Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-22 / 82. szám, csütörtök

A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese Karacsiba utazott Moszkva, március 20. (TASZSZ). — A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a szovjet kormány külön képviselője kedden a pakisztáni kormány meghívására Pakisztánba utazott, hogy részt vegyen a Pakisztáni Köztársa^gSág kikiáltásának alkalmából rendezett ünnepségen. Pakisztánban Mikojan kíséretében lesz Rasidov, az Üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese; Spegyko, a Szovjetunió pakisztáni nagykövete, valamint Dolja követ. Mikojan Pakisztánon kívül Afganisztánban, Indiában, Burmában, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, a Kínai Népköztársaságban és a Mongol Népköztársaságban tesz látogatást, a fenti országok kormányának meghívására. Anglia nagy érdeklődéssel várja N. A. Bulganyin és N. $z. Hruscsov látogatását Hayter angol nagykövet beszéde a Moszkva, március 20. (TASZSZ) — Sir Wiliam Hayter, Nagy-Britannia moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete március 19-én este beszédet mondott a moszkvai televízióban. A nagykövet beszédében többek között ezeket mondotta: Igen hálás vagyok a moszkvai te ezió igazgatóságának, hogy meghívott, beszéljek önöknek ma este. Bulganyin úr és Hruscsov úr küszöbönálló látogatását nagy érdeklődéssel várják hazámban Nincs hiány megvitatásra váró témákban. Helytelen lenne szemet húnyni afelett, hogy a két kormány nézetei sok kérdésben eltérőek. De a komoly megvitatás elősegíthetné e kérdések megoldását. Ez annál is megnyugtatóbb, mert sok ilyen kérdésben inkább a módszerek, mint sem a célok tekintetében térnek el egymástól véleményeink. Például mindkét kormánynak meggyőződése, hogy a leszerelés szükséges. Véleményük csak a szóban forgó probléma megoldására vezető utakban tér el. Mindkét kormány a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik. De különböző a nézetük abban, miit kell tennünk és mitől kell tartózkodnunk ebben a tekintetben. Végül az angoi kormánynak és népünknek éppúgy, mint a szovjet kormánynak és a szovjet népnek meggyőződése, hogy a béke biztosítása megfelel , az egész emberiség legbensőbb vágyadnak. Ebben nincs ' közöttünk semminemű eltérés. Ha a küszöbön álló utazás hozzájárul e célok eléréséhez, úgv máris nem lesz hiábavaló. De él bennünk a remény, hogy e megbeszéléseken kívül a szovjet vezetőknek elég idejük marad arra is, hogy bizonyos fokig megismerkedjenek országunkkal Lehetőleg minél többet szeretnénk megoszkvai televízióban mutatni nekik az angol nép régi és új vívmányaiból. Azt is reméljük és tudjuk, hogy nem ók lesznek az egyedüli szovjet, vendégek országunkban. Az utóbbi időben jelentősen bővültek a két ország műszála küldöttségeinek, a különböző városok, szakszervezetek és más szervezetek küldöttségeinek látogatásai. Nemrég angol parlamenti küldöttség járt a Szovjetunióban. Az idén júliusban a Szovjetunió Legfelső Tanacsának küldöttsége látogat el Angliába. De ezen túlmenően reméljük, hogy nemcsak a szervezett küldöttségek, hanem a két ország egyszerű polgárai is utazni fognak. A közvetlen érintkezés hiányában igen értékes lehet a kulturális csere. Ez a két ország között a legutóbbi években jelentősen bővült. Minket, angolokat mélységesen meghatott az a meleg fogadtatás, amelyben az az angol színészcsoport részesült, amely tavaly bemutatta önöknek a Hamletet. Az önök művészei, köztük D. Ojsztrah, nemrégen hatalmas sikerrel szerepeltek Londonban. Elvben megállapodtunk, hogy az idén ősszel balettegyüttesek tesznek kölcsönös látogatást. A Magy Színház balettegyüttese a iondoni Királyi Operaházban, míg Sanders Wells csoportja, a Királyi Opera balettegyüttese Moszkvában mutatja be legjobb műsorszámait. Hazámban sok tehetséges modern író van, aikáket a Szovjetunióban egyáltalán nem ismernek éppúgy, mint ahogy sok olyan szovjet szerző van, akit nálunk nem értékelnek kellőképpen. Szeretném az ilyen kölcsönös kapcsolatok kibővítését és remélem, hogy Bulganyin úr és Hruscsov úr angliai látogatása egy új és jobb korszak kezdetét jelenti a két ország viszonyában. Nehru az SZKP XX. kongresszusának rendkívüli jelentőségéről Delhi, március 20. (TASZSZ). — Nehru indiai miniszterelnök a népi kamarában beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta az SZKP XX. kongresszusának rendkívüli jelentőségét. Rámutatott arra, hogy a kongresszus különösen fontos volt a békés egymás mellett élés szemszögéből és a kongresszus határozatai komoly hatást gyakorolnak majd a nemzetközi ügyekre. Kifejezte azt a reményét, hogy a Szovjetunió politikájában történt változások következtében tovább enyhül a nemzetközi feszültség. Nehru beszélt a három nyugati hatalom külügyminisztereivel folytatott tárgyalásairól is. Határozottan elítélte a katonai szövetségeket, különösen a SEATO-t és a bagdadi szerződést, mert ezek fokozzák a nemzetközi feszültséget. Hangsúlyozta, hogy békésen kell rendezni Kína és az Egyesült Államok viszonyát és a tajvani kérdés megoldásának első lépéseként ki kell üríteni Kimoj és Macu partvidéki szigeteket. Nehru ismét kiemelte, hogy meg kell adni a Kínai Népköztársaságnak jogos helyét az ENSZ-ben. A lengyel forradalmárok segítsége a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaságoknak A leszerelési albizottság az angol-francia tervről tanácskozott London, március 20. — Nyugati sajtójelentések szerint az ENSZ leszerelési albizottsága hétfői ülésén Londonban az angol-francia leszerelési tervet tanulmányozta. E- tervet nyújtották be, amikor az albizottság hoszszabb szünet után ismét megkezdte munkáját. A küldöttek kedden nem tanácskoztak. Az Associated Press értesülése szerint Harold Stassen, az Egyesült Államok megbízottja azonnal Washingtonba továbbította az angol-francia elképzeléseket. A hírügynökség megjegyzi, Stassen kijelentette, hogy több fenntartása van az angol-francia tervvel kapcsolatban, s ígéretet tett arra, hogy az amerikai küldöttség alapos tanulmányozás tárgyává teszi e javaslatokat. N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke március 20-án fogadta U. Maung Ohn urat, a Burmai Szövetség szovjetunióbeli nagykövetét, aki átadta U Nu burmai miniszterelnök üzenetét. (ČTK) A FRANCÉ 'PRESSE hírügynökség tudósítója jelenti, hogy Abdaíah Jafi összeállította az új libanoni kormányt. Abdalah Jafi lesz a miniszterelnök és a belügyminiszter. A külügyminiszter Szelin Lahud marad. (ČTK) hagyományos lengyel-magyar és lengyel-szlovák barátság különösen a Rákóczi-felkelés és az 1848—1849-es magyar szabadságharc idején nyilvánult meg. De már kevésbé ismeretes az, hogy a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919. március 31-én a Lengyel Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívást intézett a munkássághoz a magyarországi proletárdiktatúra megsegítésére. Varsóban, Lodzsban, Lublinban és más helyeken kiáltványokban fejezték ki örömüket és együttérzésüket a munkás-, paraszt- és katonatanácsok megalakítása fölött. 1919. áprilisában a nemzetközi proletariátus a Kommunista Internacionálé felhívására a harcoló Orosz és Magyar Tanácsköztársaság megsegítésére több országban szimpátia-sztrájkot rendezett. Igy a lengyel kommunisták kezdeményezésére is általános sztrájk tört ki. A Tanácsköztársaság megalakulásakor Magyarországon sok orosz és lengyel nemzetiségű hadifogoly élt, akik a világháború alatt az orosz hadsereg kötelékében harcoltak. Ezenkívül sok lengyel munkás dolgozott a magyarországi iparban, vásmunkások, bányászok, takácsok és mezőgazdasági munkások. Sokan közülük a szociáldemokrata párt tagjai voltak. A Lengyel Kommunista Párt KB küldötte, Jozef Krásny Budapestre jött és a lengyel kolónia számos tagja, akik részt vettek a munkásmozgalomban, szintén megjelentek ezen a gyűlésen. 