Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-05 / 05. szám, csütörtök

Haszonnyolc milliárd rubel a szovjet dolgozók életszínvonalának emelésére Moszkva, január 4. (ČTK) — Az Össz-szövetségi Központi Szakszerve­zeti Tanács elnöksége jóváhagyta az állami szociális biztositás 1956. évre szóló költségvetését. Az 1940-es háború előtti évhez vi­szonyítva a költségvetés több mint háromszorosára emelkedett. Az 1955­ös éwsl szemben is 1,8 milliárd ru­bellel emelkedett. Hatalmas összegeket fordítanak a munkások és hivatalno­kok nyugdíjára és segélyezésére, a dol­gozók és gyermekeik üdültetésének és gyógykezeltetésének megszervezésére és további olyan intézkedésekre, ame­lyeknek célja a szovjet polgárok szo­ciális és kulturális életszínvonalának emelése. 1956-ban az állami költségvetés esz­közeiből több mint három millió sze­mély tölti szabadságát fürdőkben, sza­natóriumokban és üdülőkben. Oj üdü­lőtelepeket építenek Kelet-Szibéria és a Szovjetunió déli területeinek festőien szép vidékein. A' rríunkások és hivatal­nokok sok tízezrei vesznek részt tu­rista kirándulásokon. Úgyszólván az összes rekreációs utalványokat ingyen vagy tényleges értékük 30 százaléká­ért kapják a szovjet dolgozók. A gyer­mekek rekreációjára néhány százmillió rubelt áldoznak. 2 750 000 gyermek töl­ti szünidejét iskolai táborokban a vi­déken. A költségvetés biztosítja a szociális biztosítás minden ágát a gép- is trak­torállomások, valamint a szovhozok al­kalmazottai számára. Az 1956. évben a mezőgazdaságban alkalmazott munká­sok szakszervezete szociális biztosítá­sának költségvetése felülmúlja a két milliárd rubelt. Az össz-szövetségi Központi Szak­szervezeti Tanács elnöksége javasolta a szakszervezet bizottságainak, hogy hagyja jóvá azokat az intézkedéseket, amelyek az üzemek munkafeltételeinek további javítására, a szakszervezeti ak­tív dolgozóknak támogatására, és a költségvetési eszközök ellenőrzésének szervezetében részvevő dolgozók segé­lyezésére irányulnak. NÉHÁNY SORBAN A Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetsígi Népköztársaság együttműködik a nukleáris fizika és az atomerők békés célokra való felhasználása terén Moszkva, január 4. (TASZSZ) — E napokban Moszkvában befejeződtek a gazdasági kapcsolatok fő igazgatósága, valamint a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság küldöttsége közötti tárgya­lások, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságnak a nuk­leáris fizika és az atomerő békés cé­kskra való felhasználása terén végzett kutatásokban való együttműködéséről. A tárgyalásokon, amelyeken részt­vettek szovjet tudósok és szakértők, megtárgyalták a két ország együttmű­ködésének konkrét kérdéseit, tudomá­nyos, szakirodalmi és a műszaki doku­mentáció kicserélését, egy jugoszláviai kísérleti atomreaktor építésében nyúj­tandó tudományos műszaki segítség kérdését. A Szovjetunió e kísérleti atomtelep építésében azáltal nyújt se­gítséget, hogy kidolgozza a projekciós terveket, berendezéseket gyárt és el­végzi a szerelési munkákat, atomreak­tort helyez üzembe, valamint hasadó és más anyagokat ad. A tárgyalások folyamán továbbá megbeszélték a jugo­szláv szakemberek szovjetunióbeli tartózkodásával kapcsolatos kérdése­ket. A jugoszláv szakemberek a Szov­jetunióban megismerkednek a szovjet tudományos és kutató központok mun­kájával, a szovjet szakértők pedig a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság­ban részt vesznek a jugoszláv tudomá­nyos- és kutató központok munkájá­ban. AZ ÜJ KlNA sajtóügynökség közlése szerint a Kínai Népköztársaság kor­mánya elismerte Szudán függetlensé­gét. (ČTK). A BONNI lapok beszámolnak a ha­direpülö-gépipar fejlesztésének tervé­ről