Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-19 / 79. szám, hétfő

A szovjet szakszervezetek a XX. kongresszus határozatainak megvalósításáért Szolovjov elvtárs beszámolója a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának teljes ülésén Moszkva, március 17. (TASZSZ): — Moszkvában, március 16-án megnyílt a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának, teljes ülése, amely az SZKP XX. kongresszusának eredmé­nyeivel és a szakszervezetek felada­taival foglalkozik. A beszámolót L. N. Szolovjov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnökhelyettese tartotta. A szovjet szakszervezetek egyik legfontosabb feladata — mondotta —, hogy tevékenyen a dolgozók tö­megei közé vigyék a párt politiká­ját, a XX. pártkongresszus törté­nelmi jelentőségű határozatait. A szakszervezetek feladata, hogy helyesen irányítsák a versenyt, har­coljanak a munka termelékenységé­nek növekedéséért, a technikai hala­dás alapján, az újítók tapasztalatai­nak széleskörű elterjesztése alapján — folytatta L. N. Szolovjov, s el­mondta, hogy az iparban, az építke­zéseknél és a közlekedésben az utób­bi öt év folyamán több mint négy és félmillió ésszerűsítő javaslatot való­sítottak meg. Emlékeztetett arra, hogy a XX pártkongresszuson bírálták a szak­szervezeteknek és a Szovjet Szak­szervezetek Központi Tanácsának a munkabérekkel és a munkanormákkal kapcsolatos tevékenységét. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa és a szakszervezetek központi bizottsá­ga máris hozzáfogott, hogy intézkedéseket dolgozzon ki a mun­kabérek rendezésére a gépiparban, a szén- és a textiliparban. Felül­vizsgálta a fakitermelő vállalatok, a minisztériumok és hivatalok dol­gozóinak bérét. Ez azonban csak a kezdet. Az előadó a továbbiakban beszélt a munkaviszonyok megjavításáról az ipari vállalatoknál. Az ötödik ötéves tervben biztonsági technikai intéz­kedésekre és egészségügyi intézkedé­sekre az ipari vállalatoknál több mint tízmilliárd rubelt fordítottak. Az új ötéves terv jelentősen emeli az ezek­re a célokra fordítandó összegeket. A beszámoló különös figyelemmel foglalkozott a munkások és alkalma­zottak lakásviszonyainak és minden­napi életkörülményeinek megjavításá­val. A többi között rámutatott arra, hogy fokozni kell a lakásépítési tsr­vek végrehajtását a kőolaj-, a kohá­szati- és a vegyiparban. A beszámoló fölött megindult a vi­ta. A teljes ülés munkájában részt vesz A. B. Arisztov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára is. „A Szovjetunió minden alkalommal mellénk állt" — mon o ta Nasszer egyiptomi miniszt3»-e!nök Párizs, március 17. (TASZSZ) — Gamal Abdel Nasszer egyiptomi mi­niszterelnök fogadta a közel- és kö­zép-keleti országokban látogatóban levő amerikai újságírók egy csoportját. Nasszer az amerikai újságírókkal foly­tatott beszélgetése során kifejtette Egyiptom külpolitikájának alapvető el­veit és azokat az okokat, amelyek Egyiptomot a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor országaihoz való kö­zeledésre buzdítják. „Mindig arra törekedtünk, hogy megszabaduljunk az angol uralomtól és a legfontosabb feladatunknak tekintet­tük, hogy megmeneküljünk az idegen megszállástól" — mondotta Nasszer miniszterelnök. A második világháború után — mon­dotta a továbbiakban — éreztük, hogy a Szovjetunió támogat bennünket. A Szovjetunió minden alkalommal mellénk állt, valahányszor az Egye­sült Nemzetek Szervezetében sza­badságunkra törtek. A közvélemény nem hisz önöknek (t. 1 az amerikai újságíróknak), amidón önök azt akarják vele elhitetni, hogy a Szovjetunió Egyiptom ellensége. Bármit mondjanak is, bármire is vállalkozza­nak a Szovjetunió ellen irányuló pro­paganda-hadjáratukban, önöknek Egyiptomban nem adnak hitelt. Egyes újságok azt írják — foly­tatta Nasszer —, hogy az oroszok most befolyásolják a Közel-Keleten kialakuló eseményeket. Meg kell mondanom, hogy Oroszország be­folyása nemcsak a Közel-Keleten, hanem a földkerekség minden tér­ségében érezhető. Nasszer cáfolta az amerikai újságok­nak azt az állítását, mintha Egyiptomot „kommunista" veszély fenyegetné. Irene JoLiot-Curie elhunytához demokratikus Amint már tegnap jelentettük március 17-én hosszas betegség után elhúnyt Irene Joliot-Curie Nobel-díjas tudós. A temetésre valószínűleg ked­den kerül sor. * * * Irene Joliot-Curia váratlan és oly korai halálával egyik legkiválóbb sze­mélyiségét vesztette el a francia tu­domány, egy bátor és példaadásával sokakat lelkesítő harcossal lett szegé­nyebb a békéért és szabadságért küz­dő százmilliók tábora. 1897-ben született Párizsban. Szü­lei a francia Pierre Curie és a lengyel Marié Skodlowska-Curie — a rövide­sen világhírűvé váló tudós házaspár, a rádióaktivitás alapjelenségeinek fel­fe<iezöi. Igy tehát gyermekkora óta a tudomány szenvedélyes szeretetének és tiszteletének légkörében élt. Közép­iskoláit elvégezve a párizsi egyetemen tanul kémiát és fizikát, majd az édes­anyja által vezetett Rádium-Intézet­ben dolgozott. Érdeklődését teljesen leköti a rádióaktivitás jelensége, eb­ből a témakörből írja 1925-ben dok­tori értekezését is. 1920-ban férjhez­magy egyik legkiválóbb kollegájához, Fréderic Joliothoz. Eredeti témakörükhöz a későbbiek -órán sem lesznek hűtlenek. Válto­atlan érdeklődéssel foglalkoznak i r .'.dióaktivitás problémáival. A fiai a! Joliot-Curie házaspár egyike azoknak, akiknek munkája nyomán nőtt a ra­dióaktivitás kis patakja az atommag­fizika mai hatalmas folyamává. Irene Joliot-Curie nagy munkássá­gából csak a két legfontosabbat em­lítjük itt meg. Férjével együtt ő fe­dezi fel 1934-ben a mesterséges rá­dióaktivitás jelenségét, ők állítanak elő először mesterséges rádióaktív izotópokat. Ezért a munkájáért kapja k?sőbb férjével együtt a Nobel-dijat. Másik nagyfontosságú felfedezése ugyanabból az időből datálódik. Fék­jével együtt felfedezi a „párképző­dés" jelenségét, az anyagot alkotó elemi részek egymásba való átalaku­lásinak első, rendkívüli elvi fontos­ságú példáját. Irene Joliot-Curie kiváló tudományos tevékenysége mellett a társadalmi haladásnak is aktív harcosa volt. A hitleri megszállás alatt férjével együtt tevékenyen részt vesz az ellenállási mozgalomban. A háború után kezde­ményező és vezető szerepet vállal a nemzetközi demokratikus nömozga lomban, és haláláig aktív harcosa volt a világ békemozgalmának. Tartalmas és szép életre tett pon­tot korai halála. Munkásságának ered­ményeit magábaolvasztotta az örökké fejlődő tudomány, nemes alakját szi­vébe zárta és emlékét ott őrzi a ha­ladó emberiség. (Sz. N.) A francia nemzetgyűlés ülése Párizs, március 17. (ČTK) — A fran­cia nemzetgyűlés március 16-i ülésén jóváhagyta munkaprogramját a már­cius 24-ig terjedő időszakra. A prog ram keretében egész sor javaslatot tárgyalnak meg, elsősorban „a ten­gerparti országok fejlődésének tervét" a magas kort elért személyek megse­gítéséről szőló törvényjavaslatot és más javaslatokat. Thamier, a parlamenti kommunista csoport képviselője, az ülésen tilta­kozott az eJlen, hogy a nemzetgyűlés működési programjába nem vették be az állami iskolák ellen irányuló tör­vények eltörlésére vonatkozó törvény­javaslat megtárgyalását. De a francia nemzetgyűlés ennek ellenére szótöbbséggel jóváhagyta a további munka programját, amelyet a parlamenti csoportok elnökei terjesz­tettek be. E program elfogadása el­len 214 (kommunista és szooialista) képviselő szavazott. A francia nemzetgyűlés továbbá el­fogadta a háromhetes fizetett szi­badság nyújtásáról szóló törvényja­vaslat második olvasását a dolgozók minden rétegére vonatkozóan és el­utasította azokat a változtató javasla­tokat, amelyeket a Köztársasági Ta­nács terjesztett elő. A törvényjavas­latot újból a Köztársasági Tanács elé terjesztik jóváhagyás végett. 4 bonni kormány magasrangú hivatalnoka — 200 000 zsidó gyilkosa A leleplezett volt náci tömeg gyil­kosok végnélküli sorát, akiket Aden­auer nyugatnémet kormánya a bör­tönökből — amennyiben egyáltalán oda kerültek — egyenesen magas mi­niszteriális tisztviselőkké vagy pedig a hadsereg vezető tábornokaivá ne­vez ki, további név, a bonni külügy­minisztérium igazgatójának, Bräuti­gamnák neve „díszíti". A napokban hozták nyilvánosságra a náci rémtet­tek kivizsgálására alakult össznémet bizottság berlini sajtógyűlésen Brüu­tigam bonni miniszteriális igazgató háborús naplóját, valamint a nürnber­gi per rávonatkozó adatait, amelyek szerint 1941-ben az ő parancsára gyilkoltak meg Lettországban 85.000 zsidót, majd 1942-ben ugyancsak az ó utasítására 110.000 bukovinai és besszarábiai zsidót. A külföldi küldöttségek elutaztak Varsóból Varsó, március 17. (ČTK) — Már­cius 17-én Varsóból elutaztak hazá­jukba a szovjet kormányküldöttség tagjai M. A. Jasznov, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke, N. T. Tal­csenko, az Ukrán SZSZK Miniszter­tanácsának elnöke, J. I. Palecklsz, a Litván SZSZK Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, N. I. Bobrovnyikov, a Moszkvai Tanács elnöke, akik részt vettek Boleslaw Bierutnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának temetésén. Ugyanez nap elutazott Varsóból L. S. Konyev, a Szovjetunió marsallja, aki a szovjet küldöttség tagjaként szintén részt vett B. Bierut temetésén. Március 17-én Varsóból elutazott az Albán Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztár­saság és a Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége, amelyek részt vettek Boleslaw Bierutnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB el­ső titkárának temetésén. Ugyanaz nap utaznak el Varsóból a kínai küldöttség vezetője, Csu Te marsall, a Kínai Kommunista Pártja KB titkára, a Kínai Népköztársaság alelnöke és Lu Hsiao, Kína Kommu­nista Pártja KB póttagja, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete. A vendégeket a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága po­litikai irodájának tagjai, valamint az Államtanács és a Lengyel Népköztár­saság kormányának tagjai kisérték ki. Március 17-én elutaztak Varsóból a Francia Kommunista Párt, Nagy-Bri­tannia Kommunista Pártja, a Svájci Munkapárt, Dánia Kommunista Pártja és Németország Kommunista Pártjá­nak képviselői. A vendégeket a Len­gyel Egyesült Munkáspárt KB képvi­selőd kisérték ki a repülőtérre. A ciprusi események hátterében Az utóbbi napok Cipruson lejátszó­dott eseményei. ismét alapjaiban ráz­zák meg az angol imperializmus gyar­mati politikájának épületét. S egészen érthető, hogy ez felkeltette az egész világ közvéleményének érdeklődését. Makariosz érsek száműzetése, amelyről az egyik görögországi lap ezzel a címmel írt: „Angol kalózok elrabolták Makariosz érseket", — csak szikra volt az eddigi feszültség ki robbantásához. Az érsek és társainak elhurcolása után Cipruson általános sztrájk tört ki, amit az angol hatóságok terrorin­tézkedései sem tudinak megtörni. A görög kormány tiltakozásként vissza­hívta londoni nagykövetét és elrendel­te, hogy a görög iskolákban ezentúl ti­los az angol nyelv tanítása. A gö­rög szakszervezetek már hétfőre álta­lános sztrájkot hirdettek, amit a gö­rög kormány azzal az indokolással tiltott be, hogy a tüntetést nemzetel­lenes elemek erőszakos cselekmé­nyekre akarnak kihasználni. A Görög Általános Szakszervezet ennek elle­nére határozatot hozott, hogy tilta­kozásul Makariosz érsek elhurcolása ellen 4 órás általános sztrájkot hir­detett március 16-ára. Milyen események előzték meg Ma­kariosz érsek deportálását? Ciprus Európában az utolsó gyar­mati függőségben élő terület. A szi­get elvesztése súlyos csapást jelente­ne az egész angol gyarmati politikára. Ez a tudat iiatványozza meg az angol gyarmati politika híveinek igyekeze­tét és a szigethez való ragaszkodását. Ciprus az egyik legfontosabb angol katonai támaszpont az Indiai-óceánba vezető tengeri főútvonal mentén. Je­lentősége főképpen azóta nőtt meg, amióta az angoloknak el kellett hagy­niuk a Szuezi-csatornát. Az onnan ki­vont csapatokat Cipruson helyezték el. Az angoloknak ez a lépése Görög­országban nagyon kedvezőtlen vissz­hangot váltott ki. S Ciprus a görög­angol viszonyban azóta is a legveszé­lyesebb súrlópontot képezi. A múlt év folyamán a ciprusi kér­désben fontos tárgyalások folytak Anglia, Görögország és Törökország ' között. Görögország Ciprust magának követelte és kérte Görögországhoz va­ló visszacsatolásét. Anglia szintén ragaszkodott Ciprushoz, mint az an­gol politika fontos sztratégiai tá­maszpontjához. Törökország Angliát támogatta vagy pedig Ciprust magá­nak követelte. A tárgyalások eredménye az lett, hogy még jobban kiéleződött a gö­rög-angol és a görög-török viszony. Ennek következményeként Görögország nem vett részt az Atlanti Szövetség tagállamainak legutóbbi hadgyakorla­tán. Görögországnak ez a lépése az Atlanti Szövetség egységének nyíit megbontását jelentette. Tudvalévő tény, hogy a nyugati imperialista ha­talmak európai politikájukat éppen az Atlanti Szövetségre építik. Ennek a szövetségnek felbomlása pedig a nyu­gati politika teljes kudarcát jelente­né. Erre utalt Karamanlisz görög mi' niszterelnök az Egyesült Állam jk kormányához intézett üzenetében is, amikor felhívta figyelmét arra, hogy­ha a ciprusi vita nem nyerne Görög­országra nézve kedvező megoldási, „attól fél, Görögország kénytelen lesz tragikus elszigeteltségben élni". Az angol-görög-török tárgyalások kudarca után a diplomáciai tevékeny­ség szövevényes hálójának szövése in­dult meg a ciprusi kérdésben. Az an­golok tárgyalásokat folytattak Maka­riosszal és társaival, a fü" sígi mozgalom polgári vezetőivel. Miután e tárgyalások nem vezettek ered­ményre, az angol gyarmatosítók nem riadtak vissza a legbrutálisabb ter­rortól sem. Hiszen ezen a téren már sok évszázados hagyományokra és ta­pasztalatokra tekinthetnek vissza. Ma­kariosz érseket elhurcolták, a szigeten pedig a terrorintézkedések egész sorát foganatosították. Ám a ciprusi kérdés megoldása sok­kal bonyolultabb, mint ahogyan azt a gyarmati politika veteránjai elkép­zelték. Meg kellett győződniük arról, hogy a régi módszerek elavultak. Ma már nem minden esetben elegendő nagyokat Ígérni, vezetőket csillogó arannyal lekenyerezni, a népnek peiig a biblia-millióit nyomatni, mint ahogy azt az elmúlt századokban tették. Az alig félmillió lakosú sziget problémá­ja a nemzetközi politika előterébe került. S nagyon nagy kérdés, vajon a terrorintézkedések meghozzák-e a várt eredményeket. Görögországban az angolellenes han­gulat a tetőfokára hágott. A tünteté­sek naponta megismétlődnek, az an­gol cégtáblákat leverték, az angol hivatalokat rendőrség és katonaság őrzi a görög nép haragjával szemben. Az angol kormány lépését az angol közvélemény is elítéli. Nagy-Britan­nia Kommunista Pártja nyilatkozatá­ban tiltakozik az ENSZ alapokmányá­ban "foglalt demokrácia és önrendelke­zés elvének megsértése ellen. Több munkáspárti és liberális képviselő Is megbélyegezte a kormány politikáját. Az angol alsóház is foglalkozott M,i­kariosz érsek elhurcolásának ügyével. Lennox-Boyd gyarmatügyi miniszter kijelentette, hogy Harding ciprusi kormányzó az angol kormány teljes hozzájárulásával hozta meg a döntőst Makariosz és társainak elhurcolásá­ról. Kijelentését vita követte, amely­ben a képviselők elitélték a kormány politikáját. Beven Munkáspárti képviselő szé­gyenteljesnek bélyegezte a kormány­nak a ciprusi kérdésben tett lépését, amely szerinte csökkenti az angolok tekintélyét az egész világ közvélemé­nye előtt. Beven Ciprusnak Görögor­szághoz való csatolása mellett foglalt állást és javasolta, hogy a parlament vonja meg a bizalmat a kormánytól. Angliának a ciprusi kérdésben foly­tatott politikája tehát nemcsak a vi­lág közvéleményére van kedvező til­tással, hanem növeli a belső ellenté­teket is, ami a kormány kül- és Dei­politikájának csődjéhez vezethet. Zsilka László A brit hotóscigok uurva akciói Ciprus szigetén Nikózia, március 17. (ČTK) Ciprus dolgozói március 17-én is lankadatlanul folytatták tiltakozó sztrájkjukat Makariosz érsek depor­tálása és a brit gyarmatosítók ön­kényuralma ellen. Ciprus délnyugati hegyvidékén már­cius 17-én éjszaka véres összeütkö­zésre került sor a brit gyarmati ala­kulatok és a (jjprusi hazafias fegyve­res alakulatok között. A Reuter hír­ügynökség ezt az „terrorista" akciót tartja eddig a legnagyobbnak. Az ösz­szetűzésnél megöltek egy ciprusi la­kost, öt angol katonát megsebesí­tettek, kettő súlyosan sebesült. A brit gyarmati hivatalok azonnal betiltot­ták a legközelebbi hét faluban a la­kosság szabad mozgását és megkezd­ték a házkutatásokat. SZ£ O 1956. március 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom