Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-30 / 90. szám, péntek

A rr /rok között „Semmim sem volt, csak a két kezem.. A Komáromi Hajógyárban is hasz­nálják a szovjet mintájú automata hegc-sztógépet. Nagyszerű találmány. Sokat beszéltek már róla. Látogassunk el ezért a Komáromi Steiner Gábor Hajógyár hegesztői közé. Első, akivel beszélek: Tesári Antal, az üzemi tanács elnöke. Nehezen in­dul a beszélgetés. A hegesztésre te­relődik a szó. — Igen — válaszolja kérdésemre. —, üzemünkben már régebben hasz­nálják a szovjet mintájú automata hegesztőgépet. Mióta? Milyen mértékben? Milyen sikerrel? Kitűnik: az üzemi tanács el­nöke a géphegesztés problémáját nem igen ismeri. Jedlička elvtárshoz ta­nácsol inkább. A hajótesteket építő részleg veze­tőjének, Jedüökának irodája közvetlen a munkahely közelében van. Az iroda és a munkahely között egy-két lépés a tívolság. Jó elhelyezés — gondo­lom. így közvetlenül és gyakran el­lenőrizhető a munka. A hajótesteket építő részleg veze­tője gyűlésen van. Várnom kell. Sze­mem előtt vannak a már kész és most készülő hajóik. A hatalmas teremben azt sem tu­dom, merre vessem tekintetemet. Nagy a zaj is... Cseng a fül, zúg' a fej... Szemem előtt Rácz Benjámin és Szabó Imre hegesztők dolgoznak. El­nézem, ahogy összeforrasztják a kü­lönböző mintájú vaslemezeiket. Tekin­tetem kutatja, vajon az új hegesztő­vel dolgoznak-e? Nem. Kezükben a már jól ismert régi hegesztőpisztoly. Rácz Benjáminnál ismerkedem meg elsőnek, s tőle kérdem: — Az automata hegesztőgépet is­merik ? — Hogyne! Több munkahelyen most is ezzel dolgoznak. — És maguk? — Mi jelenleg nem használhatjuk. Az automata nagy lemezeknél, hosszú hegesztésre alkalmas. Mi jelenleg ki­sebb hegesztéseket végzünk. Ezért használjuk a régit. Afelől érdeklődöm még: mennyivel teszi könnyebbé és gyorsabbá az új módszer a munkát. Rácznak is, Sza­bónak is egyforma a véleménye. Az új módszer szerinti hegesztés köny­nyebb, gyorsabb és jobb, mint a régi. Beszélgetünk még egyről-másról. Közben a gyűlésnek is vége, s Jed­licska László, a hajótest építőszektor vezetője, készségesen áll rendelkezé­sünkre, hegy elmondja üzemükben az automata hegesztés történetét. — Üzemünkben — kezdi Jedlicska elvtárs — már 1952-ben kezdtük elő­ször alkalmazni az automata hegesztő­gépet. Egy szovjet mérnök, név sze­rint Ivanan sietett segítségünkre, hogy az új hegesztési módszert tökélete­sen megismerhessük. — Kezdetben, szakismeret hiányá­ban, előfordultak hibák. Ivanan elvtárs segítségével azonban sikerült elsajá­títanunk az automata hegesztőgép tö­kéletes kezelését. Ma már az új mód­szerrel szép eredményeket érünk el. Legjobban az érdekelt, mennyivel növeli az új módszer a teljesítményt? Jedlicska elvtárs nagy szakértelemmel felelt: — Az új módszer öt-hatszorosával gyorsítja a munkát. Míg kézi he­gesztéssel egy óra alatt 6—7 méter a teljesítmény, addig az automata he­gesztőgép egy óra alatt 40 métert he­geszt, sőt esetenkint többet is. Elvé­geztünk már 60 méteres hegesztést is egy óra alatt. Arra a kérdésünkre: milyen teret hódított eddig üzemükben az új mód­szer, Jedlicska elvtárs ezeket mond­ta: — Eddig az összhegesztés 20—22 százalékát végezzük automatával. Ter­vünk, hogy rövid időn belül ezt a számot legalább 35—38 százalékra emeljük. Az üzemvezetőség, karöltve a technikusokkal, mindent megtesz, hogy ezt elérjük. — Jó előkészítő munkánkkal akarunk a módszer el­terjedéséhez hozzájárulni. Keveslem, hogy a hegesztést jelen­leg csak 20—22, rövidesen pedig 30— 35 százalékban végzik új módszerrel. Módszer van. Jó módszer. Olyan, amely 5—6-szorosára emeli a teljesítményt. Miért nem dolgoznak ezzel száz vagy legalább kilencven százalékig ? Jedlicska elvtárs felvilágosít: KA ég az Osztrák-Magyar Monar­chia áporodott levegője nehe­zedett a falura, amikor született. i Könnyű volt ez a levegő azoknak. Iakik bármerre is tekintettek a határ­, ban, mindenütt megakadhatott sze­— Munkadarabjainkon számos kis A mü k egy-egy hatalmas búzatáblán, hegesztés van, és olyan helyek, ame- j, burgonya- vagy tengeriföldön, amely­Iyek kézi hegesztővel is alig közelít­hetők meg. Ezeken a helyeken az • re azt mondhatták: ez az enyém. De nehéz és elviselhetetlen volt azok u .. , , 7 számára, akik csak úgy „meztelenül" automata nem használható. A hegesz- I , x .. ,. <f jöttek a vtlagra, talan anyjuk aka­test ezert nem vegezzuk mindenütt $ rata elle nére csöppentek bele az élet­az uj módszerrel. ^ Ö6j Q mások vüágába. így csöppent Az érdekelt nég, kik dolgoznak ed- A bele az életbe ő is, édesanyja nem dig a legeredményesebben az automa- I j ci s gondjára. Mert mit csináljon a tával? Az elvtársak sok nevet mond- * váratlanul jött gyermekével egy ma­tek. Ezek közül csajt p rárat jegyez- T gäv al is tehetetlen, hajléktalan asz­tem meg: Keszeg, Vígh, Velsic, Szed- ¥ Szony? De hát vannak jó emberek. muka elvtársak neveit. Jelenleg ők f akiknek megesik a szívük a szegény dolgoznak a legeredményesebben az | aszony nyomorán Légen pedig Kiiégi új módszerrel. De itt van Pálfi Béla $ j e nőéket rendelte a sors az elhugya­is. A munkájuk után jól ismert Pál- $ tottan sz üi etet t kisleány pártfogójául. fiak. egyike. Munkahelyén találkozom vele. ö is szép eredményekkel dolgo­zik. S mi a véleménye? Ezeket mondja: — _ Az automata hegesztőgép nem csak megkönnyíti és meggyorsítja a munkát. A hegesztő egészségét is óvja. A gépi hegesztésnél nincsen fény. így nem romlik a hegesztő sze­me. Nem tudom elképzelni, hogyan le­het hegeszteni fény nélkül... Felajánlották, hogy magukhoz veszik, lányukká fogadják. Igaz, hogy nem voltak gyermektelenek, de hát kifize­tődik egy gyermek nevelése. Ha hét évig gondozni is kell, nét éves korá­ban húsz-huszonegy éves koráig in­gyen munkaerőt kapnak benne. Az pedig igen elkel a kilencvenöt hol­don. És ez csak nevelt gyermek, nem ' saját. Nem kell félni attól, hogy jus­solrit is fog. így került Árva István­né csecsemőkorában Kiiégi Jenóék­hez. Nem állok sokáig tudatlanul. Pálfi elvtárs, hogy szemléltesse, amit mond, f Azóta már több mint ötven év az automatához vezet és mutatja a $ telt el. Ezalatt többször változott a munkamenetet: 4 Csallóköz levegője, de az Árva Ist­- Az automatában különleges he- $ vánék csa k tizenegy évvel ezelőtt gesztőhomok van, amely önműködően ^ Megettek fel igazán. Már ősz szálak szóródik a hegesztésre. Ez fogja fel a A csillognak barna hajában, s nyolc gyer­fény t. A mek e közül már csak kettő van is­. , ... akolás korban. Nezem az uj automata hegesztogep j p^ mikor belépünk a fehérre me­munkáját és arra gondolok: újabb lé­pés ez az új technika teljes kihasz­nálása felé. Folyik még a beszélgetés erről is, arról is. Megtudom, hogy a hegesz­tők az egyenletes tervteljesítésre tö­rekszenek. Ahol lehet, jobban meg­szervezik a munkát. így válik szá­mukra lehetővé, hogy a nagy felada­tokat teljesíthessék. (b) Nök