Nyugat-Németországban. A Mes­serschmidt A. G. és Ernst Heinkel A. G. üzemek áramvonalas repülőgépet fognak gyártani. További repülőgép­gyárak német összeállítású légcsavaros repülőgépeket készítenek. (ČTK) DÁVID BEN GURION Izrael minisz­terelnöke bejelentette, hogy Izrael meghosszabbítja a katonai szolgálatot két és fél évről három és fél évre. (ČTK) Későn, de mégis Nagy megelégedéssel fogadta a vi­lág közvéleménye a pápa karácsonyi szózatát, amelyben a tömegpusztító fegyverek, elsősorban az atom- és hidrogénbomba betiltását követelte. A dologban csak az a különös, hogy ez a pápai szózat annyi ideig váratott magára. A gondolkozó ember azt várta volna, hogy Krisztus földi hely­tartója mindjárt Hirosima és Naga­szaki elpusztulása, százezernyi békés polgár halála alkalmával felemeli til­takozó S7avát. Sajnos, ez nem tör­tént meg. A pápai szózat nem hang­zott el a bikini atomrobbantás után, hallgatott az első amerikai hidro­génbomba kísérletek hírére, és csak most hangzott el, amikor a Szovjet­unió területéről egy óriási erejű hid­rogénbomba felrobbantását jelezték a műszerek. A világ békeszerető emberei helyes­lően fogadják a pápa tiltakozását, mert jobb későn, mint soha. Mégis az az érzésünk, hogy meggyőzőbb, ke­resztényibb lett volna ez az állás­foglalás már jónéhány esztendővel ezelőtt, amikor az imperialista sajtó még harsogta az amerikaiak fölényét az atomkutatás terén. A francia választások visszhangja a bécsi sajtóban Bécs, január 3. (ČTK). — A bécsi esti lapok január 3-i szá­mukban közlik a francia parlamenti választások előzetes eredményeit és politikai irányukra való tekintet nél­kül mindnyájan kiemelik a Francia Kommunista Párt nagy győzelmét. A kommunisták győzelme e válasz­tásokon — írja a „Der Abend" an­nál jelentőségteljesebb, mivel azt a kormány ama legnagyobb törekvése ellenére érték el, hogy a választó­kat a választási rendszerrel megté­vessze. A „Bild-Telegraf" írja, hogy a bur­zsoá csoportok közül e választásokon egyiknek sem sikerült olyan pozí­cióra szert tennie, amely biztosíta­ná egy szilárd kormány megalakí­tását. A rövid lejáratú kormányok időszaka még eltart egy bizonyos ideig — írja a lap. A „Weltpresse" a francia válasz­tások eredményeihez hozzáfűzi, hogy a francia nemzetgyűlés legerősebb csoportja a kommunistáké, akik e választásokon legjobban erősítették meg parlamenti pozíciójukat és el­érték a mandátumok 'egnagyobb szá­mát. Megnyílt az USA Kongresszusának ülésszaka Washington, január 4. (ČTK) — Ez év január 3-án Washingtonban meg­kezdődött az USA Kongresszusának rendes ülésszaka. A kongresszus két kamarája együttes ülésén meg­hallgatta Eisenhower elnök hagyo­mányos üdvözlő beszédét. A beszéd külpolitikai kérdésekkel, az ország gazdasági helyzetével, költségvetési kérdésekkel foglalkozott. Az általános vita január 16-án kezdődik. Egyiptom üdvözli Szudán függetlenségét Ka ró, január 3. (TASZSZ). — Az egyiptomi sajtó üdvözli Szudán füg­getlenségének kihirdetését. Az egyip­tomi lapok vezércikkben foglalkoznak ezzel a ténnyel és a fiatal szudáni állammal, amely lerázta magáről a brit gyarmatosító uralom több mint félszázados jármát, nemzeti függet­lenségük védelmében sikert kíván­nak. A lapok különösen Ashari szudán' miniszterelnök nyilatkozatát emelik ki, aki a néphez intézett felhívásában hangsúlyozta, hogy Szudán „nem lép be semmiféle tömbbe vagy egyez­ménybe". Az egyiptomi sajtó rámu­tat arra, hogy a szudáni miniszterr elnök e nyilatkozata teljes mérték-' ben megfelel a szudáni nép érdekei­nek és összhangban van Egyiptom és más olyan államok politikájával, ame­lyek küzdenek az imperialista egyezi ményekben való részvétel ellen. Nehru indiai miniszterelnök nyilatkozata Agrában Két francia választás és ami közben történt A z egész világ érdeklődésének középpontjában a francia vá­lasztások és az azon aratott történelmi jelentőségű kommunista győzelem ál­lanak. Hogy megértsük a január 2-án lefolyt választások jelentőségét és bonyolult jelenségeit, szükséges, hogy egészen az ezt megelőző 1951. évi vá­lasztásokig nyúljunk vissza. A koreai és a vietnami véres hábo­rúk és az imperialisták által az egész világon folytatott hidegháború tető­pontján — 1951-ben — a francia reakció mindent, elkövetett, hogy biz­tosítsa parlamenti többségét. A táma­dás elsősorban a kommunista párt el­ten irányult, de ugyanakkor éle volt az akkor virágkorát élő De Gauile-féle Francia Népi Közösség ellen is. Az áthajtott választási reform, — a har­madik köztársaság nyolcvanéves fenn­állása alatt immár a negyedik — való­ságos szörnyszülött volt: az arányos és a többségi választási rendszer za­varos keveréke. A célja azonban en­nek az új választási rendszernek tel­jesen világos volt, az, hogy megfosz­sza a kommunista pártot mandátumai­nak tekintélyes részétől. A puccsszerűen megvalósított vá­lasztási reform kivédésére a kommu­nista pártnak nem volt ideje, s így a reakció részben elérte célját. Hiába volt Franciaország Kommunista Párt­jának több mint öt millió szavazata, mégis csak 103 mandátumhoz jutott, mlg például a csak két millió 760 ezer szavazattal rendelkező szocialista párt 104 mandátumhoz, sőt a mér­sékeltek és függetlenek jobboldali cso­portja két. millió 500 ezer szavazat alapján 121 mandátumhoz jutott. Franciaországot a felszabadulás óta, — 1946-ig a kommunisták részvételé­vel, azOta nélkülük, — a polgári bal­oldal kormányozta, amit Franciaor­szágban „troisiéme force"-nak, har­madik erőnek szokás nevezni. Ennek a csoportosulásnak középpontjában a ns(fy történelmi tradiciójú Radikál-szo­eialista Párt állott, amelynek tagjai a felszabadulás óta minden kormányban részt vettek. A polgári baloldal másik oszlopát a francia szocialista párt al­kotta, amelynek valaha az első világ­háború előestéjén meggyilkolt, nagy Jaurw is tagja volt, de amely Léon Bhim szellemi vezetésével teljesen az imperializmus lakájává alacsonyodott le. M ár a csaló választási reformnak a polgári baloldal volt a szü­lőanyja, majdnem maga is áldozatává vált saját csalafintaságának. A válasz­tásból ugyanis a polgári jobboldal két pártja: a keresztényszocialista moz­galmak örökségét és választóit átvevő Népi Köztársasági Mozgalom (MRP), valamint a legreakciósabb, a nagytőke közvetlen zsoldjában álló „Mérsékel­tek és Függetlenek Csoportja" került ki lényegesen megerősödve. Amint tehát kitűnt, hogy a politikai analfa­béta de Gaulle tábornok vezette Fran­cia Népi Közösség (PPF) a legkülön­bözőbb érdekű csoportok alkalmi együttese, amely mindjárt, a legelső parlamenti viták folyamán alkotóré­szeire esett szét, lehetőség támadt egy jobboldali polgári kormány meg­alakítására immár nemcsak a kommu­nisták, de a szocialisták nélkül is. Ez az irányzat magát „quatriérne force­nak", negyedik erőnek nevezte és csak az alkalmat várta, hogy magához ragadja az ország sorsának intézését. Az első kormányt Pleven alakította, de csak négy hónapig vezette az or­szág ügyeit., sőt az utána következő első Faure-kormány mindössze öt hé­tig tartott ki. A negyedik erő órája 1952. március 6-án ütött, amikor a reakciós Pinay de Gaulle pártjának huszonhét dissziden­se segítségével a háború után először állította össze a kizárólag jobboldali pártok képviselőiből álló kormányt* Pinaynak tíz hónapig sikerült a nem­zetgyűlésben érvényesítenie a nagy monopoliumok érdekeit. Ugyanilyen szellemben kormányzott rövid ideig René Mayer minisztériuma is. A válság Laniel kormánya alatt érte el tetőpontját. Hiába vonta be jobbol­dali kormánytöbbségébe a de gaullis­ták további jelentős csoportját, az események: az európai védelmi közös­ség körüli harc, valamint Indokínában Dien Bien Phu eleste Laniel kormá­nyát is maga alá temette. Utódja, Mendes-France, újra radikálszocialista, hivatalba lépésekor hatalmas többséget kapott, mert fő programpontja a pisz­kos és rengeteg anyagi és véráldozatot követelő vietnami gyarmati háború likvidálása volt. Az első genfi konferencia és a viet­nami háború beszüntetése 1954-ben lett ennek a kormánynak egyetlen jó pontja. Állásfoglalása Németország újrafelfegyverzésében, s a kiéleződő észak-afrikai viszályban Mendes-Fran­ce-ot is hamarosan leterítette minden demagóg bűvészkedése ellenére a „kommunistamentes baloldali többség" megteremtése körül. I^endes-France örökét a jelenle­• ' gi miniszterelnök, Faure vet­te át, aki szintén radikálszocialista, de egyben személyes riválisa Mendes­France-nak. Az 6 kormányának gyá­szos, kapkodó, ellentmondásokkal tel­jes működése mindnyájunk emlékeze­tében él, s csak azért tartott közel egy esztendeig, mert a nemzetgyűlés a nagy nemzetközi konferenciák ide­jén nem akart* az országot kormány­válságba sodorni. A két radikálszocialista, Mendes­France és Faure viszálya, s a harc a harmadik és a negyedik erő, vagyis a polgári baloldal és a polgári jobboldal között, a különféle spekulációk újabb választási reformra és így újabb vá­lasztási csalásokra, — természetesen elsősorban a kommunisták terhére, — az ország egyre nehezebb gazdasági helyzete az egyre nagyobb arányokat öltő észak-afrikai háború következté­ben zsákutcába vitte Faure kormá­nyát, de vele együtt, az egész francia polgári demokráciát is. A csodaszernek a polgári pártok mindkét csoportja az új választást vélte, amit a fenti okok miatt a nemzetgyűlés mandátumának lejárta előtt, 1956. január 2-ra írtak­ki. A z eredmény ismeretes. Sem a ' harmadik, sem a negyedik erőnek nem sikerült többséget biztosí­tania, mind a kettő külön-külön leg­följebb a mandátumok egyharmadára támaszkodhat. Az új francia kormány és ezzel egyetemben egész Franciaor­szág égető problémái megoldásának egyetlen reális alapja a választásokban minden mesterkedés és összpontosított hajsza ellenére győztes kommunista párt bevonásával megalakított nép­front-kormány. Az 1956. évi első francia népfront-kormány három párt­ja, a kommunista, a szocialista és a radikálszocialista pártok parlamenti többséggel rendelkeznek s a népfront kormány gondolata a tömegek körében még ennél is szélesebb keretre tá­maszkodhat. A kérdés csak az, megér­tik-e a szocialista és radikálszocialista vezetők Franciaország népének a vá­lasztásokon félreérthetetlen nyíltság­gal megnyilvánult akaratát, vagypedig továbbra is a harmadik, negyedik és isten tudja hányadik erőnek az or­szág semmilyen életbevágóan fontos érdekét meg nem oldó ábrándképeit fogják-e továbbra is kergetni. Delhi, január 1. (ČTK) — Amint az indiai rádió közli, iNehru indiai minisz­terelnök kedden, január 3-án az agrai tömeggyűlésen beszédet mondott. Nehru hangsúlyozta, hogy India üdvöz­li a szovjet államférfiaknak a közel­múltban Goáról és Kasmírról tett nyi­latkozatát annál is inkább, mert Bulga­nyin és Hruscsov ezt a nyilatkozatot kellő megfontolás után és bármilyen Indiai részről történő nyomás nélkül tette. Nehru miniszterelnök ismételten hangsúlyozta India azon törekvését, hogy Kasmir és Goa kérdését békés eszközökkel oldják meg. India — mon­dotta Nehru — az összes problémák békés megoldásának híve és ragaszkod­ni fog ehhez az elvhez Goa és Kasmir kérdésében is. Ami Goát illeti, Nehru hangsúlyozta, hogy a portugál uralom­nak e terület felett véget kell vetni és Goa népének szabaddá kell lennie. India belpolitikai helyzetével kapcso­latban a miniszterelnök kijelentette, hogy megkezdték a második ötéves terv megvalósítását. Hangsúlyozta, hogy csakis a nehéz gépipar fejlesztése által válhat India erőssé és szabaddá. A munkanélküliség problémáját — folytatta Nehru — kizárólag az ipar további fejlesztésével lehet megoldani. Guatemalábea új összeesküvést fojtottak el Párizs, január 3. (ČTK) -Az AFP hír­ügynökség közlése szerint a guatema­lai rendőrség új összeesküvést leplezett le, amely Castilo Armas diktatúrája el­len irányul. Széleskörű letartóztatás kezdődött. A letartóztatott személyek között vannak az úgynevezett kommu­nista-ellenes integrálista párt funkcio­náriusai is, amely párt a december 18-i választások alkalmával azon pártcso­portokkal indult a választási harcba, amely az Armas demokrata-naciona­lista mozgalom pártjával szemben fog­lalt állást. A letartóztatottak között vannak a La Aurora légitámaszpont tisztjei és katonái is. Az amerikaiak hadianyagot szállítanak Kambodzsába Hanoi, január 4. (ČTK). — A viet­nami sajtóiroda jelentette, hogy a genfi egyezménnyel ellentétben tovább­ra is amerikai hadianyagszállítmá­nyok érkeznek Kambodzsába. A legutóbbi három hónap alatt az amerikaiak 30 aknavetőt, mintegy 10 ezer puskát, 700 gépfegyvert és 20 tonna különböző katonai fegyvert szálítottak Kambodzsába. Ezenkívül az Egyesült Államok a múlt évben Kam­bodzsának 18,5 millió dollár értékű „segítséget" nyújtottak, amelynek fe­lét Kambodzsa katonai kiadására fordították. A vietnami sajtóiroda megállapítja, hogy az amerikai fegyverek és a fel­szerelések s az amerikai pénz a kambodzsai kormánynak lehetővé tet-' ték, hogy a kambodzsai hadsereg lét3 számát négyszeresére emelje. Hatojama nyilatkozata Peking, január 4. (TASZSZ). — A japán rádió jelentése szerint Hato­jama japán miniszterelnök január 3­án egy sajtóértekezleten kijelentet­te, hogy 1956. júniusában valószínű • leg az Egyesült Államokba megy, hogy ott „az amerikai-japán bizton­sági szerződés és más egyezmények felülvizsgálásáról tárgyaljon, azzal a céllal, — mint mondotta —, hogy „azokat egyenjogúvá tegye". Hatojama azután a Kínai Népköz­társasággal való kapcsolatokról be­szélt és kijelentette, hogy „Kína a szomszédunk és nekünk szoros kap­csolatokat kell vele fenntartanunk .. Ha szükséges lesz, hogy a Kínai Nép­köztársaságba menjek, kész vagyok ezt az utat megtenni. Ügy vélem, hogy kapcsolataink ezzel az ország­gal fokozatosan megszilárdulnak". Külpolitikai téren, — jelentette ki Hatojama — szeretnénk minél előbb befejezni a japán-szovjet tár­gyalásokat. Ez kötelességem, ezenkí­vül a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben a tárgyalások sikeres befejezé­se hozzájárul az egész világ béké-" jének megszilárdításához. Walter Lippmann a Szovjetunió külpolitikájáról New York, január 4. (TASZSZ). — L'ppmann, a New York Herald Tri­búne hírmagyarázója N. A. Bulga­nyinnak és N. Sz. Hruscsovnak a Leg­fe'sö Tanács ülésén elhangzott be­szédeivel kapcsolatban azt írja, hogy „Buigany'n és Hruscsov Indiából, Burmából és Afganisztánbői azzal az örömteli meggyőződései tértek visz­sza, hogy sikeresen megegyeztek a Dél-Ázsia legfontosabb országai vá­gyainak és nemzeti törekvéseinek hir­detőivel. Lippmann továbbá a következő­ket írja: „Könnyelműség volna mind­ezt figyelmen kívül hagyni. Fontos és reális dolog történt és a nyugati szövetségeseket valóban nagy kudarc érte. A szovjet diplomácia kiváló sikert ért el. Csak saját magunkat csapjuk be, ha tagadjuk, vagy figyel­men kívül hagyjuk ezt az ügyet". OJ S 2 0 q 1956. január 5. W

Next

/
Oldalképek
Tartalom