Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-22 / 53. szám, szerda

v SZARKA ISTVÁN: A közeli rokonok már szombaton este összegyűltek Nagyvarga Páléknál. A távolabbiak csak másnap mise után érkeztek. A muzsikusok se a közeli, se a távoli rokonokkal nem tartottak. Pontosan délelőtt tíz óra­kor lépték át a lakodalmas ház kapu­ját. A gazda mindegyikükkel meg­itatott egy kupica pálinkát, aztán megmutatta, hol lesz a helyük, hová állítsák a cimbalmot. Nagy volt a 16­tás-futás az egész portán. Még Gyür­ki Pistát is otthon marasztalták ezen a napon. — Adj szárazat a juhoknak, ... a többit majd megmondja a feleségem — mondta a gazda. Nem kellett sokáig várnia. A gaz­da felesége átvette fölötte a parancs­nokságot. A száraz, fekete asszony szájából csak úgy pattogtak a pa­rancsszavak: — Pista, hozzál fát! Pista, hozzál vizet! Jaj de nehezen szeded a lába­dat! Az udvart is ki kellene söpörni. Pista azt sem tudta, mit csináljon. Ha ezer keze lett volna, akkor is ju­tott volna mindegyikre munka. Nagy­varga Pál nem azért marasztalta ott­hon, mintha nála nélkül nem lett volna meg a lánykiadás. Szükség volt most a legény szorgalmára, ügyessé­gére. Kinek is parancsolna a gazdasz­szony, ha nem neki, a cselédnek. Gyürki Pistának nagyon hosszú volt ez a délelőtt. A fiatal, erős em­bernek izzadságé seppek gyöngyöztek a homlokán. rr D é \élfelé már csoportosan érkez­tek a vendégek. A gazdasszony és a gazda a tornácon fogadták az érkezőket. Pistáról teljesen megfeled­keztek. Leült az itatóvályú végére és elgondolkozva nézte az érkezőket. Jötték, egyre többen jöttek. Hivata­los volt a fél falu a szép Nagyvarga Erzsébet lakodalmára. Amikor a sze­me belefáradt a nézésbe, felállt és az akol felé tartott. A birkák kelletlenül turkáltak a száraz takarmányban. Pista most rá­juk se nézett. Ledobta magát a szé­nával tömött priccsre. Arcára tette kalapját, mintha aludni akarna. Pe­dighát messze elkerülte most az ő szemét az álom. Nagyobb volt a bá­nata, semhogy aludni tudott volna. Fájt a szíve, sajgott a lelke, de nem volt rá orvosság. Szerette Nagyvarga Erzsébetet, de soha sem mondta meg senkinek. Még magának a lánynak sem. Ő, a szolgalegény, az egyszerű juhász, hogyan is állhatott volna oda Bözsi elé azzal, hogy szereti. Talán kinevette volna. Talán sajnálkozva mondta volna: nem illünk mi össze. Apámnak ötven hektárja, kétszáz bir­kája és nagy ablakos háza van, de mi van neked? Nagy varga Bőzsin öten is igazgat­tik a menyasszonyi ruhát. Oktatták, hogyan viselkedjék, amikor érte jön­nek. Mikor sírjon, mikor nevessen. Bözsi mintha nem is hallaná a sok szót, egykedvűen nézett ki az udvar­ra, az akol félig nyitott ajtajára. Amikor készen voltak az öltözéssel, a menyasszony a tükör , elé állott. Végignézte magát, aztán lassan mint­ha máris az oltár elé járulna, egészen közel ment az ablakhoz. Percekig állt ott mozdulatlanul és amikor vissza­fordult, úgy tett, mintha az orrát fújná, de mást tett. Két kövér könny­cseppet szárított fel liliomfehér arcá­ról. G yürki Pista sokáig feküdt mozdulatlanul. Mereven nézte az akol cseréphí jas tetejét. Csak ak­kor ült fel, amikor a hegedű, meg cimbalom hangja hozzá is belopód­zott a félig nyitott ajtón. Mélyet só­hajtott és szájából lassan szűrődött a hang: — Miért is teremtett az isten sze­gény embert! Ojból visszadobta magát az illatos szénával tömött priccsre. Nyitott szemmel álmodozott. Nem izgatta a hegedű sírása, nem vágyódott a mu­latók közé. Minek menne 5 oda, ke­resztül néznének rajta. 6 nem őrö ­költ juhnyájat, nagy ablakos házat az apjától. Gyürki Pista nem örökölt juhnyá­jat, nagyablakos házat, de örökölt erőt, egészséget és még valamit: egy csengőt. Olyan csengő volt ez, hogy még a hetedik határból is eljöttek meghallgatni, megcsodálni a juhá­szok. Kérték is Pistától, de ő csak a fejét rázta. Nem volt annak ára. Pista emlékezetében úgy élt még a nap, amikor a nagy csúfság meg­esett vele, mintha ma lett volna: el­veszett a vezérürüje csengöstől. Még most is emlékszik a felbőszült gaz­dára, Domonkos Józsefre, ahogyan es­te fogadta. — Elveszett? A legszebb juhom? Levonom a béredből az ürü árát, te haszontalan. Pista Szentgyörgy napján hagytq el a Domonkos portát. A tavaszi szél átfújt gúnyáján. Oj kellett volna he­lyébe, de az árát az elveszeti üriiért fizette. Gondolatait nyugtalan szíve ismét visszairányította űj gazdája, Nagy­varga Pál portájára. Mennyire meg­szerette ezt a lányt. Boldog volt, ha láthatta, ha segíthetett neki a tejszű­résnél. Nem beszélt róla, de azért tit­kon bízott valami csodában, hogy egyszer övé lehet a lány. Most már mindennek vége. Elviszik a negyedik faluba. Oda, ahonnan ő szégyenkezve és rongyos gúnyában jött el. Domon­kos Pál menye lesz Nagyvarga Bözsi. Elnyomta az álom. Bezzeg nem aludtak, nem töpreng­tek a nagy házban. Nagy volt a viga­lom, csengtek a poharak, folyt a bor. T izenkét hintón érkeztek a ké­rők. Elöl egy sárga hintó ha­ladt: két hollófekete paripa röpítette. Csillogtak a lószerszám rézkarikái, mintha aranyból lettek volna. A lo­vak nyakában rezescsengők csilingel­tek. Nagy volt a pompa, mindenki megbámulta a lagzis népet. Gyürki Pista meglepetten dörzsöl­te ki szeméből az álmot. Már ébren volt, mégis azt hitte, álmodik. Az el­veszett csengőjének szavát vélte hallani. Megismerné ezer közül is. Fél­ugrott fekhelyéről és rohant az akol ajtaja felé. Az udvaron toporzékoltak a. lovak. A kocsisok csomóba verődve szopo­gatták az üveg nyakát. Pista rájuk se nézett, öt csak az a büszke tartású fekete mén érdekelte, amelynek nya­kán megcsendült a rézcsengő. Jól is­merte ezt a hangot, mely néha sírt, jajgatott, máskor meg fütyült, mint a sárgarigó. Egész teste reszketett. Erős mellkasában úgy kalapált a szí­ve, hogy szinte hallani lehetett dobo­gását. Odament a lóhoz, megvereget­te a nyakát. Az vicsorgatta fogait, de Pista keze már rátapadt a csen­gőre. Felfelé fordította és belenézett. Először csak a nyelvecskét látta, de alatta észrevette, amit keresett. Egy kis ezüstszínű foltra tapadt a szeme. Ezt a jelet még az apja csinálta a csengőre. Állt, kezében tartva a csen­gőt. Gondolkozott, mitévő legyen. A csengő az övé, de kié a ló. Levehetné nyomban, de nem teszi. Nincs szük­sége rá, hogy a magáét ellopja. El­engedte a csengőt és odalépett az iszogató kocsisokhoz. — Kié az a tó, amelyiken a csengő van? — A vőlegény apjáé — válaszolta az egyik kocsis. A legény úgy érezte, hogy nyom­ban összeesik. Szívén ütötte ez a szó. A vőlegény apjáé, Domonkos Józsefé? De hogy kerülhetett hozzá. Talán csak nem ö ... hiszen akkor a birkát is ... Vele pedig megfizettette az elveszett ürü árát. Hátat fordított és otthagy­ta a kocsisokat. Már nem remegett. Léptei szilárdak voltak. Szemében valami különös fény vibrált. Visszament az akolba. Leült a priccsre és forró homlokát a ienyerébe hajtotta. így ült sokáig. C lérkezett az idő, hogy szekérre t üljön a menyasszony Felelősségteljesen kell elintézni a dolgozók panaszait A , f AM f G A BURZSOÁ állami apparátus egész vendégsereg kisérte, Imikor vő-'* tömegek felett állt és közömbösen legénye karján a csengős szekérhez J ™f ltet €" kívánságaikkal, javaslataik­. ... , , , „ ^ , • » kai es fokepp panaszaikkal szemben, ment. Mar fel kellett volna lépnie, é . .. , . , , ... ,., í a mi ni, népi demokratikus áliami de lába nem mozdult. Keresztulne-* apparátusunk számar a ^ nemző, hogy zett vőlegenye vállán az akol fele.' összeforr a tö megekkel és alapelve, Tekintetével Gyürki Pistát kereste, J hogy munkája szämára meg nyerje a hogy istenáldjont mondjon a juhász- f nak. Az akolajtó azonban nem nyílt t ki. Nem is nyílhatott, hiszen akkor a juhász már messze járt. Bukdácsoló alakját elnyelte az esti szürkület. A menyasszony anyjához fordult: — Hol a Pista? — kérdezte tom­pán. i « r i rvcx-i vo ci wn\cuy^'U icauauu xw.ix xxxxxi - Biztosan valahol alszik. Leitta* den munkahelyr o, községből és város magát - válaszolt felesége helyett a t bó] jövö hangra A nemzetj bizotts á 9 a z<la. j gokhoz, a legkülönbözőbb hivatalok — Szerettem volna elköszönni tőle.) hoz és szervezetekhez érkező levelek Elhelyezkedett a hintóban. A többi * ezrei arról tanúskodnak, hogy dolgo­vendégek is felültek. A fekete kanca * zóin k érdeklődést tanúsítanak a nem­nyakában felsírt c. csengő. J zet i bizottságok és a különböző hi­vatalok es szervezetek munkája iránt. - Viszik a menyasszonyt - kiabal- j E k, velek sok inditványti javaslato t, ^ hozzászólást és- alkotó bírálatot tar­f talmaznak. Az a tény, hogy a dolgozók é nagymértékben fordulnak az államha­dolgozók lehető legnagyobb számát az összes munkaszakaszokon. Ha nemzeti bizottságaink és végre­hajtó szerveink gazdasági, szervezeti és kulturális nevelő tevékenységét javítani és elmélyíteni akarjuk, akkor feltétlenül meg kell teremteni a leg­t szorosabb összeköttetést a dolgozók­kal és érzékenyen reagálni kell min­den munkahelyről, községből és ' ^ bői jövő hangra. A nemzeti bizottsá­tak a nézők. A tizenkét hintó végiggördült a fa­lun. Elől a csengős fogat a fiatal párral, utána a többi. Amikor kiértek a faluból, a kocsisok kissé rövidebb­re fogták a gyeplőt. Takarékoskodni kell a lovak erejével, hisz hosszú az út Domonkos Pálék udvaráig. A hold kíváncsian bámult le a szür­ke égboltról. Nappali világossággal árasztotta el az utat. Gyürki Pista a talom és államvezetés szerveihez, ez­zel aktivitásukat, kezdeményezésüket 1 és elsősorban e szervezetekkel szem­beni állandóan növekvő bizalmukat tanúsítják. Dolgozóink közül még azok is, akiket nem bíztak meg konk­rét feladatokkal, valódi gazdákká vál­nak munkahelyükön. Nagy figyelem­mel kísérik mindazt, ami környeze­. tűkben történik és különféle formá­falutól távol az erdő szélén állt meg. f kat kír€5nek arr a_ hogy mu nkájukat f s \ megjavítsák, hogy valami újjal járul­Balfáját ledobta az út szélére, gyorsan dolgozni kezdett. Vastag Ián- * janak hozzá a megállapított hiányos­cot tekert le a derekáról. Egyik végét J s ágok kiküszöböléséhez. az úthoz legközelebb eső tölgyfához f A dolgozók leveleit ezért értékes erősítette. Ekkor felvette'a baltáját, * anyagnak kell tekinteni, amelyeknek , , ,. , . . f figyelmet kell szentelni. Minden egyes felvette kalapját. Jol szemebe húzta, , , evele t_ bármüy€n (s legy €7 j€ l. aztán vart. f lege és tartalma, komolyan kell ki­Már egészen közel értek a lagzisok, ' vizsgálni. Mondhatjuk, hogy — egé­amikor megmarkolta a lánc szabadon i szen csekély kivételtől eltekintve — lévő végét és átszaladt vele a másik i a nemzeti bizottságok az új működési oldalra. Gyorsan egy fiatal fához kö­tötte. A lánc mellmagasságban fe­szült az út fölött. Az út el volt zár­va. A kocsis elég korán észrevette az akadályt. Odaszólt a vőlegényhez: — Elkötötték az utat. — Biztosan áldomásra kell a fic­kóknak — mondta nevetve a vőle­gény. Errefelé ilyen a szokás. A mikor a lovak megálltak a időszakban a dolgozók leveleit már lelkiismeretesen és felelősségteljesen intézik el. Ezt a beosztást csakis olyan dolgozók kapják, akik figyelmesen és lelkiismeretesen olvassák a leveleket, J a dolgok lényegét nézik, elkülönítik ^ a kevésbé jelentős indítványokat a f fontosabb javaslatoktól, a bíráló hoz­t zászólásokat az általános hozzászólá­soktól; egyben figyelmesek a kérdé­sekkel és panaszokkal szemben, és ami a legfontosabb — a leveleket meg is válaszolják. Ez a megállapítás azon­lánc előtt, Pista előlépett, f ban nem jelenti azt, hogy a levelek­Baltáia megcsillant a holdfényben Nem szólt semmit, de keze már a csengő szíjának csatján volt. A ko­csis nem tudta mire vélni a dolgot. .4 vőlegény azonban felordított. — Mit akarsz, te útonálló? — Semmit, csak a csengőmet, — felelte mindenre elszántan Pista. Nagyvarga Erzsi felzokogott férje mellett. Pista gyakorlott kezének gyorsan engedett a csat. Már kezében volt a \ kel való törődés terén már nem me | rülnek fel hibák. Itt-ott még mindig 1 rábukkannak a dolgozók leveleive! 1 szemben tanúsított bürokratikus ál­láspontra. ami elsősorban abban nyil­; vánul meg, hogy a levelekre csak formálisan, szárazon és nem minden i a levélben felvetett kérdésre vagy ja­l vaslatra válaszolnak. A LEVELEK szerzői a legtöbb eset­j ben egyszerű emberek. Leveleikkel i teljes bizalommal fordulnak a nemzeti bizottságokhoz, a hivatalokhoz és . ,, • , i szervezetekhez. Egyszerű, keresetlen csengő, de ekkor jobbiaban megvtl- \ lant a balta ' szavakkal írnak, ugy, ahogy a dolgo­t ' kat látják. A választ ugyanebben az — Domonkos! — süvöltött a hang- f ja. — Most apád helyett neked fize­tek. Felugrott a hintó hátsójára. Ebben a pillanatban azonban csodá­val határos dolog történt. A meny­asszony felsikoltott, megérintette a 4 \ kor, hogy ha olyan panaszról van szó, J amit kedvezően lehet elintézni sújtásra emelkedett kezet. — Pista, ne üsd agyon! i legény kezében megállt a gyilok. Leugrott a hintó lépcsőjéről. Súlyos léptekkel indult az erdő felé. Jobbke- ][ Zvolen, februári reggel. Ropog a hó zében a baltát, baljában meg a csen- (la munkahelyekre igyekvő munkások gőt szorongatta. Az erdő széléről még ta-'pa alatt. Közölük sokan a fűrészhez visszaszólt. <| mennek, amely a zvolení Bučina nagy értelmes formában várják. Ezért ért­hetetlen az a tény, hogy ezekre az egyszerű levelekre hivatalos stílusban válaszolnak és paragrafusokat vagy előírásokat idéznek. A levelek elinté­zésének helytelen módja ez, kivált ak­Dolgozóink telje; mértékben elisme­rik, hogy törvényeink mindénkire néz* ve egyformán érvényesek. Ezért tár-! gyilagos, értelmes és meggyőző ma-" gyarázat után teljes megértéssel foí gadják azt a választ, amely tudtukrá adja, miért nem lehet ebben vagy .ab­ban az esetben kedvező elintézést vár3 ni. Megértéssel azonban csak azt a választ fogadják, amely világosan tá­jékoztatja őket az érvényben levő törvényekről és előírásokról. A dolgozók legtöbb levelét fordul? postával, vagy a kormányrendeletben , meghatározott határidőn, tíz napon be? lül el lehet intézni, ha egyszerű eset* ről van szó, és egy hónapon belül, ha az ügyet részletesebben kell kivizsgál* ni. Megtörténik azonban, hogy néme­lyik eset hosszabb vizsgálatot igényel, több hivatalos közeg kezén kell ke­resztülmennie, amely esetben nem le* het a törvényes határidőt betartani. Hogy ilyen esetekben dolgozóink ne legyenek kénytelenek az elintézést sürgetni, meg kell adni a választ azon határidő megjelölésével, amely­nek keretén belül számítani lehet i végleges elintézéssel. Azonban ebben az esetben a levelekről szigorú nyil­vántartást kell vezetni és az ügyet a lehető leggyorsabban véglegesen kell elintézni. Attól, hogyan intézik el a leveleket, függ gyakran az állami szervekkel