Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)
1956-02-14 / 45. szám, kedd
A XX. kongresszus előestéjén Beszélgetés a Szovjetunió hatodik ötéves tervének irányelveiről A Szovjetunió hatodik ötéves tervének irányélvei az emberek millióinak szolgálnak hetek óta beszédtémául. Az irányelvekben foglalt óriási számokról beszélnék a dolgozók és ezeket mérlegelik, hasonlítgatják a műszakiak az életnek úgyszólván minden vonalán. Az irányelvekben lefektetett számadatokról egyik nagy építkezésünk műszaki dolgozójával, Kukla Ferenc elvtárssal beszélgettünk el. Kérdéseinkre Kukla elvtárs elővette az újságot és az egyik aláhúzott részre mutatott, ahol ez állt: „Az ipari termelés, a közlekedés, a mezőgazdaság, a lakásépítkezés, az iskola-, kórház-, gyermekotthon- és bölcsődeépítkezés, valamint a többi kulturális és közérdekű építkezés fejlesztésére megállapított előirányzatok teljesítése céljából a Szovjetunió egész népgazdaságára vonatkozólag az állami beruházások összegét az 1956—1960. évekre 990 milliárd rubelben kell megállapítani." Olvasom a szöveget, velem olvassa Kukla Ferenc is. Ahogy végére érünk, ő szól elsőnek: — Tudja milyen összeg ez? Óriási! öriási összeg! Vár, majd másutt kezdi olvasni az újságot: „öt év alatt a városokban, a munkás lakótelepeken és falvakon állami eszközökkel összesen körülbelül 205 millió négyzetméter lakóterületű lakóházat kell felépíteni, vagyis majdnem kétszerannyit, mint az ötödik ötéves tervben." Kukla Ferencnek az irányelvekről szóló véleményét akartam hallani, de úgy láttam, minden egyéni véleménynél fontosabbnak tartotta előbb az irányelvekből idézni. Egyéni véleményt csak aztán mondott, mikor már látta, hogy jól átgondoltam az általa mutatott részt. — Tudja, — mondotta aztán, — mindenki irigyelheti a szovjet mérnököket, hogy hatodik ötéves tervük 61yan feladatokat bíz rájuk, amelyeknek teljesítésével soha nem látott alkotásokat hozhatnak létre. Kukla Ferenc ismét az újság kijegyzett részeire vetette pillantását, s aztán így folytatta: — Az óriási beruházások és a lakásépítési tervek mellett rám a legnagyobb benyomást a gépesítés és az előregyártás programja tette. Előregyártott elemekből már nálunk is építkeznek. Mi azonban olyan eredményekkel, mint a Szovjetunió, még nem dicsekedhetünk. A Szovjetunióban az ember helyett minden vonalon a gépek végzik a nehéz fizikai munkát. Az elöregyártott elemekből épült ház szerelésére óriási daruik vannak, s a hatodik ötéves terv során még ezen a téren is óriási fejlődés lesz. Az építőipari gépparkot az eddiginél is nagyobb teljesítményű emelőgépekkel látják e;. — Az ipar fejlesztésére nagyon nagy szükség van az építkezés szempontjából is. Mint az irányelvek mutatják: „A felhasznált előregyártott vasbetonelemek mennyiségét 1960-ig 28 millió köbméterre kell növelni". Ezt csakis az óriási gépesítéssel lehet biztosítani. Kukla Ferenc ahogy ezeket mondta, elmerengett. Látom, hogy arra az óriási mennyiségre gondolt, ami a 28 millió köbméter vasbetonelemet jelenti. Mielőtt kérdezném, maga szól. — Hogy az óriási mennyiséget elképzelhessük, talán nem érdektelen, ha egy kis összehasonlítást teszünk. A kujbisevi vízierőmű építésére összesen 6 millió köbméter betont használtak fel. Ha ebből a betonból három méter magas és egy méter vastag falat építenének, ez a fal Moszkvától Bakuig érne. — De a huszonnyolc millió köbméter előregyártott elem ötszöröse a kujbisevi erőműnél felhasznált betonmennyiségnek — vetem közbe. — Igen, — válaszolja Kukla elvtárs meggyőzően. Ez azt jelenti, hogy ebből a mennyiségből Moszkva és Baku között egy öt méter magas és 15 méter széles falat lehetne építeni. A XX. kongresszusra terelődik a szó és Kukla Ferenc még ezeket mondja: — A XX. kongresszus előestéjén csak azt mondhatom, hogy ha méreteiben nem is, tapasztalataiban mi is felhasználjuk a Szovjetunió eredményeit, s ez lendítő kerékként szolgál a mi jövőbeli munkánkban is. 0») A kongresszus tiszteletére Városaink és falvaink dolgozói naponta küldenek üdvözlő leveleket Moszkvába a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának. Üdvözlő leveleikhez kötelezettségvállalásaikat és eddig elért eredményeik jelentését csatolják. A kongresszus tiszteletére olyan kötelezettségvállalásokat tesznek, amelyek tovább növelik ipari és mezőgazdasági termelésünket. A MARIANSKÉ ÜDOLÍ-I Moravia munkaérdemrendes gépipari vállalat, dolgozói levelet küldtek a Szovjetunió dolgozóinak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa alkalmából. A levélben többek között ezeket írják. „A Szovjetunió gépipari üzemeiben dolgozó elvtársak példája nyomán minden igyekezetünket üzemünk műszaki fejlesztésének fogjuk szentelni, hogv a munkatermelékenység növekedésével állandóan többet és gazdaságosabban termeljünk a dolgozó nép életszínvonalának emelése és a béke megerősítése érdekében. Kötelezettséget vállalunk, hogy ez év első negyedévében a termelési tervet 101 százalékra teljesítjük és az önköltségeket negyedmillió koronával csökkentjük." A PROSTÉJOVI Jlftf WOLKER ruhaüzemek dolgozói a leningrádi „Bolsevik" ruhagyár dolgozónőihez intézett levelükben jókívánságaikat fejezik ki a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa alkalmából. „Munkahelyeinken a XX. kongreszszus irányelveiről beszélgetünk" — íriák többek között a levélben és kiemelik, hogy a tervezésnél és az üzemen belüli önálló elszámolás módszerének bevezetésénél a legnagyobb mértékben a tapasztalatokat a Szovjetunió dolgozóinak tapasztalataiból veszik át. EGY BUZASZEM ÚTJA járás mezőgazdasági osztálya megbízott egy előadót, hogy népszerűsítse falvóinkban a többtermelést. Ennek eredményeképpen egy ?zép napon — úgy alkonyattájt — az előadó elindult egy faluba a községháza felé. Amikor benyitott a kivilágított terembe, néhány gazda és egykét CSISZ- tag beszélgetett az asztal körül. Mindegyik kíváncsisággal vegyes várakozással tekintett az idegen felé. A kiküldött udvariasan bemutatkozott, helyei foglalt köztük, igen komolyan egy kis csomagot helyezett az asztalra, majd lassú nyugodt mozdulattal kibontotta. A kis csomagból végül egy sokágú kövér búzakalász került elő. A jelenlevők őszinte elismeréssel forgatták a kezükben, minden oldalról alaposan megnézegették a jól megtermett kalászt, amelyhez hasonlót eddig még nem láttak. — A Szovjetunió egyik kolhozából való — szólt az előadó, majd részletesen elmondotta, hogyan nemesítették hosszít évtizedek folyamán a különböző terméshozamú fajtákat, míg végre olyan eredményt értek el, amely megérte a fáradságot. — Itt ez a példa — folytatta lelkesedéssel, miközben a magasba emelte és elragadtatással gyönyörködött a seép kalászpéldányban. Amint így magyarázott, a kalászból véletlenül kipergett egy szem és az. asztalon észrevétlenül az egyik hallgató elé gurult. Az előadó ezt nem vette észre, oly hévvel magyarázott, de még a gazdák sem, annyira figyeltek minden szavára. Ám az egyik CSISZ-tag — ezúttal nevezzük őt Jóskának — meglátta az elsodródott búzaszemet és egy óvatlan pillanatban a zsebébe csúsztatta. Az előadás után Jóska hazaérve elővette a kis búzamagot és sokáig tűnődve nézegette, forgatta a ťe-í nyerén. Gondolatokba merült, mert még nem tudta mit kezdjen vele, majd egy hirtelen ötlettől hajtva az ablakról leemelt egy virágcserepet és az elcsent búzaszemet féltő gonddal a földbe rejtette a muskátli mellé. Telt az idő, a kis búzacsemele kidugta tühegyű fejét a földből es vékony, de izmos szára félénken ugyan, de egyre nőtt, fejlődött az óriás muskátli mellett. Néhány nap múlva azonban lényegesen megváltozott a helyzet. A hosszú erős száron pihenő dús kalász már úgy tekintett a muskátlira., mintha védnökséget vállalt volna felette. Érés idején Jóska aztán óvatosan kihúzta a földből a virágként kezelt búzaszálat és gyönyörűséggel szemlélgette, majd mint értékes aranyakat kipergette belőle a szemeket. Az eredménnyel meg volt elégedve, mert a több ágú kalász közel egész marék búzaszemet tartalmazott. A legközelebbi vetés idején a marék magot a kert egyik zugába szórta el. Ebből a termésből már egy tele szakajtó lett. Később egy esztendő múlva öröm volt nézni a. kertjében hullámzó gyönyörű búzatengert. bből a termésből amikor anyja először sütött kenyeret, szinte ünnepélyesen szegte aft meg, majd amikor fogyasztásához fogott az első falatnál, amint szétmállott szájában a jóízű kenyér, szinte megérezte az áldásnak és a békének azt az utolérhetetlen varázsát, amivel a szovjet ember megajándékozta a világot. Mélységes elégedettség fogta el, ellenállhatatlanul érezte, hogy helyesen cselekedett, amikor féltő gonddal ápolta ezt a kis magot, amely dísze és büszkesége lett kertjének és végül kenyér formájában köszöntötte otthonát. E oooooooooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxx^ Már sok szépet hallottunk a kukoricáról. Több száz kolhoz kísérlete bebizonyította, hogy ez a növény a legnagyobb termőképességű takarmány. Nagyobb területen csak a múlt évben kezdtük termelni a kukoricát és megállapítottuk, hogy ez a növény felbecsülhetetlen értékű. Az általunk beültetett területen például 800 mázsa silókukorica termést értünk el egy hektáron és csöves kukoricából 166 mázsát. A kukorica termését különböző időkben takarítottuk be és ezzel sok tonna kitűnő minőségű silótakarmányt raktározhatunk el állatállományunk, különösen a sertések részére. Saját szemünkkel győződtünk meg e kukorica nagy jelentőségéről és ezért Elhozunk a múlt évben 240 Aektárt ültetett be ezzel a növénnyel. Elhatározásunkat nem bántuk meg. A múlt évben is, azelőtt is kolhozunk magas hektárhozamokat ért el a kukoricából, amely állatállományunk takarmányszükségletét teljesen fedezi. Sokan úgy vélekedtek a kukorica termeléséről, hogy vidékünk a rossz éghajlati viszonyok miatt nem alkalmas e növény termesztésére. Ezeknek egyenesen megmondjuk, hogy nincs rossz éghajlat a kukorica terinelésére. cftak rossz gazda. Attól függ, hogy az egyes vezetők hogyan szeretik meg e növény termelését. Ha az összes kolhozok és szovhozok dolgozóival megszerettetjük ezt a növényt, akkor el lehet érni magas hektárhozamokat akármilyen éghajlati viszonyait között is. Elmondom, hogyan műveltük meg a kukoricaföldet ebben az évben. Már említettem, hogy a múlt évben 240 hektár kukoricát ültettünk el, azaz 205 hektárral többet, mint az előző évben. Az ültetésnél abból indultunk ki, hogy a silókukorica termésével és a teljes viaszos érésű kukoricacsövekkel telje6 0J SZÔ 1956. február 14. NINCS ROSSZ FÖLD, CSAK ROSSZ GAZDA Hogyan értünk el magas hektárhozamot kukoricából? írta: Sz. Korotkov, a Sztálin-kolhoz elnöke sen ellátjuk a közös állatállománynak és a kolhoztagok állatainak takarmányozását. A kukorica alá jó földeket választottunk ki és gondosan, jól megtrágyáztuk. Előre kijelöltük azokat az embereket, akik ezt a növényt fogják termen i és alapos ok tatásban részesítettük őket. Az egész kukoricaföldön négyzetes fészkes módszerrel ültettünk. Negyven hektár kukoricát, amely zöldtakarmányra volt kijelölve, lovasfogatú gépekkel ültettünk el. A sorok közötti távolság hosszában 15 cm, szélességében pedig 60 cm. volt, úgyhogy a területnek a megkapálása és kultiválása hosszában traktorral volt elvégezhető, keresztben pedig kézi sarabolóval. Az ilyen megmunkálás a zöld kukoricánál helyesnek bizonyult. Annak ellenére, hogy az ültetés június 15-e után volt elvégezve, mégis 500 mázsa silókukorica termett egy hektáron. Ilyen termést sem a lucerna, sem semmiféle más zöldtakarmány nem adott. A múlt évi tavasz különleges vonásait figyelembevéve a kukoricát 4 cm-es mélységben ültettük el. Így hamar kikelt, mint általában. Mihelyt a növény zöldülni kezdett, a kolhoztagok, a gépesítők minden figyelmüket a fiatal növény megmunkálására összpontosították. Néhányszor kultiválták keresztben és hosszában és szUkség szerint mű" trágyázták a fiatal vetést. A gépek munkájával egyidőben a kolhoztagok a kézi kapálást is elvégezték. Munkánkat siker koronázta. Aki nyáron megtekintette kolhozunk kukoricaföldjét, az egy egész kukoricaerdőt látott, amelynek magassága a 3 métert is meghaladta. Minden száron 4—5 cső volt és pedig nem kis területen, hanem az egész 240 hektárnyi kukoricaföldön. Mikor az újságok közölték a hírt, hogy kolhozunk földjein a rossz időjárás ellenére is szépen zöldül a kukorica, sokan nem hitték el. Kolhozunkat nyáron 100 meg 100 küldöttség látogatta n*eg, hogy megnézzék ültetvényeinket. Voltak köztük néhányan olyanok is, akik ezelőtt nem tudták eléggé értékelni a kukoricát, de itt meggyőződtek arról, hogy ez a növény nálunk szépen fejlődik és mind szemes, mind silókukoricában nagy termést ad. Gyakran kérdezik kolhozunk tagjaitól, hogyan sikerült elérni a jó termést. A kolhoz vezetői, brigádosai és tagjai szívesen válaszolnak ezekre a kérdésekre. Mi a saját agrotechnikai módszereinket használjuk a kukorica termelésére. Közben azonban gyakran emlegetjük azt az orosz közmondást, hogy a „halat sem tudod kivenni a víz sodrából munka nélkül." Mi azt mondjuk, ha jó termést akarsz elérni kukoricából, akkor gondozd, ápold, tápláld a növényt egész fejlődési időszaka alatt, tartsd tisztán, Irtsd a gyomot, javítsd a talajt műtrágyával. A jő munka mindig meghozza gyümölcsét. Az említett évben mi hektáronként 800 mázsa zöld kukoricaszárat és általában 75—80 mázsa tejes viaszos érésű csövet takarítottunk be hektáronként. Ez egyszer s mindenkorra megoldja a takarmányellátás kérdéseit. Minden tehén részére 15 tonna silót készítettünk és minden sertés részére 2,5 tonna teljes-viaszos érésű csöveskukoricát. Azelőtt nagyon nehezen tudtuk ellátni szarvasmarháinkat jő tápértékű takarmánnyal, mivel jó legelőink nincsenek. Vetettünk mi már mindenféle füvet, és ezen a téren már szép eredményeket értünk el. A múlt évben is olyan magas és dús volt a fű, hogy lehetetlen volt gépekkel lekaszálni. kézi kaszát kellett alkalmaz ni. De egy hektár legjobb legelő nem tudja helyettesíteni az egy hektár kukoricát, amely 700—800 mázsa zöldtakarmányt és 80—100 mázsa teljes viaszos érésű csöves kukoricát ad. Ismeretes előttünk, hogy a kukori casilónak a tápértéke minden más növénynél magasabb. Kolhozunk és sok más kolhoz 1954-ig silónapraforgót termelt. Megjegyzem, hogy még ebben az évben is nagyon sok kolhoz termeli ezt a növényt, amely ugyancsak alkalmas silózásra. Mi azonban meggyőződtünk arról, hogy e két növény közti tápérték-különbség összehasonlíthatatlan. A napraforgóban sokkal kevesebb protein és cukortartalom van, mint a kukoricában. Azonkívül a napraforgdfcan nagyon sok nehezen emészthető anyag van, ami kukoricában nem található. Csuvásiában nem a Sztálin-kolhoz az egyedüli, amely magas hektárhozamákat ér el kukoricából. Ebben a köztársaságban még a Vorosilov-kolhoz is mint olyan ismeretes, amely hasonló jó eredményeket mutatott fel. A kolhoz kukoricaültetvényei szintén meghaladják a három méter magasságot. A kukoricatermelésnek első helyet kell elfoglalnia az összes növények között. Ápolásához és termeléséhez ki kell használni az élenjáró kolhozok tapasztalatait, a szocialista mezőgazdaság éienjáró mestereinek eddigi módszereit és komolyan foglalkozni ezzel a kérdéssel. A kolhozok dolgozói között állandóan propagálni kell a kukoricatermelést, irányítani őket a magas hektárhozamok elérésére. Kolhozunkban meggyőződtek az öszszes tagok e növény előnyeiről, megszerették és mint jő gazdák teljes odaadással az állam érdekeinek szempontjából is termelik. Ideje volna már mindnyájunknak megérteni, hogy kukorica nélkül nem lehet gyorsan emelni a szemes takarmányok hektárhozamát és ezzel fejleszteni az állattenyésztést. Kukorica nélkül nem tudunk minden 100 hektár legelőről és kaszálóról 200— —300 mázsa tejet, 27—30 mázsa húst kitermelni és minden 100 hektár szántóföldről 30—50 mázsa disznóhúst Jól mondja a nép, hogy a kukorica húst, szalonnát és zsírt, tejet, tojást, vajat, azaz milliós bevételt jelent a kolhoznak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa tiszteletére kolhozunkban gyorsan emelkedik a munkalendület. A kolhoz tagjai szocialista munkaversenyben állanak az állam iránti kötelességük teljesítésében az év sikeres befejezésére. Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az összes mezőgadasági munkákat gépesítjük. A kolhoztagok sok energiát fordítanak a gabona- és a takarmányalap növelésére és ezzel az állattenyésztés fellendítésére, amire különösen a Szovjetunió Kommunista Pártja olénumának határozata hívta fel mezőgazdaságunk dolgozóit. E cél elérésében nagy szerepet játszik r kukorica. Hálásak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, hogy rámutatott ennek a nagy tápanyagértékű növénynek a fontosságára, rmelynek termelése minden lehetőséget megad ahhoz, hogy kolhozunkban nagy tartalékokat tágunk fel. (Megjelent a moszkvai Pravdában.)