Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-17 / 17. szám, kedd

CSAÓ SU-L1: ^Tjfani), mama kei tje. 12800 mérföld az új éieíeí építő Kínában JJGGOGGGGGGGGGGGGOOQGGGGOGGOGGGGGGQGGGOGGGGOOOGGGGGOOOOQ GGOOGGGGGGOCGGOGG Kína ezen távol fekvő részében ugyanolyan intézkedéseket foganato­sítottak a földmüvelés és ipar meg­változtatására, mint Kína többi ré­szén. Az „Üj űt" földművesszövetke­zet mealátogatásakor meggyőződtünk a szövetkezet gazdálkodásának kitűnő eredményeiről. ' oj szo 195* Január 17. N anypo faluban sok volt a sze­y^iyvmber, emiali íolyton attól kellett tartani, nogy lopják a tököt, meg a babot. Hiába fogadtak csőszöket a gazdák, nem al­hattak nyugodtan. A leggyakrabban Ciu Sent látták idegen földön. Földje nem volt, de volt héttagú családja: ö maga, a fe­lesége meg öt gyerek. Vadfüvekkel táplálkoztak. Ciu Sen meg a gyerekei időnként be-belopakodtak az idegen kertbe. Ilyenkor tököt és babot is vittek haza. A legjobban Tjany mama féltette a termését. Hiszen az ő kertjében a tök is, a bab is előbb beéreti, mint másokéban. A faluban a harminc gaz­da közül tulajdonképpen csak kettő­nek volt zöldséges kertje: Van úrnak és tjany mamának. Van úrnak több mint tíz földje volt. Az Ő földjéről azonban senki sem mert lopni, mert roppan! befo­lyásos embernek tudták. Tjany ma­mának csak fél mu-ja volt. s — mi­vel Van úrtól féltek —, rendszerint ö volt a károsult. Ezért nyáror.-ösz­smel ott csöszködött a kertiében. 1946 tavaszán Nanypo faluoan is meg volt a földreform. A befolyásol, Van úr, a földesúr földjét felosztot­ták a szegény paraszt ok között. Tjany mamának, az özvegyasszonynak pe­dig meghagyták a fél mu földjét. El­jött a nyár. Beért a tök, meg a bab Tjany mama, mint azelőtt is, min­dennap ott őrizte a kertjét. A gyerekei azt mondták neki• „Mi­nek most is őrizni, hiszen már min­denkinek van." De ő nem hitt a gye­rekeinek sem. Nem hitt, mert jól em­lékezett, hogy felbosszantották őt ta­valyelőtt is a Ciu Sen-gyereke 1:: fu> kitette a lábát a kertből, mindjárt megdézsmálták a termést. Egyszer a kertjébe menet találko­zott Ciu Sennel. — Tjany mama — kérlelte a férfi — adj nekem egy piciny tököt, éhe sek a gyerekeim. Tjany mama arca elborult. — Honnan vegyek én tököt"' — fe­lelte. — Majd mind ellopták a tol­vajok. Ciu Sen sejtette, hogy az asszony reá céloz, de azért elkísérte a kertbe és tovább kérlelte. Tjany mama ar­ra gondolt, hogy Ciu Sen úgyis el­lopja, amit akar. Szomorúan nézett hát az érett tökökre. Nehezen vá­lasztott. Végül letépett egy ökölnyi kis tököt. — Kár érte- — mondta és átadta Ciu Sennek. Amikor kifelé kísérte Ciu Sent o kertből, éppen arra ment Vari úr. Nagy legyezőjével hűsítgette magát, s Ciu Sen felé bökve, megjegy<-;ie: — Ezektől egy pillanatnyi nyugta sincs az embernek!... Azután odébbállt. an úr szavai fészket raktak az V asszony lelkében. Nem is hallgatott hát a gyerekekre, akik azt mondogatták: most már nem kell őrizni a kertet. Tovább csösz­ködött. Egy napon Tjany mama napszúrást kapott a kertben. Három napig ott­hon kellett feküdnie. Es a legnagyobb meglepetésére semmi, de semmi nem tünt el a kertből. Amikor behordták a termést Tja- • ny mama betoppant Ciu Sen udva­rába. Hatalmas, érett tököket látott ott. — annyit, hogy megszámlálni sem tudta. — Kié ez a sok tök? — kérdezte gyanakodva Ciu Sentöl. — Honnan van? — Az enyémek, — felelte Ciu Sen. — Sokat vetettem. — Miért vetettél ilyen sokat? — A gyerekek mindig szerették a tököt. Az idén, hogy kaptam fél mu földet, az egészet tökkel vetettem be. Nem is álmodtam, hogy ilyen sok lesz. Ennyit meg sem lehet enni. — Ha nem eszed meg, majd eiadod. — Eladni? Ugyan kinek? Miért menjek eladni? Még a kertben is maradt belőle. Ha akarod, küld oda a gyerekeidet, hadd szedjék össze, hiszen azelőtt úgyis a te termésedet ettük. Tjany mama ettől kezdve soha nem ment a kertjébe csőszködni. JÜLIUS 15—17. Csunkingba repül­tünk, ahol tíz évvel ezelőtt voltam utoljára. Nehezen találtam meg azo­kat a helyeket, amelyeket azelőtt jől ismertem. Egy hindu barátom azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy milyen gyönyörű város ez. A háború alatt sohasem hallottam hasonló kijelen­tést Csungkingról, amikor az Csang Kai-sek fővárosa volt. JÚLIUS 18—20. Felszálltunk a „Min­Csun" nevű hajóra, amely a Jangce­folyón (Yangtce) VVuhanba (Hankow) vitt bennünket. Három nap alatt oda­értünk. Wuhan három városrészből áll, amelyek a Jangce- és a Han-folyó találkozásánál épültek. A magas épü­letek körvonalai impozáns látványt JÚNIUS 19—21. Pekingből az or­szág északkeleti ipari részébe vezető útunk első állomá;a Talien. Ez a he­gyek és a tenger között fekvő, gyö­nyörű város sok változáson ment át. Taiien 770 000 lakosa főképp munká­sokból áll. A nagy palotákon díszelgő feliratok arról tanúskodnak, hogy itt most munkásklubok és könyvtárak vannak. Állandóan több és több új lakóházat, kórházat és üdülőotthono­kat építenek. Meglátogattunk egy szanatóriumot a smaragdszínű ten­ger felett. A szanatóriumot a leg­korszerűbb berendezéssel látták el. A gyógykezeltetés teljesen ingyenes. A munkások a napi ellátás felét fi­zetik. Azok pedip. akiknek nagy csa­ládjuk van, csak, a harmadrészét. A munka htisei ingyenesen üdülnek. Szanatóriumi gyógykezeltetésük ide­jén bérüket minden levonás nélkül tovább kapják. Talien munkásai nagvon büszkék •lért sikereikre. mozdony- és ha­jógyár, amelyek a japán uralom alatt csak javítómunkálatokat végez­tek, ma hatalmas mozdonyokat és ha-; jókat gyártanak. A munkások büsz­kén mutatják új gépeiket és arról beszélnek, hogy a szovjet szakembe­rek segítették őket a technikai prob­lémák megoldásában és az egyszerű munkások szakoktatásában. JÜLIUS 23-ÄN ANSANBA érkez­tünk. Anshan — az acél városa. A Talien-Shenyang vasútvonal mentén fekszik. Meglátogattuk a hatalmas hengerdét, egy csőgyártó üzemet és egy újonnan felszerelt nagyolvasztót. Ezen üzemek t gépesítették. A mun­kások lelkesedéssel beszélnek arról a nagy segítségről, amelyet a Szovjet­unió nyújt nekik. Megmutatják az automatikus berendezést, dicsérik a szobiét szakemberek támogatását, akik segítségükre voltak az új üzemek tervének elkészítésében, a gépek fel­szerelésében és a szakmunkások kép­zésében. JÜNIUS 24—25-ÉN SHENYANGBAN (Mukden) meglátogattuk az ipari egyetemet, amely a maga nemében egyedül álló Kínában. Ez az egye­tem öt évfolyamban az energetikai, a kohászati, a gép- és építészeti ipar számára nevel szakembereket. Az Az 1952,/53-as években épített hatal­mas egyetemet a közelmúltban ülte­tett fák övezik. SHENY ANGBŐL FUSHUNBA utaz­tunk, hogy megtekintsük az ottani fel­színi bányát. Mély völgyeket láttunk ott a szén fekete és a palakő zöld réte­geivel. JÜLIUS 2-ÄN SHIANBA (Siking) repültünk. Az alattunk elterülő sárga, táblaszerű területet mély kanyonok szelik át. Az egész úgy fest, mintha a hegyeket horizontálisan hatalmas borotva vágta volna el. Ott, ahol ezeken a fennsíkokon víz található, szürke tetejű házakból álló városok vannak. JÜLIUS 3—5. SHIAN a gyapot­Ansan ipari központban 200 000 négyzetméter területen befejezték a mun­kásíakások építését. KÍNA ŰJ ÉLETE Kína minden zugában feltűnnek műszereikkel a mérnökök és nyomukban mindenfelé megindul az építkezés. JÜLIUS 9—15. SUFU (Kazsgar). Ez a város, amely India határa közelében fekszik, olyan szép, mint egy tündér­város az Ezeregyéjszaka, meséjében. A férfiak hosszú köntösben és hím­zett sapkákban. szamarakon közle­kednek a város utcáin. A nők tuni­kát és széles nadrágot hordanak. Fe­jükön kis sapkát vagy hosszú fehér sálat viselnek, amit fejük köré csa­varnak. A nők közül sokan még feke­te fátyolt hordanak. Az iparosodó Kínában százezerszámra tanulnak a jövő szakemberei, az ipari tanulók. Ansan, Kína acélipari központja óriási ütemben fejlődik. Képünkön az új önműködő nagyolvasztót látjuk. nyújtanak azon az oldalon, ahol Han­kow terül el. A széles folyót csónakok sokasága lepi el, amelyek gyorsan ide-oda cikáznak. A gátakat állandóan építik és javítják. Teljes ütemben folynak a mindkét folyón átvezető hidak építési munkálatai. Az egyik híd már kész, a másikat most fejezik be és a harmadikon éppen elkezdték a munkálatokat. Wuhan kereskedővá­ros. A város délkeleti részén egy új kohászati üzem épül, amely Kínában nagyságra nézve a második helyet foglalja el. JÜLIUS 24—AUGUSZTUS 11. To­vábbi utunk repülőgépen Kelet felé visz. a Jangce folyó deltájának ter­mő vidékein és az erdős hegyeken át. Nankingban, Sanghajban és Hang­chowban (Hancsou) leszálltunk. A del­tát „a halak és rizs földjének" neve­zik, mert e terület gazdag halastavai­ról és termékeny földjéről nevezetes. Nanking mezőgazdasági város benyo­mását kelti. A városi épületek tő­szomszédságában nvümölcskertek v és libákkal, kacsákkal ellepett halastavak vannak. A városban új technikai in­tézetek, új gyermekkórház, munkás­szanatórium és tüdőbeteg-szanatórium van. Sanghajban a múlt és jelen kö­zötti óriási különbség ' szembeötlő. Szokatlan ma a kirakatokban a? áru mellett az árakat látni, a szörnyű in­fláció ma már a múlté, ugyanúgy, mint a feketepiac, amikor amerikai dollárokért és aranyért lehetett csak dohányárut vásárolni. Sanghaj utcáiról eltűnt a prostitú­ció. A külföldi kalandorok játékbar­lang iáit. amelyek olv sok szerencsét­lenséget és nyomort okoztak, más célokra használják. A Canidromot 15 000 férőhelyes hatalmas színház­zá alakították át. A szerencsejátékok és versenyek fogadóirodáiból iskolá­kat létesítettek, a lóversenypálya he­lyén ma park van. Ugyanúgy, mint Kína többi részén, a legnagyobb figyelmet a mezőgazda­ságnak szentelik. HANGCHOW (Hancsou), a gazdagok volt nyaralóhelye, teáról, selyemről és nagyszerű ipari készítményeiről is­meretes. A közelfekvő hegyeken munkásszanatóriumok épülnek. Hangchowből Kantonba érkeztünk, amely Dél-Kína partjának legnagyobb kereskedelmi kikötője. Az utcákon az üzletek egymás mellett sorakoznak. Meglátogattuk annak a 72 vértanú­nak sírját, akik az 1911. évi forrada­lom előestéjén életüket áldozták, va­lamint az 1924-ben alapított intézetet, ahol Mao Ce-tung és Kína többi té­nyezői első ízben léptek fel azokkal a gondolatokkal, amelyek a régi Kí­nát a mai Kínára változtatták. AUGUSZTUS 12—15. Ismét a vonat­ban ülünk és Kínát délről északi irányban szeljük át egy 1500 mér­föld hosszú úton. Hegyvidékeken, tavak mellett és fennsíkok között haladtunk át. A vasúti töltés mindkét oldalán a végtelennek tetsző messzeségű, ter­mékeny földek terülnek el. Azelőtt sohasem voltam teljeseh tudatában annak, hogy milyen gazdag az én hazám és milyen jól gondos­kodnak róla. LI PO T1H termő terület központja. Az ősrégi épületek között új textilüzemek álla­nak. Shian Kína fővárc^sa volt négy dinasztia uralma alatt, egészen 1421­ig, amikor Peking lett a főváros. Kínában sikeresen fejlődik dalom. Képünkön a Turfan kezet gazdag termést a termelőszövetkezeti moz­kömvéki bortermelő szövet­szüretelő tagjait látjuk. JÜLIUS 6—8. LANCHOWB0L (Kao­lan) a barna sivatag felett Tihuába (Uruncsi) repültünk. Tihua modern város benyomását k^lti Nagy térsé­gei. foglal el a motoros kocsik javí­tóüzeme, amelynek az a feladata, hogy jókarban tartsa a közlekedési eszközöket a széles országutakon, Sinkian tartomány fő közlekedési ütő­erén. Ebben a javítóüzemben Kína tizenegy különböző nemzetiségekhez tartozó munkásai dolgoznak Munká­jukhoz korszeLÜ szerszámokat és gé­peket használnak. Az üzemnek bölcső­déje, iskolája, könyvtára és saját mozgószínháza van. Meglátogattuk a sinkiani Nemzetiségi Intézetet, amely­ben 1148 hallgató végzi földrajzi, fi­zikai, művészeti stb. tanulmányait. Az intézetnek nyolc fakultása van. A tanulók nagy számban látogatják az állatorvosi fakultást, ami érthető, mert Sinkiaň-tartomány északi ré­szének lakossága többnyire állatte­nyésztéssel foglalkozik. Kanton város látképe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom