Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJÁNAK NAPILAPJA A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA AZ SZKP XX. KONGRESSZUSÁN N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (1.—13. old.) iíí 1956. február 17. péntek 30 fillér IX. évfolyam. 48. szám jjj A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA AZ SZKP XX. KONGRESSZUSÁN N. Sz. Hruscsov elvtárs előadói beszéde Az Oj Szó tegnapi száma közölte Hruscsov elvtárs előadói beszéde szó szerinti szövegének első részét. Az alábbiakban folytatjuk a beszéd teljes szövegének közlését. 4. Az imperializmus gyarmati rendszerének szétesése Az Októberi Szocialista Forradalom Igen erős csapást mért az imperializmus gyarmati rendszerére. A Nagy Október hatására a gyarmati népek nemzeti-ťelszabadltó harca különös erővel bontakozott ki, folytatódott az azt követő években és az imperializmus egész gyarmati rendszerének mély válságát eredményezte. A gyarmati és függő országokban folyó felszabadító harc erősödésének fontos tényezője volt, hogy a második világháborúban szétzúzták a fasiszta Németországot és az imperialista Japánt. A demokratikus erőkritek a fasizmus fölött aratott győzelme beleoltotta az elnyomott országok népeibe a felszabadulásuk lehetőségébe vetett hitet. A gyarmati rendszerre a következő hatalmas csapást a győzelmes kínai forradalom mérte, amely az imperializmus egyik legsúlyosabb vereségét Jelentette. Kivívta állami függetlenségét India Is, a világnak — lakossága számát tekintve — második legnagyobb országa. Függetlenné vált Burma, Indonézia, Egyiptom, Szíria, Libanon, Szudán és több más, azelőtt gyarmati ország. Az utolsó évtized leforgása alatt tehát több mint 1200 millió "ember, vagyis a föld lakosságának majdnem fele szabadult meg a gyarmati és félgyarmati függőségtől. (Hosszantartó taps.) Az imperializmus gyarmati rendszerének folytatódó szétesése a háborút követő időszak világtörténelmi jelentőségű eseménye. Kibontakozott azon népek újjászületésének nagyszerű folyamata, amelyeket a gyarmatosítók évszázadokon keresztül leszorítottak az emberi társadalom fejlődésének fő országútjáról. A népi Kina és a független Indiai Köztársaság a nagyhatalmak sorába lépett. Szembeötlő Délkelet-Ázsia és az Arab-Kelet népeinek politikai és gazdasági felemelkedése. Megindult az afrikai népek ébredésének folyamata. Erősödött a nemzetifelszabadító mozgalom Braziliában, Chilében és a többi latin-amerikai országban. A koreai, az indokínai és az indonéziai háborúk kimenetele azt mutatta, hogy az imperialisták még fegyveres Intervenció segítségével sem tudják legyűrni azokat a népeket, amelyek határozottan harcba lépnek a szabad, a független életért. Ma már az egyik legélesebb és leqéqetőbb kérdésként került napirendre a széqvenletes gyarmati rendszer teljes felszámolása. (Taps.) Beköszöntött az az új, világtörténelmi korszak, amelyet megjósolt Lenin, amelvben Kelet népei tevékénven részt vesznek az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok hatalmas, új tényezőivé válnak. A háborút megelőző időszaktól eltérően az ázsiai országok túlnyomó többsége ma szuverén államként vaqy olyan államként szerepel a világporondon, amely erélyesen védelmezi az önálló külpolitikához való jogát. A nemzetközi viszonyok túlnőttek azon államok viszonyainak keretein, amelyeket jobbára a fehér fajtához tartozó népek alkotnak, és kezdik a valóban viiáoviszonvok jelleoét Ölteni. A volt qyarmati és félgyarmati népek teljes függetlenségének, vagyis gazdasági önállósága megszerzésének első és legfontosabb feltétele a politikai szabadság kivívása. A felszabadult ázsiai országok saját iparuk megteremtésének, saját műszaki értelmiségük kiképzésének, a nép életszínvonala emelésének, saját sok évszázados nemzeti ^kultúrájuk helyreállításának és fejlesztésének útján haladnak. Az önálló fejlődés útjára lépett országok előtt történelmileg megnyílnak a jobb jövő kilátásai. Ezek az országok független nemzetgazdaságuk megteremtéséhez és j népeik életszínvonalának emeléséhez ! — bár nem tartoznak a szocialista világrendszerhez — felhasználhatják a szocialista világrendszer eredményeit. Ma már nem kell korszerű gépi berendezésért térdet hajtaniok volt elnyomóik előtt. Az ilyen gépi berendezéseket beszerezhetik a szocializmus országaiban anélkül, hogy bármilyen politikai vagy katonai jellegű kötelezettség vállalásával kellene fizetniök. A Szovjeturtió és a szocialista tábor többi országa létének puszta ténye, az a körülnftény, hogy készek az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök feltételé mellett segítséget nyújtani a gazdaságilag elmaradott országok iparának fejlesztéséhez, komoly akadály a gyarmati politika űcján. Az imperialisták nem kezelhetik többé a gazdaságilag elmaradott országokat kizárólag a maximális profit kisaitolása lehetőségének szempontjából. Velük fenntartott kapcsolataikban kénytelenek engedményeket tenni. De nem minden ország szabadult még fel a gyarmati elnyomás alól. Továbbra is gyarmati és félgyarmati függő helyzetben van az afrikai szá- j razföld nagy része, néhány ázsiai, valamint közép- és dél-amerikai ország. Ezeket az imperialista országok agrár-nyersanyagfüggvényeinek szerepében tartják. A függő országok lakossáqának életszínvonala továbbra is rendkívül alacsony. A gyarmattartó hatalmak között erősödnek az ellentétek és erősödik a harc a befolyási övezetekért, a nyersanyagforrásokért és az értékesítési piacokért. Az Eovesült Államok igyekszik elragadni az európai hatalmak qyarmatbirtokait. Dél-Vietnam Franciaország kezéből átkerül az Egyesült Államok kezébe. Az amerikai monopóliumok támadásban vannak az afrikai francia, belga és portugál birtokok ellen. Köztudomású, hogy azelőtt Irán ásvánvolajkincse teljesen az anqolok kezében Volt, ma pediq kénytelenek osztozkodni az amerikaiakkal és a harc már azért folyik, hogy az amerikai monopolisták teljesen kiszorítsák az angolokat. Erősödik az amerikai befolyás Pakisztánban és Irakban. E befolyást a „szabat? vállalkozás" ielszavával álcázzák. Az amerikai monopóliumok kihasználják uralkodó helvzetüket a középés dél-amerikai országokban, e területen fekvő sok ország gazdasági életének torz, a lakosságra nézve rendkívül hátrányos, egyoldalú jelleget adnak, fékezik ez országok ipari fejlődését, a gazdasági függés súlyos ákivóit kovácsolják rájuk. A gyarmattartó hatalmak korábbi uralmuk megtartása, egyes helyeken pediq visszaállítása érdekében a gyarmati népek fegyveres elnyomásához folyamodnak, amit a történelem már elítélt. Felhasználják a gyarmati leigázás új fajtáját is, a gazdaságilag elmaradott országok úgynevezett „segélyezése" ürügyével, amely óriási előnyöket nyújt ä gyarmattartóknak. Veo-"'"< -*'dául az Egyesült Államokat. Ismeretes, hogy az Eovesült Államok elsősorban amerikai fegyverek szállításával nyújt Ilyen „segítséget" a gazdasáoilag elmaradott országoknak. Ez lehetővé teszi az amerikai monopóliumoknak, hogy katonai rendelések teljesítésével foglalkoztassák iparukat. A költségvetésnek és az amerikai adófizetőknek a terhére sokmilliárdos összegben qvártott hadiipari termékeket szállítanak a gazdaságilag elmaradott országoknak. Azok az államok, amelyek fegvverek formájában kaptak ilyen „segélyt", szükségképpen függő helyzetbe kerülnek, rálépnek hadseregük növelésének útjára, ez maga után vonja az adók emelését. a gazdaságilag elmaradott országok lakossága életszínvonalának süllyedését. A monopoltőkések érdeke az „erőpolitika" folytatása. Nem előnyös számukra a „hidegháború" megszüntetése. Miért? Azért, mert a háborús hisztéria szitása eszköz az imperialista terjeszkedés igazolására, eszköz a néptömegek megfélemlítésére, tudatuk elhomályosítására, azért, hogy indokolhassák az adóemelést, amelynek bevételét azután a hadimegrendelések költséqeinek fedezésére fordítiá' és átszivattyúzzák a milliárdosok zsebébe. Ilyen módon a „hidegháború" annak eszköze, hogy fennt-rtsák a haditermelés maqas színvonalát éš 'óriási nyereségeket sajtolhassanak ki. Természetes, hogy a gazdaságilag elmaradott országoknak az úqvnevezett „segélyt" meghatározott politikai feltételekkel •ípľ'ílt. azzal a kikötéssel. hoqv ezrk az országok belépnek agresszív katonai tömbökbe, közös katonai paktumokét írnak alá, támoqatiák a világuralomnak, vagy mint maguk az amerikai imperialisták mondják, „a világ vezetésének" meoszerzésére törő amerikai külpolitikát. A SEATO vagy a bandadi paktum nemcsupán agresszív katonai és politikai csoportosulás, hanem a leigázás eszköze is, a gazdaságilag elmaradott országok gyarmati kizsákmányolásának új formáját jelenti. Hiszen mindenki előtt világos, hogy a SEATOban nem Pakisztán és Thaiföld, a bagdadi paktumban pediq nem Irak, Irán és Törökország intézi a politikát. Efféle tömbök alakítása, egyik ország szembeállítása a másikkal, egyúttal a gazdaságilag elmaradott országok megosztásának egyik eszköze is. A gyarmatosítók régóta ismeretes ..oszd meg és uralkodi" politikájának folytatása ez. A gyarmatosítók a bagdadi paktum útján meg akarják osztani az Arab-Kelet országait. A SEATO révén Délkelet-Ázsia országait igyekeznek megosztani. A keleti országok népeinek harca a tömbökben való részvétel ellen — harc a nemzeti függetlenségért. Nem véletlen, hogy a délkelet-ázsiai és a közel- és közép-keleti országok túlnyomó többségé elutasította a nyugati hatalmak arra irányuló makacs próbálkozásait, hogy zárt katonai csoportosulásokba vonják ezeket az országokat. Jóllehet, igyekeznek öszszeveszíteni a gazdaságilag elmaradott országok népeit egymással és a szocialista tábor népeivel, e népek barátsága és együttműködése mind jobban erősödik. A keleti népek szolidaritásának erősödését ragyogóan megmutatta a 29 ázsiai és afrikai ország bandungi értekezlete. Az értekezlet határozatai Kelet százmillióinak akaratát fejezték ki. A bandungi értekezlet kemény csapást mért a gyarmatosítók és az agresszorok számításaira. A keleti népek, amelyek lerázták magukról a gyarmati igát, szélesítik és erősítik barátságukat a szocialista országok népeivel. Szemléltetően megmutatkozott ez, amikor India és Burma képviselői ellátogattak a Szovjetunióba, a Szovjetunió képviselői pedig Indiába, Burmába és Afganisztánba. Ezeknek az utazásoknak az eredményeként megerősítést nyert a Szovjetunió és a világ egyik nagyhatalma: az Indiai Köztársaság, s. úgyszintén Burma és Afganisztán nézeteinek azoi riassága a mai nemzetközi élet alapj vető kérdésében: az egyetemes békének. s valamennyi állam nemzeti függetlensége fenntartásénak és erősítésének kérdésében. Az a rendkívül meleg és baráti fogadtatás. amelyben a nagy szovjet nép képviselőit részesítették, világosan kifejezésre juttatta a Kelet néptömegeinek mélységes bizalmát és szeretetét a Szovjetunió iránt. Az „AI Ahbar" című egyiptomi újság e bizalom forrásaival foglalkozva .joggal írta nemrégiben: „Oroszország nem akaria megvásárolni a népek lelkiismeretét, joggit és szabadságát. Oroszország kezet nyújtott a népeknek és azt mondta, hogy maguknak a népeknek kell határozniok sorsukról, s hogy S elismeri a névek jogait és kívánságait és nem kívánja részvételüket semmiféle szerződésben vagy tömbben." Az emberek milliói lelkesen üdvözlik orszánunkat a qyarmatosítás ellen vívott lankadatlan harcáért, a népek egyenjogúsága és barátsága érdekében folytatott politikájáért, következetes békeszerető külpolitikájáért. (Viharos, hosszantartó taps.) 5. A Szovjetunió harca a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért A Szovjetunió — hűen a békeszerető külpolitika lenini elveihez — tevékenyen a nemzetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására törekedett, kiemelkedő sikereket ért el ezen az úton. Emlékeztetek a Szovjetunió békés kezdeményezéseinek legfontosabb irányaira. Elsősorban, a nagyhatalmak közti kapcsolatok megjavítása. Másodsorban, a Keleten meglevő háborús tűzfészkek megszüntetése és annak elhárítása, hogy új tűzfészkek vagy összeütközések .keletkezzenek Európában. Harmadszor, a kapcsolatok rendezése több országgal az európai feszültség enyhítése céljából (a kapcsolatok normalizálása a testvéri Jugoszláviával, államszerződés megkötése Ausztriával, diplomáciai kapcsolatok felvétele a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között stb.). Negyedszer, új utak keresése olyan kérdések megoldása végett, mint például az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, a leszerelés, az atomfegyver betiltása, a német kérdés stb. Ötödszőr, határozott közeledés minden országhoz, amely a béke megőrzésének álláspontját vallja. Hatodszor, a nemzetközi érintkezés és kapcsolatok minden irányban való bővítése: a szovjet államférfiak személyes érintkezése más országok államférfiaival, a személyes kapcsolatok felvétele pártunk és más országok munkáspártjainak képviselői, valamint a szakszervezetek között, parlamenti, társadalmi, és más küldöttségek kölcsönös látogatásainak kiszélesítése, kereskedelmi és más gazdasági kapcsolatok, a turistaforgalom és a diákcsere kifejlesztése. A Szovjetunió békés kezdeményezése azoknak a nagyszabású tényezőknek egyike lett, amelyek óriási befolyást gyakorolnak a nemzetközi események menetére. A Szovjetunió békés kezdeményezésének sikerét nagymértékben elősegítette valamennyi békeszerető ország támogatása és közös akciója. E tekintetben különösen fontos szerepet játszott és játszik a nagy Kínai Népköztársaság, amely oly 90kat tett a koreai és az indokínai vérontás megszüntetéséért és előterjesztette az ázsiai kollektív békeegyezményre vonatkozó ismert javaslatát. Ázsia es a világ békéjének megszilárdításához nagymértékben hozzájárult a nagy Indiai Köztársaság. A világ millió és millió egysze; rű embere forró örömmel üdvözölte a Szovjetunió lépéseit, amelyeknek célja a nemzetközi helyzet •igészségesebbé tétele volt. A békeszerető országok és népek erőfeszítései nem vesztek kárba A háború óta először mutatkozott bizonyos enyhülés a nemzetközi feszültségben. Ilyen körülmények között vált lehetővé a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete. Az értekezlet bebizonyította a tárgyalások módszerének életképességét és helyességét. Alátámasztotta a Szovjetuniónak azt az álláspontját, hogy tárgyalások útján rendezni lehet a legbonyolultabb nemzetközi kérdéseket is, ha a felek kölcsönösen együttműködésre és megegyezésre törekszenek. Mostanában egyesek megkísérlik eltemetni „Genf szellemét". Amint a tények mutatják, bizonyos nyugati körök még mindig nem mondtak le arról a reményről, hogy nyorrást gyakrrolnak a Szovjetunióra és egyoldalú engedményeket csikarnak ki tőle. Már régóta itt az ideje azonban, hogy megértsék: az ilyen számítások irreálisak. A Szovjetunió sokat tett a nagyhatalmak álláspontjainak közelebb hozásáért. Most az Egvesült Államokon, Anglián és Franciaországon a sor. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió nem tesz további erőfeszítéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására. Ellenkezőleg, amennyiben lehetősig nyílik a nagyhatalmak álláspontjának közelebb hozására több igen fontos nemzetközi kérdésben, a Szovjetunió még nagyobb állhatatossággal törekszik majd a kölcsönös ' izalom és az együttműködés megteremtésére valamennyi orsz

äg és mindenekelőtt a nagyhatalmak között. Ennek kapcsán az erőfeszítések egyenlősége, az engedmények kölcsönössége teljességgel elengedhetetlen feltétel a nagyhatalmak viszonylatában. A tárgyalások módszere a nemzetközi kérdések megoldásának egyetlen módszere kell hogy legyen. Az európai kollektív biztonság biztosítása, az ázsiai kollektív biztonság biztosítása és a leszerelés — ez az a három legfontosabb probléma, , nelynek meqoldása megteremtheti a szilárd és tartós béke alapját. • Az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása megfelelne minden nagy és kis európai ország létérdekeinek és egyúttal szilárd biztosítékot nyújtana az egész világ békéjére. Egyszersmind lehetőséget nyújtana a német kérdés megoldására is. E kérdés jelenlegi állapota feltétlenül aggasztó Németország továbbra is szétszakított, sürgetik Nyugat-Németország felfegyverkezését Nem titok, hogy a német militarizmust felélesztve a három nyugati hatalom mindegyike saját céljait követi. De kinek lesz haszna ebből a rövidlátó politikából ? Elsősorban Nyugat-Németország imperialista eróinek. A vesztesek között pedig elsők helyre kell állítani Franciaországot, amelyet ezzel a politikával harmadrangú hatalommá igyekeznek degradálni. Egyre világosabban rajzolódik ki valamifél: új Washington— Bonn-tengely, amely kiélezi a háborús vészéi' . A mai helyzetben reális lehetőségek vannak arra, hogy a német (Folytatás a 2. oldalon.)