szemben tanúsított bizalom. Az ese­tek százait lehetne felsorolni, amikor a polgárok részéről történt figyelmez­tetés vezetett az új gyakorlat érvé-" nyesítésére, az elintézés módjának megjavítására és az eddig figyelmen kívül hagyott nehézségek kiküszöbö­lésére. Az esetek legnagyobb részében ez a levél szerzőinek vagy a polgárok egész csoportjának megelégedését eredményezi. A nemzeti bizottság vagy más szerv szerencsés beavatko­zása minden esetben emelte annak tekintélyét a széles nyilvánosság kö­rében. NAGYON HELYES, hogyha a dolgo­zók leveleiből eredő bizonyos konkrét dolgok elintézését átadják a nemzet­bizottságok tagjainak, hogy közvetle­nül választási körzetükben vizsgáljak ki az ügyet és azt vagy közvetlenül intézzék el, vagy pedig szerezzék b®va helyes válaszadáshoz szükséges anya­got. A nemzeti bizottság tagja és az a^oarátus dolgozója kell, hogy tuda­tában legyen annak, a népet köteles becsületesen szolgálni és állandóan meg kell szilárdítania a tömegekkel való kapcsolatát. Másrészről egyes polgárokat meg kell győzni arról és tényekkel kell igazolni, hogy minden egyes levelük akár javaslatról, akár panaszról van szó, helyes elintézést nyer. Ezután még inkább fognak érdeklődni a nem­zeti bizottságok munkája iránt és részt fognak venni e munkában. A dolgozók leveleivel kapcsolatos munkálatok jó megszervezése, a leve­lek idejében történt és helyes elin­tézése elősegíti állami apparátusunk színvonalának emelését és gyakran pozitív módon nyilvánul meg gazda­sáoi és kulturális életünk különböző ágazataiban. Ezért továbbra is teljes komolyság­gal kell figyelemmel kísérni a min­den fokú nemzeti bizottságok és az állami szervek tevékenységét és tö­rődni kell azzal, hogy a dolgozók pa­naszait az eddiginél jobban intézzék eL Zborovský Ján Behozzuk a lemaradást t fűrésztelep szíve. A nagy csarnok mei­— Domonkos József, mondd meg i. ., . ,, , ..... „ , , . , lett van a runatár és melegedő. Ide apádnak: tolvaj, csaló, és rmndany- j érkeznek a dolgozó k ^p irulta n. Le t e. nyian azok vagytok ott, a felcicomá- J Jepednek a széles falócára és hallgat­zott szekereken. Lopással, csalással 4 iák Jozef Krnáč beszédét, aki tettetek szert a gazdagságra. SZKP XX. kongresszusáról beszél Három nap múlva csendőrök kísér­ték Pistát a bíró házába. Amikor mindenfélének, utonállónak, zsivány­nak elmondták, így válaszolt: — Csak azt vettem vissza, ami az enyém. # A Szovjetunió nagy győzelméről a t békefronton, az átütő gazdasági ered­ményekről és az ebből eredő tervbe vett munkaidő leszállításáról beszél. A munkások élénken részit vesznek a vitában, van miről tárgyalni. Február havában a fűrésztelep le­A feledi bíróság irattárában az el- munkájában. S az bántja őket. : . . t Hiszen a Politikai Tanácsadó Bizottság sárgult papírlapok arról beszelnek, f ^ aIk ai máb ó, köte!€zett eég et vál­hogy Gyurin Pista ket evet kapott j la]ta k, hogv Wniu s i 6-íg 1500 köbmé­ezért a tettéért. \ ter gömbfával többet dojgoznak fel. r A deszkák, lécek és á talpfák fűrésze­lésében 74,3 százalékot kívántak tel­jesíteni, vagyis 0.7 százalékkal többet miint 1955-ben. Jozef Chladný munkavezető lélekben már figyelemmel kíséri az utolsó nap tervteljesítését: huszonhat köbméter­rel lépték túl a tervet, de a kötele­zettségvállalás teljesítésében még 4 hiányzik. ..Mérlegelnünk kellene, hogv nem hozhatjuk e be a lemaradást Minden műszakban tíz-tizenegy köb­méterrel többét kellene fűrészelni." A terem zsibong a szavaktól. Egy kis idő múlva a munkások keze fel­emelkedik annak jeléül elhatározták, hogy behozzák a lemaradást­OJ SZO 1956. február 22.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom