Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-29 / 89. szám, csütörtök

Szíria követe átadta megbízólevelét a köztársasági elnöknek Március 28-án Antonín Zápotocký köztársasági elnök a prágai Várban fogadta Adnan Azhari urat, a Szíriai Köztársaság rendkívüli követét, meg­hatalmazott minisztert megbízólevelé­nek átadása alkalmából. A megbízólevél átadásánál jelen volt Václav Dávid külügyminiszter, Ladis­lav Novák, a köztársasági elnöki iro­da vezetője, dr. Dobromil Ječný, a Külügyminisztérium diplomáciai pro­tokollfőnöke, Bohumír Chlan tábornok, a köztársaiági elnök katonai irodájá­nak parancsnoka és dr. Ladislav Žil­ka, a Külügyminisztérium osztályveze­tőjének helyettese. Antonín Zápotocký köztársasági el­hök és Adnan Azhari követ rövidebb beszédet mondtak. A szíriai kdvet beszédében nagyra értékelte a Csehszlovák Köztársaság­nak Szíria és a többi arab államok A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa, amely or­lágbéke s a gyarmatosítás és agresszió elleni harc az ideálja; e közös cél je­lentősen hozzájárul a Csehszlovákia és Szíria közötti legjobb politikai, kultu­rális és gazdasági kapcsolatok kialakí­tásához. w ^ A köztársasági elnök a követ be- $ szágunki.ak a kommunizmus felé va­szédére válaszolva hangsúlyozta, hogy f 1 6 további előrehaladása grandiózus a két ország békés és baráti kapcso- • Programját dolgozta ki, a marxizmus­, . . , , .. ... í,., I leninizmus szempontjából behatóan tatainak fejlesztése és megszilárdítása $ megvilágította a párt vezette nép­a csehszlovák politikának is elsőrendű f tömegek döntő szerepét a szocialista célja, mely mindig támogatta a béké- | országépítésben és a személyi kul­re és függetlenségre vágyó országok Á tusz ártalmasságát. A kongresszus törekvéseit. Majd biztosította a köve- ^ erélyesen elítélte a személyi tet, hogy a két ország közötti kölcsö- " nös jó viszony megszilárdításában csehszlovák részről is mindig teljes Ä személyi kultusz összeegyeztethetetlen a marxizmus-leninizmus szellemével A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke kul­tuszt. mely összeegyeztethetetlen a marxizmus-leninizmus szellemével. A XX. pártkongresszus határozata A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége elutazott Csehszlovákiából Március 27-én délután elutazott Prágából a Vietnami Demokratikus Köztársaság háromtagú kereskedelmi küldöttsége, amelynek vezetője, Phan Anh kereskedelmi miniszter volt. A küldöttség t'agjaá tíznapos csehszlo­vákiai tartózkodásuk alatt több ipari társaság között. az SZKP KB ..tevékenységéről szóló megértésre és támogatásra számíthat. ^ beszámolóval kapcsolatban a követ­A megbízólevél átadása és a be- A kezőket mondja: „A kommunisták és szédek elhangzása után a köztársasági I a z összes dolgozók aktivitásának fo­elnök beszélgetést folytatott a követ- ľhozása szempontjából nafey jelentő­iránti barátságát. A szíriai kormány-, tel. melyben Václav Dávid külügymi- J > ™lt a J^f^ JffiSk nak és Szíria népének is a tar tós vi- I nisze r is részt vett. t Sfes megvlligľtľsa. Í kongre S­Yszus úgy véli, hogy a Központi Bi­* zottság egészen helyesen lépett fel • a személyi kultusz ellen, melynek el­S terjedése gyengítette a párt és a néptömegek szerepét, csökkentette a kollektív vezetés elvét a pártban és «u.y,y<..»<i3v«n.<n, r^j^i,™, .nem ritkán komoly munkahiányossá­ményeképpen aláírták a pótjegyző- J gokhoz vezetett. A kongresszus a könyvet, mely szeriint 1956-ban lénye- V Központi Bizottság feladatává teszi, geseh bővül az árúcsere Csehszlová- $ h <W lankadatlanul harcoljon a sze­, . . ,,. . . . ... ... smélyi kultusz csokevenyei ellen, hogy taa és a Vietnami Demokratikus Koz- f egés z tevékenységében abból indul­jon ki, hogy az új élet ioazi alkotói a kommunista párt vezette néptöme­gek. A XX. kongresszusnak ez a határo­zata áz egész párt és az egész szov­jet nép egyhangú helyeslésével ta­lálkozott. Miért indított pártunk erélyes har­co f a szemé'yi kultusz és következ­ményei ellen? Azért, mert a személyi kultusz az egyének túlzott kiemelé­sét jelenti, természetfeletti vonásokat és tulajdonságokat tulajdonít nekik, majdnem csodatevőként állítja be őket és az embereket arra vezeti, hogy ezen egyének előtt hajlongja­nak. Ilyen helytelen, a marxizmus­leninizmus szellemével összeegyez­tethetetlen elképzelés alakult ki ná­lunk az emberről, főleg J. V. Sztá­linról és az emberek sok éven át táplálták e nézeteket. Vitathatatlan, hogy, J. V. Sztálin nagy érdemeket szerzett pártunkban, a munkásosz­Csehszlovák nemzetgyűlési küldöttséget hívtak meg Jugoszláviába Zdenék Fierlinger, a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke levelet kapott Mose Pijadetól, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság Szö­vetségi Parlamentjének elnökétől. Mo­Se Pijade jugoszláviai látogatásra hívja meg a csehszlovák nemzetgyűlés kül­döttségét. Zdenék Fierlinger, a nem­zetgyűlés elnöke a nemzetgyűlés ne­vében elfogadta a meghívást. A ba­ráti Jugoszlávia meglátogatása 1956 május elején valósul meg. CSISZ n küldöttség utazik Jugoszláviába Á Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a jugoszláv ifjúsági szervezet központi bizottsága a két nemzet ifjúsága közötti barát­ság és kölcsönös együttműködés meg­szilárdítása érdekében megegyezett, hogy ez idén ifjúsági küldöttségek lá­togatják meg a két országot. A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának meghívására a A szlovákiai választási bizottság ülése ját 1956. április 15-ébein állapította A Megbízottak Testülete kinevezte a szlovákiai választási bizottságot a nemzetgyűlésbe való pótválasztások megrendezésére a 286-os (Senec-Se­neď), a 329-es (Ilava) és a 346-os (Levoča-Spišská Nová Ves) választó­körzetekben, ahol a képviselők helyei megüresedtek. A Csehszlovák Köztár­saság kormánya a pótválasztások nap­meg. A szlovákiai választási bizottság 1956. március 27-én ült össze első munkaülésére, amelyen megtette a szükséges szervezési-politikai intézke­déseket a pótválasztások biztosításá­ra a nemzetgyűlésbe való választások­ról szóló törvény értelmében. A bratislavai XXII. nyolcéves iskola hatodik osztályának tanulói a ta­nítók napján kedves meglepetést készítettek tanítónőjüknek: Az utolsó számtan-óra után a két legjobb tanuló az osztály nevében virágot nyújtott át és felköszöntötte Mária Kozlová ta nítónőt. CSISZ Központi Bizottságának küldött­sége áprilisban Jugoszláviába látogat., A küldöttség tagjai megismerkednek a ( jugoszláv ifjúság életével és munká­jával, meglátogatják Jugoszlávia egyes vidékeit és a Jugoszláv Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának ve- BtcliC M, ^uumuu., a muriKasosz­zető funkcionáriusaival megtárgyalják v tályban és a íemzetközi munkásmoz­a két ország ifjúsága további együtt- • galomban. Közismert szerepe a szo­működésének kérdéseit. Realista forradalom, a polgárháború, a szocializmus felépítéséért vívott harc előkészítésében és megvalósításában. J. V. Sztálin a párt Központi Bizott­sága főtitkárának fontos funkciójában a párt és a szovjet állam egyik ve­zető tényezőjévé vált. A Központi Bizottság többi tagjaival együtt tevé­kenyen harcolt a leninizmusért, az elhajlók és Lenin tanainal- ellensé­gei ellen, főként a Lenin halála utá­ni első evekben. Sztálin az egyik leg­edzettebb marxista volt, művei, logi­fkája, akaratereje nagy hatással volt • a káderekre, a párt munkájára. T A párt élén a Központi Bizottsággal • a nagy Lenin tanításához igazodva ^ nagy munkát végzett az ország ipa­A rorítása, a mezőgazdaság kollektivi­• zálása és a kulturális forradalom megvalósítása terén és történelmi győzelmeket ^rt el, amelyek minden­ki előtt ismertek. Ezeket a győzel­meket a párt a leninizmussal szem­ben ellenséges, legkülönfélébb politi­Y kai irányzatok — a trockisták, a zi­• novjevisták, a jobboldali opportunis­$ ták, a burzsoá nacionalisták, s rrund­S azok ellen vívott kérlelhetetlen ideo­lógiai harcban vívta ki, akik meg­kísérelték a pártot eltéríteni az egyedül helyes lenini útról. Sztálin • akkor a pártban közkedveltségnek, 9 rokonszenvnek örvendett, támogatás­& ban részesült és az emberek körében I népszerű volt. A sztálini vezetés gya­Y korlatában azonban lépésről lépésre • olyan vonások és tulajdonságok kezd­A tanítók napján 1 tek megnyilvánulni, amelypkből végül Á kialakult a személyi kultusz. A sze­> mélyi kultusz a marxizmus-leniniz­mus óriási történelmi sikereinek, a 1 szovjet nép és a kommunista párt * szocialista országépítésben elért óriá A kollektív vezetés a pártélet alapjainak az ,_ mi és állami rendszerünk további mellyel elhalmozták, hanem ezt min­denképpen támogatta és ösztönözte. Idők folyamán ez a személyi kultusz egyre nagyobb méreteket öltött és nagy kárt okozott ügyünknek. J. V. Sztálinnak ez a magatartása természetesen az irányítás lenini el­veinek megsértését jelentette és elllentéslben állit a marxizmus-leni­nizmus szellemével. A marxizmus-leninizmus alapítód­nak, Marxnak, Engelsnek és Lenin­nek gyökeresen idegen és visszatetsző volt a személyi kultusz bármilyen megnyilvánulása. Csírájában elfojtot­tak minden olyan kísérletet, mely ar­ra irányult, hogy személyüket dicső­ítsék, bártki részéről nyilvánult is meg ilyen törekvés. Marx azt mon­dotta, hogy a talpnyailás a legmé­lyebb utálatot kelti benne. Mara: és Engels egyes politikusok becsvágyát és dicsekvését élesen bí­rálták és kigúnyolták. Maró gúnnyal ostorozták például Lassalle kispolgári jellemvonásait, „öndicséretét", eré­lyesein szembe szálltak Laafcalle azon szándékával, hogy a „Lassalle talp­nyaló kultuszt" tenyéssze ki. Marx Wilhelm Blos német politikusihoz in­tézett levelében a következőket írta „ ... mivel eHenzek minden személyi kultuszt, az Internacionále fennállásá­nak idején sohasem engedtem meg, hogy közzétegyék azt a sok dicshim­nuszt, melyekkel érdemeimet mélíait­ták és melyekkel a legkülönbözőbb ol­dalaikról terheltek, ezekre sohasem válaszoltam, csak szerzőiket néha megszidtam. Engels és én a kommu­nistáik titkos szövetségébe «4ső ízben azzal a feltétellel léptünk be, hogy az alapszabályzatból kiküszöbölnek mátir­den baibonás tekintélytiszteletet, (Las­salle később éippen ellenkező módon cselekedett)." (K. Marx és F. Engels műveik). Arra a javaslatra, hogy Engels 71. sziüíptésiiapjáinak megünneplésére rendezzenek ünnepi hangversenyt, Engels a rendezőknek a következőket válaszolta: „Marx és én is mindig el­lene voltunk annak, hogy nyilváno­san tömjénezzenek egyéneiket, kivéve az olyan eseteiket, amikor ez vala­milyen fontos célt szolgált és leg­főképp ellene voltunk az olyan raa­nifesztációknalk, amelyek még éle­sünkben a mi személyünknek szólnak". \K. Marx és F. Engels művek). Ismert V. I. Laninnek az a beszé­de, amelyet a moszkvai pártbizottsáa által 50. születésnapjára rendezett gyűlésen mondott. Ebben a beszédé­ben Vlagyimir Iljics azt óhajtotta, hogy kíméljék meg öt a jubileumi be­szédektől, „hony bennünket a jövő­ben egyszer s mindenkorra kíméljenek meg az ehhez hasonló jubileumi ün­nepségektől". Lenin beszélt arról az ostoba, megszégyenítő és nevetséges helyzet­ről, melybe minden elbizakodott em­ber kerül és óva intett attól, hogv a pompás győzelmek és síkerek pártun­kat ne hozzák „nagyon veszélves helyzetbe, mégpedig az elbizakodottá vált ember helyzetébe" (Lenin mű­vei). Mindenki ismeri Vlagyimir Iljics nagy szerénységét és egyszerűségét. M. Gorkij idézi annak a sermovi mun­kásnak szavait, aki arra a kérdésére, mi V. I. Lenin legrokonszenvesebb vo­nása, azt válaszolta: „Az egyszerű­ség. Olyan egyszerű, mint maga az igazság." Az egyszerűség az a tulaj­donság, amelyet Marx saját szavai szerint az emberekben a legtöbbre becsül. Nem mondhatjuk, hogv J. V. Sztá­lin müveiben nincsenek olvan kije­lentések, amelyek elitélik a személyi­ség indokolatlan dicsőítését és a tö­megek szerepének kisebbítését. Ezek a kijelentések rendszerint nem lépték túl az általános és elvont mérlegelé­sek keretét, a valóságban azonban Sztálin semmiképpen sem szállt szem­be személyének mindinkább növekvő dicsőítésével, sőt ellenkezőleg, ezt maga is ösztönözte és gyakran ön­dicséretbe is esett. *** (Folytatás az 1. oldalról) I tömegeire gyakorolt hatását bizo- A m l es aiiami rena-zerun K tovaoo. „ i. _ L. Jin r» Ír An/Í Afrvlr 1 nvitia a7, SZKP-nak az utolsó A megsziiaraui s , ne téseket vonhat le, és a kérdések több féle szemszögből való meg­bírálása így válik gyűjtő lencsé­vé, amely a dolgok lényegére irá­nyítja a figyelmet. A kollektív vezetés rendkívül nagy jelentőségére rávilágítva jog. gal 'állapíthatja meg a XX. kong­resszus, hogy a kollektív vezetés a pártélet alapjainak az alapja. A kollektív vezetés nagy erejét, a párt tagjaira, a dolgozók széles f% O J S Z O 1956. március 29, nyitja az SZKP-nak az utolsó f - nö vekedésének közepette ke^ években, - a kollektív vezetes A letke zett és fejlődött ki. Az új tár­ujboh megteremtése ota — elért * sada!or n felépítésében elért gíganti­óriási sikerei az országépítésben. Y k Us sikerek, melyeket a szovjet nép Az SZKP tapasztalataiból tanulva, • a kommunista párt vezetésével, a felmérve a XX. kongresszus szá- • marxizmus leninizmus által feltárt murikra is nagy horderejű Út- • történelmi törv nyszerüségek alapján mutatásait, mélyrehatóan tanul- ^ ért el, nem voltak a marxizmus-leni­mányoznunk kell a kongresszus- A nizmus szempontjából kellő mérték­• • • - T ben • és helyesen megmagyarazva, nak a kollektív vezetéssel foglal- Ä kozó útmutatásait. S úgy tanul-1 mányozzuk és ültessük át pár­tunk valamennyi * szervébe és ( szervezetébe, hogy a kollektív ve-' zetés nálunk is valóban a pártélet 1 alapjainak az alapjává váljék. jogtalanul eg., ember érdemének — Sztálinnak tulajdonították őket és jellemének mintegy különleges 've­zéri tulajdonságaival magyarázták. S mert hiányzott belőle a szerénység, nemcsak nem akadályozta meg sze­mélyének ünneplését és dicsőítését, Marx, Engels és Lenin nagyon igé­nyesek voltak magukkal szemben és szerénven tekintettek. Szüntelenül leleplezték a burzsoá ideológusoknak azokat a kísérleteit, hogy elméletileg megindokolják a személyi kultuszt. A „hős és a tö­meg" idealista elméletével szembeál­lították a történelemnek materialista felfogását, melv szerint csupán a nép, csupán a dolgozó tömegek a történe­lem igazi és tényleges alkotói. A marxizmus kidolgozta a tudomá­nyos kommunizmus alapjait, megvilá­gította és megindokolta a munkásosz­tálynak, mint a kommunista társada­lom építőjének világtörténelmi szere­pét. Emellett könyörtelen harcot ví­vott azon helytelen nézetek ellen, amelvek szerint a történelem állítólag kiemelkedő személyiségeket termel ki. A történelemről alkotott eme hely­telen nézetekkel szemben ä marxiz­mus-leninizmus azt a tanítást helyez­te, hogy a történelem igazi alkotója a nép és hogy minél behatóbban és szélesebb körben mennek végbe a tár­sadalmi átalakulások, a néptömegek annál nagyobb számban vesznek ben­nük részt. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalmat, amely óriási befo­lyással volt a világtörténelem egész jövendő fejlődésére, országunk mun-í kásoáztálva a legszegényebb paraszt­sággal szövetségben és avközéppa­rasztság támogatásával, a Kommunis­ta párt vezetésével valósította meg. A forradalmat a nép többsége valósí­totta meg és ezért népi forradalom. Éppúgy népi forradalom a nagy kínai forradalom is és azok a forradalmi szociális átalakulások, amelvek vala­mennyi népi demokratikus országban folynak. A Marx és Engels által feltárt ma­terialista történelmi felfogást tovább­fejlesztve, V. I. Lenin egész életén át könyörtelenül harcolt a národnvikok, majd az eszerek nézete ellen „a mindenható hősökről" és a szürke, jelentéktelen, tétlen „tömegről", mert ezek a nézetek a marxizmusssal szem­ben ellenségesek. „A marxizmus až összes többi szo­cialista elmélettől abban különbözik, hogy bámulatra méltóan egybekap­csolja a dolgok objektív állapotának és az evolúcií objektív folyamatának teljesen tudományos, józan elemzéséti a forradalmi energia, a forradalmi al­kotóképesség, a tömegek forradalmi kezdeményezése jelentőségének teljes mértékben, megalkuvás nélküli elisme­résével és természetesen az egyes személyiségek, csoportok, szervezetek, pártok jelentőségének elismerésével, amelyek érzékeny kapcsolatot tudnak találni és fenntartani az egyes osz­tályokkal. A személyiség és a tömegek törté­nelmi szerepének helyes megértése szempontjából sokat tett G. V. Ple­hanov, a kiváló marxisták egyike, aki­nek nézete szerint helytelen volna azt vélni, hogv a történelem kiváló személyiségek műve, akik önkényes akaratuk szerint bizonyos fogalmakat oltanak be a műveletlen, engedelmes tömegbe; kimondotta, hogv a tör-í ténelem alkotója a nép. A marxizmus nem tagadja a kiváló személyiségek szerepét a történelem­ben, a dolgozók vezetőinek szerepét a forradalmi felszabadító mozgalom irá-; nyitásában, az új társadalom építésé­ben. V. I. Lenin teljes súliyad kiemel-! te a forradalmi vezetőknek, mint a tömegek szervezőinek szerepét. A marxizmus-leninizmus klasszikusai ál­jai kidolgozott materialista történelmi felfogás elismeri, hogy az új társadalom alkotói a dolgozó tömegek, a nép, s lehetővé teázó, hoqy helyesen értelmezzük és értékel­jük a vezetők, a szervezők, az úttorók, a hősök szerepét, akiket maga a nép alakít és emel ki A kiemelkedő sze­mélyiségek kiváló tulajdonságaik kö­vetkeztében, amelyekkel a társada­lom érdekeit szolgálhatják, fontos szerepet játszhatnak a társadalomban, mint a tömegek szervezői és vezetői, mert az eseményeket mélyebben fog­iák fel és messzebbre látnak, mint mások. Lenin leleplezte až anarchizmusba esett kispolgári intellekfcuáKs-radiká­Iic~kat. akik szembehelyezkedtek a párt szervező szerepével és tekintélyé­vel. Azt írta: „A munkásosztálynak, amely világ­szerte súlyos és szívós harcot vív a teljes __ felszabadulásért, tekintélyre van szüksége — természetesen csak abban az értelemben, ahogy a fiatal* munkásoknak szükségük van az el­nyomás és a kizsákmányolás ellen küzdő régi harcosok tapasztalataira, azon harcasok tapasztalataira, akik sok sztrájkot csináltak végig, sok for­radalomban vettek 'részt, a forradal­mi hagyományok tanúlságaival rendel­keznek és széleskörű politikai látó­körük van. A proletariátus világharcá­nak tekintélyére mondén egyes or­szág proletárjainak szüksége van,,. Mindezekben a kérdésekben mindig a legnagyobb tekintély az egyes orszá­gok haiadó, öntudatos munkásainak kollektívája lesz." A szovjet né nek az új társadalo­mért vívott harcában a kommunista párt a vezetője és szervezője, amelyet a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség haladó része képez; a párt kollektív vezetője, őre és alap­elveinek magyarázója a Központi Bi­zottság, ameylet a párt legjobb erőiből választanak meg és amely egésszé ko­vácsolja a párt sokoldalú tapasztala­tait. A kommunista párt és a szovjet nép jogosan büszke áldozatos munkájának, az országépítes, a qazdaság é s kultúra valamennyi szakaszán végzett alkotó (Folytatás a 3. oldalon.) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom