (ČTK). — A Reuter hírügynökség jelenti, hogy Jordánia fővárosában Ammanban március 3-án folytatódtak a manifesztációk, amelyekkel Jordánia népe kifejezésre juttatta örömét Jordánia kiráA XX. kongresszus hozzáférni nemzetközi feszültség további enyhítéséhez E. Kardelj beszéde a Kommunisták Szövetségének február 29-én megtartott novosadi kerületi értekezletén A Borba közölte E. Kardeljnek a Kommunisták Szövetsége 1956. február 29-i novosadi értekezletén mondott beszédét. Kardelj, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának jelentőségével foglalkozva kijelentette, hogy a XX. kongresszus olyan nagyjelentőségű esemény, melynek kihatását főképpen a jövőben fogjuk értékelni teljes mértékben. A kongresszus nemcsak konkrét határozatokat hozott, hanem rámutatott a szocialista fejlődést gátló számos szubjektív és objektív jelenségre. A kongresszus mindenekelőtt hozzájárul a nemzetközi feszültség további enyhítéséhez és a népek közötti kölcsönös megértés javulásához. Kedvező feltételeket teremtett a különféle szocialista és haladó világmozgalmak együttműködése és kapcsolatai kiépítésére, mellyel kétségtelenül nagy lépést tett a nemzetközi munkásmozgalmat az utóbbi évtizedekben jellemző eszmei és politikai stagnáció egyes jelenségeinek megszüntetésére. Ezért hatalmas jelentőségű a szocializmusba való átmenet különböző útjairól szóló régi marxilenini tétel felújítása, amelyet az utóbbi néhány évtizedben a gyakorlatban teljesen megváltoztattak, vagy pedig megtagadtak. Ezeknek az alapelveknek világos kihirdetése egészséges alapot nyújt a demokratikus együttműködésre a szocializmus felé haladó nemzetek körében. )QOQQOOOQOQQOOOO A Szovjetunió ötéves terveivel nő a kapitalista világ egyes vezetőinek dühe £Trud) Nagy haladást jelent eszmei téren az utóbbi évtizedekben megnyilvánuló dogmatizmus megszüntetése, mely Marx, Engels és Lenin tételeinek különféle önkényes magyarázatához vezetett. Ez az új szellem bizonyára kedvezőbb légkört teremt a Szovjetunió tudományos és eszmei munkájának fejlődésében. Az eszmei és a belső élet terén beállott fenti irányzatok gazdasági, poütfkai és adminisztratív szervezése terén is megerősítik a szocialista demokratizmust. Nagyjelentőségű a párton belüli demokráciát és a kollektív vezetést megsértő múltbeli túlkapások elítélése is. Mindezeket tekintetbe véve ma már teljes biztonsággal megállapíthatjuk, hogy Jugoszlávia népei és a jugoszláv kommunisták joggal üdvözlik a kongresszus eredményeit, melyek komoly hozzájárulást jelentenek a béke, a szocializmus továbbfejlődésében, valamint a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti baráti együttműködés és megértés további fejlődésében. A kongresszus ismételten bebizonyítja, milyen helyes volt a Szovjetunióval és annak vezető erejével, a kommunista párttal való baráti kapcsolataink megteremtése. Beszéde második részében E. Kardelj a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége tagjainak feladatairól beszélt és kijelentette, hogy elmúlt már az az átmeneti időszak, amikor a kommunisták bizonyos mértékig nem értették meg az új munkamódszereket. Ma már konkrét szervezeti intézkedésekről lehet beszélni, melyekkel megszüntetik a leleplezett hiányosságokat. Kardelj az ifjúsággal kapcsolatos kérdésekről beszélve kiemelte a Kommunisták Szövetsége és a Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének az ifjúság körében folytatandó politikai-nevelő munka fontosságát. A továbbiakban foglalkozott a mezőgazdaság kollektivizálásának kérdésével és felemlítette, hogy olyan nézetek terjedtek el, hogy a szocialista ipar és kereskedelem egymagában képes szocialista változásokat előidézni a falv. kon a gazdasági és társadalmi kapcsolatoktól függetlenül. Ezt a felfogást elítélték, mivel a mezőgazdasági termelésben továbbra is a szocialista szektor a falusi politika fő támasza. A falu fejlődésének szocialista irányát csupán olyan szervezeti formák biztosíthatják, melyek biztosítják a mezőgazdasági termelés fejlődését. Ehhez csupán két út áll rendelkezésükre: a jelenlegi szövetkezeti típus, vagyis a fejlett szocialista gazdálkodás és az általános termelési irányzatú földművesszövetkezetek. E két út természetesen nem áll ellentétben egymással, hanem kiegészíti egymást. lyának és kormányának ama döntése fölött, hogy elmozdította hivatalából Glubb tábornokot, a jordániai hadsereg brit parancsnokát. A manifesztáció résztvevői kifejezésre juttatták az arab egység szükségességét, és felhívták Jordánia kormányát, fogadjon el segítséget az arab államoktól és rázza le magáról a brit függőséget. A kormány épülete előtt Faleh Madatha, honvédelmi miniszter szólott a néphez. Kijelentette, szabadlábra helyezik az összes politikai foglyokat, és közölte, hogy Jordánia pénzügyi segítséget akar elfogadni a testvéri arab országoktól. A lapok ezt až eseményt a jordániai nép győzelmének tekintik az imperialista önkényuralom alól való felszabadulásáért folyó harcban. Az Al-Ahram című lap közli, Jordánia honvédelmi minisztere kijelentette, hogy a hadsereg tisztogatása tovább folytatódik és a brit tiszteket a lehető legnagyobb számban elbocsátják. Anvar Sadat egyiptomi államminiszter az AI-Gumhurija című lap vezércikkében azt íria. hoqy az arab országok lakossága soha többé nem lesz árucikk az imperialista piacon. KÜLPOLITIKAI JEGYZET Glubb pasa bukása A z arnmani rádió közölte, hogy ** Husszein, Jordánia királya rendeletileg felmentette Glubb pasát az Arab Légió parancsnoki és egyben a iordániai fegyveres erők vezérkari főnöki tisztsége alól. A királyi rendelet ezenkívül két másik magasrangú angol katonatisztet is elmozdított a jordániai hadseregben betöltött parancsnoki posztjáról. Az Arab Légió új főparancsnokává Radi In-nab jordániai tá*v»-nokot nevezték ki. Eden angol miniszterelnök — mint a Reuter hírügynökség jelenti — rendkívüli ülésre hívta össze a minisztertanácsot és a fegyveres erők vezetőit, hogy a Glubb tábornok elmozdítása következtében kialakult helyzetet megvitassák. John Glubb tábornok idestova 30 éve működik a Közel-Keleten, s 1939 óta az Arab Légió parancsnoka. A „pasa" a Szent sír lovagkereszt tulajdonosa, az angol gyarmatosítók „régi garnitúrájának" jellegzetes képviselője. A második világháború befejezése óta szüntelenül bírálja Anglia közelkeleti politikáját „túlságos engedékenysége" miatt, őmaga — mint a londoni Illusztrated nemrég megjegyezte — „vaskézzel tartja kordában az Arab Légiót, a légió pedig kordában tartja Jordániát." Az Arab Légió, amely a húszas évek elején született, húszezer főnyi kitűnően felszerelt, gépesített haderejével Nagy-Britannia közép-keleti pozícióinak elsőszámú őrzője. A légió, s főként Glubb pasa, vagy ahogy a beduinok nevezik: „a négy sivatag hercege" — Nagy-Britannia Jordánia felett gyakorolt uralmának jelképe volt. Jordánia népe az utóbbi időben sorozatos kísérleteket tett. hogy lazítson az Angliához fűző kötelékein. Sem politikai nyomással, sem katonai fenyegetéssel, sem pedig zsarolással nem sikerült Jordániát belekényszeríteni a bagdadi paktumba. Sőt, ez az ország — az angol nyomás és zsarolás egyenes következményeként — még inkább eltávolodott NagyBritanniától, s a független arab országokhoz: Egyiptomhoz és Szaud Arábiához közeledett. Glubb pasa leváltása, mint a londoni rádió kommentátora megjegyzi: „arra vezethető vissza, hogy a bagdadi paktum elleni legutóbbi tüntetések óta fokozott mértékben jelentkeztek a jordániai közvéleményben a bíráló hangok az Arab Légió ellen." A Légió ugyanis a vaskezű pasa vezetésével tevékenyen részt vett a tüntetések elfojtásában. Glubb pasa, aki — a londoni konzervatív Daily Herald szavai szerint — Jordánia legnépszerűtlenebb embere, már pénteken családjával együtt kénytelen volt elhagyni több évtizedes működésének színterét, s Londonba repült. Elmozdítása és a többi angol tiszt eltávolítása a jordániai hadsereg éléről, újabb bizonyítéka annak, hogy Jordánia népének bátor helytállása és harca kezdi meghozni gyümölcseit. Ha Glubb pasa jordániai jelenléte — jelkép volt, akkor távozása is az: jelképezi, hogy erősödik az arab országok függetlenségi mozgalma. (Szabad Nép) OJ SZÖ 1956. március 5.