Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-08 / 08. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE Télapó ünnepén Laktanyánkban már egy héttel karácsony előtt készültünk az ünnepekre. Azt akartuk, hogy mindenki jó' érezze magát. Mi is, akik az idén először töltöttük szüléinktől távol ezt, az ünnepet. Előttünk ismeretlen volt a katonai karácsony és kíváncsiak voltunk, milyen meglepetéseket készítenek számunkra. Azonban mi sem vártuk ölbetett kezekkel az ünnepeket. Kultúrműsort állítottunk össze és estéinket tánc, ének és vidám jelenetek begyakorlásával töltöttük. Készültünk, hogy gazdagabbá tegyük Télapó ünnepét. Elérkezett a karácsony. Parancsnokunk megismertetett az esti műsorral. Ünnepi vacsoránkon ezredparancsnokunk is jelen volt. A kiadós vacsora után vígan töltöttük időnket. Csehek, szlovákok és magyarok egymást váltva énekeltünk. Itt látszott meg igazán, hogy fiataljainkból, akik egy célért küldenek, eltűnt az idegenkedés, hisz közös hazánk fiai vagyunk. Megkezdődött a kultúrműsor. Egyesek még most is a vacsorát emlegették. A szakácsok kitettek magukért. Éjfél után csomagok kerültek a karácsonyfa alá. Nagy volt az örömünk, amikor megtudtuk, hogy otthonról kaptuk őket. Parancsnokaink ugyanis gondoskodtak róla, hogy igazi otthoni légkört teremtsenek. A csomagokat szétosztották. Barátom az üzenet az élőkhöz című könyvet kapta. Ügy érzem, hogy szeretteink karácsonyi üdvözletükkel mindannyian Fučík üzenetét is elküldték hozzánk: ...Legyetek éberek! Mi, akik karácsony este oly szeretettel gondoltunk az otthoniakra, ígérjük, éberek leszünk, és ha kell fegyverrel a kezünkben fogjuk védeni békés építő munkájukat. Végh Oszkár, közkatona VERSENYZÜNK Egységünknél lövészeti versenveket rendezünk. A legutóbbin Janek elvtárs érte el a legjobb eredményt. Állíthatjuk, hogy igazi mestere a fegyvereknek, mert versenyünkben minden fegyverrel kiválóan lőtt. Az 6 érdeme az is, hogy hasonló eredményeket értek el Frőhlich és Hradsky közkatonák is. Sajnos, egységünkben többen még nem tanulták el tőle oly meste rien kezelni a fegyvert, habár Janek elvtárs nagy igyekezettel készítette elő bajtársait a versenyre. Szépe közkatona szerette volna követni a jó lövészek példáját. Nem sikerült neki. De nem csüggedt el. Megfogadta, hogy a következő versenyre jobban felkészül. Bajnoczi János, közkatona. A csehszlovák tüzérség napja előtt TAKTIKAI GYAKORLATON A kaszárnya udvaráról a reggeli órákban qépkocsik indulnak és ágyúkat húznak maguk után. Az autókon B. és L. elvtársak eqvséqei ülnek, taktikai qvakorIatra mennek a avakorlótérre. Az út nem volt hosszú. A avakorlótéren a katonák felsorakoznak és a parancsnok ismeiteti a katonákkal a qvakorlat céliát és a parancsban ismerteti a helvzetielentést: — ... az ellenséq az eimúlt héten naqv erőket csoportosított a város ellen. Az előnvomulásban a reqqeli órákban feltartóztatták. A mi feladatunk áqvúállásokat kiépíteni és felkészülve várni az ellenséq újabb rohamát, amire az^ellenséq a beérkezett ielentések szerint készülődik. A meqfiovelő csapat parancsnoka embereivel megfelelő fiqvelő állást foqlal el. Alkonyat után az eqyséq nekilát az állások ásásának és 03 óráio felkészül a harcra. A két egység katonái egymá6 között beszélgetnek a qvakjrlatról. Az eqvik csoporthoz odaiött a parancsnok. aki beszélgetni kezd a fiúkkal: — Fiúk! Ez a qvakorlat megköveteli tőletek, hoqy minden erőtökkel és telies tudástokkal és Iqvekezetetekkel dolgozzatok. Föleq alkonyat után viqvázni kell az előkészületek titokban tartására. Az előttetek qvakorlatozó eqvséqek mindnválan fó eredményeket értek el a qvakorlaton. Remélem, ti is megbirkóztok a feladatokkal. — Persze, hoqy meqbírkózunk. — felelték a katonák. Változott az időiárás. Kezdett esni és a környéket időnként sűrű felhő vonta be. Mi ilven időnek csak örülhettünk. A ködös időben észrevétlenül véqezhettük munkánkat. Nekiláttunk az állások ásásának. A föld felül kemény, faqvos volt. Később azonban Duha rétegekre akadtunk. A sár csak úqv raqadt a lapátra. Éjfél felé elkészültünk a munkával. Három órával a kitűzött idő előtt. Felváltva Dihentünk. Éjfél után az időiárés iavult. A köd kezdett szétoszlani. öt órakor, számunkra kedvező időben kantunk jelentést, hoov az ellenséq támad. Felettünk repülőqéoeft szálltak el. Kerestek bennünket. A domboldalon tankok és avaloqsáq indult támadásba ellenünk. Áqvúinkat pillanatok alatt meqtöltöttük és a bemérők már célbavették az első tankokat. Gvaloqsáqunk az ellenrohamra vária a Darancsot. , Fehér rakéta! ..Előre!" hanqzik a parancs a qvaloqosok számára és mi feqvvereinkkel támoqatiuk őket előnvomulásukban. Az ellenséq visszavonult. A avakorlótéren ismét naqv a csend. A katonák felsorakoznak és a parancsnok értékeli a qvakorlatot: —• Meq vaovok eléqedve. — mondla a parancsnok. — Jól véqeztétek feladatotokat és bebizonyítottátok, hoov ilven nehéz qvakorlaton is iól meqálliátok a helyeteket. — Felszállni. — hanqzik a parancs és mi kicsit meqázva, nem kialudva, de büszkén térünk vissza az autókon a laktanyába, mert feladatunkat lói teljesítettük Gottlieber Ferenc, közkatona. Éleslövészeten Sivák tiszt századában versenyt hirdettek ki, az egyes szakaszok között az első iskolai éleslövészet első heiyéért rögtön a kiképzési év kezdetén a lövészeti előkészületek első órái után. A verseny tehát megindult már a lövészeti előkészületekben. Nemcsak a katonáknak, de a szakaszparancsno- . > ŕ-, i • — koknak is érdeke volt, hogy az ő szakaszuk legyen a legjobb. Ezért amikor látták, hogy egyes katonák a bemérésnél, az elhelyezkedésnél, vagy a ravasz meghúzásánál nem biztosak a dolgukban, ezeket a feladatokat addig gyakoroltatták, amíg mindnyájan jól elsajátították őket. Elsőnek Zachar tiszt szakasza géppisztolyból lőtt. A lövészet kitűnően sikerült. E szakasz katonái a sikertől febuzdítva a faliújságban felhívást intéztek a többi szakaszhoz. Azt gondolták, hogy őket már senki sem szárnyalja túl, és hogy a győzelmet egész biztosra vehetik. Azonban örömük csak addig tartott, amíg nem végezték el a lövészetet Zuzaňák tiszt szakaszának katonái. Felhangzik a vezényszó és közvetlen utána az első lövések. A katonák előre sietnek, hogy meggyőzödjenek, hogy célba találtak-e és hogy melyik helyen találták el a bábokat. A katonák és a szakaszparancsnok arcán mosoly sugárzik. Az összes figurákat eltalálták. A szakasz egy néhány százalékkal jobban végezte el a lövészeti feladatot, mint az előtte lövő szakasz. Ilyen eredményeket bizonyára egy szakasz sem ért volna el, hogyha a parancsnokok nem szenteltek volna annyi figyelmet, a lövészet előkészítésének kezdetétől fogva. A rajparancsnokok felelősségteljesen tanították a katonákat a lövészet egyes fortélyaira és nem hagytak kárbaveszni egy percet sem a lövészeti gyakorlatok és előkészületek tervbevett óráiból. Áz összes gyakorlatokat addig végeztették velük, míg azokat azöszszes katonák szinte gépiesen elsajátították. Hudec tiszt. JÓ SORUK VAN A KATONAI ISKOLA NÖVENDÉKEINEK Karácsony és újév között érkezett haza szabadságra Ondrej Janda és iskolatársa Jaroslav Palčo, az egyik csehországi katonai iskolából, ahol több esztendeig fognak tanulni, s amelyből tisztekként kerülnek ki. Mindketten dicsérik az iskolában folyó életet. Kitűnően érzik magukat, magas képzettségű parancsnokok tanítják őket, akik munkára és tanulásra serkentik leendő tisztjeinket, néphadseregünk jövendőbeli parancsnokait. Ondrej és Jaro elbeszélték, hogy az iskolai otthonban korszerűen felszerelt klubhelyiségük van. Könyveket is találnak ott ismereteik gyarapítására, szórakozásra, színdarabokat tanulnak stb. Az iskola színköre sikeresen szerepelt az iskolai esztrádon. Akad a i klubban sakk és sok más játék is. Az iskolában sikeresen űzik a sportnak úgyszólván minden ágát, mint a labdarúgást, kézilabdát, kosárlabdát, a vízisportokat, az úszást, csónakázást, vitorlázást és a könnyűatlétikát is. Akadnak az iskolában olyan versenyzők is, akik a köztársaság reprezentánsai, mint Houška elvtárs száz méteren, Wenig és Knížek elvtársak, akik kitűnő kosárlabdázók és mások. Ondrej és Jaro bratislavaiak. Együtt jártak az elemi, majd a polgári iskolába. Most együtt tanulnak a katonai iskolában és közös az igyekezetük, hogy néphadseregünk jól képzett tisztjei lehessenek. Schatz Sándor, Bratislava Anyai szemmel Hadseregrovatunk három katona édesanyjától a következő levelet kapta: Kedves elvtársak! Ügy érezzük, hogy nagy örömünket meg kell, hogy írjuk. Karácsony éjszakáján indultunk Érsekújvárról fiaink után, akik nemrégen vonultak be katonánalt. Ezen az estén sok asszony utazott, ki fia, ki férje után. Szép, csinos, tiszta városkába érkeztünk. Mire a laktanyához jutótj tunk, voltunk vagy harmincan. A f laktanya egyik irodájában leadtuk * a címeket, és mire egy jól fűtött nagy terembe érkeztünk, már fiaink is ott voltak. Azonnal értesítették őket érkezésünkről. Parancsnokuk és a szolgálatos katonák a kapunál mind nagyon előzékenyek voltak. Nagyon örültünk annak, hogy gyermekeink erősek és jókedvűek. Elmondták, hogy jó kosztjuk van, rendes szobákban laknak, jól mosnak rájuk és a szórakozásukról is gondoskodnak. Minden délután pihennek, alszanak. (Elbámultam — jegyzi meg Meliskáné —, nappali alvás? Már a negyedik fiam katonáskodik, de ilyesmivel nem dicsekedtek soha.) Gyermekeinknek ha csomagot akarunk küldeni, azt írják, hogy nem kell nekik semmi, mert mindenük megvan. Nem akartuk ezt elhinni, de '-saját szemünkkel meggyőződtünk róla, hogy ez így van. Gyermekeink mosolyogva mondták el, hogy vígan élnek és örömmel szolgálják le a katonai éveket, mert itt válnak csak igazi, becsületes férfiakká. A feljebbvalóik oylanok hozzájuk, mint apjuk vagy testvéreik. — Türelmesek, tanítják őket minden jóra. Megnyugodva jöttünk el fiainktól, mert örömmel és jókedvűen töltik katonai idejüket. Még a vonatban ts erről beszélgettünk. Egy asszony elmondta, hogy míg él, emlékezni fog arra, hogy katonafia karácsonykor a laktanyában gazdagon terített asztal mellett vacsorázott. Még bort is kaptak vacsora után. Az egyik anya arról beszélt, hogy vissza viszi a fiának szánt csomagot, mert gyermeke azt mondta: „Nekünk itt mindenünk megvan, édesanyám, vigye csak haza." Mi, anyák, hálásak vagyunk a kommunista pártnak és kormányunknak a fiainkról való nagy gondoskodásért. Melisekné, Horváthné, \ Szabóné. ÉRSEKÚJVÁR ooc9oaoooocgooooocx>ocxxxx%%xx>oooo^ IEGT illli TÖRTÉNELEMI Ebben az évben lesz ötödik évfordulója annak a jelentőségteljes eseménynek, amikor a nemzetgyűlés jóváhagyta a határvédelmi törvényt. E tör* vény alapján alakult meg hazánk határainak bátor védő alakulata. « i ár csak néhány hét választott /VI el bennünket az 1951 -es évtől. A határvidék ebben az idolén nagyon elhanyagolt és veszedelmes hely volt. Mindenre jól emlékszem. Sátrak voltak palotáink, de épült már a laktanya is. Igaz, hogy nagy nehézségek közt. Méteres hó borított el mindent, kegyetlen fagyok voltak. A malter, a beton lassan kötött. Az építkezés körül állandóan fűtöttünk, mert a munka nem állhatott. A határ mentén szétszórt menetelő csoportokat láttunk. Találkoztunk fiúkkal, <}kik a laktanya tetözeté.-e szükséges fát húzták a havon, másutt a határőrök libasorban kapaszkodtak a hegtfre zsákokkal a hátukon. Mindegyiknél tíznél több tégla volt. Lassan kapaszkodtak a magasba, ahol új otthonunk épült. Az étel, amit számunkra hordtak, a határőrök azonban visszatér" tek a laktanyába és magukgyakran belefagyott az edénybe. A kenyér is mindig fagyos volt. Ilyen nehéz körülmények között is mindenki lelkesen végezte munkáját. Dűltek a fák. Az építkezésen tégla téglára került. Sok volt a munka, kevés a szorgos kéz. Szakembereink nem voltak, de minden egyes határőr a legjobban akarta végezni munkáját. V

égre fedél alá kerültünk. A tél lassan elmúlott és ránk köszöntött'a tavasz. Szolgálatunk eseménytelivé vált. Mindig megálltuk helyünket. Sokszor látszólagos csend honolt az öreg fenyőfák alatt. De mégsem. A határon az imperialisták ügynöke akart átkúszni. Magabiztos volt, de mégis megremegett, mikor szülőföldjére ért az áruló. Nyomasztó érzés ez mindenki számára, aki pénzért más szolgálatába áll. A határőrség ráakadt, üldözőbe vette és elfogta. Valahol a müncheni kémközpontban ráírhatták nyilvántartási lapjára: „Feladatát nem teljesítette". A hónapok teltek és a munka sem állt. Üj épületünkön mindig javítottunk valamit. Két határőrrre gyakran gondolok, akik mindig jó példával jártak elöl. Rebró és Huréik tizeaesek fáradhatatlanul dolgoztak. Kezeik aranyat értek. A többiek is igyekeztek, kedves és meleg otthont akartak készíteni maguknak és azoknak is, akik utánuk jöttek. Amit ők nem végeztek el, befejezték mások. S

zép eredményeket értünk el, de nem azért, mintha különleges emberek volnánk. Akadtak közöttünk olyanok is, mint Szakács elvtárs, aki nehezen viselte el az itteni élet nehézségeit. Nehéz volt a szolgálat. A természet is mostoha Nem kellemes több órás szolgálatot zuhogó esőben vagy kemény fagyban teljesíteni. Szakács elvtárs ezt szinte elviselhetetlennek tartotta. Neveltük, és ő megváltozott. Ez nemcsak a párt és az ifjúsági szervezet érdeme. Az események is segítettek nekünk. E9V reggel két határőr egy férfit és egy nőt kísért be a laktanyába. Néhány órával azelőtt velük játszódott le a következő történet. r ürü köd ülte meg a tájat. ~ Látni alig lehetett. De amit a szem nem lát, meghallja a fül. Kúszva másztak néhány métert abba az irányba, ahonnan halk reccsenést hallottak. Majd vártak és figyeltek. A zaj közeledett. Két alak bontakozott ki a ködből. Elfogták őket. A férfi alkudozni kezdett. Rengeteg pénz, ékszer volt nálunk. Ismerte a pénz értékét. Pénzért már sok mindent megvásárolt. Talán több ember becsületét is. De most címet tévesztett. — Ami nálunk van, minden a maguké lehet... Az ékszerek .. ., a drágaságok ..., nagy vagyonom . . csak egyet tegyenek meg. Engedjenek át' A nő is alkudozni kezdett A poklot is emlegette — oda kerülnek, ha nem jutnak túl a határon. kai hozták a két bűnözőt, akik Nyugatra akartak szökni népbíróságnnk ítélete előtt. ' * * * Ilyen volt az életünk fél évtizeddel ezelőtt. Azok, akik abban az fdőben szolgáltak, már leszereltek és visszatértek az üzemekbe, a falvakba. Helyettük újak jönnek. Az eiemények ennél az egységnél is a katonák neveivel együtt szaporodtak. Minden névhez fűződnek történetek és a régebbiek szinte hagyományosan élnek közöttünk. Történtek komoly esetek, amikor emberi életről volt szó, de voltak humorot <elenetek is. Mindez nem merült a feledés homályába. Szájról szárje iárnak, akár egy darab történelem De kár, hogy emlékkönyvben nem *S

rö* kitettük meg őket. Vadovics József, tiszt OJ sz

o r 1956. január 8. J