Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-20 / 51. szám, hétfő

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai El eriilhstetlen-e a háború ? (Folytatás a 3. oldalról.) Figyelmet érdemel a központi bizottság beszámolójának az a része, amely azt elemzi, elkerülhetetlen-e a háború, a két rendszer élhet-e tartósan és békésen egymás mellett Ismeretes, a leninizmus abból a megállapításból indul ki: az imperializmus legbelső lényege az, hogy az imperializmus konfliktusok és háborúk forrása az egymással versengő, a piacokért és a gyarmatok újraelosztásáért harcoló államok között. Amíg van imperializmus. ez a tendencia meglesz, a háború veszélye fennmarad. Lehetséges-e a mai körülmények között háború az imperialista hatalmak vagy az imperialista hatalmak csoportosulásai között? Igen, lehetséges. Egy másik kérdés. Megvan-e a veszély arra, hogy az imperialista államok megtámadják a szocializmus országait? Kétségtelenül megvan. Míg a szocializmus az egész világon nem jut túlnyomj fölényre a kapitalizmussal szemben, éz a veszély fennáll. Ilyenformán felvetődik a következő kérdés: vajon ma végzetszerűen elkerülhetetlen-e az újabb háború, vagy más szavakkal: meg lehet-e akadályozni a háborút vagy sem? A központi bizottság beszámolója világosan válaszol erre a kérdésre. — Az új viszonyok között is érvényes az a lenini tétel, hogy amíg van imperializmus, megmarad a háború kitörésének gazdasági alapja is. A háború azonban nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A kérdést bizonyos történelmi, a fejlődés jelenlegi szakaszában a világon kialakult erőviszonyokat jellemző feltételek határozzák meg. Ezek a feltételek a második világháború után keletkeztek és erősödtek meg. A háború ellen, a béke mellett van ma a Szovjetunió, a népi Kína és a többi népi demokratikus ország. Olyan megrendíthetetlenül, mint a hegy. jNagy erő ez, amellyel feltétlenül számolni kell. A gyarmati elnyomás alól felszabadult ázsiai és afrikai országok, mint például India, szintén ellenzi a háborút, békét akar. Ezek az országok csak nemrégiben szabadultak fel az idegen uralom alól és joggal tartanak attól, hogy égy új hávezethet az emberiségnek vagy civilizációjának megsemmisülésére; egy ilyen háború az elayult és kártékony rendszert, a tőkés rendet semmisítené meg, imperialista szakaszában. A tartós béke biztosításának döntő eszköze: a leszerelés, a hidroqén- és atombombák megsemmisítése, a békés egymás mellett élés. Mi ezéjt harcolunk és harcolni foaunk továbbra is. De mindaddig. amíg az Egyesült Államok ellenzi az atom- és hidrogénfegyver betiltását, amíg nem sikerül elérni a leszerelést, mi kénytelenek vagyunk a kellő színvonalon tartani fegyverzetünket, beleértve a tudomány és a technika legújabb vívmányain alapuló korszerű fegyverfaitákat is. Minél erősebb a szocializmus tábora. annál naavobbak az esélyek, hogy a világot átfogó békemozgalom győzedelmeskedik és az agresszorok nem mernek háborút kirobbantani. A kommunizmus eszméi háború nélkül is győzedelmeskednek! Ezért mondja a központi bizottság beszámolóia. hogv a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A történelem olvan szakaszba lépett, amikor továbbra is fennáll ugyan a háborús veszély és kitörhet a háború, de létrejöttek a feltételek és a lehetőség a háború kirobbantásának megakadályozására és nem csupán a tartós béke, hanem a szilárd béke biztosítására is, azzal a kötelező feltétellel, hogv a népek szakadatlanul harcolnak a békéért, a háborús veszély ellen, éberek az esetleges agresszióval szemben. % Amikor a tartós békéről és a tartós egymás mellett élésről beszélünk, egyesek joggal kérdezik: vajon meddig tart majd ez a tartós béke, ez a tartós egymás mellett élés? Ellenségeink úgv értelmezik, hogy ború ismét a gyarmati rendszer jár- | m: végeredményben a háború hívei mába hajthatja őket. Ezek az orszá- j vagyunk. háború segítségével az gok saját erejükből szabadon akarnak | eqész világra ki akarjuk terjeszteni fejlődni, nincs szükségük háborúra, béke kell nekik, hogy biztosítsák felvirágzásuk útját. Ebben, a béke ügyében ezek az országok szövetségeseink. Sok európai országnak, például Franciaországnak, Olaszországnak fejlett, a nép körében óriási befolyással rendelkező munkásosztálya van, amely békét akar, ellenzi a háborút. A többi ország munkásai, parasztjai, dolgozói, értelmiségének javarésze, burzsoáziájának egy része nem kíván újabb háborút: ismerik a háború pusztító erejét, keserű tapasztalatokat szereztek a múlt háborúban. Ez komoly és igen fontos tényező. Egy új háború nem az emberiséget, hanem a tőkés rendet semmisítené meg De vannak nagy imperialista monopóliumok — például az Egyesült Államokban — amelyektől a háború nem követelt áldozatokat, sőt ellenkezőleg, minden eddigit felülmúló nyereségforrás volt számukra. Ezek nem ellenzik a háborús terveket, noha az amerikai nép ellene van a háborúnak. Az imperialista monopóliumokat a közvéleményen, a szocializmus országainak nagy katonai erején kívül még egy új fontos körülmény tartja vissza: nemcsak az amerikaiaknak van atom- és hidrogénbombájuk, hanem a Szovjetuniónak is, és megvannak az eszközök is ahhoz, hogy e bombákat repülőgépeken vagy rakéták útján eljuttassa a földkerekség bármelyik pontjára. Még nem volt olyan háború, amikor Idegen országok bombája vagy lövedéke amerikai földre, amerikai városokra és gyárakra hullott volna; nem is hullhatott, mert nem volt ehhez megfelelő technika, nem volt erre lehetőség. Most van erre reális lehetőség. Amerikai agresszió esetén viszonzásként hidrogénbombák eshetnek amerikai városokra is és az amerikai imperialisták nem rejtőzhetnének el s gyáraikat sem tudnák elrejteni e bombák elől. Ez alkalommal a háború részükre nem a gazdagodás forrása lenne, a háború csak pusztulást és megsemmisülést hozna rájuk. Mi úgy véljük, ha valaki hidrogénvagy atombombát próbál ledobni, akkor az emberiség legjobbjai nem hagyják elpusztulni a civilizációt, azonnal összefognak. kényszerzubbonvt húznak az agresszorokra és véget vetnek mindennemű háborúnak. de egyúttal a kapitalizmusnak is. (Hosszantartó taps.) A hidrogén- és atomháború nagy pusztításokat okozhat, de nem A OJ SZO 1956. február 20. a kommunizmust, csakhogy egyelőre — úgymond — nem vagyunk felkészülve erre és ideig-óráia békés egymás mellett élést kívánunk azzal, hogv amikor iól felkészültünk, támadást indítsunk és fegyverrel vezessük be a kommunizmust. íme, így festenek ellenségeinknek ellenünk irányuló „elméleti koncepciói''. Ez politikánk megrágalrnazása. A kommunizmusnak nincs szüksége háborúra, a kommunizmus ellenzi a háborút, . a kommunizmus eszméi háború nélkül Is győzedelmeskednek! (Taps.) Mi nemcsak azért helyezkedünk ilyen álláspontra a háborúval szemben. mert a szovjet emberek humánusak. mert baráti érzelmeket táplálnak az összes népek iránt. A kommunista építés sikerének érdekei. a nép helyzetének megiavításáért vívott harc érdekei szögesen ellentétesek a fegyverkezési verseny politikájával, azzal, hogy katonai célokra fecséreljék a szellemi. emberi és anyagi erőket. A szoviet hatalomnak megszületésekor első határozata a békedekrfitum volt. V. I. Lenin, mint a szovjet kormány feje fáradhatatlanul a békét. a diplomáciai és a kereskedelmi kapcsolatok megteremtését! ajánlotta minden országgal. Lenin kijelentette: „... számunkra a legsagyobb kincs a béke megőrzése... Oroszország munkásai éi parasztjai mindennél többre becsülik a béke áldásait..." „Mi szövetséget akarunk kivétel nélkül minden országgal." L«nin 1920 februárjában ezt mondta: „Az amerikai kapitalisták hagyjanak minket békében. Mi nem bántjuk őket." Leninnek a békéről mondott szavai és az, utódokra hagyott tanításai szentek számunkra. Mi készek vagyunk újra meg újra megismételni e szavakat. (Taps.) Barátaink jól ismerik e kijelentéseket. Hallják meg, értsék meg és értékeljék helyesen azok is, akik nem barátaink, akik akadályozzák a népek azon óhajtását, hogy tartós barátságot teremtsenek a Szovjetunióval. A béke biztosítja számunkra, hogy a legrövidebb időn belül felépítsük a kommunizmust országunkban és a győztes szocializmus országaiban. A háború csak akadályozhatja gazdasági fejlődésünket, miként a Nagjr Honvédő Háborúban iát történt. A kommunizmus eszméi előbbutóbb utat törnek maguknak minden nép szívébe és diadalmaskodnak az egész- világon. A háború és a béke kérdésének helyes marxista—leninista elemzése a központi bizottság beszámolójában történelmi szerepet játszik majd a társadalmi erőknek a háború ellen, a békéért vívott világméretű harca további megszervezése szempontjából és mindjobban elősegíti majd az emberiség e nemes ügyét. (Taps.) Emeljük magasabb színvonalra az elméleti munkát Engedjék meg, hadd fejtsek ki néhány gondolatot kommunistáirfk elméleti munkájáról. Tárgyilagosan szólva, az elméleti munka r»m kielégítő, s ezért a felelősség egy részét azokra a körülményekre kell hárítani, amelyek több előző év során a tudományos és elméleti munka részére kialakultak. De kétségtelen, hogy az ideológiai fronton tapasztalható jelentós elmaradásunkért bizonyos fokú felelősség terheli e front munkásait is. Sajnos az utóbbi tizenöt-húsz esztendőben nálunk kevéssé, igen kevéssé fordultak a .lenini eszmék kincsestárához akár az ország belső életének, akár a nemzetközi helyzet jelenségeinek megértéséről és megmagyarázásáról volt szó. Ez természetesen nem azért történt így, mintha a lenini eszmék elavultak vagy elégtelenek lennének a mai helyzet értelmezésére. A leninizmus, amely a marxizmus alkotó továbbfejlesztése áz imperializmus és a proletárforradalmak korszakára, megőrzi és továbbra is megtartja tudományos értékét, valamint politikai erejét és gyakorlati jelentőségét. Lenin lángeszű tanítása a. társadalmi fejlődés törvétryszerűségeiről sok mai jelenség helyes felismerésének felbecsülhetetlen forrása. Lenin nélkül nem lehet ezeket megérteni, Lenin nélkül nem érthető meg a mai világhelyzet, nem érthetők a rothadó kapitalizmus fejlődésének törvényszerűségei az imperializmus korszakában, nem érthetők a proletárforradalom sorsa és győzelmei, a szocializmus és a kommunizmus építésének útjai. A leninizmus örökké élő tanításaira támaszkodva pártunk, a párt központi bizottsága, a külföldi kommunista és munkáspártok alkotóan alkalmazzák ezt a tanítást a társadalom fejlődésének elemzésénél a jelenlegi időszak konkrét eseményeire és jelenségeire és ezzel gazdagítják a marxizmus—leninizmust. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója világosan elemzi a kapitalizmus jelen helyzetét. A tőkés országok ipari termelése a legutóbbi időszakban bizonyos mértékben növekedett. De ez a növekedés a kapitalista termelés ellentmondásainak további kiéleződése, gazdaságának fokozott ingatagsága jegyében történt. A kapitalista gazdaság a túlfeszítettség állapotában van, a gazdasági válság kirobbanását rejti magában. Tovább gyengül a tőkés rendszer, Fejlődik az a világtörténelmi folyamat, amely csökkenti a kapitalizmus és növeli a szocializmus részarányát a világgazdaságban. Fel kell tárni a kapitalizmus bonyolult jelenséqeit Bizonyára mindannyiunkat _ érdekel a kapitalizmus jelen helyzete, az, hogy képes-e a kapitalizmus a rothadás és az általános válság korszakában egyáltalán fejlődni. Ĺehetséges-e ma és holnap a technikai haladás és a termelés növekedése a tőkés országokban? A marxizmus—leninizmustői idegen a kapitalizmus abszolút pangásának elmélete. Nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a kapitalizmus általános válsága a tőkés országokban a termelés és a technikai haladás fejlődésének megszűnéséhez vezet. A mai tőkés gazdaság állapotát elemezve aligha segíthet, és aligha helyes Sztálinnak A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban című müvében az Egyesült Államokra. Angliára és Franciaországra vonatkozó és arról szóló ismert megál1 nítása, hogy miután a világpiac kettészakadt, „ezekben az . országokban a termelés mérete csökkeni fog". Ez az állítás nem magyarázza meg a mai kapitalizmus bonyolult és ellentmondó jelenségeit és több kapitalista ország termelésének növekedését a háború után. Amint azt a központi bizottság beszámolója is emiitette már, Lenin ] t9

16--ban az imperializmusról írt művében lángeszűen megvilágította az imperializmus törvényszerűségét és rámutatott, hogy a kapitalizmus rothadása nem zárja ki a termelés rohamos növekedését, hogy egyes iparágak, egyes országok ez imperializmus korszakában nagyobb vagy kisebb erővel ezen irányzatoknak hol az egyikét, hol a másikát mutatják. Az összes tények amellett szólnak, hogy ezek a lenini tételek sem egyik, sem másik részükben nem tekinthetők elavultaknak. Egyébként feltétlenül meg kell jegyezni, hogy alaposabb megvizsgálásuk után a „közgazdasági problémák" egyes más tételei is arra szorulnak, hogy közgazdászaink mélyrehatóan tanulmányozzák és bírálóan felülvizsgálják azokat a marxizmusleninizmus fényében. A marxizmus-leninizmus elvi tételeit a történelem igazolja A történelem menete arról tanúskodik, hogy a marxizmus-leninizmus összes elvi tételei változatlanul beigazolódnak az imperializmus fejlődésének adott szakaszában is. Ennek általános leszögezése azonban kevés. Kötelességünk konkrétan tanulmányozni mikor, hol, milyen mértékben és miképpen történik ez. Jelentős mértékben elmaradtunk a kapitalizmus jelen szakaszának tanulmányozásában, nem foglalkozunk a tények és a számadatok mélyreható elemzésével, gyakran arra korlátozódik munkánk, hogy agitációs célokból kiragadunk egyes tényeket a közelgő válság előjeleiből, a dolgozók elnyomorodásából, de nem bocsátkozunk a külföldi országok életében mutatkozó jelenségek minden irányú és mélyreható értékelésébe. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdaságát tanulmányozó közgadászaink gyakran elsiklanak a felszínen, nem hatolnak a mélyre, nem bocsátkoznak komoly elemzésbe és értékelésbe, elkerülik az egyes országok fejlődési sajátosságainak megvilágítását. Nos, lényegében ki is foglalkozik nálunk e' kérdések komoly kidolgozásával? A háború előtt volt egy világgazdasági és világpolitikai intézet, de ezt is felszámolták. A Tudományos Akadémia keretében működő közgazdasági intézet pedig egymagában nem birkózik meg, de nem is birkózhat meg a szocializmus és a tőkés országok gazdaságának mélyreható tanulmányozásával. Ott van még a Tudományos Akadémia keretében egy másik intézet, amely a keleti kérdésekkel foglalkozik, de arról is megállapíthatjuk, hogy miközben napjainkban az egész Kelet felébredt, ez az intézet mindmáta az igazak álmát alussza. (Élénkség a teremben, derültség.) Legfőbb ideje, hogy ez az intézet is felemelkedjék a mi időnk követelményeinek színvonalára. Nehezen érthető, miért számolták fel a 139 éven át működött moszkvai Keleti Intézetet is, méghozzá éppen akkor, amikor fejlődnek és erősödnek kapcsolataink a Kelettel, amikor a szoviet közvéleményben mérhetetlenül megnőtt az érdeklődés a keleti országokkal kialakult gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok elmélyítése iránt, amikor szükségünk van keleti nyelveket tudó, a keleti országok gazdasági és kulturális életében jártas emberekre. Feltétlenül figyelmet kell fordítani arra a tényre, hogy — mint mondják — az Egyesült Államokban csaknem két tucat tudományos intézmény foglalkozik a szovjet gazdasági élet tanulmányozásával. Nem beszélek arról, hogyan és tulajdonképpen mit is tanulmányoznak ezek az intézetek, de tény, hoqv ott nagyszámú közgazdász foglalkozik a Szovjetunió gazdasági fejlődésére vonatkozó anyagok gyűjtésével és tanulmányozásával. Közgazdászaink kollektívájának komoly sikereként kell kiemelni a Politikai Gazdaságtan tankönyv kibocsátását, majd a tankönyv második, kiegészített kiadását is. Helytelen volna azonban elhallgatni, hogy a tankönyvnek a kapitalizmus mai fejlődési szakaszát tárgyaló fejezetei, köztük a ciklikus válságok jellegének és időszakiságának kérdése, úgyszintén a szocializmus politikai gazdaságtanának kérdései a továbbiakban mélyrehatóbb tanulmányozásra és tökéletesítésre szorulnak. Ismeretes, milyen rengeteg statisztikai adatot gyűjtött Marx minden ország, köztük Oroszország gazdasági életéről, hogy levonja lángeszű következtetéseit. Köztudomású, mily titáni munkát végzett Lenin az országok gazdasági' fejlődéséről akkoriban szűkös, de igen fontos statisztikai adatok felkutatásában, hogy könyvet írion a kapitalizmus orszországi fejlődéséről és ugyanilyen gyűjtőmunkát végzett akkor, amikor előkészítette az imperializmusról szóló könyvét. Statisztikai adatokban most gazdagabbak vagyunk minden más országnál. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapos kiválogatása, rendszerezése, elemzése és általánosítása nélkül lehetetlen bármilyen tudományos-gazdasági munka. Sajnos, a statisztikai adatokat még mindig hét lakat alatt őrzik. Sztarovszkij elvtársnál a Központi Statisztikai Hivatalban. A közgazdászokat még mindig megfosztják az adatok feldolgozásának lehetőségétől és ezek a közgazdászok a könyvmolyok, valamint a régi formulák, régi adatok ismételgetőinek szerepére vannak kárhoztatva. Ez az egyik oka annak, miért nem látható közgazdászaink alkotó munkája. (Taps.) Nem lehet figyelmen kívül hagyni Leninnek a statisztika jelentőségéről tett megjegyzéseit. Lenin még 1913 elején ezeket írta: „A statisztika a kapitalista társadalomban kizárólag „kincstári emberek", vagy szűkkörű szakértők munkaköre volt — nekünk be kell vinnünk a statisztikát a tömegekbe, népszerűsítenünk kell azt..." Sajnos, az a benyomása az embernek, hogy Lenin megállapítása a „kincstári emberekről" most is áll a statisztika néhány olyan képviselőjére, akiknek fejében van még a régi társadalom ilyen csökevényeiből. (Élénkség a teremben.) A központi bizottság beszámolója világosan beszél propagandamunkánk nem kielégítő állapotáról. Ennek az az egyik fő oka, hogy a marxizmus— leninizmust nálunk rendszerint csak a Párttörténet rövid tanfolyama alapján tanulmányozzák. Ez természetesen helytelen. A marxizmus—leninizmus eszmei gazdagságát nem lehet belehelyezni pártunk történetének korlátozott témajferetébe, még kevésbé a Párttörténet rövid tanfolyamának témakeretébe. Kívánatos, hogy erre a célra különleges elméleti tankönyvek készüljenek a különböző felkészültségű elvtársak részére, £z az első feladat. Másodszor a Párttörténet rövid tanfolyama nem elégíthet ki bennünket már csak azért sem, mert ez a rövid tanfolyam nem világítja meg pértéletünk legutóbbi, csaknem, húsz esztendejének eseményeit. Vajon indokolt-e, hogy a párt utolsó két évtizedének története nincs kidolgozva? Továbbá, ..ha történészeink igazán, mélyrehatóan kezdenék tanulmányozni pártunk történetének a szovjet időszakban végbement eseményéit és tényeit és persze azokat is, amelyeket megvüágít a „Rövid tanfolyam", ha annak rendje és módja szerint kutatnának a levéltárakban, a történelmi okmányok között és nem csupán az újsággyüjteményekben, akkor most a leninizmus álláspontjáról jobban megvilágíthatnának több olyan tényt és eseményt, amelyet a „Rövid tanfolyam" kifejt. Másik kérdés. Egészséges-e, hogy csaknem negyven évvel Október után, az októberi forradalom és a szovjet állam történetéről sem rövid, sem teljes olyan marxista—leninista tankönyvvel nem rendelkezünk, amely lakkozás nélkül megmutatná a szovjet hazának nemcsak külszínét, hanem egész sokrétű életét? Mily gigászi elméleti és politikai jelentősége lenne viszont egy olyan tankönyvnek, amely minden oldalról megvüágítaná a világ első nagy szocialista államának keletkezését és fejlődését! Milyen jelentősége lenne ennek kádereink és az egész világ haladó emberei számára is! (Hosszantartó taps.) Ideológiai munkánknak talán legelmaradottab szakasza a pártunk és a szovjet társadalom történetének feltárására végzett tudományos munka. Hiszen nálunk a legutóbbi időkig forgalomban voltak, sőt elvitathatatlan mérceként szolgáltak olyan nagy pártszervezeteink, mint a kaukázusontúü és a bakui pártszervezet történelemkönyvei, amelyekben célzatosan csoportosított tények szerepeltek, egyeseket önkényesen felmagasztaltak, másokat pedig egyáltalában nem említettek meg, másodrendű eseményeket emeltek meg nem érdemelt magasságokba, más, fontosabb tényeket semmibe vettek; olyan könyvek, amelyek lealacsonyították a bolsevik párt forradalom előtti lenini központi' bizottságának vezető és irányító szerepét. Mind ez ideig nem rendelkezünk igazi marxista művel a polgárháború időszakából sem. Több megjelent könyv tetemes hiányosságokkal küzd, nem képvisel tudományos értéket, néhány pedig még negatív szerepet is töjthet be. Az 1918—1920-as polgárháború néhány bonyolult és ellentmondó eseményét egyes történészek nem az osztálverők viszonvában bizonyos időszakokban kialakult változásokkal, (Folytatás a 3. oldalon.)