Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-20 / 80. szám, kedd

A szovjet energetikai küldöttség angliai látogatásai London, március 18. (TASZSZ) — Az Angliában tartózkodó szovjet ener­getikai küldöttség szombaton meglá­togatta az 512 000 kilowattos Batter­sea áramfejlesztőt, London egyik leg­nagyobb villanytelepét. A telep dol­gozói bemutatták a küldöttségnek a legfőbb gépeket, megmutatták a nem­rég üzembe helyezett hidrogénhűtésü generátort. Szombaton este lord Reading kül­ügyi államminiszter fogadást adott a szovjet küldöttség vezetőjének, G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Miniszter­tanácsa elnökhelyettesének tiszteleté­re. A fogadáson megjelentek Kirk­patrick, a külügyminisztérium állan­dó helyettese, lord Attlee, s a lordok háza és az alsóház más tagjai. A fogadást követően lord Citrine, a Brit Villamossági hivatal elnöke va­csorát adott a küldöttség tiszteletére. Lord Citrine beszédében rámutatott ar­ra, hogy az angol szakemberek az utóbbi időben számos szovjet szak­embert üdvözölhettek országukban. Lord Citrine elmondotta, hogy ö maga ötször járt a Szovjetunióban s min­den alkalommal meggyőződött a szov­jet emberek szívélyes vendégszerete­téről még akkor is, amikor országuk a háború legsúlyosabb napjait élte át. „Láttam őket — mondotta lord Cit­rine — az építés lelkesedésében, ami­kor első vízierőműveiket építették a Volhovon- és a Dnyeperen. Megértet­ték, hogy az áramfejlesztő telepek létesítése lényegesen előbbre viszi az emberek jólétét és boldogulását. En­gem már akkor bámulatba ejtettek a tervezés arányai és Lenin villamo­sítási tervei." Az utána felszólaló Jones üzem­anyag- és energiagazdálkodási minisz. ter kijelentette, hogy Angliában jól ismerik Lenin híres jelszavát — „A kommunizmus = szovjet hatalom plusz az egész ország villamosítása" — és figyelemmel követik a Szovjet­unió ilyenirányú fejlődését, a hatalmas vízierőmüvek építését. Jones megje­gyezte, hogy az angol energetikusok aligha okozhatnak meglepetést szov­jet vendégeiknek gigászi arányokkal, azonban neki az a meggyőződése, hogy a vendégeknek sikerül Angliában egy s más technikai szempontból hasznos és érdekes dolgot látni. „Fejlődjék és szélesedjék ez a cse­re — mondotta. — Járuljon hozzá a fokozottabb kölcsönös megbecsülés­hez." G. M. Malenkov válaszában hang­súlyozta: A tapasztalatok és ismere­tek kicserélésére nagyon jó példát nyújtott a múlt év nyarán megtartott genfi értekezlet, amelyen az atomerő békés felhasználásáról tárgyaltak. Ezen az értekezleten, mint ismeretes, tevékenyen részt vettek szovjet és an­gol tudósok. Szeretnénk — folytatta G. M. Malenkov —, ha ez a csere jobban elterjedne azokban a terme­lési ágazatokban, amelyek a villamos­energia előállításával és felhasználá­sával függnek össze. Amikor mi fel­adatul tűzzük ki az együttműködés megteremtését egyes szakkérdésekben, gondolunk egy s más, azt mondhat­nám elsőrendű fontosságú feladat megoldására is — a tartós béke és az egyetemes biztonság biztosítására. Ezzel a problémával nemcsak egyes népgazdasági ágazatok, nemcsak Nagy­Britannia és a Szovjetunió népeinek jóléte és virágzása függ össze, ha­nem a világ valamennyi népének jó­léte és virágzása is — mondotta Ma­lenkov elvtárs. A. A. GroTniko Londonba érkezett London, március 18. (ČTK) — Va­sárnap, március 18-án megérkezett Londonba A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminiszterének első helyet­tese, aki a Szovjetuniót az ENSZ le­szerelési albizottságának ülésén kép­viseli. Franciaorszóg kegyelettel adózik Irene Joliot-Curie emlékének Párizs, március 18. (ČTK) — A francia kormány elhatározta, hogy Irene Joliot-Curie asszonynak, a ki­váló tudományos dolgozónak állami temetést rendez. A francia lapok számos részvétle­velet és táviratot közöltek, amelyeket Frederic Joliot-Curie, az elhúnyt I. Joliot-Curie asszony férje kapott Franciaország Kommunista -Pártja Központi Bizottságától és, más szer­vezetektől. A lapok közölték a kiváló francia tudósok terjedelmes megem­lékezéseit is. A Weimari Nemzeti Színházban előadták Jirásek Ján Hus című színművét Berlin, március 19. (ČTK) — A Weimari Nemzeti Színház március 17­én jelentőségteljes esemény színhelye volt a csehszlovák-német kulturális kapcsolatok terén. Alois Jisárek Ján Hus című színművének bemutató elő­adását tartották meg. A cseh drámaművészet eme klasszi­kus művével Alois Jirásek első ízben szerepelt német színpadon. DULLES JAPÁNBAN New York, március 18. (TASZSZ) — Az United Press ügynökség tudósítója közli, hogy Dulles, az USA államtit­kára és helyettese Walter Robertson, március 18-án Tokióba érkezett. Ja­pán Ázsia és a Távol-Kelet utolsó or­szága, ahová Dulles a SEATO karacsi ülése után ellátogat. Dulles eddig Pa­kisztánt, Indiát, Ceylont, Indonéziát, Thaiföldet, Dél-Vietnamot, a Fülöp­szigeteket, Tajvant és Dél-Koreát ke­reste fel. Dulles a tokiói repülőtéren tett nyilatkozatában hangsúlyozta azt a szerepet, amelyet az USA Japánnak szán stratégiai pozíciói megerősítésé­ben, a Csendes-óceán nyugati részén és Délkelet-Ázsiában. Dulles megér­kezése után az amerikai nagykövet­ségre sietett. A nagykövetség épülete előtt a tüntetők csoportja fogadta, akik követelték, hogy szüntessék be a nukleáris fegyverekkel való kísérle­tekei Föld v űvesszövetkezetekbe tömörül a kínai földművesek 85 százaléka Peking, március 18. (ČTK) — A Zsenmizsibao című lap közölte, hogy március 17-én tartották meg a Nép­képviselők Összkínai Gyűlése Állandó Bizottságának 36. ülését, amelyen megtárgyalták a földművesszövetkeze­tek mintaalapszabályzatának javasla­tát. Az állandó bizottság megtárgyalta Csou-En-lajnak, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsa elnökének beszámo­lóját, és jóváhagyta a mintaalapsza­bályzatot. Az állandó bizottság hatá­rozatában többek között szó van ar­ról, hogy a kínai földmüvesszövetke­zetekbe már belépett a földmüvesgaz­daságok 85 százaléka, amelyeknek kb. 60 százaléka szocialista szövetkeze­tekben tömörül. Max Reimann elvtárs beszámolója az SZsCP XX. kongresszusáról A Freies Volk közli Mux Reimann­nak, Németország Kommunista Pártja első titkárának beszámolóját, amelyet a párt titkárságának bővített ülésén mondott el az SZKP XX. kongresszu­sáról és a nyugat-németországi kom­munisták feladatairól. Max Reimann kifejtette Németor­szág Kommunista Pártjának feladatait a német munkásosztály megosztott­ságának megszüntetésére és a szo­ciáldemokratákkal való együttműködés biztosítására, a német nép összes, a háború ellen, a békéért és a demok­ráciáért küzdő erőinek egyesítésére vonatkozólag. Mi nem támasztunk semmiféle elő­zetes feltételt ezzel kapcsolatban — jelentette ki Reimann. — Ellenkező­leg, készek vagyunk mindent kiküszö­bölni, ami elválaszt bennünket. Mi, kommunisták úgy vélekedünk, hogy ma Nyugat-Németországban minden munkás számára, a munkások pártjai és szakszervezetei számára életbevágóan fontos kérdéssé vált, hogy megtalál; k a közös érintkezési pontokat, felhagyjunk a kölcsönös vá­daskodásokkal és együttesen lépjünk fel a német munkásosztály és minden dolgozó érdekeinek védelmében. Reimann hangsúlyozta, hogy a nyu­gat-németurszági szociáldemokrata és kommunista pártnak együttesen részt kell vennie* a népek harcában a bé­kéért, a leszerelésért, az atomfegyver eltiltásáért, a fasiszta és militarista szervezetek feltámasztása ellen, a de­mokratikus jogok és szabadságok biz­tosításáért, az új Wehrmacht megte­remtése és Nyugat-Németországnak a NATO-ba való felvétele ellen. A két pártnak olyan egységes Né­metország megteremtésére kell töre­kednie, amelyben a nép az úr és amelynek ereje a békére és a népek közötti barátságra irányuló politiká­ban rejlik. Hogy leküzdjük pártunk elmara­dottságát, a pártnak mindenekelőtt végeznie kell a szektás szellemmel, hajlékony, Nyugat-Németország viszo­nyainak megfelelő politikát kell foly­tatnia és új formákat kell találnia munkájában, elsősorban a tömegek között végzett munkájában — hang­súlyozta Reimann elvtárs. Ä francia kormány képviselője visszatért Hanoiba Párizs, március 19. (ČTK) — A Francé Presse hírügynökség tudósí­tása szerint Jean Sainteny észak­vietnami francia fömegbízott hosszas távollét után visszatért Hanoiba. A hírügynökség hozzáfűzi, hogy ez ko­rai lépés. Franciaország és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság között ugyan­is a múlt év októberében kereskedel­mi egyezményt írtak alá, amely sze­rint egy milliárd frank értékű árut cserélnek ki. A közeljövőre várják Párizsban a vietnami kereskedelmi küldöttség ér­kezését, amely tárgyalni fog a fran­cia import- és ( export-cégekkel való kapcsolatok felvételéről. Egyelőre azonban Franciaország és Észak-Viet­nam között nem lehet normális ala­pot teremteni a kapcsolatok számára, mert Franciaországban nincsen észak­vietnami képviselet. Egyes megfigyelők véleménye sze­rint — fűzi hozzá a Francé Presse — Sainteny visszatérése Hanoiba arról tanúskodik, hogy a francia kormány új álláspontot foglalt el. Ez a vissza­térés megfelel annak a politikának, amelyet Christian Pineau francia kül­ügyminiszter nemrég ismertetett be­szédeiben. A megfigyelők úgy vélik, hogy Sainteny talán megvitatja a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ve­zető tényezőivel a VDK franciaor­szági képviseletének kérdését is. Eb­ben az esetben a két ország közötti kapcsolatokat új alapra lehetne he­lyezni. FRANCIA-TUNISZI EGYEZMÉNY Az AFP jelentése szerint a párizsi I francia-tuniszi tárgyalások, amelye- I ket március 17-én a tárgyalófelek I között támadt ellentétek miatt meg­szakítottak, később folytatódtak. A | két fél közös jegyzőkönyvben állapo- j dott meg. Ezt megelőzte Pienau fran- i cia külügyminiszternek és Burgibí- I nak, a befolyásos tuniszi Üj-Desztur párt vezetőjének találkozása. A francia külügyminiszter közölte, hogy „végleges francia-tuniszi egyez­ményt értek el, ez kihirdeti Tunisz függetlenségét és Franciaország és Tunisz kölcsönös függését." A fran­cia-tuniszi egyezményt március 20-án írják alá. ooocxx)ocxxxKx>oooooaoQceooocsx^ ezt a szemfüles politikusok nem tart­ják helyénvalónak. Ezért bizonyos munkamegosztást vezettek be. Arra a szennyes munkára, amelynél az em­bert a hidrogén megégetheti, az em­berek egy bizonyos rétegét használ­ják fel, akik közé tartoznak a „me­nekültek", viszont arra a munkára, amelyet fehér gallérral és manzset­tával lehet elvégezni, „a személyisé­gek" más r«egét használják fel. Ter­mészetesen ez a munka sokkal „érde­kesebb". „A szabadságért folytatott keresz­tes hadjárat" elnöke hosszú ideig Henry Ford volt, akinek családja már régóta pénzeli a legreakciósabb cso­portokat az Egyesült Államokban és amely úgy ismeretes, mint az ame­rikai szakszervezeti mozgalom leg­ádázabb ellensége. Jelenleg Eugen Holman úr az el­nöke „a keresztes vitézek", táj-sasá­gának. Ezenkívül más társaságok el­nöki tisztjét is ellátja, ezek között a Rockefeller-koncern legnagyobb társaságának, a newyersei Standard Oil Company, elnöki tisztét is. Holman úr természetesen élénken érdeklődik aziránt, ami,külföldön tör­ténik. A vezetés alatt álló társaság ama három Rockefeller-koncernhez tartozik, amelyek a hét hatalmas olaj­tröszt tulajdonát képezik, és amelyek a kapitalista világ kőolajtermelést el­lenőrzik és elosztják. A Standard Oil Company termelésének több mint egyharmadát áz Egyesült Államok ha­tárain kívül, Kanadában, Columbiában, Argentínában, Peruban, Venezuelában és a Közép-Keleten fejti; ezenkívül az összes kőolajtermelés negyedré­szét adja el, amely 24 kapitalista or­szágban kerül piacra. 4 OJ szo 1956. március 20. Ezek a tények a Rockefeller-érde­kek és a léggömbakciók közötti más összefüggésre is rámutatnak. Nelson Rockefeller, az ifjabb John Rocke­feller öt fia egyike, nemrégen még Eisenho\^er elnök külön tanácsadója volt a pszichológiai háború kérdésé­ben, John Mac Cloy a Rockefeller­féle Chase National Bank ügyésze, amerikai főbiztos volt Nyugat-Német­országban, ahonnan a léggömböket küldözgetik, John Fosť>r Dulles maga pedig a Rockefeller alapítvány elnöke volt. A kör tehát bezárul. Az igazgató­tanácsok elnökein és a vezérigazga­tókon keresztül nagyon is hivatalos személyiségekhez jutunk, akiknek ne­vei a sors különös intézkedése foly­tán minduntalan ott bukkannak fel, ahol a léggömb-akcióról van szó, akiknek azonban a léggömbökhöz állítólag semmi közük. De a világ nem hisz nekik, — vajon ki csodálkozna ezen? Valamennyi tény minden kétséget ki­záróan igazolja, hogy ezen kihívó ak­ciók irányítóit az Egyesült Államok hatalmi hierarchiájának nagyon ma­gos fokán kell keresni. A ROCKEFELLEREK ÉS A VOLT PRÁGAI VACUUM OIL KOMPANY A ballonakciónak azonban más olda­la és más kapcsolatai is vannak, ame­lyek nem kevésbé érdekesek, mint a „bepillantás a Szabad Európa" ku­lisszái mögé. A világ kicsiny. A Holman-urak keze azonban hosszú. Annyira hosz­szú, hogy eltérte Csehszlovákiát is. A Holman-koncern testvértársaságá­nak — a Rockefeller Soccony Vacuum Oil Company-nak a háború előtt két vállalata is volt Csehszlovákiában. A prágai Vacuum Oil Company kolini fi­nomítója volt az egyik és a prágai Naftaspol társaság a másik. Amikor Holman úr ez év január 22-én — vagyis négy nappal a szlo­vákiai repülőgépszerencsétlenség után a Rockefeller Plaza 30. alatti hivata­lából a léggömbök további küldésé­re szolgáló alap számára felhívást in­tézett a gyűjtés támogatására, bi­zonyára a volt csehszlovákiai Rocke­feller vállalatok voltak az eszében. Egyszerűen csak hozzá akart járul­ni, hogy a cseh munkásoknak ismét alkalmuk legyen arra, hogy kizsák­mányolhassák őket a világ kapitaliz­musának olyan kiváló képviselői, ami­lyenek a Rockefeller család és Hol­man úr. Gondoskodni akart arról, hogy társaságainak ismét lehetősége le­gyen ellenőrizni a csehszlovák gaz­daságot a kőolaj termékek monopo­lista szállítója pozíciójából. Tehát ér­demeket akart szerezni a kapitalista rend visszaállítása körül hazánkban. A Holman urak és a hivatalos sze­mélyiségek sorából származó mun­katársaik indítékai közismertek. Nem kevésbé világos az is, hogy terveik soha sem válnak valóra, a történe­lem már döntött felettük. Ez azon­ban az érem egyik oldala csupán. A másik oldala az, hogy a külön­féle léggömbakciók és az imperialista államok hasonló támadásai a szo­cialista tábor országai ellen nagy aka­dályt jelentenek a világbéke bizto­sítása felé vezető úton. Feszültséget keltenek a nemzetek között és ko­molyan megnehezítik a megértés lét­rejöttét. Amint ismeretes, Prágában novem­ber óta tárgyalás folyik a csehszlo­vák és amerikai kormány képviselő között. A tanácskozások a nyilt gaz­dasági kérdésekre vonatkoznak, ame­lyek rendezése kétségen kívül nagy jelentőségű lenne a Csehszlovák Köz­társaság és az USA közötti kapcso­latok további fejlődésére. Azonban a különféle léggömb-akciók a kölcsönös kapcsolatok rendszeresítését nem mozdítják elő. Vagy talán valamelyik amerikai tényező ezekben a provo­kációkban, amelyek Csehszlovákiában már annyi áldozatot követeltek, hoz­zájárulást lát a kedvező légkör meg­teremtéséhez a komoly nyilt kérdé­sek megvitatásánál? A Szabad Európa amerikai szerve­zet beismerte, hogy 15 méter átmé­rőjű léggömböket bocsát fel. A lég­gömbök 160 kg-os terhét külföldi új­ságírók is megtekinthették nálunk. Egy „magánszervezet" természetesen ellenkezésbe kerülhet saját állításá­val is és hazudhat, azonban az ame­rikai államok kormányköreinek job­ban kellene mérlegelniük szavukat. AZ EGYEDÜLI HELYES ÜT: BE KELL SZÜNTETNI A LÉGGÖMB­PROVOKÁCIÓKAT Nyugat-Németországban is zavart keltett az amerikai szervezetek tevé­kenysége. A sajtó közlése szerint e szervezetek léggömb-indítási támasz­pontjaikat Törökországba akarták át­helyezni, Törökország azonban eluta­sító választ adott. Ekkor tervbe vet­ték, hogy e támaszpontokat Nagy­Britanniába költöztetik, azonban az angolpk sem lelkesedtek e gondola­tért. A ballonok küldözgetése ellenszen­vet vált ki az összes országokban és Nyugaton is mind többen emelik fel szavukat, akik elítélik ezen tevékeny­séget. Amikor államaink ramutattak arra, hogy a léggömbök irányítása légiterünk meg nem engedett meg­sértését jelenti, egyes kapitalista or­szágokban propagandáról kezdtek be­szélni. Az utóbbi időben azonban más hangokat is hallunk. F. Tymms, aki hosszú ideig képviselte Nagy­Britanniát, a polgári légiközlekedés nemzetközi szervezetében ÍICAO), a The Times címü lapban a következő­ket írta: „A polgári légiközlekedésről szóló chicagói megegyezés, mint a hasonló tartalmú valamennyi Jőbbi megálla­podás, tiltja a repülőgép útrabocsá­tását pilóta nélkül abban az esetten, ha az az állam, amelynek területe felett a repülőgép átrepül, kimondot­tan, nem járult hozzá. A léggömbö­ket az összes technikai szempontok figyelembevételével repu'őgépeknek kell tekinteni. Az 1919 évi párizsi megegyezés a léggt'mböket' repülőgé­peknek minősítette és ezt a minősí­tést az ICAO is átvette." Igy tehát a nyugati légi közleke­dési szakemberek szerint is minden kétségen felül áll, hogy a ballonok irányítása sérti azon állam területi szuverenitását, amely nem adta meg hozzájárulását és a léggömbök kül­dözgetése egyszersmind ellentétben áll a nemzetközi egyezményekkel, amelyeket mind Csehszlt vákia, mind az Egyesült Államok aláírt. Mindez csakis egy megállapításra vezethet: be kell szüntetni a provo­kációs akciókat, amelyek sértik a né­pek millióit, halált és sérülést okoz­nak, amit nem szabad megtűrnünk és ami akadályt képez a népek közötti bizalom kialakulásának útjŕn és a vi­tás kérdéseknek tárgyalások által va­ló megoldásában. Minél -előbb érti meg ezt az Egyesült Ailamok, annál jobb. (A Rudé Právo 1956. március 19-i számában megjelent szer­kesztőségi cikk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom