Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-03 / 63. szám, szombat

Viliam Široký elvtárs üdvözlő távirata Fam Van Donghoz Viliam Široký miniszterelnök Fam Van Donghoz, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság miniszterelnökéhez és külügyminiszteréhez 50. születés­napja alkalmából a következő táviratot intézte: „Tisztelt miniszterelnök elvtárs, engedje meg, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormányának nevében és saját nevemben őszinte jókívánataimat küldjem Önnek, jó egészséget és sok sikert kívánjak a béke megszilárdításáért, az Önök gyönyörű országá­nak felépítéséért végzett munkájában. V. Široký, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke." A Vietnami Munkapárt ötéves Ö t évvel ezelőtt, 1951 februárjá­ban a vietnami népnek a fran­cia gyarmatosítók ellen vívott kemény harcai közepette tartották a Vietnami Munkapárt alakuló kongresszusát. 1951. március 3-án a párt megalaku­bísáí hivatalosan is bejelentették. Öt év nem hosszú idő az ember életében, még kevésbé egy ország, egy nép történetében. És mégis mily jelentós győzelmeket vívott ki a viet­nami nép e aránylag rövid idő alatt pártjának vezetésével, mily mélyre­ható változások állottak be életében! A Vietnami Munkapárt a hosszú éveken át illegalitásban harcoló In­dokínai Kommunista Párt dicső ha­gyományait folytatva, az ország né­pét győzelemre vezette a nemzeti felszabadító háborúban. Szemtől szem­be a vietnami néphadsereg harci si­kereivel és a világ közvéleményének hatalmas nyomásával az amerikai im­perialisták által támogatott francia gyarmatosítóknak nem maradt más hátra, mint 1954-ben Genfben aláírni a fegyverszüneti egyezményt. A harcok megszűnése után a párt előtt további fontos feladat ál­lott. Vietnam népét a háborútól sú­lyosan feldúlt ország újjáépítésére, a gazdaság fejlesztésére, a Vietnaméi Demokratikus Köztársaság gazdasági és kulturális fejlesztésére kellett ve­zetnie. Ma az országban befejezésé­hez közeledik a földreform 'és a párt a köztársaságot lépésről lépésre a szocializmushoz vezeti. Az ország belső felépítésével egy­idejűleg harcolni kellett a genfi egyezmények pontos betartásáért, amelyeknek feladata az indokínai béke megszilárdítása, Vietnam egyesítése volt, védekezni kellett az amerikai imperialisták és dél-viet nami segítő­társaik merényleteivel szemben, har­colni a délkelet-ázsiai béke megszilár­dításáért. Mindezek a feladatok ma is egyforma sürgősséggel állanak a párt előtt és az utóbbi időben még idősze­rűbbé válnak annak következtében, hogy az amerikai imperialisták Dél­Vietnamot és Laoszt — a genfi egyezményekkel ellentétben — be akarják vonni a délkelet-ázsiai agresz­szív katonai tömbbe, a SEATO-ba. A Vietnami Munkapárt harcában, amelyet országa népének jobb életéért folytat, a Szovjetunió, a népi Kína és az összes népi demokratikus orszá­gok segítségére támaszkodik. A Mun­kapárt vezetésével a szocialista tá­bor szilárd tagjaként Vietnam népe eléri igazságos céljait. A brit gyarmatügyi miniszter Cipruson tárgyalt London, március 2. (ČTK) — Len nox-Boyd gyarmatügyi miniszter be­fejezte Makariosz érsekkel folytatott, három napig tartó ciprusi tárgyalá­sait. A miniszter azért utazott Ciprus szigetére, mert az utóbbi hónapokban ezen a brit gyarmaton egymást érték a britellenes tüntetések. A Reuter jelentése szerint Lennox­Boyd Ciprus szigetén kifejtette a Cip­rus új alkotmányának kidolgozására tett brit javaslatokat, amelyek szerint a sziget korlátlan önigazgatást nyerne, de megőrizné gyarmati statutumát. A sajtójelentések szerint azonban a tárgyalások holtpontra jutottak. A TASZSZ nyilatkozata: Németország egyesítésének egyedüli útja: az NSZK és az NDK közötti tárgyalások Brentano. a Német Szövetségi Köz­társaság külügyminisztere az utóbbi időben többször beszélt Németország egyesítéséről, valamint a Német Szö­vetséo 1 Köztársaság és a Szovjetunió kapcsolatairól. Emellett a dolgot úgy állította be. hoov Németországot ál­lítólao eqvesíteni lehet a két német állam megegvezése nélkül. Továbbá azt harg-'rts-tta. hogv miután a Szov­ic-t t'ő és az NSZK kicserélték naqv­köv t?.ket a szoviet kormánv részé­ről várható a Németország egyesíté­sével kapcsolatos tárqvalások megkez­dése. Brentano úr említett kiielerotései csupán illúziókat kelthetnek a Német­ország újraegyesítéséhez vezető utak­ról és semmiképpen sem járulnak hozzá ahhoz, hoov az egyesítés kér­désében haladást érienek el. A szov­iet kormánv teljes világossággal ki­jelentette mind a néov hatalom genfi tárgyalásain, mind pedig az NSZK és az NDK kormányainak moszkvai meg­beszélésein. hoav olvan feltételek kö­zött. amikor is Németországban két nemzetközileg elismert szuverén állam alakult. Németország egyesítésének egyedüli útia az NDK és a Német Szövetségi Köztársasáa közötti köz­vetlen táravalások. Tekintettel az iqa­zi helyzetre Németországban, tudato­sítani kell. hogv e kérdés megoldá­sának más útia nincs. A Szovietunió. amelv hivatalosan el ismerte a Német Demokratikus Köz­társaság szuverenitását és fügqetlen­ségét. természetesen nem oldhat meg egyetlen, az NDK-t érintő kérdést sem és nem tárgyalhat helyette. A Szovietunió kormánya, amelv Német orszáq békés és demokratikus állam­má való egyesítésének híve és amelv diplomáciai kapcsolatokat tart fenn mind a Német Demokratikus Köztár­sasággal. mind pediq a Német Szövet ségi Köztársasággal, kész elősegíteni a két állam közötti szükséges meq egyezés elérését. Emellett a Szoviet­unió kormánya továbbra is úov véli. hoqv annak, akinek valóban érdeke Németország egyesítése, okvetlenül a két német állam közötti szükséges kö­zeledés és együttműködés megterem­tésére kell törekednie, ami megfelel­ne a német nép váqvainak is. amelv e téren hatásos lépéseket vár. Ami a Szovietunió és az NSZK kap­csolatait illeti, a szoviet kormánv úgv véli. hoov minden előfeltétele megvan a Szovietunió és a Német Szövetséqi Köztársaság között a ióbaráti kapcso latok megteremtésére. Ha az NSZK a Szovietunióval kereskedelmi kapcso­latokat akar fejleszteni és azokat fej­lesztheti. ezt a szoviet fél örömmel fogadja és úgy véli, hogy ennek nagy lehetőségei vannak. A Nyugat beavatkozása veszélyezteti az Arab-Kelet békéjét Négy hete folynak már Washington­ban az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország diplomáciai képviselőinek kulisszák mögötti tárgyalásai az Arab-Kelet, helyzetről. A nyugati hír­ügynökségek szerint e megbeszélé­sek célja a Nyugat „közös stratégiá­jának" kidolgozása e területre. T. i. itt is bekövetkezett azon népek ön­tudatára ébredésének nagy folyama­ta, „amelyeket a gyarmatosítók év­századokon á.t az emberi társadalom fejlődésének fő áramlatán kívül tar­tottak" mint N. Sz. Hruscsov mondot­ta az SZKP XX. kongresszusán. És az imperialisták új utakat keresnek arra, hogyan akadályozzák meg az arab országok tevékeny részvételét e terület problémáinak megoldásában. A nyugati hírügynökségek tudósítá­sa szerint ezt az utat már megtalál­ták. A béke megőrzéséről való „gon­doskodás" ürügye alatt az imperia­listák továbbra is be akarnak avat­kozni az Arab-Kelet ügyeibe. Ezt megerősítették a „legfőbb kép­viselők" február kezdetén Washing­tonban tartott megbeszélései is, ami­kor A. Eden és D. Eisenhower nem tartották szükségesnek, hogy a_ tár­gyalásokra meghívják azokat .az or­szágokat, amelyekre megbeszéléseik közvetlenül vonatkoztak. Hasonló a helyzet a nyugati hatalmak diplomá­ciai képviselőinek mostani washingto­ni megbeszélésein is. Ez až eljárás érthetően jogos kétséget keltett a Nvugat szándékainak becsületességé­ben. Az Arab Liga tagállamai kezdettől fogva nem titkolják azt a nézetüket, hogy a washingtoni tanácskozásokat durva beavatkozásnak tekintik saját belügyeikbe. A Nyugat katonai akciókkal fenyegetőzik Az arab sajtóban különösen ingerült kommentárokat váltott ki az A. Eden és Eisenhower washingtoni megbe­széléseiről kiadott közlemények azon része, amely az ENSZ keretein kívül foganatosított egyes közös intézkedé­sekről szól abból a célból, hogy „ren­dezzék Izrael és a vele szomszédos arab államok ellentéteit". Ez idő sze­rint — írta február közepén a New York Post — intézkedéseket készíte­nek elő arra, hogy amerikai szárazföl­di csapatokat vessenek be a Közép­Keleten ..." De nemcsak az amerikai, hanem egyéb nyugati sajtó is számol az USA és Anglia katonai alakulatainak beve­tésével a Földközi-tenger keleti ré­szén. Míg azonban a Nyugat intervenció­val fenyegeti az arab országokat, amelyek függetlenségüket védelmezik, addig az arab közvélemény annál na­gyobb elismeréssel üdvözölte azt a nemrégen közzétett szovjet nyilatko­zatot, amely rámutat: a nyugati ha­talmak bármilyen akciója megenged­hetetlen a Közel-Keleten és törvény­ellenesek azok a cselekedetek, amelye-­ket az ENSZ keretein kívül akarnak megvalósítani. „A szovjet nyilatkozat — írja az At Talia című lap, — új­ból arról tanúskodik, hogy a Szovjet­unió tiszteletben tartja az államok függetlenségét." A bagdadi paktum és a bújócska játék Az Arab-Keleten az imperialista uralom eszközeként összetákolták a hírhedt bagdadi paktumot, Csakhogy az utóbbi időben a brit sajtó egyre gyakrabban elismeri, hogy ez az ag­resszív katonai paktum az arabok el­lenállása miatt nem váltotta be a Nyugat reményeit. A „Közép-Kelet elleni politika — írja a Daily Teleg­raph and Moming Post — nem alakul­hat azon a valószínűségen, hogy a bag­dadi paktum katonai szempontjainál fogva a többi arab államok számára alapul válik, amelyek nem hajlandók az angolok és amerikaiak csatlósaivá válni..." Most arról van szó, hogy a' bag­dadi szövetséget látszólag gazdasági paktummá akarják átváltoztatni azál­tal, hogy ideiglenesen enyhítik annak katonai jellegét és — mint az Orient című lap írja — a paktum „gazdasági szervezetté" válik. A Nyugatnak ez a bújócska játéka azonban komoly hibában szenved — lebecsüli az arabokat, nem hiszi el, hogy azok átlátják terveiket. Az ara­bok azonban még nem felejtették el, hogy Európában is az Északatlanti Szövetséghez vezető út a Marshall­terven keresztül vezetett. Az imperialisták közötti ellentétek Az Arab Kelet feszültségét fokoz­zák az imperialisták közötti ellenté­tek is. Ezeket az ellentéteket be­ismeri még a burzsoá sajtó is. „A franciák nézete között egyrészt — írta a londoni Times — valamint az angolok és amerikaiak nézete kö­zött másrészt a közeikeleti politika kérdéseiben bizonyos ellentétek álla­nak fenn". Ismeretes például, hogy Franciaország elutasító álláspontot foglal el a bagdadi paktummal szem­ben. Nincs azonban egység az USA és Anglia nézetei között sem, jóllehet a Nyugat pozícióinak megszilárdítá­sára irányuló törekvésben egy kö­vet fújnak. „Elsősorban a Nagy-Bri­tannia és Szaud Arábia közötti súr­lódásról van szó Buraimi oázis kér­désében — írja az Observer — ahol összeütköznek a brit és az amerikai kőolajtársaságok érdekei." Az angolok és amerikaiak kőolajküzdelméhez a Times szerint hozzájárul „a brit és az amerikai konszernek természetes kereskedelmi vetélkedése is" és ez a vetélkedés egyre jobban a britek kárára alakul. Ezt a harcot az utób­bi időben még bonyolultabbá teszi a nyugatnémet és japán monopóliumok behatolása az Arab Keletre, ame­lyek mögött — London világosan látja — a Wall Street áll. Valamikor e terület problémái meg­oldásának szokásos módszere az im­perialisták kulisszák mögötti tárgya­lásai voltak. Ezek az idők azonban megváltoztak. Az imperialista gyám­kodás az ázsiai nemzetek öntudatra ébredése következtében határozott ellenállásba ütközik. A Nyugat azon­ban csökönyösen az egyre lemorzso­lódó hatalmára törekszik. Ma már ezek a kísérletek remény­te enek. Ez a harc előre elveszett, de ennek ellenére veszélyesen fokoz­za az egész Közel- és Közép-Keleten a feszültséget. ALOIS VOLF ÜK TI II Mi A jéggel borított repülőtéren hárem repülőgép szállt le egymás után egy, egy és fél órás időközökben. Most tértek vissza a Mirnij állo­másra azok a repülők és tudósok, akik repülökirándulást rendeztek egy délsarki oázisra. Ezt a Shakleton jégmezőhöz és a Mary-királynö földjé­hez közel fekvő oázist eddig még nagyon csekély mértékben kutatták út. Tudósaink, akik az oázist felkeresték, megismerkedtek az Antarktisz különös természeti jelenségeivel, a végtelennek tetsző jégmezők között fekvő szárazföldi oázissal. Amint a forró éghajlatú sivatag homokja visz­szavonulása során helyet hagy maga után a víz és a növényzet számára, ugyanúgy vonul vissza itt a hó és a jég, hogy visszaadja az Antarktisz rég elfelejtett igazi kipét. Ez az oázis nagy fontosságú o geológusra nézve, mert éppen itt nyíl­nak a nagy lehetőségek munkája számára. Rövid jegyzeteket közlünk Pavel Voronov geológus naplójából: Január 22. 18 óra 45 perc. Re­pülőgépünk búcsút vett a Mirnij-tői. 15 perc múlva a Helen jégmező fe­lett repültünk. Azután a Depo-öböl felett, ahol az Ob jégtörő hajó ke­resett januárban kikötésre alkalmas helyet. Rövid idő múlva megpillan­tottuk Musson és Henderson szige­teket. Leereszkedtünl a jégre az ex­pedíciónk által felfedezett sziklás sziget közelében. Felállítottuk sátorun­kat és pihenőt tartottunk. Cserevics­nij, az oázis körzetébe felderítő útra repült. Helyet kerestünk a málhánk­nak. Január 23. Rádiógramot kaptunk Cserevicsnijtől: „A helyet /felkutat­tam, a további repülés megkezdhető," Elsőnek a helikopter, azután az „II 2" jeizésú repülőgép emelkedik a leve­qőbe. Ismét a Shakleton jégmező fe­iett repülünk. Csodálkozunk, mennyi­re sík a felülete. Csak helyenként láthatók széles rianások. A kontinens partján megfigyelhetők az eredeti geo­lógiai alakulatok, továbbá a száraz­földről a tenger felé tartó jégár. A jég különböző nagyságú és formájú darabokra tört. 3 óra 30 perckor feltűnik előttünk az oázis, kősziklák sötétbarna övezete a hótömeg fehér alapján. A jégtor­laszon hatalmas sziklakövek. A ta­vak sokaságából patakok és erek ered­nek. Mindenütt azúrkék és kék vissz­fények sugároznak. És távolabb, amerre a szem ellát, sziklák, dombok és mélyedések láthatók. Leszállunk a jégre a kősziklák mögött. A jég felülete annyira egyen­letes, hogy a repülök igen alkalmas­nak találják a leszálláshoz. Kirakjuk a felszerelést és az élelmiszert. Ko­rotkevics és Cserevicsnij helikopteren útra keltek dél felé, amerre 7—10 kilométer távolságban sziklák látha­tók, hogy táborozásra alkalmas he­lyet keressenek. Köröskörül halotti csend. Madarak serr láthatók, ame­lyekhez az Ob és Lena kikötési he­lyén hozzá szoktunk. A repülők a he­likopterrel végre visszatértek -útjuk­ról. A helikopter két utat tett meg és hidrografikusokat vitt magával. Aztán mi is elrepültünk. Táborunk egy tó melletti mélyedés­ben van. A tavat Figurnyij-nak ne­veztük el. Szélessége 400—500 méter, hossza mintegy 3,5 kilométer, A tó­ból szilaj patak tört magának utat a tenger felé. Január 24. Egész nap erős szél fúj. Sebessége időnként eléri a 20 métert is másodpercenként. Folytat­juk táborunk berendezését és meg­kezdjük tudományos munkánkat. Január 25. Ma reggel elállt a szél. Helikopterrel megérkezett Av­szuk, Markov, Vjalov, Sumszkij és Vinogradov. Csoportunk valamennyi tagja együtt van. Moszkvai időszámítás szerint pontosan déli 12 órakor felhúzzuk a Szovjetunió állami lobogóját a tábor feletti magas árbúcra. Hatvanhat fok és 20 perc, déli szé­lességi és 104 fok 10 perc keleti hosz­szúsági körön vagyunk. A Mirnyij állomás 370 kilométernyire van tó­lünk. Minden lépésnél különböző geológiai képződések, sziklák, hullámos, lépcső­zetes alakulatait látjuk. Őslények megkövesedett maradványaira bukka­nunk. A sziklás talajt sima kő és kavics tarkítja. Január 27. Most már nem olyan kihalt a táj. A tábor nyüzsgő képe életre keltette. A sátrak, az üzem­anyag- és élelmiszerraktárak ké­szen állanak. Az árbocon vörös zász­ló leng. Megjelentek az első madarak, a viharmadár és a Déli-sark többi halászó madara. Itt élénkebb az élet, mint az Antarktisz más vidékén. A sziklák és kövek hasadékaiban moha és zuzmó bújik meg. A nagy tavak­ban vizinövényzet nő. A tavak vize különböző. Az egyiké sós, a másiké kevésbé sós, a harmadiké pedig fo­lyami, amelynek hőmérséklete a felső rétegekben eléri a plusz 11 fokot. Január 29. Ma este visszatérünk az Ob-ra és a Lená-ra. A különféle geológiai alakulatokból mintát vi­szünk magunkkal. A jegyzetek, vází latok, számítások megtrltik füzetein­ket. Csoportunk felkészült a visszauta­zásra. A tábor helyén kövekből ösz­szeállított jelet hagytunk, amelynek belsejébe acéldobozt rejtettünk a kö­vetkező expedíció számára írt tájéi koztatásul. A következő expedíciók számára a sarkutazók törvényei sze­rint a kőhalmazban élelmiszert és sátrat hagytunk .hátra. Morozov tréfásan jegyzi meg: Ag­gódom, fel bír-e szállni a repülőgép á nagy teherrel, mert sok geológiai mintát viszünk magunkkal. De min-: den jól megy. Elsőnek az „LI 2", utá­na cz „AN 2" és a helikopter szállt fel. Éjjel mindhárom gép szerencsé­sen megérkezett a „Mirnyij" állomás­ra. Az expedíció tudományos tanácsa áttanulmányozta a délsarki oázis anyagát. Az expedíció tagjaira nagy munka vár az anyag részletes fel­dolgozása. Ezt a repülőutat a jövő Antarkti­szába végzett kirándulásnak lehetne nevezni" — fejezte be Voronov nap­lóját. A jégpáncél visszavonulóban van a kontinens belsejébe. Mindenfelé fel­tünedeznek oázishoz hasonlatos földi darabok. Számuk egyre nő. Ez a fo­lyamat azonban évezredekig is eli tart. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának javaslatát ol­vassuk. A hatodik ötéves terv során atomjégtörőt alkotunk és szilárdan hisszük, hogy felkutatjuk a nehezen megközelíthető hatodik világrészt. OLEG SZTOGANOV Antarktisz, a Mirnyij-tábor. A tuniszi miniszterelnök a francia védnökség megszüntetését követeli Párizs, március 1. (ČTK) — A fran­cia és a tuniszi kormányküldöttségek Párizsban február 28-án tartották első munkaértekezletüket. Tahar Ben Am­mar, a tuniszi kormány elnöke nyilat­kozatot tett az 1955. évi francia-tuni­szi egyezményekről, követelte mind­azon intézkedések megszüntetését, amelyek „összeegyeztethetetlenek Tu­nisz állami szuverenitásával", főleg ami a fegyveres erőket, a diplomáciai kép­viseletet illeti, ezenkívül pedig köve­telte a Tunisz feletti frmicia védnök­ségről szóló 1881. évi szerződés meg­szüntetését. A francia külügyminiszter kijelen­tette, hogy a tuniszi küldöttségnek nem adhat azonnal választ és hangsú­lyozta, hogy a francia kormány nézate szerint „az 1881-ben megkötött szer­ződést akkor ünnepélyesen megerősí­tették." Pineau miniszter ezután ki­jelentette, hogy az ilyen határozatok túllépik a francia kormány jogkörét és a nemzetgyűlés elé tartoznak. A Fran­cé Presse szerint a francia képviselők számára a tuniszi miniszterelnök nyi­latkozata „alapos meglepetést" jelen­tett. NÉHÁNY SORBAN A DELHI RÁDIÓ jelentése szerint Krisnappa élelmezés- és földmüve­lésügyi miniszterhelyettes az indiai népi parlamentben március 1-én be­számolt egy nagy gépesített állami gazdaság létesítéséről, amelynek gé­peit és berendezéseit a Szovjetunió szállította. Elmondotta továbbá, hogy Indiába szovjet szakértőket hívnak, hogy segítsék e munkák megszerve­zését. (ČTK) A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA határozatot ho­zott a tavaszi mezőgazdasági mun­kálatok előkészítésének megjavításá­ról, valamint a földműves termelő­szövetkezetek további megszilárdítá­sáról. (ČTK) 0 J SZO Q 1956. március 3. **

Next

/
Oldalképek
Tartalom