Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-24 / 84. szám, szombat

FR AMriSrO GOYA GRAFIKAI SOROZATAI I I \ / \ I N I ta/ > ' Vrf' ' \ IIIÜIUIIIIHIÜI, • I I II I I I I I I I I I tb,ll:l I KI 111:1 I l«l II A Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége Hviezdoslav téri helyiségeiben megnyílt az eredetileg még januárra tervezett Goya-kiállítás. Francisco Goyának, a nagy spanyol festőnek — akit világszerte az utolsó régi mesternek s egyben az első nagy modern művésznek tartanak — híres grafikai sorozatai kerülnek itt bemutatásra, azok a mesteri rézkarcok és aquaÄták, — amelyekben a dús fantáziájú művész kortársai jellemének és az akkori társadalom viszonyainak oly pontos, éles elemzését adta. Goya művészete a nagyvonalú barokk művészet alkonyán, a 18. század végén fejlődik a kifinomodott illuzionizmus alapján. Nem elégszik meg azonban azzal a feladattal, hogy munkájával egy talaját vesztett művészirányzat életkorát kinyújtsa. Sokkal jelentőségteljesebb küldetés jutott neki osztályrészül: áthidalni egy haldokló művészet és a jövő irányzatai között tátongó űrt. így ha Goya nem is hagyott maga után önálló iskolát, mely közvetlen tovább fejlesztette volna müvét, mégis éppen az ö mü' vészete volt a legnagyobb hatással a 19. század irányzataira. Dalacroix, Daumire, Manet és az újabb irányzatok is hozzá fordulnak és kihasználják a nagy spanyol művészetének azokat a részeit, amelyek alkalmat adnak a művészi eszme továbbfolyta\ tására. Az európai művészet fejlődése szempontjából a legjelentőségteljesebb ötletek főleg művészi munkásságának későbbi szakaszában jelentkeznek. Ezek közé tartoznak a kiállított grafikai munkák is, melyeken közvetlenül alapul például Daumier művészete. Grafikai technikája, elsősorban az aquatinta segítségével megszabadul a festészet formai kommencióitól, és lehetővé vált elképzeléseinek szabad kifejezése. Az y1796—98-as- években alkotta az ötleteknek (Caprichos) nevezett sorozatot, mellyel megismerkedhetünk a kiállításon. Őszinte emberi érzéssel készült a sorozat, és ez előbukkan a kíméletlen szatíra mögül is. Később az 1810-es években fordul ismét a grafikához, amikor A háború borzalmai című sorozatán dolgozik. Ez a szívbemarkoló sorozat teljes egészében látható a kiállításon. A következő bemutatott ciklus, a Tauromachié, a bikaviadalok mozgalmas pillanatait rögzíti meg pontos művészi meglátással. Ez a munka 1815-ben jelent meg először. Ugyancsak ebben az időben dolgozik az Ötletek ciklusának folytatásán is, melyet Közmondásoknak (Proverbios) nevezett el. Mindezekből a művekből kiérezni azt a mély emberi szenvedélyt, amelyekből maga a finom idegzetű művész is kivette a részét az akkori bizonytalan időkben. Goya 210 évvel ezelőtt, 1746. március 30-án született Fuendetodp6ban, mint szegény parasztszülők gyermeke. Először Zaragozában tanult D. Jose Luzan y Martinez műhelyében, majd Madridban Francisco Bayen-nál. Tanulóéveit tanulmányi út fomiájában végül Olaszországban fejezi be. 1774ben tér vissza Madridba, ahpl kezdetben a Tiepolo hatását éreztető freskókon dolgozik. Sikerét a királyi gobelinszövő műhely számára készített színes kartonok alapozzák meg, melyeken különböző genre-jeleneteket mutatott be.. 1795-ben kinevezik a madridi San Fernando művészeti akadémia igazgatójává, 1799-ben pedig a spanyol király első festője lett. Mind művészetével, mind közéleti szereplésével élesen bírálta a királyi udvar és kőra társadalmi képmutatásait és züllöttségét. Ezzel maga ellen bőszítette az udvar hatalmasait, úgyhogy élete vége felé kénytelen volt Madridot elhagyni, Rövid időre Párizsba, majd Bordeauxba költözött. Itt fejezte be életét 1828. április 16-án a nagy művész, kinek zsenális szelleme képes volt kora zavarai és bizonytalanságai mellett is felismerni és átadni a következő nemzedéknek a tartós művészi érték' t Jankovich Imre A „Csendháborítók" Qútdn Kit encoen éoes a rozsnyói énekkar Április elsején ünneplik a rozsnyóiak dalárdájuk fennállásának kilencvenedik évfordulóját. A jubileumra gondosan készülődnek a rozsnyói énekesek. Értékes műsorral lépnek fel az ünnepségen, melyet népi zenekaruk, táncegyüttesük, színjátszóik, szavalóik és a nemrégen alakult esztrádzenekar fellépései tarkítanak. A rozsnyói énekkar 90 évvel ezelőtt a város zenei életének felvirágzását tűzte ki célul. Kis létszámú férfikórusuk volt akkor, karmesterük 15 forint tiszteletdíjat kapott negyedévenként. A megalakulás óta nyolc karmester váltotta egymást. Az énekkar tagjainak létszáma évről évre növekedett, jelenleg 60 tagú, 6 Mikus Imre karmester vezetésével hetenként háromszor tart próbát. A dalárda tagjainak túlnyomó része a múltban is bányászokból, munkásokból állt. Az idősebbek közül többen aktív részesei voltak az akkori rozsnyói sztrájkok megszervezésének.' Az énekkar tagjai kisebb csoportokban, sztrájkmozgalmi dalokfial ösztönözték, lelkesítették a tömegeket. Molnár Béla és az énekkar többi korosabb tagjai még élénken emlékeznek a Vöröskő—Margitfalva vasútépítő munkásainak nagy sztrájkjára/ a gömörhorkai sztrájkra, s annak® áldozatára, Russza János bányászra. Visszaemlékeznek a szomolnoki ifjúmunkások hatalmas tüntetésére, amelyen 1200 fiatal vett részt, akiket az oda összesereglett 800 csendőr sem volt képes megfélemlíteni. Egy negyed évszázad múlt el azóta, s ez az évforduló egybeesik a dalárda ez évi jubileumi ünnepségével. Az énekkar régi tagjait, a sztrájkok egykori szervezőit, részvevőit az ápri-. lisi ünnepély keretében a Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala kitünteti. A tagok között többen vannak olyanok, akik három-négy évtized óta lelkes tagjai a dalárdának. Régi jegyzökönyvek, meghívók, műsorok, újságcikkek és fényképek beszélnek az elnyomatás éveiről, az ellenállási mozgalmak hősi harcairól, a dalárda csaknem évszázados múltjáról. (mgy) Zsúfolásig megtelt a gútai népművelési otthon előadóterme. Érthető volt a nagy érdeklődés, hiszen a Csemadok h«iyi csoportjának színjátszói először mutatták be Szolovjev kitűnő színjátékát, a Csendháborítót. — Nem tudom — mondta kérdésemre Valgon elvtársnő — honnan vett magának ennyi bátorságot és erőt ez a lelkes csoport, hogy hozzá mert fogni ilyen nagyigényű színmű betanulásához. Hiszen a Csendháborító előadása komoly feladatot jelent egy hivatásos színtársulatnak is. — Az előkészítő munkákból legjobban Nevery tanító elvtársnő vette ki a részét — fűzte hozzá Jez6Ó László elvtárs. — Fáradságot nem ismerve dolgozott, ő tanította be a darabot. ő formálta a szereplők alakítását, mozgását, hanghordozäsát. De részt vett a pompás díszletek ps a szép kosztümök -tervezésében is. Nehéz lenne mind a harminchárom szereplőt jellemeznem. Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy tudásuk és tehetségük legjavát adták. Naszreddin Hodzsa szerepét Szigeti Kálmán alakította. A közönség sokat derült a kópéságain. A szerelmét, C.üldzsánt játszó Tóth Gitfl kedvességével nyerte meg a közönség őszinte rokonszenvét. Dzsafár uzsorás szerepét kitűnően alakította Szénssi Gábor. A nézők meggyűlölhették ezt a gonosz, embertelen uzsorást, és ugyancsak jókat nevettek. mikor Naszreddin rsínytevései az uzsorás rovására dőltek el. Ki kell még emelnünk Csontos Emíliát, P resztek Józsefet. Ke-* lemen Ferencet. Molnár Ferencet és Ollé Gábort. Borka Ferencről, az emíralakítójáról szintén csak jőt mondhatunk. Az előadásból sókat tanult a közönség: megismert egy eddig előtte ismeretlen népi hőst, Naszreddint. Megtanulta, hogy az elnyomás mindenkor az ember ellen elkövetett bűn volt, és megtanulta ugyanakkor, hogy a dolgozók lyilturális igényeit csak úgy lehet biztosítani, hogy még szélesebb körben még tevékenvebben bekapcsolódunk a Csemadok munkájába. I Szabó Imre. •••• SZINDARAB-PALYÁZAT A Szlovákiai Népművészetek Háza 1956. március 1-ével pályázatot hirdetett ifjúsági és gyermekszíndarabokra, énekes és táncos darabokra (felnőttek részére), operett-szövegekre, bábszínházi együttesek és bábszínházi szólisták kis színpadi műveire. A verseny 1956. november 1-évei végződik. A pályázat eredményeit a Szlovákiai Néoművészetek Háza 1956. december 29-én hirdeti ki. A oályázat a következő csoportokra oszlik: I. Ifjúsági és gyermekdarabok 1 díj: Kčs 5.000.— 2 díj: Kčs 3.000 — 3 díj: Kčs 1.000.— II. Énekes-táncos darabok, operettszövegek. 1 díj: Kčs 10 000.— 2 díj: Kčs 6 000.— 3 díj: Kčs 3 000.— III. Kis színpadú bábszínház-együttesek és bábszínházi szólisták részére írt munkák. 1 díj: Kčs 3.00Q.— 2 díj: Kčs 2.000.— 3 díj: Kčs 1.000.— A pályázaton minden csehszlovák | állapolgár részt vehet. A munkákat névtelenül, jeligével a Szlovákiai Nép! művészetek Háza színiosztálya címé, re (SDĽUT, divadelné odd. Bratislava. Stalinovo nám. č. 38.) kell beküldeni. Mellékelni kell egy lezárt borítékot, 1 melyen fel kell tüntetni a jeligét, s a borítékban pedig legven-benne a szerző neve és pontos címe. Minden munkát három példányban kell beküldeni. Az 1956. november l-e után érkezett munkákat a bíráló bizottság már nem értékeli. Szeretlek élet! Kitárulva már titok-ablakod És a szép valóság. Jóság Derűjét onnét rám lobogtatod. És utat jelölsz, hogy merre menjek. Megérzem: akarod, Karod Melegében hogy elcsendesedjek. Akarod; ne legyen lázadásom, S vérem új dalokba Folyva, Lobogja fel élniakarásom. Terv és szándék, m' szívemben érik; Üj ütemet nyerhet Benned, S ívelhet a legszebb eredményig ... Tettek szerelme köt össze véled, S mint röpítő delej, Emel,' S mondatja vélem: szeretlek élet! Csontos Vilmos 3OOOOOO©GKDOOO0O^ A csehszlovákiai magyar olvasónak nagy örömet szerzett a Csehszlovákiái Magyar Könyvkiadó, amikor kiadta Krúdy Gyula Hét bagoly és Boldogult úrfikoromban című regényeit egy kötetben. A könyvnek nagy sikere volt, s ez a ragyogó tehetségű író sajátosan egyéni, de kétségtelenül magas színvonalú írásmüvészetének pompás, szinte utánozhatatlan költői stílusának, müvei zamatos nyelvezetének, ízes magyarságának köszönhető. Nem alaptalan Sőtér Istvánnak a könyv előszavában írott megállapítása: „Kevés magyar író tudott mindmáig annyira elbűvölni prózájával, költőiségével, sőt néha £sak a hangjával is, mint Krúdy Gyula. A vörös postakocsi, a Boldogult úrfikoromban, a Hét bagoly, a Szindbád-novellák írójának prózája egy sajátos költőiség zenéjét zárja magába, álmokat, andalító káprázatokat, regényes és mélabús képzelődéseket idéző zenét. — Krúdy olvasói erre a zenére figyeltek föl, arra a sokat emlegetett, mélabús „gordonkahangra", amely utánozhatatlan bájjal, varázzsal telíti írásait". A nyíregyházi származású Krúdy Gyulát sok kedves emlék fűzte hazánkhoz is, hiszen itt, szűkebb hazánkban, Szlovákiában diákoskodott. Számos olyan művet írt, amelyekben szepességi városainkra, Iglóra, Késmárkra, Lőcsére, Podolínra emlékezik vissza. így például Lőcsén játszódik Az arany meg az asszony című egyfelvonásosa (a magyarországi műkedvelők által ma is szívesen játszott darab), melyből Kenessey Jenő, Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze operát írt, amely ma is szerepel a budapesti Operaház műsorén. Krúdy Gyuláról, aki bár a pusztuKészül Krúdy Gyula életrajza lásra ítélt dzsentrihez tartozott, az utókor sem feledkezett meg, hiszen köztudomású, hogy nehéz életkörülményei arra kényszerítették az írót, hogy szembeforduljon kora társadalmi rendjével, bírálja azt, majd a forradalom lelkes híve legyen. Az igazi Krúdy Megismertetése, tehetségének és" művészetének értékelése, rendkívül termékeny írói munkásságának feltárása az irodalomtörténet feladata. Ebben a nemes munkában részt vesz az író lánya, Krúdy Zsuzsa is, aki Budapesten él, mint a Fővárosi Könyvtár dolgozója, Krúdy Zsuzsa édesapja életrajzán dolgozik nagy szeretettel, édesapja emléke iránt érzett határtalan tisztelettel és odaadással. Alkalmunk ,volt beszélgetni a rokonszenves fiatalasszonnyal, aki elmondott nekünk egyet-mást édesapjáról és saját munkájáról. — Nagyon szere tep és tfcztelam édesapámat, Krúdy Gyulát. Egyik leghívebb olvasója, rajongója én^ vagyok. Éppen ezért sokáig túl nehéz, sőt vakmerő feladatnak tűnt előttem ő utána kezembe vonni a tollat. Egy napon azonban (másfélévvel ezelőtt) ráeszméltem, hogy kötelességem írással is szolgálni drága emlékét. Be kell mutatnom öt a maiaknak, mint embert, a sokat dolgozó, hivatását imádó, színes életű, nem mindennapi tehetségű írót. Bizony nagy fába vágtam a fejszémet, mert nem regényes, hanem valóságos adatokon alapuló életrajzot írok. Ehhez pedig el kell olvasnom mindazt, amit tizenháromesztendős korától ötvenöt éves koráig, haláláig írt. Ez a hatalmas életmű több mint százhúsz kötetből, mintegy .ötezer novellából, megszámlálhatatlan újságcikkből és tárcából áll. Még ma is rengeteg novella, cikk és körülbelül húsz regénye fekszik sárguló újságokban, kiadatlanul. Anyagom legnagyobb részét csak nagy, tudományos könyvtárainkban találhatom meg, s ez is nehezíti munkámat. Felkerestem kortársait — sajnos, már csak kevés él közülük, — s pontosan feljegyeztem elbeszéléseiket. A sok-sok megható, szeretettől áthatott visszaemlékezés közül különösen egy mondat kapott meg: „Amikor Krúdy Gyula bejött a New York kávéházba, világos lett tőle a terem". Természetesen édesanyám is mesélt róla, s az én emlékeimben is élénken él. A legtöbbet azonban sajátmaga mondja el nekem, hiszen mindent megírt, ami vele történt. Hűségesen beszámol életéről, sorsáról, örömeiről, bánatáról, csak érteni kell e nyelvén s tudni kell a sor-ok között k; olvasni. ; Nem tudom, milyen terjedelmű lesz a könyv, azt sem, mikorra készül *1. Sajnos, kevés időm van dolgozni.Az a vigasztaló, hogy könyvtárosi munkámat is nagyon szeretem. .Ha megtehetném, legalább egy fél évre szabadságra mennék, s akkor kedvemre dolgozhatnék, búvárkodhatnék, írhatnék. — Az ön véleménye szerint kap-e Krúdy Gyula kellő megbecsülést az utókortól, a mától? — Az igazi Krúdy renaiss'ance még nem érkezett el. De eljön! Azt hiszem, ehhez nagyban hozzá fog járulni egy nemsokára megjelenő kötete, Krúdy Gyula írői arcképei is, amely új oldaláról mutatja be őt. Re! mélem, hogy életrajzom is, amelyhez 1 éppen a hatalmas anyag és kevés Beszélgetés Krúdy Zzuzsával, a nagy magyar író lányával időm miatt Perepatits Antalt, a régi Krúdy-ismerőst és rajongót nyertem meg kitűnő társszerzőnek — ezt a célt fogja szolgálni. Szükséges lenne Kozocsa Sándor kitűnő bibliográfiáját is kiadni, melyből kiderülné, hogy Krúdy volt a legtöbbet alkotó magyar író. — Elárulná nekünk, mi lesz a készülő életrajz legérdekesebb része? — Ezt majd az olvasóknak kell eldönteniök, mert számomra mindegyik egyformán érdekes. — Melyek édesapjával kapcsolatos legmaradandóbb személyes élményei, emlékei? — A sok-sok közül elmondok egyet. Egyszer valamiért — életében először és utoljára — pofonütött. Hallottam, hogy utána nyugtalanul jarkel szobájában. Majd egy félóra múlva kijött hozzám, megsimogatott és így szólt: „Ne haragudj, kislányom". Bizony, ma sem tudok könnyek nélkül erre a jelenetre gondolni. — Ügy tudjuk, a közelmúltban járt Csehszlovákiában. Mondjon valamit itteni élményeiről, útjáról. • Már annyi szépet hallottam és olvastam Csehszlovákiáról, a Tátráról, hogy várakozással indultam útnak, S nem csalódtam, sőt... Még ma is szívdobogást kapok, ha valahol meglátom a Tátra képét. Röviden szólva: alaposan beleszerettem. Hiszem azonban, hogy szerelmem nem reménytelen s még sokszor láthatom majd. Szeretném bejárni az egész országot, Bratislavától Prágáig, mert vonz ez az ország és népe. Persze ez is, mint sok más, pénzügyi kérdés. De talán sikerül. Nem kisebb izgalommal készültem édesapám szeretett Szepességére sem, ahol valaha diákoskodott. Milyen sok szépet írt a kis Podolínról, Lőcséről, íglóról, Késmárkról és a többi városokról. Ezekből az írásokból egy kötetrevalót összeszedtem és elküldtem a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadónak. A Podolíni kísértet című regényét pedig a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadónak. Nem tudom, kiadásukból lesz-e valami. Lőcse és Késmárk különösen tetszett nekem. Lőcsén édesapámnak Az arany meg az asszony című, a XV. században lejátszódó egyfelvonásos színdarabja járt eszemben. Késmárkon az aranyos Jurán Vidor bácsi, édesapám iskolatársa kalauzolt. Rövid, sajnos igen rövid ott-tartózkodásom alatt ez a kedves szomszéd nép igen a szívemhez nőtt, mert becsületes, kultúrált, békés, jókedvű, talpraesett és vendégszerető. Végezetül beszélt sajátmagáról, magánéletéről, terveiről. — Magánéletem nem érdekes. A harmincas éveimben járok. Sajnos, elvált asszony vagyok, gyermekem nincs, egyedül élek. Terveim: szeretném az életrajzot minél hamarább, ha lenet ez év végére megírni. De minden más Vonalon is tovább szolgálom édesapám emlékét, mint a múltban: rádióelöadásokkal, ankétokkal, cikkekkel, stb. Szeretnék sokat utazni, s útjaimról irodalmi naplót írni. S végezetül hozzákezdek legérdekesebb, legizgalmasabb feladatomhoz, a Krúdy-breviárium összeállításához. Meg akarom mutatni, hogy mit Irt az író az élet legfontosabb, bennünket embereket legjobban érdeklő kérdésekről: a szerelemről, a munkáról, születésről, halálról és még sok minden másról. Sági Tóth Tibor ''• ' S 7 O -7 1956. március 24.