az építkezéseken Az építkezés gépesítésének szünte­len fejlődése hallatlan lehetőségeket nyújt nemzetgazdaságunk e fontos szakaszán a nők érvényesülésére. Mig a múltban az építkezéseken a nők csupán segédmunkákat végez­hettek, malterhordást, kézi malter­készítést és téglaadogatá6t, széleskörű működési területet találnak az épít­kezéseken ma már asszonyaink. Az építkezési gépek nagy részének keze­lésénél, az építési részlegek és eló­gyártmányok termelőhelyein végzett szakmunkánál mindenütt asszonyokat is lehet foglalkoztatni. Az építkezéseken már sok nő végez hasonló munkákat. Ezek közé tartozik Ružena Ondrušková is, a Veľký Kola­čín-i szocialista város építésének egyik dolgozója. • Ez a szerény, pirospozsgás arcú épí­tőmunkásnö így beszél munkájáról... — Már régebben dolgozom építke­zésen, de természetesen azelőtt csak mint segédmunkásnő dolgozhattam. Habár jól ment az a munka is, ennek ellenére valami jobbat, magasabbfo­kút szerettem volna végezni. Gyakran olvastam és hallottam a komplex munkacsoportokban végzett munkák­ról. Ezek a hírek meggyőztek róla, hogy a haladó munkamódszer segítsé­gével sokkal többet és jobbat tehetünk. Szerettem volna belépni egy ilyen munkacsoportba. Egy szép napon e vágyam valósággá vált — folytatta mosolyogva az ifjú építőmunkásnó. — A telepen egy Vorosilovról elnevezett komplex munkacsoportot alakítottak és a csoport tagjai engem is bevettek maguk közé. Természetesen az első napokban mindenféle megjegyzéseket tettek... Asszony a komplex csoport­ban ?... Ez lehetetlen... Csak hagyjá­tok, majd megkeményednek a kezecs­kék. .. — A múlt év nyarán, mikor a tele­pen központi malterkészító gépeket kaptunk, Janošková elvtársnövel együtt az építkezési gépek kezelését vállaltuk magunkra. Jól megy a mun­ka. De nemcsak a munka, hanem az szelt zöldablakos házba, azt próbálom elképzelni, milyen is - lehe­tett ez tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Mert itt is, ott is új dolgokat látok, ame­lyek már azóta kerülhettek oda. Mint például az a nagy mosógép ott a sa­rokban. De mutat ö nekünk nagyobb f dolgot is. A nyitott konyhaajtón at y a villaszerű szomszédházra irányítja tekintetünket: — A lányomé. Két évvel ezelőtt építettük. Két évvel ezelőtt. Most. Lehet, hogy ma már ez egész természetesnek hangzik, de Árva Istvánné tudja, mit jelent ez. Tudja, mert ö kétszer épít­kezett: egyszer az első köztársaság idején, másodszor most. S őrá nem maradt vagyon, neki, jobban mondva nekik a két kezükkel kellett meg­keresniük a két házra valót. Mert nem jussolt ó a Kislégiék vagyoná­építkezésen folyó élet is tetszik ne- ^ ból egy talpalatnyi földet sem. Hiába kem — mondja Ondrušková elvtársnő. • fogadták lányukká, hiába dolgozott Nagy örömem van abból, hogy látom, i hét éves korától, éreztették vele, amint munkánk nyomán új, gyönyörű i hogy ő csak megtűrt a házban. S lakások épülnek. És az új lakók boldog • amikor huszonegyéves korában ok arca megkétszerezi örömömet. \ nélkül felpofozta az öreg Kislégi, be­Mit üzen a többi asszonyoknak — I telt a pohár* Elhatározta, hogy ez­kérdezzük az ifjú építőmunkásnöt. — Mit üzenhetnék? Keveset, de őszintén. Ne féljenek az építkezési munkától. Nagy itt a választék. Lehet könnyel 'i és lehet szakmunkát is vé­gezni. Szükséges, hogy mi asszonyok segédkezet nyújtsunk az építkezések­nél és becsületes munkát végezzünk Én mindezzel nem törődtem és bi- i szép hazánk építésénél. zony nem bántam meg, hogy a cso­portba léptem. Hiszen 7 korona átla­gos órabért értem el. Ennyit mond Ružena Ondrušková, példás építőmunkásnő. I. Pohovej Kötelezettségvállalás az Érsekújvári Elektrosviiben Az Érsekújvári Elektrosvit nemzeti vállalat dolgozói az első negyedévi vállalás sikeres teljesítése után a má­sodik negyedévre újabb felajánlást tet­tek. Osszüzemi vállalásukat három üzemrész-, tizenhét műhely- és ötszáz egyéni vállalás támasztja alá. A vállalat dolgozói kötelezték ma­gukat, hogy második negyedévi ter­vüket összértékben 100,5 százalékra, árutermelési tervüket 100,2 százalék­ra, a kitűzött feladatok terv t pedig 100,7 százalékra teljesítik. Vúiiialták azt is. hogy ütemtervüknek száz szá­zalékra valő teljesítésével a munka­termel ^Kenyser tervét 102, az akku­muláció tervét pedig 100,5 százalékra teljesítik. Az összes kötelezettségvál­lalásokkal 1650 749 korona megtaka­rítást érnek el. Mik az eszközök, melyekkel a vál-. ialait dolgozói e magas összeget meg­takarítják? Ez főként a munka jó megszervezésével, a technikai-szerve­zési intézkedések, továbbá AZ újabb haladó munkamódszerek bevezetésével érhető ei. Az üzem iskolaügyi osztá­lya a szakszervezeti csoportokkal kar­öltve megrendezi a kiváló dolgozók, üzemrészvezetők és mesterek havi értekezletét, hogy az értekezleten át­adhassák egymásnak munkában szer­zeu tapasztalataikat A második negyedévben a jó minő­ség érdekében tervbe vették a techni­kai ellenőrök, konstruktőrök és tech­nológusok iskoláztatását. Ezek az in­tézkedések is hozzásegítik az üzem dolgozóit kötelezettségvállalásuk és előirányzott terveik egyenletes telje­sítéséhez. Major Ferenc, Érsekújvár, Elektrosvit. Távirányítós után nem dolgozik másra: férjhez megy Árva Istvánhoz. Férjhez is ment, de tovább is masra dolgozott. Egész 1948-ig. Akkor igazán a saját lábukra álltak. S míg az első köz­társaság idején tizennégy évi keser­ves munka árán is csak adóssággal tudták felépíteni családi házacskáju­kat, most pár év alatt villát építet­tek, s jóformán meg sem érezték. Nem, mert maguknak dolgoztak, ke­restek, volt miből építeni. Kerestek, pedig ki sem mozdultak a faluból. Szövetkezeti iag Árva István és nem is egyedül. Két gyermekével, 18 éves fiával és 16 éves lányával dolgozik. Amikor megkérdezzük Árva nénit, mennyit kaptak az elszámoláskor, nem tud rá felelni. Hiszen nem számolja ő, mert havonta kaptak előleget és annyi pénzt mindig hoztak a ház­hoz, amennyire szüksége volt a csa M l Iádnak, Azonfelül természetbenit is kaptak. — Bizony az úgy jön, mintha ta­lálnánk — ismeri el Árva Istvánné a szövetkezet előnyét. — Mert ha üzem­ben dolgoznánk, akkor sem keres­nénk többet annál, amit itt kapunk. Természetbeni meg azon felül van. — És mennyi természetbenit kap­tak a múlt évben? — érdeklődünk. — Hát mázsára nem tudom meg­mondani, de először hoztak vagy 18 zsákkal a szemesterményböl, aztán tízzel, később megint adtak egyszer, és még a múltkor is '-aptunk vala­mennyit. Igazán nem panaszkodha­tunk, meg vagyunk elégedve a szö­vetkezettel — mondja mély meg­győződéssel. De nemcsak ö mondja ezt, hanem a tagok is valamennyien, hiszen min­denki tudja a faluban, hogy 3—4 év­vel ezelőtt szívesebben utazták a fá­rasztó kilométereket, s mentek az emberek a bratislavai üzemekbe. A szövetkezetben alig volt aki dolgoz­zon. Könyörögni kellett a tagoknak még nyáron is, hogy menjenek mun­kába. Reggel 8 órakor még a falut járták a vezetők. S most? Mindenki dolgozni akar, mert érdemes, mért van miért. Es tapasztalatból tudják, hogy ha többet dolgoznak, nemcsak többet keresnek, hanem a szövetke­zet is fejlődik. A fejlettebb szövet­kezet pedig még többet adhat a jö­vőben. Látják ezt az iparban dol­gozók is. Bizony nem egy tért már vissza a szövetkezetbe. Hiszen nem érdemes naponta utazni, ha a falu­ban is megélhet. ielőtt elbúcsúznánk Árváéktól, az alacsony asszonyka szeme tüzelni kezd, látszik, hogy mondani akar valamit. Meg is mondja, ami a lelkét nyomja: — Kislégiéknek kilencvenöt hold­juk volt. Nekem semmim sem volt, csak a két kezem. De megfogadtam, így is viszem annyira az életben, mint ők a 95 holddal. Es vittem is. A mi mai életünket nem cserélném fel az ö akkori életükkel. Nemcsak szavak voltak ezek, ha­nem forró bizonyságtevés, az új élet meggyőződéséből fakadó helyeslése. — És most hol vannak ezek a Kislégiék? — ötlik fel bennem a sza- ' vak hatására a kérdés. — Az öreg Kislégi már meghalt, a fia meg a szövetkezetben dolgo­zik. Mint forró víz után a hideg zu­hany, úgy hatnak rám e szavak. Ami­kor látja, hogy meglepődöm, hozzá­teszi: — Dolgozik, hát megtűrik. . O lyan egyszerűen, közömbösen mondja ezt, hogy nem is akarom elhinni, ő volt az, akit hét évi nevelésért 14 évig ingyen dolgoz­tattak, a férjhezmenetelkor egy dun­na és két párna volt a végkielégíté­se. Olyan közömbösen mondja, mint­ha előbb nem ó tett volna hitet az új élet igazsága mellett. Vagy Árva néni megelégszik azzal, hogy meg­mutatta Kislégieknek: többre vitte az életben mint ők. Ez elégtételnek is kevés. Ügy gondolja Árva néni, Hogy Kislégi és a többi hozzá hasonló em­ber az Árva Istvánnék szebb, új éle­tét akarja építeni a szövetkezetben, a saját maga rovására. Ügy látszik, nincs olyan ember a faluban, aki fel­világosítaná az Árva Istvánnékat en­nek az ellenkezőjéről. Mert ha akadt volna, a szövetkezet vezetőségén kezd­te vglna c felvilágosító munkát. Hi­szen saját maguk ellen harcolnak, amikor védelmükbe veszik a kuláko­kat. Mert van ott több is, nemcsak Kislégi. Nézzenek csak jól körül a saját portájukon, s találnak seperni valót. (j-n) Az EFSZ-tagoknak sokkal nagyobb a jövedelmük, mint az egyénileg dolgozó parasztoknak Nemrég zajlottak le a zselízi járás­ban a szövetkezetek évzáró gyűlésn. Sáró község a járás szövetkezeteinek legjobbjai közé tartozik. Ebben a szö­vetkezetben minden egyes ledolgozott munkaegységre 18 koronát állapítot­tak meg, amelyet 90 fillérrel még túi is léptek. A szövetkezeti tagok között A Slovenská Lupča-i penícillingyár I vannak olyanok is, akik egész életük­egyik részlegén teljesen gépesítették T ben nem kaptak olyan nagy pénzössze­a termelési folyamatot A gépi be- T get, mint az ez évi zárszámadáskor, rendezés távirányítását különös szer- • Drubosik Igiiác családja aki 1169 mun­kezettel végzik, amelyet a napokban t kaegységet dolgozott le 11 683 koro­szereltek fel a bratislavai villanysze- • nát kapott osztalékként. Ha hozzászá­relő vállalat dolgozói. 4 mítjuk a szövetkezetben kapott ter­mészetbeni járandóságot is, úgy Dru­bosík Ignác szövetkezeti tag egész évi tiszta jövedelme meghaladja a 40 000 koronát Gondolkodhatnak tehát az egyéni gazdálkodók, érdemes-e egye­dül gazdálkodni, amikor a szövetke­zetben a becsületes dolgozók sokkal nagyobb jövedelmet émek el. mint ők. Komáromi Dezsőné Zselíz. OJ S 70 1956. március 21. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom