Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-28 / 88. szám, szerda

Hegalakult az Egyesített Atomkutató Intézet A nemzetközi előkészítő értekezlet záróközleménye Moszkva, március 26. TASZSZ. — Moszkvában a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének épü­letében 1956. március 26-án aláírták az Egyesített Atom­kutató Intézet megszervezéséről szóló egyezményt. Az egyezményt az Egyesített Atomkutató Intézet megalakítása ügyében összehívott értekezleten részt­vevő országok kormányküldöttségeinek vezetői írták alá, Mikojan elvtárs Delhibe érkezett 1956. március 20—26. között ér­tekezlet foglalkozott Moszkvában az Egyesített Atomkutató Intézet meg­szervezésének kérdésével. Az érte­kezlet munkájában az alábbi megbí­zottak vettek részt; az Albán Népköztársaság részérói Spiro Koleka miniszterelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Petnt Radovicka, a Tudományos Akadémia elnökhelyettese, Petrák Pilika, a pe­dagógiai főiskola matematikai és fi­zikai tanszékének vezetője; a Bolgár Népköztársaság részéről Ruben Avramov, a kulturális ügyek minisztere, Georgi Nadzsakov akadé­mikus, a Bolgár Tudományos Aka­démia alelnöke, a Bolgár Tudomá­nyos Akadémia Atomfizikai Intézeté­nek igazgatója, Emil Dzsakov pro­fesszor. a Bolgár Tudományos Aka­démia levelező tagja, a Bolgár Tu­dományos Akadémia Atomfizikai In­tézetének igazgatóhelyettese, Hrisz­to Hrisztov professzor, a Bolgár Tu­dományos Akadémia levelező tagja, a szófiai egyetem atomfizikai tanszé­kének vezetője; a Magyar Népköztársaság részéről Hidas István, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Sebestyén János vegyipari és energiaügyi miniszter­helyettes, Kovács István, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagja, Pál Lénárd, a fizikai és matematikai tudományok kandi­dátusa, a Központi Fizikai Kutató Intézet osztályvezetője; a Német Demokratikus Köztársa­ság részéről Ernst Wolf államtitkár, dr. Gustáv Horz professzor, a Né­met Tudományos Akadémia tagja, a kormány mellett működő atomerő­ügyi tudományos tanács elnöke, dr. Róbert Rompe professzor, a kormány mellett működő atomerőügyi tudo­mányos tanács elnökhelyettese. Kari Rambusch fizikus, a kormány mel­lett működő atomeröügyi tudomá­nyos tanács titkára, dr. Heinz Bar­wich, a Központi Atomfizikai Inté­zet iqazgatója; a Kínai Népköztársaság részéről i Liu Cse földtani miniszterhelyettes, ~ Cian Szan-ciang professzor, a Kínai Népköztársaság Tudományos Akadé­miája fizikai tudományos kutatóin­tézetének igazgatója, Peng Huanvu professzor, a Kínai Népköztársaság Tudományos Akadémiája fizikai tu­dományos kutatóintézetének igazgató­helyettese, Csaó Csung-jao professzor, a Kínai Népköztársaság Tudományos Akadémiája fizikai, matematikai és kémiai osztályának tagja; a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság részéről Then Djun Thak, a műszaki tudományok kandidátusa, vegyipari miniszter. Kim Hen Bon. a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa, a Kim Ir Szen-Egye­tem prorektora, Kim Don Un fizikus, a közoktatásügyi minisztérium tech­nikai oktatásügyi osztályának veze­tője; a Mongol Népköztársaság részérő! Szodnomin Avarzid miniszterelnök­helyettes, Namszarajn Szodnom, a Monnol Tudományos Bizottság ren­des tagja, Namszarajn Togo mér­nök-. a Lengyel Népköztársaság részéről Mieczyslav Lesz, az Állami Tervhi­vatal elnökhelyettese, Andrej Sol­tan professzor, a Lengyel Tudomá­nyos Akadémia levelező tagja. Bro­nislaw Burás professzor; a Román Népköztársaság részérő! Marin Gaston, az Állami Tervbizott­ság első elnökhelyettese, a minisz­tertanács mellett működő atomener­gia bizottság elnöke, Tudor Tanases­cu, a Román Tudományos Akadémia levelező tagja. Alexandru Saniele­vic. a Román Tudományos Akadémia leve'ezö tagja, Paul Dragicescu, a/ atomenergia bizottság titkára, Adri­án Helbert, a fizikai és matematika* tudományok kandidátusa: a Szovjetunió részéről: A. V. Top­csijev akadémikus, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnökségének tu­dományos főtitkára, Sz. K. Carapkin. a szovjet külüayminisztérium kollé­giumának tagja, D. I. Blohincev professzor, az Ukrán Tudománvos Akadémia levelező tagja, V. I. Vek­szler. a Szovjet Tudományos Aka démia levelező tagja, M. G. Mescser­jakov professzor, a Szovjet Tudomá nyos Akadémia levelező tagja: a Csehszlovák Köztársaság részé ről dr. František Vlasák enerqia­ügyi miniszter, Jiŕi Baver mérnök, a? atomenerqia békés felhasználásávn foglalkozó kormánvbizottsáq elnök'io lyettese. Čestmír Šimanek mérnök az aton-ipner'ia békés felhasználásává' l^ftiw*—Mtottcáti tan m r- i s 7 o • 1SSB. március 28. Vaclav Petrilka professzor, a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia leve­lező tagja, František Kováŕ mérnök. Az üléseken A. V. Topcsijev, a Szovjetunió küldöttségének . vezetője, J. Bayer, a Csehszlovák Köztársaság küldöttségének helyettes vezetője, S. Koieka, az Albán Népköztársaság küldöttségének vezetője elnökölt. Az értekezlet megtárgy^ta az Egyesített Atomkutató Intézet meg­szervezéséve! összefüggő kérdéseket Az értekezleten részt vett orszá­gok kor.nányainak teljes hatalmú képviselői, fontos jelentőséget tulaj­donítva az atomerő békés felhaszná­lásának és elismerve annak szüksé­gességét, hogy a különböző országok tudósai az atomerő békés felhaszná­lási lehetőségeinek bővítése céljából együttműködjenek az elméleti és kí­sérleti magfizikai kutatásokban, egyezményt kötöttek az Egyesített Atomkutató Intézet megszervezéséről. Az egyezmény értelmében Egyesített Atomkutató Intézet elnevezéssel nem­zetközi tudományos kutatószervezel létesül A szervezet működési helyé­ül az egyezmény a Szovjetuniót je­löli meg. Az Egyesített Atomkutató Inté­zet szabályzat alanján végzi majd munkáját, amelynek tervezetét az in­tézet iqazqatósáqa készíti elő és az egyesített intézet taqállamainak kor­mányai hagyják ióvá. Az egvezménvt aláíró valamennyi állam eqvenjoqú tagja az Eqyesített Atomkutató Inté­zetnek Más államok, amelyek a jö­vőben részt óhajtanak venni az Egye­sített Atomkutató Intézet . munkájá­ban kinyilatkoztathatják, hogv egyet­értenek a kötött eqvezmény tételeivel, s az intézet tagállamai többséqének döntése alapján egyenjogú taqiai lesz­nek az eqyesített intézetnek. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetséqének kormánya az aláírt eqvezmény értelmében átadta az Eqyesített Atomkutató Intézetnek a Szovjetunió Tudománvos Akadémiáia Atomfizikai Intézetét, eqy, a protono­kat 680 millió elektronvolt energiára felgyorsító jzinkroeiklotronnal és a Szovjetunió Tudománvos Akadémiája elektrofizikai laboratóriumát, eqv, a orotonokat 10 milliárd elektronvolt energiára felgyorsító szinkrofazotrón­nal, minden berendezéssel, alapvető seqéd- és iqazqatási felszereléssel és épülettel együtt A taqállamok értekezletén résztve­vő kormánvküldöttséqek naqv meg­elégedéssel fogadták a szovjet kor­mánynak azt a javaslatát, hoov az Egyesített Atomkutató Intézetnek át­adja a Szovjetunió Tudománvos Aka­démiája Atomfizikai Intézetét és Elektrofizikai Laboratóriumát, mert ez lehetővé teszi a taqállamok tudósai­nak, hogy már a legközelebbi időben a legmodernebb és legtökéletesebb berendezéssel véqezhessék atomfizikai tudományos kutató munkájukat. Az atomfizikai kutatások továbbfej lesztése céljából az Eqyesített Atom­kutató Intézet számára a következő létesítményeket írja méq eló: a) elméleti fizikai laboratórium, számoló osztállyal és elektronikus szá­mológépekkel; b) neutronfizikai laboratórium naqv neutronsűrűséqű kísérleti magreaktor­ral; c) különféle elemek többszörösen ionizált atomjainak felgyorsítására és a velük való kísérletezésre szolqáló ciklotron; és más kísérleti berendezések és la­boratóriumok. Az egyezmény leszöqezte, hoqv az Eqyesített Atomkutató Intézet élén az intézet tagállamainak többsége ál tal a tagállamok tudósai közül válasz­tott igazgató és két helyettese áll: Az igazgatót három évre, az igazqatóhe­lyetteseket két évre választják. Az eqvezmény leszögezte, hoqv az atomkutató intézet minden taqállama évente pénzzel hozzájárul az intézet fenntartásához és az új tudománvos kutató objektumainak építéséhez, s részt vesz az intézet anvaqi ellátásá­ban. Az egyezmény megállapította az ál lamoknak ezekben a kiadásokban való részvételi arányát úgy, hoqy az inté­zet tagállamainak részesedési aránva nincs hatással az eqves taqállamoknak az intézet tudománvos tevékenységé­ben és iqazqatásában való részvételi fokával. A tanácskozáson az Egyesített Atomkutató Intézet igazgatója egy­hangúlag dr. Dmitrij Ivanovics Blohin­cev professzort, az Ukrán Tudomá­nyos Akadémia levelező taqját, iqaz­gatóhelyettesévé dr. Marian Danysz professzor, lengyel tudóst és dr. Vac­lav Votruba professzort, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező taqiát választotta meg. Az értekezlet meqhívta a Vietnami Demokratikus Köztársasáq kormánvát. lépjen be az Eqyesített Atomkutató Intézet taqjai közé és meqbízta az in­tézet iqazqatósáqát, vizsqálja meg azt a kérdést, hoqv meqhív más államo­kat, veqvenek részt az Eqyesített Atomkutató Intézet murfkáiában, és erről teqyen megfelelő javaslatokat az intézet tagállamai kormánvaifiak. A belgrádi csehszlovák nagykövet ellátogatott Kragujevácra Belgrád (ČTK) — Dr. Vilém Pithart, a belgrádi csehszlovák nagykövet Oldŕich Kaiserrel, a Külügyminiszté­rium főosztályának vezetőjével együtt Dragoj Djurics, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság külügyminiszté­riumi államtitkárságának meghatal­mazott minisztere és Vlado Szajcsics, az államtitkárság gazdasági szekciójá­nak tanácsosa kíséretében március 25­én ellátogatott Kragujevácra. A csehszlovák vendégeket Milicse­vics, a kragujeváci járási népbizottság elnöke és a népi közigazgatás továb­bi képviselői fogadták. A csehszlovák képviselők Kraguje­vácon a fasizmus áldozatainak emlék­művénél koszorút helyeztek el azon a helyen, ahol a fasiszták 1941. októ­ber 21-én és 22-én Kragujevác la­kosságának egyötödét, 7000 férfit, asszonyt és gyermeket lelőttek. Ezen a helyen 300 hektárnyi területen nem­zeti emlékparkot létesítettek. Dr. Vi­lém Pithart nagykövet és Oldŕich Kai­ser felkeresték annak a 44 cseh és szlovák katonának a sírját, akiket Kragujevácon 1918 júniusában katonai lázadás miatt kivégeztek. A csehszlo­vák képviselők kegyelettel adóztak azon ezer szovjet katona emlékének akik 1944. október 21-én pontosan há­rom évvel a kragujeváci vérfürdő után 2000 jugoszláv hőssel együtt életüket áldozták Kragujevác felszabadító har­cában. A belgrádi rádió és a jugoszláv saj­tó a csehszlovák képviselők kraguje­váci látogatásának nagy figyelmet szentelt. Egyszerű számítás — mit jelentene a leszerelés? bűvös szó, amely reményeket ébreszt a világ minden táján. A The Railway Clerk cimü ameri­kai folyóirat az USA-beli vasúti al­kalmazottak egyesületének hivatalos közlönye, cikket közöl a következő rímmel: „Mi mindent csinálhatnánk 25 milliárd dollárral, ha végrehajtanák a leszerelést ?" A cikk a következő beszédes szám­adatokat tartalmazza: „Egy B-47 típusú bombavető ára mintegy két millió dollár — írja a lap Ebból az összegből felépítheti e.gy jól felszerelt 100 ágyas kórház ímely elegendő volna egy 5000 lakosú kis város szükségleteinek kielégítésé­re." Egy „Forrestal" típusú repülőanya­ga j ó kétszáz millió dolláron felül isszegbe kerül. Ebből 100 új, mindet, 'ellékkel felszerelt nagy és korszeri. <kolát lehetne építeni. íme, ez a leszerelés elemi szám­tana. folytatja a lap Itt minden két­ség ki van zárva. A '.eszerelés az a 1 PUSKA ? EKE Delhi. (TASZSZ) - Az indiai kor­mány meghívására március 26-án Del­hibe érkezett A I. Mikojan. a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnök­helyettese és S. R. Rasidov, az üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. A repülőtéren fogadásukra megje­lentek T. T. Krishnamacsari indiai ke­reskedelem- és iparügyi miniszter, Szajed Mahmud külügyi államminisz­ter, A. K. Csanda külügyminiszter he­lyetes, Indira Gandhi, továbbá a kül­ügyminisztérium, valamint más indiai kormányhivatalok felelős munkatársai. A megjelentek melegen üdvözölték a repülőgépből kiszálló A..1. Mikojan; es S. R. Rasidovot. A. I. Mikojan rövid nyilatkozatban köszöntötte India né­pét. A. I. Mikojan és S. R. Rasidov ez­után az indiai elnöki palotába hajtat­tak, ahol deOhj tartózkodásuk alatt szállásuk lesz. Dzsavaharla] Nehru. Indiai minisz­terelnöke fogadta A. I. Mikojan 1, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek elsó helyettesét Nehru három óra hosszat beszélgetett A I. Mikojannal. * * # Nehru, India miniszterelnöke A. I. Mikojannak. a Szovjetunió Miniszter­tanácsa első elnökhelyettesének tisz­teletére március 26-án ebédét adott. Az ebéden részt vett még S. R. Rasi­dov. az Üzbég SZSZK Legfelső Taná­csának Elnökségének elnöke. Pánt In­dia belügyminisztere. Krishnamacsari, India kereskedelem- és iparügyi mi­nisztere, R. A. Kaura, egészségügyi miniszter és más hivatalos személyi­ségek. * * * Az United Press amerikai ügynökség delhi tudósítója A. 1. Mikojannak a Szovjetunió Minisztertanácsa első el­nökhelyettesének Indiába vaió érkezé­séről azt írja. hoqy az a szívélyes fo­gadtatás. amelyben A. I. Mikojant Del­hiben részesítették, élénk ellentétben áll azzal a hűvös fogadtatással, amely­lyel nemrégen Dulles, az USA állam­titkára találkozott indiaá látogatása­kor. Újabb keserű labdacs A TU-104 mintájú szovjet iök­hajtásos szállítógép megjelenése Londonban — amiről már hírt ad­tunk — nem kis zavart keltett a nyugati világban, szakkörök és laikusok között egyaránt. A lök­hajtásos utasszállító gépek kérdé­se ugyanis már évek óta foglal­koztatja a legfejlettebb tőkés ál­lamok ipari, kereskedelmi és köz­lekedési szakértőit, a sajtót s így a nagyközönséget is. A második világháború folyamán alkalmaztak először a hadviselő felek lökhajtásos katonai repülő­gépeket, főleg vadászgépeket. A nagy hatósugarú és nagy teher­hordó képességű lökhajtásos repü­lőgépek kifejlesztése több eszten­dőt vett igénybe, miután a lökhaj­tásos-hajtóművek beépítése az eddigi légcsavarok és azok robba­nómotorjai helyett egész sereg nehéz műszaki kérdést vetett fel. Mindenekelőtt ezeknek a gépeknek a nagyobb, a hangsebességet meg­közelítő sebessége megváltoztatta a repülőgépek addig hagyományos, merőleges szárny helyzet ét a törzs­höz viszonyítva és csapott szárnyú gépek építését tette szükségessé. Ugyanakkor megváltozott az üzemanyag súlyának és a hasznos súlynak az aránya is. Míg a lég­csavaros epülögépcknél az üzem­anyag a repülőgép összsúlyának csak egy negyedét teszi ki, addig a lökhajtásos gépeknél a gép in­dulásánál elraktározott üzemanyag a repülőgép összsúlyának jóformán a fele. Az üzemanyag nagy mennyisége és súlya feltétlenül megkívánja a lök­hajtásos gépek hatásfokának lehe­tő legjobb kihasználását. Ez pedig csak nagy magasságokban, 10.000 m körül következik be. Ilyen ma­gasságokban viszont a levegő nyo­mása alig egy ötöde a föld felszí­nén uralkodó légnyomásnak, a hő­mérséklete pedig mínusz 50 fok­nál is alacsonyabb. A repülőgép belsejében és az azon kívül lévő nagy nyomáskülönbség megkívánja a gép testének igen szilárd építését, másrészt a hajtómű nagy hideg­nek kitett részeinek, az üzemanyag vezetékének állandó melegítését, Ezek a nehézségek, valamint a hangsebesség körül fellépő számos aerodinamikai probléma igen ne­héz feladatok elé állította a világ repülőgép tervezőit. Az angolok két évvel ezelőtt büszkén jelentet­ték a világnak, hogy a Comet I. majd a Comet II. típusú lökhajtá­sos utasszállító repülőgépek szer­kesztői megbirkóztak a felmerült műszaki feladatokkal és már ezek­nek a gépeknek a sorozatos gyár­tásáról beszéltek. Próbaútjaikon azonban a Comet-gépeket soroza­tos szerencsétlenségek érték nagy­számú emberáldozatot követelve, amiért is az angol kormány betil­totta polgári légiforgalmi célokra való használatukat. Amerikában és Angliában mind­amellett tovább folytak a kísérle­tek és a lökhajtásos gépeket épít'ó gyárak beharangozták. hogy 1959­re, illetve 1960-ra sorozatban gyártott, négy légsugárhajtómű­vel rendelkező utasszállító repülő­gépeket hoznak a piacra. A nagy légiforgalmi társaságok egymással versenyezve adták fel rendelései­ket s reklámjaikban már most hirdetik, hogy 1960-tól interkon­tinentális vonalaikon nagy ható­távolságú, üzembiztos lökhajtásos utasszállító repülőgépeket fognak használni. A Szovjetunióról — amint az nyugaton a sok számukra keserű tapasztalat ellenére még mindig szokás — természetesen megfe­ledkeztek. Csak akkor hökkentek meg először a nyugati körök, ami­kor a tavalyi moszkvai repülőna­pon két sugárhajtóművü bombá­zót mutatott be a Szovjetunió amelynek teljesítőképessége fel­ért a négy hajtóművel rendelkező angolszász típusokéval. Ekkor járt híre elősző annak is, hogy a Szovjetunió már belső postafor­galmában polgári célokra is alkal­maz hasonló műszaki megoldású repülőgépeket. Miután a TU-104 szerkesztője, Tupoljev, szovjet akadémikus mi­napi nyilatkozatában azt is közöl­te, hogy a TU-104-et a Szovjet­unióban immár sorozatban állítják elő, a Nyugat technikai felsőbb ­ségét hirdető körök számára nem maradt más hátra, mint keserűen megállapítani, hogy a Szovjetunio repülőgépipara legalább három év­vel megelőzte a nyugatit. A leg­újabb lapjelentések szerint mát azt számolgatják, hány nagy nem­zetközi repülőtársaság fordul majd a Szovjetunióhoz, hogy biztosítsa vonalai számára a leggyorsabb és legmodernebb légiközlekedési esz­közt. Ilyen hírek hallatára az ember megérti, hogy egyes kapitalista körök nem nagyon lelkesednek a kelet-nyugati kereskedelemért ... -e-c A LEN A elhagyta az Antarktisz partjait A Lena Diesel-motoroshajó az Ant­arktiszon beállott viharos időjárásra va­ló tekintettel elhagyta az Antarktisz partjait. A Lena volt az egyetlen ha­jó, amely az antarktiszi őszt is ezen a vidéken töltötte. A hajó horgonyának felszedése előtt a szakemberek megállapították, hogy a Dawis-tenger felöl előrenyo­muló jéghegyek torlódása következ­ében a helyzet napról napra rosz­szabbodik, a vihar egyre fokozódik s a tömör, vastag jégpáncél, amelynek kiterjedése helyenként elérte a 130 kilométert, elzárással fenyegeti a ki­nézető utakat. A jégtáblák végülis hárfák az egyetlen szabad utat. A tatáknak azonban sikerült a Shack­eton jéghegy északi részén egy kijá­ratot felfedezniök és erre az expe­díció vezetősége elhatározta a hajó azonnali elindulását. A Lena távozása előtt búcsúgyü­lést rendeztek, amelyen V Golubov, az expedíció helyettes vezetője kö­szönetet mondott a Mirnij megfigyelő állomás építőinek és a hajó személy­zetének. Az expedíció távozó tagjai további sikereket kívántak kartársaik­nak, akik a haladás szolgálatában folytatják munkájukat. Végül M. Szomov, a Szovjetunió Hőse, az ex­pedíció vezetője mondott köszönetet a hajó személyzetének Mint mondot­ta, nemcsak az expedíció tagjai nevé­ben beszél, akik 1957 tavaszáig az Antarktiszon maradnak, hanem az egész szovjet nép nevében. A Lena sokkal később hagytn el az Antarktis? partjait, mint a leg-. több más állam hajói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom