Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-15 / 300. szám, csütörtök

1955. december 15. UJSZO 3 Aláírták a Szovjetunió és India közös nyilatkozatát (Folytatás a L oldalról.) vábbra is minden erőfeszítést meg kell tenni a nemzetközi feszültség enyhíté­sére és emellett a tárgyalásokat a vitás kérdések megoldása egyedüli módszerének kell tartani. A két or­szág államférfiai azt a reményüket fe­jezik ki, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kö­zötti nagyköveti szinten folyó tárgya­lások nemcsak a tárgyalásokon sze­replő problémák megoldásához, hanem magasabb szinten tartandó értekezlet alapján szélesebb körű kölcsönös meg­értéshez is vezetnek. Meggyőződésük, hogy a tartós béke Ázsiában nem le­hetséges, ha a Kínai Népköztársaság­nak nem adják meg az őt törvényesen megillető helyét az Egyesült Nemze­tek Szervezetében. Mély sajnálatukat fejezik ki afölött, hogy e vitathatatlan tény elismerése elhúzódik. Őszintén remélik, hogy a Távol-Kelet és Ázsia további problémáit megegyezések alapján hamarosan megoldják, vagyis, hogy a Kínai Népköztársaság a part­menti szigetekre és Tajvan szigetére támasztott törvényes jogát kielégítik és a koreai kérdést a távolkeleti béke érdekeivel összhangban oldják meg. A Szovjetunió államférfiai és India miniszterelnöke üdvözölték az Indokí­náról tárgyaló tavalyi genfi értekezle­tet. Ez az értekezlet véget vetett az Indokínában folyó pusztító háborúnak és meghatározta az indokínai állam problémái megoldásának módját. Sajnálattal állapítják meg, hogy a Vietnamról szóló genfi egyezmények teljesítése akadályokba ütközik, és ne­hézségek gátolják a Laosz-ról szóló genfi egyezmények teljesítését is. Ezen egyezmények megsértése rendkívül komoly következményekkel fog járni mind Indokínára, mind pedig az egész világra nézve. Ezért a két ország ál­lamférfiai szeretnének az egyezmény valamennyi résztvevőjéhez és az ér­dekelt felekhez felhívással fordulni, hogy kUszöböljék ki a genfi egyezmé­nyek igazi megvalósításának útjában álló akadályokat és hogy teljes mér­tékben együttműködjenek ezen egyez­mények szellemének utolsó betűig va­ló teljesítésében. Mélyen meg vannak győződve arról, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében való tagság kérdésénél érvénye­síteni kell az egyetemesség elvét. Amíg ezt az elvet nem tartják be, addig az Egyesült Nemzetek Szervezete nem fogja képviselni az egész világ orszá­gait. Ezért üdvözlik az Egyesült Nem­zetek közgyűlésének azt az ajánlatát, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe egyidejűleg vegyék fel a 18 or­szágot és őszintén remélik, hogy ezt az ajánlatot a Biztonsági Tanács is ha­marosan jóváhagyja és megvalósítja. Hogy helyreálljon a béke az egész világon és megszűnjenek azok a körül­mények, amelyek egy újabb pusztító világháborúhoz vezethetnek, annak nincs más útja, csak „a leszerelés út­ja". A fegyverkezés fokozása, vagy je­lenlegi színvonalának megőrzése is a háború állandó veszélyét alakítja ki, a félelem állandó forrása és a tömeg­pusztító fegyverek legújabb típusai­nak lázas gyártását okozza. A leszere­lés sürgető szükségessége egyenes arányban növekszik a tömegpusztító fegyverek feltalálásával és egyre nö­vekvő pusztító potenciáljával. Az általános óhaj, hogy a háborút teljesen kiküszöböljék, megköveteli, hogy pozitív, konstruktív és gyors lé­pések történjenek a leszerelésre. E kérdésben már jelentős mértékben megegyezést értek el és nyilvánvalóan nincs ok arra, hogy a meglevő akadá­lyokat ne küzdhessék le hamarosan, ha kitűzik a tartós béke megteremté­sének célját. A két ország államférfiai főleg újból annak a szilárd meggyőző­désüknek szeretnének kifejezést adni, hogy el kell érni a mag- és hidrogén­fegyverek gyártásának, alkalmazásának és kipróbálásának feltétlen eltiltását. Ezzel egyidejűleg kötelezően meg kell valósítani a szokásos típusú fegy­verfajták számának csökkentését és hatásos nemzetközi ellenőrzést kell lé­tesíteni, amely biztosítaná e tilalom és a leszerelés pontos teljesítését. Amíg ezt nem érik el, addig az egész világot megbénítja és szüntelen nyo­más alatt tartja a háborútól való fé­lelem és a népek kételkedni fognak a békés törekvések őszinteségében. A szovjet államférfiak és India mi­niszterelnöke egyetértenek abban, hogy katonai szövetségek vagy regionális katonai tömbök alakítása nem a béke és biztonság biztosításának eszköze. Az ilyen szövetségek kiterjesztették „a hidegháború" határait és az ideig­lenesség elemeit vitték az illetékes körzetekbe, fokozták a félelmet és a feszültséget és további akadályokat teremtettek, amelyek az illető orszá­gok békés fejlődésének útjában álla­nak. A népek békéjét és igazi bizton­ságát csupán az államok kollektív erő­feszítése biztosíthatja. A félelem és a nemzetközi feszültség enyhítésének egyik leghatásosabb esz­köze azon gátak kiküszöbölése, ame­lyek akadályozzák a kölcsönös együtt­működést és kölcsönös megértést. E cél elérésére szorgalmazni kell az országok közötti kulturális és gazda­sági kapcsolatokat. A két ország ál­lamférfiai megelégedéssel állapítják meg, hogy egyre növekednek annak lehetőségei, hogy a két ország népei jobban megismerhessék egymást a tu­dósok, műszaki szakértők, közgazdá­szok, parlamenti tagok, írók és más kulturális dolgozók rendszeres kölcsö­nös látogatásai révén. Remélik, hogy a kölcsönös kapcsolatoknak ezek a le­hetőségei egyre bővülni fognak és hoz­zájárulnak a két országban levő külön­féle szervezetek kölcsönös megértésé­hez és tiszteletbentartásához. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és India miniszter­elnöke ezért üdvözli a két ország kö­zötti együttműködés kifejlődését az in­diai Bhilai kohó-üzem építésénél és más tervek megvalósításánál, amelyek­ről tárgyalások folynak. A második in­diai ötéves terv, amely a fő figyelmet a nehézipar fejlesztésére fordítja, to­vábbi lehetőségeket nyújthat ehhez az együttműködéshez. Kívánatosnak tart­ják, hogv a szükséges előkészítő mun­kák befejezése után a két fél illetékes képviselői összeüljenek és megtárgyal­ják a gazdasági és műszaki együttmű­ködés további kölcsönösen előnyös for­máit és megegyezést érjenek el olyan konkrét kérdésekben, amelyekben ezt szükségesnek tartják. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov indiai látogatása rendkívül fontos ese­mény nem csak azért, mert közelebb hozta eoymáshoz a két országot, ha­nem azért is, mert a világbéke ügyét szolgálja. N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, és Dzsa­vaharlal Nehru, India miniszterelnöke újból kiielentik, hogy bíznak a jövő­ben és szilárdan, elszánt akarattal ké­szek erejüket a béke megszilárdításá­nak szentelni, nemcsak saját országaik népeinek, hanem az egész világnak ér­dekében. Delhi, 1955. december 13. N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke DZSAVAHARLAL NEHRU, India miniszterelnöke. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov beszéde az indiai rádióban N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov december 13-án megtekintette az indiai ipari kiállítást, amelyen 21 ország vesz részt. A szovjet államférfiak látogatást tettek az indiai ipar államosított szektorát és az ország ötéves tervének teljesítését bemutató pavilonokban, majd az indiai kisiparosok pompás munkáit bemutató pavilonok­ban. A szovjet államférfiak felkeresték az Egyesült Álla­mok pavilonját és mentekintették a televíziós stúdiót, valamint az atomenergia békés felhasználásának eredmé­nyeit bemutató kiállítást is. A kiállítás megtekintése után N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov ellátogatott a delhi rádióba. A szovjet vezetők itt rádióbeszédet mondtak. BULGANYIN: Országaink közös célja: Barátságban élni, megóvni és megszi­lárdítani az egész világ békéjét, elősegíteni, hogy a népek nyugodtak lehessenek holnapjuk felől Bulganyin elvtárs kijelentette: — Holnap elhagyjuk a vendégszerető In­dia földjét. Az önök országáról és az önök népéről szerzett sok jó emlé­künket örökre megőrizzük. Soha sem feledjük el, hogy a nép milyen for­rón üdvözölt bennünket. A legnagyobb és eltörölhetetlen benyomást a nép lelkesedése és energiája, életörömtől duzzadó ifjúsága, tehetsége és szor­galma, a békét és a minden békesze­rető néppel való együttműködést szol­gáló rendíthetetlen törekvése gyako­rolta reánk. Bárhol jártunk is, az in­diai nép vendégszeretettel és szívé­lyességgel fogadott bennünket min­denütt, a barátság őszinte és forró érzéseinek kifejezését láttuk a Szov­jetunió népei iránt. Történelmének igen fontos pilla­natában látogattuk meg országukat. Az indiai nép a gyarmati elnyomás hosszú időszaka után most első ízben nyert jogot sorsának intézésére. A politikai szabadság néhány esz­tendeje alatt India nagy sikereket ért el. Nagy szerepe van most a legfon­tosabb nemzetközi problémák megol­dásában. Az országaink közti baráti kap­csolatok lehetővé teszik, hogy min­den módon fejlesszük a gazdasági, tudományos és kulturális együttmű­ködést. Ha Indiának szüksége van rá, mi mindig készek vagyunk megosztani vele tudományos és műszaki ta­pasztalatainkat, és építési tapaszta­latainkat. ' Indiai látogatásunk újból megerősí­tette azt, hogy országaink közös cél­ja: barátságban élni, megóvni és meg­szilárdítani az egész világ békéjét, elősegíteni, hogy a népek nyugodtak lehessenek holnapjuk felől. Mindenki jól tudja, hogy a Szov­jetunió és az India Köztársaság köl­csönös kapcsolatai szilárd és megbíz­ható alapon, a „Pancsa Sila" öt ismert elvén nyugszanak. A Szovjetunió és India kapcsolata szembetűnő példája a különböző po­litikai rendszerű államok barátságának és együttműködésének. A köztünk, illetve Nehru úr és az Indiai kormány több más vezető sze­mélyisége között lefolyt véleménycsere azt mutatta, hogy a Szovjetunió kor­mánya és India kormánya között a szovjet-indiai kapcsolatok minden kérdésében teljes kölcsönös megértés van, továbbá sok a hasonló álláspont a legfontosabb nemzetközi problémák­ban. Befejezésül N. A. Bulganyin meleg köszönetet mondott az őszinte bará­ti fogadtatásért. Szovjet-indiai közlemény India és a Szovjetunió gazdasági kapcsolalairól A Szovjetunió és India között külön megállapodás jött létre a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről. N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának és Dzsava­harlal Nehrunak, India miniszterelnökének közös nyilatkozata kifejezi azt a kívánságot, hogy a két ország fejlessze gazdasági együttműködését és szé­lesítse ki kereskedelmi kapcsolatait. Ennek kapcsán a Szovjetunió kormá­nyának és India kormányának képviselői előzetes tárgyalásokat folytattak és megállapították, hogy kölcsönösen előnyös lesz, ha a két ország a lehető legnagyobb mértékben emeli kereskedelmének volumenét. Ez irányban első lépésként a következő megállapodás jött létre: • I A) A Szovjetunió az 1956-tal | geket is, egyenlő lesz azon áruk ösz­* L-íi.H/ÍH/i hamm óv alatt i.rn át-t-áL'óvol r„Mvpl/dt InHjn a SÍ7nvípf­kezdődő három év alatt egy millió tonna hengerelt vasat és acélt, ezen belül az első évben 300 ezer tonnát, a két következő évben pedig egyaránt 350 ezer tonnát szállít In­diának. E szállítások időpontjait és körülményeit az ezt követő tárgyalá­sokon fogják megállapítani. B) A Szovjetunió három esztendő alatt a felek közötti megállapodás szerint ásványolajkitermelési, bánya­ipari és egyéb berendezést, valamint más árukat szállít Indiának. Ezen áruk és berendezések szállítási időpontjait, valamint eladási és vásárlási felté­teleit az elkövetkező tárgyalásokon ál­lapítják meg. C) A Szovjetunió jelentékenyen növe­li Indiában mind a nyersanyagok, mind pedig az ipari áruk vásárlásait olyan feltételek mellett és olyan időpontok­ban, amelyekben a vásárlók és eladók közti tárgyalásokon megállapodnak. Ki­fejezik azt a reményt, hogy az ilyen vásárlások összértéke, beleértve a szovjet hivatalos személyiségek in­diai tartózkodásához szükséges össze­értékével, amelyeket India a Szovjet­unióban vásárol. D) Amint ezt a szovjet-indiai kereskedelmi egyezmény előírja, a két kormány a fent említett áruk be-, illetve kivitelére rendelkezésre bo­csátja a törvényes szabályok és elő­írások megengedte legnagyobb mér­vű könnyítéseket, és minden módon elősegíti ezt. A két kormány a kereskedelem ' volumenének megszabott nö­velését tekintetbe véve és a tengeri áruszállítás megfelelő feltételeinek biztosítása végett szükségesnek tart­ja, hogy a Szovjetunió és India ki­kötői között szovjet és indiai hajók felhasználásával rendszeres hajójára­tot szervezzenek. O A két kormány képviselői ab­• ban is megegyeztek, hogy a gyakorlatilag lehetséges legrövidebb időn belül küldöttségeket indítanak a Szovjetunióból Indiába, Indiából pedig a Szovjetunióba, hogy megtárgyalják a fenti megállapodás megvalósításához szükséges egyezmények feltételeit. INDIÁT VEZETŐ HELY ILLETI A NAGYHATALMAK SORÁBAN N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a képviselők körében N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, december 13-án találkozott az indiai országgyűlés képviselőivel és a hindu nyelv fejlesztésé­re alakult parlamenti társaság tagjaival. Ez a nyelvművelő társaság 1952­ben jött létre, hogy terjessze a hindu nyelvet, amely az alkotmány szerint India államnyelve. Tagjai között van az indiai kormány majd valamennyi minisztere. N. Sz. Hruscsov mondott itt beszédet. Többek között kijelentette: A brit és az amerikai újságírók igen neheztelnek rám és N. A. Bulganyin­ra azok miatt a beszédek miatt, ame­lyeket. az önök országában és Burmá­ban mondtunk a gyarmati rendszer el­len. Hiába dühösködnek. Én úgy vélem, hogy a gyarmati rendszer ellen tartott beszédeinkben, nincs semmi, ami egy­más ellen fordíthatná a népeket. Sza­vainkat úgy kell értelmezni, mint ál­lásfoglalást a qyarmatak kirablása és a gyarmati rend ellen. Ha valakinek az efféle beszédek nem tetszenek, ez az ő lelkiismeretének kérdése, mi azonban ennek ellenére mindig és mindenütt hangoztatni fogjuk, hogy ellenezzük a gyarmati rend­szert. Nem akarunk senkit sem az Ameri­kai Egyesült Államok és Nagy-Britan­nia ellenségévé tenni, s magunk sem akarunk ellenségeskedésbe keveredni ezekkel az országokkal. A Szovjetunió barátságban kíván élni velük. A gyarmati rendről mint történelmi tényről beszélünk. Igen meglep, hogy a gyarmati rendszer ellen, különösen pedig a Goában és más indiai terüle­teken fekvő portugál tartományokban a gyarmati uralom további fenntar­tása ellen mondott szavaink az USA bizonyos államférfiait arra késztet­ték, hogy a portugál gyarmatosítók oldalára álljanak azzal az indokolás­sal, hogy ezek a területek már HRUSCSOV: Önzetlenül segíteni akarjuk India népét, az indiai Köztársaságot, mert a szabad és szuverén Indiai Köztársaság fejlődését és erősödését kívánjuk Hruscsov elvtárs beszédében kiemelte: — Mélyen meghatott bennünket az igen szívélyes, baráti fogadtatás, amelyben bennünket, a Szovjetunió képviselőit az Indiai Köztársaság ve­zetői és népei részesítettek. Ez örök­ké felejthetetlen marad számunkra. Azelőtt is tudtuk, hogy India népe baráti, rokonszenvet táplál a Szov­jetunió iránt. Mégis az, amit itt lát­tunk és tapasztaltunk, minden vára­kozásunkat felülmúlta. Leírhatatlan találkozások voltak ezek és nehéz szavakba foglalni azokat az érzéseket, amelyek szívünket eltöltötték. Népeink barátsága: nagy történelmi vívmány, amelyet becsülni és min­denképpen szilárdítani kell, mert köl­csönösen népeink javát szolgálja. Reméljük, hogy India é6 a Szovjet­unió baráti kapcsolatainak fejlődése a világ békéjének ügyét, országaink fej­lődésének ügyét fogja szolgálni. Látogatást tettünk több indiai ál­lami gyárban és üzemben, köztük nagy ipari vállalatokban, vízierőmű­építkezéseknél. Milyen büszkeséggel mutatták meg ezeket indiai barátaink! Mi megértjük ezt a büszkeséget, mert ezek a vállalatok India jövőbeli ha­talmas iparának mintaképei, függet­lenségének, nemzeti hatalmának tá­maszai. Ilyen ipar megteremtéséhez saját, hazai káderekre van szükség, külö­nösen műszaki, értelmiségi káderekre. Ez is kifejlődőben van önöknél. Azért, hogy önöknek még több ilyen emberük legyen, mi hajlandók va­gyunk megosztani önökkel ismeretein­ket és felgyülemlett tapasztalatainkat, hogy az önök országa gyorsabban te­gye meg a saját ipar megteremtésé­nek azt a bonyolult és nehéz útját, amelyen a mi országunk végighaladt. Mi nem azért mondjuk ezt önök­nek, mert bármire is tanítani akar­juk önöket, nem, mi önzetlenül se­gíteni akarjuk India népét, az In­diai Köztársaságot, mert a szabad és szuverén Indiai Köztársaság fej­lődését és erősödését kívánjuk. A Szovjetunió és India a fejlődés különböző útjain jár. Mi mindig azon az állásponton voltunk és va­gyunk ma is, hogy egy ország fej­lődési útjának kérdése kizárólag az illető nép belügye. — Nagyon örülnénk, ha minél több indiai barátunk látogatna hozzánk a mi hazánkba. Jöjjenek el hozzánk, is­merkedjenek meg életünkkel, mun­kánkkal és tapasztalatainkkal. Népünk mindig a legnagyobb öröm­mel fogadja önöket. A küldöttségek kölcsönös látogatása elősegíti majd népeink barátságának további erősö­dését. négyszáz esztendeje a portugálok kezében vannak. Elmúlhat bármennyi év, a lopott holmi csak lopott hol­mi marad és vissza kell adni annak, akit megillet. Sőt, az idegen tulaj­dont kamatostul kell visszaszolgál­tatni. Természetesen akkor, ha az illető eltulajdonítanak van lelkiisme­rete. (Viharos taps.) Még egy kérdésről kívánok szólni. Ha nem tévedek, az Indiai Köztársaság lakossága 370 millió ember. India tehát lakossága számát tekintve Kína után a legnagyobb ország. Ez azt jelenti, hogy India a világ egyik legerősebb állama. (Taps.) Az indiai nép irodalma és művészete igen magas színvonalú. India a világ civilizációjának egyik leg­ősibb hazája. Az indiai nép tehetségé­ről és kultúrájának színvonaláról szá­mos történelmi emlék tanúskodik, amelyekkel India szerte mindenfelé ta­lálkozhatunk. Ez épületek nagyrésze néhány ezeréves. Mindez India és népe nagyságát tanúsítja. Idáig azonban In­diát nem tekintik hivatalosan világha­talomnak. A világ nagyhatalmai közé rendszerint a Szovjetuniót, az USA-t, Nagy-Britanniát, Franciaországot, és Kínát sorolják. Bár egyes nyugati po­litikusok Kínát is meg szeretnék fosz­tani nagyhatalmi jogaitól. Ha Kínáról beszélnek — bármennyire is nevetsé­gesen hangzik — a Csangkajsek-féle klikkre gondolnak, amely befészkelő­dött Tajvan szigetére. Nagyhatalomnak tehát, öt ország számít. Ha azonban tárgyilagosan nézzük a körülményeket, önkéntelenül felmerül a kérdés, miért nem tekintik Indiát nagyhatalomnak. Ez nyilván azért van így, mert a gyar­matosítók le akarják alacsonyítani az önök államát, az önök népét. India nagyhatalmi elismerése helyze­tük változását jelentené. Mi azon­ban úgy találjuk, hogy India igenis nagyhatalom és vezető hely illeti meg a világ nagyhatalmainak sorá­ban. Még valamit szeretnék megjegyezni. Egyesek azzal vádolnak bennünket, en­gem és N. A. Bulganyint, hogy szem­beállítjuk egymással a Keletet és a Nyugatot. Ez pimasz hazugság. A mi országunk Európa is, Ázsia is egyszer­re. Ellene voltunk és ellene vagyunk annak, hogy a világ egyik része ural­kodjék a másik fölött. Ellenezzük, hogy az egyik kontinens basáskodjék a másik kontinens fölött. (Taps.) Azt akarjuk, hogy minden nemzet független legyen és úgy fejlődjék, amint maga kívánja, hogy minden tekintetben gyarapíthassa gazdasá­gát és kultúráját, hogy békében és barátságban éljen. (Taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom