Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-04 / 04. szám, szerda

I A Cseh Filharmónia hatvan éve min imiiimiiiiiiiiiiiiwiiitiiiiiiimiiiiiimiiiiiii % A cseh zenei élet a művészi tevéken; égének ma 60. évfordulóját ünneplő Cseh Filharmónia megalakulása előtt hosszú ideig egy önálló cseh szimfonikus zenekar létesítésére törekedett, de csak 1894-ben sikerült a Nemzeti Színház zenekarának tagjaiból a Cseh Filharmóniát megalakítani. Ez a zenekar Smetana törekvéseit folytatja és az év végéig né'nány szimfonikus hangverseny rendezését tűzi ki céljául. Az első hangverseny azonban csak 1896. január 4-én valósul meg a Rudolfinumban. Antonín Dvorák a karmester és az ő müveit, az Othelló*, a Bibliai éneket és az Üjvilág szimfóniát játsszák. Még ugyanebben az évben három további hangversenyt rendeznek. 1901-ben a Cseh Filharmónia elkülönült a Nemzeti Színháztól és az első önálló cseh szimfonikus zenekarrá alakul. Az első évek rendkívül nehezek r*ítjk t »enekar valamennyi tagjáJirft ia<7 művészi felelősségtudatá-v ^fozatsQáB és személyi önfeláldozásáTdV. .fjjlt äaikség, hogy leküzdjenek minden pénzügyi és más nehézséget A Cseh Filharmónia azonban sohasem tért le a kitűzőn útról, s mindig becsülettel teljesítette feladatát: szolgálta a cseh zeneművészetet. A Cseh Filharmónia hangversenyei ismertették meg rendszeresen a cseh zeneértő közönséggel Smetana, Dvoŕák, Fibich szimfonikus műveit és a modem cseh zene, Novák, Suk, Förster, Janáček alkotásait, majd Martin ftidky, Dobiáš, Seidl, Kapr és mások műveit. De nem feledkezett meg a zeneművészet világklasszikusairől és a modern zeneírókról sem. A Cseh Filharmónia külföldi látogatásai mindig általános figyelmet keltettek és a külföldet nemcsak a cseh zeneművészettel, hanem a cseh reprodukciós művészettel is megismertették. 1902-ben London az első állomás, a karmester itt Oskár Nedbal, s a szólóhegedűs Ján Kubelik. Ezután következik Oroszország Jugoszlávia. Németország, majd a felszabadulás után újra Franc aerszág Svájc, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia s végül a Német Szövetségi Köfc'ársaság. V'n'legyik állomás a cseh zene egy23y nagy győzelme. A Cseh Filharmónia ebben a jubileumi évben Jugoszláviába és Magyarországra, a bécsi Mozart Fesztiválra, Hollandiába, Angliába és a Szovjetunióba késiül Meg kell említenünk néhánv karmestert, akiknek neve szoroson összeforr a Cseh Filharmónia történetével. I.éte?.ése első időszakában A. Ovoi'ák mellett K. Kovarovic, O. Nedbal és L. V. Čelansky álltak a zenekar élén, majd hosszú éveken keresztül dr. V Zema-.ek művészi igazgató, akinek érdemébó. az első világháború időszakában is fennmarad' a zenekar 1913b .n Václav Talich kerül a Cseh Filharmónia karmesteri posztjára s mini hivatott művész, valósággal újjáópítőPrágai Tavasz nemzetközi zenei fesztivál megrendezése volt. A Cseh Filharmónia karmesteri pulpitusánál a világhírű, művészek egész sora szerepelt. Itt vezényelte először VII. szimfóniáját G. Mahler, majd Glazunov, Grieg, Milhaud, Beechem, Kleiber, Klemperer, Molinari, Munch, de Sabata, Széli, Walter, Mravinszkjj és mások vezényelték a zenekart. A kiváló szólisták közül Casals, Kubelík, Ondráček, Kocian, Zelenka, Hermar., Destinová és mások szerepeltek. A Cseh Filharmónia hatvanadik évfordulóján számos külföldi és hazai művésztől kapott üdvözlő levelet, amelyek n_agyra értékelik a zenekar műje a zenekarnak. Huszonötéves fáradhatatlan munkájának eredményeképpen a szimfonikus zenekar világszínvonalra jutott. Talich útjá: járta ezután František Stupka, Karéi Scbeina és Rairel Kubelik, s* jelenleg e filharmónia vezető karmestere, Karel Ančerl, aki éppen a legutóbbi külföldi útja alkalmával adta bizonyságát művészi képességeinek. 1915-ben, a felszabadulás után a kultúrpolitika 1 terén kormányunk első tette a Cseh Filharmónia államosítása volt. Csak most folytathatja a Cseh Filharmónia igazán szabadon s minden gondtól mentesen művészi munkáját. Első nagy munkája az 1946. évi vészi színvonalát és munkásságát a nemzetközi zeneéletben. Erről ír D. Sosztakovics, G. Széli, V. Talich, P. Casals, A. Pedrotti, Hacsaturján, F. Stupka, H. Scherchen és mások. Vác'av Dobiáš az ünnepi hangverseny programjába írt .üdvözlő előszavában a töb]pi között ezt írja: „A Cseh Filharmónia ma fennállásának hatvanadik évét ünnepli. A külföldön és otthon elért nagy sikerek babérral koszorúzzák a Cseh Filharmóniát. A legmagasabbra értékelendő az a tény, hogy a Cseh Filharmónia nem áll meg a megkezdett úton. A legszebb az, hogy mi hiszünk művészeinkben és meggyőződésünk, hogy még nagyobb, újabb sikereket érnek el." SIMÁI arácsonyi örömre készülőn, ünnepi szorgoskodások mellől és karácsonyfa aló! riasztott fel a hihetetlennek és megfoghatatlannak látszó hír: meghalt dr. Simái B é 1 a. Meghalt egy fogalom. Testi mivoltában meghalt egy ember, aki fogalom volt nemcsak Kassán, de egész Szlovákiában: név, egyszeri, átruházhatatlan. visszavonhatatlan. A név embert jelöl. A név tartalma: az ember. Ha Kassán, vagy szerte Szlovákiában kimondották ezt a nevet: Simái, — mindenki tudta, mit mond, mit jelent ez a név, és hogy mit kell érteni alatta. A S.mai név: egy ember élete, mondanivalója és példája. íme, egy élet, mely Léván kezdődik 1899. március 2-án és amely túLkorán lendül az ifjúságból a férfikorba: a háborúba. Simái Béla millió társa sorsában osztozott, de valami különbség mindjárt a kezdet kezdetén mégis adódott. A háborút akkoriban kevesen fogták fel mint eszméitető valóságot. E kevesek egyike lett Simái Béla. Ez a hadat-járt ifjú i 918 novemberében már új fronton harcol. Ott találjuk azok között, akik a budapesti egyetemen fellépnek a diákparlamentnek indult egység fellen, smelý a reakciós elemeknek éppúgy helyet — és így bomlasztó lehetőséget — biztosított volna mint a haiadf diákságnak. Ezt megakadályozandó aiakult meg a szocialista diákok szervezete, melynek létrejöttében Simái Bélának volt döntő szerepe. Ez a szervezet 1919. március 22-én vonulhatott ki először az utcára, a Közoktatásügyi Népbiztosság elé, ami azért is fontos, mert ez a felvonulás volt a diákok és ifjú munkások első közös manifesztációja. Ez a kezdet, ezek az első mozgalmi és forradalmi harcok döntón határozták meg további életét. A szocializmus elkötelezettjének Horthy-Magyarországon nem volt többé helye. Az egyetemeken a karhatalmi alakulatok intézkedtek és garázdálkodtak. Simái Budapestről Bécsbe kényszerült, majd Prágába jött, hogy itt folytassa és fejezze be tanulmányait. A fiatal orvos 1925-ben kerül Kassára, ahol 1927-től mint nőorvos működött haláláig. Életének, működésének, tevékenységének színhelye Kassa volt. A Simái név gyűjtőlencse volt és vetítő kisugárzás. Hatott és gazdagított. A tegnapi diák élete érettebben, tudatosabban és férfimunkában haladt a kezdeti főcél: a szocializmus realizálása felé. A heiyi adottságnak megfelelően használta ki a legális lehetőségeket, hogy az illegalitás szellemének biztosíthasson zavartalan teret. A „Természetbarátok" turistái a kassai hegyekben edződtek kommunistákká. És ennek az egyesületnek lelke Simái volt. Kulturális vonalon benne volt támogatólag minden megmozdulásban. A magyar színház ügyétől és támogatásától a Leva Frontáig, a balfrontig terjed a sor. 1945 óta erejét, egészségét nem kímélve, szolgálta a párt ügyét: a sírnál a kerületi pártbizottság tagjaként búcsúztathatták. Hosszú lenne ennek az életnek fontos adatait pontosan felsorolni. Egy ember halt meg, aki fogalommá vált mint orvos, mint kommunista, mint magyar és mint ember. Orvos volt. Nőorvos. Szenvedések enyhítője, szülőanyák támasza. Orvos volt, kit betegei rajongásig szerettek. Amikor a gyászmenet^elvonult a hoszszú főutcán, az úttest mentén, majd kint a sírnál, síró asszonyod százait lehetett látni: páciensei könnyezve áldották utolsó útját. Kommunista volt: erején felül dolgozott. Amikor e viszonylatot az ő esetében ezzel a mondattal jelezzük, akkor a kommunizmus lényegét mondjuk ki: a hősi — tehát erőn felüli — vállalás magától értetődöttségét, a követésre méltó emberi egyéniséget. Ember volt. Az emberség realistája: embersegítés. Emberek százai tanúsíthatják, mint járt és instanciáteott érdekükben. Ő volt a közbenjáró, az utánjáró, ő volt kis emberek ügyének szószólója, fáradhatatlanja. Ez az emberség emelte alapját, ez a humanista aktivitás színezte és melegítette minden szavát és tettét. Barát volt. Tanú vagyok:i barátom volt. De erről, ennél többet mondani most nem szabad és nem lehet. Magamról nem beszélhetek. Az én tisztem több és nagyobb volt: nekem azt a Simái Bélát kellett élővé marasztalni, aki mindenkié volt: az orvost, a kommunistát, a magyart, az embert, az emberséget, aki példa volt és fogalom lehetett. Név, mely teljesen kitöltött és meghatározott egy életet, egy embert. Áldott legyen neve és feledhetetlen az emléke! Fábry Zoltán KULTURÁLIS HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL A SZOVJETUNIÓ Kulturális Ügyek Minisztériumának meghívására Szovjetunióba érkezett az „Everyman Opera" 91 tagból álló együttese. Az amerikai operatársulat, amelynek főrendezője Róbert Breen. karmestere pedig Alexander Smolens, Leningrád ban tizenháromszor eljátssza Gershwin „Progy and Bess" című operáját. KARÁCSONY ÓTA Moszkvában vendégszerepel a budapesti Állami Operettszínház teljes együttese Gáspár Margit Kossuth-díjas igazgató vezetésével. Az operettműfajnak nagynevű művészei vendégszereplésük során hatalmas sikerrel játsszák Kál mán Imre „Csárdáskirálynő", Csizmarek-Vincze „Boci, boci, tarka" és Miljutyin szovjet zeneszerző „Havasi kürt" című operettjét. NAZIM HIKMET török költő művei nagyon népszerűek a Szovjetunióban Munkái tizenöt nyelven harminc al kalommal kerültek kiadásra és darabjait állandóan játsszák a szov jet színpadok. A napokban 150 000 példányban verseinek újabb kötete jelent meg, amely az utolsó öt év költői termékeit foglalja magában. TOBOLSZK VÁROSA ezekben a napokban ünnepelte színháza alapításának 250. évfordulóját. A tobolszki színház I. Pétét kora óta létezik és már a XVIII. század végén hivatásos színészek játszottak színpadán. A jubileum alkalmából újjáépítették a színházat. A SZOVJETUNIÓBAN a Kulturális Ügyek Minisztériumának kollégiuma megvitatta az 1956. év népszerű-tudományos, dokumentum és oktatófilmek gyártási tervét. Jelentős fii mek lesznek „Anyag titka" az atom fizikai ismertetésére és „Az ember eredete" az antropológia legújabb ku tatásairól. Számos film készül a különféle tudományok és művészetek megismertetésére és népszerűsítésére. cÁfidm Melengető kis napfényre vágyik. Az árnyékban élt naqyon sokáig. Hetvenöt év sok porát beszívta, A mások szérűjére taszítva. Az erejét soha nem kímélte. Apró pénzzel megfizettek érte. Kasza, kapa. fejsze nyomta markát, Kenyérből így kapott egy darabkát. Harctereknek volt négy éviq vadja, A halállal rokonságot tartva. Vért mosott, sebet kötött, s a holtak Mindig az ő halottai voltak Révedezve míg eltekint messze, A hosszú nagy útra emlékezve: Ősz fejére csókolják az évek A békés, a csendes öregséget. Csontos V il m o s. Hozzászólás a szlovák nyelv tanításához Tanítsunk szlovákul, de hogyan? Aki elolvasta az Üj Szó december 17-i számában a 6zlovák nyelv tanításának fontosságáról írt cikket és Tóth Tibnr december 23-i hozzászólását a cikkhez, minden hosszabb töprengés nélkül elismeri a fölvetett kérdés fontosságát. Egyetért bizonyára azzal is, hogy a magyar diákok és felnőttek sziovák nyelvtanítását jobbá kell tennünk és szélesebb alapokra kell helyeznünk. Vitán felül áll, ha egy nerfizetet jobban meg akarunk ismerni, meg kell előbb tanulnunk nyelvét. Az.t a népét pedig, amellyel ma egy hazában élünk (és élünk ezer éve) megismerni már nem is polgártárái, hanem egyszerűen emberi kötelesség. És az érem másik fele? Ha nem akarunk „titok, idegenség" maradni, meg kell „mutatni" magunkat (ahogy Ady mondta), ezt pedig a közösen végzett jó munka mellett a velünk testvérként élő és küzdő nép nyelvének megismerésével végezhetjük el a legjobban. Az első cikk helyesen állapítja meg, hogy az alső- és középfokú magyar iskolák nem adnak megfelelő alapot a szlovák nyelv elsajátítására. Ezen tehát javítani kell. A felnőtt lakosság körében ugyan rendeznek a Csemadok helyi csoportjai szlovák nyelvtanfolyamokat, de ezek nem pótolhatják a hiányokat és nem jelenthetik a kérdés megoldását. Itt is további segítségre van szükség. Lényegében egyetértek azokkal a javítási módokkal, amelyeket a cikk és Tóth Tibor hozzászólása ajánl, de a részletekben talán másként is lehetne segíteni a helyzeten. Az alsófokú Iskolák nyelvtanítására két mód is kínálkozik. Az első az a mód, amit egy kissé más vonatkozásban Tóth elvtárs hozzászólásában említ, ti. az egykori „gazdagok" nyelvtanári (még inkább nevelői) módszere. A mi viszonyainkra alkalmazva ez abban állana, hogy a szlovák nyelv tanítását kezdjük meg már az óvodában. Bebizonyított tény, hogy a 3—5 évesekre „ragad" a nyelv. Az óvodában éppen ezzel a „ragadás" módszerével folyna a tanítás (ének, versikék), az első osztályban pedig folytatódna az elsősök szintjén: a rendes magyar ábécé mellett megtanulnák a 7—8 másféle szlovák betűt és tovább szaporítanák a szókincsüket űj versek, 6zavak, egyszerű mondatok játszi betanulásával. A másik esetben, ha nem rögtön az óvodánál kezdjük a nyelv tanítását, jobb volna a szlovák nyelv tanítását még egy évvel későbbre hagyni, tehát a negyedik osztályra. Egyrészt azért, mert mint Tóth elvtárs is említi, a harmadik osztályban nmúgy is sok az új anyag másrészt oedig azért, mert ennek a második módszernek az alapgondolata ez volna' sajátítsa el az idegen nyelv tahulása előtt alaposan az anyanyelvét (a „könnyebb" második osztályban nagyobb súlyt helyeznénk a magyar nyelvoktatásra) és utána több időt és fáradságot áldozzunk a szlovák nyelv tökéletes elsajátítására olyan beosztással, ahogy az említett két lrá6 is ajánlja előbb tanítsuk meg helyesén beszélni írni és olvasni a diákokat, mondjuk a negyediktől a nyolcadikig és csak utána foglalkoznának a diákok részletesebben a szlovák irodalommal. Természetesen a nyelv tanítása közben is már megismertetnénk a diákokat a neves szlovák és cseh írók, költők munkáival rövid szemelvények formájában. Mind a két módszerhez természetesen a hivatásuk magaslatán álló tanerők kellenek. Amolyan „kétnyelvű" tanítók, mint például Marke Rudolf Nagymegyerről, akiről a Fáklya legutóbbi számában éppen a hozzászólás szerzője, Tóth Tibor Irt. Ilyen nyelvtanítók addig is akadnának, amíg tanítóképzőink fokozottabb és jobb munkájukkal képzettebb nyelvtanítókat bocsáthatnak iskoláink rendelkezésére. Két forrás is akad addig. Az egyiket már említette a két cikk: a rrjagyarul tudó szlovák tanítók segíthetnének a nyelv tanításában. A másik, amit a legvadabb reakció se ellenezhet: a szlovákul tökéletesen tudó magyar tisztviselők is részt vehetnének a tanításban. Az állami hivatalokban, vállalatoknál sok alkalmas tisztviselő akadna, aki egy megfelelő akció keretében szívesen vállalná egy-egy osztály heti négy nyelvóráját, de még tán nyolcat is. Mi a legnagyobb jutalom a jó diák részére, akár magyar, akár szlovák? Azt hiszem, nem kétséges, hogy a nyári úttörő tábor. Már pedig itt van a legjobb alkalom a jó tanulók részére a szlovák nyelv gyors és eredményes elsajátítására. Szlovák többségű vegyes úttörőtóborban egy hónap alatt (ott vannak még az évközben szervezett „üdülő"-iskolák is) többet tanul meg szlovákul egy alsós, mint egész évi magolással. A más pályán működő, szlovákul tökéletesen tudó magyar dolgozó értelmiség segíthetne a legjobban a felnőttek szlovák nyelvtanfolyamában Is. A mi vidékünk állami birtokain, járási nemzeti bizottságain", traktorállomásain, ipari vállalatainál felvásárló szerveiné! nagyon sok rátermett értelmiségi akadna, aki vállalná ezt az értékes munkát és ráadásul értené ..nagy diákjai" problémáit, hiszen velük közösen dolgozik évek óta — így tudná azt is, mire tanítsa őket elsősorban. Ha akár ezzel a módszerrel vagy bármilyen mással elérhetjük, hogy a magyar munkás vagy szövetkezeti tag barátságosan megvitathatja problémáit szlovák társával, végleg megszüntethetünk minden ellentétet, amelyet a múltban az egyhúron pendülő elnyomók szítottak köztünk Elmúltak azok az idők, amikor a magyar és szlovák ifjúság előtt azt hangsúlyozták, ami elválasztott. Mi ma minden erőnkkel, a szlovák nyelv tudásával is azon munkálkodunk, ami összeköt bennünket. Csúzi Cs Ferenc. ÜJ SZO 1956. január 4.