Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-11 / 42. szám, szombat

nden erővel a köztársaság további gazdasági felvirágoztatásáért ségek formájában, hanem a felhasznált termelőeszközökben megtestesült holt munka formájában is. Ezért a minden készítményben megtestesült élő és holt munka e költségeinek csökkentése valamennyi vállalat alapvető feladata. A munkatermelékenység növelése elsősorban megköveteli, hogy tovább tökéletesítsük a termelés irányítását és a munka szervezését. Ezt bizonyítják mindazon vállalatok tapasztalatai, amelyek 1955-ben túlteljesítették a munkatermelékenység növelésének tervét. Különösen ki kell emelnünk ézeket a jó eredményeket az olyan nagy vállalatokban, mint a Vitkovicei Klement Gottwald Vasmüvek Ostravában, a Kunčicei Klement Gottwald Oj Kohók, a Tfineci V. M. Molotov Vasmüvek, a Podbrezovai Šverma Vasművek és számos további vállalat, ahol a terv jó teljesítését a termelés irányításának és a munka megszervezésének magas színvonala teszi lehetővé. A munka jó irányítása és szervezése továbbá megköveteli a vállalaton belüli önálló elszámolás (hozraszcs->t) elmélyítését az üzemrészlegekben és műhelyekben, amivel biztosltjuk minden egyes dolgozó alkotó részvételét a tervben, annak eredményeiben és a munkatermelékenység fokozásában. A munkatermelékenység növelésére és az érdemszerinti jutalmazásra a legjobban a munka- és bérosztályok dolgozóit lehet felhasználni. Ezeknek a dolgozóknak a túlméretezett adminisztratív munká helyett mindennapos személyes kapcsolatot kell fenn tartamok a műhelyekkel és a dolgozókkal, hogy jól ismerjék a munkafeltételeket és hathatósan segítsék a haladó technikának és technológiának a dolgozók érdekében való fejlesztését. A munkaidővel való jó gazdálkodás és a termelés munkaigényességének csökkentése azt jelenti, hogy szüntelenül tökéletesíteni kel! a teljesítménynormäkat a gépek munkájának fokozásával, a haladó technika és technológia jobb elsajátításával, és megfontolt munkaszervezéssel. A progresszív teljesítménynormák kidolgozása és bevezetése a munkamódszerek megjavításához és a technika kihasználásához vezet és ezáltal csökkenti a fáradságos munkát s emeli a keresetet. Anélkül, hogy szüntelenül tartalékokat keresünk a technikában és a munka megszervezésében, nem lehet fokozni a munkatermelékenységet és emelni az életszínvonalat. Ezért minden vállalat dolgozóinak személyes érdeke megköveteli, hogy az elavult teljesítménynormákat haladó normákkal helyettesítsék. Ez az út vezet az egyenlősdi kiküszöbölésére és az érdemtelenül kiosztott prémiumok megs"üntetésére. A minisztéri'.'molcnak, vállalatoknak és pénzügvi szerveknek ébereknek kell lenniük és nagyobb mértékben kell a dolgozókra támaszkodnlok, hogy a bérfegye'->m megszilárduljon, hogy az elsődleges feljegyzéseket a munkáról jobban ellenőrizzék, hogy ne mutassanak ki olyan munkát, amelyet nem végeztek el és hogy a jutalom megfeleljen a teljesítménynek. Éberebben kell őrködni afelett, hogy a béralapokat ne lépjék túl és a túllépést ne engedjék meg gépiesen. A béralap minden egyes túllépésénél rendesen felül kell vizsgálni a túllépés okait, elemezni kell a termelés és a munkatermelékenység tervének teljesítését és minden egyes jogtalan túllépést konkrét és határidőhöz kötött intézkedésnek kell követnie. A munka szerinti jutalmazás nagy jelentősége megköveteli, hogy a pénzügyi szervek, főleg az Állami Bank és a Beruházási Bank nagyobb figyelmet szenteljenek a munkatermelékenység és a bérek kérdésének. A bankok szerepe a munkatermelékenység fokozásában és a bérek ellenőrzésében nem csupán könyvelési ellenőrzés, és az állapot passzív feljegyzése. A bankok dolgozóinak fő küldetésük, hogy alkotó módon minden vállalatnak segítsenek abban, hogy a munkatermelékenység gyors növekedését és a munkaszerinti helyes jutalmazást a termelés jó irányítása és jó munkamegszervezés, a technika szüntelen tökéletesítése és a szocialista munkaverseny fejlesztése biztosítsa. Hogy minden egyes polgár szempontjából mily alapvetően fontos az érdemszerinti jutalmazás elvének következetes érvényesítése és a bérfegyelem betartása, azt naponta látjuk például a helyiipari és kommunális vállalatokban. E vállalatokban számos dolgozó munkatermelékenységét az'^I emeli, hogy jogosulatlanul felszámít el nem végzett munkát, pazarol az anyaggal, hogy emelje az összbevételt, amelynek alapján kiszámítják a teljesítményt, a béreket és a prémiumokat, így megkárosítják a polgárok°t a szolgáltatások drágításával és túllépik a béralapokat is. Ez a példa mutatja, mily fontos az z népgazd ségban szigorúan bet -tani a bérfegyelmet és hogy nemr-->k a vállalat vezetőségének és a -mzügyi szerveknek, hanem minden nyes dolgozónak éberen kell őrködés a nép jólétének fokozásáért nie afölött, hogy következetesen érvényesüljön a munkaszerinti jutalmazás elve, mint a dolgozók életszínvonala emelkedésének feltétele. Az önköltségek A technika, az anyagi források és munkaidő gazdaságos felhasználása, valamint az újonnan kifejtett és a holt munkára fordított költségek csökkentése — amely az elhasznált termelőeszközökben testesül meg — a társadalmi munka megtakarításának és ezáltal a népgazdaság fejlesztésének és az életszínvonal emelésének feltétele. Ezért a gazdaságosság fokozása minden dolgozó legsajátabb érdeke. Az ipari termelés önköltségeinek összehasonlítható alapokon 3,68 százalékkal való csökkentése 1955. évi tervét teljesítettük. Egyes ágazatok azonban, főleg a gépipar, az építészeti ipar. a tüzelőanyag-ipar és az állami gazdaságok nem teljesítették e tervet. Csupán az Építészeti Minisztérium vállalatai 320 millió koronával maradtak adósak. Ugyanígy azokban az ágazatokban, melyek a költségek tervét egészbenvéve teljesítik, számos olyan vállalat van, amelyek nem teljesítették a tervet és lerontják a jő vállalatok összeredményét. Hogy azokban az ágazatokban is, amelyekben nem teljesítik a tervet, a termelés jó irányításával, jobb munkamegszervezéssel és a vállalaton belüli önálló elszámolás következetes bevezetésével csökkenteni lehet az önköltségeket, ennek példája a prerovi gépgyár. Ebben a vállalatban megjavították a termelés megszervezését. Kiépítették a termelés jellege szerint: operatív tervezést. Minden egyes dolgozó két nappal előre tudja, mit fog csinálni. Az akkordlapokat .előre kitöltik, és idejében előkészítik az anyagot. Ezért az 1955-ös évben a nyerstermelés 11,4 százalékkal emelkedett, az önköltségek 8,5 százalékkal csökkentek, a munkatermelékenység pedig 6,9 százalékkal növekedett az átlagbérek 3,4 százalékos emelkedése mellett. A gazdaságosság valamennyi dolgozó ügye, mert a szocialista gazdálkodás olyan módszerét jelenti, amely a legjobb eredmények elérését biztosítja a legkisebb költségek mellett Dolgozó népünk gondos gazda. Azokkal a nagy értékekkel, amelyekkel egyedüli tulajdonosként rendelkezik, lelkiismeretesen gazdálkodik, és a nyugati tőkések minden reményének ellenére jobban, mint a volt tőkés tulajdonosok és népünk kizsákmányolói. A nagy Vitkovicei Klement Gottwald Vasművek dolgozói erőfeszítésükkel elérték, hogy a múlt évben a termelésben, a munkatermelékenységben és az önköltségek csökkentésében tervezett feladatukat túlszárnyalták. A termelést 112,5 százalékra, a munkatermelékenységet 110,5 százalékra teljesítették és az önköltségeket a tervezett 8,68 százalék helyett 9,96 százalékkal csökkentették. A műszaki-szervezési intézkedések tervét 105 százalékra teljesítették. Ezeket a sikereket elsősorban az új technika és haladó technológia bevezetésével, a munkások és technikusok alkotó kezdeményezésének fejlesztésével érték el. E vállalat dolgozói jól kihasználták a vállalaton belüli önálló elszámolást. A vállalatban 1955-ben csaknem 3000 személyi megtakarítási számlát nyitottak 114 millió korona értékben és százharminc millió korona megtakarítást értek el. A jó gazda számos példája látható az iparban, a mezőgazdaságban es egész népgazdaságunkban. A Kunčicei Klement Gottwald Üj Kohók dolgozói a termelési tervet 110,2 százalékra, a termelékenység tervét 108,6 százalékra teljesítették, az önköltségeket 15,9 százalékkal csökkentették. A Tfineci V. M. Molotov Vasművekben a dolgozók a termelési tervet 106,9 százalékra, a termelékenység tervét 107,2 százalékra teljesítették, az önköltségeket pedig 6,8 százalékkal csökkentették. A Podbrezovai Šverma Vasművek dolgozói a termelés tervét 108,4 százalékban, a termelékenység tervét 111,4 százalékban túlteljesítették és az önköltségeket a tervezett 1,7 százalék helyett 3,8 százalékkal csökkentették. Hogy a köztársaság minden egyes polgárának érdeke a gazdaságosság növelése és azon százmilliárdos értékekhez való viszony megjavítása, amelyeknek egyedüli tulajdonosa dolgozó népünk, erről tanúskodik a lakástulajdonnal való gazdálkodás. Pártunk és kormányunk nagy gondot és pénzösszegeket fordít arra, hogy dolgozóinknak jó és olcsó lakásuk legyen. Az egy év alatt befolyó lakbérek a lakástulajdon beszerzési értékének csak csupán fél százalékát fedezik, jóllehet a karbantartásra és a főjavításokra az értéknek legalább egy százalékára volna szükség. Emellett természetesen már semmi sem maradna új lakások építésére. Az állami költségvetésből évente 1314 millió koronát fizetünk rá a lakástulajdonnal való gazdálkodás veszteségére. Például a Tüzelőanyagúoyi Minisztériumnál a lakásgazdálkodás üzembentartására fordított állami kiadások 3,7-szer nagyobbak, mint amennyit a lakók fizetnek. Míg a Csehszlovák Köztársaságban a háztartások költségeinek a lakbérre fordított része átlag 2,2 százalék, az Amerikai Egyesült Államokban 8,1 százalék, Angliában 10,4 százalék és Franciaországban 7,7 százalék. A lakástulajdon nagy értékeinek védelme és üzembentartásuk nagy költségei megkövetelik, hogy mi mindnyájan és a jövő nepizedékek is e vagyonnak sokkal gondosabb gazdái legyünk. Ennek ellenére azonban a vállalatok, a nemzeti bizottságok, a házgondnokságok és a polgárok nem bánnak mindenütt jól ezzel a vagyonnal, növelik a kiadásokat és veszteségeket, csökkentik a lakástulajdon értékét. A népgazdaság további fejlődése a második ötéves tervben ezért megköveteli, hogy teljes mértékben érvényesítsük a szocialista gazdaság fölényét valamennyi forrás gazdaságos es tervszerű kihasználásával is. Az egész nemzeti vagyon és az összes termelőeszközök aídolgozó nép tulajdonát képezik, amelynek teljes lehetősége van és»mint egyedüli gazdának, kötelessége is a szocialista országépítés közgazdasági törvényeivel összhangban a meglevő forrásokat tervszerűen és gazdaságosan kihasználni és tovább gyarapítani. A műszaki-, ipari- és pénzügyi terveknek, a műszaki-szervezési intézkedések tervelnek és a kollektív szerződéseknek megtárgyalása olyan alkalmat jelent, amikor szükséges, hogy az egész népgazdaságban minden egyes dolgozó gondosan megfontolja és kiszámítsa, hogyan lehet további munkát, anyagot, tüzelőt, energiát megtakarítani, hogyan lehet tökéletesíteni a terv és operatív számításokat, hogyan lehet megakadályozni a selejtet és növelni a termények minőségét, meggyorsítani a forgalmi eszközök forgalmát, felszámolni a normánfelüli készleteket, megakadályozni újabb normánfelüli készletek keletkezését, csökkenteni a költségeket, tovább és bátran fejleszteni a dolgozók alkotó tevékenységét. Amit a vállalatokban a gazdaságosság növelése terén elmulasztunk, azt nem lehet azután behozni a termékek minőségének vétkes lerontásával. A műszaki-, ipari- és pénzügyi tervek, a műszaki-szervezési intézkedések és a kollektív szerződések megtárgyalása minden dolgozónak lehetővé teszi, hogy figyelemmel kísérje, miből tevődnek össze a termelés költségei, milyenek és hogyan javulnak a műszaki-gazdasági normák, hogyan csökkennek az önköltségek az egyes fajták szerint, ahol további csökkentésük forrásai még kihasználatlanok, hogyan használják ki a gépeket, hogyan takarékoskodnak az anyaggal és energiával, milyen intézkedéseket kell tenni a selejt csökkentésére, hogyan csökkennek a rezsiköltségek. A költségek csökkentését jobban kell biztosítani a terv operatív és eredménykalkuláciői minőségének megjavításával, amelyek a költségek csökkentésének és a rentabilitás fokozásának hatásos eszközei és segítséget nyújtanak a termelés és a gazdálkodá-; elemzésében. A minisztériumoknak, vállalatoknak és pénzügyi szerveknek a gazdaságosság fokozása mellett jobban kell felnasználniok a pénzügyi és könyvelési dolgozók jelentős és fontos apparátusát a vállalatokban, az EFSZ-ekben és a nemzeti bizottságokban. A vállalatok vezető dolgozóinak személyesen kell törődniök azzal, hogy a pénzügyi és könyvelési dolgozók naponként kapcsolatot tartsanak fenn a termelés minden problémájával, hogy alkotó módon és idejében, megelőzően tudják javasolni a szükséges intézkedéseket és segítsék azok megvalósítását. Maximálisan ki kell használni a saját eszközöket és tartalékokat az idegen pénzeszközök törvényellenes felhasználása helyett, amelyeket a költségvetésbe kell átutalni a hitelezők és bankok számlájára. A költségvetési eszközökön kívül a kormány az Állami Bank útján a tervfeladatok biztosítására jelentős hiteleket nyújt. A kormány intézkedéseket tett a hitelek nyújtása és a bankellenörzés megjavítására, ami segítette a nem saját pénzeszközök felhasználásának csökkentését is. A Pénzügyminisztériumnak és a banknak hatásosabban kell elősegítenie, hogy a vállalatok még jobban felhasználhassák necsak a meglevő tartalékokat, hanem állandóan új forrásokat teremtsenek. V. A nemzeti bizottságok gazdálkodása A legközelebbi napokban 14 578 nemzeti bizottság megtárgyalja és jóváhagyja a nemzeti bizottságok 1956. évi költségvetéseit, amelyek köztársaságunk egységes országos költségvetésének oszthatatlan részét képezik. Ez jó alkalom arra, hogy tovább mélyítsük a nemzeti bizottságok és az összes polgárok alkotó részvételét az állam igazgatásában, a gazdasági és kulturális országépítésben. A nemzeti bizottságok, amelyek mint az államhatalom és igazgatás szervei a polgárság legszélesebb tömegszervezetét jelentik, arra hivatottak, hogy munkaszakaszukon naponta irányítsák a gazdasági és kuN turális országépítést és biztosítsák a dolgozók szükségleteit. E feladatok teljesítésére a nemzeti bizottságok nagy pénzeszközöket kapnak. A nemzet' bizottságok 1956. évi feladatait költségvetéseikben 16 681 millió koronányi összeg biztosítja, vagyis 8,4 százalékkal, a szlovákiai kerületekben 9,4 százalékkal több, mint 1955-ben. A közszükségleti cikkek, építőanyag, lakásépítés és a helyi gazdálkodás szakaszán 'a lakosságnak nyújtott szolgáltatások további fejlesztésére 2937 millió koronát, vagyis 20,1 százalékkal nagyobb összeget fordítunk. A nemzeti bizottságok mezőgazdasági feladatainak teljesítését 958 millió korona, vagyis 12,8 százalékkal, Szlovákiában 19,2 százalékkal nagyobb összeg biztosítja. A nemzeti bizottságok a költségvetési eszközök legnagyobb részét az iskolaügyi, kulturális, egészségügyi és szociális intézkedések fejlesztésére fordítják. Ezek a kiadások a nemzeti bizottságok összkiadásainak 70 százalékát teszik ki és 4,8 százalékkal magasabbak. Az iskolaügyre 4294 millió koronát, az egészségügyre 5070 millió koronát, a kulturális ügyekre 416 millió koronát, a nemzeti bizottságok által való szociális biAosításra 390 millió koronát fordítunk. A nemzeti bizottságok tervezett kiadásaikat csupán 21 százalékban fedezik saját bevételeikből, főleg a helyi és kommunális vállalatokból és a házadóból befolyó összegek és 79 százalékban az állami jövedelem révé í. E nagy pénzösszegek gazdaságos és célszerű felhasználása megköveteli, hogy a nemzeti bizottságok költségvetéseik megtárgyalását a kerületekben, járásokban és községekben egybekapcsolják múlt évi gazdálkodásuk gondos elemzésével; szükséges, hogy a költségvetés megtárgyalásába bekapcsolódjanak a nemzeti bizottságok komissziói és összes tagjai és a költségvetést, valamint a munkaterveket megtárgyalják körzetük lakosaival. A nemzeti bizottságok költségvetésének megtárgyalását teljes mértékben fel kell használni a nemzeti bizottságok munkájának további megjavítására. A nemzeti bizottságok jövedelme is a termelés, termelékenység és gazdaságosság növekedésétől függ. Hogy a nemzeti bizottságok még jobban biztosítsák körzeteikben a gazdasági és kulturális építést, 1956. január 1től kezdve növeltük a nemzeti bizottságok részesedését azokban az állami jövedelmekben, ahol a nemzeti bizottságok a legnagyobb mértékben hozzájárulhatnak a tervben kitűzött feladatok teljesítéséhez. A nemzeti bizottságok aktivitásának további növelése, valamint a polgárok fokozott részvétele érdekében a gazdasági és kulturális felépítésben további feladatokat helyeztünk át a központi hivatalokról a nemzeti bizottságokra 440 millió korona összegben és a kerületi nemzeti bizottságokról a járási és helyi nemzeti bizottságokra 490 millió korona összegben. A nemzeti bizottságok érdekeltségének növelésére az állami terv feladatainak teljesítésében és túlteljesítésében nagy jelentőségük van a nemzeti bizottságok pótköltségvetéseinek. A pótköltségvetést a nemzeti bizottság a terven felüli bevételekből és a kiadások takarékosabb teljesítéséből állíthatja össze. A České Budejovice-i kerületben 1955-ben 39 helyi nemzeti bizottságnak, két járási nemzeti bizottságnak és egy városi nemzeti bizottságnak volt pótköltségvetése. A pótköltségvetéseket jól használják fel a gottwaldovi kerületben, ahol 70 helyi nemzeti bizottságnak volt pótköltségvetése. A Valašské Klobouky-i járásban levő SlavičinI Helyi Nemzeti Bizottság saját bevételeit 298 000 koronával túlhaladta azáltal, hogy fokozta a különféle kulturális akciók számát, jobban ellenőrizte az előadásra kivetett adók beszedését, nagyobb figyelmet szentelt a házadónak. A nemzeti bizottság ebből a fokozott jövedelméből egészítette ki egy óvoda és egy nyolcéves iskola berendezését, az iskola éttermébe berendezést, a helyi parkba padokat vásárolt és szépítette a köztereket. Ezek a példák mutatják, hogy még sokkal szélesebb mértékben lehet fejleszteni a helyi termelést és bővíteni a fizetett szolgáltatásokat a kulturális, népnevelő, üdültetési és turista akciókat a lakosság legszélesebbkörü részvételével és a pótköltségvetés segítségével. Annak a környezetnek, amelyben népünk él és dolgozik, szépítéséért indított országos mozgalom jó tapasztalatait fel kell használni a nemzeti bizottságok gazdasági forrásainak gyarapítására és a polgárok fokozott részvételére a helyi költségvetés biztosításában és ezáltal az egész állam gazdálkodásában. Elvtársak! Azok a feladatok, amelyeket az 1956-os évre magunk elé tűzünk mar a második ötéves terv feladatainak részei. Népünk múlt évi munkájának jő eredményei arról tanúskodnak, hogy hatalmunkban áll az állami terv feladatainak egvenletes teljesítése és túlszárnyalása. A városok és falvak dolgozói ebben a szilárd meggyőződésben tárgyalják meg' a termelési és pénzügyi terveket, valamint a nemzeti bizottságok költségvetéseit. Ettől az akarattól vezettetve a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a nemzeti bizottságok fejleszteni fogják egész népünk alkotó erőfeszítéseit. kibontakoztatják a szocialista munkaversenyt ás tovább mélyítik a vállalaton belüli önálló elszámolás elveit. A múlt évi jó tapasztalatok és eredményeik alapján a gazdasági és pénzügyi szervek kitartóan törekedni fognak népgazdaságunk nagy kapacitásának maximális kihasználására és további források kialakítására. A Pénzüayminisztérium és a többi pénzügyi szerv doloozói tovább fokozzák a munkájuk megjavítására irányuló törekvéseiket és az állami terv és költségvetés feladatainak biztosításában nyújtott segítségüket. Erőfeszítéseiket jobban összpontosítják népgazdaságunk kulcságazatai feladatainak teljesítésére s a munkatermelékenység és gazdaságosság további fokozására.- Munkamódszereik tökéletesítésével elmélyítik kapcsolataikat a termeléssel. Rendszeresen segíteni fogják a szocialista munkaverseny fejlődését és a vállalaton belüli önálló elszámolás megszilárdítását. Elvtársak! Dolgozó népünk nagy erőfeszítést tett, hogy köztársaságunknak a hős szovjet hadsereg által való felszabadításának jubiláris évében a tervet teljesítse, és az állami költségvetés aktív legyen. Ezt azért tette, mert ez az ő köztársasága és az ő gazdasága. Becsületes és öntudatos munkájával bebizonyítja, hogy a jövő években is képes lesz a kitűzött feladatokat teljesíteni az igazi, a legjobb, az állandó gazda gondosságával. A Kommunista Párt és a Nemzeti Front kormányának vezetésével népeink gazdagsága tovább fog fejlődni, köztársaságunk tovább fog erősödni, népünk jóléte és nemzeti kultúrája tovább fog virulni. A kormány nevében javasolom, hogy a nemzetgyűlés hagyja jóvá az 1951. évi állami zárszámadást és az 1956. évi költségvetési törvény és állami költségvetés javaslatát. .Cl J S Z O 1956. február 11.