Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-23 / 83. szám, péntek

A külkereskedelem jelentősége Népgazdaságunkban a külkereskedelem jelentősége állandóan növekszik. A múlt évek folyamán országunk termelőerőinek fejlesztésében fontos segítőtársként szerepel, mert a külföldről való behozatal által az ipar további munkája számára nyersanyagot szerzett. Közszükségleti cikket is behozott, amelyet magunk nem gyártunk kellő mennyiségben. Gazdaságunk allandó fejlődésével együtt növekednek behozatali szükségleteink is. Külkereskedelmünknek a behozatal útján állandóan biztosítania kell a gabona, nz élelmiszerek, a nyersanyagok és egyes gépek nagy mennyiségét. A külkereskedelem forgalma állandóan növekszik: 1955-ben az 1954. évhez viszonyítva 15 százalékkal emelkedett. A külkereskedelem terve szorosan összefügg a termeléssel. Ez azért fontos, mert feladatai állandóan fokozódnak. A múlt év folyamán forgalma csaknem 50 százalékkal volt magasabb, mint 1948-ban. Ezen emelkedés alapját a nyugati államokkal folytatott kereskedelem képezte, amely 37 százalékos emelkedést mutatott. Ehhez az emelkedéshez hozzájárult a gazdaságilag elmaradott ázsiai és latinamerikai államokkal folytatott gazdasági kapcsolatok kiszélesítése. Az 1955. évet a külkereskedelem terén az aktivitás fokozása jellemezte Tizenhét kereskedelmi egyezményt kötöttünk, így pl. Burmával, Ceylonnal, Jugoszláviával, Koreával, Szudánnal, Svédországgal és Vietnammal, úgyhogy az év végén a csehszlovák külkereskedelem 41 állammal kötött kereskedelmi egyezményen alapult. Hoszszútartamú, néhány éves szerződést kötöttünk, különösen azokkal az államokkal, amelyek most építik iparukat, mint pl. Egyiptommal és Argentínával, amelyekkel 3 évre, és Afganisztánnal, amellyel négy évre kötöttünk szerződést. Ezek a szerződések jó kilátást jelentenek a következő évekre, mert iparunk, különösen gépiparunk számára folyamatos szállításokat biztosítanak. A külkereskedelem feladatai a legközelebbi években még növekednek. Mivel a fokozott behozatalért fokozott kivitellel kell fizetnünk, sokkal több gyártmányra lesz szükség az export számára. E készítményeknek jó minőségűeknek kell lenniök és meg kell felelniök a megrendelő szükségleteinek. Nem vagyunk egyedüli szállítók a világpiacon, sőt éppen ellenkezőleg, az ipari versengés mindinkább erősödik. Ezért üzemeink, főképp gépipari vállalataink, amelyek kivitelünknek úgyszólván falét teszik, azon feladat előtt állanak, hogy a külkereskedelem számára valóban jó minőségű gyártmányokat szállítsanak, amelyek a korszerű technika összes követelményeinek megfelelnek. A kiviteli terv sikeres teljesítése a külkereskedelem vállalatai és üzemei valamennyi dolgozójának közös törekvésével kezesség arra nézve, hogy nagy mennyiségű vasércet, színes fémet, kaucsukot, textilt, nyersanyagot hozzunk be ipari üzemeink számára és egyúttal nagy mennyiségű élelmiszert importálunk népünk ellátására, vagyis mindent, amire szükségünk van ipari termelésünk fokozására és fokozódó életszínvonalunk biztosítására. Üzemeink felelőssége azért oly nagy, mert gyártmányaik a külkereskedelem sikerét. biztosítják. A termelő üzemekben előforduló minden hiba a külkereskedelem számára gyártott cikkeknél kedvezőtlenül nyilvánul meg a külkereskedelemben és lassítja építésünket. Külkereskedelmünk jelenlegi feladata az ipari és élelmiszeri cikkek behozatala tekintetében elsősorban az, hogy biztosítsa a gyártmányok, különösen a gépek és gépipari készítmények kivitelét, amely az egész kivitelnek csaknem a felét teszi. Azonban a kohászati, a textil, a keramikai, az üveg, a cipő, a fafeldolgozó, a papír és a cukorka ipar is nagy fontosságú feladatok előtt áll. A készgyártmányok megközelítőleg kivitelünk négyötödét teszik, ami több, mint a második világháború előtt, amikor Csehszlovákia jelentős helyet foglalt el a tíz legnagyobb szállító között és az ipari termékek világkiviteléneí: öt százaléka esett rá. Ha a külkereskedelem területi szétosztódását tekintjük, látjuk, hogy behozatalunk és kivitelünk jobbára a Szovjetunió és a népi demokratikus államok, felé irányul. Ez természetes :s, mert gazdaságunk ezekkel az államokkal hosszútartamú gazdasági szerződéseket kötött. Azonban nem zárkózunk el a világ többi államaival való kereskedelem elől sem, aminek bizonyítéka éppen az elmúlt év, amikor a szerződések egész sorát kötöttük az iparilag elmaradt államokkal. Éppen a gépipari készítmények kivitele, — amely külkereskedelmünk utolsó éveire annyira jellegzetes — áll összhangban ezen országok érdekével, hogy gazdaságukat iparosítsák és mezőgazdaságukat fellendítsék. A külkereskedelem fejlesztésének kiváló segítője a külföldi kiállításokon és nemzetközi vásárokon való részvétel, amelyek segítségével a csehszlovák külkereskedelmi vállalatok sok ország érdeklődőit és vevőit ismertetik meg a csehszlovák készítmények minőségével és szemléltető képet nyújtanak termelésünkről. A múlt év folyamán 30 ilyen nemzetközi vásáron és kiállításon vettünk részt öt világrészben, s e kiállítások területe, amelyen gyártmányaink el voltak helyezve, az 1954. évvel szemben a négyszeresére emelkedett. Ebben a számban nincs a brnói csehszlovák gépipari kiállítás, amely tulajdonképpen szintén a kiviteli kiállítások közé tartozik és amelyen 59 állam néhány ezer érdeklődője vett részt. Az ez idei nagyvásérokon való részvételünk eddigi eredményei, elsősorban a lipcsei nemzetközi vásár, igazolják, hogy feladatunkat e téren ez idén is teljesítjük. A külkereskedelmünk dolgozóira váró idei feladatok nagyok. Emelkedő kivitelünk és behozatalunk forgalmát ez idén is megfelelő színvonalon kell tartanunk és azokon az államokon kívül, amelyekkel hagyományos kapcsolatokat tartunk fenn, más államokba Is kiviszünk „Made in Czechoslowakia" jelzésű jó minőségű cikkeket. Különösen a gazdaságilag elmaradott országokban, gyártmányaink igen kedvező fogadtatásra találnak. Készítményeink hozzájárulnak nemcsak a gazdasági kapcsolatok megjavulásához, hanem egyszersmind a Csehszlovákiával való további közeledés és a békés, barátságos kapcsolatok megszilárdításának és kibővítésének eszközeivé is válnak. Dr. František Šulc Ragnar Forbeck norvég lelkészt Sztálin-díjjal tüntették ki Moszkva, (TASZSZ) — Kedden a Kremlben ünnepélyes keretek között nyújtották át Ranger Forbeck norvég lelkésznek, a Béke-Világtanács tagjának a Sztálin-díjat. Dimitrij Szkobelcin akadémikus, a Nemzetközi Sztálin-Békedíj-bizottság elnöke méltatta Forbeck érdemeit, majd átnyújtotta az aranyérmet és az oklevelet. Az ünnepeltet Zinaida Lebetyeva, a Szovjet Békebizottság elnökhelyettese, Nyikolaj kruticai és kolomeai metropolita és mások üdvözölték. Forbeck lelkész hangoztatta: „Azon eszme alapján lettem békeharcos, hogy az egész emberiség egy nagy család." A nagyhatalmak megegyezése a leszerelés kérdésében lehetséges A lengyel rádió nemzetközi ankétja a leszerelés probíémőíról Varsó, (ČTK) — A lengyel rádióba naponta érkeznek válaszok a leszerelés problémájáról és a nagyhatalmak közötti megegyezés lehetőségéről tartott nemzetközi ankétra. A lengyel rádió kérdéseire, válaszolt többek között Mo.se Pijade, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság népi parlamentjének elnöke is. Kijelentette: „Ügy vélem, hogy a nagyhatalmak közötti megegyezés a ieszerelés és tömegpusztító fegyverek beťltásának kérdésében reálir és lehetséges, sót szükséges is. Addig, míg nem jön létre megegyezés, a tömegpusztító fegyverek betiltásáról, lehetséges, sőt kívánatos, hogy részleges megegyezéseket kössenek a termonukleáris fegyverekkel végzett kísérletekről. Azt hiszem — jelentette ki Pijade — hogy az ilyen megegyezés megkötésének előfeltételei már megvannak." Dr. G. Bell chichesteri püspök válaszában többek között hangsúlyozta, hogy „nincs olyan politikai vagy gazdasági kérdés, amelyet a nagyhatalmak ne oldhatnának meg szorgalmas, őszinte és megfontolt tárgyalásokkal." H. Laxness Nobel-díjas izlandi író állást foglalt mindazon eszközök támogatás- mellett, amelyeket az ankét javasol és amelyek a háborús gyújtogatok ellen irányulnak. L. lnfeld, a ^varsói egyetem tanára. Einstein amerikai atomtudós volt munkatársa, kijelentete: A legkisebb mértékben sem kételkedhetünk afelől, hogy az emberiség egészsége és biztonsága érdekében a legnagyobb mértékben szükséges, hogy beszüntessék az atomfegyverekkel végzett kísérletet és betiltsák alkalmazásukat." Max Heirnonn A nyugat-németországi szociáldemokratákat és kommunistákat közös érdekek fűzik egymáshoz Max Reiman, a Német Kommunista párt Központi Vezetőségének első titkára Düsseldorfban a pártvezetőség titkárságának tagjai és a tartományi pártvezetőségek első titkárai előtt beszámolt az SZKP XX. kongresszusáról. Reimann részletesen foglalkozott a munkáspártok akcióegység ":nek kérdésével, mindenekelőtt a Német Szociáldemokrata Párt és a Német Kommunista Párt viszonyával. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Német Szociáldemokrata Pártnak és a Német Kommunista Pártnak vannak-e politikai érintkezési pontjaik, Max Reimann megállapította: A nyugatnémet szociáldemokratákat és kommunistákat közös érdekek fűzik egymáshoz. A jelen körülmények között — folytatta — a munkásoknak és politikai párt-aiknak teljes mértékben megvan a lehetőségük ahhoz, hogy a nemzet túlnyomó többségét: a parasztságot, a kispolgárságot, az értelmiséget és a polgárság hazafias meggyőződésű köreit is egységes, demokratikus platform alapján maguk köré tömörítsék. Reimann a továbbiakban rámutatott arra, hogy a Német Kommunista Pártnak most rugalmas, a nyugat-németországi viszonyoknak megfelelő politikát kel! kifeji sztenie. Ha reálisan figyelembe vesszük —' mondotta azután Reimann — a nyugat-némotországi helyzetet és az itteni osztályerőket, meg kell állapítanunk, hogy az olyan jelszavak, mint például az, amely az Adenauer kormány forradalmi megdöntésére buzdít, nem voltak helyesek és ma sem azok. A jelenlegi nyugat-németországi viszonyok között és az itteni osztályerők érettségének foka mellett az ilyen jelszavak akadályozták és akadályozzák a munkástömegeket és népünk más demokratikus erőit abban, hogy közös érdekeik megvédésére egységes mozgalomban tömörüljenek. Pineau Franciaország külpolitikájáról Pineau külügyminiszter a szocialista párttitkárok előtt beszédet mondott és ebben ismertette Franciaország külpolitikáját. A keddi Populaire közli beszédét. A külügyminiszter kijelentette, „nincs szó arról, hogy felbontjuk szövetségeinket és arról sincs szó, hogy most rhár igent mondjunk minden javaslatra. Franciaország egyenrangú félként akar tárgyalni minden szövetségesével." A külügyminiszter a továbbiakban leszögezte: „Két hibától kell óvakodnunk. Az egyik az lenne, ha úgy gondolkoznánk — mint egyesek mondják —, hogy a szovjet politika döntő módon megváltozott. A másik tévedés az lenne, ha azt állítanánk, hogy a szovjet politika semmit sem változott. Amikor olyan éles és mélyreható bírálatoknak lehet hangot adni olyan egységes párton belül, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja, ez bizonyos változásokra enged következtetni." Pineau feltette a kérdést, vajon a szovjet vezetők őszinték-e. „Én azt állítom, attól a perctől kezdve, amióta bizonyos változások észlelhetők és bizonyos közeledési kísérletek történnek, fel kell tételeznünk őszinteségüket." 0!l!ll!lllll!lt»lll>llllllll|]linilli:illlllllllllll!lllillllllllII>IIIIIllllIII!>^>i'>"llil>«III">"> • iiiiiiirriiii-iiiiiiiiiiiiiiiijiiiii , 11inilllllli:iUIIIIIII!ll!]lllllll!!lllll!l!lllllllllllllli:illlllllllUII!l!llllllll!,'ll!ll!l!!lll|l||I|| Egyre nagyobb, élénkebb és han"gosabb hazánkban az SZKP XX. kongresszusának visszhangja, amely a szó szoros értelmében valóban történelmi jelentőségű kérdéseket oldott meg. Ügy tűnt, mintha e kongresszus ellen számos momentum öszszeesküdött volna. Ez a csúnya, rideg téli időjárás például, amelyből már mindenkinek elege van. Hisz ki látta még a József-napot is téli kabátban ünnepelni! De az emberek nem törődtek a hideggel, a zimankós idővel, — a kongresszus munkája világraszóló sikerének már csupán a gondolata is felmelegítette szívüket. Egy másik ilyen zavaró momentum Boleslaw Bierut elvtárs halála. Vesztesége felett érzett gyászunk a kongresszus utáni örömteli hangulatban súlyos csapásként ért bennünket. Halála nagy veszteség nemcsak Lengyelország, a lengyel nép, a lengyel dolgozók számára, akiknek Bierut nemcsak mint államférfi mutatott példát, hanem .mindig előliárt munkájában, kötelességeinek teliesítésében is. Ezért különösen fájdalmasan hatott a népi demokratikus világ kongresszus utáni örömében ez a gyász, hisz e kiváló dolgozó előtt éppen most még nagyobb' s újabb lehetőségek nvíltak voina a lengyel nép feladatainak sikeres teljesítésére. Azonban az ö koporsója felett sem vesztjük el bizalmunkat, meggyőződésünket, elszánt akaratunkat, hogv mindent megtegyünk a kor előttünk álló nagy építő feladatainak sikeres teljesítése érdekében. Bierut elvtárs halála egyben megerősít bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy egy halandó emberre, aki ma van és holnap nincs, nem lehet egy nemzet, egy korszak müvét alapozni. A gondolat, a feladat ZDENÉK NEJEDLÝ

: AZ SZKP XX. kongresszusa után (Rádióbeszéd) OJ S 70 1956. március 21. a fontos, aminek tovább kell élnie akkor is, ha az ember meghalt. És ez ígv lesz a testvéri Lengyelországban is. Itt van azután a személyi kultusz kérdésének ismert momentuma is, elsősorban az a kérdés, vajon Sztálint miért nem emlegették annyit, mint ahogy tán várták volna. Ezt a tényt az ellenség megfelelően kihasználta. Ez is zavaró momentumként hatott. Mennyi találgatás, mennyi provokálás hangzott el. Az egyik így gondolta, a másik másként, vajon a kongresszuson ki került felül és kit „süllyeszt el" a kongresszus. E „figyelem" középpontjában több személy állott. Azonban semmi ilyesmi nem történt, ellenkezőleg — a kongresszus az erőket felszabadította ahelyett, hoqy azokat megbéklvózta vagy elfojtotta volna. Ezért azok, akik a konqresszustól ilyesmit vártak — elég átlapozni a nyugati újságokat — teljesen leégtek és nyilvánvalóan továbbra is felsülnek. Hiszen régen volt egy ilyen nagy gyűlésen oly elvtársias, szabad, örömteli hangulat, mint ezúttal az SZKP XX. konqresszusán. Ezért az sem ártott ennek a hangulatnak, hoqv a beszámoló a ió dolgok mellett feltárta a hibákat is. Ez minden harag nélkül történt. Mindjárt a kongresszus megnyitása alkalmával kegyelettel adóztak azoknak, akik a XIX. kongresszus óta meghaltak, elsősorban Sztálinnak. Ez azonban nem akadályozhatta a párt tevékenységének bolsevik bírálatát, főleg a jelenlegi időszak szempontjából és a következő szakaszok szempontjából történő bírálatot, amelyekben már mások a követelménvek. Inkább csodálatot keltett az, hogv egyrészt bátran — merészen, ahogyan azt csak a bolsevikiek tudják — hangzottak el a bírálatok, másrészt viszont tapintatosan is, a személyeket kímélettel bírálta. Ezt maguk a kongresszus részvevői is örömteli mosollyal, igen büszkén ismerik el. Hagyjuk azonban most ezeket az általános mérlegeléseket és nézzük, hogy a XX. kongresszuson meghatározott politika hoqyan nyilvánul meg a gyakorlatban. A nemzetközi politikát Hruscsov beszámolójának első része alapján joggal állították az első helyre, mert itt nem kisebb dologról van szó, mint a béke kérdéséről. A béke ma a népeknek nemcsak vágya, hanem szükséglete is, mert minden munka, az egész élet, a cselekedetek sikerének előfeltétele. Nézzük azt az országot, azt a nagyhatalmat, amelv ma különösen fontos szerepet iátszik. Ez az állam — Franciaiország. Nagyhatalom, bár a négy fő nagyhatalom közül a legkisebb, úgyhogy a második világháború után nem is számoltak vele, mint nagyhatalommal, de azután mégis elismerték annak. Ennek különös fontossága volt Franciaorszáq, mint európai nagyhatalom háború utáni helyzete szempontjából is. Franciaország ugyanis, mint gazdag, magas kultúrájú állam, valaha a tengerek, folyók és szárazföldek ura volt Európán kívül is, hatalmas gyarmati birodalom volt. A francia nép örömmel fogadta azt a hírt, hoqy Indokína megszűnt francia gyarmat lenni, mert ez csupán terhet, pénzbeli és egyéb megterhelést ielentett számára. Franciaország most is súlyos gazdasági válsággal került ki a qyarmati rendszer elleni válságból és mégsem vágyakozik újabb gyarmatok meghódítására. Tunisszal és Marokkóval is megegyezett, hogy szabadságot ad nekik. Csak Alqéria a fájdalmas pont, mert hisz megszokták, hoqy Algériát nem gyarmatként, hanem Franciaország szerves részeként tekintsék. Innen származik az a törekvés, inkább presztízs, mint tárgyi okokból, hoqy Algériát nem adják fel. És kinél talál ebben megértésre? A Szovjetuniónál. A szovjet politika alapelve, hogy ne ragaszkodjunk semmilyen mechanikus magyarázathoz, hanem elő kell segíteni a vitás kérdések békés megoldását. Most is arról van szó. És hoqy ez mit jelent, meqmutatta a francia nemzetqyűlésben lezajlott legutóbbi szavazás, ahol Mollet oly óriási elsöprő szavazattöbbséget kapott, méq pedig éppen az alqériai kérdésben. Ilyen szavazattöbbséqet már réqen nem szerzett semmilyen francia miniszterelnök más kérdésekben sem. A kommunisták egy száliq mellette szavaztak, hogy — amint Jacques Duclos kijelentette — támogassák a francia nemzetqyűlés legnagyobb pártját, hogy manifesztálják a kommunizmus és a szocializmus egyséqét. Dineau felszólalása a SEATO ülésén meqint más tekintetben volt fontos és értékes. A támadó bagdadi paktum ellen beszélt, amelyet Amerika és Anglia tákolt össze az arab államok ellen. Pineaunak ez a felszólalása felháborította Londont és Washingtont, de naqvon jelentős a béke ügyére nézve és ezért nem kevéssé fontos Franciaország szempontjából is. Fellépését elismerik még Franciaorszáq burzsoá körei is, amint a Le Monde c. lap rámutatott, amelv azt írta, hoqy Pineau e fellépésével Franciaországnak ismét visszaadta nagyhatalmi helyzetét és véleménvével most már számolniok kell. Ez főleg a béke üqyének válik javára, mert senki sem ellenzi annyira az úi háborút, mint éppen Franciaorszáq. a francia lakosság összes rétegei, az uszítók kisszámú söpredékét kivéve, akik azonban nem merészelnek nyilvánosságra lépni. Franciaország azonban egyébként is nagy jelentőséqű lett. Nvugat-Németország újrafelfegyverzésének kérdésében is, amely hazánk mellett jobban érinti őt, mint bárki mást és ezért Franciaország szava naqvon sokat jelenthet, ha megmarad álláspontján mint a Biztonsági Tanács állandó tagja' is. Hoqv Németországot senki sem fenyeqeti, azt eléqqé meggyőzően meqmutatta a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, ha uqyan szükséges ezt egyáltalán bizonyítani. Vajon kinek lehet érdeke a bismarcki-hitleri militarizmus újjáélesztése Nyugat-Németországban? Maguk a németek is fellázadnak ez ellen és Franciaorszáq a német militarizmussal 1870ben, 1914-ben és 1939-ben több mint elég tapasztalatot szerzett. Ebben mi is egy vonalon állunk Franciaországgal. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy Vincent Auriol, a Francia Köztársaság volt elnöke Moszkvába látogatott és hazafelé vezető útján megállt nálunk is. Nagyon szeretnénk, ha útja mindkét fél számára hasznos volna. Én e helyről megerősítem, hoqy minden ez irányú lépést csak üdvözlünk nemcsak Franciaország, hanem más nyuqati országok részéről is, mint bizonyítékát annak, hogv ledőlnek a korlátok és baráti kapcsolatok jönnek létre: a két viláq új egymás mellett élése.