1919. május 24-én megjelent a Lengyel Kommunista Párt magyarországi csoportja lapja, a „Czerwona Gazeta"-nak első száma. Május 16-án idegen intervenciós csapatok törtek Magyarországra. A francia vezérkar tervet dolgozott ki, mely sze-' rint a román, csehszlovák, jugoszláv hadseregeken kívül Lengyelország katonai erejét is fel akarták használni a bolsevizmus legyőzésére. A magyar kommunisták fegyverbe szólították a proletár tömegeket, megalakult a vörös hadsereg. A Tanácsköztársaság segítségére siettek ekkor a külföldi proletárok, katonák, akik a nemzetközi brigádokat és ezredeket szervezték. A „Czerwona Gazeta" is felhívta a lengyeleket, lépjenek be a vörös hadseregbe. Csakhamar a nemzetközi brigád kötelékében Kelenföldön megalakult a kb. 300 főnyi lengyel zászlóalj, melynek parancsnoka Franciszek Gawlinski, politikai biztosa Bernacki lett. H& jglájusban a lengyel zászlóalj a IWII frontra ment és az északmagyarországi hegyekben harcolt. Júniusban a lengyel zászlóalj szétverte az intervenciós támadókat és benyomult Szlovákia területére. Felszabadult Észak-Magyarország és KeletSzlovákia. Június 6-án a magyar forradalmi hadsereg, közte a nemzetközi brigád osztagai is, elfoglalták Kassát, néhány nap múlva Prešovot, Bártfát és a lengyel határmenti átjárókat Krynica és Musznya körzetben. Közben június 15-én Préšovon kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Ekkor nagy félelem fogta el a Pilsudski-féle reakciós köröket, melyeket katonai szövetségi szerződés fűzött Romániához. Sietve átcsoportosították hadseregüket és benyomultak a Szepességbe és Árvába. Csak a keleti fronton az Orosz Tanácsköztársaság ellen indított háború akadályozta meg a lengyel burzsoáziát abban, hogy a forradalmi magyar hadsereg ellen frontális támadásba menjen át. A szlovákiai harcokban a lengyel zászlóalj többször kitüntette magát. Érsekújvár közelében a szintén nemzetközi brigád kötelékében harcoló és erősen szorongatott orosz zászlóalj segítségére sietett, óriási veszteségeket okozott az ellenségnek, de magának is komoly veszteségei voltak. Parancsnoka, Frantiszek Gawlinski fs elesett. Júniusban, amikor az ellenforradalmi román katonai beavatkozás már Budapestet fenyegette, az újonnan felállított 3. számú nemzetközi brigád kötelékében harcoló második lengyel zászlóalj 250 főt számlált. Parancsnoka Jozef Lapinszki volt. A második zászlóaljat, mely később a tiszai fronton küzdött, a Budapesten kitört ellenforradalmi puccs idején vörös rohamosztaggá alakították át. Üjabb lengyel önkéntesekkel is megerősítették a zászlóaljakat. Hősies harcáért a lengyel különítményt a Vörös Zászlórenddel tüntették ki. A nemzetközi brigád utolsó napig, minden talpalatnyi földért harcolt. Utoljára a tatabányai körzetben küzdött a lengyel zászlóalj. * * * Trybuna Ludu ez évi 56. számában ezzel kapcsolatban érdekes részleteket közölt. Az adatokat részben a régi rendőrségi levéltárakból, részben a volt lengyel zászlóaljak még életben maradt tagjaitól: Jozef Lapinszkitől, Stefan Brodowicztől, Sámuel Kajzertől szerezték be. A rendőrségi jegyzőkönyvek, határőrségi jelentéiak beszámoltak a magyarországi proletár forradalom lengyel részvevőinek kihallgatásáról, akiket Lengyelországba való visszatértük után bolsevista ténykedés vádjával letartóztattak és sokáig börtönben tartottak. Az anyag közt a Czerwona Gazeta néhány elkobzott száma s a lengyel zászlóalj harcosainak fényképei is találhatók. Ezek a lengyel forradalmárok igazán megértették a proletár nemzetköziség eszméjét. Sokan közülük kerülő, illegális utakon jutottak vissza hazájukba, ahol később részt vettek a lengyel kommunista munkásmozgalomban. \ (g—k) QOOOOOOOO!3QCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX)OOOOCXXXXXXX>^ OOOOOQO<XAOCC^OOAOG«XX^OQC

OCKXX^ ooaoooooooocc A szocializmusba való átmenet formáiról Az SZKP XX. kongresszusán megtárgyalt' elvi kérdések- közé tartozik a különféle. országok szocializmusoa való átmenetének formáiról szóló kérdés. Ez a kérdés nagy figyelmet keltett egész dolgozó népünk körében. Hazánk dolgozói megértik, hogy ez a. kérdés nemcsak nagy elméieti jelentőségű, hanem óriási gyakorlati fontossága van az eqész kommunista mozgalom, a tőkés országok kommunista és munkáspártjai helyes politikájának szempontjából is. Egyes volt jobboldali szociáldemokraták, akik mindig mérföldekre állottak távol a forradalmi marxizmustól, olyan nézeteket terjesztenek, mintha a különféle országok szocializmusba való átmeneti formáiról szóló tan meghátrálást jelentene az úgynevezett demokratikus szocializmus, vagyis a revizionizmus és a reformizmus előtt, amit a szociáldemokrata párt vezetősége a München előtti köztársaság idejében hirdetett és gyakorlatilag folytatott. Erre érvényes az a mondás, hogy ha ketten is mondják ugyanazt, az mégsem -jgyanaz. Alapvető, elvi különbség áll fenn a szocializmusba való átmenet formáiban annak valóban marxi forradalmi megoldása, a parlamenti utak felhasználása között — amint arról az SZKP XX. kongreszszusa szólott — és a Hampl, Tusár és Habrman urak, valamint más reformista politikusok és ideológusok úgynevezett „elméletei" és gyakorlata között. Az új történelmi feltételek lehetővé teszik a parlamenti út felhasználását is A különféle országoknak a szocializmusba való átmeneti- formái kérdésének megfogalmazásánál az SZKP KB XX. kongresszusának beszámolója a konkrét nemzetközi helyzetelemzéséből,- az összes kommunista pártok új tapasztalatainak általánosításából indul ki. A jelenlegi időszak fő jellemvonása az a tény, hogy a Szovjetunió már régen megszűnt magában álló szocialista ország lenni a kapitalista oceán közepén. Ma a kapitalista államok rendszere mellett fennáll — és nemcsak fennáll, hanem növekszik és erősödik — a csaknem egymilliárd lakost felölelő szocialista államok világrendszere. Ezzel szemben a kapitalizmus általános válsága egyre jobban elmélyül. A kapitalizmus elháríthatatlan gazdasági és szociális válságoknak néz elébe. A jelenlegi időszak egy másik világtörténelmi eseménye az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása és a nagykiterjedésű „békeövezet" létrejötte, amely magában foglal egyrészt szocialista, másrészt nem szocialista államokat is Európában és Ázsiában, összesen a földkerekség lakosságának több mint felét. Nem kevésbé jelentős változások állottak be az emberek száz és százmillióinak gondolkozásában is világszerte. Az emberiség túlnyomó többségét többé-kevésbé öntudatosan áthatják a szocializmus eszméi. A munkástömegekben jelentős baloldali áttolódásra kerül sor; a munkásságban növekszik az egység gondolata a békéért, demokráciáért és szocializmusért vívott harcban. Ez az állapot visszatükröződik a szocialista, a szociáldemokrata és a keresztény pártokban, valamint a szakszervezetekben, amelyek tagjainak nagyrésze közeledést, együttműködést, közös eljárást követel a kommunista pártokkal, az alapvető fontosságú kérdések egész sorában. Másrészt egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a jobboldali burzsoá kormányok egyes országokbari már nem tarthatják meg sokáig miniszteri székeiket. Figyelemreméltó például az a tény, hogy az utolsó 11 év alatt csupán Franciaországban 21 kormány váltakozott. Mindez a burzsoázia megrendült helyzetéről tanúskodik számos országban. Ha ilyen helyzetben görcsösen ra* gaszkodnánk ahhoz a jelszóhoz, hogy a szocializmusba csupán a fegyveres felkelés útján lehet ^áttérni, ez azt jelentené, hogy az alkotó marxizmus helyett dogmatizmusban és formalizmusban rekednénk meg. A marxizmus nem dogma, hanem útmutatás a cselekvésre. Ez feltételezi, hogy az élet követelményeiből induljunk ki. elemezzük a valóságot, az osztályerők konkrét viszonyát az egyes korszakokban, szem előtt tartsuk a munkásOsztály szervezettségét és ellenfelének. a burzsoáziának erejét, tekintettel legyünk az egész helyzetre és a további fejlődés irányára. Csak így lehet a marxizmus lényegének és módszereinek megértése mellett fejleszteni és gazdagítani a marxi-lenini tanítást. Az SZKP XX. kongresszusa a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formáinak kérdéséhez éppen ebből az alkotó, marxi-lenini álláspontból közeledett. Megmutatta, hogy azokban az országokban, ahol a burzsoázia erős, ahol hatalmas állami apparátus áll rendelkezésére, hiábavaló volna feltételezni, hogy a reakciós erők dühödt ellenállás nélkül lemondanak uralmukról. Más kérdés azonban azokban az országokban, ahol a burzsoázia belsőleg gyenge és a munkásosztály erős, szervezett és öntudatos, Ebben a helyzetben nyitva áll az út ahhoz, hogy a munkásosztály forradalmi pártjának vezetésével az egész dolgozó nép élére álljon, azt vezetése alatt egyesítse és békés úton fegyveres felkelés, polgárháború nélkül jusson hatalomra a parlamenti intézmények felhasználásával. „A szilárd parlamenti többség — amint arra az SZKP Központi Bizottsága rámutatott — amely a proletariátus és a dolgozók forradalmi tömegmozgalmára támaszkodik, a tőkés országok és volt gyarmati országok egész sorában a munkásosztály részére olyan feltételeket teremt, amelyek biztosítják az alapvető, szocialista átalakulások megvalósítását." A kommunizmus ellenségei a kommunistákat gyakran a fegyveres felkelés, az erőszak és a polgárháború híveinek festették le. A kommunistákra szórt aljas rágalmakra az SZKP XX. kongresszusa megsemmisítő csapást mért. Marx és Lenin tanításával tel.jes összhangban újból hangsúlyozta, hogy a kommunisták sohasem voltak az erőszak és a fegyveres felkelés szerelmesei és ma sem azok, hangsúlyozta, hogy az egyik társadalmi rendszerből a másikba való átmenetnél inkább választják a kevésbé fájdalmas formákat. Ezen átmenet formái azonban a konkrét .történelmi feltételektől függenek s emellett a békés vagy ellenkezőleg, erőszakosabb módszerek nem annyira a munkásosztálytól függnek, mint a burzsoázia ellenállásának fokától és formáitól, amely nem akar önként megválni politikai és gazdasági hatalmától. A történelem megerősítette: a forradalom békés fejlődése lehetséges Mindezeket a jelentős elméleti tanokat teljesen megerősíti a gyakorlat — a népi demokratikus országok fejlődése. Mi történt például Csehszlovákiában a második világháború után? A kedvező nemzetközi és belpolitikai helyzet hatása következtében országunkban a kapitalizmusból e szocializmusba való átmenet, a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövése polgárháború nélkül valósult meg. A népi hatalom megkezdte a szocializmus építését a proletariátus, a dolgozó tömegek forradalmi tömegmozgalmára támaszkodva és emellett felhasználta a parlamenti intézményeket is, és azokat -új tartatommal — népi demokráciával töltötte meg. Jóllehet nálunk a szocializmusba való átmenet nem történt parlamenti úton, a párt a forradalom békés fejlesztésében rugalmasan fel tudta használni a parlamentet a nép akaratának eszközeként. Ugyanakkor azonban fenntartotta valamennyi dolgozó harci felkészültségét, hogy meghiúsítsa a burzsoázia ellenforradalom kirobbantására irányuló kísérleteit. E két erőt egy irányban tudta tartani — á forradalmat egyidejűleg lentről és fentről valósította meg. A szocializmushoz vezető békés út dolgozóink számára azért is iárható volt (olyan más tényezőkön kívül, mint amilyen a munkásosztály egysége, a munkások és parasztok szilárd szövetsége), mert a komfnunista párt alkotó módon közeledett Marx és Lenin ta-