Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-30 / 30. szám, hétfő

N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenete Dvight D. Eisenhowerhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez Moszkva, január 28. (TASZSZ). — G. N. Zarubln, a Szovjetunió USA­beli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete január 25-én Dvight D. Elsenhowernek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének átadta N. A. Bul­ganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét. Az üzenet a következőképpen hangzik: Moszkva, Kreml. 1958. január 23. Tisztelt elnök úr, mély meggyőződésem, hogy amint engem, éppúgy önt is nyugtalanítja az országaink közötti kapcsolatok jelen­legi helyzete, és ezért szeretném kö­zölni önnel elgondolásaimat, milyen módon lehetne e kapcsolatokat meg­javítani. Hizonvára eqvetért velem abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet valamennyi államtól, elsősor­ban pedig a nagyhatalmaktól — ame­lyek elsősorban felelősek a világbéke és a nemzetek biztonsága biztosításá­ért — megköveteli, hogy olyan intéz­kedéseket tegyenek, amelyek hozzá­járulhatnak a. nemzetközi feszültség további enyhítéséhez, az államok köz­ti bizalom és együttműködés megszi­lárdításához. Ez megfelelne a népek forró vágyának, hogy békében és nyu­galomban élhessenek, hogy anyagi eszközeiket és alkotó energiájukat építő munkának, kulturális fejlődés­nek és virágzásnak szentelhessék. Genfben a négy nagyhatalom kor­mányfőinek értekezletén mindnyájan kijelentettük, hogy készek vagyunk a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közötti kapcsolatoknak a békés egymás mellett élés és gyakor­lati együttműködés elveivel összhang­ban való megjavítására törekedni. Kétségtelen, hogy a nemzetközi fe­szültség további enyhítése szempont­jából különösen fontos a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok köz­ti kapcsolatok kérdése. Ezzel kapcsolatban lépéseket kellene tenni a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti viszony lé­nyeges megjavítására. A Szovjet— amerikai kapcsolatoknak ez a meg­javítása Jelentősen hozzájárulna az egész nemzetközi helyzet megjavítá­sához, a világbéke megőrzéséhez és megszilárdításához. Az országaink közötti kapcsolatok törtí>ei.« meggyőzően bizonyítja, hogy a megértésre, egymás szu­verenit-ianak tiszteletbentartására irá­nyuló törekvések és az agresszió erői ellé-n vívott közös harcukon alapuló baráti együttműködésük megfelel a <ét ország népei legfőbb érdekeinek. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy kivéve a fiatal szovjet köztársaság ei­ení külföldi intervenció időszakát, ál­amaink népei sohasem harcoltak egy­nás ellen, sohasem voltak és ma sin­gnek közöttük leküzdhetetlen ellen­étek, nincsenek olyan határok, vagy erületek, amelyek viták vagy kon­liktusok tárgyát képezhetnék. Ezért a szovjet nép teljes megér­éssel fogadta önnek a négy nagyha­alom kormányfői genfi értekezletén ett nyilatkozatát, amelyben azt mon­otta: Az amerikai nép a szovjet nép arátja akar lenni. Az amerikai és zovjet nép között nincsenek területi iták, nincsenek közöttük konfliktu­ok, sem kereskedelmi vetélkedés. A 5rténelem folyamán népeink mindig ékében éltek egymással. Maga az élet megerősítette, hogy a zovjetunió és az USA közötti együtt­lüködés alapjai nem voltak véletlen » múló indítékok, hanem léttontossá­i és tartós érdekek voltak. Ez szemléltetően elsősorban aibban /ilvánult meg, hogy országaink indkét világháborúban szövetségesek ilták. ön, mint a hitler-ellénes koalíció iyik kiváló katonai vezetője különösen il tudja, hogy a Szovjetunió és az Egye­ilt Államok bajtársi együttműködő­nek a második világháború folya­án döntő jelentősége volt a közös lenség — a fasiszta agresszorok egsemmisítésében. E két orsiág rci szövetsége, amelyet legjobb linak vére pecsételt meg, s amely övetségben résztvettek Nagy-Bri­mia, Franciaország, Kína, Lengyel­szág, Jugoszlávia, Csehszlovákia, írvégia, Görögország és a szabad­szerető népek ko-iltci-iának más szágai. becsülettel kiállta a háború nden megpróbáltatását, annak a há­rúnak megpróbáltatásait, amelyet peinkre a nyugati és keleti agresz­ós erők kényszérftettek rá. Sajnálatos dölog, hogy az utóbb! tbért a Szovjetunió és az USA kö­tti baráti viszony és együttműködés igromíott. A Szovjetunió és az Ame­ál Egyésült Államok kapcsolatainak rosszabbodása — bármilyen okból is került erre sor — ellenkezik a szov­jet és az amerikai nép érdekeivel és kedvezőtlen befolyással van az egész nemzetközi helyzetre. Bizonyos vagyok benne, hogy ön — épp úgy, mint én, megvan győ­ződve arról, hogy az USA és a Szov­jetunió társadalmi rendszere különböző­ségének nem szabad országainkat meggátolnia olyan politikai, gazdasá­gi és kufturális kapcsolatok fenntar­tásában, melyek népeink érdeke. A második világháború előtti években a szovjet—amerikai kapcsolatok jelentő­sen fejlődtek, főleg gazdasági téren. A háború alatt országaink kapcsola­tai újabb fejlődést értek el, amely or­szágaink népeinek széleskörű támo­gatására támaszkodott és szorosabbá tette kölcsönös rokonszenvüket. Ez hozzájárult a háború befejezésének meggyorsításához és csökkentette az emberáldozatok számát. Látni kell azt is természetesen, hogy a „hidegháború" időszakának éveiben a Szovjetunió és az USA között ko­moly ellentétek merültek fel a kü­lönféle nemzetközi, problémákban, a leszerelést, az európai biztonság biz­tosítását, a német kérdést és néhány távolkeleti problémát illetőleg; és e problémák fontossága nyilvánvaló. Amint a négy nagyhatalom külügymi­nisztereinek legutóbbi genfi értekez­lete megmutatta, — annak ellenére, hogy a felek valóban közeledtek egy­máshoz, — az egyes napirenden sze­replő kérdésekben lényeges ellentétek merültek fel, és további erőfeszítések­re és időre lesz szükség ahhoz, hogy megfelelő megegyezés legyen elérhe­tő e problémák megoldásában. A szovjet—amerikai kapcsolatok je­lenlegi állapotának további fennma­radása azonban szükségszerűen nem járulhat hozzá a megoldatlan nem­zetközi problémák rendezéséhez. Emel­lett a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulása, ami megfelelne az or­szágaink közötti baráti kapcsolatok fejlesztésére irányuló . törekvésnek, új, kedvező nemzetközi légkört teremt­hetne, a vitás kérdések kölcsönösen elfogadható alapokon való, tárgyalások útján történő megoldására. Látnunk kell, hogy a nemzetközi feszültség további enyhítésének és az államok közötti bizalom megszilárdí­tásának gyakorlati megoldása — ami magában foglalja a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítását is, — meg­felel a szovjet és az amerikai nép, valamint az összes többi nemzetek ér­dekeinek. Ügy vélem, ön, elnök úr, eUsmeri, hogy a jelenlegi feltételek között a nemzetközi feszültség a béke meg­sértésének lehetőségét rejti magá­ban, mindazokkal a veszélyes követ­kezményekkel, amelyek ebből a népek­re származnak. Emellett mindenki tudja, hogy a leg­újabb háborús eszközök, mint az atom- és hidrogénfegyver, a jelenlegi reaktív és rakéta-technika különféle eszközei, valamint más tömegpusztító fegyverfajták minden ország népét egyforma veszélynek teszik ki a nem­zetközi béke megsértése esetén, mert azzal fenyegetnek, hogy elsősorban a magasan fejlett országok sűrűn la­kott területeit, az atomháború pusztí­tó hatásának teszik ki. Ma, jobban, mint bármikor azelőtt minden egyes állam kötelessége gon­doskodni a béke megőrzéséről és meg­szilárdításáról, hozzájárulni ahhoz, hogv a nemzetközi e'l-^éteket kirárd­lag békés eszközökkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaival és elveivel összhangban oldják meg. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok népeinek egyformán érdeke a lázas fegyverkezés megszüntetése, mivel a lázas fegyverkezés arra kény­szeríti őket, hogy nem produktív cé­lokra pazarolják erőiket és eszközei­ket. A jelenlegi lázas fegyverkezés nemcsak a katonai kiadások súlyos terhét róia a népekre, és akalilyoz­za anyagi jótétük növekedését, ha­nem sok tekintetben • fokozza az új háború veszélyét is. A szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulása megkönnyítené a lázas fegyverkezés megszüntetését és hoz­zájárulna az államok gazdasági forrá­sainak békés célokra való fokozott felhasználásához. Azokat az eszközö­ket, amelyeket most nem produktív katonai kiadásokra fordítanak, felhasz­nálhatnák a nemzetek anyagi jólétének emelésére; az adók csökkentésére, a reálbérek növelésére, lakások és köz­épületek építésére, a kevéssé fejlett országoknak nyújtandó segítségre, a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására. Mindez elősegítené a belföldi piai­kapacitásának lényeges bővítését, va­lamint a nemzetközi kereskedelem fejleszt'' ' e-által bíz' sítsnák a ter­melés megfelelő növelését és a lakos­ság foglalkoztatottságának békés gaz­dasági fejlődése alapján való növelé­sét. Be kell ismerni, hogy* az utóbbi idő­ben olyan eseményekre került sor, amelyeknek pozitív jelentősége szük­ségszerűen megnyilvánult az egész nemzetközi helyzetben. A műit évben nem volt háború, sehol a világon. Az utóbbi időben megoldást nyertek azok a bonyolult nemzetközi problémák is, amelyek a második világháború befe­jezése után megoldatlanok maradtak. Az utólsó háború után első ízben Genfben jöttek össze a négy nagyha­talom kormányfői, és azokat az ered­ményeket, amelyeket ezen az ülésün­kön elértünk, őszintén és lelkesen üd­vözölték az egész világ nemzetei, mert megfelelnek vágyaiknak és re­ményeiknek. Az utóbbi időben érezhetően javul­tak a keleti és nyugati országok köz­ti kapcsolatok, elsősorban a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok kölcsönös kapcsolatai, jóllehet ezeket a kapcsolatokat még távolról sem minősíthetjük széleskörúeknek és elegendőknek. Éppen ezek, a Szovjet­unió és USA között növekvő kapcso­latok mutatták meg, mily nagy mér­tékben törekednek népeink e kapcsola­tok fejlesztésére és országaink baráti együttműködésére. Mindezekben a fontos nemzetközi eseményekben, amikor is a Szovjetunió n béke és a nemzetek közötti barát­ság megszilárdításának érdekeit vé­delmezte, az elért eredményeket je­lentős mértékben az országaink között kifejlődött együttműködés biztosította. őszinte meggyőződésem, idején való és szükséges megjavítani az szovjet —amerikai kapcsolatokat. Nézetem szerint e cél elérését se­gítené, ha országaink baráti és együtt­működési szerződést kötnének egy­mással. Ez a szerződés megállapíthatná, hogy mindkét fél az őszinte együtt­működés és a kölcsönös megértés szellemében baráti kapcsolatokat fej­leszt ki a Szovjetunió és az USA né­pei között az egyenjogúság az állami szuverenitás kölcsönös tiszteletben­tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás élvei alapján, és minden nemzetközi vitás kérdést és ellentétet kizárólag békés eszközökkei, az ENSZ alapokmányával összhangban oldanának meg. A szerződés továbbá meghatározná, hogy a két fél készségesen elősegíti a kétoldalú gazdasági, kultúrális és tudományos együttműködés fejlesz­tését és megszilárdítását a kölcsönös előnyök és egyenjogúság alapján. Én és munkatársaim úgy véljük, hogy az ilyen szerződés megkötése a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között jelentős mértékben hozzájárulna a szovjet—amerikai kap­csolatok fejlesztéséhez, és egyben nagy nemzetközi fontosságú akció vol­na. Mélységesen hiszem, hogy a Szov­jetunió és az USA közötti baráti és együttműködési szerződés javaslata — amelynek célja a szovjet—amerikál kapcsolatoknak a béke megszilárdítá­sának érdekeivel és a nemzetközi fe­szültség további enyhítésével össz­hangban való megjavítása — kedvező fogadtatásra talál önnél, pozitív vissz­hangot kelt a szovjet és az amerikai nép, valamint a többi országok népei körében. Ezt a szerződést a mellékelten csa­tolt tervezet értelmében képzelem el. Remélem, hogy hamarosan közli ve­lem nézetét e kérdésről. őszinte tisztelettel N. BULGANY1N Dvight D. Eisenhower őexeellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Washington A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok közötti baráti és együttműködési SZERZŐDÉS TERVEZETE A Szovjet Szocialista Köztársasáaok Szövetsége Legfelső Tanácsának El­nöksége és az Amerikai Egyesült Ál­lamok elnöke a nemzetközi feszültség további eny­hítésére és az államok közötti bizalom megteremtésére törekedve, és a világ­béke, valamint a biztonság megőrzé­sének érdekében cselekedve, a Szovjetunió és az Amerikai Egye­sült Államok népei barátságénak meg­szilárdítását óhajtva, abban a meggyőződésben, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti barátság és együtt­működés megszilárdítása az egyenjo­gúság, az állami szuverenitás kölcsö­nös tiszteletbentartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás el­vei alapján, megfelel a két ország lét­érdekeinek, megerősítve az ENSZ alapokmányá­nak céljaiba és elveibe vetett bizalmur kat és azt a törekvésüket, hogy együtt­működjenek és békében éljenek min­den néppel, minden kormánnyal, elhatározták e baráti és együttmű­ködési szerződés megkötését és meg­hatalmazottaikként a következőket ne­vezték ki: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának El­nökséqe. az Amerikai Egyesült Államok elnöke, akik megbízólev leik kicserélése után — amelyekről megállapítást nyert, hogy a megfelelő formában, teljes rendben vannak kiállítva, a követke­zőkben egyeztek meg: 1. CIKKELY. A szerződő felek az őszinte együtt­működés és kölcsönös megértés szel­lemében az egyenjogúság, az állami szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján, baráti kap­csolatokat fognak fejleszteni és meg­szilárdítani a Szovjetunió és az Ame­rikai Egyesült Államok népei között. 2. CIKKELY. A szerződő felek megegyeztek ab­ban, hogy minden köztük levő netn­zetközi ellentétet csupán békés eszkö­zökkel, az Egyesült Nemzetek Szerve­zete alapokmánya rendelkezéseivel összhangban oldanak meg. 3. CIKKELY. A szerződő felek elősegítik, hogy a két állam között a kölcsönös előnyök és egyenjogúság elvén alapuló gazda­sági, kulturális és tudom in y os együtt­működés fejlődjék és szilárduljon. Ezt a cikkelyt a szerződő felek kö­zötti megfelelő egyezmények megköté­sével bővíteni lehet. 4. CIKKELY. Ez a szerződés ratifikálás alá tarto­zik. A ratifikációs levelek kicserélésé­nek napján lép érvénybe, amire városban a lehető legrövidebb időn belül sor kerül. A szerződés érvénye, érvénybelépé­sének napjától számítva 20 évre szól. Ezen időszak letelte után a szerződő felek mindegyikének joga van a szer­ződést felmondani. Ez a felmondás be­jelentésének napjától számítva egy év leteltével lép érvénybe. Ennek bizonyítékául a meghatalma­zottak aláírták e szerződést és ellát­ták pecsétjükkel. Kelt városban, 1956. -án. Két példányban, mindegyik orosz és angol nyelven, s emellett mindkét szö­veg egyformán érvényes. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének megbízásából Az Ameri' i Egyesült Államok elnökének megbízásából * • * Washington — A Reuter hírügynök­ség jelentése szerint január 28-án a Fehér Ház közzétette Eisenhower elnök válaszát N. A. Bulganyinnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének üze­netére. Eisenhower elnök válaszában elutasítja az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti baráti és együtt­működési szerződés megkötésére tett szovjet javaslatot. Szovjet-jugoszláv egyezményt írtak alá az atomerő békés felhasználásáról Belgrád, január 28. (TASZSZ). — 1956. ianuár 28-án Belgrádban egyez­ményt írtak alá a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság képviselői a két ország együttműkö­dése tárgyában az atomenergia békés felhasználása terén. Az egyezményt a Szovjetunió nevében N. P. Firjubin, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete, a jugoszláv kormány nevében pedig A. Rankovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának alelnöke, az atomenergia bizottság elnöke írták alá. Az együttműködésről és a kölcsö­nös tapasztalatcseréről szóló egyezmé­nyen kívül a szerződés megállapítja, hogy Jugoszláviában atomreaktort építenek, amelynek tervezésében és építésében a Szovjetunió Jugoszláviá­nak tudományos és műszaki segítsé­get nyújt. A Szovjetunió lehetővé te­szi Jugoszláviának, hogy megkapja a reaktor megszakítás nélküli üzemben­tartásához szükséges berendezéseket és a hasadó anyagot, mely utőbbi az egyezmény értelmében Jugoszlávia tulajdonába megy át. Ezeknek az árait a világpiaci árak alapján állapítják meg. Szovjet-afgán szerződést írtak alá Kabul, jahuár 28 (ČTK). — Ja­nuár 28-án Kabulban egyezményt' ír­tak alá, amely szerint a Szovjetunió kormánya Afganisztánnak hosszúile­járatú kölcsönt nyújt. A Szovjetunió nevében M. V. Degtyar. a Szovjet­unió afganisztáni nagykövete. Afga­nisztán nevében Abdul Malik pénz­ügyminiszter írták alá a szerződést. A szerződés aláírása után M. V. Degtyar és Abdul Malik beszédet mondott, amelyben hangsúlyozták e szerződés jelentőségét Afganisztán gazdasági fejlődésére valamint a Szovjetunió és Afganisztán közötti baráti és jószomszédi kapcsolatok megszilárdítására néxve. Szaúd-Arábia küidó'ttsére memorandu r.ot intézett az ENSZ-hez Párizs, január 28. (ČTK) — Amint a Francé Presse hírügynökség jelen­ti, Szaúd-Arábia ENSZ-beli küldött­sége január 28-án memorandumot nyújtott be, amelyben kijelenti, hogy Buraimi oázis ügyét az ENSZ Bizton­sági Tanácsa elé terjesztik, ha rövid időn belül nem kerül sor e kérdés bé­kés megoldására. A memorandum rá­mutat, hogy ez az ügy „veszélyeiteti a békét", mert Nagy-Britannia erő­szakkal megszállta ezt a vitás terü­letet, miután előzőleg egyoldalúan be­fejezte a folyamatban levő döntőbírás­kodást. A memorandum hozzáteszi, hogy Szaúd-Arábia békés eszközökhöz fo­lyamodik és bízik abban, hogy az F.gvesült Nemzetek megakadályozza a konfliktust és ezt az ellentétet nem­zetközi döntéssel rendezi. 0? ito 1956. január 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom