Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-27 / 87. szám, kedd

Németország Szocialista Egységpártjának III. pártértekezlet© folytatta munkáját Berlin, március 25. — Németország Szocialista Egységpártja III, pártérte­kezletének vasárnapi ülésén a küldöt­tek megkezdték Walter Ulbrieht beszá­molójának megvitatását. Herbert Warnke, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének or­szágos elnöke az ipari munkásság ne­vében méltatta azokat a tervbe vett rendszabályokat, amelyek a dolgozók életszínvonalának emelésére, a mun­kanap, illetőleg a munkahét megrövi­dítésére és a reálbérek emelésére vo­natkoznak. Hangsúlyozta, hogy Nyu­gat-Németország munkásosztálya most a Német Demokratikus Köztársaság­ban megvalósított tettekről ítél­het: meg. mit jelent a gya­korlatban az első német niui.kás-pa­raszt állam szociális politikája. Heinrich Rau miniszterelnökhelyet­tes és külkereskedeiemügyi miniszter rámutatott, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság kü ! kereskedelmi kapcsolatainak bővítése lényegesen emelte az első német munkás-paraszt hatalom nemzetközi tekintélyét. Rau követelte, hogy világviszonylatban számolják fel mindazokat az akadá­lyokat, amelyek a Nyugat és Kelet kö­zötti kereskedelem teljes kibontako­zásának útjában áünak. Fritz Selbmann miniszterhelyettes rámutatott a korszerű műszaki beren­dezések teljes felhasználásának és ki­használásának nagy jelentőségére, mindenekelőtt a Német Demokratikus Köztársaságban tervbe vett atomerő­I mű fontosságára.. Selbmann utalt arra, hogy Németországban fokozott jelen­tősége van az atomerő békés céíok'-a történő felhasználásának, inivej a széntartalékok egész Németország te­rületén kimerülöben vannak Német­országban 1975-ben nem lesz elegendő szén megfelelő mennyiségű villany­áram előállításához és a vízr.erótarta­lékok is korlátozottak. A vasárnapi ülésen munkásküldött­ség üdvözölte a pártértekezletet és be­mutatta a Német Demokratikus Köz­társaságban előállított első utasszál­lító repülőgép modelljét. A vasárnapi ülésen ezenkívül felol­vasták a brit, japán, osztrák és viet­nami testvérpártok üdvözlő táviratait Németország Szocialista Egységpárt­jának III. pártértekezletéihez. Amit a nyugati országokban még nem láttak Moszkva, (TASZSZ )— N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak közei i angliai látogatásának előkészületeivel kapcsolatban a szovjet képviselők egv csoportja „TU—104" mintájú polgári Iökhajtásos repülőgépen Londonba ér­kezett. A szovjet iökhajtásos repülőgép óri­ási figyelmet keltett. A londoni lapok fényképeket és cikkeket közölnek, amelyekben rámutatnak e repülőgép pompás műszaki tulajdonságaira, töké­letes alakjára, motorainak hallatlan tel­jesítményére és arra, hogy a repüilóyép mily nagy sebességet érhet el. A londoni repülőtéren jelenlevő Sir Fhilip Bennet Joubert de la Ferte ari­goi légügyi főmarsall a televízió stú­diójának adott nyilatkozatában kije­lentette ,,Ehhez a repülőgéphez ha­sonlót méa nem láttam t nyugati or­szágokban. Ez a gép arról tanúskodik — mon- I tották elö. A gén 50 utast szállít poqy­dot ía a főmarsall — hogy ,,az oroszok gyásszal együtt. Az utasok kényelmes, megelőztek bennünket ilyen repülő- { hermetikusan elzárt" fülkében foglal­Répek építésében és nekünk ilyen Huszonöt év múlva v egymilliárd kínai lesz a világon és nekünk méretű Iökhajtásos hajtóműveink nin­csenek." A Daily Express vezércikkben fog­lalkozik a repülőgéppel, nagy fényké­oet közöi róla a következő cím alatt: ,,A szovjet Iökhajtásos repülőgépek mindent felülmúlnak." „Az a repülőgép, mellyel Szeröv had­seregtábornok érkezett — folytatta a vezércikk — tagadhatatlanul nagyon imponál Angliában. A Szovjetuniót még nem is olyan régen iparilag kezdetle­ges országnak tartották, most tíz évre rá az oroszok olyan repülőgépet gyár­tanak, amely messze túlszárnyalj 3 Anglia legior és legújabb gépeit. A szovjet repülőgépipar már soro latban gyártja a TU—104 mintájú Iökhajtásos utasszállítógépet A. N. Tupoljev akadémikus, ismert szovjet repülőgép tervező a moszkvai Pravda hasábjain részleteket közöl a TU—104 mintájú szovjet Iökhajtásos utasszállító repülőgépről. A szovjet repülőgépipar már soro­zatban gyártja ezt a repülőgéptípust — jelenti ká Tupoljev. Nagy sebességű Iökhajtásos gépről van szó, amely a fő légiútvonalakon való forgalom lebo­nyolítására hivatott, a gépet két ha­talmas Iökhajtásos motor hajtja. Se­bessége óránként 800 kilométer. A repülőgép részt vett tavaly júli­usban a tusinói repülőtéren rendezett légiparádén, ahol a moszkvaiak és a repülónapra érkezett vendégek száz­ezrei láthatták. A teljesen fémből készUlt gépet az utolsó szögig hazai anyagokból álli­nak helyett Ez lehetővé teszi, hogy a gép akár 10 000 m magasra is felemel­kedjék. A gépen belül a légnyomás ekkor is ugyanaz marad, mint 300 mé­ter magasságban. Minden utas saját kívánságára külön oxigénkészüléket is használhat. Az utasoknak a légiút alatt minden kényelmük megvan. Tu­rista változatában a gép 70 embert is felvehet, legénysége hat emberből áll: két pilótából. 1 navigációs tiszt­ből, 1 rádiósból, 1 mérnökből és egy l^sérőnőböl. ' A „TU—104" leszállás nélkül tudja megtenni az útat például Moszkvából Novoszibirszkbe (3000—3200 kilomé­ter). A moszkva-habarovszki utat 9—10 óra alatt teszi meg. A göp alakja szárnyaival együtt egy nagy nyílvesszőhöz hasonlít, teljesen áramvonalas. Ez nagy gyorsaságot biz­tosít számára. A gépbe a legkorszerűbb rádiónavi­gációs, rádiólokációs és rádió adóve­vőkészülékeket építettek be. Ez lehe­tővé teszi, hogy a gép az időjárási viszonyoktól függetlenül végezhessen repüléseket. Bármely évszakban és a nap bármely szakában rendszeresen távrepüléseket lehet végrehajtani ez­zel a géppel. Vr, • : • V• •• • • • V- • 'T'^rfTtTf A Londonba srkezett „TU-104" mintájú Iökhajtásos repülőgép. A LB MONDE című francia bur­zsoá lap kiküldte munkatársát, Rober' Guillaint tanulmányútra a népi Kínába. A tudósító több hó­napot töltött ott a múlt évben s mint maga is írja, azt keresztül­kasul beutazta: Kantontól Mand­zsúriáig, Sanghájtól Sinkiangig. Otja során és megfigyelései folya­mán nagy előnyére volt Guillaint ­nak. hogy már Kína felszabadulá­sa előtt is éveket töltött ott tgy ismerte a viszonyokat s összeha­sonlíthatott .... Nem lehet azt állítani, hogy a francia polgári újságíró mindenért lelkesednék, amit az új, népi, szabad Kínában látott. Hosszú, 18 folytatásban megjelent beszámoló­ja érdekes módon azonban min­denütt ott pozitív, ahol tényeket állapít meg, eseményeket ír le, megfigyeléseket tesz, s csak ott nyilvánul meg ellenséges beállított­sága. ahol a saját megjegyzéseit fűzi a látottakhoz. Ezekből kitű­nik, hogy az imperialista politika híve. Fájlalja, hogy a forrada'mat nem Amerika „szállította" Kíná­nak, pedig szerinte a vak is lát­hatta, hogy a „világ legnépesebb államában a forradalom elkerülhe­tetlen volt". Az Egyesült Álla­mok csak feguvert szállított Kí­nának, amit a nép végeredmény­ben ellene fordított Ezzel szem­ben a Szovjetunió gépeket, egész üzemeket szállít és szakembere­ket bocsát rendelkezésére. Igy — Guillaint szerint Kínában el­kerülhetetlen volt az amerikai imperialisták teljes veresége. A legérdekesebb azonban az, amit Guillaint cikksorozatának zárószavában mond: „A felszabadulás óta Kínában a születési arányszám 35 ezrelékről 31 ezrelékre emelkedett. Ugyan­azon idő óta a halálozási arány­szám 25 ezrelékről 17 ezrelékre csökkent. Vagyis amíg Csankajsek Kínájában a lakosság évi szaporo­dása 10 ezreléket (egy százalékot) tett ki, addig napjainkban, az or­szág teljes felszabadulása óta el­telt alig hat esztendővel az évi szaporodási arányszám 2C ezrelék (két százalék) vagyis kétszer ak­kora." Miután Kína lakossága jelenleg 600 millió, ennek két százaléka 12 millió. Szinte megdöbbenéssel álla­pítja meg a francia újságíró, hogy Kína lakossága már ma négy év alatt annyival szaporodik, mint amennyi francia él az egész vilá­gon. Nem nehéz azt sem kiszá­mítani, mondja Guillaint hogy a jelenlegi évi kétszázalékos la­kosság szaporodás mellett 25 év alatt, vagyis 1980-ig Kína lak > s sú­gónak száma eléri az egymilliár­dot s még a 2000 esztendő '•lőtt megkétszereződik, vagyis megha­ladja az egymilliárd 200 miVtót. Tényleg szédületes számok ezek nem csoda, hogy a francia köz­írónak eláll a lélegzete. Mi pedig úgy szemléltethetjük Kína lakossága gyarapodásának fantasztikus mére­teit, ha arra gondolunk, hogy min­den esztendőben annyival nő a „mennyei birodalom" lakosságának száma, amennyi Csehszlovákia egész népessége ... Természetesen felveti azt a kér­dést is a derék francia, vajon el tudja-e tartani a kínai föld ezt a mérhetetlenül sok embert? Érde­kes módon erre a kérdésre is igennel felel, pedig tudjuk, meny­nyire hajlamosok az imperialisták a máit husi elmélet demagógiájára. „Singháj vidékének például — írja Guillaint — ami akkora, mint egész Franciaország, alig van másfél millió lakosa. Amellett ez a terület igen termékeny s köny­nyen öntözhető. S ilyen még szá­mos más is van Kína területén." Mi hozzátehetjük: a népi Kína, a Szovjetunió hathatós támogatá­sával, s testvéri együttműködés­ben a többi szocializmust építő ázsiai és európai országgal, szoros gazdasági kapcsolatban a bandungi konferencia számos ázsiai és afri­kai részvevőjével, de elsősorban saját öntudatos politikai és gaz­dasági ténykedése révén, mellyel a kínai világ iparát, mezőgazdaságát, kereskedelmét szocialista alapokra helyezi négy-öt ötéves terv alatt csakugyan nemcsak számszerűleg de lakossága jóléte, kultúrája te­kintetében is a világ legelső álla­mai közé fog tartozni. Sz. L. ocooooocxxxxxxxxwooooooooooccooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx»ae^ AZ ELSŐ TAVASZI NAP TUNISZBAN Kedden, március 20-án délután Pá­rizsból a szélrózsa minden irányába szétröppent a hír Afrika egy újabb­független államának megszületéséről. Tahar Ben Amur. Tunisz miniszterel­nöke és Christian Pineau külügymi­nisztir a francia külügvminisztérium épülé'tében aláírták Tunisz független­ségéről szóló jegyzökönyvet, amelyben a Párizsban ez év február 27-től fo­lyó francia—tuniszi tárgyalások ered­ményét rögzítik le. „E tárgyalások eredményeképpen — hangzik a jegy­zőkönyv szövege —, Franciaország ünnepélyesen elismeri Tunisz függet­lenségét. 1' Egyben elismeri a francia protektorátusról szóló, Bordeauxban 1881 május 12-én aláírt szerződés ér­vénytelenségét. A jegyzőkönyv további része igazolja az 1955. évi francia— tuniszi megállapodás érvénytelenségét, amely a független Tunisz új alapok­mányával nem egyeztethető össze. Tunisz saját hadsereggel fog ren­delkezni és független külpolitikát és diplomáciai tevékenységet fog foly­tatni, amely egy állam függetlensé­gének legfontosabb alapfeltétele. Tavasz első napján a világ szabad­ságszerető népei a tuniszi népet mint az afrikai kontinens újabb független, szabad országának lakóit üdvözölhet­ték. Ám az ország szabadsága nem Pá­rizsban született meg, hanem a tuni­szi szabadságharcosok vérrel öntözött földjén. Sok sok évi harccal, sok 60k kiontott vérrel kellett megváltani ezt a függetlenséget. Tunisz, a franciák mondvacsinált határsértés ürügyével támadták meg foglalták >el 1881-ben. itt kezdődik a Egy hét a külpolitika tükrében OJ szo 1956. március 27. tuniszi nép szabadságharca a francia gyarmatosítók ellen. A gyarmatosítók pedig hozzáláttak hasznuk szaporításához — természe­tesen a leigázott tuniszi nép rovására. A frankok ugyan gyűltek, de felgyü­lemlett a nép haragja is. A nemzeti felszabadító mozgalom egyre nagyobb méreteket öltött, különösen a máso­dik világháború utáni években. Ezt a mozgalmat Franciaország hol ígére­tekkel szerelte le, hol pedig fegyver­rel nyomta el. Még 1951. december 15-én Schu­mann, az akkori francia miniszterel­nök a tuniszi kormány memorandumá­ra válaszolva kijelentette, hogy a francia-tuniszi függőségi viszony ér­vényben levő firmája „megváltoztat­hatatlan és örökérvényű". Ennek az elvnek megfelelően Tunisz francia főkormányzója, Hauteclocque a legdur­vább terrorintézkedésekkel felelt a tuniszi autonóm követelésekre. Azóta is folyt a tuniszi nép sza­badságharca. Franciaország politiká­jának kormánykerekénél gyakori volt az őrségváltás. Egymást váltogatták a kormányok: Laniel, Bidault, Mendes­France, egy-egy név a francia tör­ténelem lomtárában. A kormány­válságok előidézésében nagy ré­sze volt az egyre elmérgesedő gyar­mati, s így a tuniszi kérdésnek is. A francia nép elítélte a véres gyarmati politikát. Tehát a francia nép és a szabadsá­gukért küzdő gyarmati népek harcá­nak eredményeképpen született meg ez év elején Marokko függetlensége és a múlt hét keddjén a független Tunisz. Április közepe táján az új tuniszi kormány Párizsban megkezdi tárgya­lásait a francia-tuniszi viszony rende­zéséről, amit Tunisz függetlenségének elismerése tesz szükségessé. FÜGGŐBEN AZ ALGÉRIAI KÉRDÉS Algéria szomszédságában kétfelől — Marokkó és Tunisz esetében — győ­zött a tárgyalások elvére alapozott politika. Ennek ellenére és a törté­nelmi tanulsággal teljes ellentétben a francia kormány az algériai kérdés­ben továbbra is az erő politikáját akarja folytatni. A francia parlament nemrégen sza­vazta meg a kormányt teljhatalommal felruházó intézkedést. Ezt annak ér­dekében tette, hogy a kormány békét teremtsen Algériában. A parlamenttől nyert felhatalmazás értelmében a kormány március 17-én ült össze és intézkedéseket, fogana­tosított az algériai kérdés megoldá­sában. Ezek az intézkedések javarészt katonai jellegűek. A francia kormány újabb csapategységeket vont össze Al­gériába, melyeknek az a rendelteté­sük. hoqv ott „helyreállítsák a bé­két". A béke helyreállítását kétféleképpen is lehet értelmezni — ez tűnt ki az algériai béke megteremtése érdeké­ben teljhatalommal felruházott fran­cia kormány intézkedéséből Az algé­riai függetlenségi mozgalom elnyomá­sa csakis terrorral és vérontással kép­zelhető el, de az is csak ideiglenes lehet. A francia nép és a világ népei a béke helyreállításának fogalma alatt mást értenek A francia kormány a katonai intéz­kedések palástolására néhány szociá­lis és politikai jellegű intézkedést is hozott, (a mezőgazdasági munkások béreinek emelése, néhány reform elő­készítése és a bennszülöttek közéleti szereplésének lehetővé tétele). Ezek a határozatok nem annyira a francia kormány jószántából, mint inkább a néptől való félelméből születtek. Hisz ismert tény. hogy a franciaországi vá­lasztásokon a baloldal programjában az algériai kérdés békés rendezése is szerepel. És hogy a baloldal a válasz­tásokon győzelmet aratott, arról ta­núskodik az a tény, hogy a francia nép a tuniszi kérdés megoldását is halaszthatatlannak tarti^ Algériában azóta is dúlnak a harcok. Már az egész orszáo egyharmadára ki­terjedt a szabadságharcos partizánok mozgalma. A l'Humanité jelentése sze­rint az utóbbi tíz napon újabb 30 francia katona vesztette életét, 80 pedig súlyosan megsebesült. Az algériai nép szabadságvágyát ka­tonai intézkedésekkel nem lehet el­fojtani, itt is csak egyetlen megoldás van. Algéria függetlenségének bizto­sítása. AZ AMERIKAI „NYITOTT AJTŐ". A háború éveiben Churchill és Roo­sevelt egyik beszélgetésén a jövőről esett szó Ezt a beszélgetést Roosevelt fia, Elliot Írja le. ,,Igy látta ő" című könyvében. Ime egy részlet: „Elnök úr. Anglia egy pillanatra sem hajlandó elveszteni a brit biro­dalomban meglévő előnyös helyzetét. Az üzleti vállalkozás, amelyet Anglia olyan magas szintre emelt, továbbra is az angol miniszterek által megha­tározott feltételek mellett fog halad­ni. — Látja Winston — szólt apám — ez az a kérdés, amely kettőnk kö­zött a leghamarább viszályt vált ki.. Roosevelt nem tévedett. A háború után az amerikai és a brit imperializ­mus érdekei gyakran keresztezték egymást. Az amerikai imperialisták a gyarmatok kérdéseiben a „nyílt ajtó" elvét hirdették, ami arra volt jó, hogy az amerikai töke nyugodtan be­törjön és elárassza a brit gyarmato­kat is. „Olyan mértékben kell Amerikának megerősödnie, amilyen mértékben Anglia gyöngül . . . ahol Anglia uralma megszűnik, ott az Egyesült Államok­nak kell átvenni az uralmat — Irta John MacCormac, amerikai újságíró „Amerika és a világuralom" című könyvében már 1940-ben. Amerika azóta is ezt a politikát kö­veti. Az Egyesült Államok görögországi nagykövete, Cannon úr, kormánya ne­vében szimDátiáiáről biztosította Görög­országot a ciprusi kérdésben és kö­zölte, hogy az amerikai szenátusban Lebban szenátor és 17 társa követelte, biztosítsák Ciprusnak az önrendelke­zési jogot. Miről van itt szó? Nem a demokrácia védelméről. Ame­rika is érdekelt a ciprusi kérdésben. Amíc Cipruson az angolok az urak, addig az amerikai töke előtt zártak Ciprus kapui És ez a lényeg. Amennyivel gyengébb lesz Anglia, annyival erősbödhet az Egyesült Államok. Az imperialista érdekellen­tétek sohasem férnek meg egymás mellett. A News Chronicle brit folyóirat Igy kesereg „Az amerikaiak a várt tá­mogatás helyett beavatkoznak Ciprus kérdésébe." Ez a nyitott ajtó elmélet. Ajtó, amelyen át távozik a brit gyarmati politika letCnt dicsőség©, hogy helyét az amerikai tőke foglal­hassa eL Zsilka László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom