Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-18 / 78. szám, vasárnap

/ EGÜNK A BÉKE Felderítők körében (R. P.) A szakasz felderítői egyen­ruhájukra felhúzzák a fehér álcázó köpönyeget, kezükbe fogják a sítal­pakat. Kis vártatva a teherautók a városon kívüli kiindulópontra viszik őket. Smolek tizedes raja, mint fel­derítő előőrs előre nyomul azzal a feladattal, hogy csapdát állítson fs ellenséget fogjon, akitől adatokat le­het szerezni. A kiinduló ponton még felteszik az utolsó ellenőrző kérdése­ket. Simon és Ťažký őrvezetök, vala­mint Jenčo és Kaémarik közlegények hibátlanul felelnek. A rajparancsnok parancsot ad és már meg is indulnak. Egymásután ha­tolnak előre, elöl a kutatók, azután az őrjárat Smolekkel az élen. Néhány kilométerrel távolabb, amint átmentek egy telepen, megérkeznek a csapda színhelyére Megfelelő helyet válasz­tottak erre a célra, jobbat se talál­hattak volna. Mély szakadék ez. melynek alján patak folydogál. Az „ellenséges" előőrs csakis erre jöhet, és itt kezeik közé kerül. Simon őrvezető bebújt az e célra elkészített gödörbe. Álcázó hálóval ta­karta el arcát. A rajparancsnok még havat hányt rá. Senki se fogja őt itt észrevenni. Smolek a patak ellenkező oldalán bújt el. Az előőrs a hóban j fekszik, a fegyvereket lövésre készen tartják. A céapda kész. A feszültség pillanatai következtek. Mikor jelennek meg az ellenséges előőrs felderítői? Az idő lassan mú­lik, leglassabban Simon őrvezetönek a gödörben. Fázik, lábai zsibbadnak. „Meddig kell még itt ülnöm? Idejé­ben kiugróm? Nem hiúsítom meg az akció sikerét?" — ilyen kérdések fog­lalkoztatják agyát. Tudatosítja, hogy az akció sikere nagyobbrészt tőle függ. Hirtelen sítalpak suhogását hall­ja és megpillantja az „ellenséget". Előtte van. Ebben a pillanatban Smolek tizedes felkiáltott: „Fel a kezekkel!" Az el­lenség a kiáltás irányába tekintett. Észre sem vette és Simon már a nya­kán volt. Egy ideig birkóztak. Smolek Simon segítségére sietett és az „el­lenséget" legyűrték és megkötözték. Az őrs többi tagja az ellenséges elő­őrsöt tűz alá vette. A csapda sike­rült. Az ellenség beleesett. A felderí­tők elvégezték feladatukat. Hogyan? Ezt a gyakorlat végén parancsnokuk mondotta meg, aki az akciót értékel­te. A feladatot jól oldották meg. Vidám hangulat volt a teherkocsin hazautazáskor. Örültek, hogy nem okoztak csalódást, ne nem is lehetett ez másképp, hiszen a második évfo­lyam valamennyi tagja a példás ka­tona jelvényét viseli. Határvidéki fiú GYERMEKÉVEINKBEN ki ne ját­szott volna közülünk katonásdit, ki ne száguldozott volna fapuskával a kezé­ben és harcos elszántsággal a szivé­ben erdőkön-mezőkön, utcákon. Nem egy széttört ablaküveg, nem egy be­tört „ellenséges fej" tanúskodik a ke­mény harci lelkesedésről és természe­tesen a pontos találatról. A csűrök mögött harcoló ilyen ez­redhez tartozott egy határmentl falu­ban elbeszélésünk hőse, Rudo is. Nem volt közönséges katona, hanem mindig vezető tisztséget töltött be, mert bátrabb és erősebb volt, mint a többiek, akik parancsnokukká választották. Rudo parancsokat osztogatott, jelentéseket fogadott, felváltotta az örséget és csa­tára vezette katonáit. Gondtalan já­tékkal teltek el a gyermekévek. MÚLTAK AZ ÉVEK. RudO felnőtt. Szegény szülők gyermeke volt, mi­helyt kikerült az iskolából, dolgozott, szüleinek segített. Mikor elérte a tizenötödik életévét, atyja elvitte az állami gazdaság igaz­gatóságára, Másnap már munkába is állt. Nagy kedvvel, lelkesedéssel és lelkiismeretesen dolgozott. Főképp az aratási munkálatokban tűnt ki. A ga­bonahordásban nem volt párja. Rudo gyermekkora óta szerény ter­mészetű volt. Habár évről évre az ál­lami gazdaság legjobb munkása volt és töbhször ki is tüntették, a dicsőség nem szállt a fejébe. Egyforma volt mindig, lelkiismeretes a munkában, szerény, egy kissé magábazárkózott a magánéletben. Amikor tudomást szerzett a Had­sereggel Együttműködők Szövetségé­nek megalakításáról, azonnal jelentke­zett. Tudatában volt annak, hogy rö­videsen eljön az ideje, hogy katonai szolgálatra bevopuljon és nem fog ár­tani, ha már elóre elsajátítja a gya­korlatok egy részét. * * • Minden kiszolgált katona megmond­hatója annak, hogy a katonai szolgálat első hónapjai a legnehezebbek. A ki­képzés kezdetben a legfárasztóbb, leg­keményebb, de egyúttal a legérdeke­sebb is, Az a katonai alakulat, amelyben Rudo szolgált, a felderítő szolgálatot gyakorolta. Ez a harci feladat a hadi­szolgálat egyik nagyon fontos és na­gyon veszélyes része. Habár kinn . ret­tenetes hideg volt és olyan szélvihar dühöngött, hogy még egy kutyát sem lett volna tanácsos kikergetni a meleg konyhából, a katonákat ez nem akadá­lyozta, hogy harci feladatukat teljesít­sék. Az alakulat az erdőhöz ért. „Álcáz­ni" — hangzott a parancsnok vezény­szava. A katonák szétugrottak, faága­kat tördeltek, hóval fedték be a sisa­kok tetejét, hogy minél jobban hoz­záidomuljanak a környezethez. Az ál­cázás mindennemű harc fontos felté­tele, különösen a felderítő szolgálat­ban. A PARANCS kiadása után kezdődött a gyakorlat. Rudo Lux az elsők között volt, akiket a parancsnok felderítő feladattal bízott meg. A feladat nem volt könnyű. Nyílt mezőn át az erdő­höz, onnan a hegyoldalhoz kell kerülni, onnan jelentéssel visszajönni — ez nem csekély dolog, És mindezt termé­szetesen úgy kell megtenni, hogy a közelben rejtőző „ellenség" semmit se vegyen észre. Elsőnek Rudo indult. Megigazította felszerelését, álcázását, körültekintett és egy mély árokban nekivágott az útnak. A parancsnok és katonatársai figyelemmel kísérték ha­ladását. Mikor Rudo kiért a rétre, le­feküdt a földre és gépies mozdulatok­kal csúszva-mászva tört előre a ma­gas hóban. Minden egyes méter nagy fáradtságot és, erőfeszítést Igényelt- £ fagy fithatolt a kesztyűn is. A hideg kegyetlenül csípte az arcát. De elszán* tan hatolt előre, lelki szemei előtt a szovjet katonák példája lebegett. Rudo erős tudott lenni testben és lélekben egyaránt. Feladatát kitűnően teljesí­tette. A parancsnok az egész egység előtt megdicsérte. MÄR HARMADSZOR került Rudo a lövőtérre, hogy részt vegyen a kötele­ző éleslövészeten. A könnyű gépfegy­verből már két ízben kitűnőre teljesí­tette lövőgyakorlatát. A mostani fel­adata azonban a legnehezebb. Esik az esö, ködös az idö, a látási viszonyok nagyon kedvezőtlenek. Rudo azonban kitett magáért. A tíz lövés közül ki­tűnőre elég lett volna öt találatot el­érni, Rudo azenban a zöld céltáblát nyolc találattal lyukasztotta át. A katonai alakulat CSISZ-szerveze­tének elnöke a kezében tartja Lux elvtárs jelentkezési lapját. A CS1SZ­tagok 'az elnök javaslatára várnak. „Lux elvtársat valamennyien ismerjük. Mellette szólnak a harci és politikai előkészület során elért szép eredmé­nyek, A század legjobb katonái közé tartozik" — mondja az elnök. A CSISZ­tagok kezei egyszerre emelkednek szavazásra, Rudo Lux a CSISZ tagja lett és ebben 'a pillanatban nagyon boldognak érezte magát. A Csehszlovák Hadsereg Napján & kaszárnyában nagy a sürgés-forgás, akár csak a méhkasban. A katonák tisztán kiöltöznek, csizmát tisztítanak, igazgatják nyakkendőiket. A KASZARNYAUbVARON ünnepé­lyes aktus folyik. Átadják a példás ka­tonák jelvényeit. Az alakulatok egye­nes soraiból kilépnek azok, akiket a parancsnok szólít, hogy átadja nekik a kitüntetést. Ezek között van Rudo Lux is. A példás katona büszke címe a leg­nagyobb kitüntetés béke idején az egész évi szorgalmas, lelkiismeretes munkáért. Ilyen példás katona és kitűnő CSISZ­tag Rudo Lux, a határvidéki fiú. Őszre hazatér, örül munkájának az állami gazdaságban. Mihelyt eleget tesz pol­gári kötelességének, az állami birtok egy ügyes munkaerővel gazdagodik. Lux ott is kitesz magáért. Schut Sándor Tanulmányozzuk a beszámolókat Pártszervezetünk az SZKP XX. | kongresszusa után taggyűlésen Š foglalkozott azzai, hogyan biztosít- | suk a kongresszusi beszámolók | tanulmányozását. A CSISZ-szérve- | zet is tevékeny munkát fejt ki | ezen a téren az ifjúsági szövetség | tagjain-Jk körében. Különösen arra | törekszünk, hogy a politikai okta- f tás keretében mindenki minél job- | ban kihasználja a tanulásra szánt = időt. Egységünk valamennyi tagja | megőrizte magának azokat az új- | Ságokat, melyek közlik a Szovjet- 5 unió Kommunista Pártja XX. kong- é resszusán elhangzott beszámolódat š és eíekből tanulunk. Azonkívül he- | tente háromszor félórás beszámoló- | kat tartanák parancsnokaink, és \ | gyakorlatozás közben levő szüne- g tekben nagyrészt errői a témáról | beszélnek agitátoraink. Ezekre a | beszélgetésekre különösen jól fel- | I készált Csapkovics közkatona, agi- | tátor, és mivel a beszámolókat jól | áttanulmányozta, pontos válaszo- § kat ad a felvetett kérdésekre. = Bajnóczi János, közkatona. § iii]iiiiitiiiiBi:i!iinai^|^:'i!iatiiiiiiiiiiaiiiiiaiiiiiaiiii!f<iiiiiui! Bábszínház a laktanyában (Levelezőnktől). Annál az egységnél, ahol Gavel elvtárs a CSISZ szervezet elnöke, Tomko elvtárs vezetésével si­keres munkát végez a báhszínjátszó kör. A' nőbizottsággal együttműködve a kör nemrégiben gyermekek számára bemutatta a „MézeskalácskunyW című mesejátékot. A bábszínház-körben végzett mun­ka iránt nagy az érdeklődés az egy­ségnél. A kör tagjai a katonai élet­ből is vesznek témát. Azzal, hogy rá­mutatnak az egységnél előforduló hi­bákra és kiemelik a jó példákat, se­gítik majd a harci és politikai képe­sítésben kitűzött feladatok teljesíté­sét. A mongol néphadsereg napja Március 18-án ünnepli a mongol nép derék hadserege napját. A mongol néphadsereg keletkezése összefügg az önálló népi mongol ál­lam megalakulásával. A néphadsereg a Szuche Bátor és Csajbalszan elv­társak által szervezett partizán osztagokból alakult. A mongol néphadsereg születésének első pillanata óta a párt gondoskodása és figyelme közepette fejlődött a nép állama'iak báto,r védelmezőjévé. A Mongol Népi Forradalmi Párt nagy gondot fordított a parancsnoki káde­rek kiválasztására és nevelesére. A párt kezdeményezésére létesült a Szuché Bátorról elnevezett katonai iskola. A mongol katonák számtalanszor adták tanújelét bátorságuknak, haza­szeretetüknek, a néphez való ragaszkodásuknak, midőn ellenséges japán ké­meket és felforgatókat tettek ártalmatlanná és helyt álltak a határinci­densek idején. A hadseregről, az ország védelméről való gondoskodás a polgári lakosság­ra is kiterjed 1942-ben megalakultak a népi honvédelmi osztagok A mongol néphadsereg naponta tanul nagy példaképétől, a népi demokra­tikus országok hadseregeinek tanítómesterétől a dicső szovjet hadsereg­tő) és sziklaszilárdan áll a béke és hazája védelmének őrhelyén. Lőrincz László, őrvezető. IGYSÉO^NK ÉLETÉBŐL Pazdera tiszt tankelhárító ütege szorgalmasan felkészült a téli éleslövé­szetre. Az „ellenséges tankok" találatainak elhárítása mindenekelőtt ä tankelhárító ágyúkezelésének legjobb összehangolásától függ Ekrt tiszt, a tüzérszakasz parancsnoka hisz katonáiban. 1953 óta mindig az ó szakisza teljesítette legjobban az éleslövészet feladatait. A képen Kapsdorfer tizei •"•"» 1 " des egységét láthatjuk. A Szovjetunió XX. kongresszusa sok újat és érdekeset hozott számunkra. Megmutatta a két társadalmi rendszer közötti főbb különbséget. Kato­náink is nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a kongresszusi anyagot. Hogy még világosabb áttekintést nyerjenek a szovjet nazdaságnak a kapitalista gazdaság fölötti fölényéről, a kaszárnyákban szemléltető táblázatokat és ábrákat készítenek. A képen Mikes katonát láthatjuk, aki számos táblá­zatot és ábrát készített, melyek megkönnyítik a kongresszusi beszámolók tanulmányozását. AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ... A vacsora 6 órákor lesz — jelen­tette Stanko elvtárs, az élelmezési ügyeletes helyettese az ezredparancs­noknak. Igen, forró tea is lesz. Ez reggel történt. Jóval este 6 óra után az országúton még nyoma sem volt a konyhaautó­nak. Állítólag sem Stankónak, sem Kampó élelmezönek nincs térképe. Valószínűleg eltévedtek. Végre befutottak. Hurrá, itt a konyha! A katonák sajkáikkal a konyhához szaladnak. Már mindenki­nek üres a gyomra, s az átfázott tankosok és a tankszemélyzet többi tagjai forró teát szeretnének inni. Burgonyát, kolbászt és uborkái eszünk. Jó az étel — de kihűlt. Leg­alább ezzel a teával juttatunk egy kis meleget gyomrunkba. De baj van: a tea is teljesen kihűlt. Stanko elv­társ reggeli szavaira gondolunk. Stanko és Kampó elvtársak kihall­gatásra mennek a parancsnoki autó hoz. Az ezredparancsnok azt mondja: „Tudják elvtársak, hogy Lomsky elv­társ, a miniszter első helyettese mit kérdezett elsőnek tegnap a katonák­tól? Vajon volt-e meleg étel. ÉS mit mondhatnának neki erre?" Az élelmező számtalan kifogást talál. „Objektív" okokat. A menetelés erős ütemben haladt előre. Nem győz­ték beérni. Menet közben nem lehe­tett fűteni, rárakni, semmi sem ment. Ha a katonák is ezt mondanák! Szép harc lenne. Stankó és Kampó megkapják a ma­gukét, a parancsnokság kommunistái­nak aktíváján is, mely menetelés köz­ben a parancsnoksági autóban lilt egybe. „Kampó elvtársnak nagyobb igényeket kellene támasztania a sza­káccsal szemben" — mondja Molián elvtárs politikai dolgozó — „és- ne hagyja magát kifogásokkal elaltatni, hogy hideg van, nem lehet fűteni és rárakni. Parancsnok vagy sem ? És a szorgalmas Pásztor szakácsot juta­lomban kellene részesíteni. Ha senki sem értékeli jó munkáját, végül 0 sem fog igyekezni." A pártaktíva befejeződik. Moltán elvtárs azonban még valamit el akar intézni. Az autóponyva alatt megke­resi a szakácsokat és lelkükre beszél. Néhány perc múlva visszajön és azt mondja: „Azt ígérik, hogy megjavul­nak." Késő este ismét megjelent a kony­ha. Az üst úgy gőzölgött, mint egy fürdő, égő parazsak repültek a föld­re. A szakácsok bíztatóan mosolyog­tak a ponyva alól. Az ember majd megégette a nyelvét, olyan jó és for­rj teát hoztak. Mindjárt jobban érez­tük magunkat. Lám, lám Kampó elv­társ „objektív" okai úgy elpárolog­tak, mint a konyhaüst feletti pára. Karol Kroupa, kapitány 0 J S70 1956. március 18 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom