Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-15 / 300. szám, csütörtök

v iLág proietáijai egyesüljetek. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. december 15. csütörtök 30 fillér VIII. évfolyam, 300. szám A modern technológia feladatai vasércbányászatunkban A szocialista termelés alaptétele: i óbbat, többet és olcsóbban termelni, mint a kapitalisták. A .iobbat, többet és olcsóbban való termelésnek igen sok útjamódja van: a tökéletes munkaszervezés, a kooperáció, a nehéz kétkézi munka gépesítése, az üzemek automatizálása, a termelési folyamat, vagyis a termelés technológiájának korszerűsítése. Vegyünk egy egyszerű példát vasiparunk köréből: Tudjuk, hogy a mi vasérceink általában szegény-ércek, azaz kevés a vas és sok a szilikát tartalmuk. Viszont a svéd és szovjet vasércek vastartalma a 60— 70%-ot is eléri 5—10%-kos szilikát tartalom mellett. A nagyolvasztóba általában egy tonna vasérccel egyidejűleg egy tonna kokszot adagolnak, hogy az olvasztás folyamata megfelelő legyen. Roszszabb minőségű érceknél a szükséges kokszmennyiség nagyobb. Világos tehát, hogy a termelt nyersvas és az abból készült mindennemű vasáru annál olcsóbb lesz, minél jobb minőségű ércből, minél kevesebb koksz felhasználásával, tehát minél olcsóbban tudjuk előállítani. Mivel azonban a mi vasérceink gyengébb minőségűek, tehát igyekeznünk kell a termelési árat annyira csökkenteni, minőségét mesterséges dúsítással annyira javítani, hogy kohósítása gazdaságos legyen. A kapitalista gazdasági rendszer, melynek egyedüld célja a minél nagyobb haszon volt, nem törődött bányászatunk ilyen irányú korszerűsítésével és inkább a jó minőségű és olcsó svéd ércet vásárolta, a mi bányáinkat pedig egymásután leállította, a dolgozók ezreit bocsátva el munkábóL A szocialista gazdasági rendszer ezzel ellentétben elsősorban a saját erőforrásaira támaszkodik, a saját nyersanyagját dolgozza fel, hogy munkát, jólétet biztosítson a dolgozók millióinak. Szükséges tehát minden eszközzel odahatni, hogy saját nyersanyagunkat feldolgozva minél több és jobb szükségleti cikket, minél olcsóbban állítsunk elő, a dolgozó tömegek szükségleteinek kielégítésére. Mint már említettük, a fejlődés egyik útja, a termelés technológiájának korszerűsítése. E téren bizony sok a tennivaló. Bányaüzemeink nagy része, még elavult technológiával, tehát drágán termeli a vasércet. A kifejtett érc további feldolgozását szolgáló berendezéseink is nagyrészt korszerűtlenek, így kohóink gyengébb minőségű és drágább nyersanyagot kapnak feldolgozásra. így nem dolgozhatnak gazdaságosan, nem lehet olcsó a gyártott vasáru sem. Figyelembe véve üzemeink mai helyzetét, a következőkben látjuk azon feladatokat, illetve eszközöket, melyekkel elmaradott technológiájukat korszerűsíthetjük: Vegyük elsősorban a nyersérc termelését a bányákban. Itt elsősorban a robbantólyukak fúrásának technológiáját kell korszerűsítenünk. Általában — főleg a fejtésben, — az úgynevezett száraz fúrást alkalmazzuk, könnyű, s így kisteljesítményű fúrógépeket használunk. Be kell vezetnünk mindenütt a vízöblítéses, keményfémkoronával való fúrást, amivel egyúttal azonos erőtófej té s mellett növeljük a fúrási teljesítményt. Nagyteljesítményű automatikus előtolású fúrógépeket kell alkalmaznunk mind a vágatok hajtásánál, mind a fejtésekben. A gépek kezelését is automatizálhatjuk és lehetővé tesszük, hogy egy munkás több fúrógépet kezeljen egyszerre. Fejtési módszereink is elavultak, nem elég termelékenyek, s így kicsi az egy munkásra eső teljesítmény. Némely üzemnél már tapasztalhatjuk a korszerű fejtési módok alkalmazását nagyobb mértékben, s több helyen kísérleteztek is már hasonlóval, de sajnos ez csak kísérlet maradt. Nem szűrtük le a nyert tapasztalatokat, nem okultunk a hibákból. Bányáinkban rendszeresíteni kell — természetesen az érctelepülésnek megfelelően — a készletre való fejtést, a nyitott kamrafejtést, továbbá az omlasztásos fejtésmódok különféle s legmegfelelőbb módozatait, mert csakis ezekkel biztosíthatjuk a nagyfokú termelékenységet és az önköltségek megfelelő csökkentését. Különösen új bányáink tervezésénél kell ezen elvet szigorúan követni, ahol könnyebb az új módszerek alkalmazásának lehetősége, mint a már félig, vagy csaknem egészen lefejtett bányákban. Az új, a tömegfejtési módszerekre való áttérés megköveteli a fejtésbeni szállítás és rakodás korszerűsítését is. Nagyteljesítményű fejtésekben nem lehet a lerobbantott érctömeget régi módon, azaz vaskosár és kapa segítségével felrakodni. Át kell térnünk nagyteljesítményű kaparóvitlák, rázócsuszdák és szállítószalagok alkalmazására. Ezzel forradalmian megváltozik az ércrakodás és szállítás technológiája és csak így tehetjük lehetővé a nagyteljesítményű fejtési módszerek általános alkalmazását. Hasonlóképpen a földalatti vágatok hajtásánál kanalas rakodógépeket alkalmazunk, miáltal ezen munkának egész technológiája megváltozik s lehetővé teszi az úgynevezett gyorshajtás alkalmazását a szükséges esetekben. Mind az ércelőkészítők, mind pörkölőműveink javarésze ezelőtt 40—60 évvel épült. Technológiájuk elavult, gépi berendezésük elhasznált, s így állandó javítást igényelnek. Szükséges tehát elsősorban a meglevő ércelőkészítőink rekonstrukciója, az új létesítményeket pedig a modern technológia alapelvei szerint kell megtervezni és felépíteni. így az utóbbi időben mind nagyobb tért hódít az ércek magnetikus osztályozása és válogatása. Ez a berendezés sokkal egyszerűbb és gazdaságosabb, mint a régi komplikált művek. A finom szemnagyság osztályozásánál már automatikusan működő hydrocyklonokat, Humprev-féle spirális osztályozókat használ a modern technológia. Kutatóintézeteink feladata volna: kidolgozni okkereink kohósításának technológiáját Ebből a finom szemnagyságú, lisztszerű vasércből meglehetősen nagymeny nyiségű készleteink vannak, s éppen ez a finom szemnagyság akadálya a gazdaságos feldolgozásnak. További hasonló feladat komp" lex-érceink feldolgozása az egyes komponensek teljes kivonásával. Az új utak keresése ugyanúgy érvényes a többi iparágra is, ahol még régi, nem gazdaságos, így drága technológia szerint folyik a termelés. Ez pedig még igen sok helyen van. Jobbat, többet és olcsóbban termelni csakis a modern technológia elveinek következetes alkalmazásával lehet. Ettől függ küszöbön álló új ötéves tervünk eredményessége és sikere. A mai számban: A nemzetgyűlés költségvetési és gazdasági bizottságának ülése (2. old.) Indiát vezető hely illeti a nagyhatalmak sorában (3. old.) Szovjet-indiai közlemény India és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatairól (3. old.) Világot átfogó kampányt kell indítani a leszerelés érdekében (4. old.) Teljes erővel folyik a választási harc Franciaországban (4. old.) N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Indiából Afganisztánba utazott. (5. old.) A kuomintangwták megakadályozták az új tagok felvételét (5. old.) Az üzemi technológusok feladatairól (6. old.) Az élet meghosszabbításának titka (6. old.) Prágai levél (7. old.) A Csehszlovák Olimpiai Bizottság e hónap végéig kijelöli a Téli Olimpián részt vevő versenyzőinket. (8. old.) N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin a bombayi textilgyár bölcsődéjében Aláírták a Szovjetunió és India közös nyilatkozatát Delhi, december 13. (TÁSZSZ). — December 13-án Deliiben a Rastrapati Bhavaban, India elnökének palotájában iláírták N. A. B ul g any innak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, N. Sz. H r uscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának és Dzsavaharlal Nehrunak, India miniszterelnökének közös nyilatkozatát. A közös nyilatkozat aláírásánál szovjet részről N. A. bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és kísérőik — S. R. Rasidov, az Üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. A. M i ha j lov, a Szovjetunió kultúrális ügyeinek minisztere, A. .4. G r o mik o, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, D. R. Raszulov, a Szovjetunió mezőgazdasSgi miniS:téT&tek' fielpétt&se, P. V. Kumikim, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettese, Z. R. R a h i m b a b a j e v a, az Üzbég SZSZK kultúrális ügyei miniszterének helyettese, valamint M. A. Meny sikov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott indiai nagykövete jelent meg. Indiai részrőt jelen volt Dzsavaharlal N e hru, India miniszterelnöke, N. R. Pillái, az indiai külügyminisztérium főtitkára, S. Dut t, a külügyminisztérium titkára, M. R. A. Béig, az indiai külügyminisztérium protokollosztályának főnöket K- P> S. Meno n, India moszkvai nagykövete. Jelen voltak az aláírásnál az indiai, á szovjet és a külföldi sajtó képviselői is. A közös nyilatkozót szövege A Szovjetunió kormányának meghívására India miniszterelnöke 1955. júniusában a Szovjetunióba látogatott. A Szovjetunióban szívélyesen fogadták és ez a látogatás megszilárdította a két ország népeinek barátságát és kölcsönös megértését. E látogatás végén 1955. június 22-én a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és India miniszterelnöke közös nyilatkozatot adtak ki. Az indiai kormány meghívására N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja a Szovjetunió más hivatalos személyiségei kíséretében 1955 novemberében és decemberében Indiába látogattak. Az ország lakossága mindenütt lelkesen fogadta őket. Látogatásuk megszilárdította a két országot, a két népet összefűző baráti kapcsolatokat. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov megtekintettek különféle mezőgazdasági, ipari és hidrotechnikai építkezéseket, valamint azokat a területeket, ahol a mezőgazdaság átépítése folyik, meglátogattak állami cégeket, és az indiai gazdasági fejlődés más központjait. N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának indiai látogatása, valamint Dzsavaharlal Nehrunak, India miniszterelnökének a Szovjetunióban tett látogatása lehetővé tette számukra, hogy személyesen megismerkedjenek ezen országok népeivel, életmódjukkal, problémáikkal, sikereikkel, az egyes országok törekvéseivel és kölcsönös megértést érjenek el egymás között és országaik népei között, olyan megértést, amely a kölcsönös tiszteletbentartáson, jó szándékon és türelmességen alapul. A fent említett, 1955. június 22-én közzétett közös nyilatkozatban kifejezték szilárd egyetértésüket a „PanI esa Sila" elnevezés alatt ismert öt elv vei. Ezekben az alapelvekben kihirdették, hogy azok az országok, amelyek politikai, társadalmi és gazdasági rendszerüknél fogva eltérnek egymástól, együttműködhetnek és együtt kell működniök a kölcsönös tiszteletbentartás és egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján, az aktív és békés együttélés politikáját folytathatják és kell folytatniok abban a közös törekvésben, hogy elérjék a béke eszményét és az emberiség életkörülményeinek megjavítását. Az öt alapelv kihirdetésének ideje óta ezekhez az elvekhez több ország csatlakozott, vagy egyetértését nyilvánította velük. A bandungi értekezleten képviselt országok egyhangúlag nyilatkozatot tettek közzé, amely megerősítette azokat az alapelveket, amelyeket ma széles körben az országok közötti együttműködés szilárd alapjaként ismernek el. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov jelenlegi indiai látogatása folyamán közöttük és Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke között szabad és nyílt véleménycserére került sor a nemzetközi helyzet problémáiról. Ez a véleménycsere megerősítette azt a szilárd meggyőződésüket, hogy a nemzetközi kapcsolatoknak az öt alapelven kell felépülniök, hogy mindent meg kell termi a nemzetközi feszültség enyhítéséért és minden téren hozzá kell járulni a béke megszilárdításához és az országok közö'tti együttműködéshez. A kormányfők 1955. júliusában megtartott genfi értekezletének eredménye az volt, hogy az értekezleten képviselt nagyhatalmak elismerik a háború értelmetlenségét, amely az atom- és hidrogénfegyverek fejlesztésével kapcsolatban az emberiségre csupán szerencsétlenséget hozhat. Annak az alapvető ténynek elismerése, hogy a háborút mint a nemzetközi ellentétek megoldásának módszerét ki kell zárni, az egész világ népei mély egyetértéssel fogadták és ennek a feszültség lényeges enyhülése volt a következménye. Jóllehet a fő európai és ázsiai problémák még megoldásra várnak, a háborúnak, mint a vitás kérdések megoldása módszerének kizárása azt a következményt vonta maga után, hogy a vitás kérdésekhez másként közelednek, meg van a törekvés arra, hogy tárgyalások útján oldják meg őket. Diplomáciai kapcsolatok létesültek a Szovjetunió és a Német Szövetségi köztársaság között is. Megkezdődött és nagyköveti színvonalon folytatódik az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti tárgyalás. Ez év augusztusában sikeresen végződött az atomerő békés célokra való felhasználásával foglalkozó értekezlet és az ENSZ közgyűlése határozatot hagyott jóvá a nemzetközi atomerő-ügynökség felállításáról. , Hogy a vitás kérdéseket továbbra is tárgyalások útján oldhassák meg, a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete ez év júliusában Genfben megmutatta, hogy össze kell hívni az illető országok külügyminisztereinek értekezletét. A külügyminisztereknek ez az értekezlete nemrégen megvalósult Genfben. A napirenden szereplő kérdésekben nem értek el megegyezést és ezért eddig nem valósultak meg azok a nagy remények, amelyeket a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete keltett. Az értekezlet azonban lehetővé tette, hogy világosabban értelmezzék azokat a problémákat, amelyek a világ előtt állanak és megcáfolhatatlan tény, hogy mindezeket a problémákat csupán békés módszerrel, békés tárgyalásokkal lehet megoldani, ha a háborút kizárják — amint ezt általában szükségesnek ismerték el. Ezért a külügyminiszterek genfi értekezletének eredménye felett érzett csalódás csak ideiglenes lehet, és to(Folytatás a 3 oldalon.)