Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-06 / 37. szám, hétfő

(Részletek U Nu regényéből) (Folytatás a 4. oldalról.) keztek meg Rangunba. Jan Szint még aznap este vonatra ültették. Hajnali öt óra tájt a szerelvény meg­kerülte a Zingjuejk-hegyet Az uta­sok helyükről felállva köszöntötték a hegy ormán emelkedő pagodát, Jan Szin is a templom felé nyújtotta megvasalt kezét és halk, fojtott han­gon fohászkodott: — Mikor lesz már vége szenve­déseimnek ? A vonat időre ért Moulmejnba. Tíz órakor Jan Szin már ott állt új bör­tönének irodájában. A felvételi iro­dában a foglyokról rendszerint le­oldották a bilincseket, s míg ügyü­ket elintézték, ott várakoztatták őket a főbejárat és a belső kapu közötti térségen. De ha amolyan fe­negyerekek kerültek ide, más fegy­házakból, mindaddig nem vették le róluk a vasat, amíg az örök be nem kisérték őket egy külön cellába. Jan Szint is odakergette a napos fegyőr. Csak a zárkában oldották le a bék­lyót kezéről-lábáról. De végleg nem szabadult meg a vasaktól, mert ke­zét háta mögé fűzték és újból ösz­gzebilincselték. Így kellett várnia a sellaparancsnokra. „A fenegyerekek cellája" ki­sebbfajta nelyiség volt, ame­lyet a „javíthatatlan" bűnözők Számára rendeztek be. A moul­majni fegyház „fenegyerek cél­újában" találkoztak azok a íoglyok, akiket más börtönök­ben javíthatatlanoknak találtak. Nézzük csak milyen emberek is ezek az úgynevezett fene­gyerekek. Elsősorban nem sza­bad elfelejtenünk, hogy az olyan férfi, akit rács mögé ültetnek, elszakítanak családjától és ba­rátaitól, nem lehet normális lelkiállapotban. A börtön hatal­masainak ds kiszolgálóinak dur­vaságai, kínzása még a lágy­szívű embert is olyan indulat­ban hozhatják, hogy kezet emel kínzójára. Jan Szin nem volt fenegye­rek. A börtön tette azzá, meg­rontotta amint vele együtt számtalan más foglyot. Elvisel­heti-e épeszű ember, ha orron rúgják? Hogyne forralná fel a fogoly vérét az efféle szitok: „Te szökevény kapcabetyártól pöcegödörben fogant kurafi!" És ha a rab önuralmát veszt­ve, a fegyőröknek és béren­ceiknek gyalázkodásukra és üt­legeikre hasonlóval felel, akkor egyszeriben kijelentik róla, „fenegyer k". A rábtartók előbb minden úton-módon kitöltik rajta dühüket, majd Moulmejn­be küldik, mint „javíthatatlant". A ranguni börtönben 1930­ben, az inszejni fegyházban négy évvel később zendülés tört ki. A vizsgálat kiderítette, hogy a lázadás okozója az első esetben a parancsnoknak, a második esetben helyettesének embertelen, kegyetlen bánás­módja volt. A ranguni fegyház parancsno' át külföldre szök­tették. .. nyugdíját folyósítot­ták és semmiben sem szenve­dett szükséget. Boldogulásához nem hiányzott más, csak a foglyok, akikkel ezelőtt elszórakozhatott, és hogy ez a szórakozás miféle volt, az á tény tanúsítja, hogy sokat közü­lük agyonveretett. Ki merné állítani, hogy a rabok kivétel nélkül olyan gonoszak voltak, hogy megérdemel­ték a h "Iáit? A foglyok keserves szenvedéseinek íjiásiik okozói a külföldi zsoldos fegy­őrök voltak. Ezek az emberek ópiu­mot, kokaint, szeszesitalokat, dohányt és más tiltott árucikkeket csempész­tek be a börtönbe és jó pénzért be­szereztek mindent, amit csak el lehetett rejteni a ruha alá. Készségesen felke­resték a foglyok hozzátartozóit, bará­tait, pénzt hoztak tőlük, az összeg fe­lét persze maguknak tartották meg fáradozásuk jutalmaként. Ezek az em­berek erkölcsi romlottságukban még a legelemibb zsivánvbecsület szabályait sem érezték kötelezőnek magukra nézve. Ha alkalom nyílott rá, minden további nélkül nyakát szegték társuk­nak, cimborájuknak. Ha Például valamelyik letartóztatott, nevezzük Maung Pünek, tiltott holmit hozatott az egyik zsoldos fegyőrrel, a másik felügyelő minden további nélkül elkobozta Maung Pütől a drága pénzen beszerzett árut. Sírás, könyörgés, ri­mánkodás nem láovította mea a fegy­őrök szívét. De azonnal készek voltak mindenre, ha egy kis pénzt csúsztat­tak a markukba. A foglyok sorából regrutálódó „fel­ügyelőknek", akik hivataluk jeleként fehér sipkát hordtak, ugyancsak nem kis részük volt abban, hogy a közön­séges foglyokból „fenegyerekek" let­tek. Ezek a segédfelügyelők a véreb­nél könyörtelenebbül hóhérkodtak tár­saik felett és ha akadt valaki, aki szembeszegült velük, tüstént rásütöt­ték a bélyeget: „fenegyerek". A börtönszabályzat megtiltotta, hogy a raboknak pénze legyen, ezért a letartóztatottak javarésze kis va­gyonkáját megőrzésre átadta a „fe­hérsapkás" fegyőröknek. A fehérsap­kások között nem egy akadt, aki jog­talanul eltulajdonította a gondjaira bí­zott pénzt és a fogoly kérésére rúpiák helyett botütésekkel fizetett. Ha a rab vissza mert ütni, besorolták a „fene­gyerekek" közé A moulmejni börtönbe küldött fene­gyerekek javarésze a fentebb leírt okok miatt került ide Jan Szin a parancsnokra várt Tisz­telettudó testtartással guggolt a föl­dön, amint azt a börtönszabályzat elő­írja. Háta mögött állt a fegyőr és se­gédje, olyanok voltak, mint a két koncra váró kutya. Végre megérkezett a parancsnok, figyelmesen szemügyre vette Jan Szint, majd gúnyos hangon megkérdezte tőle: — Hát te is elvetemült bitang vagy? — Nem vagyok bitang, és elvete­mült se vagyok, nagyúr, — válaszolt tompán Jan Szin. A parancsnok mere­ven nézett rá. Ezt az embert állam­költségen, hatósági kísérettel küldték Moulmejnbe. Mindez arról tanúskodik, hogy fenegyerek. Mi is lenne más, miért küldték volna ide? Az első pil­i, cikája reszketett. A kínzás azonban A méfl nem ért véget. A börtönőr vál- f H-f-ÄHE-*­S aTívľ tíL t éj!ľszÄ;ľ 9; t M]uk idejében a párt lapját a dolgozok kezébe f Naponta sok ezer dolgozó fooia ke­. 9 zébe lapunkat — fiatal, öreg ' tudást, földön, eszméletét vesztette. A hóhér­segéd csúfondárosan vigyorgott: Jan Szin nem mozdult. A börtönőr A _ „ , , , . .« kiment a cellából, vizet hozott. Jan \ frot "itet ment a holnaphoz A vi ­Szin arcába öntötte A fogoly pár p j;. á'anykorte fényénél vagy a pislákoló lanat múlva magához tért A segéd 1 Petróleumlámpa világításánál a nap. talpra állította, a lócára ültette. Ek- I ™ n kf u tf" duruzsoló kályhák mel­kor maga a Wrtönőr szánta rá ma- J ' et t t c3 lY aff k. a, > art l aP' á t; a z t l Jl, b z. ot gát az utolió ütésre. Néhány lépést f Megtudjak belőle mennyit léptű™ elo­Mtrált és azt kiáltva , f püljl" *>- \ » Jp* X^egőté^íaí rÄ uÄ á ta b a PaX Tbö r í 'r b e b i ü k kö n r A-T h id ö­őr és segédje megragadták s cellájá- | el'lrtesít ľnek minľel ba hurcolták, amelyet kulcsra zártak. • 2, n V., • , etettei értesítenek nn.iKet Jan Szin ott feküdt, ahová ledob-4 m u" k a. iukr ó'' örülnek annak, hogy ták, orrából, szájából ömlött a vér, tó- eredmenye.k megjelennek Iapunn ha­osába gyűlt a padlón. Ez volt az első A sáoiam. Többen ker.k : ír.ion rólunk is , , . . j., . » az Uj Szó mi is építünk, dolq ózunk lecke. A második meg ugvanaz nap Á délután három órakor kezdődött. Az T Nemrég Ipolynvéken jártunk Mol­oktatás tiszteletére Jan Színnek úgy f ná r István idős bácsi 'panaszát vizs­csatolták csuklójára a „karperece- f Cláltuk. Az asztalnál ült, éppen az Ü.i ket", hogy karját előre kellett nyúj- < tania, majd egy víztartóhoz vezették, J amely mintegy 15 láb hosszú, hat láb széles és három láb mély volt. Jan ' Szint a tartály szélére ültették. A < börtönőr kinyújtotta kariát. rászólt* Jan Színre, nézzen oda. i — Mit látsz? — Akasztófát, sir. A fegyőr belökte Jan Szint a vízbe. 1 Szót olvasta, később, mikor beszédbe eleg- ídtünk, szeretettel szedte elő az Üj Szó leveleit, mind elrakta — még azokat is, amelyeket már több éve kapott. — Ezeket írták nekem a szerkesz­tőségből, mutogatta csillogó szemmei. Naponta érkeznek szerkesztősé­günkbe köszönő levelek, hogv ügyei­ket elintéztük, vagy segítettünk a Segédje beugrott a tartályba, szövetkezetek megszilárdításában, az és Jan Szin fejét a medence A osztály-harcban. Sok ember felhasz­fenekére nyomta, lábával rá- Y nál.ia napi munkájában az egyes cik­állt a nyakára. Jan Szin fuldo- ? keket. Boros József, a pálóci szövet­kolva, tehe fetlenül vonaglott kínzójának talpa alatt. Amikor 1 már majd megfulladt, a börtön­őr segédje kihúzta a vízből. A fegyőr megkérdezte: — Mi a neved? Jan Szin már erről a kérdés­ről is hallott fogolytársaitól a 1 besszejni börtönben. így kellett ' rá válaszolni: „Miss Jan Szin" A börtönörök mindaddig für­dették áldozatukat, amíg nem hallották tőle ezt a választ. Jan Szin már nem félt a ha­láltól. örült volna neki. Lelké­nek ereje sem tört meg. De nem volt már képes elviselni a i kínzást, azért úgy válaszolt,, ahogy elvárták tőle. A fürdetés ( ezzel véget ért. Jan Szint két kínzója visszakísérte cellájába, 1 botütésekkel ösztökélve öt, hogy < szaporázza a lépteit. A kínzás- , nak ezt a módját a börtön ( nyelvén „csapadékos szélnek" nevezték. Ezek voltak tehát az ' első napi leckék. Nem tudta még, mi a ke­rékbetörés, kezét még nem szögezték az asztalra, nem rak­kezet elnöke, az év végi zárszámadás­kor ezt mondotta. — El sem tudnám munkámat kép­zelni az Üj Szó napi olvasása nél­kül. Sörös elvtárs, a galántai járási pártbizottság vezető titkára össze­gyűjti az összes ideológiai cikkeket — Sokat segít a pártoktatásban és az agitációban az Üj Szó — mondot­ta, amikor meglátogattuk. Többször fordult szerkesztőségünkhöz, hogy segítsünk neki egyes problémák meg­oldásában. Olvasóink és levelezőink tábora egyre nő. Naponta több és színvona­lasabb le/elet kap szerkesztőségünk. Ez mutatja, hogy kapcsolatunk a dol­gozó tömegekkel egyre szorosabb. De ha mostanában végignézzük le­velezésünket, sok panaszt olvasunk. hogy a posta nem kézbesíti idejében | ezen a téren. • • • az Üj Szót. Az ország különféle ré­szeiből naponta kapunk leveleket, amelyekben felháborodva kérdezik, miért nem kapják ideiében a lapot. Móc János Apátújfaluról azt írja, hogv a vasárnapi számot kétnapi ké­séssel kapja. Az úisáq sokszor napo­kig az állami gazdaság irodájában he­ver. Az itteni postahivatal a levelek­kel is mostohán bánik. Sós Lajos, a vilkei helyi nemzeti bizottság elnöke felháborodva kérdezi szerkesztősé­günktől: — Miért nem kapnak elegendő Üj Szót a pótori bányászok. Ha pár da­rab érkezik, szétkapkodják, nem jut mindenkinek, Keménvik József kis­ölvedi lakos a zalabai postára pa­naszkodik. hogv sem a vasárnapi, sem a hétfői számot nem kapja meg. — Nagy örömmel veszi az ember kezébe a lapot, hoqv szabad idejét hasznosan tölthesse. Köszönjük a szerkesztőknek, hogy egyre színvona-1 lasabb lapot állítanak össze. írja szer­kesztőségünknek Mató Pál, feisőcsályi lakos. A kézbesítéssel azonban ó sincs megelégedve, így folytathatnánk még tovább a lap rossz kézbesítésével kap­csolatban érkezett levelek felsorolását. Ezen a helyzeten rövidesen változ­tatni kell! Nem tűrhetjük, hogv olva­sóink valaki hanyagsága miatt káro-' sodást szenvedjenek. A ielenlegi hely­zet megváltoztatásában sokat tehetnek a pártszervezetek. Ipolyvisken is több­ször késve iött az Üi Szó. Az moly­viski pártszervezet azonban nem hagy­ta annyiban a dolgot. Az évzáró gyűlésen határozatot hozott, hogy terjeszteni fogja a saj­tót, hogy minden párttag és párton-! kívüli olvassa a pártsajtót. Határo-. zatba hozták azt is, hogy a párt-í szervezet elnöke utána néz, miért nem kézbesíti a posta rendszeresen az Üj Szót. A sajtó terjesztésében már azóta szép eredményeket értek el és a kézbesítés is javult. Ez követendő példa. Falusi és üzemi pártszerveze­teink és a postán dolgozó kommu­nisták iavíthatják meg elsősorban az Uj Sző kézbesítését. Esetleg egv-egy p* x*">p, vaov tagjelölt, pártfelada­tul kaphatja, hogv rendet teremtsen (J) DOLINKA KÖZSÉG kis- és középpa­rasztjai kötelezték magukat, hogv ter­ven felül 1750 kg sertéshúst. 4 780 kg marhahúst, 600 liter tejet, 46 mé­termázsa gabonát. 114 métermázsa burgonyát, 70 métermázsa cukorrépát és sok más mezőgazdasági, terméket tók meg ujjai koze mindkét , termelne k_ Az eddiqi kötelezettségvál­végen hegyes gombostűket f , aláso k ^ földműveseinek 10 8 000 hogy addig szorítsák össze a + kQron a ­rtéket ielentene k. Az ipoIys á. 1 gi járásban a kis- és középparasz­i tok eddig több mint 200 hasonló kö­kezét, amíg a tű csontig véső­dik a húsba. Mit tudta ő, mit jelent a naponkénti vízhúzás csapadékos szélben" az erő­F "'^VaKUT'AUTONÓM '"kÖZTÁRSA­fagyasztó agyonfáraszto legne- Á SÄ GBAN (Kelet-Szibéria) értékes hn Z €^ Ü5 . munka, amelyet I sz é„. ércréteg€kre bJ k kantak. A allandó botozas tett e yiselhe­J rét k ^ gyémántlelőhelyek is tetlenne? Arról sem volt fogai- " vannak ma, milyen az, ha erőszakkal A . CT t,.,, r D „ ;.„„ .,„,,;„„,„ emberi ürüléket tömnek a fo- I „ Ä A l ň®"?£ E® r . KOMA ROMI goly szájába. A hathetes tan- ? H A?ÖGYAR DOLGOZOI január vegen lantásra meglátszik rajta. És még pimaszkodik is! „Ez a kurafi engem akar meghazudtolni? Ha jóféle voina, miért küldenék ide?" A két börtönőr­höz fordult: — Rajta, fiúk, mutassátok meg ne­ki, milyen nálunk a börtönfegyelem. Ezzel sakonfordult és kiment. A börtönőr, aki úgy festett, mint valami színpadi haramia, ráordított Jan Színre: — Felkelni! Jan Szín felállt. Két keze bilincsben a háta mögött. S börtönőr segédje le­tépte Jan Szinról a gúnyát s figyel­mesen szemügyre vette a fogoly tes­tét. Aztán megparancsolta Jan Szín­nek, tegye a kezét a melile jobbolda­lára. Jan Szin nem bírta emelni a ke­zét, megpróbálta hát begörbíteni a könyökét, törzsét balfelé hajlította, hogy eleget tegyen a parancsnak. Eb­ben a pillanatban a hóhérsegéd öklé­vel minden erejéből belevágott mell­kasa kidomborodó részébe. Jan Szin testében mintha valami megszakadt volna. — Most ugyanazt mutasd meg bal­ról! — rendelkezett a hóhér. Jan Szin engedelmeskedett. A második ütéstől megtántorodott, néhány lépést tett oldalt. Lehúnyta szemét, kínosan lihe­gett. — ülj le! — harsant a parancs. Jan Szin leült. — Hajtsd balra a fejed! — A börtönőr segédje néhány irtó­zatos erejű ütést mért a nyakára, a füle és a válla között. A társa ugyan­ezt ismételte meg a másik oldalról. Jan Szin már hallott a moulmejni börtön kegyetlen hóhérfegyelméről, azok a foglyok beszéltek róla, akiket onnét szállítottak a basszejni fegy­házba. Az ütlegek nem érték megle­petésszerűen, de a fájdalom szinte el­viselhetetlen volt. Annyira gyönge, magatehetetlen volt, hogy testét vé­gig kiverte a veríték és minden por­folyam során Jan Színnek mindezt meg kellett volna is­merni. Egyetlen fenegyerek sem kerülhette el a próbákat. A legnagyobb kegy, amit kivételes külső beavatkozásra engedélyeztek, az volt, hogy a „tanfolyamot" négy hétre kur­tították. Sok fogoly nem bírta a kín­zásokat, öngyilkos lett. Az egyik ti­tokban élesre köszörülte a nyakába lógó számtáblát, azzal vágta «1 a tor­kát. Néhányan felakasztották magu­kat. Jan Szin a basszejni börtönben hal­lott ezekről az esetekről. Most a ma­ga bőrén ismerte meg a moulmejni fegyházat, s igazat adott mindazok­nak, akik önkezükkel vetettek véget életüknek. Az ember azokért az örömökért él, amelyeket az élet tartogat számára. a Szovjetunió számára átadták a ..Stenka Razin" nevű 26. folyami re­morkőrt. Ezzel a komáromi hajóépítők januári tervfeladatukat 100 százalékra teljesítették. A MÜLT ÉV folyamán a jugoszláv autóinar 1700 heterautót és több száz személygépkocsit gyártott. Most a ju­goszláv autóipar tízéves fejlesztési tervéri dolgoznak. A TRINECI, VlTKOVICEI, KUNCl­CEI ÉS BOHUMÍNI KOHÄSZOK ter­ven felül 9 480 tonna acélt olvasz­tottak. E sikerhez a legnagyobb mér­tékben a V. M. Molotov trineci vas­olvasztók cseh és lengvel nemzetisé­gű olvasztárai járultak hozzá. Az ösz­szes olvasztókemencék gondos előké­szítése a múlt év végén lehetővé tet­te. hogy a ianuári tervet 5 750 tonna acéllal túlteljesítették A LENGYEL FŐVÁROS, Varsó la­Ha az örömök megszűnnek, nincs ér- ikóinak idén több mint 20 ezer új la­telme a puszta létnek. Jan Szin már » kást adnak át. Ezenkívül megkez­sok hetet töprengett ezen. _ Idik 8 új iskola, 12 napközi otthon Feltápászkodott és a rácson keresz- • és 13 óvoda építését, tül vagy egy percig bámult az éjsza- • AZ OSTRAVAI ZÄRUBEK NAGY­kái ködbe. Majd sietős mozdulatokkal ý BÁNYÁBAN Matušinský, Drehov­cafatokra ténte feqvencruháiát. Pillán- ^skv és Viliam elömunkások kombáj­tása a szellőztetőnyilásra esett és a k nos fejtési helye nagvon hoszzú 200 mindenre elszánt ember nehéz sóha- T métert tesz ki. A bányászok ezt a jávai felkapaszkodott az ajtó vasrá- J rendkívüli hosszúsáqot maqas fejtés­csára. Elhatározása új erőt öntött kar- V re használták fel. A fejtési helyen jaiba. Már ráhurkolta a ruhája ron- ^két Donbasz szoviet kombájnt alkal­gyaiból összetoldott kötelet a szellőz- A maztak ,az egyik felülről le, a másik tető keresztvasára, amikor megjelent A oediq alulról felfelé működik. Január­előtte Ngve Khin képe. De a láto- J ban 16 4S7 tonna szenet feitettek más máris szertefoszlott, Jan Szin le- • A GOTTWALDOVI KERÜLETBEN húnyta szemét, eleresztette a rácsot A beszélgetéseket folytatnak a földmű­és leugrott. A vesekkel a mezőgazdasági termeié? Másnap a börtönszolgák vitték el A fokozásának biztosításáról Eddig 8 Tan Szin megmerevedett testét. A ra- I fásban 14 985 fölr'nr"—= tett haza­bok nyilvántartó könyvébe a követke- Y kötelezettsénv*i'-'­<'t. TŐ beienvzés került: „A Szhanzu falu­f A BLOUBÉTINI TE•XA-VÁLLALAT ból származó Jan Szin, aki fegyveres V Julius Fufík-üzemének dolgozói min­rablási kísérlet miatt börtönbünteté- t den erejüket EZ első negyedév fő sét töltötte ki, mocsárlázban meghalt." 0 feladatának teljesítésére összponu Ez volt az utolsó megemlékezés az ^ sították. Ez a feladat a világ egyik elhunytról. A moulmejni börtön élete ^ legnagyobb rádióállomása számá tovább haladt a macja útján. A amolyet Kínában építenGk, Ggy át­Fordította: Tóth Tibor kapcsoló gyártása. A BRNÖI TERMÉSZETTANI fakultá­son befejezték az atomfizika kur­zusainak első szemeszterét. Százhar­minc mérnök, orvos és technikus a brnói, ostravai és bratislavai kerület­ből három hónapon át látogatta a kur­zust. Az idei, ősszel kezdődő további tanfolyamra eddig 51 mérnök és 9 or­vos jelentkezett. A ŽILINAI ELEKTROVOD DOLGO­ZÓI február 4-én az ünnepélyes vál­lalati gyűlés keretében átvették a kormány és a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom vörös zászlaját. A žilinai Elektrovod az Energetikaügyi Minisztérium hatáskörében az egye­düli építészeti szerelő vállalat, amely már két előző negyedév során tulaj­donosa volt a minisztérium és az energetikai alkalmazottak szakszer­vezete központi bizottsága zászlajá­nak. Mt tM HI MIt MI Mt Mt M Hi mt tlt m mi Mtl Mt Hétfő, február 6. A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA: Hviezda: A gáncsnélküli lovag (francia) 16, 1815, 20,30, Slovan: .Scuderi kisasszony (német 15,óO, 17,45, 20, Pohraničník: Scuderi kis­asszony 16, 18,15, 20,30, Praha: Férfi a levegőben (cseh) 16, 18,15, 20, Dukla: A pármai kolostor I. rész (francia) 18, 20, Lux: Angyal a he­gyekben (cseh) 18, 20, Palace: A strslconicei dudás (cseh) 16,30, 18,30, 20,30, Obzor: Rokonok (magyar) 18, 20 Stalingrad: Franz Schubert (né­met) 18, 20, Máj: Zajló tenger (svéd) 18,30, 20,30, Zora: Martin Eden (an­gol) 18, 20. A BRATISLAVAI SZÍNHÁZAK MŰSORA: Nemzeti Színház: iraviata 19, Hviezdoslav Színház: Ünnepi est Szaltnikov-Scsedrin születése 130 év­fordulója alkalmából 19, Üj Színpad: L- ngyel vér 19. A KASSAI MOZIK MŰSORA: Slovan: Scuderi kisasszony, Üsmev: Széliárta hegy. Tatra: Az ember ere­dete és fejlődése, Partizán: Péntek 13. IDŐJÁRÁS Erős, helyenként sűrű felhőzet Né­hol havazás Nappal a hideg envh'il, <) '-gmagasabb nap li hőmérséklet — 3, —5 A Duna-medencében a 0 fokhoz közel Gyenge szél. V J S 7 ' 1956. február 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom