Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)
1956-02-02 / 33. szám, csütörtök
KUO MO-ZSO : Kínának 12 éven belül legalább egymillió magas szakképzettségű dolgozója lesz A Kínai Népi i olitikai Tanácskozó Testület ülése Peking, január 31. (ČTK) — Január 31-én délelőtt Pekingben folytatódott a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület teljes ülése. . Az ülésen elsőnek Kuo Mo-zso, a Tanúcskozó Testület alelnöke és a Kínai Tudományos Akadémia elnöke beszélt az értelmiség feladatairól, a szocialista forradalom teljes kifejlődésének idején. Kuo Mo-zso külön foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy 12 éven belül hogyan kell a kínai legfontosabb tudományos ágazatoknak megközelíteniük a leghaladóbb színvonalat és rámutatott, hogy Kínának 12 éven beiül legalább egy millió magas szakképzettségű dolgozója lesz. . Kuo Mo-zso annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kitűzött cél eléréséhez hozzájárul a tudományos kutatás bővítésének általános terve, amelyen most dolgozik a párt és a kormány. E feladatok teljesítését továbbá elősegíti a Szovjetunió és más testvéri országok segítsége, valamint az a tény, hogy a szocialista rendszerben erre a feladatra óriási erőfeszítéseket lehet tenni. Az ülés második felszólalója Csen Su-tun, a Népi Politikai Tanácskozó Testület alelnöke volt, aki beszámolt a magánipar és kereskedelem szocialista i átépítéséről. Csen Su-tun, aki egyben a Kínai Ipari és Kereskedelmi Szövetség elnöke is, rámutatott, hogy Kína legtöbb nagy- és középnagyságú városában befejeződött a magánvállalatoknak vegyes állami és magánvállalatokká való átalakítása, és e vállalatok a szocializmus útjára léptek. Tun Pi-vu, a Legfelső Népbírósag elnöke az ellenforradalmárok elleni harc kérdéseivel foglalkozott. Tun Pivu, aki egyben a Népi Politikai Tanácskozó Testület alelnöke, rámutatott, hogy nagy sikerrel folyik a harc az összes titkos ellenforradalmárok ellen és e harc eredményei megszilárdították a népi demokrácia diktatúráját. Ä latin-amerikai népek megmozdulása DÉL- ÉS KÖZÉP-AMERIKA államai jelentős szerepet játszanak az imperialista nagyhatalmak gazdasági életében, mert hatalmas nyersanyaggazdagságukhoz képest általában fejletlen iparral rendelkeznek s számos közszükségleti cikk tekintetében is behozatalra szorulnak. Elmaradt gazdasági életük, — melynek természetesen az egyes államok szerint különbözők a fokozatai, — a maradi, feudális nagybirtokrendszerben leli magyarázatát. Ez az átkos rendszer a külföldi tőke biztos támasza, s a Vatikán segítségével elősegíti a monopol-tőke behatolását. Míg 1938-ban tőkebefektetés szempontjából még Nagy-Britanniáé volt &z elsőbbség Latin-Amerikában, addig 1950-ben már nyilvánvalóan az Egyesült Államok kerekedtek felül. A monopolisták versengését különösképpen az a körülmény élezte ki, hogy a második világháború atán a Szovjetunión kívül számos európai és ázsiai ország, köztük a hatalmas Kína, a szocializmus útjára lépett, vagyis jelentősen összeszűkült az imperialisták piaca. Ennek következtében szükségszerűen megnövekedett Latin-Amerika értéke a monopolista-csoportok szemében. Eltekintve attól, hogy Latin-Amerika kévé, cukornád, banán, gabona, trópusi gyümölcsök stb. szempontjából világviszonylatban tekintélyes helyet foglal el, nem szabad elfelednünk, hogy naftaforrásainál s legkülönbözőbb ásványi kincseinél fogva is óriási vonzóerőt gyakorol az imperialistákra. Az amerikai Chase National Bank 1951. évi jelentéséből kitűnik, mily jelentősége van LatinAmerikának az Egyesült Államok szempontjából a réz, ólom és ón szállításában. Ugyancsak Latin-Amerika fedezi az Egyesült Államok vanádium, bauxit, bizmut, króm, mangánérc és beryll-szükségletének tetemes részét is. Ezért követnek el az Egyesült Államok mindent, s nem rettennek vissza államcsínyek szervezésétől sem, hogy biztos prédaként tartsák kezükben Latin-Amerikát, emely iránt újabban a nyugatnémet nagytőke is fokozottan érdeklődik. Ámde az amerikai imperialisták ellen mindjobban kibontakozik LatinAmerika népeinek szabadságharca, melynek útja tövises, s főleg, mint azt Argentína és Brazília esete is mutatja, a befolyásos burzsoá-rétegek következetlensége miatt igen tekervényes. Ez a nemzeti-felszabadító harc, mely lényegében az imperialisták uralirának felszámolásáért, az agrárreorm végrehajtásáért, a polgári-dertiokratikus forradalmi vívmányok megvalósításáért folyik, Columbiában hatalmas arányokat ölt s egyre jobban bontakozik ki a partizán-felkelésben. GUATEMALÁBAN, ahol az amerikai imperialisták 1954 júniusában fegyveres beavatkozással, nyílt agresszióval döntötték meg a demokratikus rezsimet, a népi ellenállás, — mint azt a nálunk vendégségben járó volt guatemalai miniszterelnök, Jacobo Arbenz Guzman a minap a prágai sajtó-értekezleten mondotta — tovább tart s azt megtörni nem lehet. Guatemala népe sohasem felejti el, hogy ez a demokratikus rezsim valóban elindult a földreform megvalósításának útján, s feljavította az ipari- és földmunkások életét, s a kommunista párt tetterős támogatásával erélyesen hozzálátott az United Fruit Company hatalmi pozícióinak megnyirbálásához. A népi megmozdulások keretében figyelmet érdemel a demokratikus diákság bátor, harcos kiállása Castillo Armas hazaárulása s reakciós uralma ellen. Latin-Amerika népeinek harca elválaszthatatlan attól a hatalmas nemzeti-felszabadító harctól, amelynek tüze egyaránt lobog Észak-Afrikában, a Malájföldön és mindenütt, ahol az imperialisták a megvesztegetés, a zsarolás, a terror és a nyílt beavatkozás fegyvereit vetik latba, hogy meghosszabbítsák pusztulásra ítélt uralmukat. MINT A HIDEG ZUHANY hatott N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének nyilatkozata az amerikai monopolistákra, amikor arról nyilatkozott, hogy a Szovjetunió kész diplomáciai kapcsolatokat felvenni azokkal a latin-amerikai országokkal, melyekkel még nem tart ferm ilyen kapcsolatokat. E kapcsolatok pedig csak a két fél kölcsönös javára fognak fejlődni. Az államok békés egymás mellett élése éi baráti együttműködése lehetséges, tekintet nélkül a társadalmi rendszerükre. Bulganyin elvtársnak a „Vision" című lapnak adott nyilatkozata élénk visszhangra talált a dél-amerikai országok körében és ezen országok demokratikus erői egyre határozottabban sürgetik a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok megteremtését, illetve kiszélesítését a Szovjetunióval. A Szovjetunió hatodik ötéves terve Az atomenergetika fejlődésének űffai A világ első atomvillanytelepének eredményes működése szemmel láthatóan mutatja az atomenergia széleskörű ipari felhasználásának lehetőségét. A hatodik ötéves terv irányelveiben összesen 2— 2,5 millió kilowatt kapacitású atomerőmű építését irányozták elő az 1956—1960. évekre. Ki kell bontakozniok a közlekedési célokat szolgáló atomberendezések létesítésére irányuló munkálatoknak és atomenergiával hajtott jégtörőt kell építeni. Az atomenergia széleskörű békés felhasználásának óriási feladatai megkövetelik, hogy minden vonatkozásban vegyék számításba a tudomány és technika hazai és külföldi eredményeit. A nehéz elemek magjainak hasadásánál keletkező atomenergia felhasználása technikailag már megoldott. Az atomenergiát azonban most még csak úgy tudják villamossággá alakítani, hogy előbb meleggé változtatják és a meleget gőz-, vagy gázturbina és áramfejlesztő segítségével átalakítják villamos árammá. A mai fizika előrelát más utakat is, köztük a termonukleáris folyamatok felhasználásának útját, vagyis a könnyűeleinek atommag-szintézisénél ke'etkező energia alkalmazását, az atomenergiának közvetlenül villamosenergiává való alakítását. Ezek az utak azonban a gyakorlati alkalmazás szempontjából egyenlőre járhatatlanok. A világsajtóban több atomerőműtervet közöltek, amelyek olykor lényegesen különböznek egymástól. A Szovjetunióban már gyűjtöttek tapasztalatokat a világ első atomerőművének működéséről. Az itt kipróbált műszaki út nem egyedül lehetséges. Az atomenergetika további fejlődése szempontjából célszerű tanulmányozni más utakat is. Az atomerőmű tervének kidolgozásakor kiválasztják a hasadó anyag típusát és az atommáglyában való elhelyezésének módját: meghatározzák a máglya aktív övezetében felhasznált szerkezeti anyagok mennyiségét és fajtáit; megkeresik a leghatékonyabb hőkicserélőt. Az atomerőmű gazdaságosságában jelentős szerepet játszik a hasadó anyag felújításának folyamata. A hasadó anyag felújulásának mértéke nemcsak a hasadó anyag típusától függ, hanem az atommáglya aktív övezetébe vitt szerkezeti anyagok mennyiségétől és tulajdonságaitól is. A szerkezeti anyagok elnyelik a neutronokat és ezáltal azok haszontalanul kárba vesznek. Az egyes anyagokra a neutronok elnyelésének különböző foka jellemfő. így például az acél jelentős mértékben elnyeli a neutronokat, a cirkónium és alumínium jóval kevésbé. A hasadás felújulásának folyamata „a lassító" tulajdonságaitól is függ. A z atomerőnél a kitermelt villamosenergia értékének kiszámítását nemcsak az nehezíti meg, hogy számításba kell venni a hasadóanyag felújítását, hanem van még számos más tényező is. A közönséges fűtésnél a szén, vagy olaj gyakorlatilag teljesen elég. Az atommáglyában lehetetlen a hasadó anyagot 100 százalékban „elégetni". A máglyából kikerülő maradék jelentős értéket képvisel. A maradványt át kell alakítani, hogy az atommáglyában újra felhasználhatóvá váljék. Számításba kell venni a hősugárző elemek munkájának időtartamát is. Minél tovább „dolgoznak" ezek a reaktorban, annál előnyösebb, előállításuk és átalakításuk költsége nagyobb mennyiségű villamosenergiára oszlik el. Komoly figyelmet érdemel az az energetikai reaktor, amelynél a közönséges vizet, mint hőkicserélőt és mint „lassítót" is felhasználják. A Szovjetunióban jelentős munka folyik ilyen típusú reaktorokkal. U ' j atomerőművek tervezése és építése, atomüzemü közlekedési gépek tervének kidolgozása, sok kísérleti, számítási és szerkesztési műveletet igényel, újabb tudományos erők bevonását és kísérleti berendezések szerkesztését követeli meg. Az irányelvekben az atomenergetika fejlesztésére előírt feladatok valóban óriásiak. A Szovjetunióban elért tudományos eredmények azonban biztos zálogai a grandiózus program sikeres végrehajtásának. (A. Kraszin, a fizika és matematika doktorának a moszkvai Pravdában megjelent cikkéből.) Kanada költségvetése az 1956—57-es pénzügyi évre Ottawa, (TASZSZ). — Harris, kanadai pénzügyminiszter a képviselőháznak benyújtotta az 1956—57-es pénzügyi "évre szóló költségvetési javaslatot. A költségvetés kiadásai 4,528 millió dollárt, vagyis 177 millióval többet tesznek kl mint tavaly. Ezenkívül a kormány utólagosan mintegy 500 millió dollárt ad kl, amiről a költségvetést, az év folyamán nyújtják be. A katonai célokra fordított kiadások 1804 millió dollárt tesznek ki, ebből a honvédelmi minisztérium 1775 millió dollárt kap. A kanadai sajtó a költségvetési javaslattal kapcsolatos kommentárjaiban rámutat, hogy az idei pénzügyi évben az adók az 1945-ös évvel szemben 66 százalékkal emelkednek. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO©^ OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOO0 00OOOOOOOOOOOOOOQ A CSKP BOLSEVIK IRANYZATAERT liiiiiiiaiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin A Klement Gottwald műveinek I. kötetére vonatkozó dokumentumok magyar kiadásához „A bolsevik irányzatért" gyűjtemény 12 dokumentumot tartalmaz. Ezeket három csoportba oszthatjuk. Az első csoport a CSKP bolsevizálásának kezdeti időszakából származik. A második csoport a párt bolsevik részének a Jílekféíe áruló vezetőség elleni harcát mutatja. A harmadik csoport pedig a base vil- irányzat győzelméről szól. A dokumentum-gyűjteményt az 1924— 1929-es évek gazdasági helyzetéről szóló adatok fejezik be, melyek élesen megvilágítják Csehszlovákia akkori gazdasági helyzetét. Az első csoport bevezető dokumentuma a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága 1925 márciusi• áprilisi bővített teljes ülésének téziseit tartalmazza, melyek a Kommunista Internacionálé pártjainak bolsevizálásáról szólnak. Az 1925—1929-es években különösen előtérbe jutott a kommunista pártok bolsevizálásának feladata. Akkor a kapitalista államokban már beállott a forradalom apálya, és ez a körülmény új, jelentős feladatok elé állította a kommunista pártokat. A kapitalizmus • de ig lenes stabilizációjának nehéz viszonyai között új taktikához kellett folyamodni. A hatalomért való közvetlen harc előkészítésérő! át kellett menni a forradalmi harc hosszadalmas megszervezésére. A forradalmi fejlődés üteme meglassúbbodott, a burzsoázia egyidejűleg megerősítette ál4 0J SZÖ 1956. február 2. lásait és fokozta a munkásságra gyakorolt nyomását. Ahhoz, hogy a kommunista pártok történelmi feladatukat elvégezhessék, szükséges volt bolsevizá'.ásuk. Ezt a feladatot a Kommunista Internacionálé V. kongresszusa 1924-ben tűzte '<i, és ebbet. az értelemben szólnak a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Eizoltsága teljes ülésének a dokumentum-gyűjteményben közölt tézisei. A bolsevizálás követelménye Csehszlovákia Kommunista Pártjában is igen égetővé vált, amint az Manuilszkijnek a dokumentum-gyűjteményben Közölt „A cseh példa — tanulság az egész Komintern számára" című írása mutatja. Manuilszkij a „Kommunista Internacionálé" című folyóiratban 1925ben megjelent cikkében elsősorban arra mutat rá, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja tömegpárt és a régi szociáldemokrata hagyományok erős hatása alatt áll. Ezért rendelkezik a tömegpárt minden előnyével, de megvannak a tömegpárt összes gyöngéi is. A hibák kiküszöbölését és a további hibák kikerülését csak úgy lehet elérni — mondja Manuilszkij idézett cikkében —, ha a párt vezetősége a bolsevizálás konkrét feladatait tűzi ki maga elé. Ezek: kemény és könyörtelen harc a pártban levő jobboldali elemek ellen, a pártapparátus felfrissítése új. fiatal munkásokkal, tömegakciók szervezése, a párt manőverezési képességének kifejlesztése, a pártnak nemzetközivé tétele és a nacionalista előítéletek kiküszöbölése, valamint harc a szakszervezeti mozgalom egységéért. A dokumentum-gyűjtemény további közleménye Haken elvtársnak Csehszlovákia Kommunista Pártja IV. kongresszusán, 1927ben tartott beszámolója. Noha ez a kongresszus opportunista vezetőséget választott, Haken elvtárs beszámolója a bolsevizálás szellemében hangzott el. Rámutatott arra, hogy a világgazdasági helyzetet csupán ingatag, részleges stabilizációként kell jellemezni. Ebből arra a bolsevik, marxi-lenini következtetésre jutott, hogy ennek a helyzetnek szükségszerű következményei az imperialista háborúk, a Szovjetunió elleni háború veszélye és a szocialista forradalmi mozgalmak; ugyanakkor a fasizmus veszélye is növekszik. A kapitalista államok fokozott fegyverkezése bizonyítja a nagy ellentéteket és azt, hogy az imperialista hatalmak a háborúban keresik a kivezető utat, főképpen a Szovjetunió elleni háborúban. A világproletariátusnak és így Csehszlovákia proletariátusának is kötelessége a Szovjetuniót az egész forradalmi proletárarcvonol jelentős részének, fontos szakaszának tekinteni és védeni minden támadás ellen. A gyűjtemény további része a KI VB agitprop-osztályának a CSKP agitprop-osztálya másfél éves munkájáról szóló beszámolóját tartalmazza. Ez különösen kiemeli a CSKP-nak a III. és IV. kongresszus közötti időben az agitációs és propagandamunkában elért sikereit, melyekben nagy része volt Klement Gottwald elvtársnak. mert 1926 májusa óta ő vezette a központi titkárság agitációs és propagandaosztályát. A dokumentum-gyűjtemény további részében közli a Vörös Intenacíonálé IV. kongresszusának a nemzetközi szakszervezeti mozgalom eredményeiről és további feladatairól szóló téziseit, melyek az 1928—1929-es évek munkásmozgalmával függnek össze, míg a CSKP bolsevizálásának kezdeti időszakából eredő utolsó dokumentum a KI 1928 júliusában lezajlott VI. kongresszusának a nemzetközi helyzetről és a KI feladatairól szóló téziseit tartalmazza. A dokumentumok második csoportja, mely a párt bolsevik szárnyának a Jílek-féle áruló vezetőség elleni harcát mutatja, a KI VB-nak a CSKP tagságához intézett Nyílt Levelével kezdődik. A CSKP a Vörös Nap kudarca után belső válságba került. Az a veszély fenyegetett, hogy a párt kettészakad a Jílek vezette jobboldal és a Klement Gottwald vezette balszárny közötti harc következményeként. De a KI hathatós segítséget nyújtott a CSKP-nek, megmutatta, hogy lehet és kell a válságot megoldani. A KI VB Nyílt Levele a párt valamennyi erőinek összefogását ajánlotta a jobboldali veszély elleni harcban. E harc lefolytatására és a válságnak legrövidebb időn belüli leküzdésére általános vitát kell indítani oly módon, hogy az egész párttagság zavartalanul megvitathasson minden hibát és minden kérdést. A kiterjedt vita során végre kell hajtani a vezető szervek új választását a sejtektől egészen a kerületi vezetőségekig. A vitát pártkongresszus egybehívásával kell lezárai. Az opportunista Dasszivitfls^ói a bolsevik aktivitásba — ez az a fordulat — mondja a Nyílt Levél, — i melyet a pártnak végre kell hajtania. E zt követő dokumentum a CSKP KB-nek a párttagokhoz a pártvita megindítása végett intézett felhívása. Ebben a felhívásban a KB rámutat arra, hogy a párt gűlyos válságát csak az egész tagság közös bolsevik erőfeszítésével küzdheti le, csak az egész tagság bekapcsolódásával és a KI hatékony segítségével. Hogy a párt eredményesen teljesíthesse azokat a feladatokat amelyek a nemzetközi osztályharcban reá hárulnak, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy élére tudjon állni a munkástömegek harcának. Ez azonban csakis akkor lehetséges, ha a párt eddigi opportunista passzivitását bolsevik aktivitás váltja fel. Ezért fordul a CSKP KB — mondja a felhívás — a párttagokhoz, hogy egy mélyen megalapozott, széleskörű pártvita során felülvizsgálják a párt eddigi politikáját és saját munkájukat, felmérjék soraikat és hatékonyan vegyenek részt az eddigi hibák, hiányok és gyengeségek leküzdésében. Le az opportunista passzivitással! Előre a forradalmi aktivitásba! Ezekkel a jelszavakkal fejeződik be a CSKP KB felhívása. A párt bolsevik részének a Jílekféle jobboldali vezetőség elleni harca dokumentumait a KI VB-nek a CSKP V. kongresszusához intézett Nyílt Levele fejezi be. A dokumentumok* harmadik csoportja, mely a bolsevik irányzatnak a CSKP-ben való uralomra jutásáról szól, az V. pártkongresszusnak a párt' helyzetéről és feladatairól szóló po-